Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-26 / 8. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES. 1988. február 20. A sszonyok csoportja telepedik a /4 vonatfülkébe, mint falusi kis­­padra, vasárnap délután. Komó­tosan elhelyezkednek, alma, sütemény kerül az ölükbe, s folytatódik a nyil­ván már várakozással vagy buszozás közben elkezdett beszélgetés. Kiderül, melyik faluból, hová igyekeznék. Hogy sógornak magas a vérnyomása, hogy verekedés volt a kocsmában. Ju­lis válni akar, mert raftakapta az urát, Tériké most fog érettségizni, szegény Józsi bácsi magára maradt, az a bitang fia feléfe se néz, pedig csak két utca választja el az apja házától. Közben azért olvashat ts az ember, a beszél­getés kedélyes fris­­sesége inkább szó­rakoztat, mint za­var, de aztán csak bámulok a könyv­­be, szemem előtt összefolynak a be­tűk. Azt hallom ugyanis, olyan egy­szerű, és közvetlen hangon, ahogyan a többi számukra érdekes témáról is beszéltek: — Hát, a Valtka is férjhez megy, a Mariskáé. — Fiatalka még pedig. Vagy mu­száj neki? — Nem éppen Igaz, hogy ügy ma­radt, de aztán elvetette. — Miért, ha úgy ts feleségül veszi a legény? — Képzeljétek, szegénykének ikrei lettek volna, hát azért. Várok egy rosszalló szót. egy el­képedt felszisszenést, de csak együtt­érző hümmögés, megértő bólngatás fogadja a bejelentést Én üvöltök fel gonitola'ben. ki. pedek el, s kavarog bennem düh és felháborodás. Közben folyik a szó, hogy Valikáék a családi házban fog­nak lakni, lesz ott elég hely. hogy milyen ruhája lesz, mekkora lagzit terveznek. „Elvetette, mert ikrei let­tek volna", ismétlem magamban és sorra veszem gondolatban barátnő­met, akt büszkén és gondterhelten vállalta két. egyszerre érkezett kisfia gondját a harmadik mellé. Eszembe jut a négyesikrek mamája, akitől az orvosok megkérdezték, hogy meg akarja-e szülni — akkor mén dön>hp­­tett volna másképpen is — őket. Sírt a megdöbbenéstől, de egyben meg is hatódott, s néhány perc pitupmés után már válaszolt is: „Igen, akarom őket." Vajon e mindenki felett szigorúan ítélkező falusi asszonyok miért fo­gadják el olyan együttérzéssel Valika magyarázatát? Hiszen sem lakásgond, sem a szülőt segítség hiánya nem aggasztja. Lett volna nagymama, ma­ma, akt segít, még ha Valika ftatal­ka is. Talán az egykéző hagyományok él­nek máig ebben a faluban, ahol egy hízott libáért a bába eligazítja a nem kívánatos jövevény „eltávolítását"? Ahol, akt adott magára valamit, csak Farsang idején Ha a ztmankós északi szél ezen a télen nem kergette is a csillogó hó­pelyheket, a farsang mégis elérkezett. A Csílfzradványi Alapiskolában a ko­moly munka mellett lut Idő farsangi szórakozásra is: méghozzá Jelmezbál rendezésére. A tanulók nagy izgalom­mal készítették az ötletes jelmezeket, hogy a zsűri elótt felvonulva várják, kit ll'et meg az elsfi dl). Voltak me­sefigurák, például Piroska és a far-A „Kis gazfickók klubja“ A bárt! (Bruty) gyerekek színját­szó csoportja évek óta sikeresen sze­repel műsoraival a falu lakossága előtt ök adták csoportjuknak a „Kis gazfickók klubja“ nevet. Vezetőjük Trencstk Mária, a művelődési otthon vezetője. Minden évben új bemutató­val kedveskednek a közönségnek, de szívesen fellépnek a püt rendezvé-Mii tudsz hazánkról? Pionírok raja sietett január 23-án, szombaton reggel a vásárúti iskola pionlrklubjába. A „Mit tudsz hazánk­ról?“ verseny résztvevői A vetélkedőt a pionírcsapat vezetője, Malus Lenke vezette. A zsűriben az iskola föld­rajzszakos tanítónője és a kultúrott­hon vezetője tette mérlegre a ver­senyzők tudását. A 3—3 tagú csapatok jói felkészül­tek, s így a 10 csapatból 4 verseng-A csontkovács Nem hiszem, hogy sok ember akadna, aki ne tudná, ki volt Pista bácsi, a csontkovács. Annak is gyorsan hí­re keit, hogy meghalt, nincs már, akihez — miután más remény nem maradt — kiugrott csigolyáikat, kificamo­dott bokájukat helyre rakatni segítségért forduljanak ... Azután suttogni, majd a környékbeli falvakban beszélni kezdték, hogy van ám utóda Pista bácsinak! Tešedlkovo­­ban él, Sókszeldcéltül (Selice) alig egy ugrásnylra. Hát itt vagyunk, a 747-es számú házban, Züizi Bélá­nál. — Légy szíves, beszélj magadról, vagyis mutatkozz be! egyetlen gyermeket vállalt, s lenéz­ték, akt kettőnek, sőt háromnak ts örült? Akkor — a régi világban — a földet, a vagyont védték, ne aprózód­­jón, ne osztódjon. De most? A gyermekeiknek „mindent meg­adó" szülök nemzedéke felmenti ön­magát, amiért önző és érzelemsze­gény utódokat nevelt. „Értük dolgoz­tunk, hogy nekik jobb legyen“ — hangzik el únos untalan, s körülpár­­názoit, széltől védett szobákban, nan­­pal is lehúzott rolók mellett, tévére szögezett szemmel hevernek a fia­talok, a gyerekek. Nem babát dajkái­nak a kislányok önfeledten, nem fö­­zöcskéznek iátékedényekben, s a fiúk sem nyaraalnak kipirult arccal utca­hosszat. Érzelmi kapcsolat? Erkölcsi példa? Van eqy törvényünk, amely a nők egészséges felelősségtudatát feltéte­lezve rájuk bízza a döntést: akar­nak-e gyermekei. Csakhogy szavak és felvilágosítá­sok hatására sem egészséges felelős­ségtudat, sem ép anyagi ösztön és ér­zelem nem keletkezik. Ahhoz meleg és jó családi táptalaj, apai és anyai modell, szoros szülő-gyermek kapcso­lat kell. Ahol ez lányozni fog, ott megérhettük — hála a tudomány elő­rehaladásának —, hogy a Valikák esetleg .,elvetetik* maid akkor is a ielentkező gyermeket, ha a haja szí­ne, vagy az orra formája nem tetszik majd nekik ,.. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET — Itt születtem, peredi vagyok, 38 éves. Szüleim munkáséin berek. Ketten vagyunk testvérek. Nős vagyok, három gyerek apja. A Jednota Fogyasztási Szövetkezet­ben dolgozom Galántán (Galante) karbantartóként. — Hogyan lettél csontkovács? — A dédnagyapámtól örököltem ezt a „mesterséget“. Hallatlan tapintási érzékkel rendelkezett. Sokan felke­resték abban az időben. Helyben volt, gyorsabban segít­hetett, ha embernek, ha állatnak kellett helyre rakni a csontját. Ügy érzem, ezt a képességét én kaptam aján­dékba a sorstól, de pontosabb, ha azt mondom, déd­­nagyapámtől örököltem. Már gyermekkorom 6ta gyako­roltam a ficamodások, kiugrott csontok helyretételét. — Ki volt az első páciensed? — Én voltam, saját magam a páciens is és a csont­kovács Is. Helyreraktam a kibicsaklott nyakamat. Addig tapogattam, tekergettem a nyakamat, amíg vlsszaígazí­­tottam. — Látom, tele van orvosi szakkönyvekkel, régi és új gyógymódokat tartalmazó tudományos müvekkel, ana­tómiai atlaszokkal a könyvespolcod. Te nem vagy or­vos. Nem jársz úgy. ezeknt olvasva mint Mikszáth há­lyogkovácsa? — Nem kontárkodom az 6 dolgukba. Én olyan kiug­rott ujjakat, végtagokat, csontokat rakok helyre, ame­lyek az ő kezelésük mellett és ellenére újra meg újra kimozdulnak a helyükből. És nem is „ajánlgatom ma­gamat“. De fölkeresnek. Jártak itt már Prágából, Plzeft­­ből, vo’tak itt magyarországi orvosok is... Bizonyára vannak korszerű orvosi módszerek és eljárások, ame­lyek Idővel meggyógyítják a betegeket ,csakhogy a ki­bicsaklott. kificamodott kéz és láb vagy kiugrott csigo­lya éktelen fájdalommal jár. És aki ezt nem bírja elvi­selni, az jön hozzám. — És az miért van. hogy most, Pista bácsi halála után kezdtek rólad beszélni? Azt is rebesgették, csak azután tudott elbúcsúzni az élettől, hogy Neked „átadta a sta­fétát“. — Azelőtt Is tudtam, amit most. Az ujjficamon kívül helyreraktam mindent. Fölkerestem Pista bácsit, kértem, tanítson meg rá. Huncutul elmosolyodott, s azt mond­ta: ,no öcskös, itt ez a néni, előbb tedd helyre a tér­dét“. Én azonnal a he'yére Igazítottam, s még két em­bert „megorvosoltam“, azután megmutatta, hogyan kell az ujjakat is helyre igazítani. — Én Is adnék most neked egy feladatot. Öt évvel ezelőtt, egy baleset következtében teljesen kifordult a vállam a helyéből. Azóta is sokat makrancoskodik. Most is el van kissé csúszva. Ha yre tennéd? — Köszönöm Csak annyit éreztem, hogy már egyál­talán nem fáj! — Azért az én „kezelésem“ nem pótolja a gyulladás­­csillapító gyógyszereket, tornákat és fürdőket! — Mondd, nem érzed kissé különösnek, hogy most, a huszadik század végén, a szédületes tudományos-mű­szaki fejlődés korában még ilyen nagy népszerűség övezi a csontkovácsot? — Miért? Éppen ma kezdik újra felfedezni a termé­szetes gyógymódokat, a füvek, virágok, teák gyógyító hatását. És jó érzés tudni, hogy megválthatom a fáj­dalomtól a hozzám fordulókat. Hát mtért ne segíthet­nék. ha képes vagyok rá, ha az én ujjaimnak ilyen tapintó, csontokat helyükre igazító ereje ven? — Igazad van. Én is köszönöm, hogy nekem segítet­tél! NAGY MIHÁLY kas, Hófehérke, Hamupipőke, de volt Ho-ho-horgász Is! A Hóember is ott sétálgatott a meleg teremben. A leg­nagyobb tapsot doktor Bubó és Ursula nővér kapta, valamint Stan és Pan mókus alakja. Vidáman szórakoztat­ták a közönséget a bohócok, a virág­áruslányok és a táncosnők A fülbe­mászó zenére aztán mindenki táncra perdült. Kellemes és valódi farsangi hangu’atban telt el a délután. Csfkász Csaba, 8. oszt. tanuló Csllizradvány (Čil. Radvan) nyeln is. Az idén „A szegény molnár­­legény“ című mesejátékot adták elő nagy sikerrel. Zsúfolásig megtelt kul­­túrház tapsolt az élményt adó elő­adásnak. A gyermekszínjátszó csoportok já­rási versenyére is beneveztek. Ottani szereplésükhöz is sok sikert kívá­nunk! Szűcs Márta, Bart hetett az első helyezésért. Végül ez első helyen a 8. B, a másodikon a 8. A. a harmadik helyen pedig a 7. Ä csapat végzett. Mindhárom csapatban csupa lány mérte össze felkészültsé­gét, tudását. Jutalmul könyvet kaptak, bár a többiek sem csalódtak, mert sok új ismerettel gazdagodtak ha­zánkról. Matus Mónika, 8. A osztály Vásárút (Trhové Mýto) Szikraavatás A Störovói Magyar Tanítási nyelvű Alapiskolában már hagyományosan Major István születésének évforduló­ién tartják a szikraavatást, mert a nionírcsapat az 6 nevét viselt. Decemberben most 121 elsős lépett Sikeresen szerepeltünk Engedték meg, hogy megosszam rovatunk olvasóival örömünket A Losonci (Lnčenec) Járási Pionír­ház Gácson (Halié) rendezte meg a pionírok járási asztalitenisz bajnoksá gát. Mi, a nagydaróci Nálepka Pio­­nfrcsapat asztalitenisz-körének tagjai is beneveztünk a versenybe, amelyet a körzeti verseny előzött meg Füle­ken (Fílakovo). A körzeti versenyben a szikrák sorába. A kicsik sugárzó arcai vették át a jelvényt és a sztk­­ratgazolványt örvendetes, hogy az ünnepségen egyre több szülő vesz részt, hogy gyermekével együtt élje át ezt az emlékezetes eseményt.. Béres Csilla, 8. C osztály Štúrovo ml lettünk az elsők, a járási verse­nyen 11 csapat között a harmadik he­lyen végeztünk, mivel Vass József ta­nító elvtárs jól felkészített bennün­ket. (Az elsők a poltárlak lettek.) Nagyon örültünk ennek az eredmény­nek, a tavaszi szünetben sem feled­kezünk meg az edzésről! Ifj. Dórák Béla. Nagydaróc (Veiké Dravce) A lapunk 5. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A balsors tiszta szem­mértéket ad." Nyertesek: Bakos Károly, Rozsnyó (Rožňava), Juhos Rózsa, Nádszeg (Trstice) Mácsodi Fe­­rencné, Bátorkeszl (Vojnlce). « Döntések MEGFEJTÉS­NYERTESEK

Next

/
Thumbnails
Contents