Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 1. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1S8B. január 8.

Az élő híd

— Édesapám évtizedeken keresztül a cselédek keserű kenyerét ette. A felszabadulást, majd a februári győzelmet követően teljesen nyilvánvalóvá vált számára, hogy a mezőgazdaság szocialista átépítésével lehet csak megteremteni a boldogabb Jövőt. Alapító tagként mindez annyira nyilvánvaló volt számára, hogy nemcsak a belső, hanem a külső világban való eligazodásban is segítette. Számomra — az apai örökségnek köszönve — szinte logikusan következett, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság érdekében végzendő szolgálat irányából kell értelmeznem egész életemet — szövi az emlékezés mába vezető szálait Vígh Ferenc, a nagyölvedi (Veiké Ludinne) Wilhelm Pieck Efsz elnöke.

(Fotó: -dek)

— A gyermekkorom boldog volt. S azt gondolom, hogy boldogságom nemcsak azzal magyarázható, hogy a gyerekkor általában sok örömmel teljes — mégha szegényesebben is telt el —, hanem azzal is, hogy velem született érzék volt az élet szépségét adó munka. S ezt az érzéket éberen tartotta, sőt fejlesztette a közvetlen környezetem. Vagyis az engem övező felnőtt világ is jól érezte magát, és tudott örülni a nagyüzemi gazdálkodás kezdeti szerény eredményeinek is.

Az Ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Szakközépiskolában szerzett érettségi bizonyítvány után a helyi egységes földműves-szövetkezetben könyvelőként kezdett dolgozni. Az ágazatvezetői beosztások után közgazdásszá nevezték ki. 1981-ben, harmincegy éves korában pedig a Lévai (Levice) járásban már addig is az élvonalba tartozó szövetkezet elnökévé választották.

— Elődöm és példaképem ürbán Ferenc 25 évet töltött elnökként az efsz élén. Azt a gazdatípusú elnököt testesítette meg, aki jelentős energiákat szabadított fel a szövetkezeti földművesek különböző rétegeiben, s évről évre figyelemre méltó eredményeket mutatott fel Vezetési módszereit nem az ösztönös, hanem a tudatos elemek jellemezték.

A példakép nyomdokaiban haladva Vtgh Ferenc irányításával a járás legjobb szövetkezetévé vált a nagyölvedi.

— Milyen út vezetett idáig?

— Nem szórták tele rózsaszirommal, de szerencsére több volt rajta a virág, mint a tövis.

— Élenjáróként nem nehéz-e „vitorlázni“?

— Ahogy látja, nem görnyedtem bele. Magam Is szeretem a munkát, a szövetkezeti vezetést, a gazdálkodást a hivatásomnak érzem, s ez mindenkor erőt adott és ad a megújuláshoz.

— A szövetkezetben látványos döntések, kimagasló gazdasági eredmények születnek. Miben rejlik, hogyan foglalható össze a nagyölvediek sikere?

— Elődöm példáját folytatva, már az első

napon megfogadtam, hogy megújulási készségünket megtartjuk. Hogy -miben nyilvánul ez meg? Folytonos megújulásnak kell lennie a vezetésszervezésben, az üzem- és munkaszervezésben, az érdekeltségi viszonyok helyes kialakításában, az új technika iránti befogadásban és nagyon fontosnak tartom a piac iránti érzékenységet, megújulást. Dolgozóink ismerik, hogy ma már nemcsak termelni, hanem eladni is meg kell tanulni.

Ezernyolcszázötvenhat hektár szántón gazdálkodunk, ebből 30 hektár a szőlő. Öntözési lehetőségeink nincsenek, ennek ellenére tavaly kalászos gabonafélékből 6,8, szemes kukoricából 8,1, napraforgóból 2,5, cukorrépából 31,70, dohányból pedig 2,8 tonnás hektáronkénti hozamokat értünk el.

Ebben a látványos növekedésben — az időközben bekövetkezett technikai, technológiai fejlődésen kívül — kétségtelenül nagy szerepe van a megújuló vezetésnek is. A főágazati-ágazati forma megszilárdításával egyre inkább kibontakozhatott a fiatal — a szakemberek átlagéletkora 35,4 év szövetkezetünkben — ambiciózus szakemberek alkotóképessége. Lényeges változások történtek a fajtahasználatban, a termelési technológiában, a tápanyag-gazdálkodásban, vagy a betakarítás szervezésében. Egyszóval: szakszerűbbé, „érzékenyebbé“ vált gazdálkodásunk.

