Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 2. szám

1988. január 15. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A ma már virágzó iparral és modern mezőgazdasági termeléssel rendelkező Ipoly­ság (Šahy) tavaly ünnepelte első hiteles említésének 750. évfordulóját. A három­negyed évszázados fejlődést, a korszakalkotó változásokat egy ilyen jellegű írás keretében nehéz részleteiben kimeríteni. Amikor nemrégiben ellátogattunk a határ menti városba, s az ottani városi nemzeti bizottság alelnökével, Jozef Korčákkal az évfordulót hoztuk szóba, múltidézésre és jelenábrázolásra — igaz, tömören — egyaránt sor került. Földrajzi vonatkozásban elöljáróban csupán annyit, hogy Ipoly­ság a Nyugat-szlovákiai kerület legkeletibb városa, az Ipoly-medence nyugati ré­szén, a csehszlovák—magyar államhatár, a Nyugat- és a Közép-szlovákiai kerület határa mentén terül el. ■ Hont vármegye székhelye — Ha fellapozzuk Ipolyság króni­káját, azt hiszem, egyértelműen meg­állapítható: a város viszontagságos történelmi fejlődésen ment keresztül — kezdte a beszélgetést Koreák elv­társ. — A legrégibb időkről talán mindössze annyit, bogy városunknak és környékének jelentős szerep jutott a királyi Hont vármegye kialakulá­sában. A 11—13. században Ipolyság — mint jobbágyfalu — a hontl vár tartozéka volt. 1237-ben IV. Béla ki­kulturálls Intézmények hálózatának fejlesztése nélkül. Ipolyságon 1874- ben megalakult a polgári leányiskola, 1899-ben a Honti Múzeum, 1913-ban pedig a gimnázium. A közigazgatási reform értelmében Ipolyság 1923. ja­nuár elsejétől elvesztette megyeköz­ponti rangját... ■ A forradalmi mozgalom jelentős központja — Ha már a huszadik század hú­szas-harmincas évelnél tartunk, sze­retnénk kiemelni két dolgot. Elsőként Ipolyság főtere rály az Ipolysági malmot és a tele­pülés határának egy részét az eszter­gomi káptalannak adományozta. Ipolyság jelentősége 1238-ban nőtt, amikor a Hont-Pázmán családból származó Márton bán premontrei ko­lostort alapított itt. A szóban forgó kolostort 1546 ban török ellent erődít­ménnyé alakították át. Most pedig lépjünk egy nagyot előre a történe­lem alakulásában. 1806-ban helyezték át Ipolyságra Hont vármegye szék­helyét. A 19. század végére Ipolyság fokozatosan elvesztette falusi jelle­gét. Egyre több lett Itt az iparos, a kereskedő, valamint a megyei tiszt­viselő. De a városiasodás jeleiként könyvelendő el például az is, hogy a múlt század közepe előtt létrejött több regionális kulturális és társa­dalmi intézmény. Köztudott, mily je­lentőséggel bír egv-egy város, illetve község életében manapság is a „vi­lággal“ való összeköttetés, a kapcso­latteremtés. Ipolyság Ilyen szempont­ból 1886 szeptemberében vált sze­rencséssé, amikor rákapcsolták az ország vasúthálózatára. Ügy gondo­lom, ezzel kapcsolatban mindennemű magyarázat szükségtelen. A vasútvo­nalat 1891-ben Balassagyarmatig, 1899-ben pedig Krupináig terjesztették ki. Egy megyeszékhely állandó bőví­­tése tökéletesítése elképzelhetetlen a azt, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának ipolysági alapszervezete 1924 tavaszán alakult meg. Az ezt kö­vető években városunk Szlovákia déli vidéke forradalmi és kommunista mozgalmának egyik jelentős központ­ja lett. A másik érdekesség az emlí­tett évekből: Ipolyságnak 1921-ben 4 ezer 698 lakosa volt, 1930-bdtr pedig már 5 ezer 804 (ezt a létszámot csak a hetvenes évek közepén sikerült új­ra elérni, illetve „túllépni“. A mün­cheni diktátumot, majd a bécsi dön­tést követően Ipolyságot 1938. októ­ber tizennegyedikén a horthysta Ma­gyarországhoz csatolták. ■ A szabadsághoző szovjet hadsereg — Városunkat 1944. december ti­zenharmadikán a kora reggeli órák­ban a szovjet