Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-04 / 9. szám

Ices Magas as aminosav-tarlalma és kedvező a telítetlen zsír­savak összetétele. Az ésszerű táplálkozás követelményei sze­rint célszerű lenne, ha a bárányhús 2—3 százalékban része­sedne a húsfogyasztásban. Jelenleg az egy főre Jutó bárány­hústermelés mindössze 0,47 kiló. Világviszonylatban az átlag­termelés viszont eléri az 1,5 kilót. Hazánkban a nagyobb bárányhúsfogyasztás elsősorban az előítéletek áthidalásával, másodsorban pedig kiváló minőségű bárányhús termelése révén érhető el. Az 1985-ös évben azonban az egy főre Jutó bárányhúsfogyasztás alig érte el országos átlagban a 0,7 kilót. A hizlalásra a Jérkék és a bárányok egyaránt alkalmasak. 'A legcélszerűbb a csoportos hizlalás úgy, hogy egy csoporton belül lehetőleg egyforma korú és élőtömegű bárányok legye­nek. A pecsenyebárányok kiválasztásánál legfontosabb mutató az állatok egészségi állapota. Ettől függ ugyanis közvetlenül a hizlalás eredménye. Ezért hizlalásra csak egészséges, féreg­­telenftett és kezelt körmű bárányok kerülhetnek. Bárányhiz­lalásra a meglévő Juhakolokat vagy egyéb megüresedett istállókat is fel lehet használni. A mélyalmos vagy a rostos padlózató istállók egyaránt alkalmasak. Az intenzív bárány­­hizlalásnál egy csoportban 50—80 darab bárány lehet. Fontos követelmény, hogy az istálló hőmérséklete ne csökkenjen 10 C-fok, a levegő páratartalma pedig 7 Sszázalék alá. A Jászol­nak és a vályúnak olyan hosszúnak kell lennie, hogy egy bárányra 25 centiméter Jusson. A bárányok telepítése előtt az istállót ki kell tisztítani, fertőtleníteni és friss alommal kell ellátni. Fontos, hogy a hizlalás folyamán az alom min­dig száraz legyen. Az itatáshoz kifogástalan ivóvizet kell biztosítani. A nevelés kezdeti szakaszában az elválasztásig a bárányok anyatejet kapnak. Egyhetes kortól a bárányokat szoktatni kell a szénára és az erőtakarmányokra. Az egyhónapos bárányok már a szenázsra és a szüázsra Is szoktathatók. A bárány­­hizlalásnak — 15 kiló élőtömegig — többféle módszerét ismerjük. INTENZÍV BARANYHIZLALAS Az intenzív hizlalás juhakolokban történik és a keverékta­karmányokon alapul. A hizlalás kezdeti szakaszában a bárá­nyokat ČOJ II, majd VJ keveréktakarmánnyal etetjük. A ta­karmányadagot szénával, esetleg szárított cukorrépaszelettel egészítjük ki. A takarmányozás lehet tetszés szerinti (od li­bitum), vagy adagolt Azon gazdaságokban, ahol takanmány­­pogácsázó gépsorral és automatikus takarmányadagolókkal rendelkeznek, a bárányhizlalás komplex granulált takarmá­nyokkal is megoldható. Két-öt százaléknyi melasz hozzáke­­verésével növelhető a granulált takarmány ízletessége és tar­tóssága. Választástól kitelepítésig, vagyis 15 kiló élőtömegtől 35 kilóig — bárányonként számolni kell 80 kiló széna és 60—80 kiló keveréktakarmány elfogyasztásával. Ennek a mennyiségnek egy részét ajánlatos szárított cukorgyári répa­­szelettel helyettesíteni. A komplex granulált takarmány ete­tésével csökkenthető az erőtakarmány-fogyasztás. Ez ugyanis a granulált takarmányban takarmányliszttel Is helyettesíthető. Ä- komplex granulált takarmányok fogyasztása egy bárányra számítva a takarmány összetételétől függően 100—140 kilő körüli. A szalma részaránya a granulált takarmányban nem haladhatja meg a 25 százalékot. f A bárányok erőteljesebb növekedéssel és Jobb hízékony­­sággal rendelkeznek, mint a jérkék. Ezt nem csupán a fajta, hanem az apaállat egyéni tulajdonságai is Jelentős mértékben befolyásolják. Ezért a pecsenyebárány-hizlalásra beállított te­nyészetekben igen fontos a hizlalás módjától függően meg­jelölni, hogy