Mindezek azért lényegesek, mert lónak nem mondható talajaink termőképességének kihasználása a növénytermesztésben dolgozókon kívül a tágabb közösség érdeke is. A sok tényező közül elsőrendű feladatként a vízmegörzés és a tápanyagmegtartás szakmai követelményeit emelném ki. összességében a növénytermesztés szerkezete kialakult, a termelés feltételei, müszaki-technikai-biológiai háttere rendezett.

Ugyanez jellemzi állattenyésztésünk egészét is. Tavaly a tehenenként! évi fejési átlag 4 ezer 300 liter, a hízómarháknál 90, a hízósertéseknél pedig 57 dkg volt a napi átlagos tömeggyarapodás. Száz tehén átlagában 101 borjút választottunk el, s az évi malacszaporulat egy anyakocára számítva pedig 17,5 volt.

Melléküzemági termelésünk nincs. Az alaptevékenységből származó teljesítményünk értéke 52 millió, a tervezett tiszta Jövedelem 8 millió korona, a rentabilitás pedig közel

30 százalékos.

—»Mi a nehezebb: a szakmai irányítás vagy a vezetés?

— Én e kettő közé egyenlőségjelet tennék, mert mindkettőre születni kell. Különben a szervezőkészséget és -képességet tartom a legfontosabb vezetői tulajdonságnak. Általában ezen múlik a gazdálkodás sikere. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a legtöbbször apróságokon csúszhat el az ember. A jó vezetőnek a legkisebb, látszatra apróságnak tűnő dolgokra is oda kell figyelnie. Az; a vezető, aki az ilyen részfeladat áttekintésére, gördülékeny megoldására nem képes, hogyan vállalkozhatna álfogó döntésekre.

— A belső egység megteremtése a szövetkezet vezetőinek, de főként az elnök -feladata. Hogyan felelhet meg e követelménynek?

— Ha ért a munkatársak nyelvén. Nincs fontosabb dolog, mint egymás megértése, mert ez összhangot teremt. Hasonlattal élve, olyan legyen egy gazdaság vezető gárdája, mint egy jó zenekar, vagyis egy kottából játsszon. Ezért mondom azt, hogy az alapos szakmai ismeret és az emberi összhang hozza a sikert. Ezt a mi viszonylatunkban eléggé könynyíti az, hogy nemcsak a vezetőt gárda, hanem a tagság átlagéletkora — 46 év —• is eléggé alacsony. A jól működő gépezetbe pedig olajozott fogaskerékként épül be a 10 szocialista brigád, valamint a komplex ésszerűsítő brigád.

A 38 éves elnök szereti az embereket, megtartó hűségben él Nagyölveden. Ö az élő híd az apai örökség, a jelen és a jövő között.

Csiba László

Bodnár László erős, edzett, kemény kötésű ember. Tizennégy éves kora éta mindig gépekkel, szerszámokkal dolgozik, hiszen az eredeti szakmája gépjavító. Ezt még az egykori Nagykaposi (Veľké Kapušany) Gép- és Traktorállomáson tanulta, az ötvenes évek elején. Azóta — a katonai szolgálati idő kivételével — mindig műhelyben dolgozik, illetve az aratás idején minden évben kombájnon.

— A munkának szépsége és értéke van — mondotta, miután átvette Július Vargának, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének kezéből „A mezőgazdaság és az élelmezésügy kiváló dolgozója“ ágazati kitüntetést. — Én egyszerűen soha nem tudtam és ma sem tudok munka nélkül élni. Otthon is mindig találok magamnak eljoglaltságot. Hazamegyek, vár a kert. Van néhány fólia, szóval mindig akad tennivaló.

Amíg a beszélgetés folyamán a fóliákig eljutottunk, hosszú sora volt a szónak. Gyerekkori emlékei elevenedtek fel.- Árván nevelkedett, két húgával.

— Bár nehéz gyermekkorom volt, annyi jó volt benne, hogy megtanultam dolgozni. Aki próbálta, csak az tudja, milyen sorsa volt akkor a hozzám hasonlóknak. A két húgomat segíteni kellett. Hajnaltól késő estig meg nem pihentem. Gyakran éjjel szántottam a lánctalpas traktorral, nappal pedig az ekevasat éleztem, mert hát a kovácsmesterséget is kitanultam, nyáron pedig arattam, A gépállomáson sok mindent megtanultam.

— Mióta dolgozik a szövetkezetben?

