Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-15 / 2. szám
4 ŠZABAIÍ FÖLDMŰVES 1988. január 15. A brigádmozgalom értékelése A Tőketerebesi (Trebišov) járás mezőgazdasági üzemeiben a hetvenes évek elején alakultak meg az első szocialista brigádok. A közvélemény azonnal felfigyelt az újszerű kezdeményezésekre, a különböző szintű járási értekezleteken gyakran foglalkoztak a brigádok tapasztalataival, eredményeivel, sikereivel — s nem egy, ötletesen, lelkesen dolgozó kollektíva járási hírnévre, és népszerűségre tett szert. Az elmúlt évek alatt a vonzó példájuk nyomán mind több kis közösség vállalta azt a kötelezettséget, hogy eleget tegyen a szocialista módon dolgozni, élni és tanulni hármas követelménynek. A kezdeményezők emléke manapság is gyakran szóba kerül. Persze, az eltelt tizenöt év alatt a brigádmozgalom is számos átalakuláson ment át. S míg az első brigádok a legkiválőbbakat, a legöntudatosabbakat tömörítenék, a mai — kétszáznál is több — brigádok tagjai közt a legjobbak mellett ott vannak a kevésbé öntudatosak, a szakmailag és politikailag kevésbé képzettek, kevésbé aktívak. Valamennyien elindultak a szocialista fejlődés útján, de nem egyforma távolságra jutottak. Vannak, akik évről évre megújuló, színvonalas teljesítménnyel őrizték meg jogosultságukat a szocialista címre, míg mások törekvése még nem vezetett olyan eredményhez, amely ezt a címet kiérdemelte. A járás mezőgazdasági üzemeiben jelenleg 19 komplex ésszerűsítő brigád működik, 386 taggal. A brigádok az előre jóváhagyott tervek alapján működnek. A feladatok többnyire a tudományos-műszaki haladás gyakorlati érvényesítését foglalják magukba. Éppen ezért az SZFSZ járási bizottsága a brigádok értékelését szigorú kritériumok alapján végzi. A szigorúbb mérce alkalmazása a cím odaítélésénél azt Is feltételezi, hogy a mozgalom elbírálói, értékelői igényesebbek legyenek, már a vállalások elfogadásánál is. Á vállalás akkor lesz ösztönző, ha a vezetés konkrét követelményeket támaszt a brigádokkal szemben, kitűzi azokat a célokat, amelyek a megvalósítását a brigád munkájával segítheti. Ezt a kérdést a brigádvezetök év végi járási tanácskozása nagyon élesen tette szóvá. Mint ahogyan azt Alexander Sabol, az SZFSZ járási bizottságának titkára beszámolójában hangsúlyozta, hogyha vannak formális, semmitmondó vállalások — és bizony vannak —, abban nemcsak a brigádok hibásak, hanem azok a termelésirányítók is, akik csak nagy általánosságban körvonalazzák a gazdasági feladatokat, „globálisan“ ismertetik az éves tervfeladatokat. Nem segítik a brigádokat abban, hogy kezdeményezéseikkel a legfontosabb problémák meoldását, a termelés tartalékainak feltárását, a nehézségek elhárítását szolgálják A növénytermesztésben a komplex ésszerűsítő brigádok száma 11. A Kékei (Cejkov) és az Abarai (Oborin) Efsz-ben a brigádok feladata négyszáz-négyszáz hektáron kialakítani a korszerű legelőgazdálkodást. A többi brigád a gabonafélék, a cukorrépa, az olajnövények És a hüvelyesek hektárhozamának az állandósítását és növelését vállalta. A brigádvezetők év végi járási értekezletén a Sečovcei Efsz-brigádját tüntették ki, a hektáronkénti 6 tonnán felüli gabonatermésért és az őszi repce 2,52 tonnás átlagos hektárhozamáért. A Dargovi Efsz brigádja