Szabad Földműves, 1988. január-június (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-02-19 / 7. szám
1Э88. február 19. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A haladás évtizedei Nemzeti bizottságaink munkájában az egyik legfontosabb — de talán éppen a legnehezebb — feladat a lakosság mozgósítása különböző feladatok végrehajtására. Persze szólamszerűnek hangzik fgv ez a kijelentés ezt szoktuk — és tgy — idézni, valahányszor a képviselőik és a választópolgárok kapcsolatairól szólunk, Írunk. De. úgy gondolom, bárki elhiheti, hogy ez így is van Bizony, egyáltalán nem könnyű kimozdítani a lakók egy részét abból a közömbösségből, amelyet a köztlgvekkel, legyen szó éppen a saját falu ügyeiről, szemben tanúsítanak. S mit tehet ilyenkor az illetékes nemzeti bizottság, melynek többek között feladata, hogy az emberekkel, az emberek érdekében maradéktalanul eleget tegyen a vele szemben támasztott elvárásoknak Lelesz fielest. Akik közelebbről Ismerik az ottani helyzetet, akár köveiendó példaként is idézhetik más községek előtt Mert tényleg építőiel'egűnek mondható a kapcsolat a helyi nemzeti bizottság és a lakosság között. Ez a kölcsönös bizalom sok mindenen lemérhető. A fejlődésről Varga Ernű, a helyi nemzeti bizottság elnöke így nyilatkozik: — Aki Ismerte e település múltját, és látja most annak jelenét, az mérheti csak le va’ólában. milyen változás történt községünkben. Nem vitás, gazdasági társadalmi fejlődés terén Lelesz új arculatát az utóbbi négy évtized alatt, vagyis a februárt győzelmet követő Időszakban öltötte magára. Hallgatom a felsorolt adatok tucatjait, s közben „elkönyvelem“ a főúton végighaladó szemé'ygépkocsik zaját. Nem szakítom félbe az elnököt, bár nem volna egyáltalán érdektelen leírni, vajon negyven évvel ezelőtt ugyan bizony hány portáról gördült ki magánautó a községben, s ma már hány autótulaldonos szerepe! a nyilvántartásban. De maradjunk azoknál a tetteknél, ame’yek megváltoztatták a helység arculatát. — Kezdjük talán a leglátvánvosabb építkezésekkel, amelyek az tde érkező látogató számára в legnagyobb feltűnést keltik. A hajdani kis portákhoz szokott tekintetet elsőként a községben felépült három tömbház kapta meg Felszántottuk a cleánypérókat. Eltűntek a malorok. több száz évet megért nyomorúságos viskói. Helyükre a volt cselédek, béresek fiat meg unbkát építettek emeletes, fürdőszobás, erkélyes családi házakat Ezzel — azt hiszem, szükségtelen nyoraatékosítanom — jelentős mértékben megváltozott a község arculata, ás a várostasodásnek Indult helység benyomását kelti a mat látogatóban./ A „Füttyencs“ helyén új lakónegyed épült, 35 korszerű családi házzal. És folytassuk a gondolatsort az új épületekkel, továbbá a temérdek korszerűsített bővített épülettel amelyek szintúgy sokatmondó bizonylata) e községben végbement változásoknak, az Itt lakók életszínvonala emelkedésének ís még mindig az épületeknél maradva: megemlítem a hnb új székházét, amely egyben szolgáltatóegységnek is számít Hiszen itt van a könyvtár, a posta, a női és a férfifodrászat, a nyugdffasklub, valamint az Hiúsági klub is. E! kell mondani hogy Lelesz 510 családi otthonában ma 480 lakásban vezetékes ivóvízzel rendelkeznek a polgárok. S ennek kapcsán szeretném meglegyezni, hogy a lakosság évente két-három ezer órát dolgozik le társadalmi munkában — községszépítés és — korszerűsítés céljából Persze. Itt nem feledkezhetünk meg a hat kilométernyi hosszú portalanított utakról, a járdákról, a zöldövezetekről, a virágágyásokról, a kiültetett facsemeték ezreiről, amelyek nemcsak a helység arculatának megváltoztatásáról, de egyúttal az itt lakók szorgalmáról is hű képet nyújthatnak. — Van a községben női és férfivarroda, tévéjávító üzemrész’eg, tehát a szolgáltatás viszonylag jónak mondható — sorolja tovább beszélgetőpartnerem. — Rekonstruáltuk a villanyhálózatot, aszfaltoztuk a főutakat. Szóval, megállás nélkül dolgozunk. Hozzákezdünk egy nyolctantermes Iskola építéséhez, mégpedig Z-akció keretén belül Tavaly a lakosok háromezer órát dolgoztak ie társadalmi munkában az épülő iskolánál. Feltétlenül meg kel! említeni azon nyugdíjasokat, akik eddig derekasan kivették részüket a munkálatokból, például Ovák Miklós, Krajnyik Géza és Dobos Zoltán ácsok. Az építésvezető — Halász László — szintén nyugdíjas, akárcsak a felügyelő, Jakab jános. Sok mindenről szót ejtünk Varga Ernővel, akit a lakosság bizalma a legutóbbi képvise'ő-testületi választások alkalmával állított a község élére A Leleszi Helyi Nemzeti Bizottság a jövőben Is számíthat képviselőire. Velük együtt érte el azt, amit ma láthat és hallhat az embeV ebben a bodrogközi községben. S egyben az 6 érdemük Is, hogv például nagyon kevesen panaszkodnak ezért vagy azért felsőb szerveknél. Amit csak lehet, mindent helyben orvosolnak Ma már Lelesz sok mindenben városias jellegű Mert a szellem, a művelődést Igény régóta városias A község csinosítása, az üzlethálózat bővítése tényleg a városhoz közelíti Lelészt jegyezzük meg azt is, hogy Leleszen jelenleg mintegy 450 cigány él. Ezek közül sokan nincsenek munkaviszonyban. A hnb büntetőbizottságának sok a dolga a cigányokkal. Nem hagyhatjuk ki e beszámolóból a mezőgazdaságot. A falukrónikából olvastam ki, hogy 1948 februárjában alakult meg a gépszövetkezet. Az első elnöke Dobos Mátyás volt. Egy évre rá már II. tipusúvá alakult és a Május 1 Egységes Földműves-szövetkezet nevet vette lel, melynek elnöke a még ma is élő Cap István lett. A Munka Érdemrenddel kitüntetett szövetkezet mostani elnöke nem rég tölti be tisztségét. — Itt vagyok én már régóta — mondja mosolyogva. — Azelőtt növénytermesztési főágazat-vezető voltam. MI az emberekre alapozunk mindent. Nélkülük elképzelhetetlen gazdaságunk további fejlődése Legnagyobb gondunk nyilván, úgy megszervezni a munkát, hogy a gazdasági tervmutatókat teljesítsük Persze, vannak olyan objektív nehézségek is, amelyek megoldása sok fejtörést okoz. s amelyek sok esetben nem is tölünk függenek. Annyit elmondhatok magamról, hogy érzem az irántam tanúsított tiszteletet, de bárki elhiheti, mint vezető, okot soha nem adtam arra, hogy ne tiszteljenek, s akalmat sem, hogy rajtam csorbát ejtsenek Lelesz mezőgazdaságát szóba hozva: az utóbbi esztendők krónikáiban egvre gyakrabban szerepeltek a gabonatermesztők, akik — talajadottságalkhoz képest — viszonylag magas termésátlagokkal hívták fel magukra a figyelmet A búza tavaly hektáronként 5,27, a tavaszi árpa pedig 5,6 tonnát termett. A kétszáz hektáron termesztett napraforgó 2,21 tonnát termett hektáronként Ojabban pedig az őszi repce termesztésében értek el jó eredményeket — tavaly 3,1 tonnát takarítottak be átlagosan egy hektárról. Járom a falut. Van Itt vendéglő .bevásárlóközpont, néhány élelmiszerüzlet. hentesüzlet és cukrászda. A messze környék legidősebb települése ez. A postás mesélt, hogy ünnepek előtt rengeteg csomagot küldenek el innen, s nagyon sok üdvözlőlap és levél érkezik. Talán nincs Is az országnak olyan városa, ahol ne élnének Leleszről elindult emberek. A megmaradás kívánsága, hogy a falu számon tartja azokat, akik elmentek. Megyek az utcán. Füstölgő kémények, bent a házban talán éppen tészta sül, vagy tej forr. Egy fiatalasszony pelenkát tereget, és okom van e’képzelni, hogy odabent játszik, vagy éppen édesen alszik egy holnaputáni leleszi iskolás. Óvodások sétálnak. Az iskolások a mozihelyiségbe igyekeznek Az egészségügyi központ előtt megáll a buszom. A nézelődést majd legközelebb folytatom. ILLÉS BERTALAN Megállók a Palásti (PláStovce) Efsz irodaépületének folyosóján függő faliújság előtt, s értetlenül szemlélgetem: a táblán fényképek, a terepruhába öltözött férfiak mellett aknavető. Elképedésem oka: az egységes földműves-szövetkezetben megrendezett honvédelmi gyakorlatokon, versenyeken fegyvert nemigen látni. Aztán néhány ismerőst is felfedezek a képeken . Korábbi riportútjaim alkalmával ugyanis beszélgettem már némelyikükkel, többek között az agronómussal, a gépesftővel... Kíváncsiságom vezérelt a szövetkezet személyzeti osztályának vezetőjéhez, Varga Józsefhez, aki a következő szavakkal fogadott: — Jő helyen jár, • hiszen ennek a rajnak én vagyok a parancsnoka .. — Hogy milyen rajnak? Tulajdonképpen miről is van sző? A személyzeti osztály vezetője folytatja gondolatmenetét: — Szövetkezetünkben — a Nyugatszlovákiai kerületben elsőként — 1988-ban megalakították a 10 tagú milicista rajt. Szokatlan lépés volt ez, hiszen Ilyen egységek eddig rendszerint csak az Ipari üzemek szférájában jöttek létre. Mivel az akkori raj vezetője más munkahelyre távozott, így 1987-ben — a pártszervezet határozatának értelmében — engem vá’asztottak meg a raj parancsnokának. — Ha emlékezetem nem csal, a raj a szakasz részegysége . — A Benzlnol nemzeti vállalat Ipolysági (Satiy) üzemében tevékenykedik az a szakasz, amelynek mi képezzük az egyik részegységét. — Még mielőtt bővebben szólnánk a palásti szövetkezet millclstálnak tevékenységéről, felettébb érdekel, vajon milyen szerepe, értelme Is van annak, hogv egy szövetkezet alkalma zottjai felöltlk a párt katonáinak egyenruháját? Egyik tényezőként megemlíthetném azt. hogy szükség esetén ml nem a faluban — s nem ts a szövetkezetben —teljesítenénk szolgálatot, hanem a zászlóaljunk parancsnoksága által meghatározott körzetben. Mi párttagok vagyunk, s a párttagoknak kötelességeik vannak: esetünkben a szolgálatteljesítés a Népi Milícia egységeinél. Már maga az a tény, hogy mt szombatonként—vasárnaponként — s olykor hétközben Is — felöltjük az egyenruhánkat, sok katonaköteles munkatársunkban ts érdeklődést vált kt: vajon hogyan ts gyakorlatozunk, hogyan Is élünk ... De a helyt iskola tanulót is érdeklődnek tevékenységünk tránt, felnéznek ránk. Tulajdonképpen egy olyan személyes példát statuálunk, a szocialista vívmányok mindennemű védelme — valamenynytünk közös ügye. fin — röviden fogalmazva — ebben látom értelmét, küldetését tevékenységünknek. — Mi a gyakorlatainkat — amelyek igen sokrétűek — szakaszunk tagjaival együtt végezzük. A szakaszparancsnok, Farkas Imre tapasztalt munkásőr, akitől nagyon sok segítséget kaptunk már eddig Is. Ezeken a gyakorlatokon nagyon jő kapcsolat alakult ki az egyes rajok tagjai között, amolyan jó bajtársi viszony. — A jó fizikai erőnlét, a gyakorlatozás a munkásőr mindennapjaihoz kell, hogy tartozzon .. . — Azt hiszem, hogy ]ó felkészültségünk mellett az elektromos berendezésekkel felszerelt, korszerű lőterünkre gondol. Ez persze hasznunkra is válik, hiszen a milicistának jól kell tudnia bánni a fegyverrel... — Amint ezt a fényképfelvételeken is láttam, egy aknavetős zászlóaljhoz tartoznak... — Igen Ezzel a fegyverrel itthon is gyakorlatozunk, amellett a közös foglalkozásokon is részt veszünk . . . — Aki már látott aknavetőt működés közben, az tudja: ez nem gyerekjáték ... Volt már veszélyhelyzetben? — Igen Persze nemcsak én, mindannyian. Ritkán, de megesik például, hogy az akna — amikor „bepottyantiuk“ a csőbe — nem sül el ilyen esetben — a lehetséges biztonsági intézkedések betartása mellett — az aknát a forró csőből ki kell venni. Mi már jó! megtanultunk a „hangszerünkkel“ bánni, fgy a gyakorlatozás aránylag biztonságos. — A raj tagjai a legjobb férfikorban vannak, az át'agéletkor 39 év. Azt hiszem, a rajparancsnoknak nincs nehéz dolga . . — Ilyen korban már — ahogy mondani szokás — a legtöbb embernek benő a feje lágya. Mi nagyon jól megértjük egymást: ez az összetartás abban ts meglátszik, hogy egyetlen tag sem kíván kilépni a csoportból. — A szabadidő sok mindenre hasznosítható: kert, kedvtelés, házépítés... — Természetesen nem minden hétvége telik el a munkásőrséggel kapcsolatos feladatok te'jesftésével. Ha jut szabadidő, akkor ezt mi ts a családra. a teljes kikapcsolódásra fordítjuk. Én a raj tagjaival sokat beszélgettem erről, nem járnak-e jobban azok, akik például harácsolásra — vannak ilyenek — hasznosítják a hétvégeket. Mindannyian úgy látjuk, hogy a hazáért, a népért vállalt áidozathozatalrfak Igenis értelme van. — A feleségek, a gyerekek miként viselik, hogy a férj, az apa gyakran van otthonról távol? — Megértéssel. Erről hosszasan lehetne beszélni, de én most összegzésként ennyit fűznék hozzá ehhez a témához: egy tagunk kivételével családos emberek vagyunk, s eddig még egyet'en családban sem okozott különöseb problémát, hogy valóban kevesebb idő jut szeretteinkre. A feleségek, a gyerekek tudják, hogy jót cselekszünk ... KALITA GABOR A palásti szövetkezet dolgozóiból álló munkásőr raj — az aknevető kezelése közben. (A szerző felv. és archívumi telv.) — Amint hallottam, a Lévát (Levice) járás munkásőrei nagyon büszkék valamire JEGYZET Érdekeltség Miközben rengeteg szó esik a gazdálkodásról, a munka nem szünetel. Az élet nem áll meg, nem állhat meg, hiszen a jószág vár a gondozóra, etetőre, gulyásra, juhászra, sürgős a gépek javítása, a földeken való szorgoskodás... Persze a gazdálkodásról a sok tennivaló ellenére beszélni kell. Hogyan dolgozik például egy tehenész, fejő, egy gépjavító, karbantartó vagy bárkt? A tehenész, illetve fejő mennyiért fej, a gépjavító mennyiért javít? Van-e anyagi érdekeltség, létezik-e olyan ösztönző erő, amely többlettermelésre, jobb minőségre, takarékosságra és általában hatékonyabb munkára sarkall. Van ilyen erő, de ma még korántsem általános. A Kassa-vldékt /KoStce-vldiekj fárás mezőgazdasági üzemeiben a teljesítménybérezés ilyen vagy olyan formáját alkalmazzák ugyan, de az tdőbérés munkadljazás mértéke még Igen magas. Más gond, hogy ahol teljesítménybérhez kötött a munka, a teljesítmény ott sem nagyon éri el a kívánt szintet. Ntncs meg az az érdekeltségi forma — vagy ha megvan, akkor nem alkalmazzák —, amelylyel a munkát végző embert anyagilag Is, erkölcsileg Is meg lehet fogni, az ügy érdekében élénkké lehet tenni. Ehhez jó kiindulást alap lehelne a végtermék díjazása, a minőség utólagos elismerése, vagy számtalan más olyan premizálási mód, amelytől nemcsak a jövedelem nagysága függ, de az érintett (érintettek) megbecsülése, szakmai tekintélye ts. A mezőgazdasági termelés ffőként a műszaki fejlődés hatásáraj sokat változott, teljesítőképessége nőtt. Ehhez Igazodva változott és fejlődött a munkadljazás, alakultak az anyagi ösztönzés formát. Mindezt figyelembe véve elgondolkoztató, hogy a szóban forgó tárásban egyetlen mezőgazdasági üzemben sem alkalmazzák a gépjavító műhelyben a teljesítmény szerinti bérezést. A gépeket persze így ts mindenütt kijavítják. A jószágot is etetik, gondozzák, viszont ha bárhol komolyan gondolnak arra, hogy a jövőben még lobban akarnak gazdálkodni, akkor az érdekeltséget — mint ösztönzőt — ne hagyják ki a számításból. I. B. Varga József: „Ez egy szolgálat a népért, a hazáért...'
