Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-02-26 / 8. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1988. feljrudr 28, A párt katonáinak egyenruhájában Nemrégiben munkalátogatást tettek a Lévai (Levice) járásban a Népi Mi­lícia Nyugat-szlovákiai Kerületi Törzskarának tagjai. A találkozón megjelent a Népi Milícia szlovákiai parancsnoka is. A találkozó hivatalos, munkaértékeléssel egybekötött fázisa az SZLKP Lévai Járási Bizottságán zajlott le, majd a delegáció ellátoga­tott a tlmačei Kirov Gépgyár üzemi milíciájának egységéhez. A kötetlen, késó órákig elhűzódó találkozó alkal­mával elbeszélgettem Milan Minárik­­kal, a Népi Milícia Szlovákiai Törzs­karának tagjával, Klaudius Csákyva), a Népi Milícia Nyugat-szlovákiai Ke­rületi Törzskarának parancsnokával és Demény Lászlóval, a Népi Milícia Lévai Járási Törzskarának parancsno­kával. TETTEKKEL KIVÍVOTT TEKINTÉLY Ezekben a hetekben nemcsak a feb­ruári győzelem 40. évfordulójával kap­csolatos ünnepségek meleg pillana­tait, hanem az összegezések időszakát is éljük. Milan Minárik beszélgeté­sünk elején arról szólt, milyen évet zártak a Népi Milícia egységei. — Az elért eredmények és az ada­tok összegezésének alapján elmond­hatom, hogy az elméit kiképzési év valóban sikeres volt. Egy adatról mindjárt a bevezetőben szólnék, mi­vel az sok mindent elárul: tavaly raunkásőretnk — átlagban — 94.8 szá­zalékos arányban jelentek meg az egyes foglalkozásokon, legyen szó gyakorlatozásról, politikai oktatásról, vagy más tevékenységről. Ha olyan nézőszögből vizsgáljuk a dolgot, hogy itt családapákról, a népgazdaság pél­dás dolgozóiról, a közéletben is tevé­keny emberekről van sző, akkor ez nagyon szép eredményként könyvel­hető el: a fegyelmezettség, az elköte­lezettség jele ez ... Gyakorlatozást, továbképzést feladatainkat is rendre teljesítettük, minden tagunk részt vett a kötelező politikai és szakmai okta­táson. Alapegységeink összesen 820 találkozót szerveztek az ifjúsággal, melyeken 62 ezer 618 fiatal vett részt Nagy jelentőséget tulajdonítunk a pionírokkal, középiskolásokkal, s el­sősorban a szakmunkástanulókkal va­ló találkozásainknak, több szempont­bői is: a hazaszeretetre, a pártosság­ra, a közös vagyon védelmére való nevelés már önmagában véve Is je­lentős cél. Persze, azt is tudjuk, hogy utódaink a mai fiatalok soraiból ta­lálhatók. — Egy kimutatás arrél is „árulko­dik“, hogy a milicisták átlagos élet­kora 43,4 év. Mit jelent ez a gya­korlatban? — A központilag meghatározott át­lag 41 éves kort határoz meg. Mi ezt .túllépjük“, de szerintem ez a köz javát szolgálja. Arról van szó ugyan­is, hogy a munkásőr fel van mentve a tartalékos katonai szolgálat alól, hiszen más hasonló szolgálatot telje­sít. így — habár vannak huszonéve­sek is a sorainkban — nem vonjuk el a fiatalokat az említett tartalékos ka­tonai szolgálatból. Tagjaink többsé­gükben középkorú férfiak — de nő tagjaink is vannak —, akik becsü­□emény László (A szerző felvételei) lettel teljesítik mindennemű kötelessé­güket. — A munkásörök rendszerint az egyes üzemek, vállalatok, tehát tár­sadalmunk pilléreit képezik ... — A Népi Milícia tagjainak — be­leértve a szakmunkásoklevéllel ren­delkezőket is — 66,2 százaléka mun­kásfoglalkozású, a többi tag közép- és főiskolai végzettségű. Sokan közülük — összesen 386-en — magas társa­dalmi funkciót töltenek be. Kérdésé­ben nagyon helyesen utalt arra, hogy a munkásőrök társadalmunk „pillé­reit“ képezik, tehát munkahelyükön Is a kiváló dolgozók közé tartoznak. Éppen ezért a CSKP Központi Bizott­sága mindig is számított és számit tagjainkra — a politikai, az erkölcsi és a társadalmi példamutatás terén egyaránt. A Népi Milícia tagjai na­gyon sokat mozognak a fiatalok kö­reiben, beszélgetnek velük, különbö­ző honvédelmi és sporttalálkozókat szerveznek számukra, s személyes példamutatásukkal is igyekeznek hat­ni, hogy hazánkban szocialista gon­­dolkodásrtiódű, dolgos, rendes embe­rek éljenek békében, biztonságban. — A februári győzelem 40. évfor­dulója jó alkalom arra, hogy a leg­jobbak munkáját, helytállását erkölcsi­leg is értékeljék... — Az ilyen kerek évforduló való­ban jó alkalom az erkölcsi elismerés kifejezésére, összesen — az ünnepsé­gek alkalmával — 1200 munkásőrt tüntetünk ki odaadó szolgálatteljesí­tésükért. A MÜNKÄSOR példakép Több hírforrásból tudom, hogy a Nyugat-szlovákiai kerület mllicistái országos viszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. A legilletékesebb, a Népi Milícia Nyugat-szlovákiai Kerü­leti Törzskarának parancsnoka, K’au­­dius Csáky így jellemezte az elmúlt kiképzési évet. —, Én úgy látom, hogy valóban si­keresnek mondható kerületünkben az elmúlt kiképzési év. Szép eredmény­nek számít az, hogy az egyes foglal­kozásokon való részvételi arány 95 százalékos volt. A társadalmi munka terén is jeleskedtek tagjaink: ezzel kapcsolatban csupán egy számot em­lítenék: tagjaink 55 ezer órát dolgoz­tak le társadalmi munkában. Az is szószólója jó munkánknak, hogy tavaly 41 üzemi egység, 6 század, 43 sza­kasz, 77 raj nyerte el, illetve védte meg a Népi Milícia Példás tagja cí­met. A munkásőrök a kerületben ösz­­szesen 826 beszélgetésen, találkozón vettek részt. Az is pozitív adat, hogy a tagok mintegy negyvenhárom szá­zaléka mondhatja magáénak a lövész­jelvényt. Említésre méltó továbbá, hogy a tagok közül 3 ezer 249-en te­vékenykednek szocialista brigádok­ban, 386-an pedig képviselőként le részt vesznek a közéletben. A kerület Népi Milícia egységei nagy hangsúlyt fektetnek a politikai nevelésre is: cé­lul tűzték ki, hogy a jövőben még többször látogatnak majd el a szak­munkásképző intézményekbe, ugyan­is ezek közül a fiatalok közül érdek­lődnek a legtöbben az tránt, hogy idővel ők is szolgálatot teljesíthet­nek-e majd ez említett egységeknél. — Sokan nincsenek tisztában az­zal, hogy tulajdonképpen milyen sze­repkört tölt be a munkásör, mik is a konkrét kötelességei, mire van s mire nincs joga, mikor használhatja a fegyverét stb. Parancsnok elvtársi Szólhatna néhány szót erről a téma­körről? — Nagyon örülök annak, hogy fel­vetette ezt a gondolatot, hiszen való igaz: sokan nem Ismerik a milicista szerepkörét, feladatait, kötelességeit, éppen ezért ezt az alkalmat is ki­használnám — úgymond ennek tisztá­zására. A munkásőr olyan, alkalmazásban lévő, kifogástalan életvitelt folytató Klaudius Csáky (baloldalt) ős Milan Minárik személy, aki amellett, hogy teljesíti munkahelyi kötelességeit, állandó szolgálatot teljesít valamely egysé­günknél. Ez gyakorlatban annyit je­lent, hogy szükség esetén bármikor távozhat munkahelyéről, ha azt a szolgálat — riadó, gyakorlat — úgy kívánja. A munkásőr elsősorban is helyőri funkciót tölt be, gyáregysé­gek, fontos küldetést betöltő objek­tumok, a közvagyon védelmével van megbízva. A Népi Milícia egységet nem karhatalmi egységek — annak ellenére sem, hogy fegyveres szolgá­latot teljesítenek; történetesen tűz­esetre, természeti katasztrófára ke­rülne sor, a Népi Milícia egységei akkor lépnek akcióba, ha erre őket az Illetékes karhatalmi szervek fel­kérik. Tűz, időjárás okozta katasztró­fák esetén tagjaink sokszor bizonyí-FEBRUÁR pptO tották már tettrekészségüket. Tag­jainknak, persze, más küldetésük is van, méghozzá az, hogy fegyelmezett, becsületes munkájukkal segítsék a termelést, emellett éberen ügyelnek arra, hogy visszaélésekre ne kerül­hessen sor. A KÖZ SZOLGÁLATÁBAN Amikor Demény Lászlónak, a Népi Milícia Lévai Járási Törzskara pa­rancsnokának megemlítettem, hogy erre a találkozóra nem véletlenül ke­rült sor éppen a Lévai Járásban, er­re ő így felelt: — Maga Léva városa s a járás is egyre inkább ipari körzetté válik — gondoljunk csak a LEVITEX vállalat­ra, a Tlmaíei Gépgyárra, a közeljö­vőben már üzemelő Mohi Atomerő­műre — így a Népi Milícia Itteni egy­ségei tevékenységének valóban szín­vonalasnak kell lennie. A mi egysé­geink már évek hosszú sora óta Szlovákia legjobbjai közé tartoznak — ezt igazolják állami kitüntetéseink is —, így tényleg neon volt a véletlen műve az, hogy a februári győzelem 40. évfordulójával kapcsolatos munka­látogatás nálunk zajlik. — Parancsnok elvtárs! Röviden fog­lalja össze egységük tevékenységét, munkaeredményeit. — A már említett- gyáregységeink­ben, a kisebb üzemekben is aránylag erős, jól felszerelt munkásőrségek dolgoznak. Ezek az elvtársak — sza­badidejüket feláldozva — nagyon so­kat tettek azért, hogy rendre kiépül­jenek egyes egységeink törzshelyei. Elmondhatom, hogy ma már jól fel­szerelt egységekkel rendelkezünk, Ipolyság (šahyl mellett sikerült ki­építenünk egy olyan korszerű lőteret, melyhez hasonló kevés van az or­szágban. A járási székhelyen működik egy katonai alakulat is, amellyel szorosan együttműködünk. A LEVITEX zászlaja alatt pedig egy olyan női munkásőrraj tevékenykedik, amelyik kiváló munkát fejt ki. A februári ese­mények 40. évfordulója alkalmából 32 tagunk állami kitüntetésben részesül, 42 személyt pedig a Népi Milícia Emi lékplakettjével jutalmaztunk. Beszélgetett: KALITA GABOR Vékony füstcsík kígyózik fel a sebesen pörgő fémről, aztán rácsordul a tejfehér hűtőfolyadék, s az acél húsba maró kés nyomán csillog a formálódó munkadarab. Forgács­­spirál pöndörödik, majd lehullik az esztegapad alján terpesz­kedő tálcára, s néhány másodperc múlva makulátlan fénnyel forog az üf alkatrész. Az olajos kéz tolómércét emel, hunyorít a szem, amikor a mérce két pofája közé kerül a fémhenger, elégedetten bólint a fej: megfelel a méret. — A pontosság mindenekelőtt. Enélkül nem szabad dolgozni — hangsúlyozza Tóbiás Gyula, a csicsert (Cióarovcej Vörös Lobogó Efsz gépjavítója, esztergályos — szóval sokoldalú szak­embere. — Nekünk, gépjavítóknak, óriást a felelősségünk egy­­egy alkatrész elkészítésénél vagy felújításánál. Gyakran ké­szítünk teherautókhoz és traktorokhoz alkatrészeket. Ugyanis a be nem szerezhető alkatrészeket nekünk kell elkészítenünk, vagy az elhasználtat felújítani. Eletek múlhatnak egy milll­­métertöredéken. — Jelenleg min dolgoznak? — Szövetkezetünknek van öt darab Š-180-as traktora, ame­lyek bizony gyakran meghibásodnak. Az Agrozet nemzeti vál­lalat a hozzájuk való alkatrészellátást nem vállalta. így a be nem szerezhető pótalkatrészeket nekünk kell felújítani. Most a sebességváltókat és a hidraulikát javítjuk. Hát amit lehet, azt saját magunk megjavítjuk. En bízok benne, hogy mire ki­tavaszodik, akkorra az önjáró gépek üzemképesek lesznek. A javítók főnöke, Brutovszky Miklós, hat évvel ezelőtt ke­rült a szövetkezetbe, mégpedig a Rozsnyót (Roiűavaj járás Kovácsi (Kovánóvá) községéből. Ahogyan mondja, a szerelem hozta a községbe, Ide nősült. — Nem bántam meg, hogy ide jöttem — mondja mosolyogva. — Az emberek többsége kiváló szakember, sokan vannak köz­tük többszakmások, jelenleg harminc ember tartozik hozzám. — Milyen ember Brutovszky Miklós, szigorú? — érdeklődöm az emberektől. •— Szigorú? — kérdez vissza juhász Dezső. — Mit mondtak, mtt is mondhatnék? Ha a munkáról van szó, nincs mellébeszé­lés. Megköveteli, amit meg kell, de hogy túl szigorú vaay ne­tán afféle mogorva vagy hasonló ember lenne, azt senki sem állíthatjal Tudunk jókat nevetni Is. ha úgy adódik. Jó itt a légkör a műhelyben, a brigádban. Azt hiszem, senkinek sem lehet oka panaszra. Milyen ember Juhász Dezső? Ha csak adatokat sorakoztatunk fel, azok túlságosan is szá­razok. Annyit elmondok róla, hogy univerzális szakember. Azonkívül, hogy gépjavító, elismert kombájnos. A szocialista verseny többszörös győztese. Többször volt az aratásban járási első, sőt, országos győztes is. Számos elismerő oklevél, kitün­tetés tulajdonosa. Szerény embernek tartják. Nem először talál­kozunk, tudom, hogy szűkbeszédű, de annyit azért mond, ami hű vázlatát adja cselekedeteinek. — Politizálok, ha kell, de csak a magam módján. Inkább a munkával szeretnék másokra hatni. Én szerelőnek, gépjaví­tónak születtem. Nagyon szeretem a gépeket. Amióta „meg­jelent“ az E-516-os kombájn, azóta rajta ülök. Az esik jói, ha szép munka marad utánam, a gép után. Ha a munkámat meg­dicsérik, nekem az jó érzés. Ha kezdődik a határban a munka, az önjáró szecskázóval kezdem, aztán az aratáskor kombájnra ülök. Télen pedig a gépeket javítom. Már első látásra szimpatikus ember Dudás László gépjaví­tó, aki Nagykaposról (Veiké KapuSany) jár a csicseri szövet­kezetbe dolgozni. Egyszer már láttam kiöltözve ünneplőben, GÉPJAVÍTÓK HÄZA TÁJÁN most olajos munkaruháját nézem, llltk a megfontolt mozdula­taihoz, munkába feledkező természetéhez. — Miért lett gépjavító? Ugyanúgy, ha aratni kell, kombájnos. Melyik munkát szereti jobban? — Kombájnolnt. Kint lenni a szabadban, inkább azt szeretem. Amikor beérik a termés és ömlik a mag a tartályba. Szávai tényleg jobban szeretem. Szeretem a gépeket, ezért is tanultam a gapjavítószakmát. A kollektíva itt nagyon jó — és ez nagyon fontos. — Elismerik a munkáját, fontosnak tartja a jó munka elis­merését? — Nagyon fontosnak tartom. Vonzó erő. Ha az ember tudja, hogy kiváló munkát végzett, elvárja, hogy el is ismerjék. — A pénzt vagy az erkölcsi elismerést tartja fontosabbnak? — Mindkettőt. Hiányzik egy ember — Palkó György — a beszélgetőpart­nerek közül. Egy másik helyiségben az S-180-as traktort ja­vítja. Ahogy rátaláltam, mondja is, kissé bosszankodva, hogy a nagyjavítás inég egy évet sem használt, mert a hidraulika elromlott a gépen. — Idényben éppen a Š-180-as traktorral dolgozom. Magam javttom a gépemet. Mindig iparkodtam a legjobb lelkiismere­tem szerint ápolni és karbantartani. Igaz, már benne van a korban, de az üzembiztonsága nem lehet kérdés. A több mint tízesztendős monstrum külseje valóban gondos embert sejtet, — Arról én nem tehetek, hogy a nagyjavítást rosszul végez­ték — folytatja Palkó György. — Most nekünk kell mások ha­nyag munkája miatt dolgozni. Horgos József már régen kivívta magának a vezetőség és a tagság elismerését. — Gépjavító vagyok — mondja. — jobban mondva: minde­nes. Kombájnos, karbantartó. .. Sőt még alkatrészeket is gyár­tunk, ha nem lehet kapni. A műhely sarkában a főnök hajol a gép fölé, keze biztosan mozdul. Meglepődik, amikor megszólítom a gépzúgásban: — Lenne ideje egy percre? Szigorú embernek tartják, igaz? — Szeretni kell a munkát. Én mindig azt mondtam: mutasd meg a munkádat, hogy lássam, ki vagy! Mert jól látni ám, mi­féle ember, ha szemügyre tteszem, amit csinált. Van, aki csak összecsapja, örül, ha végzett, s van, akt ki nem adná a kezé­ből, amíg tökéletesnek nem látja. En szigorú vagyok saját magammal szemben. Ha valamit rosszul csinálnék, akkor a föld alá süllyednék. Brutovszky Miklós irodáidban hideg van. Mnodja ts a fiatalember, hogy keveset tartózkodik az irodában, csak annyit, amíg a papírmunkákat elvégzi. Többnyire a javítóműhelyekben található. — Mikor kezdték a gépek javítását? — érdeklődőm. — Pontosan 1$87. november 20-án kezdtük a gépek elrak­tározását. Minden egyes traktoros, gépkezelő, a gépét lemosta, elvégezte rajta a karbantartást, kitöltötte a gépéről az úgy­nevezett kórlapot. Külön helyiségbe kerültek a traktorok, ön­járó gépek, tehergépkocsik, vetőgépek és a talajmegmunkáló gépek. Az elraktározást versenyben járási elsők és kerületi másodikok voltunk, amiért pénzjutalmat kaptunk. — Hogyan haladnak a gépek javításával? — A gépek javítása az előre elkészített harmonogram sze­rint történik. A nagy munkába huszonnégy gépjavító és hat traktoros kapcsolódott be. Az elvégzett munkát naponta ellen­őrizzük, és hetente egyszer értékeljük. Bizonyos pótalkatrész­hiánytól eltekintve nincsenek különösebb problémáink. En bí­zom benne, hogy mire kitavaszodik, akkorra mi is véqzünk a javítási és karbantartási munkálatokkal. — Milyen a gépparkjuk? — Jó közepes színvonalúnak mondható. A szójára, valamint a cukorrépára korszerű gépsoraink vannak. A gabonakombáj­­naink elhasználódtak. Tavaly egyet már kiselejteztünk. Az idén három darabot veszünk. A többi gépünk és gépi eszkö­zünk megfelel a kor követelményeinek? — Milyen emberek a gépjavítók? — Еду-két ember kivételével csakis a legjobbakat tudom róluk mondani. Sokoldalúan képzett szakemberek. A munkában becsületesek, szorgalmasak. Nem kell őket a munkára bíztatni, tudják a kötelességüket. Hát ilyen emberek a ml gépjavítóink. ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents