Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-03-04 / 9. szám

csarnok intenzív fűtésekor nem működik a szellőzés. Még gyakoribb azonban a csarnok túlzott szellőztetése. A vizsgálati eredményekből kiderült, hogy a fúrási idényben a légcsere két-háromszorosan nagyobb, amint ezt a pára és a szén-dioxid elvezetése szükségessé tenné. Természetesen ezáltal a csarnok kifütésére szükséges energia mennyisége is növekszik. Az Uhfinévsi Állattenyésztési Kutatóintézet és a Sedlranyi Bios munkatársainak közös fejlesztő munkája nyomán jött létre egy új típusú elosztó berendezés, amely automatikusan vezérli a bizlalócsarnokok szellőzését és fűtését. Az elosztóberendezés két beállítható kapcsoló segítségével biztosítja a pára és a szén-dioxid eltávolítására szükséges légcserét. A kapcsolók segítségével a ventilátorok működése kívánt Időtartamra beállítható a csirkék élőtömege, létszáma és kora szerint. Ehhez csarnokok szerinti grafikonokat dolgoztak ki, amelyekről a ventilátorok teljesítménye és a csirkék élőtömegének a függvényében leolvasható, hogy milyen hosszú Időre kell beállítani a ventilátorok üzemeltetését. Egy kiló élőtömegre óránként 0,7—0,9 köbméter levegő cseréjével számolnak.

A fűtőberendezés és a többi ventilátor üzemeltetését egy TRS ellenállású hőmérő és szükséges számú kompenzátor segítségével szabályozzák. Amíg a csarnok légterének hőmérséklete a szabályozón beállított szint alatt van. addig a ventilátorok ki vannak kapcsolva, a fűtőberendezés pedig működik. A hőmérséklet növekedésével fokozatosan kikapcsolnak az egyes fűtőtestek, s működésbe lépnek a ventilátorok.

A FALAK ÉS A TETŐ HÖSZICETELÉSE

Elsősorban a téli Időszakban célszerű mérsékelni a széllökések kedvezőtlen hatását. Erre a célra a legalkalmasabbnak mutatkozik a külső falnak egy gumival impregnált ponyvával való borítása úgy, hogy a ponyva a mennyezettől 300 milliméterre a föld felszínétől érjen le. A hőveszteség megakadályozása érdekében szükségszerű a ponyvát egy erősebb szerkezetre rögzíteni úgy, hogy ez jól feszüljön a csarnok oldalsó dúcolásához. Továbbá tömítenl kell a ponyvák érintkezési szélein a réseket, a ponyva aljára pedig megfelelő módon egy fémcsövet kell erősíteni, nehogy ezt a szél megemelje.

A tető hőszigetelését úgy biztosíthatjuk, hogy a már meglévő — ásványi anyagból készült lemez — szigetelésére 100 milliméter vastagságban hab polimetán, Teplzol elnevezésű szigetelő anyagot füjatunk. Ezzel a módszerrel a Skruhrovi (Berouni járás) Közös Mezőgazdasági Vállalat bizlalócsarnokaiban nagyon jó eredményt értek el. Míg a hagyományos neveldékben és sertésfarmokon eredményesen alkalmazták. Jól addig a Teplzol alkalmazása után a hőmérséklet 24,3 fokra nőtt, miközben a külső hőmérséklet 5 C-fok.

KEKUPERÄCIÖS HŐCSERÉLŐ

A baromflhlzlalő csarnokokban hővisszanyerés révén Is takarékoskodhatunk az energiával. Külföldön már többféle cső, lemez, illetve rotációs rendszerű hőcserélőket alkalmaznak. Hazánkban egy megoldott kutatási feladat eredményeként vetették be a bordás csőrendszerű rekuperáciős hőcserélők gyártását. A hő elvezetését ammónlum, freon, vagy — magasabb hőmérséklet esetén — víz segítségével oldották meg. Az említett folyadékokat alumínium csövekbe helyezték, A rekuperátor egy burkolatból áll, amelyben függőlegesen több sorban helyezkednek a hőcserélő csövek. A középső részen a csövek négyszögletes gumitömítéssel vannak ellátva. Ezáltal a rekuperátor terét légmentesen két részre osztják.