gabonafélékből 5, őszi repcéből pedig 2,57 tonnás termésátlagot ért el. Kitüntették Kiss Jánost is, a Csicseri (CiCarovce) Efsz komplex ésszerűsítő brigádjának vezetőjét a 2,2 tonnás hektáronkénti szójatermésért. Sajnos, a többi szövetkezetekben működő brigádok gyenge eredményeket értek el. Sőt, még a mad napig nem alakítottak ilyen brigádot a Boly! (Bof), a Vajáni (Vojany), a Parchovanyi, a Nagykaposi (Veiké Kapušany) és a Nagygéresi (Velký Horeš) Efsz-ben. Több figyelmet és törődést A szocialista és a komplex ésszerűsítő brigádokkal szorosan összefügg az a kérdés, hogy mennyire hasznosítják a gazdaságnál a brigádok, illetve a brigádtagok termelési tapasztalatait, javaslatait. Első látásra úgy tűnik, minden rendben van. Megtartják a brlgádértekezleteket, újítási feladattervet dolgoznak ki stb. De ha a formák mögé nézünk, a helyzet korántsem ilyen megnyugtató. Az 1987-es évre a szövetkezetek összesen 52 tematikus feladat megoldását vállalták, az értékelésnél azonban kitűnt, hogy, sajnos, egyet sem oldottak meg. Különben az 1987- es évben a járás szövetkezeteiben 31 újítási javaslatot nyújtottak be, többségüket a szocialista és a komplex ésszerűsítő brigádok tagjai. Érdemes megemlíteni, hogy a boly! szövetkezetből 13, a nagykaposi szövetkezetből pedig 8 újítást fogadtak el. Nem volt újítás a Dargovi, a Leleszi (Leles), az Abarai, a Parchovanyi, a Pölyáni (Polany), a Plechoticei, a Nagygéresi és a Zempl. Hradište-i Efsz-ben. Mindezekből Is kitűnik, hogy a brigádértekezletek sok helyütt bürokratikusak, a munka jobb szervezésére tett javaslatok közül sok elsikkad, mert a kezdeményezőnek nincs kellő felkészültsége, ahhoz, hogy eredményes formába öntse, kivitelezze az ötletét, a közvetlen felettesek nem adnak hozzá segítséget. Az újításért több helyütt egyszerűen nem adnak jutalmat. A már bevált jó kezdeményezések is kevés visszhangra találnak. A tárgyilagosság kedvéért tegyük hozzá: ez nemcsak a gazdasági vezetők mulasztása, az SZFSZ tisztségviselői sem ösztönzik kellőképpen a javaslatok hasznosítását, a verseny jó tapasztalatainak terjesztését. Pedig egy-egv jól bevált újítást terjeszteni kell, hiszen az hasznára válik mind a gazdasági eredmények alakulásának, mind pedig az emberformálásnak. Szocialista módon vezetni annyit jelent, hogy az öntudatban, aktivitásban és felelősségérzetben erősödő kis közösségeket már nem tehet a régi módon irányítani. A szocialistabrigád -mozgalom megköveteli, hogy a vezetés demokratikus, szocialista elemei erősödjenek, a brigádok véleménye nagyobb súlyt, jelentőséget kapjon az üzemi és a munkahelyi irányításban. Arról van sző, hogy nagyobb teret kell biztosítani a brigádszerű Irányításnak és jutalmazásnak. Nem egy vezető tapasztalhatta már, hogy leginkább a szocialista brigádokra számíthat, ha váratlan gond, nehézség elhárításáról vagy újszerű probléma megoldásáról van sző. És számíthat rájuk abban Is, hogy tekintélyűkkel, befolyásukkal meg tudják nyerni munkatársaikat, az egész kollektívát a jő ügy szolgálatának, döntő szerepet játszanak az üzemi közvélemény formálásában. Mégis, a vezetők gyakran megfeledkeznek a brigádok segítőkészségéről, s arról az Igényükről, hogy tájékozódhassanak a munkahelyi problémákról, a tervezett Intézkedésekről. A komplex