Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-03-04 / 9. szám
6 SZABÁS FÖLDMŰVES 1988. március í. „Asszony, asszony, az akarok lenni. <,“ „A kanásznak |61 megy dolga" Ipolynyéken (Vinica) 1973-ban Indult újra a céltudatos hagyományőrzés. Korcsog László, a Csemadok alapszervezetének fáradhatatlan, hangyaszorgalmú, hozzáértő kultúrmunkása vette kézbe az Irányi tását, s a mai napig is a már nyug díjas pedagógus a lelkes múltápoló gárda szíve, motorja — A hatvanas évek derekán Is volt már községünkben egy alkalmi hagyományápoló csoport — mesélte a minap —, ml azonban rendszeresen Igyekeztünk életünk, a falusi mindennapok néhány érdekgs, látványos mozzanatát valósághűen feldolgozni és bemutatni. Első igazi sikerünket 1974 nyarán, a Nyéki lakodalmassal arattuk A színes müsorcsokorban többek között menyasszonytánc, menyecsketánc, menyasszonybúcsúztató és szakácsnők tánca szerepelt. A remekbe sikeredett összeállításta nagyközségben több alkalommal meg kellett Ismételni. A szereplők zöme az állami gazdaságban dolgozott. Moínár László, a Kőkeszl (Kamenné Kosihy) Efsz jelenlegi elnöke is szerepelt a csoportban. Az állami gazdaságok víglaši kerületi versenyén első nekifutásra aranyérmet nyert a mintegy félszáz tagot számláló csapat, de Spačincén, az országos versenyen is csupán egyetlen együttes utasította őket maga mögé — damekül helytálltunk a nem magyar ajkú közönség előtt is — emlékezik az ügyljuzgó férfi —, rajtunk kívül ugyanis nem volt ott magyar gárda. Sifonérok, tulipántos ládák, komódok mélyéről előbányászott korhű ruhákban szerepeltünk. A rigmusokat Is helybéli nótafátf dalkincséből, gyűjteményéből válogattuk Főleg dobos (stván énekfüzetéből vettünk át sok dallamot műsorunk számára. A folklórcsoport előadását énekkarunk Is színesítette. Az utána következő hónapok során a menyasszonybúcsúztatót meg a menyasszonytáncot külön külön is többször bemutattuk. Később, 1987 derekán témakört váltottunk; a fonót kezdtük el gyakorolni. Guzsalytánc. kalapíánc, kendertilolás, fonás és cigánytánc Is bekerült a válogatásba. Előadásunkkal már nemcsak idehaza, hanem a ma gyarországl Magyarnándoron Is nagy sikert arattunk, A következő év ran/а ш ё ж ť a holnapban él tovább gos hivatalos elismerést Is hozott mlndannylgnk számára: júniusban a zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztivál vendégel lehettünk, Tóth Agnes irányításával pedig a Tavaszi szél... járási döntőjében diadalmaskodtunk. Ezerkllencszáznyolcvan április 19-én a szlovák főváros hagyoniányszerető közönségét is meghódítottuk: a Tavaszi szél... országos döntőjében a harmadik helyen végeztünk. És természetesen Ismét jelen voltunk a zseltzl folklórfesztlválon. Az évek során sikert sikerre halmozott a gárda. A Tollfosztót a Pásztorpthenő, majd ezt a Pásztorfogadás követte. — Az 1984-es esztendő, s ezt még mindenképpen el kell mondanom, kü lönösképp emlékezetes számunkra. Ekkor vették ugyanis filmre a Menyaszszonytáncukat, a Körtáncot és a Menyecsketáncot a Budapesti Népművészeti Múzeum munkatársai. Az egyes bemutatott darabok kéthárom esztendeig szerepeltek az együttes repertoárján. Aztán Korcsog László - rendszerint újabb ötlettel, vagy kész forgatókönyvvel rukkolt elő, s a gárda örömmel, új lelkesedéssel látott hozzá az elképzelések valósággá formálásához. — Persze — vélekedik a népművelő pedagógus —, mindig Is többen segítettek á munkában. Mostanság például Gyurász Gábor, kulturális szervezetünk elnöke ad legtöbb támogatást. Áldozatkész fiú, a Pásztorfogadás bemutatásához szükséges kellékeket, juhászbotokat, szűröket, szarukürtöket, személykocsijával a környék falvait járva 6 szedte, gyűjtötte össze. Gyurász Gábor szerény fiatalember, inkább másokra tereli a szót. — Gábor fiam — újságolja — már alapiskolás korában elkötelezte magát a népi kultúrával. Eleinte csupán az Iskola tánccsoportjában tevékenykedett, aztán már a folklóregyüttesben Is szerephez jutott. Feleségem szintén lelkes kultúrapártolé. Alapító tagjaink a legodaadóbbak. Maczner György, 'Jóth János, Gömöry Imre, Tóth Sándorné és Cseri László biztos tartóoszlopai együttesünknek. A csoportban egyébként ma már szinte minden korosztály megtalálható. Régebben többnyire Idősebb asszonyok és férfiak szerepeltek hagyományőrző csoportunkban, pár éve viszont egyre több fiatal, tizen- meg alig huszonéves fiúk és lányok is tagjai az együttesnek. Az egyik próba szünetében saját magam győződhettem meg Gyurász Gábor szavalnak Igazáról. — Miután megnéztem a csoport Tollfosztóját — említette Cibulya Anasztázia —, elhatároztam: beállók közéjük, ötletemet telt követte. A hónapok során jó közösséggé kovácsolódtunk. A folklőrcsoport révén alkalmunk, lehetőségünk nyílik a hasznos időtöltés mellett az Ismerkedésre, barátkozásra Is. — Való Igaz — kap a szón Zsigmond Dénes —, az azonos érdeklődés egyúttal összetartó erő Is. Én Itt, a csoportban Ismerkedtem meg a menyasszonyommal. A fiatalokon kívül a családos emberek Is szívesen jönnek, s az otthoni vagy a kocsmai ücsörgések helyett szüleik, őseik szokásaival, múltjával barátkoznak. Kár, nagy kár, hogy nincs állandó kísérőzenekarunk és szakképzett koreográfusunk. Egy-egy műsorunkat Nyéken háromszor, négyszer Is elő kell adnunk. Aztán „tájolunk“, a környező községekben szerepelünk! — Én ugyan már jócskán kinőttem a fiatal korból — gombolyítja tovább Varga Józsefné á beszélgetés fonalát —, ám élni se tudnék a hagyományőrző csoport nélkül. Apró leányka koromtól szeretek szerepelni, a zene szeratetét aputői örököltem. A fiam a brnől opera karmestere. A színpadon Bálik Judit a menyaszszonyt öltözteti. — A tökötőt — árulja el közben — a 84 éves Medve Veronikától kaptuk. Verőn néne eredeti minták alapján vagy húsz darabot készített a patinás ruhadarabból. Odébb a csizmájával bajlódó Gömöry Imrével is váltok néhány mondatot. — A szívem ldehűz — mutat körbe a színházteremben —, a szabadidőnkből csippentünk le néhány órát a hagyományápolásra. „Inkább pihennél odahaza — mondták már többen Is —, nincs már neked a fiatalok között semmi keresnivalód.* Magyarázzam mindenkinek, hogy számomra pihenés, felüdülés az együttesben eltöltött minden perc? Tóth Sándorné szintén a csoport egyik alapító tagja. — A próbákról nem maradnék el a világ összes kincséért sem — jelenti ki —, Inkább előre megfőzök, csak, hogy el tudjak jönni. A legszebb, legdrágább örökséget, néphagyományainkat Illik tovább adni, életben tartani. Korcsog László színpadra kéri a Jelenlevőket. — A közeljövőben — említi meg búcsúzóul — a szürettel kapcsolatos népszokásainkat szeretném színpadra vinni, feldolgozni. A Csemadok Központi Bizottsága versenyfelhívásai új munkára serkentenek, ösztönöznek bennünket. Mert kellenek, nagyon ts kellenek az értékmérő megmérettetések, versenyek. A színpadon még a Menyasszonybúcsúztató egyes jelenetei peregnek. Dobban a láb, lebben a szoknya, szárnyal a dal. Öröm látni: Ipolynyéken továbbra Is magasan lobog a láng. ZOLCZER LÄSZLÖ ÚJ ELNÖK —FRISS EREDMÉNYEK A Csemadok Lukanényei (Nenincej Alapszervezete három évtizedes fennállása óta a legjobbak közé tartozik nemcsak a Nagvkürtösl (Veľký KrtíS) járásban, hanem szlovákiai méretekben Is A falu és járás határain túl is közismert citerazenekara. női ének lőcsoportja és színjátszó köre volt és van ma Is. A nemrég megtartott ér tékelő tagsági gyűlésen László Mária személyében fiatal, agilis asszonyt választottak az elnöki tisztségbe Tőle kérdeztük, hogy mit jelent fiatal családanya számlára egy tömegszervezet elnökének lenni? — Ez elég komolv dolog a szá momra, mivel van egy kislányom, akivel Igencsak foglalkozni kell és egyébként Is sok a közéleti tisztségem. Tagja vagyok a Nőszövetség járási bizottsága elnökségének, ahol gyakran kell résztvenaPm a tanácskozásokon Nényén a helyi nemzeti bizottság képviselője, a hnb tanácsának tagia. valamint a )og1 és rendfenntartási szakbizottság enöke vagyok S most itt a 172 tagú Csemadok,alapsz.ervezet tehát gondolhatják, hogy teendő van bőven Mindenképpen nagy megtiszteltetés egy fiata1 пф számára ha ennyi tisztséget tölthet be Fgyben azt Is tanúsítja hogy a község kulturális életének irányítása nem került rossz kezekbe, hiszen az új elnök az említett szervezetekben tnár sok gyakorlati tapasztalatra tett szert, és a Csemadokban sem kezdő. Tagja a menyecskekórusnak, sőt szólóénekesként járási versenyeken Is képviselte már a szervezetet. Minden feltétel adott tehát, hogy, ezen a poszton is helyt álljon. Mindezt egyébként a frissebb eredmények is Igazolják. Jól felkészültek a februári győzelem évfordulójának megünneplésére. Az ünnepi összejövetelen fellépett a menyecskekórus, a citerazenekar és folklórcsoport Előadást is tartottak a Csemadok-tagok számára a februári eseményekről. Már készülnek a próza és versmondók járási versenyére, amelyen „sziszeiket“ Katkö Judit, Fonód! Teréz és Buris Erzsébet képviselik. — Nem kis gondok ezek — mondotta az elnöknő, — főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az alapszervezet nemzedékváltozáson megy át. Az alapító tagok fokozatosan kiöregednek s helyükbe ftatalok lépnek. Ez kettős gond elé állítja a vezetőséget; egyrészt megőrizni, ápolni az Idősek által felvirágoztatott néphagyományokat, másrészt a fiatalok számára valami újat, vonzóbb szervezeti életet biztosftsnl. Ennek természetesen ml Is tudatában vagyunk, ezért röviddel azután, hogy átvettem az elnök! tisztséget, nekifogtunk egy tánctanfolyam szervezésének. Modern táncokat akarunk betanítani a fiatalokkal. Akaratból e téren nincs is hiány, hisz azonnal hat fiatal pár jelentkezett a tánckörbe. Nagy gondot okoz azonban a szakvezető biztosítása. Sajnos ' széles környéken nincs erre szakember, így kénytelenek voltunk Léváról (Levice) szerződtetni egy tánctanárt. A nagy távolság miatt ez gondokkal jár, és jócskán megnöveli a kiadásainkat is. Ezenkívül az említett menyecskekórus, clte-László Mária a Tavaszi szél... népdalversenyen Ilyen népviseletben lépett fel. razenekar és folklőrcsoport mellett fel akarjuk újítani a színjátszó csoportot is. A közösség már meg Is lenne, ám e téren is kísért az állandóan visszatérő szakemberhiány. Vagyis: az akarat meg Is lenne, de kevés a szakember a különböző körök Irányításához. Amíg ez meg nem oldódik valahogy, addig csak a saját erejükre, a kötelességtudó pedagógusok segítségére és a népművelő munkában tapasztalatokat szerzett Idősebb tagokra számíthatnak. Többek között Ilyen a Híves házaspár, akik már Ifjú fővel ott voltak a Csemadok megalakulásánál, majd évek hosszú során aktívan dolgoztak a szervezetben. Híves István 15 évig állt a népi zenekar élén. amely fellépett a Csemadok minden rendezvényén. Amikor feleségét, Terézt kísérték, sokszor szűnni nem akaró tapssal ünnepelte őket a közönség. S hogy nem akárhogyan szerepeltek, azt számos dicsérő oklevél és emlékérem is tanúsítja. Az ő lelkes kultúrtevékenységük gyerekeikre is átszállt Két leányuk tagja a menvecskekórusnak, fiúgyermekük pedig az apján is. túltett a zenélésben. Hogy a Hívesékhez hasonlók tevékenysége jé hatással van a fiatalokra, azt nemcsak az 6 gyerekeik, hanem a tánccsoportba Jelentkező számos fiatal ts tanúsíthatja. Végezetül mi mást lehetne kívánni, mint hogy oly gyümölcsöző és vonzó legyen a Csemadok tevékenysége Lukanényén az új elnök vezetése alatt