Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-26 / 8. szám

s 19B8. február 28. SZABAD FÖLDMŰVES 13 A szója nagyobb megbecsülést érdemel Hazánk fehérjeprogramjának megva­­lósításában nagyobb szerepet kellene betölteniük a hüvelyeseknek, mert ezek képezik hazánk fehérjeforrásainak több mint az egyharmadát, s ugyanakkor termesztésükhöz minimális beruházást, ráfordítást igényelnek. Közülük is ki kell emelni a szóját, amely kilogram­monként a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia adatai alapján — 889 gramm száraz anyagot, ezen belül 329 gramm nitrogéntartalmú anyagot, 171 gramm olajat, 69 gramm nyers rostot. 63 gramm hamut és 267 nitrogénmentes kivonható anyagot tartalmaz.. A szója ezen kívül a hüvelyesek közül a leg­több kalciumot, foszfort, káliumot és magnéziumot tartalmazza. Ha ehhez még hozzászámítjuk, hogy egész sor aminosavát, köztük számos nélkülözhe­tetlen aminosavat tartalmaz, könnyen megállapítható: a szójának — kedvező beltartalmi értéke alapján — a jövő­ben nagyobb szerepet kell betöltenie mind a gazdasági állatok takarmányo­zásában, mind a népélelmezésben. Ez számadatokkal is illusztrálható. A CSSZMA előrejelzése értelmében a szó­ja termelését 1990-ig 33 ezer (ebből az SZSZK-ban 24 ezer 800), 1995-ig 50 ezer 400 (36 ezer 900), 2000-ig pedig hatvanezer (44 ezer) tonnára kell nö­velni. CSÖKKENŐ TERMELŐI KEDV Az SZSZK-ban 1983 ban azzal a cél­lal alakult meg a szójatermeiési rendszer — amelynek rendszergaz­dája a keszegfalvi (Kameniéná) Stei­ner Gábor Egységes Földmüvesszö­­vetkezet —, hogy hazai termelésből ellensúlyozzuk a szójával szemben tá­masztott behozatali igények mérsék­lését. Sajnos, az eltelt évek folyamán nem sikerült megoldani a szójater­­melés és a keveréktakarmány-kiuta­­lás össszefiiggéseivel, a szója felvá­sárlási árával és az anyagi-műszaki ellátással kapcsolatos problémákat, ami végső soron a termelési rendsze­ren belül a taggazdaságok számának és a szója termőterületének csökke­néséhez vezetett. Ez számadatokkal is bizonyítható. Az első évben a tizen­hét gazdaságban 2054 hektár terület­ről takarították be a szóját, az átla­gos hektáronkénti terméshozam 1,33 tonna volt. A második évben — 1984- ben — ugyan a taggazdaságok száma húszra, a termőterület nagysága 2389 hektárra növekedett, a terméshozam pedig változatlan maradt, de már a következő évben a taggazdaságok szá­ma tizenötre, a termőterület nagysá­ga 1920 hektárra csökkent, a hektá­ronkénti terméshozam viszont 1,70 tonnára növekedett. Egy évvel később a taggazdaságok száma tízre, a ter­mőterület nagysága 1645 hektárra, az átlagos hektárhozam pedig 1,66 ton­nára csökkent. Sajnos, csökkenő irányzat volt jellemző a múlt évre Is. Nézzük meg közelebbről is azokat az okokat, amelyek a szója esetében a termelői kedv csökkenéséhez ve­zettek. Először is meg kell emlfteni a növényvédőszer-ellátást, amely, saj­nos, az utóbbi évek során egyre rosz­­szabbndott, és nem jó fényt vetített a rendszergazda szerepére. A vetü­­magellátással kapcsolatban leszögez­hető, hogy a termelési rendszer ke­retében ez ideig számos fajtával pró­bálkoztak, melyek közűi az Evans, a BS—31-es és a Maple Arrow fajta vált be a legjobban. Mindez azonban megköveteli, hogy az elkövetkező években ezekből, de főleg az utóbb említetett fajtából elegendő mennyi­ségű és jő minőségű vetőmagot kell behozni. A szója az anyagi-műszaki ellátás­sal szemben nem támaszt különösebb igényeket Főleg a betakarítás idején használatos flexibilis vágóasztalok biztosítása a legfontosabb. (Erről la­punk múlt évi 42. számában már ír­tunk — a