— En még a kis szövetkezetbe léptem be, 1956-ban. Azóta megszakítás nélkül dolgozom szülőfalumban, a Csicseri jCiőarovce) Efsz-пек vagyok a tagja.

— Hogyan emlékszik vissza a mezőgazdaság szocialista átépítésének időszakára?

— Kemény idők voltak azok. Az emberek nehezen váltak meg a vagyonkájuktól, közséfi gépjavító

günkben senki sem tudta, ml lenne jó, mit hoz a jövő. Bevallom, bennem is sok volt a

kétség.

Az élet olyan, hogy jót és rosszat egyként tartogat. Rossz volt a tulajdonlóidét odahagyni, de jó volt gépjavítóként és traktorosként is megmaradni földművelőnek.

A családi békét sok mtnden élteti, de leginkább az, ha az otthon, az ember szorgalmas munkával gazdagítja. A szövetkezet, a közös gazdaság tagjainak munkát és biztos megélhetést egyként adott, és Bodnár László mindig becsületesen dolgozott. A környék egyik legjobb és legismertebb kombájnosa volt. Többször volt helyi, járási, valamint kerületi győztes.

— Mi volt a siker titka?

— Titok? —' ismétli a szót.

— Nem volt semmi titok. Hacsak az nem, hogy szerettem dolgozni.

— Mégis — próbálom tovább

szóra bírni —, csak volt valami, amit másképp, különben csinált, mint mások.

— Minden percet kihasználtam. Meg aztán ismerni kell a kombájnt is, hogy ne vegyen el sok időt, ha elromlik. En például mindig hallgattam a gép hangját, azonnal észrevettem, ha nem volt rendben valami. Egy-egy kattanásból lehetett tudni, ml a baj.

Ki hinné, hogy egy jól megtermett, csupaizom-embert is kikezdhet az élet. Pedig megtörténhet, megtörtént.-~ A szememmel operáltak, sőt a lábam is tönkrement. Most már csak a gépeket javítom, amihez eró, figyelem és sok-sok türelem kell. Hónapról hónapra új, korszerű gépeket kapunk, melyeket karbantartani és javítani kell. Vagyunk vagy huszonötén gépjavítók. Voltam műhelyfőnök is. Jelenleg egy tíztagú javítócsoportnak vagyok a vezetője. Ha megkezdődik az idény — például a takarmány/begyűjtés vagy az aratás ~* sokan a javítók közül erőgép* re ülnek, mint annak Idején jómagam ts.

Nem ts lenne teljes a kép, ha nem mondanánk el: az ötvenéves Bodnár László többszö* rösen kitüntetett dolgozó. Har* mtneegy éve párttag, évek óta tagja a szövetkezet vezetőségének és a községben ts mindig volt feladata. A helyi nem* zett bizottság tanácsának tag* fa. Nem tagadja, nemcsak a munka boldogította, családfő* ban ts kívánságának megfele* lően lelte örömét. Két fiúgyer* meke felnőtt, az idősebb már megnősült, a kisebbik még fanul.

(illés)’

A kitüntetést Július Varga elv* társ adta át Bodnár Lászlónak

lFotó: Bogoly Jánosi

CvakérzQltfsei termesztés - gondokkal

Bizony, nem irigylésre méltó a decemberi ködös, hideg Időben kétkezi munkát végezni a határban. A tem a közelemben dolgozó lukanényei (Nenince) Vörös Tóthpesta Margittól és Katkő

Lobogó Efsz asszonyait a gaz- Annától.

daság apátújfaiusi (Opatovská — Hozzászoktunk a hideg-Nová Vés) kertészetének föld- hez, meg aztán jól fel vagyunk jén találtam. A rétegesen Öl- öltözve — válaszoltak szinte tözött, jobbára nyugdíjas ász- egyszerre, szonyok a sárgarépa betakar!- — Legalább jó forré teát

tását végezték. kapnak-e? — kíváncsiskodtam

— Majdnem november köze- tovább, pélg tartott a szölőszüret, fgy hát nem tudtunk előbb jönni.

De tulajdonképpen így van ez minden évben — fogadott Balga Mária, aki a jókora kiterjedésű tábla szélén a traktor utánfutójáról szedte le a zöldségesládákat. — Tudja, szövetkezetünkben kevés a női munkaerő, ezért ránk, a szőlészeti csoport tagjaira vár a sárgarépa, a petrezselyem és a zeller betakarítása is — fűzte hozzá a továbbiakban.

Míg a tábla közepéről felém tartő Balga László kertészre vártam, kitartóan figyeltem ezeknek az asszonyoknak a munkáját, akik kettes-hármas csoportokba „tömörülve“ szedték fel a frissen kiszántott sárgarépát, majd ládákra ülve kis kupacokból tisztították és nagyság szerint osztályozták a termést.

— Nem fáznak? — kérdez— Igen, anélkül nehezebben — Nem mondhatnám, hogy viselnénk el ezt a nyirkos, hl- az 1987-es esztendő kedvezett deg időt — mondta Katkő An- volna a sárgarépának — és na- általában a gyökérzöldségnek.

Közben megérkezett Balga Amikor tavasszal elvetettük a László, aki mostanában mire magot, kapott ugyan csapadéotthon Is tölthetné napjait, hi- kot, de később szárazság volt, szén már hét éve nyugdíjas, öntözni pedig nem tudtunk. Ám munkájára, sokéves tapasz- Más volt a helyzet a csábi (Cetalataira szükség van Itt. bovce) részlegen a zellerrel.

A közeli patakból lehetőség nyílt az öntözésre, s ez a szép terméshozamban meg is mutatkozott.

— Hány hektáron termesztettek gyökérzöldeéget?

— Három-három hektár jutott a sárgarépának és a petrezselyemnek, egy hektár a zellernek. Sárgarépából 30 tonna körüli az átlagos hektár- Ijozani, petrezselyembő! ennél kevesebbet takarítottunk be egy hektár átlagában. Minden évben gonddal jár a betakarítás. Hiába kezdtük el például a sárgarép* szedését már augusztusban, ha a szőlőszüret beköszöntésével félbe kellett szakítani, mert az asszonyokat kivétel nélkül a szőlőskertbe kellett átcsoportosítani — magyarázta Balga László.

Mintegy rímelnek ezekkel a gondolatokkal Vendelín Ježík mérnök, speciálisnövény-ter(M. S. illusztrációs felvétele)

mesztésl ágazatvezető szaval, akivel irodájában beszélgettem.

— A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban ma már az egyetlen gyökérzöddség-termesztő gazdaság vagyunk. Valahogy ránk ragadt ez a gyökérzöldség— Talán nem előnyős a termesztése?'

— Nem erről van itt sző, bár éppen megkérdőjelezhető. Néhány egészen friss adattal Isi szolgálhatok. Alig valamivel több mint 50 tonna sárgarépát vett át tőlünk a Zelenina nagykürtösi üzeme, de 36 tonnányit — mert úgymond nem standard — kénytelenek vagyunk a tehenekkel feletetni. Vagy itt van a zeller, amelyből 17,2 tonnát vásárolt fel a Zelenina, a maradék négy-öt tonnára nem tart Igényt, mert tárolási gondokkal küszködik. Jobb híján nekünk kellett itthon alkalmi tárolókba elhelyezni. Valahogy a konzervgyár sem érdeklődött a gyökérzöldség iránt, pedig feleztük, hogy tudnánk szállítani. Dó nem Is ez a legnagyobb gobd. A dolog megértéséhez tudni kell, hogy szövetkezetünkben a speciális növények közül a szőlő dominál, hiszen a több mint 200 hektár termőterülettel a járás legnagyobb szőlőtermelő gazdasága vagyunk. Ilyen területről és Ilyen nagy meny*

nylségű szőlő betakarítása ldő- és munkaerő-igényes. S ez utóbbi nem kis gondot okoz nekünk, hiszen a szőlészeti csoport tagjai végzik a zöldség betakarítását is, de csak a szőlőszüret befejezése után. És ennek Időpontját, ugye, nagyban befolyásolja az Időjárás alakulása. Nem titok, volt olyan év, hogy a gyökérzöldség egy része tavaszig a főidben maradt, mert az esős november miatt nem lehetett kint a földön dolgozni. Felettes szerveinknek már többször javasoltuk, vegyék le vállunkról a gyökérzöídség termesztésének terhét, és más gazdaságot bízzanak meg a termesztésével, ahol például nem annyira előnyös a szőlőtermesztés ...

— A zöldség gépi betakarítása nem jöhetne számításba?

— Ogy gondolom, ilyen kis területen nem volna gazdaságos a gépi betakarítás — és így marad a hagyományos, munkaerő-igényes kézi betakarítás. Ml azonban reménykedünk, hogy felettes szerveink erre a problémánkra hamarosan megoldást találnak — mondja beszélgetésünk végén Ježfk mérnök.

Bodzsár Gyula