Is, mint amilyen az eddigi legeredményesebb években volt. MAJOR ÁGOSTON Könyv a faluban (EGY MAGÄNFEI.MÉRÉS TANULSÁGAI) Közismert a régi mondás: „Elég a parasztnak annytt tudni, ha esik ' az eső, állton az eresz alá“. Ma mosolygunk ezen, pedig a régi uralkodó osztályok nagyon ts komolyan gondolták ezt, hiszen a tudatlan, műveletlen tömegeket könnyebben ki lehetett zsákmányolni. A második világháború után gyökeres változás állt be a parasztság életében. A gazdasági változások szemmel láthatóak. De hogyan változott az emberek szemlélete? Hogyan tekintenek a művelődést lehetőségekre? Hogyan viszonyulnak a könyvhöz, á művelődés forrásához? Pedagógust működésem alatt többször ts végeztem felmérést tanítványaim körében e témával kacsolatban a járás• falvaibarí Az első felmérés az ötvenes évek elejéről, az utolsó a nyolcvanas évekből származik. Érdekes összehasonlítani az adatokat. Az ötvenes években újságot járató ember alig akadt a faluban, csak a párttagok köréből néhány. A könyv luxuscikknek számított, a családok költségvetésében nem szerepelt. Csak elvétve vásároltak egyet-egyet. A lakosság kb. felének semmilyen könyve nem volt. Ritka volt az olyan ház, ahol 8—10 könyv akadt. (A nem mezőgazdasági falust értelmtség adatai nem szerepelnek a felmérésben.) Ha azonban ebből azt a következtetést vonnánk le, hogy a falusi emberek nem szerettek olvasni, nagy tévedésbe esnénk. A népkönyvtáraknak és az iskola könyvtárának is rendszeres látogatót voltak. A 'faluba bekerülő újságok ts kézről kézre jártak. A nyolcvanas évekre különösen szembeszökő a változás a napisajtó terén, örvendetesen megnőtt a rendszeres újságolvasók száma. A sajtóterjesztésben nagy szerepet játszottak a földműves-szövetkezetek, anyagi terheket ts magukra vállalva. Hozzájárult ehhez az Is, hogy évről évre nőtt a szövetkezetekben a mezőgazdasági szakközépiskolát és főiskolát végzettek száma, akiknek már nagyobb a kultúrlgényük. Ma már a járás falvaiban számos előfizetője van nemcsak a napilapoknak, hanem a különböző képes- és szakfolyóiratoknak, valamint a gyermekújSágoknak ts. Változott a helyzet a könyvek terén is. Bár még most is találtam néhány családot, ahol nincs könyv. Ezek egy része állami gazdaságok legkisebb részlegein (majorságokon] dolgozó és lakó mezőgazdasági munkás, a másik része clgányszármazású. A könyvhöz való viszony változását mutatja az is, hogy ma a könyveket látható helyre teszik a lakásban fpolc, könyvszekrény), min régen fiók vagy láda mélyén lapultak. Még egy érdpkes dologra felfigyeltem a felmérés során. A falusi könyvvásárlók nagy része nem magának, hanem gyerekének, unokájának veszi a könyvet. Talán érzik, hogy a könyv szebbé, tartalmasabbá teszi az életüket, s hogy az olvasást korán kelt kezdeni. Ma miár sok gyereknek egészen takaros kis könyvtára van. amiről az ötvenes években még csak álmodni sem lehetett. Az elmondottakból világosan látsztk a fejlődés. Nem állhatom meg azonban, hogy rá ne mutassak a hiányosságokra is. Szaporodott ugyan a könyvek száma, de az olvasási kedv mintha nem növekedett volna vele arányosan. A gyerekek egy része — saját bevallása szerint — örül az új könyvnek, belelapoz, de nem olvassa el. Ugyanezt tapasztaltam a diákkönyvtárban ts. A kikölcsönzött könyveket csak félia-meddiq olvassák el, nincs türelmük hosszabb ideig könyv mellett ülni. Mi lehet ennek az oka? Talán a televízió vonzóbb közlési jormáia szorította háttérbe az olvasást? Vapy kevés olvasó (rendszeresen olvasó) felnőttet látnak a gyerekek. akiket utánozhatnának? Mert a felnőttek ts keveset olvasnak, a sok munkára és a rohanó tempóra hivatkozva. Hol a megoldás? Ilyenkor, könyvhCnap ideién különösen érdemes lenne ezen egy kicsti elgondolkodni. JÖNAS ILONA nyugalmazott pedagógus, Léva (Levice)