szerk. megjegyzése.) Fzek segítségével ugyanis a minimálisra csökkenthetők a betakarftésl veszte­ségek, amelyek jelentős szerepet töl­tenek be a szőjatermelős gazdaságos­ságának alakulásában. Sajnálatos, hogy a rendszergazda ezzel kapcso­latos igényeit az ideig nem sikerült kielégíteni, ami veszélyezteti az idei várható termés jó minőségben és mi­nimális veszteséggel történő betaka­rítását. A vetőgépellátással kapcsola­tos problémák várhatóan megoldód­nak, mert a Hlohoveci Efsz-ben az Idén kezdik meg — Ucenc alapján — az Accord típusú, a szója esetében jól hasznosítható vetőgépek gyártá­sát. További problémát jelent a szója­­termelás és a keveréktakarmány ki­utalás közötti összefüggés megoldat­lansága. A rendszergazda már né­hány éve Javasolta az illetékes szer­veknek. hogy ezt a problémát 12.5 arányban kellene megoldani. Nem megoldott a szója felvásárlási ára sem. mert azt hazánkban — a kül­földi tapasztalatokkal ellentétben — hüvelyesnek, nem pedig jelentős fe­hérjetartalmú terménynek tekintik. A rendszergazda már néhány éve szintén javasolja, hogy — száz ki­lónként — háromszáz koronás fel­árat biztosítsanak a szólatermelők­­nek, de eddig egvik esetben sem tör tént még előrehaladás Félő, ha a helyzet a jövőben is változatlan marad, nehezen akadá­lyozható meg a termelői kedv továb­bi csökkenése végső soron pedig a termelési rendszer létjogosultsága is veszélybe kerülhet. Pedig ezzel ösz­­szefüggésben Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára az SZLKP KB Idei januá­ri ülésén a következőket mondotta: „Fontosnak tekintjük a mezőgazdasá­gi—élelmiszer-ipari komplexum fel­adatainak teljesítését, jelentős ténye­ző ebben a termelési rendszerek el­terjesztése, amihez meg kell terem­teni az anyagi-műszaki ás a szerve­zési feltételeket.. Nem árt ha a szójával kapcsola­tosan még egy lényeges összefüggés­ről is szólunk A közelmúltban Vágó Ferenc agrármérnökkel, a Nyugat­­szlovákíai Mezőgazdasági Terményfel­vásárló és Ellátó Vállalat Igazgatójá­val folytatott beszélgetés során azt is megtudtam, hogy hazánkban 1980 óta a keveréktakarmányokbnn egyre job­ban csökken a szójadara részaránya. Ez számadatokkal is bizonyítható: míg a szójadara részaránya a Nyu­gat-szlovákiai kerületben 1980-ban 8,7, két évvel később 7,9, 1984-ben 7,3, 1986-ban pedig 6,8 százalékos volt, addig a múlt évben hiár hat százalék alá. pontosabban 5.4 száza­lékra csökkent. Lényegében az SZSZK további kerületeiben is hasonló a hely­zet. Ha ezt az összefüggést is figye­lembe vesszük, akkor a jövőben egy­általán nem megengedhető a szója termőterületének további csökkenése, hanem éppen ellenkezőleg, növeke­dést kell szorgalmazni. És még a szójának a lakosság élelmezésében betöltött szerepéről nem is szól­tunk ... MÚLT ÉVI EREDMÉNYEK ÉS TAPASZTALATOK A múlt év eredményeiről és tapasz­talatairól Békési Péter agrármérnök­kel, a termelési rendszer irányításá­val és szervezésével megbízott szak­emberrel a bólyl tanulmányi kirán­dulás folyamán és decemberben Ke­­szegfalván beszélgettünk. A múlt év­ben a szójatermeiési rendszer a Nyu­gat-szlovákiai kerület öt járásának kilenc mezőgazdasági nagyüzemére terjedt ki, mert a taggazdaságok kö­zül kiesett a Hidaskürtl (Mostová) Efsz, melyekben 1506 hektárról taka­rították be a termést. A nyolcadik ötéves tervidőszak második évére jel­lemző volt, hogy a legnagyobb ter­mőterületet a Dunaszerdahelyí (Du­najská Streda), az Érsekújvári (No­vé Zámky) és a Komáromi (Komár­no) járásba sikerült összpontosítani. A múlt évre a rendszergazda az 1,82 tonnás átlagos hektárhozam elérését tűzte ki célul, ami már — á korábbi Nagy Iván, a Keszegfali Efsz növénytermesztési főágazat-vezetője (balról) és Béké­si Péter agrármérnök a szója gyökérbaktérium oltóanyaggal történő kezelése hatá­sának ellenőrzése közben évek eredményeit figyelembe véve — igényes feladatnak számított, a tag­gazdaságok részéről pedig felelősség­­teljes hozzáállást követelt. A kilenc taggazdaságban több mint háromezer 196 tonna száját takarítottak be, ami 2.12 tonnás hektáronkénti termésho­zam elérését eredményezte. Ez az eredmény már nemzetközi viszonylat­ban is figyelemre méltó. A termelési rendszer történetében elért mült évi legjobb eredmény is bizonyítja a hazai szójatermelés létjogosultságát. A múlt évben a legnagyobb terüle­ten a Keszegfalvi (300 ha), a Dunaj­ská Luzná-i (236 ha), a dunaszarda- Iielvi Dukia és a szíműi (Zemné) Ha­ladás Efsz-ben, valamint a Bálványi (Balvany) Magtermesztő AG-ban (200 —200 ha) termesztették a szóját. Ezen kívül a Hurbanovói Efsz-ben százötven, a Most pri Bratislave-i Efsz-ben és a Hlohoveci AG-ban száz­száz, a Dulovcei Efsz-ben pedig húsz hektárról takarították be a termést. A legjobb terméshozamot a Dnnaszer­­dahelyi (2,68 t/ha) és a Hurbanovói Efsz-ben (2,32 t/ha), valamint a Bál­ványi AG-ban (2,15 t/ha) érték el. Örvendetes, hogy a tervezett — a termőhelyt adottságok alapján diffe­renciáltan, 1,50—2,30 tonna között meghatározott — hektárhozamokat mind a kilenc taggazdaságban tútelje­­sftették. Tekintettel arra, hogy ebben az írásban egész sor problémát érintet­tünk, a rendszergazda által kidolgo­zott agrotechnika részletes leírásától eltekintünk, de azért néhány lánc­szeménél megállunk. Kiindulásképpen annyit, hogy a rendszergazda a nyol­cadik ötéves tervidőszakra gazdasá-A bárom legjobb termést adó fajták egyike az Evans gi szerződést kötött a taggazdasá­gokkal, amit évente pontosftanak. A rendszergazda célja, hogy garantálja az utóbi három év átlagos termésho­zamának elérését. Ez azonban az anyagi-műszaki ellátás biztosítása mellett a javasolt agrotechnika szi­gorú betartását Is megköveteli. JOBB ANYAGI MŰSZAKI ELLÄTÄST! A biológiai anyaggal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a már emlí­tett három legjobb fajta f Evans, BS-31-es, Maple Arrow) a múlt év­ben a termőterület 78 százalékát fog­lalta el és 2,18 tonnás hektáronkénti terméshozamot adott. A legjobb ered­ményt — 2,248 t/ha — az Evans faj­tával érték el. Ez és a BS-31-es faj­ta e 125 napnál hosszabb tenyészide­jű csoportba tartoznak és főleg a Dunaszerdahelyí, az Érsekújvári és a Komáromi járásija javasolhatók. Mind­két fajta azonban jő minőségű talajt Igényel. A harmadik fajta a 125 nap­nál rövidehb tenyészidejű csoportba tartozik, ezért a Nyugat-szlovákiai kerület északi részén is termeszthető. Tekintettel arra, hogy a fajtakísérle­tekben rendkívül jő eredményeket — 2,6—3,2 t/ha — értek el a Crusader (a 135—140 napos tenyészidejű cso­portba .tartozik) fajtával, a rendszer­­gazda javasolta az állami fajtakísér­letekbe való besorolását A rendszer­­gazda a jövőre nézve a következő fajtaválasztékot javasolja: Maple Ar­row 15—20 °/o, Evans 50—60 %, Cru­sader, BS-31-es és Eszter 35—10 °i. A növényvédőszer-ellátásről már részben szóltunk. A növényzetek tisz­tán tartása és azáltal a nagyobb ter­méshozam elérése céljából az egész termőterületre biztosítani kellene a Synfloran és a Maloran vagy az Afa­­lon, a terület legalább nyolcvan szá­zalékára a Blazer vagy a Basagran, harminc-negyven százalékára pedig a Kusagard vagy a Fusilade Super (esetleg a Nairn ЕС) gyomirtó sze­reket Tudniillik a szója esetében is számolni kell a vetés előtti és a ve­tés utáni kezelésekkel. A vetőgépellátásről már szintén szóltunk, de a flexibilis vágóasztalok problémájára még visszatérünk, ame­lyek a betakarítási veszteségek csök­kentése mellett a kombájnok jobb kihasználását is elösegitik. Kétféle lehetőség kínálkozik. A Lovebar tí­­pusúakat az Egyesült Államokban gyártják, de a Magyar Népköztársa­ságban a Claas cég licence alapián szintén gyártják ezeket a berende­zéseket.. A szója betakarítására a rendszergazda az E-512-es, az E-514- -es ős az E-516-os típusú kombájno­kat javasolja, természetesen a dob fordulatszámúnak percenkénti három­százra való csökkentésével együtt. A legkisebb betakarítási veszteséget a Lovebar típusú flexibilis vágóasztal­lal és az E-512-es kombájnnal sike­rült elérni. A rendszergazda ugyanak­kor nem Javasolja a szója betakarí­tására a Bízón Super típusú kombáj­nokat. tApanyagellAtAs ÉS csúcseredmények A rendszergazda már több ízben javasolta, hogy a taggazdaságokban hektáronként 230—250 kilogramm NPK-tápanyagot használjanak, még­pedig megközelítőleg a következő arányban: 1:1,3:2,1. A termelési rend­szer keretében száz kiló szója ter­meléséhez átlagosan 13,24 kiló NPK- tápanyagot használtak fel, száz kiló NPK-tápanyaggal pedig 7,55 kiló szó­ját termeltek. A tápanyagellátás te­kintetében a Dunaszerdahelyí Efsz­­ben érték el a legjobb eredményt, ahol mindössze 218 kiló NPK-tápanya­got használtak fel hektáronként, és száz kiló szója előállításához csak 8,13 kiló NPK-tápanyagot alkalmaz­tak, 1:1, 21:1,55 arányban. Érdemes még megemlíteni a gazda­ságok és a fajták szerinti csúcsho­zamokat. A legjob eredményt — széz hektáros területen — ismét a Duna­­szerdahelyl Efsz-ben érték el a BS- 31-es fajtával — 2,91 tonnát hektá­ronként. A második helyen a Hurba­­novői Efsz végzett, ahol egy 60 hek­táros tábláról 2,58 tonna termést ta­karítottak be hektáronként. A har­madik helyen ismét a Duaszerdahe­­lyiek végeztek. A másik százhektáros területen 2,45 tonnás terméshozamot értek el. A múlt évi eredményeiért elsősor­ban a Dunaszerdahelyí Efsz Bakó Fe­renc agrármérnök vezette munkakö­zössége érdemel nyilvános dicséretet, de jól helytálltak a Hurbanovói Efsz­­ben és a Bálványi AG-ban is. Jénák mondható a rendszergazda és a PieSfanyi Növénytermesztési Ku­tatóintézet, valamint a Keszegfalvi Efsz és a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát közötti együttműködés. Ez utób­bit a múlt évi bólyi tanulmányi ki­rándulás is bizonyítja. Még nem szóltunk egy további problémáról, ami a szója feldolgozá­sát Illeti. Az első lépések azonban már e tekintetben is megtörténtek. A Malom- és a Sütőipari Tröszt ve­zérigazgatóságának jóvoltából a múlt év végén kétszáz tonna szóját szállí­tottunk Jugoszláviába, további feidol­­dnzás céljából. Ebből többek között visszakapunk 78 tonna 2, illetve 18 százalékos zsírtartalmú szőjallsztet, amit a klfltgyártás során hasznosíta­nak majd és ami a kiskereskedelmi üzlethálózatban Is megvásárolható lesz, továbbá 32 tonna szójaolajat. Az idén várhatóan hatszáz tonna szóját szállítunk Jugoszláviába. Az elmondottakból megállapítható, hogy a szója hazánkban nagyobb megbecsülést érdemel. Hiszen a ter­mesztési agrotechnika a rendszergaz­da, a keszegfalvi Steiner Gábor Efsz és a taggnzdaságok jóvoltából — az említett klsobb-nagyobb problémák ellenére — már megoldott. Ezt bizo­nyítják a múlt évi eredmények is, amikor a tervfeladetot összességében 17 százalékkal sikerült túlteljesíteni, ami 454,54 tonna terméstöbbletet eredményezett. BARA LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents