Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-26 / 8. szám
1988. február 28. .SZABAD FÖLDMŰVES, Э Egység - a fő politikai irányvonalat tekintve Február 20-án, szombaton tartották meg Spanyolország Kommunista Pártjának XII. kongresszusát. Világszerte érdeklődés kísérte a tanácskozást, amelynek választ kellett adnia sok olyan kérdésre, amelyek a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején szétzilálták a párt belső egységét, s amelyek tulajdonképpen e párt történetében szinte a megalakulás őta kísértenek. Nehéz harcokban, kemény küzdelmekben kovácsolődott a spanyol kommunisák pártja. 1920-ban alakult a Szocialista Ifjúsági Szövetség és az anarchista Országos Munkásszövetség baloldali csoportjának egyesüléséből, majd 1921-ben egyesült a Szocialista Párt balszárnya által alakított Kommunista Munkáspárttal Spanyolország Kommunista Pártja néven. Primo de Rivera katonai diktatúrája alatt illegálisan működött. Az üldözés és az egység hiánya egyaránt gyengítette sorait. A második spanyol köztársaságért vívott harcokban azonban megedződött, s megtisztította sorait Bullejos szektás opportunista csoportjától. Egyre erőteljesebben bontakozott ki vezeő szerepe a munkásosztály 1934-es harcaiban, az októberi sztrájk, az asztúriai felkelés megszervezésében és a Szocialista Párt által alakított munkásszakszervezetek tevékenységében. Az asztúriai felkelés leverése után harcolt a reakció és a fasizmus ellen, s antifasiszta erőket tömörítő népfront létrehozását szorgalmazta. 1936—39 között Spanyolország Kommunista Pártja vezette és szervezte a spanyol nép harcát a köztársaságért, a fasiszta veszély ellen. Tagjai az első sorokban küzdöttek és a nemzetközi összefogás nemes és máig lelkesítő példáján tanulták a szolidaritást, amikor a nemzetközi brigádokkal együtt álltak a barrikádra. A kommunista párt a Franco-díktatúra uralomra jutása után illegalitásba kényszerült, és a fasiszták legkíméletlenebb megtorló intézkedései ellenére továb küzdött a fasizmus ellen a széles körű amnesztiáért, az ország demokratizálásáért. 1954—56-tól a „nemzeti megbékélés“ politikáját hirdette, amelynek célja a legkülönfélébb Irányzatú szervezetek antifasiszta egységbe tömörítése volt. A munkásosztály befolyása mindenekelőtt az illegális munkásbizottságok sikeres tevékenységében jutott kifejezésre Franco halála után, 1975-től a SKP újult erővel küzdött legalizáláséért, amelyet 1977 ápriliséban ki is vívott. Azóta legális ellenzéki pártként tevékenykedik. A nyolcvanas évek elején nagy viták folytak a pártegységről, a demokratikus centralizmusról. Baszkföldi szervezete kettészakadt, ugyanígy elszakadt az eddig magát a SKP-hoz tartozónak valló Katalónia Egyesült Szocialista Pártja is, a kommunista párttól A mostani elemzések feltárják e szétszakadások, a belső egység fel bomlásának szubjektív és objektív okait. Ezt egyértelműen az osztályharc helytelen értelmezésében látják elsősorban, valamint abban, hogy felesleges és káros egyezségeket kötöttek és engedményeket tettek a jobboldali erőknek, amelyek a demokrácia híveinek kiáltották ki magukat. Santiago Carillo vezetésével az alapvető ideológiai és politikai elvekben hátráltak meg, ezekről mondtak le, hogy az ország vezetésében részt vehessenek az ún. „erőkoncentráció“ alapján. Felfelé figyelve — miközben a társadalom demokratizálódását remélték ezeknek az eredményeknek az alapján — egyre inkább elszakadtak a dolgozók tömegeitől, s lemondtak a tömegpolitikai munkáról. Ennek nemcsak az lett a következménye, hogy csökkent az őket támogató szavazók száma, hanem az is, hogy a taglétszám csökkent. Mindehhez hozzájárultak még a viták és különböző nézetek arról, milyen legyen a párt viszonya a burzsoáziához, az egyházhoz, a koalíciós törekvésekhez, valamint egész sor, alapvető ideológiai kérdésekkel kapcsolatos más-más álláspont; mindez aztán azt eredményezte, hogy az 1978-as évben tartott IX. kongresszust követően csoportokra szakadt a SKP, a Carillo-féle eurokommunizmusról vallott nézetek miatt egész sor kommunista és munkáspárt szakította meg kapcsolatát a SKP-tal, míg 1983-ban a kommunisták nagy csoportja — Ignacio Gallego vezetésével — új, marxista-leninista elveken alapuló pártot hozott létre. E? kapta később a Spanyolország nemzeteinek Kommunista Pártja nevet. A SKP önkritikusan elemezte és feltárta bonyolult * helyzetét, e helyzet kialakulásának okait és körülményeit. Eredeti pozícióinak visszaszerzését és az előrehaladás feltételeinek megteremtését tűzte ki célul. Ezt a célt összeköti a társadalom baloldali erőinek összefogása. Nagy szükség van most erre. mivel a konzervatív erők, a NATO-barát körök és a jobboldali pártok egyaránt széles körű támadásokat intéznek a munkásosztályt képviselő pártok és ezek megmozdulásai ellen, tehát Spanyolország kommunistáinak helyzete ma is bonyolult, a társadalmi mozgások iránya sokszor szövevényes, szinte áttekinthetetlen. Az Egyesült Baloldal tömöríti most mind a SKP-ot, mind két másik baloldali pártot, elsősorban a választási időszakokban, de azokon kívül is. A SKP most azt javasolja, hogy egy központi szakbizottságot kellene létrehozni, amely kidolgozná az egyesülés ideológiai és szervezési feltételeit, s egyúttal olyan bizottságokat kellene alakítani, amelyek a regionális, helyi problémákra irányítanák a figyelmet az ország egész területén. Történelmi tapasztalatok diktálják ezt az elképzelést, mivel más és más volt a bányászvidékek vagy az iparvidékek helyzete, s az ott élő munkásság követelése. A legnagyobb gondot a demokratikus centralizmus elveiből eredő nézetkülönbségek okozzák. Tény azonban, hogy a most végétért XII. kongresszuson mind a 17 regionális pártszervezet képviselője támogatta a spanyol kommunisták egységét, ugyanakkor többen figyelmeztettek arra, hogy nem lehet szó mindenáron való egyesülésről, nehogy bekerüljenek a pártba olyan veszélyes frakciók képviselői, mint amilyen például a Santiago Carillo által vezetett csoport. A vitát összefoglalva Gerardo Iglesias főtitkár hangsúlyozta, hogy jelenleg a spanyol kommunisták között nincsenek mélyebb ellentétek. A fő politikai irányvonalat tekintve egységesek, s ez a feltétele az egyes kommunista csoportok egyesülésének. A spanyol dolgozó nép élt már mélységes nyomorban, nélkülözésben, kegyetlen fasiszta elnyomás alatt. Megismerhette a konzervatív pártok ígéreteit éppúgy, mint ez egyház békességre, tűrésre intő politikáját. Hogy ismét a SKP mögé sokrakozzélt, ahhoz arra van szükség, hogy az emberibb élet, a demokratikusabb társadalom programját — valóban egységes irányvonal értelmében — mutassák fei neki. Olyan programot, amelyért érdemes küzdenie. Az északi térségek békeövezette" változtatásáért A szovjet parlament két házának, a szövetségi tanácsnak és a nemzetiségi tanácsnak a külügyi bizottságai felhívással fordultak Észak-Európa, valamint az Egyesült Államok és Kanada törvényhozó szerveihez, hogy tegyenek erőfeszítéseket Földünk északi térségének béke- és együttműködési övezetté történő változtatására. A felhívással utal arra, hogy míg az európai földrészen mindinkább erősödik a bizalom légköre, addig az északi térségekben folytatódik a fegyverkezési hajsza. Az északi tengereken állomásozó felszíni hadihajókon és tengeralattjárókon hatalmas mennyiségű pusztító nukleáris fegyverzetet halmoztak fel. Ez nemcsak a térség biztonságát fenyegető katonaipolitika feszütséget fokozza, hanem kihat az egész világpolitika légkörére Is — állapítja meg a szovjet felhívás, amely azt is leszögezi: a szovjet törvényhozók meggyőződése, hogy az északi térségekben lévő államok és az egész emberiség alapvető érdeke lenne az ott meglövő katonai szembenállás mértékének radikális csökkentése A dokumentum utal Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának tavaly október elsején elhangzott murmanszkt beszédére, amelyben a főtitkár konkrét javaslatokat tett arra, hogy a Szovjetunió szerint miként lehetne megteremteni a bizalom légkörét és a békés együttműködés feltételeit a térségben. A felhívás szerint eljött az ideje annak, hogy az érintett országok törvényhozói közös munkával keressék a megfelelő megoldásokat. Ezért javasolják Dánia, Finnország.. Izland, Norvégia, Svédország, az Egyesült Államok és Kanada törvényhozó szerveinek az együttmfikffldést a térség biztonsága érdekében. A Szovjetunióban sok tapasztalat halmozódott fel azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdaságban korszerű munkaszervezési és munkádíjazásl formákat vezettek be, mindenekelőtt a kollektív vállalkozásos formát. 1986-ban a kolhozok és a szovhozok vállalkozó kollektívái művelték meg az alapvető mezőgazdasági növények vetésterületének túlnyomó részét: a gabona- és takarmánynövények kétharmadát, a burgonya és a zöldség háromnegyedét, majdnem az összes cukorrépát és e rostlen kétharmadát. Számos gazdaságban vállalkozó kollektívák termesztik majdnem az összes munkaigényes növényt. A kolhozokban és a szovhozokban az öntözött földek 70,7 százalékát vállalkozói brigádok, illetve munkacsapatok művelik Jelentősen nőtt a vállalkozó! kollektívák száma az állattenyésztésben is. Ezek a kollektívák látták el 1988- ban a közös gazdaságokban tartott növendék marhák 52,9 százalékát, a tehenek 52 százalékát, a sertések 60 százalékát, a juhok 81,2 százalékát és a baromfi 76,3 százalékát. A vállalkozói kollektívák tapasztalata azt mutatja, hogy azonos feltételek között többet termelnek, mint más brigádok és munkacsapatok. Itt nagyobb a munka termelékenysége és alacsonyabb e termékek önköltsége. 1985-ben például a kolhozokban és a szovhozokban a vállalkozási rendszerben dolgozó kollektíváknál a gabona terméshozama 8,6 százalékkal, a burgonyáé 17 százalékkal nagyobb volt, mint e többiekben, n 100 kg termékre jutó munkaráfordítás viszont 8,4, illetve 11,2 százalékkal volt alacsonyabb. A vállalkozói elven működő telepeken a tehenek tejhozama 5,4 százalékkal nagyobb volt. A vállalkozói egységek egyik legfontosab előnye az, hogy a mezőgazdasági növények termelésében, betakarításában, az állatgondozásban lényegesen kevesebb munkaerőt foglalkoztatnak és így igen magas a munka termelékenysége. Például 1986-ban Ukrajnában a növénytermelési vállalkozói egységekben dolgozott a kolhoztagok és állami gazdasági dolgozók 66,9 százaléka, ők termelték meg az összes termék 82,3 százalékát. A munkatermelékenység a növénytermelési önelszámoló egységekben 22,9 százalékkal, az állattenyésztésben 12,4 százalékkal volt magasabb, mint más brigádokban és munkacsapatokban. A vállalkozásos rendszerben dolgozó kollektívák hatékonyabban termelnek, mivel a gazdaságokban kedvező feltételek jönnek létre ahhoz, hogy a dolgozók munkája termelékeny legyen, és hogy a dolgozók alkotó képessége kibontakozhasson. Ezek a kollektívák több évre megkapják a földet, az istállókat, az állatokat, a gépeket és egyéb eszközöket. A mezőgazdasági növények termelésével, az állatok gondozásával kapcsolatos valamennyi munkát gyakorlatilag saját erőből végzik, anélkül, hogy ehhez kívülről dolgozókat igénybe vennének. A végeredmények után járó munkadíjat a kollektíva tagjai között a közős eredményekhez való hozzájárulás mértéke szerint osztják el. Megszűnik a közömbösség az állóeszköz-kihasználás területén. Ugyancsak nő minden dolgozó személyes felelőssége és anyagi érdekeltsége a termelési tervek teljesítésében. A lalle!» fílaleísos forma tapasztalata A vállalkozásos rendszerű munkaszervezet ott sikeres, ahol optimális a szervezeti egység mérete, ahol figyelembeveszik a kollektíva tagjainak véleményét, ahol az erőforrásokat úgy osztják be, hogy azok a kollektívára bízott terület és a kollektíva által kiszolgált állatállomány saját eszközökkel történő ellátását lehetővé tegyék. A vállalkozásos munkaszervezet fontos elvet a következők: önállóság, a termelést kérdésekben, a kollektív kereset felosztásában; az önelszámolás bevezetésére, önállóság a munka- és pihenőidő megállapításában. Ä kollektiv vállalkozási forma lényegére az jellemző, hogy a kollektíva anyagilag érdekelt a végeredményekben, tagjai igényesek egymással szemben és segítséget nyújtanak egymásnak, részt vesznek a termelési folyamat irányításában, nagyobb mértékű felelősséggel és öntudattal rendelkeznek. A vállalkozói rendszerben dolgozó brigád, Illetve munkacsapat eredményes munkájának egyik legfontosabb elve az, hogy a munkadíjazás a termelés végeredményétől, a megtermelt termék mennyiségétől és minőségétől függ. A brígádtagok, illetve a munkacsapattagok munkájának díjazásánál figyelembe veszik, hogy ki menynyiben Járul hozá az eredményekhez. A gazdaságok vezetői a vállalkozói brigádok és munkacsapatok számára a növénytermelési termékekre vonatkozóan stabil elszámolási árat állapítanak meg, amelyeket csak akkor lehet módosítani, ha megváltozik a gépesítés színvonala, a termelés technológiája vagy egyéb lényeges feltétele. Jelenleg a gazdaságok vezetői a termék díjazására megállapított összegből a kiváló minőségű munkáért felárat és prémiumot fizethetnek, a végterméket figyelembe véve progresszívért megállapított elszámoló árakkal. Ezáltal szorosabbá válik a kapcsolat a munkadíjazás és a végtermék között, minél többet termelnek, minél jobb minőségben, annál több lesz a vállalkozó kollektíva tagjainak jövedelme. A termelési normákat a gazdaságokban úgy dolgozzák ki, hogy figyelembe veszik a terméshozamokat, illetve az állatok termelőképességét a megelőző 3—5 évben, Illetve a tervmutatók szerint. A vállalatok vezetőt ezekből a normákból kiindulva állapíthatják meg a vállalkozásos rendszerben dolgozó brigádok, illetve munkacsapatok dolgozói számára dolgozó brigádok, illetve munkacsapatok dolgozói számára az elszámoló árakat. A mezőgazdasági növények normatív terméshozaménak megállapításakor számolnak az alkalmazott technológiával és a termelés más feltételeivel, valamint a terméshozam növelésének tartalékaival. A brigádok számára meghatározott termelési normánál — azonos termelési feltételek mellett — nem szabad különbséget tenni. Fontos, hogy a termék után fi* zetett munkadíj emelkedése nem haladja meg a munkatermelékenység emelkedését. A több év óta vállalkozásos formában működő élenjáró kollektívák, amelyek tartósan kiemelkedő eredményeket érnek el — a végelszámolásig időbéres előleget alkalmaznak. Ez teljes mértékben megfelel a vállalka* zásos viszonyok lényegének, mert az önelszámoló egység minden egyes tagjának munkája hozzájárul a közös tevékenység eredményéhez — a termelés mennyiségéhez és minőségéhez. Ez pedig a tagok díjazásának egyetlen forrása. A vállalkozásos forma bevezetésének első Időszakában alkalmazni lehet az előlegfizetés teljesítménybéres rendszerét, amelyet azonban átmeneti formának kell tekinteni és később át kell térni a korszerűbb formára, vagyis az időarányos előlegezést rendszerre. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az előlegezést formáról minden esetben magának a kollektívának kell döntenie. A szovhozban és más állami mezőgazdasági vállalatoknál a vállalközásos elvek erősítése céljából 1987- től kezdve új munkabéralap-képzésl formát vezetnek be. Ez azt jelenti, hogy a munkabéralapot maguk a gazdaságok határozzák meg, a 5 éves tervre érvényes stabil normatívák szerint, az értékesített bruttó mezőgazdasági termék 100 rubeljére számítva, A normatíváknak olyanoknak kell lenniük, hogy a munkatermelékenység növekedése előzze meg a munkabér növekedését. Jelenleg komoly figyelmet fordítanak arra, hogy a kolhozok és a szovhozok gyakorlatában kiterjedtebben alkalmazzák a bruttó jövedelemtől függő munkadíjazást. Ez esetben az anyagi ösztönzés nem csupán a termékek mennyiségétől és minőségétől függ, hanem a termelést ráfordításoktól Is. A bruttó jövedelemtől függó munkadíjazás lényegében önelszámolásos, a brigádok és munkacsoportok kollektívájának munkabérét az elért végeredmények értékelésével állapítja meg. javasolják a szovhozoknak és a kolhozoknak, hogy a növénytermelésben és az állattenyésztésben szélesebb körben alkalmazzák a családi és az egyéni vállalkozást, mint a vállalkozási rendszer egyik formáját. Ebben az esetben a munkadíjazás ugyanolyan, mint a brigád vagy munkacsapat vállalkozás keretében dolgozóknál. A vállalkozó egységekben, a családi és egyéni vállalkozásokban dolgozók anyagi ösztönzésének növelésére a gazdaságok vezetői Jogot kaptak arra, hogy a szerződésben meghatározott mennyiségen felüli termelés maximálisan 25 százalékát természetben fizessék ki a dolgozóknak. A dolgozók kérésére ehelyett a termék kiskereskedelmi áron számított értékét is kifizethetik. (A Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle nyomán) 1848-ban a Petőfi által a „népek hajnalcsillagának“ nevezett évben |elent meg a Kommunista Párt Kiáltványa, a tudómé nyos kommunizmus első programja, a marxizmus alapjainak első teljes kifejtése, amelyet Marx és Engels írt. „Nagy idők. Beteljesült az Írás / jösolatja: egy nyáj, egy akol. / Egy vallás van a földön: szabadság! / Aki mást vall. rettentőn lakói*. Szólott a költői kinyilatkoztatás, amelyet azóta oly sokszor idéztek. A kiáltvány jelentőségét méltatva tenin azt Irta: „Ez a kis könyvecske kötetekkel ér fel: szelleme mindmáig élteti és elöreviszl a civilizált világ égési szervezett és harcoló proletariátusát.“ Az első fejezetben — „Burzsoák és proletárok* — feltárja a társadalmi fejlődés törvényeit és bebizonyítja a termelési módok váltakozásának elkerülhetetlenségét és törvényszerűségét. Abból kiindulva, hogy az ősközösség kivételivel az egész társadalom története osztályharcok története. Marx és Engels megindokolja a kapitalizmus pusztulásának szükségességét és kijelöli az ú) társadalmi rend, e kommunizmus megteremtésének útját. Ugyanebben a fejezetben megjelölik a proletariátus történelmi szerepét a régi társadalom forradalmi átalakításában és az új társadalom megteremtésében, ami egybeesik az összes dolgo-140 éves a Kommunista Kiáltvány zók érdekeivel. A második fejezet — „Proletárok és kommunisták" — megvilágítja a kommunista pártnak mint a mnnkásosztálv részének és élcsapatának történelmi szerepét. A kommunisták célja a „proletarifitns osztállyá alakítása, a burzsoá uralom megdöntése, a politikai hatalom meghódítása a proletariátus által.“ Ez a fejezet kifejti a proletárdiktatúra eszméjét, a kommunisták viszonyát a családhoz, a tulajdonhoz, a hazához és felvázolja azokat a gazdaság] intézkedéseket, amelyeket a proletariátusnak hatalomra jutása után végre kell hajtania. A harmadik fejezet — „Szocialista és kommunista irodalom" — mélyrehatóan bírálja azokat a burzsoá és kispolgári áramlatokat, amelyek a szocializmus zászlaja alatt léptek fel, kifejti az utópikus szocializmussal és kommunizmussal kapcsolatos marxi, engelsi álláspontot. A negyedik fejezet — „A kommunisták viszonya a különböző ellenzéki pártokhoz" — ismerteti a kommunistáknak az ellenzéki pártokkal kapcsolatos taktikáját. A Kommunista Párt kiáltvá nya azzal a halhatatlan jelmondattal fejeződik be, amely azóta is a világ kommunista pártjainak, a nemzetközi proletariátus egységének kifejezője: „Világ proletárjai, egyesüljetek!* Nincstelenek, emberibb világról álmodók eszraéltetőja lett a kiáltvány, s akit egyszer ezzel fogott kézen az Eszme, az társaival együtt azért indult útnak, arra tette fel az életét hogy valóra váltsa az írást, к
