Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-26 / 8. szám

tennivalók A ZÖLDSÉGESKERTBEN 1 - . - - t* - a ' • J - -A március sok fontos tenni­való ideje. Ilyenkor elsősorban talaj-előkészítéssel, palántane­veléssel, de leginkább magve­téssel foglalkozunk Az elsők között a kerti bor­sét és a lóbabot — általában 5—8 cm mélyre — vetjük. A sorok távolsága eltérő (12—20 om) lehet. A minimális 12 cm-es sortávolság esetén a sorok kö­zé már kézikapával művelhető. Fajtától függően az 1 m2-re 1u­­tó mag mennyisége 15—20 gr. A hüvelyesek a mély meszes, ió erőben lévő falainkat szere­tik. Esetükben a tápanvagután­­pótlás csak 3 évente szükséges. A kezdeti fejlődés viszont meg­­gvorsítha'tő, ha négvzefméteren­­ként 2 gramm pétisót adónk. Közepes tápanyagellátottság esetén négyzetméterenként 10— 15 gramm sznnerforzfát adagol­ható. Ennek a felét az őszi ásás­kor, a másik felét tavasszal szórjuk széf. Káliumot tartalma­zó műtrágyából még az ősz fo­lyamán 19 grammot adjunk. A petrezselyem tápanyagigé­­nve közepes, megelégszik a ká­lium pótlásával, és nem kell frissen trágyázott földbe vetni. A talajban viszont válogatós. Gyökere a középkötött, de In­kább a laza talafokban fejlődik szépen. A vetéséhez szolgáló sorokat egymástól 25 cm es tá­volságra. 1—2 cm mélyre húz­zuk. A magvetés és a takarás után a talajt kissé tömörítjük. Így a csírázást elősegítjük. A petrezselyem kelése gyakran nagyon elhúzódik, s így közben a talaj kigvonnosodhat. A gyo­mok eltávolísása végett a petre­zselymet aiánlatos sorjelző nö vénnyel vetni. Erre a célra megfelel a fejes saláta vagy a retek, mert ezek gyorsabban kelnek és jelzik a sorokat. A sárgarépa termesztése. Igé­nyel és vetésének módja a pet­rezselyeméhez hasonló. A vetés mélységének a jól megművelt talajban csak 1,5 cm-esnek kell lennie. Ügyeljünk arra, hogy a takaróföld ki ne száradlon. A föld cserepesedése ellen enyhe öntözéssel védekezünk. A pasztinák magját 0,5—1,5 cm mélyre kell vetni. Az aján­lott sortávolság 30—40 cm. Csí­rázása, hasonlóan mint a petre­zselyemé és a sárgarépáé, so­káig elhúzódik. A kelés után először akkor kanálluk meg. ha már néhány levele van A retek htdegtürő. de nem szabad túl korán f legfőbb már­cius közepe tá'ánl vetni, lói megmunkált kerti falaiba egy­mástól 15—20 crn-es távolságra lévő sorokat húzunk. Mag|a 2—3 om mélyre, s egymástól ugyanilyen távolságra kerüljön. A növénykék általában 8—10 nap után kelnek ki. A vöröshagyma vetését minél korábban — általában március közepén — kell elvégezni. Mi­nél később vetjük a hagymát, annál kevésbé érhet be és ki­sebb lesz a terméshozam. A sorok egymástól 25 cm-re le­gyenek. A mag 3—4 cm mélyre kerüljön. Vetése után a talajt tömörítsük. Korai magvetésből jó minőségű és jól tárolható hagymát nyerünk. A fejes saláta helybevetése — lehetőleg jó kitettségű terüle­ten (ahol öntözési lehetőség is van), március derekán esedé­kes. A magokat 2 cm mélyre szórjuk; a sortávolság 25 cm legyen. Az első lomblevelek ki­fejlődése ntán a sűrű növény­állományt 10—15 cm-re ritkít­juk. A spenótot kora tavasszal, február végétől szaporíthatjuk. A magokat 15—25 cm es sortá­volságra, 2—3 cm mélyre vet­jük. Itt Is kell gyomtalanítani és öntözni. A szabadföldi termesztésű paprika, paradicsom és tojás­­gyümöV:s magvait március kö­zepén vetjük el, háztáji körül­mények között ládákba, csere­pekbe vagy fűtött palántanevel­­débe. Az 1—2 lombleveles nö­vényeket 7X7 cm-es távolságra cserepekbe, tápkockákba vagy ládákba tűzdeljük. Március végétől ültethetjük a még januárban elvetett, haj­­tatásra szánt paprikát, paradi­csomot, uborkát. Ezeket a nö­vényeket fűtött berendezésekben hajtatjuk. Ma a hajtatás leg­elterjedtebb ..berendezése“ a fóliasátor. A káposzta és a kelkáposzta szabadföldbe már március vé­gétől ültethető. A magvetést a kiültetés Idejéhez kell igazíta­ni. A sima. tűzdelés nélküli pa­lántanevelés jó 6 hetet igényel, ezért a magot február 10. körül kell elvetni. Később a palánta­nevelési idő már csak 4—5 hét. A korai szabadföldi termesz­tésű karalábé megköveteli, hogy március 20. körül tűzdelhető palántáink legyenek. A korai fajták, kis lombjuk miatt 25X25 cm-es területtel megelégednek. A január végén vetett mag­ból kikelt salátapalántákat a szabadba március vége felé ül­tetjük ki. Zellert csak palántázva sza­porítunk. A márciusi vetés csak júninsi ültetést tesz lehetővé. Ennél későbbi ültetés nem en­gedhető meg, mert a növény gyökere nem tud megfelelően kifejlődni. Az ültetésre alkal­mas palántának 3—4 lombleve­­le van. A tormát ősszel vagy tavasz­­szal szaporítjuk. Tavasszal már­cius folyamán kell ültetni. Er­re a célra kb. 20 om hosszú, ceruzavastagságú gyökértörzs­­darab vagy talpgyök^r felel meg. Később gyomtalanítjuk és öntözzük. Fejtrágyaként az ön­tözővízzel együtt kétszeri alka­lommal négyzetméterenként 10 grammnyi pétisót is adagolha­tunk. MAGDALÉNA VALŠIKOVÄ agrármérnök, kandidátus A GYÜMÖLCSÖSBEN Várhaló, hogy az envhe tél után korábban kezd tavaszod­ul. lev sor kerülhet olyan mun­kák elvégzésére Is, amelyeknek ewébként csak áprilisban len­ne itt az idejük. Így előbb fe­jezhetjük be a gyümölcstermő bokrok, almások, a meggy, a cseresznye, a szilva stb. téli lemosó permetezését és metszé­sét. Elvégezhetjük az ú| fák ki­ültetését és az első talajműve­lést. Március végén számol­nunk kell a kajszi és az őszi­barack metszésével, permetezé­sével is. A különféle munkák elvégzéséhez azonban csak ak­kor fogjunk hozzá, ha a föld már eléggé megszlkkadt. s így nem gyűrjük meg a talajt. A sárgaméreggel történő per­metezéssel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogv liven ké­sői — rügyfakadás ideién tör­ténő — alkalmazása azért ha­tásos. mert az áttelelt kártevők tápanyagtartalékaikat felélve Ilyenkor lobban sebezhetők. Az utóbbi időben eléggé el­szaporodott a kaliforniai naizs­­tetű. Fő szaporodási gócai a különféle bokrok, ezért a fákon kívül a ribizlit, az egrest is jól permetezzük meg Nitrnsan 1.5 vagy Arborol 4 százalékos tö­ménységű oldatával. Az alma­fajták közül elsősorban a Ja­mes Grivel-et szereti. ígv an­nak kezelésére fokozottan ügyeljünk. A permetek meeválasztása az eeves gyümölcsfélék vegetációs ciklusától, az időjárástól és a kártevők által okozott fertő­­zöttség mértékétől függ. A sár­C-Id- illusztrációs felvétele) gamérges permetezéssel egy időben több gyümölcsnemet ke­zelhetünk. Az almások rügvfa­­kadásakor a bogyósok vegetá­ciós ciklusa ugyan már előbbre van, de mégis egyszerre kezel­hetők. Amikor az almások még pirosbimbós állapotban vannak, a bogyósok már virágoznak, Így az Oleoekamet használatával bennük kárt tennénk. Ha a nyesedékét nem kom­posztálok, akkor égessük el, de közben ügyeljünk aira, hogy kedvezőtlen szélviszonyok ese­tén gyümölcsfáinkat meg ne perzseljük. Az ősszel kiásott, tavaszi ül­tetésre előkészített gödrök ab jára fél kilogramm kálisó, ugyanannyi