A ventilátor segítségévéi a csarnokból elszívott levegő a rekuperátor alső részén keresztül áramlik kifelé. Ennek hatására párologni kezd a hőcserélő csövekbe helyezett folyadék. A pára a rekuperátor felső csöveit melegíti fel, amelyeken keresztül a ventilátor által beszívott friss levegő áramlik. A levegő, miközben a rekuperátor felső bordás részén áthalad, felmelegedik. A lehűtött pára a csövekben kicsapódik, s visszafolyik a csőrendszer alsó részébe, Ez a folyamat szüntelenül Ismétlődik. A Mrákovi Efsz-ben és a Mimoni Gép- és Traktorállomáson gyártott hőcserélők hatékonysága 50 százalék körüli. Hazánkban ezeket a rekuperátorokat borjúnevelékben és sertésfarmokon eredményesen alkalmazták. Jól működnek elsősorban pormentes létesítményekben.

Ez Ideig a rekuperáciős hőcserélőket a baromfihlzlaló csarnokokban nem lehetett felhasználni azért, mert néhány napos üzemeltetés után a poros környezetben eltömődtek, s tisztításuk nagyon munkaigényes volt. A kutatók azonban ezt a kérdést is megoldották. A hőcserélő csövecskék elé egy nagy térfogatú szűrőberendezést helyeztek el, amely 5—10 percen belül eltávolítja a leülepedett port. A szűrőberendezéssel ellátott rekuperátorokat a Mrákovi Efsz gyártja majd.

AZ Allatsürüség növelése

jelenleg hazánkban a brollerek hizlalása többnyire almon történik. A baromfihús-termelés belterjesítő tényezőinek egyike — amely az energiafogyasztás csökkentését is eredményezi — a csarnokok állatsűrűségének a növelése. Ez elsősorban a hizlalás első heteiben indokolt. A Jelenlegi gyakorlat szerint

a megadott számú egynapos csibéket á csarnok egész területén széthelyezik. A technológiai folyamatot azonban úgy is lehet módosítani, hogy a hizlalás első két-három hetében a Gslrkéket csak egy bizonyos behatárolt területen tartjuk. Egy négyzetméterre 40—60 darabbal lehet számolni. Az elkülönítést úgy érjük el, hogy a csarnokot egy válaszfal segítségével két részre osztjuk. A csarnoknak csak azt a részét fűtjtik ki a kívánt hőmérsékletre, ahol a csirkéket tartjuk. A csarnok másik része fűtetlen marad. A hizlalás Idejének előrehaladásával a fűtött területet szükség szerint fokozatosan növeljük. Végül bizonyos Idő elteltével a csirkéket a csarnok egész területére szétengedjük.

A CSIRKÉK SZAKASZOS HIZLALÁSA

Az energia megtakarításának további lehetősége a kétszakaszos hizlalási technológia bevezetéséhen rejlik. Ez a technológia az ntóbbi években külföldön és hazánkban egyaránt kezd elterjedni, főleg energiatakarékossági megfontolásokbóL

A kétszakaszos hizlalás lényege az, hogy a hizlalás 38—40. napján az állománynak 25—30 százalékát kitelepítjük, a többit pedig 41—50 napos korig hizlaljuk az 1,8 kilogrammos élőtömeg eléréséig. Ennél e technológiánál a kiinduló állományt négyzetméterenként 5—6 darabbal növelhetjük, vagyis egy négyzetméterre 23 darabbal számolhatunk. A hizlalás 30— 40. napján — az 1,3 kiló átlagos élőtömeg elérésénél — egy négyzetméterre 29—32 kiló élőtömeg jut. Az állomány 25—30 százalékának a kitelepítése után — az 1,8 kilogrammos élőtömeg eléréséig — az egy négyzetméterre számított terhelés 30—34 kiló élőtömegnek felel meg. Ezzel a módszerrel egy négyzetméterre számítva 37—40 kiló csirkehús termelhető Az évi termelés ezáltal — a termelési és technológiai feltételektől függően — 20—30 százalékkal növelhető. Ezen túlmenően csökkennek a termelési költségek, s növekszik a jövedelmezőség.

Az egyedüli probléma az adásvételi kapcsolatok, a biológiai anyag beszerzése, valamint a kétszeri kitelepítés tekintetében merülhetnek fel. A kétszakaszos cslrkehizlalás a baromfihústermelés intenzívebbé tételét és ésszerűsítését jelenti. Nem igényel pótlólagos költségeket, viszont növeli a munkatermelékenységet, és az alapeszközök hatékony kihasználását. Nemcsak a Jövedelmezőség, hanem a nyereség összértéke is növekszik. Továbbá a baromfihús-termelési kapacitás 15—20 százalékkal bővíthető.

A szakaszos broilerhizlalás bevezetésének azonban megvannak a feltételei. Elsősorban a felvásárlónak, vagyis a baromfiiparnak igényt kell tartania a kisebb vágótőmegű csirkékre. A mélyalmon történő hizlalás technológiai folyamatai ugyan nem változnak, a termelőnek azonban figyelembe kell venni a nagyobb állatsűrűséggel járó problémákat. Elsősorban bővíteni kell a takarmányozásra szánt területet, s növelni az itatok számát. Az almozásra jó felszívó képességű anyagokat kell felhasználni, s gondoskodni kell megfelelő szellőztetésről Is. Fontos követelmény, hogy a keveréktakarmányok szükséges mennyiségű antikokcídtumokat tartalmazzanak. Ügyelni kell arra, hogy a csirkék 35 napos koráig ne lépjen fel a kokcidlózls. s hogy a kokcidíosztatikus szereket már ebben a korban ki lehessen vonni a tápokból. E technológia számára alkalmas lenne a kokcldtőzls elleni oltás. Ha az antikokcidiuimokat nem lehet a takarmányokból kihagyni, akkor ajánlatos a htz’alöcsarnok egyharmadát elkülöníteni, s oda áthelyezni azt az állományt, amelyet 39 napos korban kitelepítünk. A csirkék 35 napos korától külön takarmányozási módszert alkalmazunk, antikokcídiumok adago’ása nélkül. A világítás intenzitásának szabályozása is célszerű annak érdekében, hogy az első kitelepítéskor a többi csirkét a lehető legkisebb mértékben zavarjuk.

A PECSENYFCSJRKÉK KETRECES ÉS ROSTOS PADLÖN TÖRTÉNŐ HIZLALÄSA

Hazánkban a pecsenyecsirkéket többnyire mélyalmos csarnokokban hizlalják. A broilereknek csupán egy kis hányadát ketrecekben, Illetve rostos padlózaton tartják. Mindkét tartástechnológia a mélyalmos technológiához viszonyítva lehetővé teszi az egységnyi területre számított termelés intenzitásának a növelését. Ezáltal csökken az egy kiló súlygyarapodásra felhasznált energia. Mivel alom nélküli tartásról van szó, csökken a parazitás betegségek előfordulásának veszélye ts. Alacsonyabb a porosodás, s ezáltal javul a baromfi egészségi állapota, ami az esetek többségében a termelékenység növekedéséhez vezet.

A broilercslrkék ketreces hizlalásánál egy négyzetméterre 44 darab állatsűrüséggel számolunk. Ezáltal növekszik a termelés intenzitása és a munkatermelékenység. Mivel a ketrecek különböző szintjein eltérő a megvilágítás és a hőmérséklet, az egynapos csirkéket a legfelső szinten lévő ketrecekbe helyezzük el úgy, hogy egy-egy ketrecbe 40—50 darab csirke kerüljön. 5—7 napos korban a csirkék felét az alsóbb ketrecekbe helyezzük át. A hizlalás harmadik hetétől kezdve folyamatosan betelepítjük az összes ketrecet. A hizlalás gazdasági kérdései közül a legnagyobb gondot a telepítési sűrűség jelenti. Tekintettel a jelentős beruházási költségekre és leírásokra, a termelők igyekeznek a ketreceket maximális mértékben kihasználni. A ketrecgyártó cégek által javasolt telepítési sűrűséggel kapcsolatos számok meglehetősen eltérőek, s rendszerint 30—35 darab között ingadoznak négyzetméterenként. A telepítési sűrűség általában a csirkék tervezett tömegétől függ, de egy négyzetméterre számítva nem haladhatja meg a 45 kilót.

Az eddigi tapasztalatok alapján, bár az egyedszám csökkentése az élőtömeg mérsékelt növekedéséhez és az elhullási veszteségek csökkentéséhez vezet, mégis az egységnyi termékre Jutó állandó költségek — leírás, bérköltség, energia, rezsi stb. — nagyobbak, mint az elért haszon. A téli hónapokban ajánlatos egy-egy ketrecbe 12—13 darab csirkét telepíteni, 1,7 kilogramm élőtömeg eléréséig. Ez azt Jelenti, hogy a ketrecrendszer felső szintjének betelepítésekor egy-egy ketrecbe 48—52 napos csibét helyezünk. A nyári hónapokban ketrecenként 10—11 darabbal számolunk. Ezt ezt jelenti, hogy egyegy ketrecbe 40—44 egynapos csirkét telepítünk.

A ketreces tartásnak további hátránya, hogy a ketrecek alatti és feletti részében veszteséges légarámiás keletkezik. Ennek során szellőztető hatás nélkül hozzávetőlegesen 100 ezer köbméter levegő elillan. A ketrecekben a levegóáramlás nagyon eltérő, s nemcsak a levegőcserétől, hanem a levegő hőmérsékletétől, áramlásának irányától és a csirkék életkorától függ. Ha meggátoljuk a ketrecek feletti és alatti légáramlást, akkor a ketrecekben a légáramlást a kétszeresére, sőt a négyszeresére is növelhetjük.

A brollerek rostos padlózaton tőrténé hizlalása ez Ideig nem nagyon terjedt el hazánkban. Széles körű elterjedésének legfőbb akadálya — hasonlóan, mint a ketreces hizlalásnál — a tennék gyengébb minősége, valamint a végtagok károsodása. !A rostos tartásnál a telepítési sűrűség 20—26 darab négyzetméterenként. E technológia nagyobb arányú elterjedésének egyik előfeltétele a pecsenyecsirkék vágémlnőségének a javítása. A minőséget bizonyos mértékben azáltal javíthatjuk, ha a csirkék 35 napos életkorától a padlózatra alacsony fagerendákat helyezünk el úgy, hogy felső részük 10 centiméterre legyen a rostok fölött. A gerendáknak olyan hosszűaknak kell lenni, hogy egy csirkére 8 centiméter jusson. Ez lehetővé teszi, hogy a csarnokban tartott csirkéknek mintegy 50—60 százaléka a gerendákon tartózkodjon. A gerendás megoldásnál az ujjak bőrkeményedése és az egyéb károsodás a mélyalmos tartás szintjére csökkent, s a hús minősége Is javult.

PULYKAHIZLALÄS

A pulykahizlalásban, hasonlóan, mint a pecsenyecsirkehízlalásban az egyre növekvő fűtési költségek a termelőket olyan technológiai megoldások feltárására szorgalmazzák, amelyek lehetővé teszik az energiaszükséglet csökkentését.

Hazánk feltételei között a pulykahústermelés önköltségeiben e takarmányozást és a biológiai anyag költségei után a harmadik helyet az energiaköltségek — fűtőanyag, villany — foglalják el. Részarányuk az egy kiló élőtömeg kitermelésének önköltségein meghaladja a 12 százalékot, s az utóbbi években növekvő tendenciát mutatnak. Az energiaszükséglet legnagyobb. mintegy 70—80 százalékos hányadát a termelőcsarnokok fűtésére fordított energia teszi ki.

Hazánkban a pulykák hizlalásában legelterjedtebb a mélyalmos tartás. Ennél a technológiánál is kezdik alkalmazni, főleg a hizlalás első, energiafogyasztás szempontjából legigényesebb szakaszában a csarnokok kettéválasztását. A napos pulykákat 4—5 hetes életkorig a csarnok területénnek egyharmadán, illetve a felén tartják. A csarnok hátralévő részét a nyári hónapokban végképp nem fűtik, télen pedig csupán 4—8 C-fokra melegítik öt hét után a pulykákat az egész területre széteresztik. Ma azonban ez az intézkedés Is elégtelenek bizonyult.

Energiamegtakarítás érhető el a szakaszos, illetve a kombinált hizlalást technológia alkalmazásával. A hizlalás a pulykák nemek szerinti elkülönítésével történik úgy, hogy a tojók a terület 43, a kakasok pedig 57 százalékát foglalják el. A tojók kitelepítése után — ami a hizlalás 13—15. hetében és a

4.5 kilé é’őtömeg elérésénél történik — eltávolítják a válaszfalat, s a kakasokat 19—22 hetes életkorukig és a 10—12 kilő élősúly eléréséig a csarnok egész területén hizlalják, így egy hizlalási szakasz folyamán a terület kétszer van teljes mértékben kihasználva, hozzávetőlegesen a hizlalás 14. és '21. hetében. Az energiamegtakarítás elérheti a 25—25 százalékot.

Ä PULYKÁK KETRECES HIZLALÄSA

A telepítési sűrűség növelésének, s ezáltal az egységnyi élőtömeg termelésére fordított energiaszükséglet csökkentésének egyik lehetősége a ketreces hizlalás. Ennél a tartástechnológiánál az egységnyi területre számított terhelés ^ a mélyalmos hizlalásnál elért 30 kilogrammról 42—45 kilogrammra nő. A ketreces hizlalásnak előnyéi mellett, hátrányai Is vannak. Ez ideig csupán a brotlerpulykSk — 3,5—3,8 kiló élőtömeg eléréséig történő — ketreces hizlalását oldották meg és próbálták ki nagyüzemi feltételek között. Ennél e hizlalás! technológiánál az Intenzív növekedési szakaszon megszakad a hizlalás, növekszik a fehérjetartalmú takarmányok, valamint az egy kilő élőtömegre számított fűtőanyag felhasználása. A vágási hozam is kisebb, mint a nagyobb súlycsoportoknál. További hátránya, hogy aránylag gyakoriak a mell- és bőrképződmények, a szárnytörések, a véraláfuiások.

A PULYKÁK ROSTOS PADLÖN TÖRTÉNŐ HIZLALÁSA

A rostokon történő hizlalás a munka szempontjából egyszerűbb, mint a ketreces hizlalás. Egységnyi területre számítva hasonló termelés érhető el, mint a kétszintes ketreces rendszerű hizlalás esetében. A végtermék minősége a ketreces hizlaláshoz vizonyítva jobb, mert nem fordul e!ő annyi véraláfutás, ficam és szárnytörés. A rostos hizlalás előnye, hogy technológiai folyamatai a már megszokott mélyalmos tartástechnológiához hasonlóak. További előnye, hogy a mélyalmos istállók többsége könnyen átalakítható rostos padlózatúra. A mélyalmos hizlaláshoz viszonyítva megtakarítható az almozásra szükséges anyag, csökken a parazitás betegségek tér Résének veszélye, nagyobb állatsűrüség esetében sem veszélyeztet az aiooi túlzott elszennyeződése, csökken az Istálló porosodása, növekszik a termelékenység, s csökken ez elhullás! veszteség. Ezen túlmenően kedvezőbb az amortizáció, növekszik a munkatermelékenység, s javulnak a gondozók munkakörülményei is.

A rostos padlőzatú istállókat az egynapos pulykák betelepítése előtt megfelelően élő kell készíteni. Vagyis el kell végezni a vegyszeres fertőtlenítést, a technológiai berendezések szétbelyezését, a gázzal történő fertőtlenítést, s végül az istálló kifűtését a megkövetelt hőmérsékletre. Kísérleti és gyakorlati körülmények között egyaránt legjobban bevált a perforált, 2 milllméternyi vastag pléhből készült rostos padlózat. A kör alakú nyílások 18 mm átmérőjűek, s a nyílások közötti távolság 23 mm. A padlózatot plasztikus anyagbevonat — bralen — fedi. A rostpanelek méretei 900 x 900 m,m. Rostos széleinek a behajlítása, valamint a belső szilárdítás lehetővé teszi a gondozók biztonságos mozgását a csarnokban. A rostokat T alakú szerkezetbe rögzítik, s ezáltal az istálló egész területe befedhető. Az egynapos pulykák telepítése egyszerre történik. A kombinált hizlalás esetében a szexált egynapos pulykákat a már említett mődon nemek szerint elválasztva kell elhelyezni. Nagykapacitású hizlaldákban ajánlatos a csarnokot több szakaszra osztani úgy, hogy egy szakaszban maximálisan háromezer pulyka legyen.

A betelepítési sűrűséget úgy kell meghatározni, hogy be lehessen tartani a megkövetelt mikroklímát, valamint az etetést és itatást. Ügyelni kell arra, hogy a hizlalás során az egy négyzetméterre számított megterhelés ne lépje tűi a 45 kiló élőtömeget. Optimálisnak tekinthető, ha a kitelepítés előtt egységnyi területre 42 kilő élőtömeg jut. A rostos tartásban gazdasági szempontból is előnyös a kombinált hizlalás, a tojóknál 12—15, a kakasoknál pedig 18—21 hetes korig. Ebben az esetben a legelőnyösebb, ha egy négyzetméterre 8 darab egynapos pulyka betelepítésével számolunk. Így a hizlalás 15. hetében mindkét nem esetében az egységnyi terület leterhelése 41 kiló élőtömegnek felel meg. A tojók kitelepítése után a 21. hétjien a terhelés 40 kilő körüli.

Az etetővályűkat és az itatőkat szerkezetileg úgy kell megoldani, hogy ezek könnyen hozzáférhetők legyenek, s magasságukat be lehessen állítani. Az első 7 10 napban a

takarmányozásra tálcák, az itatásra pedig kör alakú kétliteres itatők szolgálnak. Már ebben az időszakban célszerű a pulykákat az automatikus takarmányadagolókhoz és ita tókhoz szoktatni.

Az 1981—1985-ös években összehasonlították a rostokon történő hizlalás eredményeit a mélyalmos hizlalás csehországi átlagával. Megállapították, hogy a rostos padlózaton hasonló eredmények érhetők el, mint a mélyalmos hizlalásnál. Ezen túlmenően a rostos padlózaton az egységnyi területre lutö termelés 40 százalékkal nőtt, a mélyalmos hizlalással szemben.

A rostos padlózaton történő pulykahlzlalás nagyobb arányú elterjedése érdekében figyelembe kell venni e technológia hiányosságait is. A nagyobb élősúlyra hizlalt pulykák tartásánál ugyanis aránylag gyakoriak a mell véraláfutásai es bőrkeményedései. Össztársadalmi szempontból azonban eonvösebb. ha a pulykákat nagyobb vágőtömegre - 20 hetes életkorig — hizlaljuk. Hasonló mennyiségű hústermelésnél az energiának egyharmadát megtakaríthatjuk, s feleannyi biológiai anyagot használunk fel, mint a 14 napos korig hizlalt pulykáknál. Az egységnyi súlygyarapodáshoz szükséges nagyobb mennyiségű takarmányfogyasztást ellensúlyozza а к - vesebb fehérjetartalmú takarmányok szükséglete valamint a nagyobb vágási hozam. A 9-10 kilós pulykák Wzl^ősát azonban össze kell hangolni a baromfiipar követelményeivel.

PECSENYERÄRÄNYOK HIZLALÄSA

A bárányhús biológiai és dietetikus szempontból igen érté-