melyik fajta legyen az apaállat. Ha a hizlalás csak kisebb élőtömeg eléréséig történik, akkor az apaállat­nak megfelelő a Suffolk, a berlchon és a kent fajta. A na­gyobb élőtöimegig történő hizlalásra a texel és a corriedole fajta alkalmas. Az intenzív hizlalás során a bárányokat csoportosan tele­pítjük be a mélyalmos vagy rostos istállókba. A rostos tartás­mód előnyösebb, mert hozzávetőlegesen 15—20 százalékkal gyorsabb növekedéshez vezet. A legalkalmasabbnak a polipro­pilénből készült rostos padlózat bizonyult az aránylag nagy öntisztító képessége miatt. Egy csoportban a mélyalmos tar­tásnál 50 bárányt, a rostos padlózaton pedig 60 bárányt ajánlanak. Az intenzív hizlalásnál a megkövetelt napi súly­gyarapodás! átlag a merino fajtánál 0,22—0,28 kg, a cigájanál 0,20—0,24 kg, a nemesített rackánál pedig 0,20—0,22 kg. FÉLINTENZÍV BARANYHIZLALAS Ez a hizlalást módszer a közepesen finom gyapjújú fajták hizlalására és az olyan területekre alkalmas, ahol elegendő megfelelő legelő található. A nemesített racka és a Olgája betelepítési élőtömege 16 kg, a merino juhoknál pedig 18 kilő körüli. A bárányokat a választás után nemük és a fajta szerint csoportokra osztjuk. A legeltetés mellett a bárányo­kat egyedenként 0,2—0,4 kilé erőtakarmánnyal és szénával takarmányozzuk. A hizlalást 7—8 hetes korban be kell fejez­ni. Hat héttel a kitelepítés előtt célszerű a bárányokat nyírni. Egy kilő súlygyarapodásra 45—50 kiló zöldtömeg szükséges * a legelőről, ami 9 kiló szárazanyagnak felel meg. Ennél a hizlalást módnál az intenzív hizlaláshoz viszonyítva a takar­mányozási költségek a telére csökkennek, de a hízékonyság 20 százalékkal kisebb. Elválasztástól — száznapos korban — a hizlalás végéig egyedenként 25 —40 kiló széna és 25—35 kiló V] keveréktakarmány szükséges. A hizlalás döntő ténye­zője az állatok megfelelő egészségi állapota. A bárányok teljes hizlalása anyatejjel vagy tejpótló tá­pokkal történik 18—20 kiló élötömeg eléréséig. Ez általában 8 hétig tart. A szopós bárányokat az anyákkal együtt tartjuk és COJ keveréktakarmánnyal, szénával és szárított cukorrépa­­szelettel póttakarmányozzuk. A tejpótlé tápok fogyasztása egy bárányra számítva — 18 kiló ólőtömegig — 17—20 kiló. Az istálló hőmérsékletének nem szabad 18 C-fok alá csök­kennie. A megkövetelt napi súylgyarapodás átlag 0,24—0,30 kiló. A BÁRÁNYOK LEGELTETfiSES HIZLALÁSA A juhtenyésztés perspektív módszerei között kiemelkedő helyei foglal el a bárányok legeltetése« hizlalása. Bevezeté­séhez több intézkedést kell végrehajtani. Meg kell változ­tatni a fedeztetés, a bárányozás, a nyírás, a nyári és téli takarmányozás, valamint a báráaynevélós szervezését. E vál­tozások mellett szólnak a gazdasági mutatók is. A Juhtenyésztés Jelenlegi gyakorlatában a vemhes és a szoptató Juhok, valamint a növendékállatok takarmányozása a legigényesebb, vagyis a téli időszakban történik főleg tar­tósított takarmányokkal. Ez az Igényes Időszak Januártól márciusig tart. A takarmányozási rendszer változtatása abból az elvből indul ki, hogy a tartósított takarmányokon alapuló takarmányozás csupán a törzsállományt érinti. A takarmány­adag változtatása a juhok vemhességétől függ. A téli Időszak' kezdetén a szárazon álló és a vemhesség kezdeti szakaszában lévő juhok takarmányozása Jön számításba. Az előrehaladot­­tan vemhes Juhok Intenzív takarmányozása csak rövid idő­szakra, vagyis áprilisra szorítkozik. A bárányozás már a te­­nyészidő beindulásának kezdeti szakaszára, tehát májusra esik, s így a szoptatós Juhok Igényesebb takarmányozása már a legelőn oldható meg. A szervezési változás tehát abban rejlik, hogy