Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
J 1988. február 19. szabad földműves Kockázatos Hiszem, hogy nem tévedek, ha azt állítom, hogy az étkezési hüvelyesek közül legközkedveltebb a bab. Sokféleképpen elkészíthető és fogyasztható. A fngyasztói igények az életszínvonal emelkedésével sem csökkennek, sót szinte követe ik a bab és a babkészítmónyek mennyiségének növelését. A felmérések arra utalnak, hogy Szlovákiában évente körülbelül 3500—4000 tonna étkezési babot kellene termelni a fogyasztói igények maximális kielégítése céljából. Pár évvel ezelőtt határozatok és központi rendelkezések sürgették a hüvelyesek, elsősorban az étkezési bab termelésének növelését Ezt a célt szo'gálta a termelési rendszer létrehozása is. Bár Igaz. hogy a babtermelő partnergazdaságok eléggé lazán kötődnek a szögyéni (Svndín) Csehszlovák---Szír Barátság Erszhez, mint rendszergazdához, a szaktanácsadó szolgálat azonban rugalmasnak hatékonynak minősíthető. A babtermesztés mindezek dacára több éve stagnál. Tehát az említett határozatok és Intézkedések nem vezettek a bajjtermelés színvonalának lényegesebb emelkedéséhez és a termék mennyiségének növekedéséhez. Többször Is részt vettem a termelési rendszerhez tartozó babtermelő gazdaságok évzáró értekezletén. A helyzetkép szinte évről évre azonos volt: egykét gazdaság haszonnal, többségük azonban tetemes ráfizetéssel termelte az étkezési babot. Hasonlóan alakult a helyzet a műit esztendőben is. A termelési rendszerhez tartozó tizenkét gazdaság közül csupán öt gazdaság termelte haszonnal a babot. Vagyis azok a gazdaságok, ahol a hektárhozam meghaladta az egy tonnát. A többiek kisebb vagy nagyobb mértékben ráftzettek a babtermelésre. Ezúttal olyan gazdaságok Is ráfizetéssel termeltek — például a Libád! (Eubá) és a rendszergazda, a Szőgyénl Efsz —, amelyek több éven keresztül viszonylag jő terméseredményeket értek el és a babtermelést jő jövedelemforrásnak minősítették. Az előbb említett gazdaság a múlt esztendőben 100, az utóbbi 250 hektáron termesztett étkezési babot. A termelési helyzetelemzések arra utalnak, hogy a bab terméshozamárapodást sikerült elérniük. Az általuk hizlalt bikák többségét Olaszországba szállították. Mfvel a lastöci telep teljesítménye nem mindennapi, néhány szóban érdemes felvázolni az Itt folyó munkát, mert tapasztalataikat széles körben, más gazdaságokban Is alkalmazhatnák. Az első szakasz a borjűnevelés. A borjakat egyedi ketrecekben tartják. A takarmányozás tejpőtlőkből, kevés abrakból és kifogástalan lucernaszénáből áll. A következő Időszakban a borjak a hizlaldába kerülnek, ahol szabadtartásos rekeszekben tetszés szerinti mennyiségben fogyaszthatnak az előttük lévő takarmánybői. — Szeretném elmondani — állott meg egy szóra Mária Gašparová —, hogy a gondjaimra bízott hfzők között akadnak rekorderek is. Például — mutat egy hatalmas tarkára — ez tavaly júniustól szeptemberig naponta közel két kiló húst szedett magára. szeptembertől november végéig pedig 1,34 kilót. A borjak értékesítési átlagsúlya tavaly 540 ktlő volt. Gondolom, hogy szép eredménynek számít. Szeretnék az idén Is az élvona’ban maradni. Ehhez azt hiszem, minden feltétel adott, mert az állataim Jő étvággyal fogyasztják a takarmányt. Szóltunk már az előbbiekben a telep épületeinek célszerűségéről, a rendezett környezetről A telep épülettömbjeit Jól kiegészíti a szociális épfltet, amely nem csak a dolgozóknak blztosft kényelmes öltözőt, tisztálkodási és étkezési helyet, hanem második otthont nyújt az állattenyész-. lésben dolgozók számára a tapasztalatcsere, a télt oktatás vagy a szakmai továbbképzés alkalmával. Itt a termelés közvetlen közelében kitűnő lehetőségek kínálkoznak a korszerű takarmányozás és tenyésztési módszerek elsajátítására, a munka- és termelésszervező« alapos megismerésére Ez a fegyelmezett, igényes, szakmailag ts 161 felkészült munkaközösség rövid Idő alatt követésre méltó termelést sikereket tudott felmutatni. fiilés) Az élvonalban maradni X Veľatyi Állami Gazdaság kilenc gazdasági részleget egyesít. Az állattenyésztő telepeken a korszerű technológiával felszerelt istállók mellett akadnak elavultak ts. A lastóci állattenyésztő telep a korábbi években nem tartozott a Jövedelmezők közé, sőt mindig lókora veszteséggel zárt. Rendkívül nagyarányú volt az állatelhullás és a kényszervágások száma. Az áldatlan helyzet akkor fordult Jóra, amikor a telep irányítását Andrej Griman vette át, s az állattenyésztés vezetésével Stefan Sirotnikot bízták meg. Rend a lelke mindennek, vallja a régi közmondás, s az eddigi eredmények eléréséhez az itt dolgozó emberek áldozatos munkával Járultak hozzá. A két vezető szakember aránylag rövid Időn belül megoldotta a gazdasági telep szakosítását, ami ez esetben annyit Jelent, hogy btkahlzialásra rendezkedtek be. A gazdasági telep elég nagy területet foglal el. Rendezettek, célszerűen megtervezettek a belső utak, gondozottak az Istállók és a különböző melléképületek, a takarmánykonyhától kezdve a raktárakig. Erős oldala az egységnek a takarmánytermesztés a szilárd takarmányalap megteremtése, a megfelelő receptek alapján összeállított takarmányadagok, a takarmányok gondos előkészítése, keverése és a különböző korcsoportok szerinti adagolása A növénytermesztők lucernát, silókukoricát és más takarmánynövényeket termesztenek A pillangós takarmányféléket állványon szárítják, megelőzve ezzel a levélpergés által előidézett veszteségeket. Mária GaSparová, Verona Chlmafová, Mária és Božena Turková örömmel újságolták, hogy a tervfeJadatokat az utóbbi években marndéktala nul teljesítették. Tavaly például a gondjaikra bízott 115 hlzómarhától napi átlagban 970 grammos súlygyavállalkozás nak alakulására az időjárás rendkívül nagy hatással van. Ezért szinte minden alkalommal hangsúlyozták, hogy az étkezési bab termesztése kockázattal Jár. A tények egész sora bizonyítja, hogy a kockázatvállalást nem a termelés Jövedelmezősége, hanem több esetben a kitartó meggyőző munka, néhány esetben pedig a hazafias hozzáállás eredményezte. A termelés jövedelmezőségének labilis volta vezetett oda, hogy a babtermelő gazdaságok névsora minden évben megváltozott, s hogy nem növekszik, hanem éppen ellenkezőleg, csökken az étkezési bab vetésterülete. Például míg 1986-ban a termelési rendszer keretében 1528, addig a múlt esztendőben csupán 1225 hektáron termeltek étkezési babot, s az előrejelzések szerint a vetésterület az Idén 1120 hektárra csökken. Igaz, hogy a hektárhozamok kedvezőtlen alakulására a szárazság mellett kihatással voltak a múlt esztendőben Is a vetömagellátás, a vegyszerellátás és a gépesítés terén tapasztalható klsebb-nagyobb fogyatékosságok. Ezek a fogyatékosságok azonban nem a rendszergazda mulasztásának a következményei. A rendszergazda ugyanis nem rendelkezik anyagelosztási Jogokkal. Csupán javaslatokat terjeszthet az Illetékes szervek elé. A vetőmagvakat a Slovoslvo, a növényvédő és gyomirtó szereket pedig az Illetékes Járási mezőgazdasági Igazgatóságok utalják ki a babtermesztő mezőgazdasági üzemeknek S bizony gyakran előfordul, hogy késedelemmel, s ennek aztán a termelők látják kárát. A műit évben a tizenkét babtertermeifl gazdaság összesen 1022 tonna babot termelt és az említett vetésterületen 0,90 tonnás hektárhozamot ért el. A legjobb termelési eredményt — ötven hektárról az 1,30 tonnás átlaghozamot — a kéméndi (Kamenín) Garamvölgye Efsz érte el. A leggyengébbet — 0,32 tonnás hektárhozamot — pedig a libádi Egyetértés Efsz, vagyis az a gazdaság, amely szlovákiai méretben éveken keresztül az 1,5 tonna körüli hektárhozamával élenjáró bnbtermesztő gazdaságnak bizonyult Feltételezhető, hogy a visszaesés okait ebben a gazdaságban már csak azért Is keresik, mert nemcsak presztízsből, hanem a gazdasági szükséglet végett is fel akarják újítani babtermesztésük egykori jövedelmezőségét. A termelési rendszerhez tartozó babtermelő gazdaságok helyzeielemző értekezletei minden évben arra a következetetésre Jutottak, hogy a kockázat enyhítése cé'jáből. szükség mutatkozik a felvásárlási árak rendezésére, vagyis az étkezési bab felvásárlási árát legalább a lencse árának a szintjére kell emelni. A Javaslat realizálásának fontosságát hangsúlyozták az értekezleten Jelenlevő központi szervek képviselői is. A helyzet azonban nem változott, hanem még tovább bonyolódott a növénytermesztés általános biztosításának bevezetésével. Ugyanis annak ellenére, hogy az étkezési bab termesztése még mindig rendkívüli kockázattal Jár, a komplex blztosftás keretében a hüvelyesek a gabonafélékkel közös elbírálás alá esnek. Ennek például tavaly az lett a következménye, hogy mivel a gabonafélék termelési terve teljesült, a biztosító nem Járulhatott hozzá a habtermelésben mutatkozó terméskieséssel Járó károk enyhítéséhez. A babtermesztő gazdaságok, amelyek éveken keresztül vállalták e fontos és közkedvelt élelmiszer termelésével Járó kozkázatot. Joggal elvárják. hogy az illetékes központi szervek megszívlelik és realizálták is a termelés kockázatát enyhítő javaslataikat. Babtermelésűnk siralmas helyzete, éveken keresztüli stagnálása Is a termelést feltételek lényeges javítását sürgeti. A termelői tapasztalatok arra utalnak, hogy reális követelmény az étkezést bab felvásárlást árának növelése s persze az Is. hogy a bab — tekintettel a termelés rendkívüli kockázatosságára — a növénytermesztés komplex biztosításán belül a többi növényektől elkülönítve szerepeljen. El kellene gondolkozni továbbá azon is, hogy nem szolgálná-e a babtermesztés fejlődését a rendszergazda Jog- és felelősségkörének növelése. Véleményem szerint a rendszergazda termelésszervező és -fejlesztő szerepe sokkal Jobban érvényesülhetne abban az esetben, ha a vet&mag- és a vegyszerellátásban nemcsak szaktanácsadóként szerepelne, hanem a vetőmagvak és a növényvédő szerek beszerzése és elosztása is a hatáskörébe tartozna. Feltételezhető ugyanis, hogy a rendszergazda jogkörének és felelősségének növelése nyomán megszilárdulnának a babtermesztő gazdaságok és a rendszergazda közötti kapcsolatok, ami aztán a technológiai fegyelem következetesebb betartásához is vezetne. PATHÖ KAROLT A Naszvadi (Nasvady) Efsz új üveg házait talajfdtéssel látták el. A gazdaság kertésze. Kezes Lajos (1. felvétel) elmondta, hogy a fönynmőcsövőn keresztül (2. felvétel) melegvíz áramlik a földdel takart műanyagcsöveken. Az ilyen típusú fűtés ve lóban energiatakarékos, ezt bizonyftják a kezdeti tapasztalatok is. Kalita Gábor felvételei £7#v.- ' KOMMENTAR A hazai élelmiszer-fogyasztás statisztikai adatainak a fejlett nyugat-európai országokéval való összehasonlításából kiderül, hogy az elfogyasztott táplálék течуnyiségében és összetételében hasonló szintet érnünk el. Az egy lakosra Jntó átlagos energiafogyasztás 13 ezer és 13 ezer 200 KJ között mozog. Mennyiség szempontjából tehát gyakran több kalóriadós táplálékot fogyasztunk el a kelleténél, aminek markáns Jelei a „kissé“ elhízott, a szív- és érrendszeri, izü'eti, valamint emésztőszervi megbetegedésekben szenvedő embertársaink rohamoson növekvő számában nyilvánulnak meg. Célszerű lenne ezért mielőbb változtatni beidegződött étkezési szokásainkon. Az ésszerű táplálkozás elveit tők. Nem is beszélve arról, hogy olyan zöldségfé’ékröl van szó, amelyek étrendünkön naponta szerepelnek, s más zöldségfélékkel nem helyettesíthetők. A termelők részérő1 tanúsított érdektelenség több okra vezethető viszsza. Ezek általában közismertek, s évek óta hátráltatják a zöldségtermelés kívánt litemű fejlődését. Mindenekelőtt megemlíthető az egyre kevesebb munkaerő. Aránylag sok zöldségfélénél nem oldódott meg ez ideig a gépesítés kérdése, mint pé'dánl a gyökérzöldség esetében, aminek következtében a gazdaságok zöme nem szívesen vállalkozik manapság a kézi munkára igényes zöldségfélék termesztésére. Különösen akkor, ha termelésük ráadásul még alacsony jövedelmezőséggel vagy ráfizetéssel jár. Az elmúlt öt év dt'agában például a petrezselyem termesztésében 17.3, a sárgarépánál 7.3, a zellernél pedig minössze 0,4 százalékos Jövedelmezőséget értek el. TÖBB ZÖLDSÉGET ASZTALIMRA követve elsősorban több zöldséget és gyümölcsöt kellene beiktatni mindennapi étrendünkbe, főleg a tésztafélék, az édességek, a zsíros ételek helyébe. Persze nem elég csupán a Jő szándék. Sajnos, évek óta közismert tény a zöldség- és gyümölcspiac kiegyensúlyozatlan, évszakonként nagyon is ingadozó kínálata. Felvetődik a kérdés, vajon javult-e valamit a helyzet a korábbi évekhez viszonyítva? A válaszhoz ismét a statisztikai adatok nyújtanak bizonyos támpontot. Megállapítható, hogy az utúbbí hét év folyamán az egy főre Jutó zö’dségfogyasztás 74,4 kilóról 93.6 kilóra nőtt, ami örvendetes, azonban ez a szint még Jőnéhány kilóval elmarad a Javasolt 103 kilós fogyasztástól. A szocialista országok közül például a Szovjetunióban 103, Lengyelországban 115, Bulgáriában pedig 132 kilá az egy főre Jutó évi zöldségfogyasztás. Bár az elmúlt öt év folyamán Szlovákia zöldségtermelése 154 ezer tonnáról 220 ezer tonnára nőtt, az utóbbi időben bizonyos aggasztó Jelenségek tapasztalhatók. Nevezetesen az, hogy a mezőgazdasági üzemek érdeklődése a zöldségtermelés iránt jelentősen le'ankadt. Például 198fl-tól a zöldség termőterülete a szövetkezetekben 2 ezer 740 hektárral, az állami gazdaságokban pedig 23П hektárral csökkent. Egyes zöldségfélék termesztése is érteimét veszftette. Mindennek törvényszerű következménye, hogy egynéhány zöldségféléből számottevő hiány keletkezett. Egyebek között a zöldségterme'és és -ellátás lelenlegi helyzetének elemzése — elsősorban a hiánycikknek számító zöldségfélék tekintetében —, valamint a megoldásra irányuló Javaslatok előterjesztése is egyik napirendi pontként szerepelt a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottságának 14. ülésén. Közismert, több éve ismétlődő jelenség, hogy a termelők részéről Időszakonként változik az érdeklődés az egyes zöldségfélék Iránt. Tavaly elsősorban a hagymával, a fokhagymával, a sárgarépával, a petrnzselvemmel és a zellerrel kapcsolatban csökkent a termelői kedv. A kedvezőtlen Időjárás csak tovább fokozta a hiányt. A felsorolt zöldségfélék pleci igényének a kielégítését behozatalból ke’lett fedeznünk. Nem vet éppen kedvező fényt mezőgazdaságunkra, hogy éppen azon zöldségfélékből szorulunk Importra, amelyek termőhelyi adottságaink között minden járásban különösebb nehézség nélkül termelhe-Az egyik legfontosabb meghatározó tényezőnek az árpolitikát tartja valamennyi zöldségtermelő. Általános vélemény, hogy a jelenlegi árpolitika rugalmatlan és elavult. A felvásárlási árak nem veszik figyelembe a termelési költségek alakulását, nem eléggé stabilak, nem igazodnak eléggé rugalmasan a piaci kínálat és kereslet ingadozásához. Még a közvetlen fogyasztásra és a feldolgozásra kerülő áru között sem tesznek különbséget a felvásárlási árak tekintetében. A Jelek arra utalnak, hogy nem minden esetben eredményez megoldást csupán a kedvezőbb árpolitika. Szemléltető példa erre a fokhagyma és a vöröshagyma termesztése, amely még a 44, illetve 48 százalékos jövedelmezőség ellenére sem vált kapóssá. Ehhez minden bizonnyal a nem minden esetben egyenrangú „partnerinek“ minősíthető adásvételi kapcsolatok is hozzájárultak. A termelők jogosan követelik a biztonságosabb értékesítési lehetőséget a több évre szőlő szerződések révén, amelyek magukba foglalnák a gyenge, illetve a többlettermés esetére is a kölcsönösen előnyös mego'dást Tehát mindkét félnek egyenlő arányban vállalnia kellene a kockázatot, s az ezzel járá következményeket is. A helyzet javítására irányuló követelmények között szerepel a zöldségtermesztés nagyobb arányé összpontosítása és szakosítása, az ágazat kedvezőbb anyagi-műszaki ellátása, hűtőtárolók építése, az állami biztosítás rendszerének mödnsftása, továbbá mindazon adminisztratív akadályok megszüntetése, amelvek gátolták a gazdaságokat a melléküzemági termelés keretében a zöldségfeldolgozó részlegek létesítésében. ITgvanis tetemes mennyiségű, a szabvány á’tal közvetlen fogyasztásra alkalmatlannak minősített zöldséget fel lehetne így dolgozni, g ezáltal a minimálisra csökkenteni a ma még Je’entős termelési veszteségeket. A zöldségtermelés egy-egy kiragadott problémakörének részlegmegoldása ma már aligha vezethet pozitív eredményhez. Gyökeres változás — amely végső soron a lakosság folyamatos és választékos zöldségellátását biztosítaná — csakis va'amennyi kérdés körültekintő és átfogó megoldásával érhető el. KLAMARCSIK MARIA 1
