Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 1. szám

1988. január 8. .SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Igazságos, tartós és békés megoldást! A KUBAI KÖZTÁRSASÁG NEMZETI ÜNNEPÉN A lakosság élelmiszer-ellátásának javításáért Kormányok, társadalmi szervezetek, békemozgulmak ítélik el, bélyegzik meg világszerte az izraeli elnyomó politikát. Clszjordánlában és Gázában nap nap után lelepleződik az állami szinten gyakorolt izraeli terror, s a véres összecsapások napról napra megerősítik azt a régóta hangoztatott igazságot, hogy Izraelnek választania kell a béke és a terjeszkedés között, mert a kettő összeegyeztetése hiú áb­ránd, tragikus tévedés. Az izraeli rendőrség terror|a fis egyre keményebb megtorló Intézkedé­sei ellenére a palesztin lakosság to­vább folytatja tiltakozó megmozdulá­sait. A WAFA palesztin hírügynökség közölte, hogy a megszálló hatóságok Ismét lőfegyvert használtak egy tün­tetés elnyomása során. Az őrizetbe vett személyek száma olyan magas, hogy a helyi iskolákat „ideiglenes koncentrációs táborokká“ alakították át A MENA egyiptomi hírügynökség Jelentette, hogy katonák fésülik át a lakónegyedeket és körülzárva tartják a városokat, falvakat és a palesztin menekülttáborokat. Azt sem engedik meg, hogy élelmiszereket és alapve­tő fogyasztási cikkeket szállítsanak oda. Katonai hatóságok ítélkeznek a megszállt területeken letartóztatott palesztinok ügyében. Az őrizetbe vett személyek száma — hivatalos adatok szerint — mintegy 800, palesztin for­rások hozzávetőleg 1200 bebörtönzőtt­­ről tudnak, Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke a Prensa Latina hírügynökség­nek nyilatkozva kijelentette: a tilta­kozások elleni izraeli megtorlások­nak eddig 62 palesztin halálos áldo­zata, 533 sebesültje van, és további hatezer személyt vetettek börtönbe a megszálló hatóságok. Hetek őta folytatódnak az össze­csapások. Az újabb és újabb csapat­­erősítéseket kérő izraeli hadsereg nem képes megfékezni az elemi ere­jű tiltakozást, az évek óta menekült­táborokba kényszerített, kiszolgálta­tott emberek, felnőttek és gyermekek elszánt ellenállását. Hatástalan a könnygáz, a sortűz, a kézigránát, a tömeges bebörtönzés, a kijárási tila­lom, a kollektív megtorlás. Mert mit vehetnek el azoktól, akiktől már év­tizedekkel ezelőtt elvették a hazáju­kat? Jichak Samlr miniszterelnök napon­ta ismétli meg a fenyegetést, hogy a „terrorizmus“ ellen küzdő izraeli hadsereg vaskézzel állítja helyre a rendet Clszjordánlában és Gázában. Magától értetődően a megszállás, az elnyomás, a nemzeti és az emberi jogfosztottság rendjét. Samlr szerint „terroristák, bűnözők, csavargók“ vesznek részt a „zavargásokban . De 6 mondta azt a beismeréssel felérő mondatot is: „Ha a hadseregünk nem lenne ott Gázában, akkor a PFSZ ra­gadná magához a hatalmat.“ . Hogyan Is van ez? Kik a terroris­ták? A megszállók elnyomása ellen tiltakozók?... Ennyire kell félni a PFSZ-től, hogy egész hadsereget kell bevetni ellene? Hát nem „maroknyi csoport“ csak, ahogyan húsz év alatt olyan sokszor állították? Hiába ve­tették börtönbe a „palesztin naciona­lizmus“ hangadóit, hiába tiltották meg a palesztin nemzeti színek bár­mifajta demonstrációját? S hiába til­tották meg a haladó, békeszeretó Iz­raelieknek, hogy találkozzanak az 1982-ben „megsemmisített“ PFSZ kép­viselőivel? Hiába nevezik terroristák­nak, bűnözőknek a palesztin lázadó­kat, Izrael arab és nem arab állam­polgárai általános sztrájkkal, harcos tüntetésekkel vállalnak velük szoli­daritást. Hogy miért? Arra egyszerű a vá­lasz. Nyilván tudják, ami senki szá­mára sem titok, hogyan űzte el Izrael az általa elfoglalt területekről a pa­lesztint arab lakosságot. A zsidó kö­zösség cionista vezetői már az 1947. évi, Palesztinát két önálló államra osztó ENSZ-határozat után kitört há­borúban a „tiszta zsidó állam“ meg­teremtésére törekedve elkezdték a pa­­lesztlnal arab lakosság tömegeinek kiűzését. Az 1948—1949. évi, első iz­raeli—arab háborúban — amelynek során Izrael bekebelezte a tervezett palesztin arab állam egy részét — hatalmas méretűvé vált a palesztlna! arabok menekülése: körülbelül 800 ezren jutottak akkor erre a sorsra. Nagyobb számú menekült került Transztordániába, mint amennyi la­kosa az országnak megelőzően volt. Izrael 1967. évi agressziója következ­tében az egykori Palesztina egész te­rülete Izraeli ellenőrzés alá került és a ciszjordánial palesztinok százezrei kényszerültek elhagyni otthonukat. 1978 elején a palesztin menekültek száma — leszármazottaikkal együtt — megközelítette a 3,5 milliót. Közü­lük mintegy 1,6 millió élt a tulajdon­képpeni Izraelben és az általa meg­szállt területeken, a többi az arab országokban (a legtöbb Jordániá­ban), jelentős részük továbbra is nyomorúságos menekülttáborokban. Több százezren vannak olyanok, akik a sorozatos izraeli támadások következtében kétszer, sót háromszor kényszerültek továbbmenekülni a megszálló csapatok elől. A PFSZ — az elűzött palesztin nép törvényes nemzeti jogainak vissza­szerzéséért folytatott politikai és fegyveres harc központi szervezete, amelyet a kairói arab csúcsértekezlet határozata nyomán 1964 májusában hoztak létre. A PFSZ-t elismerte min­den arab állam, és több ország Ismer­te el, mint amennyi diplomáciai kap­csolatot tart fenn Izraellel. A PFSZ „palesztinlzálásában“, vagyis önálló­sulásában jelentős szerepe volt az 1965-ben létrehozott al-Fatahnak. Iz­rael sorozatos támadásokat intézett a palesztin ellenállási mozgalom liba­noni támaszpontjai, az ottani palesz­tin menekülttáborok ellen. 1978-ban, a Iibanon elleni izraeli támadás kö­vetkeztében az itteni palesztin mene­kültek túlnyomó többsége Észak-Liba­­nonba szorult vissza. Az ENSZ Közgyűlése 1948-ban, a fegyverszünet után, majd pedig 1963- ban, határozatban kötelezte Izraelt az arab menekültek visszafogadására vagy kártalanításéra. Izrael nem volt hajlandó teljesíteni ezeket a határo­zatokat. A Biztonsági Tanács 1967. no­vemberi • határozata, amellett, hogy az Izrael által megszállt arab terüle­tek kiürítésére szólított fel, a palesz­tin kérdést még mindig menekültkér­désnek minősítette. A PFSZ ezért nem volt hajlandó elfogadni a Biztonsági Tanács 242. számú határozatát. A pa­lesztin felszabadftásl mozgalom erő­södésével a menekültek kérdése mindinkább nemzeti kérdéssé vált. A 338. számú BT-határozat már a pa­lesztin nemzeti jogok érvényesítését hangsúlyozta. Ugyanebben a szellem­ben fogalmazódott az ENSZ Közgyűlés 1974. határozata a palesztin Jogokról, 1975. évi határozata a palesztin nép Jogáról saját állam alakítására, vala­mint az 1977. közös szovjet—amerikai nyilatkozat a közel-keleti rendezés elveiről. Hogy ezek után miért húzódott még­is olyan sokáig a törvényes rendezés követelése? A PFSZ-t gvengftő belső ellentétek, az Arab Liga tagországai­nak különböző álláspontja számos alapvető kérdést illetően, ha nem Is Indokolja, részben magyarázza a pa­lesztin kérdés egységes megoldása követelésének elodázását. Most, miután az Arab Liga csúcs­konferenciája — hosszú évek után — %mét egységes álláspontot alakított ki az arab országokat illető legfonto­sabb kérdésekben, így egy nemzet­közt békekonferencia összehívásának gondolatában, valamint az ENSZ ha­tározatának támogatásában is a nem­zetközi terrorizmus elleni harcot Ille­tően, a PFSZ is „rendezte sorait“. És minden eddiginél hevesebben lángol­tak fel a tiltakozó akciók, a palesz­tin nép törvényes Jogait követelő tüntetések. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hatá­rozatot fogadott el, amelyben élesen elítéli Izrael politikáját a megszállt arab területeken. A határozat Izrael eljárását a palesztinok emberi jogai megsértésének minősíti. Nyomatéko­san elitéit, hogy Izraelt katonák tü­zet nyitottak a védtelen lakosságra, embereket öltek és sebesítettek meg A BT felszólította Izraelt, hogy szigo­rúan tartsa tiszteletben a háborús időkben a polgári lakosság védelmére vonatkozó genfi konvenciót. A Biztonsági Tanács 14 tagja szava­zott a határozat mellett, az Egyesült Államok tartózkodott a szavazástól. Egyébként ez az első eset, hogy az USA nem emelt vétőt az Izraelt elíté­lő határozattal szemben. A határozat, amelyet kéthetes vita előzött meg, a továbbiakban hangsúlyozza az arab­­izraeli konfliktus igazságos, tartós és békés megoldásának szükségessé­gét. Javter Pérez de Cuellar ENSZ- fótitkárnak kell kivizsgálnia a meg­szállt területek helyzetét, és jelentő­sét január 20-án kell a Biztonsági Ta­nács elé terjesztenie. A Csehszlovákiai Újságírók Szövet­sége nyilatkozatban tiltakozott az Iz­raeli terror ellen. Hazánk népe teljes mértékben támogatja azt a Javaslatot, hogy hívják össze a közel-keleti nem­zetközi konferenciát, mégpedig min­den érdekelt félnek, köztük a Palesz­tinái Felszabadítást Szervezetnek, a Palesztinái nép egyedüli törvényes képviselőjének részvételével. Munkanélküliség, nyomor, éhínség, írástudatlanság, az orvosi ellá­tás hiánya, a földbirtokosok visszaélései — ezek voltak a kubai falu jellemzői alig valamivel több, mint negyedszázaddal ezelőtt Az USA-tól függő, elmaradott, mo­nokultúrára (cukornádtermesztés) és az idegenforgalomra épülő agráror­szág 1959-ben vívta ki függetlenségét, szabadságát. A Fidel Častro vezetésé, vei létrehozott forradalmi demokrati­kus diktatúra első feladatának a ra­dikális földreform megvalósítását tar­totta. 1959 májusában felszámolták a nagybirtokrendszert, és megkezdték az állami gazdaságok és szövetkeze­tek szervezését. A második földrefor­mot 1963-ban hajtották végre, ez fel­számolta az agrárburzsoázta osztályát. E két reform nyomán fokozatosan megkezdődött a kubai falu gazdasági, szociális és kulturális átalakulása. Nem volt ez gyors és látványos hala­dás, nem is lehetett, hiszen a forra­dalmat megelőzően Kuba mezőgazda­ságában a nagybirtokos rendszer a termelés extenzív formáira épült, a földek jelentős része műveletlen volt. A cukornádtermesztés gyakorlata év­századokon át változatlan volt, kézzel takarították be, alacsony munkater­melékenység mellett. A technika Is­merete és alkalmazása korlátozott volt. Műtrágyát a legritkább esetben használtak. A növényvédő szerek gya­korlatilag Ismeretlenek voltak. A ta­­lalművelés, a növényápolás és a ter­mékszállítás főként kézi erővel és igavonó állatokkal történt. A mező­gazdasági szakemberek képzésére a főiskoláknak adott összegek annyira kicsik voltak, hogy évente csak húsz gépész- és mezőgazdasági mérnök fe­jezte be tanulmányait, s közülük sem mindegyik helyezkedett el a szakmá­­jában. Ehhez az „örökséghez" mindössze 9 ezer traktor tartozott, ezzel kellett új. nagyüzemi termelés építését kez­denie a köztársaságnak. Már 1981-ben több mint 70 ezer traktor dolgozott a mezőgazdaságban, s ez nagy haladást jelentett a gép­­ellátásban. Kialakult a mezőgazdasá­gi technika ellátásával és karbantar­tásával foglalkozó műhelyek hálóza­ta. Mindez lehetővé tette több száz­ezer hektár szűzföld művelésbe véte­lét és mezőgazdasági termelésbe vo­nását, s így a művelt földterület meg­kétszereződött. Az ország földalapjának jelenleg több mint a 80 százaléka tartozik az állami szektorba, a földek kb. 20 szá­zaléka van paraszti tulaldonban. Az állam ösztönzi a víztárolók építését. A hidrotechnikai létesítmények nem­zeti építési programjának végrehajtá­sával a mezőgazdasági víztárolók ka­pacitása meghaladta a 6 milliárd köb­métert, több mint 900 ezer hektárt öntöznek. Az elmúlt tíz évben több mint 755 szarvasmarhatartó típustele. pet építettek, amelyeken a feiést gé­pekkel végzik. 165 borjúnevdló köz­pontjuk van. Az ország valamennyi baromfi- és sertéstelepét a forrada­lom után létesítették. Ma már a Kubai Köztársaságban több ezer felső és középszintű mező­­gazdasági végzettséggel rendelkező Aki csupán egyetlen felvételt Iá• tóit valamikor a koreai háború­ban vegyi fegyverrel elpusztít Ot­tókról vagy megsebesítettekről, az soha nem felejtheti el a kínba rán­­dult emberi testeket, a görcsbe tor­zult arcokat. Annak nem kell külön magyarázni, miért fél és óvja a vi­lág az emberiséget a vegyi fegyve­rektől. Biztató szakaszba érkeztek a genfi tárgyalások az elmúlt ősszel a vegyi fegyverek gyártásának betiltását és megsemmisítését Illetően. A Szovjet­unió amerikai szakemberek meghí­vott csoportjának is megmutatta azt az' üzemét, amelyben ezeket a fegy­vereket semmisítik meg. De még nem ért véget az 1987-es év, amikor a TASZSZ hírügynökség közzétette a szovjet külügyminiszté­rium nytlűtközdtát, amelyben többek között ez állt: » Az Egyesült Államok december 16- án megkezdte a vegyi fegyverek új nemzedékének, a bináris eszközöknek a gyártását. Ezzel egy senkt által ki nem provokált lépést tett a lázas ve­gyi fegyverkezés újabb fordulója felé. A lényegét tekintve militarista akciót annak ellenére indították el, hogy a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról, valamint felszámolásáról szóló genfi tárgyalásokon lényeges haladást értek el, ami azt jelenti, hogy közelebb kerültünk a célhoz — megszabadítani az emberiséget a ve­szakember, szakképzett munkások egész sora dolgozik. Létrehozták a tudományos kutatóintézetek rendsze­rét, s a kutatások eredményeit foko­zatosan alkalmazzák a termelésben. Kiemelkedő eredményeket értek el a növény- és állategészség-ügyi szolgá­lat hálózatának működésével a beteg­ségekkel és a kórokozókkal szembeni védekezésben. Kuba mezőgazdasága további fej­lesztésének és a szakemberek kép­zettsége javításának fontos tényező­je a baráti szocialista országokkal való együttműködés. Ez évről évre újabb vonásokkal gazdagodik, amióta a Kubai Köztársaság — 1972-tól — tagja a KGST-nek. A berendezések, talajművelő tech­nika és alkatrészek, valamint a me­zőgazdaságban szükséges különböző anyagok szállítása mellett nagyon hatékony tényező a tudományos-mű­szaki segítség a termelési folyamatok gépesítésében, az új fajták bevezeté­sében. az élenjáró agrotechnika, nö­vényvédő szerek, új betakarítási és termékfeldolgozási módszerek elter­jesztésében, a szarvasmarha-állomány újratermelésében. Kuba mezőgazdasága földrajzi hely­zeténél és trópusi viszonyainál fogva specifikus fejlődési sajátosságokkal rendelkezik, ezért igen nehéz az eu­rópai szocialista országok tudomá­nyos és műszaki eredményeinek gyors bevezetése. A cukortermelés a kubai gazdaság vezető ágazata és gazdaságának fő forrása. A másik fontos ágazat az ál­lattenyésztés. A gumósok, zölségfé­­lék, rizs, dohány, citrusfélék szintén fontos forrásaivá váltak a lakosság élelmezésének és az ország valuta­­bevételének. A KGST-tagországok gazdasági fej­lettsége színvonala közelítésének és kiegyenlítésének meggyorsítása érde­kében a KGST 30. ülésszaka 1976-ban jóváhagyta a közösségbe tartozó, gazdaságilag kevésbé fellett országok elsődleges fejlesztésének irányvona­lát, majd 1978-ban a 32. ülésszak jó­váhagyta az együttműködés hosszú távú programját a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelésben. Az emlí­tett program keretében a 35. üléssza­kon sokoldalú általános megállapodá­sokat írtak alá a cukortermelés, va­lamint a citrusfélék termelési és ipa­ri feldolgozása komplex fejlesztésére vonatkozóan a Kubai Köztársaságban. Az évtized kezdetétől folyik a Ku­bai Köztársaság gyorsított tudomá­nyos és műszaki fejlesztési tervének tökéletesítése a citrusfélék termeszté­sét, az állattenyésztést és a cukor­nádtermesztést Illetően. 1983—1984- ben Kuba hatékony segítséget nyújtott a KGST-tagországok élelmiszer-ellátá­gyi fenyegetéstől. Ezen túlmenően az amerikai vezetés egy héttel korábban, a washingtoni csúcstalálkozón egyet­értett azzal, hogy ki kell dolgozat a vegyi fegyverek betiltásáról és meg­semmisítéséről szóló általános és ha­tékony nemzetközi konvenciót, amely ugyancsak ellenőrzésnek lenne alá­vetve. Mi lesz a vegyi fegyverekkel? Mindebből áz a következtetés von­ható le, hogy ha az USA a bináris fegyverek gyártását megkezdte, ak­kor nem a vegyi leszerelésről szóló megállapodást választotta. Nyilván­való, hogy éppen a bináris program miatt kezdte az USA az utóbbi idő­ben fékezni az említett genfi párbe­szédet. Ez a proqram ellentétben van a vegyi fegyverek terén elkezdődött bizalomerősítést folyamattal Is, mely­nek — mint ismeretes — egytk meg­nyilvánulást formája volt az. hogy amerikai és más szakértők részt vet­tek a Sihaniban lévő szovjet vegyi­­fegyverraktárban megtartott bemuta­tón. s hasonlót rendeztek a szovjet szakértők részére is a Tooeleben lé­vő amerikai katonai bázison. Az USA, hogy igazolja a közvéle­mény előtt a bináris eszközök gyár­sában “a“ reá eső feladatok értelmi ben. Az együttműködés történetében rendkívül fontos fejezet az a közös kutatási terv, amelyet 1976—1980-ban valósítottak meg a Szovjetunióval kö­zösen. Ez magába foglalta a burgo­nya, a dohánynemesítési és vetőmag­termesztési, valamint a rizs termesz­tésére vonatkozó technológiák tökéle­tesítését és korszerűsítését, az agro­kémiai szolgáltatások szervezési kér­déseit, a gazdasági növények kárte­vői és betegségei elleni komplex vé­­delmi rendszerekkel kapcsolatos in­tézkedéseket, a citrusfélék komplex termelésfejlesztését, a mezőgazdasági gépek egységesített rendszerét, az öntözés és a drénezés technikáját és technológiáját, a gyümölcs- és do­­hánybetakarítási Jechnológiák kidol­gozását — beleértve a szárítást is —, a traktorok és gépek vizsgálatának szervezését, az erdészeti genetikát, az erdőrendezést, az erdőgazdaság gépe-* sltését stb. De további példákat is említhet­nénk az együttműködésre: Magyaror­szággal az oltóanyag és talajtan fej­lesztésében, Bulgáriával a zöldségter­mesztésben és az öntözésben, Cseh­szlovákiával a szarvasmarha szaporo­­dásbiolőgíála területén, az NDK-val a növényvédő szerek alkalmazásában vagy a burgonyatermesztés gépesíté­sében. Ugyanis Kuba 1983-as belépésével a KGST mezőgazdasági bizottságába új lehetőségek nyíltak a munkameg­osztásban, a termelés szakosításában és kooperációjában, amelyek által rpind a többi szocialista ország, mind Kuba fejlesztheti és kiegészítheti ter­melési és lakosságellátási struktúrá­ját. Ha figyelembe vesszük a bevezető­ben vázolt helyzetet, Kuba nem egé­szen harminc év alatt megtett útját, a forradalom győzelméről beszélhe­tünk a nagyüzemi mezőgazdasági ter­melés eredményeiről szólva Is. Igaz, még óriási tartalékok vannak a hatékonyabb, a korszerűbb terme­lésben, a lakosság igényesebb, széle­sebb skálájú élelmiszer-ellátásában^ Azonban éppen a KGST-tagországok együttműködése biztat azzal, hogy a racionális táplálkozási struktúrák megvalósítására is sor kerülhet, ha a termelési sajátosságokat kihasználva valósítlák meg mindenütt az élelmi­szer-önellátás programját, valamint až együttműködés hosszú távú terveit. Kubában erre irányulnak a tervek, a legutóbbi pártkongresszus program­ja, amelyek e sokat szenvedett, hábo­rúktól, blokádoktól meg nem félemlí­tett nép szándékát és céljait fejezik ki. fását, rendszerint arra a vegyi fenye­getésre hivatkozik, amelyet állítólag a Szovjetunió készletei jelentenek. Egészen fantasztikus „adatokat“ hoz­nak nyilvánosságra a szovjet készle­tekről, ezek lényege tömören az. hogy szerintük a Szovjetunió többszörös fö­lénnyel rendelkezik. A nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyozza: ezeknek a hazudozásoknak véget kell vetni, s rámutat, hoqy a szovjet készletek az amerikaiak által hangoztatott több százezer tonnával ellentétben nem haladják meg az ötvenezret. Emellett szovjet veqyt fegyverek csak szovjet területeken vannak. Azok. akik a szov­jet vegyi veszéllyel spekulálnak, tu­datosan figyelmen kívül hagyják: ép­pen a Szovjetunió szorgalmazza kö­vetkezetesen, hogy g genfi tárgyalá­sokon mielőbb elérjék a vegyi arzenál teljes betiltását, a készletek, valamint a gyártást szolgáló ipart bázis meg­semmisítését, a lehető legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés mellett — be­leértve a helyszínt felügyeletet ts, amit nem lenne szabad megtagadni, A Szovjetunió ezt az amerikai ak­ciót határozottan elítélt, mert ül hely­zetet teremt a veqyi fegyverkezés te­rén, ami kikényszerítheti a megfelelő válaszintézkedéseket. Továbbra is mindent megtesz, hogy megakadd-, lyozza a genfi tárgyalások megszakí­tását — szögezi le a dokumentum. A békemozgalmak és szervezetek, a létüket féltő emberek tehát még nem pihenhetnek meg. szavuk súlyá­ra, hangjuk erejére továbbra ts szük­ség van, hogy — ahogyan már elkép­zeltük — ne gyártsák, hanem pusztít­sák, kezdjék el a vegyi fegyverek megsemmisítését. hIrmagyarAzatunk

Next

/
Thumbnails
Contents