e Juhok és a bárányok legigényesebb takarmá­nyozási időszaka a tenyészidő kezdetére tolódik át, amikor a legelő növényzetének emészthetősége a legkedvezőbb. Ez­által Jelentős mennyiségű erőtakarmány takarítható meg. Ez a takarmányozási mód azonban megköveteli a fedezte­tés Idejének a módosítását Is. A fedeztetést úgy kell szabá­lyozni, hogy ez december 15-től december 30-lg menjen végbe. Ebben az Időszakban a Juhok már az Istállókban tartókod­nak, így a fedeztetés szervezését hozzá lehet igazítani az alkalmazott tenyésztési módszer Igényeihez. Ez az időszak a juhok ivarzása szempontjából is kedvező és 90—95 százalékos vemhesülés érhető el. A bárányozás áprilisban és májusban zajlik. A munkaszervezés a hagyományos módszerhez viszo­nyítva változatlan marad. A Juhok és a bárányok boxokban tartózkodnak. Ez az Időszak döntő a legeltetés szervezése szempontjából. Már ebben az időszakban úgy kell kialakítani a nyájakat, hogy a legelőre való tereléskor más csoportokkal már ne keveredjenek. A nyájak nagyságát a legelők terüle­tétől függően kell kialakítani. A legelőre nem ajánlatos tíz napnál fiatalabb bárányokat klhelyeznL A bárányok edzését már a juhakolban kell elkezdeni. A legeltetéses hizlalásra olyan legelőtt kell kijelölni, amely a bárányok számára elegendő lesz az egész legeltetési idény­re. A juhokat és a bárányokat bekerített szakaszokban kell tartani. Fontos, hogy azokban elegendő Ivóvíz álljon rendel« kezésllkre. A legeltetés eredménye a legelők kezelésén Is mű« lik. Ahhoz, hogy megfelelő eredményeket érjünk el, gondos­kodni kell arról, hogy a legelő növényzete 10—12 centimé­teres legyen. .A növényzet rendszeres legeltetésével, valamint a le nem legelt területek kaszálásával ■ növényzetet meg­felelő fejlődési szakaszban tarthatjuk, s megakadályozhatjuk a füvek kalászosodását A tenyószfdő folyamán levéltrágyá­zás is végezhető, szemcsézett kombinált műtrágyákkal. Ab­ban az esetben, ha a növényzet elérte a 10 centiméteres magasságot, a levéltrágyázást pedig egyenletesen, hektáron­ként 50 kilogramm többszöri adagolásában kijuttatták, akkor nem fenyeget a mérgezés veszélyei A kijelölt területen az állatok egyenletesen oszlanak szét. A húsra szánt bárányokat egyenesen a legelőről szállítják el. A kívánt élőtömeg elérésének feltétele, hogy a bárányok legalább 120—150 napot tartózkodjanak a legelőn. A 7. tananyagot a Csehszlovák Televízió egyes mű­sora 1988. március 14-én 17.30-kor sugározza. Az első Ismétlésre március 16-án 11.30-kor, a másodikra már­cius 21-én 17.00-kor kerül sor. HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÁJA XVII. évfolyam 7. tananyag Takarékos technológiai eljárások alkalmazása a broilercsirke-, a pulyka - és a pecsenyebárány-hizlalásban Az eltelt húsz év folyamán mezőgazdasági termelésünk fej­lődésére az iparosítás a jellemző. Bővült a háttéripari ága­zatok szerepe, csökkent az élőmunka-szükséglet, növekedett a munkatermelékenység és kiszélesedett a termelőeszközök összpontosítása és szakosítása. Napjainkban a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexum keretében előtérbe került a belierjesítés és a hatékonyság kérdése, különös tekintettel az újratermelési folyamat javítására, a termelőeszközök hatéko­nyabb hasznosítására, valamint a veszteségek és a termelési költségek csökkentésére. Elérkezett az az időszak, amikor a termelés intenziflkálása és összpontosítása nem folytatható az energiaszükséglet és a gazdasági mutatók figyelembe vétele nélkül. Az utóbbi húsz év során az állattenyésztésben a leggyor­sabb ütemű fejlődést a baromfitenyésztésben könyveltük el. Mezőgazdaságunk szocialista átépítésének kezdeti időszakában a lakosság baromfihús-ellátása a kistermelőkre hárult. A hat­vanas évek elején a baromfihús kétharmadát a magánszektor­ban és a háztáji gazdaságokban termelték. Míg 1963-ban mind­össze 40 ezer 586 tonna baromfihúst vásároltak fel, addig 1986-ra ez a mennyiség valamivel több mint 248 ezerre, vagy­is a hatszorosára nőtt. A baromfihús termelésében és érté­kesítésében bekövetkezett pozitív változások a fogyasztás nö­vekedésében tükröződtek vissza. Az 1960-as évben az egy főre jutó baromfihús mindössze 4,7 kilogramm volt, ami a hús­fogyasztásnak csupán a 8,3 százalékát képviselte. Ebből a csirkehús részaránya alig érte el az 1,3 kilogrammot. Viszont 1985- ben az egy főre jutó baromfihús-fogyasztás elérte a 11,7 kilogrammot, ami a lakosság húsfogyasztásának 13,7 száza­léka. A lakosság húsfogyasztása szempontjából éppen a broi­­lercslrkék hizlalásában értük el a legnagyobb növekedést. Ma a csirkehúsfogyasztás évi átlagban hozzávetőlegesen 9 kilogramm fejenként. A baromfihús biológiai és beltartalmi értéke a többi húsféléhez viszonyítva igen kedvező. Különösen a csirke- és a pulykahúsnak nagy a fehérjetartalma, kedvező az amlno­­sav-összetétele, magas a telítetlen zsírsavak és az ásványi sók — főleg a kalcium és a foszfor — tartalma. Ezzel szemben a hús igen kevés zsírt tartalmaz. De nem elhanyagolandó a zsír alacsony koleszterlnszlntje sem. A baromfihús árutermelésében elsődleges helyet foglal el a csirkehús, amelynek részaránya eléri a 77 százalékot. Az 1975-ös évhez viszonyítva a pulykahústermelés 2,8 százalékról 8,8 százalékra nőtt. Ezzel szemben a piaci Igényeknek meg­felelően a kacsa- és a libahústermelés 9,1 százalékról 5 szá­zalékra, illetve 2,5 százalékról 1,7 százalékra csökkent. A broilercsirke Iparszerű tartástechnológiájának alkalmazása — szakosított mezőgazdasági Szemekben — ■ munkatermelé­kenység jelentős növekedését és a munkaerő-szükséglet csök­kenését eredményezte. Míg 1985-ban a baromfihús-termelés mindössze 4 százalékkal részesedett a hústermelésben, addig 1986- ban már elérte a 13,4 százalékot. A baromfihús-termelés intenzitásának a növekedésével az eltelt időszakban a broilercsirkék élősúlya 1,4 kllúről 1,71 kilóra nőtt, a hizlalás ideje pedig 80 napról 50,5 napra csök­kent. Az egy kilú hús előállításához pedig ma 2,49 kilő erő­takarmányt használnak fel a korábbi három kilóval szemben. SA pulykák élősúlya ugyancsak 3,5-ről 4,93 kilóra nőtt, a hiz­lalás ideje pedig 110 napról 97,4 napra, az erőtakarmány­fogyasztás pedig 3,9 kilóról 3,03 kilóra csökkent. Viszont, ha я termelékenységi mutatókat más fejlett országok eredmé­nyeivel hasonlítjuk össze, bizony lemaradást tapasztalhatunk. Így például a cslrkehizlalásban a súlygyarapodás tekintetében 10—20 százalékkal, a takarmányok kihasználásában pedig 20—30 százalékkal elmaradunk. A hizlalás Ideje nálunk rá­adásul 5—13 nappal hosszabb. Feltehetően a gyengébb ter­melékenység a keveréktakarmányok kedvezőtlenebb minőségé­ben rejlik. A baromfitenyésztés folyamatos iparosítása és a szakosított gazdaságok létesítése révén a baromfihús-termelés a szocia­lista nagyüzemekbe összpontosult Míg a hetvenes évek elején a űiagánszektorban a baromfihúsnak mintegy 24 százalékát termelték, addig ma alig egy százalékét. Hazánkban a barom­fitenyésztés fejlesztése abban az időszakban ment végbe, ami­kor még viszonylagosan elegendő energia állt rendelkezésünk­re, s az ágazat energiaszükséglete mindössze 3—6 százalékos arányban részesedett a termelési költségeken. Ebből a tény­ből kiindulva hazánkban és külföldön egyaránt a könnyű­szerkezetű baromfihlzlaldák