hadsereg II. ukrán had­seregcsoportjának egységei szabadí­tották fel. Tehát a második világhá­ború befejezésének esztendejében ná­lunk már szabad május elsejét ünne­pelhettünk, a dolgozók tömegesen fel­vonultak — és sor került a hősi ha­lált halt szovjet katonák két emlék­művének leleplezésére. Ezen emlék­művek történelmi értéke kétszeres: hazánk területén elsőként emelték, felállításukat pedig a II. uktán had­seregcsoport építkezési egységei vé­gezték. A dolgozó nép 1948-as feb­ruári győzelmét követően városunk fejlődésében is új élet kezdődött. 1949. január elsejétől egy újonnan létrehozott járás székhelye lettünk (1945—1949 között a Krupinai járás­hoz tartoztunk). A szocialista építés első évei nagyon nehéznek bizonyul­tak. Az első két ötéves tervidőszak folyamán városunk azonban sok po­zitív változáson ment keresztül. El­sődleges feladat volt: kiépíteni a megfelelő út- és utcahálózatot, elvé­gezni a legszükségesebb javításokat a megrongált épületeken, megkezdeni a különböző vezetékek építését. Mind­amellett gondolni kellett a közúti for­galom tökéletesítésére, valamint a szolgáltatások bővítésére. A februáii győzelem évét követően alakult meg a Csehszlovák Autóközlekedési Válla­lat helyi üzeme, 1950-ben került sor a szolgáltatásók szocialista átépíté­sére. Oj üzemek kezdték meg műkö­désűket, például 1953-ban a beton­elemeket gyártó ZIPP, valamint a tej­üzem. Ami ugyancsak óriási jelentő­séggel bírt: 1952-ben hetvenhat kis- és középparaszt megalakította az egy­séges földműves-szövetkezetet, mely­nek első elnöke Makray Ferenc lett. ■ Ötvenes-hatvanas évek — markáns fejlődés — A következő években mind az ipar, mind pedig a mezőgazdaság nagy fejlődésnek indult. Hatvanban kezdte működését például a Stroj­­stav üzeme, amely a kezdeti évben mindössze 74 alkalmazottat tartott nyilván, míg 1980-ban már 311 dol­gozója volt. A város gazdasági jelen­tőssége nagyot nőtt a Barátság kő­olajvezeték kiépítésével. Annak ipoly­sági üzeméből ugyanis hazánk (és a Magyar Népköztársaság) már 1962 óta kapja a kőolajat. Igaz ugyan, hogy Ipolyság 1960-ban elveszítette a járási székhely rangot, de a város mint termelési, kulturális és oktatási központ továbbra Is megőrizte regio­nális jelentőségét. Városunk fejlődé­sében mérföldkőnek bizonyult Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa, pontosabban fogalmaz­va az azt követő időszak. 1971 óta üzemelni kezdett, illetve felépült az új péküzem. az egészségügyi központ, a Blankyt Szálloda, a műszaki áruk szaküzlete, kiépítették a vízvezeték­­hálózatot. Több mint ezer új lakással átadták rendeltetésének a Közép- és az Észak-lakótelepet. Az oktatási és kulturális Intézmények hálózata úgy­szintén korszerűsödött, illetve bővült (még visszatérve az ötvenes-hatvanas évekhez: 1954-ben nyílt meg a ma­gyar gimnázium, ötvenhatban pedig a mezőgazdasági szakközépiskola) és 1980-ban átadták a magyar és a szlo­vák gimnázium új épületét, amely 23 millió korona befektetéssel épült. Az alapiskolások — négy évvel később — ugyancsak új otthonba térhettek: a 22 tantermes épület huszonkét mil­lió koronát „igényelt“. Ami a közle­kedést illeti, városunkban — a határ menti város, illetve a határátkelő sze­repéből kifolyólag — szinte napról napra nagyobb a forgalom. Ezért A városi nemzeti bizottság épülete ilyen téren Is korszerűsítésre és bő­vítésre van szükség. A hetvenes évek­ben sor került a 35-ös főút, állam­határ — Ipolyság — Gyügy (Dudince) közti szakaszának szélesítésére, vala­mint a határátkelő és a motoreszt bőpítésére. A fokozottabb „mozgást“ szóba hozva mindenképnen szüksé­gesnek tartom megemlíteni, hogy 1980-ban közigazgatásilag Ipolysághoz csatolták Gyerket (Hrkovce) és Pe­reszlényi (Presefany nad Ipfom), hat évvel később pedig Tesmagot (leé­rnek). ■ Tennivalók a jelenlegi ötéves tervidőszak folyamán — Tudjuk, az évforduló kötelez. Tisztában vagyunk azzal, hogy az évek folyamán elért fejlődés sikeres­ségét az elkövetkező esztendőkben nem szemlélhetjük tétlenül. Gondol­nunk kell a holnapra és a holnap­­utánra. Csehszlovákia Kommunista A Vörös Hadsereg elesett hőseinek emlékműve Pártja XVII. kongresszusának határo­zataiból kifolyólag hárulnak reánk Is a feladatok. Igényesek, de minden­képpen megoldhatók. A Nemzeti Front választási programjának kidolgozásá­nál a 8. ötéves tervidőszak Igényessé­géből Indultunk ki, előtérbe helyezve a tudományos-műszaki haladás leg­újabb vívmányait, azok gyors ütemű gyakorlati alkalmazását. Most pedig néhány konkrét, megoldásra váró fel­adat a sok közül. Elsősorban szükség van városunkban az üzlethálózat fel­újítására, Illetve bővítésére. A turis­taforgalom állandóan növekvő ten­denciát mutat, ezért az ellátás bőví­tésére mindenképpen jobban oda kell figyelni. És végképp nem frázisként hozom szóba az oly gyakran emlege­tett minőséget. Ebben az esetben azonban nem csupán az egyes áruk milyenségére gondolok, hanem pél­dául az üzletekben lévő áruk eszté­tikai szempontbői történő elrendezé­sére Is. Finom, Ízletes az Ipolysági péküzemben sütött kenyér. Erre va­lóban nagyon büszkék vagyunk. Elé­gedettségünk azonban nem lehet tel­jes mértékű többek között a hús- és hentesáruval kapcsolatosan. A polgá­rok gyakran panaszkodnak, hogy a hús nem eléggé friss, vagy éppen a megfelelő minőségű. De, úgy gondo­lom, ez nem sajátosan Ipolysági gond­­probléma. Van jó kenyerünk, de szak­üzleteinkben hiánycikként könyvelik el többek között az automata mosó­gépet, a tévékészüléket (mind a fe­kete-fehéret, mind pedig a színeset), a hűtőszekrényt, a kazettás magneto­font, az autórádiót stb. A nyugdíjas­­klub ez ideig kielégíti az igényeket. A látogatottságra sem lehet panasz. De tudjuk, az idős emberek úgyszin­tén korszerűbbre, modernebbre vár­nak. Az űj klub építése folyamatban van. Ugyancsak munkálkodunk az új vízvezeték-hálózat építésén. A vezeté­kes ivóvizet Palástról (Plášťovce) fogjuk eljuttatni városunkba. Óriási szükségünk van egy űj kultűrházra, továbbá folynak az építkezési mun­kálatok a fürdőben — Z-akclő kere­tén belül. A lakásépítkezések góc­pontja a mostani időszakban a ké­szülőiéiben lévő Tabány-lakőtelep. Ipolyság lakosságáról nyugodt szív­vel elmondhatom, hogy szorgalmas és kevésbé igényes. Ha valamiféle tár­sadalmi munkáról van szó, nem szük­séges különösképpen hangoztatni az együttműködés fontosságát, jelentő­ségét. Remélhetőleg az 6 közbenjárá­sukkal is jelentős mértékben gyara­podik majd a határ menti város. Ha mindennek tudatában vagyunk, ml, városvezetők és -Irányítók, a nehéz feladatok megoldása jóval egysze­rűbbnek tűnik, Mindannyian örül* nénk, ha ezúttal sem csalódnánk pol­gárainkban. ★★ Amint azt már az Írás bevezetőjé­ben hangsúlyoztuk, nem meríthettük ki teljes egészében a háromnegyed évezredes fejlődés minden egyes em­lítésre méltó mozzanatát-plllanat-ké­­pét. Azokat vaskos krónikák őrzik, ápolják. Tüzetesen fel kell azokat la­pozni — és persze szükséges körül­tekinteni (és alaposan) a mai Ipoly­ságon. A változásokat, a fejlődést ta­lán akkor tudatosítjuk igazán. És bízni kell a városi nemzeti bizottság alelnökének szavaiban, miszerint a lakosság igyekezete által remélhető­leg tovább épül és szépül a Nyugat* szlovákiai kerület legkeletibb fekvésű városa, a turistaforgalom szempont­jából olyannyira fontos és nagy je­lentőségű határátkelőhely. susLA Béla' A mezőgazdasági szakközépiskola A modern Észak-lakótelep

Next

/
Thumbnails
Contents