szuperfoszfát, vala­mint komposzt és érett istálló­trágya keveréket tegyünk. Arra azonban ügyeljünk, hogv a fa­csemeték gyökerének közelébe csak termőföld kerüljön. Több facsemete ültetésénél érdemes azok gyökereit agyagos föld és friss marhatrágya keverékével (ehhez kevés Fundazolt Is ad­hatunk) becsapóznl. Ültetés után a fákat egy kanna vízzel öntsük be. Nézzük át és ellenőrizzük a sövények támrendszereit. Ja­vítsuk ki a vezetékeket, lazít­suk fel a teljesen vagy részben benőtt kötéseket, s erősítsük fel az új hajtásokat. Itt az első talajművelés ideje. Amennyiben ősszel a szántást hantosán hagytuk, most fogasolással ki­egyenlíthetjük a talait. Ha az elmúlt ősszel a megfelelő meny­­nyiségű kálium és foszfor tar­talmú műtrágyákat, valamint a szükséges mennyiségű N-műtrá­­gya egyharmadát kiszórtuk, akkor most csak a következő egvharmad résznyi nitrogén tartalmú műtrágyát kell kijut­tatni; ez például a 27,5 száza“ lékos LaV-bóI 100 m2-ként 2—3 kilogramm. Abban az esetben azonban, ha csak most akarunk NPK-t vagy GVH-t kijuttatni, akkor 100 maként 10 kilogram­mal számoljunk. Mikroelem­hiány esetén szórjunk ki Cere­­ritet is. Most kell elhatároznunk azť is, hogy az év folyamán kertün­ket teljes egészében vagy csak a fák alatt akarjuk-e füvesíte­ni. Amennyiben még a fák alatv ti sávot sincs szándékunkban füvesíteni, akkor a könnyebb művelés érdekében gyomirtót alkalmazhatunk. A hónap végén —ha fejlő­désük megindult — elkezdőik; hét a barackfák metszése. A kajszinál éppen csak a fa koro­nájának közepét besűrítő vesz. szőkét, ágakat vágjuk ki. Ha úgy gondoljuk, hogy a másod­rendű elágazások képzése nem elégséges, akkor az oldalhajtá­sokat majd csak júniusban kell lerövidíteni. Az őszibarackfák esetében most — a rügyfakadás idején — csak az elszáradt, be­teg részek eltávolításával és a szeptemberi metszések kiigazí­tásával foglalkozzunk. A fő met­szést ugyanis a vegetációs idő alatt — tehát leveles álla­potban — végezzük el. Azok a wümölcsészek, akik viszont más véleményen vannak fa ve­getációs időben valő metszés­nek nem hívei), márciusban hajtanak végre alapos metszést. amely lényegében abból áll, hogy az összes gyenge, ceruza­vastagságot el nem érő vesszőt, tőből eltávolítják. A fa nagysá­gától és erőnlététől függően 100—150, 40—50 cm hosszú ter­mővesszőt hagynak. Ügyeljünk az oldalágak fejlő­désére, a katlankorona kialakí­tására, s óvjuk fáinkat a felko­paszodástól. A metszésék elvégzése után hozzáfoghatunk a tafrinás le­­vélfodrnsodás fertőzésének meg­előzéséhez. A gomba a talajban telel át, s tavasszal igen korán már 4—5 C-fokos hőmérséklet­nél fejlődő- és fertőzőképes. A fertőzés veszélye akkor nagy, ha a csapadékos időszakot pá­rás, meleg Idő, majd esővel já­ró lehűlés követi. Az idei enyhe tél után fokozott fertőzésve­széllyel kell számolnunk. A taf­rinás levélfodrosodás ellen 3 százalékos Kuprikol oldattal védekezhetünk. Amennyiben az almafák lom­bozata már korán megjelenik, akkor a lisztharmat és a vara­­sodás ellen Is permeteznünk kell. A hőnap folyamán faiskolai munka Is akad. A szemzések feletti vad részeket lemetéljük, a kitermelt vagy beszeržett ala­nyokat leiskolázzuk, s a ta­vaszra tervezett oltásokat és átoltásokat Is megkezdjük. BELUCZ JANOS agrármérnök, kandidátus A SZŐLŐBEN Március a szőlő metszésének fő Időszaka.' Az erős téli fagyok veszélye elmúlt, s könnyen meg­állapítható, hogy a szőlőtőkék hogyan telelnek, a rügyeket nem károsították-e az erősebb téli lehűlések. Metszéskor ve­gyük figyelembe a szőlő élet­korát, hiszen a legtöbb figyel­met és gondosságot a fiatal tő­ke kialakítása igényli. Helyes nevelésével, alakításával a tőke termőrefordulásának Ideiét, termőképességét és élettarta­mát nagymértékben befolyásol­hatjuk. Az első három évben úgyne­vezett nevelő metszést vég­zünk. melynek során a tőke kellően megerősödik, így a ké­sőbbiek folyamán termőképes­sége megfelelően kibontakoz­hat. A telepítés évében a vesz­­szőn egy világos rügyet ha­gyunk. A második évben levő szőlőknél a világos rügyből ki­fejlődött vesszőt kétrügyes csapra metsszük vissza. A két­rügyes csapra metszett fiatal tőkéket az egyenletes fakadás érdekében ú)ra kupacoljuk fel. Az első két évben a minél fej­lettebb haltások nevelése le­■en a cél. A harmadik évben megkezdjük a választott műve­lési módnak megfelelő tőke­forma kialakítását, fgy a tőkék metszését Is ennek megfelelően végezzük. A középmagas és ma­gas művelési módoknál kiala­kítjuk a törzset, erős növeke­dés esetén pedig a korüonkar vagy szálvessző egy részét is. Törzs kialakítására legmegfele­lőbb a közepes — ceruzavas­tagságú — sűrű szövetű vessző. A törzsnek egyenesnek, simá­nak és sebhelyektől mentesnek kell lenni, hogy a későbbiek folyamán a tápanyagok áram­lása zavartalan legyen. A tör­zset 30—40 centiméterenként kötözzük a karóhoz. Fiatal tő- , kén mindig csak annyi rügyet hagyhatunk, amennyi a hajtását a tőke kellő erősségűre tudja kinevelni. A fiatal tőkék túlzott megterhelése fejlődésük vissza­esését okozza. Termőre fordult szőlőben a termőre metszést a fajtának, és a művelésmódnak megfelelően végezzük (lásd a februári tennivalókat), miköz­ben annak érdekében, hogy a tőke a választott művelésmód­nak megfelelő alakban marad­jon, alakftómetszést Is vég­zünk. Metszéskor minden egyes sző­lőtőke állapotát vegyük szem­ügyre. Hogy a tőke áttekinthe­tőbb legyen, először a múlt évi letermett szálvesszőket vagy termőcsapokat vágjuk le, majd a kellő helyen új szálvesszőket vagy termőcsapokat metszünk. A felesleges vesszőket néhány milliméteres csonkra mindig tőben vágjuk, hogy kihajtani ne tudjon és a seb gyorsan be­­f orrad jón. Az elszáradt, beteg részeket az egészséges részig vágjuk vissza. Az 1987-es évben teljes fagykárt szenvedett sző­lők elfagyott tőkerészeit vágjuk le, majd alakítsuk ki az új ter­mőalapokat. A metszést a rü­gyek duzzadásáig Igyekezzünk befejezni, mert az erősen duz­zadt vagv fakadó rügyek köny­­nyen megsérülhetnek vagy le­törhetnek. lepereghetnek. A metszéssel egyidejűleg a har­­matgyökerezést, valamint a nyakvesszük eltávolítását is vé­gezzük el. Fejezzük be a szőlő nyitását. Vigyázzunk, hogy nyitáskor a vessző vagy maga a tőke ne sé­rüljön meg. Az ősszel lehúzott szálvesszőket óvatosan takar­tuk ki, és emeljük ki a földből. A nyitással egyidőben futtas­sunk ki nitrogén-műtrágyát. A tőkék növekedését figyelembe véve. áranként 3—5 kg mész­­ammúnsalétromot vagy 3—7 kg kénsavas ammóniát dolgozzunk a talajba. A szálvesszős műve­lésű ültetvényekben a nedvke­ringés megindulása után ível­jük, és kötözzük le a szálvesz­­szőket. A hallftást óvatosan vé­gezzük, nehogy a szálvesszők eltörjenek. A hiányzó tőkéket pótoljuk. Az új telepítéshez megforga­tott talajfelüietét simára egyen­gessük el. ha kell dolgozzunk be talajfertőtlenftőt a földbe, majd a választott művelési for­mának megfelelő távolságra tűzzük ki a sorokat és a tőkék helyét. A tőkehely ktlelölésére célszerű flltetőzslnftrt vnev ül­tetőhuzalt használni, amelyen a tőkék helyét előre tnovielöl­­iílk. A háztáji szőlőben ievmeg­­feleiőbb a 160— 200 cm-es sor-. (-Id- illusztrációs felvétele) illetve a 80—120 cm es tőke­távolság. Március végén megkezdhet­jük az elkészített szőlőoltvá­­iiyok előhajtatását. Az előhaj­­tatő helyiség világos, jól fűthe­tő és szellőztethető legyen. A hajtatás kezdőhőmérséklete 30 —34 C-fok. amit három-négy nap múlva 24—26 C-fokra állí­tunk be. Ezt a hőmérsékletet az előhajtatás befejezéséig kell tartani. A levegő páratartalmc 85 százalék legyen. Ezt a pad­lózat, a ládafal rendszeres per­metezésével érhetjük el. Rend­szeresen szellőztetünk. Közvet­lenül a hajtatás megkezdése előtt — hogy tartalmuk gyor­sabban felmelegedjen — a lá­dákat célszerű meleg vízzel megloicsolnl. A BOROSPINCEBEN Most már fejezzük be a bo­rok második fejtését. Utána az egyszerű, könnyebb borok elé­rik fejlődésük tetőpontját, s kellemes, üde, friss ízűek lesz­nek. Az Ilyen borokat most már üvegedényben, demizsonban kell tárolni. Az egyszerű, könnyű borok többször fejtve és leve­gőztetve hamar elvénülnek. — üressé válnak. Ä pincében üweljünk a rend­re és a tisztaságra. A borok fejlődését rendszeres Ízleléssel ellenőrizzük, ha kell, töltöges­sünk. Ne feledkezzünk meg az üres hordók és a pince kéne zéséről sem. A kiürített hordó­kat, edényeket hideg vízzel gondosan mossuk ki. Az üveg­edények nem igényelnek külö­nösebb gondozást, jól tisztftha­­tók. Ebből a szemnontból lóval igényesebbek a fahordók. A seprő kiöntése után az akona­­nyíláson át hektoliterként önt­sünk a hordóba 8—10 1 vizet, majd henpervetve — közben a két vége felé billegetve — lói rázzuk össze, hogv a hordó bel­ső falát lemossuk. Utána a hor­dót szájával fordítsuk lefelé, hogv a vfz kifolvlon Ezt a fo­lyamatot addig kell ismételni, amíg a hordóból kifolyó vfz tiszta nem lesz. Az egészséges hordó múlásához nem kell for­ró vizet vagy kavicsot használ­ni. mert a kavics a hordó belső falán levő összefüggő borkőré­teget megsértheti. Az összefüg­gő borkőréteg a jől előkészített hordó egyik ismertető jele. s a bor minősége szempontjából ki­egyenlítő szerepe van. Ismert tény. hogy az előzőleg fó bor­ral töltött hordő a később belé töltött rosszabb minőségű bor­ra javító hatással van: sajnos ennek fordítottja is igaz Ideá­lis volna, ha a kistermelők pin­céjében is volna rizlinges. tra­­minos. muskotályos stb. hordő, amelyben minden évben ugyan­az a fajta bor érne. Mo$ás után az üres hordók belső állapotáról legjobban ki­világítás révén győződhetünk ■meg. A megrenedezett borkövet a hordóból tanácsos eltávolíta­ni, mivel a repedésekben visz­­szamaradt élesztő vagy bor ki­tűnő táptalajt nyújt a káros mikroorganizmusoknak, így pe­nészedés. ecetesedés léphet fel. A kitisztított hordó egészségi állapotát végül szaglással ellen­őrizzük. A kimosott hordót két­­három napi szikkasztás után bekénezzük (hektoliterenként egy kénszeletet használunk), maid jól bedugva tartiuk. A hordót két-három napnál to­vább ne hagviuk kénezetlenül, mert penészedik később Dedlg dohos lesz. A vizes hordót nem atáulatos kénezni. mert a ke­letkező kénsav a hordó falát megtámadja A kénezés Ideiét, mivel az üres hordók kénezé­­sét havonta meg kell ismételni, Irluk fel a hordóra fgv azt nem felefthetiük el. KORPÁS ANORÄS agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents