Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-18 / 11. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. március 18, Semmi új a vámon Ä Szlovákiai Vámigazgatóság, az SZSZK Pénzügyminisztériuma, a Nemzetbiztonsági Testület és a Csehszlovák Állami Bank illetékesei sajtótájékoztatót tartottak, amelynek keretében informálták a megjelenteket a közeljövőben érvénybe lépő. új vámelőírásokról és rendelkezésekről. Sajnos, a vártnál és reméltnél jóval kevesebbet hallhattunk, hiszen gyakorlatilag mind a külföldre történő utazás feltételei, mind pedig az országba behozható és onnan kivihető árukra vonatkozó vámrendelkezések változatlanok maradtak. Talán csak az érdemel némi figyelmet, hogy azok a személyek, akik külföldi utazás, illetve az ott-tartózkodás céljára külföldről — rokonoktól, ismerősöktől — bizonyos pénzösszeget kapnak, a vízumkiuta’ás során előnyben részesülnek Ez a rendelet még 1987-ből származik, és élénk érdeklődés fogadta a lakosság körében. Ugyancsak kedvezményes elbírálásra számíthatnak azok, akik vízmukérelmük mellé külföldi devizaszámláról szóló bizonylatot is mellékelnek. Ami az utazások évi számát és a külföldön való tartózkodás Időtartamát illeti, továbbra is általában évi egy alkalommal utazhatunk magánemberként nyugati országba, s az ott-tartózkodás időtartamának felső határa harminc nap. Mindkét említett korlátozás alól kivételt képeznek viszont a nyugdíjas korú állampolgárok. Nagyon sok embert érintenek hazánkban a Magyar Népköztársaságba való utazás feltételei. Nos, gyakorlatilag ennek feltételei sem változtak, ami azt je'entt hogy déli szomszédainkhoz magánszemélyként az idén ITTHON TÖRTÉNT Prágában tartották meg a demokratikus sajtó képviselőinek nemzetközi találkozólát, amelyet a Rudé právo szerkesztősége rendezett azzal a céllal, hogy tájékoztassa a testvérlapok és folyóiratok képviselőit a CSKP KB 7. ülése határozat Inak megvalósításiról és a szocialista Csehszlovákia életéről az 1988-as jubileumi évben. A találkozón több mint negyven országból vettek részt a demokratikus sajtó képviselői. + Megtartotta 9. ülését Bratislavában az SZLKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága Eugen Turzónak, a bizottság elnökének vezetésével + A CSSZSZK kormánya ülést tartott a családok helyzetének alakulásáról; a közlemény szerint a legsúlyosabb problémát a válások állandóan emelkedő száma Jelenti. A család stabilitását veszélyeztető tényezők között az anyák túlterheltségét, egyes vidéis mindössze két alkalommal utazhatunk. Egy személy egy-egy alkalommal továbbra is csupán 360 koronának megfelelő forintösszeget kap a Csehszlovák Nemzeti Banktól. Ezen előírások alól csupán különlegesen indokolt esetekben lehet kivételt kérelmezni; a kérvénnyel a Csehszlovák Állami Bank járási fióküzemeihez, illetve a Nemzetbiztonsági Testületek járási szervéhez kell fordulni első fokon. Nagyjából ennyi tehát az, amiről újdonságként beszámolhatunk a külföldre való utazások idei feltételeire vonatkozólag. Egyéb mondanivaló híján az illetékesek a továbbiakban rátértek arra, hol tartanak jelenleg az útlevélcserékkel a Nyugat-szlovákiai kerületben Bratislavát is beleértve. Eszerint az SZSZK fővárosában 1984 óta eddig mintegy 130 ezer személy — a lakosság 29 százaléka — cserélte be régi útlevelét az új, úgynevezett „sötétzö'd“ útlevélre, illetve váltotta ki azt, nem rendelkezvén eddig utazási okmánnyal. A Nyugatszlovákial kerület viszonylatában —■ természetesen Bratislava nélkül — ez a szám több mint 400 ezer. A beadott kérvények alapján az Idén az új útlevél-tulajdonosok száma újabb 160 ezerrel gyarapodik majd Bratislavában és a Nyugat-szlovákiai kerületben. Az útlevelek cseréjének a tervek szerint az idei év végéig kell befejeződnie. Az útlevélosztályok egyébként április elsejétől egységes nyitvatartási időben fhétfőn és szerdán, 10.00 és 18.00 őrá között) fogadják az ügyfeleket. Végezetül elhangzott néhány szó arról, milyen úf szolgáltatások állnak a turisták rendelkezésére az Idei év elejétől. Bővült a fővárosban a pénzváltó szolgálat, és jelenleg 4 utazási irodában, 7 szállodában, illetve a Csehszlovák Állami Bank 2 fiókjában válthatják be pénzüket a külföldre utazók, és természetesen az idelátogató turisták is. VASS GYULA kékén a lakáshiányt, valamint a szolgáltatások alacsony színvonalát Jelölték meg. • A CSKP KB Elnöksége március ttzenegyedtki ülésén megtárgyalta és Jóváhagyta Miloš Takeš elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának az NDK-ban tett baráti munkalátogatása és Erich Honecker elvtárssal, az NSZFP KB főtitkárává1 folytatott megbeszélései eredményeit. . Megvitatta a KGST 43. ülésszakán aláfrt szerződést, amelyet az egymásnak szállított gyártmányok minősége megítélésének rendszeréről kötöttek. Ez az egyezmény ésszerűsítheti a gyártmányok forgalomba hozatalát, csökkentheti a vizsgálatukkal kapcso latos költségeket Továbbá tudomásul vette a közvetlen kapcsolatok elszámolása során a nemzeti valuták használatáról a Szovjetunióval megkötendő kormányközi egyezmény megvita fásának elveiről szóló tájékoztatót, valamint hasonló egyezményeknek a többi érintett KGST-tagáliammal való megvitatása elveiről szőlő tájékoztatót. JOGI TANÁCSOK Sz. J.: „1957-ben a hnb tanácsának döntése alapján néhány egyénileg gazdálkodó kisgazda birtokát likvidálták, és kényszerbérletbe adták -a helyi efsz-nek. Ezek között voltam én is. Az élő és holt leitáram komolytalan áron lett felbecsülve. Két darab törzskönyvezett kancámat ezer-ezer koronára becsülték fel, majd 9 évi használat után darabonként 12 ezer 500 koronáért adták el. A pénzből nekem a mai napig nem fizettek egyetlen fillért sem. 19fi8-ben panaszt tettem a Szlovák Nemzeti Tanácson ezzel kapcsolatban. Erre reagálva a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának képviselője a hnb-on hivatalos jegyzőkönyvet vett fel, de a pénzemet a mai napig sem kaptam meg. Szeretném tudni, miért nem került erre sor." Az efsz-röl szóló 69/1949-es számú törvény rendelkezései alapján szövetkezeti taggá válhatott minden dolgozó földműves, vagy szemé’y, aki részvételével hozzájárult a szövetkezet küldetésének teljesítéséhez. A törvény a tagsági viszony lé,trejő-ttét az önkéntesség elvével kötötte öszsze. A mezőgazdasági viszonyokat szabályozó jogi normák egyik kü'dstése az volt, hogy elősegítsék a nagyüzemi mezőgazdasági termelés bevezetését falvainkon. ön, sajnos, a levelében nem tesz említést arról, hogy a hnb tanácsának a döntése melyik jogi norma rendelkezéséből eredt Minden bizonnyal a mezőgazdasági termelés biztosítására hozott 50/1955-ös Tt. sz. kormányrendelet szerint jártak el, amely 1955. szeptember 21-től — 1975. december 31-ig volt érvényben. A hnb szerepe a kis- és középparasztok esetében abban nyilvánult meg, hogy megnyerje őket az efszbe való belépésre. Ha ez a lehetőség nem jött számításba (öregség, betegség stb.j, a hnb arra ösztönözte őket, hogy szocialista mezőgazdasági vállalattal kössenek szerződést földjeik, Illetve üzemeltetési berendezéseik használatba adásáról. A rendelkezés célja a mezőgazdasági termelés maradéktalan biztosítása volt. „Üzemeltetési berendezés“ alatt élő és holt leltár, készlet és mezei leltár, gazdasági berendezés, mezőgazdasági termelést szolgáló épület volt értendő. A szerződés időtartamát illetően a rendelet csupán annyit szögezett le, hogy minimálisan 6 évre kell megkötni, tehát a használat idejének felső határát nem szabta meg. A birtok használatáért a szocialista vállalatnak a kis- és középpapasztoknak meghatározott nagyságban kellett fizetnie (náhrada za užívanie) a szerződésben meghatározott nagyságban és határidőben. A szerződésben megállapodás születhetett arról is, hogy a szocialista szervezet megvásárolja a tulajdonostól az élő és a holt leltárt. Ha a szerződés megkötésére nem került sor, a hnb a kis- és középparaszt helyett a szocialista vállalattal szerződést nem köthetett, de a gazdaságot (földet és üzemeltetési berendezéseket) a szocialista vállalatnak utalhatta használat céljából. Ha erre nem volt lehetőség (pl. a községben nem volt még megalakítva efsz vagy állami gazdaság stb.) a hnb a gazdaságot más kis- és középparasztnak is kiutalhatta. A használatba való kiutalásról a hnb-nak a tulajdonos, a szocialista vállalat, a jnb mezőgazdasági osztálya képviselőjének részvételével jegyzőkönyvet kellett készítenie, feltüntetve benne egyebek között az élő és holt leltár értékelését is. Ha kételyei voltak a lovak árát illetően, ekkor kifogásolhatta volna a becslés megalapozottságát és valósságát. A becslés által megállapított értéknek elsősorban abban rejlett a js-. lentősége, hogy a rendelet a fö'd és az üzemeltetési berendezések használatának megszűnése esetén kimondta, a tulajdonosnak kell őket visszaszolgáltatni az eredeti mennyiségben és minőségben. Ha az egyes dolgok visszaadására nem lett vola lehetőség (pl a gazdasági á'lat időközben elpusztult, eladásra került stb ) a rendezésnél. Illetve a kártérítésnél a becslésnél megállapított ár lett vo'na mérvadó. Az üggyel kapcsolatban feltétlenül meg kell legyezni egy lényeges dolgot: a kormányrendelet megkülönböztetett két fajta használatot, amelyek Jogi titulusukban kü'önböztek egymástól. Az egyik a szerződéses használat volt, a másik pedig a bnh határozata alapján létrejött használat. Ennél az utóbbinál azonban a rendelet nem számolt az élő és holt leltár felvásárlásával, csupán a tulajdonosnak adható évi pótlékkal (ročná náhrada za užívanie!. amit a hnb javaslatára a jnh mezőgazdasági osztálya állapított meg, a tn'ajdonos jogos igényeinek és a használó lehetőségeinek figyelembe vételével. Ha viszont a jnb arra a megállapításra jutott, hogy a tulajdonos és családiának a megélhetése másképpen Is biztosított, eltekinthetett az évi pótlék meghatározásától. Konkrét esetekben tehát a használat Ingyenes Is lehetett. A nemzeti bizottság eljárása nem tűnik minden tekintetben szabályszerűnek, főként ami a lovak árának becslését Illeti. Erre utal az a tény is. hogy a lovak 9 évi használat után is az elit vagy szuperelit minőségi osztálynak meefelelő áron lettek értékesítve. A MÉM 77/1955 Ű. 1. sz.' hirdetménye a tenyészlovakat minőségi jegyeik alapján 6 osztályba sorolta. Az első 2 osztálynál (szuperelit és elit) a felvásárlási árnál nincs felső határ, hanem az ár konkrét meghatározását hivatalos becslökre bízta. A további I—IV. osztálynál Is csak a felvásárlási ár felső határát szabta meg. Az 1. osztálynál pl. 14 ezer korona volt, a további osztályoknál ez az ár 2 ezer koronánként csökkent. Az élő és holt leltár árának felbecslése még magában véve nem jelentette, hogy a tulajdonos ezen ár kifizetésére jogosult, csupán kiinduló alapul szolgált a használati jog megszűnése esetén végrehajtandó rendezésre, amennyiben az élő és holt leltárt valamilyen okbői kifolyólag nem lehetett visszaadni. Ha az efsz-t illető használati jog nem szűnt meg, úgy az élő és holt leltár értékének, illetve érának a kérdése ma már csak elméleti jelentőséggel bír, de gyakorlatilag teljesen mellékes. A 123/1975-ös Tt. sz. hirdetmény ugyanis 1976. január 1-vel hatályon kívül helyezte az 55/ 1955-ös Tt. számú kormányrendeletet, és a szocialista szervezet földre és egyéb birtokra való használati jogát (beleértve az élő és holt le'tárt is) egyenesen a törvényből eredően ingyenesnek és időben korlátlannak ismerte el. A törvény a szocialista termelési mód további megszilárdításéra Irányult, kiemelve azt ez elvet, hogy a föld a társadalom érdekeit kell hogy szolgálja, és ne váljék munka nélküli nyereség forrásává. Törvényesítette azt a vitás állapotot, amely általában abból adódott, hogy a nemzeti bizottságok „elmulasztották“ meghosszabbítani a szocia’ista szervezetek használati jogát, annak ellenére, hogy ezeket a földeket és az egyéb birtokot gyakorlatilag továbbra is használták. A törvény 13. paragrafusa alapján előnyösebb helyzetben volna, ha az efsz használati joga szerződésen alapult vo'na. tartalmazván továbbá az élő és holt leltár megvásárlását Ш. eladását. Ezeket a szerződéses kötelmi viszonyokat ugyanis a törvény nem érintette. A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy az efsz használati joga a hnb jogerős döntésén alapult, amely •ma már semmilyen jogorvoslás! eszközzel nem bontható fel. Az efsz az idézett törvény alapján ingyenes használati jogot szerzett, tehát Önt nem illeti meg semmiféle anyagi juttatás vagy kártérítés. Ezek után teljesen mellékes, hogy a lovak árát akkoriban 1 ezer koronára vagy 20 ezer koronára becsülték fel. Az efszt Illető használati jog önre már nem szállhat át, illetve ön javára nem szüntethető meg. (Eltekintünk a törvény 9. paragrafusának a rende'kezésétől, amely lehetővé teszi, hogy a nagyüzemlleg nem kihasználható földeket a szocialista szervezet ideiglenes használatba adhatja társadalmi szervezeteknek, vagy saját dolgozóinak, tagjainak.) JUDr. POLLÄK LÄSZLÖ BELPOLITIKAI KOMMENTÁR Hazánkban a lakosság magas színvonalú élelmezésének biztosítása rendkívül jelentős politikai feladat. Ezért nem véletlen, hogy a párt- és állami szervek — a CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusának határozatai értelmében — megkülönböztetett figyelmet szentelnek a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar arányos fejlesztésének. Itt főleg az állattenyésztési termelés hatékonysága és a gazdasági haszonállatok termelőképessége növelésének, a veszteségek csökkentésének, a fehérje- és a biokemizálási program következetes megvalósítására, az élelmiszeriparban pedig a nyersanyagok jobb hasznosításának, a minőség sokoldalú javításának, az élelmiszerek tápanyagtartalma növelésének és választékuk bővítésének szükségszerűségére kell gondolni. A mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexom fent említett igényes feladatainak teljesítésében fontos szerepet töltenek be a biológiai szolgáltatások, az állategészség-Ugyi gondoskodást is beleértve. Az állatorvosi szolgálat fő küldetése a gazdasági haszonállatok egészségvédelmével, az élelmiszerek és az állati eredetű nyersanyagok egészségügyi kifogástalanságának biztosításával, a fertőző betegségek kórokozói külföldről törlénö behu’ Oldásának megelőzésével, valamint ájabban a környezet alakításával és védelmével kapcsolatos. Lapunk múlt évi 46. számában röviden már beszámoltunk arról, hogy a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája 6. együttes ülésén a képviselők jóváhagyták az új állategészség-ügyi törvényjavaslatot, hogy a Szövetségi Gyűlés Elnöksége kihirdette az új törvényt, amely a Törvénytári jegyzékben a 87/1987-es szám alatt jelent meg. Felvetődhet a kérdés, hogy mi tette indokolttá az új törvényt? Főleg az, hogy a korábbi hasonló törvény 1961-es keltezésű volt. Azóta ugyanis a termelőerők jelentős mértékű fejlődésen mentek keresztül, lényeges változások történtek a tudományosműszaki haladás vívmányainak gyakorlati érvényesítésében, a mezőgazdasági termelés összpontosításában és szakosításában, az élelmiszeriparban új feldolgozási módszerek kerültek előtérbe, lényegesen változtak azok a feltételek, amelyek között a gazdasági haszonállatok élnek és „termeinek“. Ezen kívül az utóbbi években megnövekedtek az igények az élelmiszerek egészségügyi szempontból való kifogástalanságának és biológiai értékének ellenőrzésével, valamint minőségük javításával szemben. Az új törvény kihirdetését az állatorvosi szolgálat új szervezési felépítése (a SZSZK és a CSSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma pílami Ällategészség-iigyi Inézete) is indokolta, mert az korábban nem volt összhangban az érvényes jogi előírásokkal. Az új törvény gyakorlatilag szélesebb körben jelöli ki az állategészség-ügyi gondoskodás tartalmát és terjedelmét, valamint fő feladatait. Az állatorvosi szolgálat figyelmét az állatok betegségeinek komplex megelőzésére, egészségvédelmük javítására és termelőképességük növelésére, az egészségügyi szempontból kifogástalan állati termékek előáliftásának növelésére, a veszteségek csökkentésére, az emberek egészségvédelmének és a környezetvédelem javítására irányítja. Aprólékosan megjelöli az állatorvosi szolgálat feladatait, főleg a gazdasági haszonállatok tenyésztésével, az állati termékek feldolgozásával, kezelésével, tárolásával és szállításával, továbbá az állami állategészség-ügyi szolgálat feladatait, valamint a tenyésztésért és a feldolgozásért felelős szervezetek kötelességeit. Az új törvény megszabja az állategészség-ügyi és a higiéniai felügyelet feladatait is, különös tekintette] a vegyi és egészségügyi szempontból kifogástalan takarmányokra. Végül a törvény — kőte'ességmiilasztás esetére — bírságot határoz meg. Az új törvény — amely 1988. január elsejétől lépett hatályba — harminchét cikkelyből áll. Közülük külön kiemelhető a második-harmadik (állategészség-ügyi gondoskodás), az ötödik (az állattenyésztők kötelességei), a tizedik-tizenkettedik (az állati termékek egészségügyi kifogástalansága, a tizenötödik (a takarmányok egészségügyi kifogástalansága), a tizenkilencedik-huszonegyedik (állategészségügyi asszanácié), a huszonkettedik (állategészség-ügyi felügyelet), a huszonhetedik-huszonnyolcadik (bírságok) és a huszonkilencedik-harmincegyedik (szabálysértések). A bírságokkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azt a szervezetet, amely megszegi az új törvényben, illetve az annak alapján kiadott előírásokban szereplő, az állatok egészségéről való gondoskodással, a fertőzések (járványok) megelőzésével, behnrcolásával és felszámolásával, az állati termékek és a takarmányok termelésével, feldolgozásával, kezelésével, tárolásával és szállításával, az állategészség-ügyi felügyelet munkájával és a fogyatékosságok felszámolásával kapcsolatos kötelességeket, maximálisan 50 ezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel sújthatják. A törvény a szabálysértésekkel kapcsolatban leszögezi, hogy az az állampolgár, ак! elmulasztja az új törvényben, illetve az annak alapján kiadott előírásokban szereplő kötelességeket, megrovásban vagy háromezer koronáig terjedő bírsággal, aki kínozza az állatokat és megszegi a rendkívüli állategészség-ügyi intézkedésekről reá háruló kötelességeket, megrovásban vagy ötezer koronáig terjedő bírsággal sújtható. Az áliategészség-ügyi gondoskodásért felelős szervek képviselői kisebb szabálysértésekért — a helyszínen — kétszáz koronáig terjedő bírságot szabhatnak ki. Az utóbbi időben az új törvény mellett egész sor, az állategészség-ügyi gondoskodással kapcsolatos előírás jelent meg. Közülük főleg az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mimisztériumának a vállalati (üzemi) állatorvosi szolgálattal (118/1987-es Tt. számú) és a járványok leküzdésére hivatott támogatások és pótlékok juítatásával (118/1987-es Tt. számú), a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumnak az állatok egészségéről való gondoskodásával (117/1987-es Tt. számú), az állami terület állategészség-ügyi védelmével (118/1987-es Tt. számú) és az állati termékek egészségügyi szempontból való kifogástalanságának biztosításával kapcsolatos (121/1987-es Tt. számú) hirdetményét kell kiemelni. Meg kell említeni még a Szlovák Nemzeti Tanács 110/1987-es Tt. számú törvényét is, amely az SZSZK állategészség-ügyi gondoskodásért felelős szerveinek tevékenységi körével foglalkozik. Ez a 16 cikkelyből álló új törvény és a már említett hirdetmények szintén 1988. január elsejével léptek hatályba. BARA LÄSZLÖ Az új feltételeknek megfelelően f