ésszerűsítő brigádok a tudományos-műszaki haladás gyakorlati megvalósításában nagyobb részben kiveszik a részüket, ami annyit jelent, hogy a termelésben járási szinten 5,5 millió korona értékű többlettermelést eredményeztek az 1987-es gazdasági évben is. Ha mindenütt felkarolnák ezeket a kis közösségeket, ennek felbecsülhetetlen hasznát látná mind a gazdasági, mind pedig a társadalmi élet. Illés Bertalan Fóliasátrak melegében, raktárak zordságában sors ■— vagy Inkább nevezzük nevén a gyermeket: az újságíró kiszámíthatatlan életpályaalakulása — ügy hozta, hogy viszonylag rövid idő leforgása alatt két alkalommal is találkoztunk vele. Egyszer a tavaszi napfény áradatának következtében enyhe fóliasátorban, másodszor pedig egy szürke novemberi délutánba belenyugvó, rideg, hűvös raktárban. Egyik alkalommal a palárttákat gondozta-ápolta, őrizve azokat mindennemű károsodástól, sérüléstől, az utóbbi esetben meg az esztendő termése egy részének — a gyökérzöldségnek — tisztítása és osztályozása közben leltünk rá a Fegyverneki (Zbrojníky ) Egyséqes Földműves-szövetkezet zöldségkertészeti részlegén. Hlavács Cecília a napról napra 'fogyatkozó asszonykollektíva egyik kitartó tagja. Ezerkilencszázharmincötben született Nagymányán /Velká Maria), majd negyvenegyben Kukuöinovóba költözött a család. Fegyverneme 1953-ban került, s abban az évben férjhez is ment. — Már szüleim úgyszólván belém nevelték a mezőgazdaság szakmáját. Édesapám magángazdáknál dolgozott, sokat mesélt sorsáról, életének alakulásáról, s magáról a parasztmunkáról. Zselizen [Želiezovce) tevékenykedett éveken keresztül. Bizony, nagyon gyakran panaszkodott, mily nehéz a parasztember dolga, mennyit kell gürcölni ahhoz, hogy meglegyen a családnak a mindennapi betevő faltra. Apám valóban rengeteget küszködött, de — becsületére legyen mondva — mindvégig hűségesen kitartott. Nem adta fel a kemény harcot, a szó legszorosabb értelmében vett küzdelmet. Tudta, a családnak mindenképpen szüksége van a kenyérre, a húsra — szóval a pénzre. Anyám úgyszintén megpróbálta a parasztéletet — Fegyverneken dolgozott az egységes földműves-szövetkezetben. Kitartása, fáradozása számunkra, gyermekek számára — egyébként ketten voltunk testvérek — ugyancsak példaként szolgált. Tehát a tulajdonképpeni alapok gyökerei a családban erősödtek. Ezért a hajtás, a szár fejlődésével nem voltak különösebb problémák. S igazán mélyre ereszkedtek a gyökerek, a mezőgazdasági termelés talajában. Nem is tudtak abból engem kiszakítani. Es. úgy gondolom, bárminemű fáradozás feleslegesnek bizonyul az ilyen jellegű igyekezettel kapcsolatban. Ezt szoktam meg, ez a második otthonom. A termőföld, a fóliasátor, a zöldségtermesztés — és a kiváló kollektíva. Sajnos, a létszám csökkenőfélben van, az idősek kiesnek, a fiatalokra meg hiába várakozunk. Pedig mily szükség lenne az utánpótlásra. Nehéz megszokni? Miért, másutt nem? De igaz, az én gyermekeim sem léptek az anya nyomdokaiba. Mind a lányom, mind pedig a fiam Zselizen talált munkahelyet. Jómagam a szőlészetben kezdtem, megszoktam a friss levegőt, de azért a fóliasátrak páráját is egészen jól tűröm. És nem lehet válogatni: hűvös-zord raktárak mélyén a zöldségtisztítás is ránk vár. No de ha megértjük egymást, jobb kedvvel látunk munkához, fürgébben mozognak az ujjak, enyhébbnek tűnik a téli zimankó, a nyárt hőség is elviselhetőbb. A téli Időszakban hozzászokó tam a fóliavasaláshoz, a földszitáláshoz, s gyakran segítő kezet nyújtunk a szőlészeti részleg dolgozóinak. Bár gyermekeim nem követték példámat — a mezőgazdaság útját nem járják — unokáim remélhetőleg követik a nagymama példáját. Ez Ideig ketten vannak. S hogy meddig folytatom a munkát a szövetkezetben? Ha az egészség is úgy akarja, néhány évig még szeretnék munkálkodni. Tetszik tudni, a megszokás nagy úr. S a munkaszeretet még ennél is nagyobb ... (—lábé—) A Gondok a gondoskodással A köbölkút!. (Gbelce) Februári Győzelem Efsz-be még az ünnepek előtt látogattunk el, hogy megkérdezzük, hogyan gondoskodnak dolgozóikról. A szövetkezet székházéban Horváth Lajos, a személyzeti osztály vezetője fogadott — mivel Rozsnyö László, a szövetkezet elnöke és Juhász Jenő, közgazdász a szomszédos kisújfalusl (Nová Vieska) részlegre ment. Ott akadt fontos elintéznivalójuk. Míg megérkezésükre vártunk, Horváth Lajos néhány szóval ecsetelte a szövetkezet jelenét és terveit. Amikor aztán megérkezett az elnök, Juhász Jenőt „bocsátotta rendelkezésünkre“, hogy szóljon a szociális gondoskodásról. — Évente egymillió korona értékű a szociális alapunk. Ebből fedezzük a munkavédelmi eszközök vásárlását, a kirándulásokat, a rehabilitációs üdüléseket, a munkahelyi környezet rendbentartását, a különböző rendezvényeket, — nőnap, nyugdíjasnap, Télapó-ünnepség —, meg aztán ebből támogatjuk a szövetkezeti klubot — kezdi a közgazdász. — Munkaruhát — báránybőr bekecset, meleg felsőruházatot, meleg csizmát — hároméves időszakonként kapnak dolgozóink. Ezenkívül, persze, minden évben osztunk szerelőruhát is. Gondjaink vannak a speciálisnövény-termesztésben — konkrétan a szőlészetben — a dolgozók rendszeres ellátásával. Nekik még hóban, fagyban is a szabadban kell dolgozniuk, s mi éppen nekik nem tudunk megfelelő munkaruhát, elsősorban hócipőt és finom bőrkesztyűt, biztosítani. A gyártó ugyanis nem tud szállítani. Csupán durva bőrkesztyűt, ami aztán feltöri az asszonyok kezét. Hát ez az, ami a legtöbb fejfájást okozza. — Ugyanilyen gondot okoz az Is, hogy nincsenek megfelelő szociális berendezéseink és a műhelyekben sem a legideálisabb a munkahelyi környezet. Ezen a téren — hogy őszinte legyek —, mintegy húszéves lemaradást kell behoznunk — veszi át a szót Horváth Lajos, a személyzeti osztály vezetője. — Minden istállóhoz, műhelyhez tartozik egy kicsike 'szociális helyiség, s ezzel természetesen egyáltalán nem tudjuk kielégíteni az Igényeket. Igaz, már folyik hideg-meleg víz is és mindenkinek van külön szekrénye, de nincs közös szociális berendezés, nincsenek megfelelően ellátott műhelyek sem, a szerelők viszonylag rossz feltételek között dolgoznak. Mindenesetre örömmel mondhatom, hogy már épül az új, központi műhely és a szociális épület, amit az idén szeretnénk átadni rendeltetésének. Szeretnék még szólni a környezetszápítési akciókról is. Ezen akciók ' keretén belül például elvégeztük a szövetkezet úthálózatának kiépítését, mintegy négy kilométeren. 1987-ben a szövetkezet vezetősége versenyt hirdetett meg az egyes munkarészlegek között, amely a munkahelyi környezet szépítését szolgálta. Ennek keretén belül füvesítettünk, bokrokat, virágokat telepítettünk a szövetkezet területén, valamint fokozott figyelmet fordítottunk a tisztaságra. A győztes részleg dolgozói egynapos jutalomkiránduláson vehettek részt Magyarországon. Megemlíteném még azt is, hogy a munkahelyi környezet tisztántartásán kívül ügyelünk arra, hogy a lehető legminimálisabbra csökkentsük a környezetszennyezést. — Azzal úgyszintén sokat törődünk, hogy dolgozóink kellemesen és, persze, hasznosan töltsék szabadidejüket. Kirándulásokat, különböző ünnepségeket szervezünk. Minden évben ellátogatunk hazánk valamelyik érdekes és szép tájára, vagy Magyar. országra. Legtöbbször a magyarországi Harkány és Zalakaros gyógyfürdőit látogatjuk. Évente dolgozóink 80 gyereke töltheti a szünidő egy részét hazai vagy külföldi pionírtáborokban — folytatja ismét Juhász Jenő. — A helyi kuttűrházban működik a szövetkezeti klub. Ott tartjuk meg az évzáró taggyűléseket, a munkavédelmi előadásokat, s folyik ott zeneoktatás is. A szövetkezet saját számítógéppel rendelkezik, éppen ezért szeretnénk létrehozni egy számítástechnikai szakkört. Érdeklődőből végképp nincs hiány. Ünnepélyes keretek között itt szoktuk megrendezni az 50., Illetve 60 életévüket betöltő dolgozók köszöntését, valamint a legjobb munkaeredményeket elérők jutalmazását. Az azt megérdemlőknek minden évben átadjuk „A szövetkezet példás dolgozója“ és „A szövetkezet érdemes dolgozója“ emlékérmet. Itt zajlik továbbá a nemzetközi nőnap, s a nemzetközi gyermeknap ünneplése, valamint a csehszlovák-szovjet barátsági -hónap rendezvényeinek egy része, az immár hagyományos asztalitenisz- és a sakktorna és a „Mit tudsz a Szovjetunióról elnevezésű vetélkedő. Egy kicsit szeretnék dicsekedni is. Már épül az új étterem, amelyben — úgy tervezzük — nemcsak étkezde működik majd. Az épület nagytermében különböző rendezvényekre kerülhet sor, például nyugdíjasnapi ünnepségre vagy egyéb találkozókra. — Hogyan élnek a dolgozók a továbbtanulási lehetőségekkel, van-e érdeklődés, egyáltalán mit tud nyújtani a szövetkezet ezen a téren? — Teljes mértékben támogatjuk azokat, akik tovább szeretnének tanulni. Jelenleg ketten tanulnak a Nyltral (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola esti tagozatán, négyen pedig középiskolában. Egyébként nagyon szeretnénk, ha még legalább 5 jelentkező akadna a főiskolára, mert óriási szükségünk van főiskolai végzettségű munkaerőre. Most éppen nincs jelentkezőnk, reméljük, később ismét kedvet kapnak néhányan. Nagymértékben segítjük azokat, a tanonciskolát végzetteket, akik érettségizni szeretnének. Őket ösztöndíjjal is támogatjuk. — Még talán azt szeretném az elmondottakhoz hozzáfűzni — veti közbe Horváth Lajos —, hogy a szövetkezeti tagoknak kamatmentes, ún. stabilizációs kölcsönöket is biztosítunk, ha építkeznek, vagy ha bútort szeretnének vásárolni. A közeljövőben bővíteni szeretnénk a szövetkezeti tagok számára a lakásegységkeretet. A beszélgetést követően körülnéztünk a műhelyekben. A látottak alapján, úgy véljük, a dolgozók már nagyon várják az új műhely átadását, mert nem éppen rőzsás körülmények között dolgoznak. Péda Erzsébet Korszerű szociális épület a Felsőszemeredi (Horné Semerovce) Efsz-ben (Kalifa Gábor illusztrációs felvétele) (Fotó: M. S.)