építése terjedt el. Az istállók hőszigetelése aránylag gyenge volt, a megfelelő mikroklímát erőteljes légcserével biztosították, s az egységnyi területre meglehetősen kis állatsűrűséggel számoltak. Az utóbbi évek­ben a kőolaj, a földgáz, a villany és a szén áremelkedése oda vezetett, hogy ma a baromflhlzlalásban az energiakölt­ségek 10—15 százalékát teszik ki az összköltségeknek. A hűveszteség CSÖKKENTESÉNEK LEHETŐSÉGEI A baromfihizlalás során az energlamegtakarltást többféle­képpen oldhatjuk meg. Ez mindig attól függ, hogy milyen feltételek között megy végbe a termelés. Energiemegtakarí­­tás érhető el a baromflhizlalő Istállók építésénél és felújítá­sánál. A Jelenlegi hizlalócsarnokok összeszerelhető elemekből épülnek. Elméletileg a kerületi szerkezet hővesztesége 1,5, a tetőszerkezeté pedig 1,1 W/m2 C-fok. A val6ságЪan azonban a hőveszteség lényegesen nagyobb, elsősorban az oldalfalak hő­­szigetelésének a megbomlása és a, nyílások elégtelen tömítése következtében. Ezért az ú] építkezéseknél olyan megoldásokat kell alkalmazni, melyeknél a kerületi szerkezet hővesztesége nem haladja meg a 0,8, a tetőszerkezeté pedig a 0,5 W/m2 C- fok értéket. Ezen túlmenően növelni kell a falburkolat hö­­megtartú képességét A vezető nyílásokat megfelelő tömí­téssel kell ellátni. Nyitásukat és zárásukat a belső tér lég­csereszükséglete szerint kell automatizáltan működtetni. Ä meglévő, gyakran nem megfelelő hlzlalócsarnokot nem szá­molhatjuk fel, s nem építhetünk helyükbe új, költséges hizlal­dákat. A régi épületekben is létrehozhatjuk a megkövetelt mutatókat, a kevésbé költséges javítások, illetve korszerűsítés révén. A hőveszteség már a régi szellőzőberendezések cseréjével csökkenthető. A Jelenlegi eresz alatti redős szellőzőrendszerek ugyanis az elégtelen tömítés következtében önkényes légcse­rét idéznek elő, amely szeles időjárás esetében meghaladhatja az 1000 köbmétert óránként. Az Uhfinévsi Állattenyésztési Kutatóintézetben egy automatikusan záródé csapófedeles szel­lőzőberendezést fejlesztettek ki. Az automatikusan működő zárófedél becsukott helyzetben a kiváló hőszigetelés és meg­felelő tömítés révén megakadályozza a ventilátorok közötti hőveszteséget előidéző légarámlást. Mivel magnetikusan zá­ródnak, percenként 10 méter sebességű széllökéseknél sem nyílnak ki. Biztonságosan nyitódnak azonban akkor, amikor a ventilátorok teljes erővel beindulnak. De félig nyitva ma­radnak akkor is, ha a ventilátorok teljesítménye 20 százalék­ra csökken. További előnyük, hogy a pollsztlrén antisztatlkus hatása következtében nem ragad rájuk a por, s könnyen tlsz­­tlthatók. Az automatikus zárőfedól egy keretbél és két, 50 milliméter vastag pollsztlrén fedélből áll. A fedeleket pléhből készült fogantyúk tartják. A fogantyúk egyben egy tengely rögzíté­sére Is szolgáinak, amely körül a zárófedelek billennek. A zá­­rőfedől keretjét a szellőzőcsatornába a csarnok eresz alatti szintjén helyezik el. A ventilátor üzemeltetésénél a záréfedél mindkét szárnya nyitóúik, a ventilátor teljesítményétől füg­gően egészen vízszintes helyzetig. Aramklesés vagy egyéb zavar esetén a zárófedél szilonzsinór segítségével kibillent­hető. A SZELLŐZŐ- ÉS FŰTŐBERENDEZÉSEK SZABÁLYOZÁSA Az energiatakarékos megoldások feltárása során nem ha­nyagolható el a szellőző- és fűtőberendezések automatikus vezérlésének szabályozása sem. A Jelenlegi megoldásoknál a ventilátorok és a fűtőberendezések szabályozását termosztát segítségével Irányítják. E berendezések működése azonban nem egészen megbízható. Gyakran előfordul ugyanis, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents