Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-15 / 32. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus IS, \ . Dj módszerekkel - jobb hozzáállással (Folytatás az 1. oldalról) takarmányalap elosztásának sokáig alkalmazott módszere, a különböző járási takarmányalapok létesítése és hasznosítása, illetve más, helytelen módszerek bevezetése azt eredményezte. hogy egyrészt csökkent a mezőgazdasági üzemek takarmánytermesztési-érdekeltsége,, másrészt pedig nőtt az olyan szövetkezetek száma, amelyek gondtalanul várták a központi takarmányalap juttatását. Ha a mezőgazdasági üzem a szemesekből nem termesztett saját takarmányszükségletének elegendő mennyiséget, a központi alapból megkapta a hiányzó részt. Ha ugyanezek a mezőgazdasági üzemek — általában az új termés betakarítását megelőzően — az ésszerűtlen takarmányozás következtében takarmány nélkül maradtak, akkor ismét a járási alapból kaptak juttatást. Az elosztás során alkalmazott módszer azt eredményezte, hogy a szemesek termesztését szívügyüknek tekintők éppen ügy részesültek a közös alapból, mint azok, akik erre nem fordítottak kellő figyelmet. Ezenkívül még egy problémáról kell szólnunk, amely előidézte egyrészt a szemesek termesztését félvállról vevők gondatlanságát, másrészt pedig a becsületes termesztők jogos elégedetlenségét. Amint ismeretes, az állami alapba történő gabonafelvásárlás az állami terv kötelező mutatója, s ezt csak helyeselni lehet. A bonyodalmakat ennek ellenére az okozta, hogy szubjektív módszerekkel határozzák meg az egves területek, járások és főleg mezőgazdasági fizemk flven jellegű mutatóit. Köztudomású, hogy a termés 10—60 százalékában határozták meg az egyes üzemek kötelező gabonamutatóít, s általában olyan módszert alkalmaztak, amely főleg a sikeres és becsületes termesztőket sújtotta. Ezt a helytelen módszert teljes mértékben felszámoljuk, s már a lövő évre vonatkozó mutatókat is az új kulcs szerint határozzuk meg. Mindenekelőtt az állami alapba történő felvásárlás Igazságosabb módszerének bevezetését kell kiemelnünk, amelvnek a'apfa, hogy az egyes mezőgazdasági üzemek kötelező mutatóit az utolsó öt év három legsikeresebb esztendejében elért termesztési eredmények átlaga alapján határozzuk meg. Már az 1988-as évre vonatkozó feladatok meghatározása során valamennyi járási mezőgazdasági igazgatóságának ebből az elvből kell k'induln'a, pontosabban ezt a módszert szükséges teljes mértékben alkalmaznia. A másik jelentős, nagyon lényeges Intézkedés, hogy megszűnnek a különböző járási, kerületi takarmányalapok, s csak egy központi alapot létesítünk, amellyel az SZSÍ'K Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma fog gazdálkodni. A tartalék takarmányalapből szükség esetén a minisztérium fogja irányítani és meghatározni a mezőgazdasági üzemek közötti elosztást, A tartalék takarmányalapot elsősorban az olyan mezőgazdasági üzemekből — tonnánként 500 koronás felárral — felvásárolt szemesekből fogjuk kialakítani, amelyek a saját állatállományuk szükségleteinél nagyobb mennyiséget termesztettek. A központi tartalékalap további forrását a külföldi kukoricatermelési rendszereket érvényesítő mezőgazdasági üzemek kötelező, hektáronkénti 0,5 tonna menynyiségű szemeskukorica-leadása fogja képezni. így az Importált termelési rendszereket érvényesítők legalább részben törlesztik a Jelentős devizakiadások költségeit. AZ olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek nem fognak termeszteni salát szükségletüknek megfelelő menynyiségö takarmányt, ebből az atapból lesznek kénytelenek — tonnánként 440 koronás felárral — vásárolni. Az említett és más intézkedésekkel akarjuk fokozni a mezőgazdasági üzemek érdekeltségét és felelősségét, hogy biztosítsák a szükségletüknek megfelelő takarmánvmennylséget. ■ Nem áll fönn a veszélye annak, hogy az új Intézkedések egyrészt az eztenzfv gabonatermesztési módszerek elterfedését. másrészt pedig a tömeetakartnánvok iránti érdekeltség csökkenését fogják eredményezni? — Nagyon lényeges kérdésről van sző, hiszen napjainkban is több mezőgazdasági üzem képviselői panaszkodnak, Illetve Jelzik, hogy túl nagy a gabonafélék vetésterülete. Ellenben számos üzemben a gabonafélék termesztési területének növelése agronómia! szempontból nem lehetséges. Természetesen a hegyvidéki körzetekben és területeken sem szabad túlzásba vinni a gabonafélék vetésterületének bővítését. Minden mezőgazdasági üzem maga dönti el. hogy mekkora területen fog gabonaféléket termeszteni. Felelősségteljesen dönteni csak a helyzet, illetve a terméskilátások alapos felmérése és ismerete alapján lehetséges. A burgonyatermesztő körzetekben és a hegyvidéki területeken valóban jobban kel! élni az adott lehetőségekkel. Ezt mindenekelőtt a rétek és legelők belterjesítésével, a tömegtakarmányok ésszerű hasznosításával, a takarmányburgonya nagyobb mértékű hasznosításával, s az évelő takarmánynövények termesztésében tapasztalt tartalékok kiaknázásával lehet csak elérni. Természetesen a gabonatermesztő területeken ts nagy figyelmet szükséges szentelni a tömegtakarmányok biztosításának. Meg keli jegyezni azonban, hogy az önellátás biztosításához vezető út, illetve módszer nem a gyengébb termőképességű egyéves takarmánynövények vetésterületének a növelése (általában a gabonafélék rovására), hanem a helyes vetésszerkezet alkalmazása. Sajnos, csak kevés helyen hasznosítják a Cíferi vagy pedig a Légi (Lehnice) Egységes Földműves-szövetkezetben szerzett értékes, hasznos tapasztalatokat. ■ A jelenlegi ötéves tervidőszak igényes feladata, hogy az olajnüvénvek termesztését a korábbi tervidőszakhoz viszonyitva 40 százalékkal kell növelni. A minisztérium ezzel kapcsolatosan milyen intézkedéseket foganatosított? — Valóban önellátóak akarunk lenni. Ennek érdekében pontosítjuk az olajnövények termesztési körzeteit. Az őszi repcetermesztését a déli járásokból az északabbra fekvőkbe irányítjuk. míg a napraforgót főleg a déli területeken fogjuk termeszteni. Növeljük továbbá az új, jobb termesztési eredmények elérését szavatoló napraforgőhlbridek termesztési területét. A repceolaj minőségének javítása érdekében is több intézkedést foganatosítottunk, jövőre a napraforgó egész termesztési területén és a repce területének 75 százalékán fogjuk alkalmazni a technológiai rendszereket. Az eredményes termesztéshez szükséges gépek és növényvédő szerek biztosítására nagy figyelmet fordítunk. A mezőgazdasági üzemek termesztési érdekeltségének növelésére bevezetjük a takarmányok úgynevezett visszavásárlását. A mezőgazdasági üzemek 100 kilogramm napraforgóért 20; 100 kg repcéért pedig 10 ke keveréktakarmányt kaphatnak. A feldolgozókapacitás növelése érdekében meggyorsítjuk a galánfai (Galanta) üzem építését és a jövőben élni szeretnénk a Szovjetunióval való együttműködés • lehetőségével. ■ A burgonyatermesztés továbbra ;s nagv problémákat okoz. Mikor birkózunk meg a nehézségekkel? — Burgonyatermesztésünk alacsony színvonalú, nem kielégítő, s már évek óta komoly gondokkal küszködünk. Nyugtalanítanak bennünket az évről évre ismétlődő, az étkezési burgonya gyenge minőségével kapcsolatos, logos panaszok. Az ipari burgonya hiánya, valamint alacsony keményítőtartalma is fejtörést okoz Mi a jelenlegi áldatlan állapot oka? Minden valószínűség szerint az elsődleges ok a tudományos-kutatő bázis terén tapasztalt számos hiányosság. A gabonatermesztési kutatással foglalkozó szakemberekkel ellentétben a Vefká Lomnica-1 Burgonyatermesztési Kutatóintézet, valamint a Slovosivo képviselőinek, sajnos, nincs mivel büszkélkedniük. A közelmúltban Dániában járva meglátogattam egy burgonyanemesítő állomást, ahol mindössze 15-en dolgoznak. A kis kollektíva a termesztőknek évente több új, termőképesebb fajtát kínál. Megernlíthejük például a szomszédos Magyarországon elért nagyszerű eredményeket, ahol az új tudományos és kutatási ismeretek gyakorlati hasznosításával számottevő javulást értek el. Nálunk természetesen nemcsak a fudományos-kutató bázis dolgozói a hibásak, hiszen a központi irányítás alacsony színvonala, a mezőgazdasági üzemek műszaki-anyagi hiányosságai, valamint a burgonyatermesztés problémát megoldásának az elodázása is jelentős mértékben hozzájárult a jelenlegi hélyzet kialakulásához. Miként lehetséges az elkövetett hibák orvoslása? Mindenekelőtt a burgonyanemesítéssel kapcsolatos program megvalósítását kell előtérbe helyezni, s jobban figyelembe szükséges venni a legújabb tudományos ismereteket. A termesztőknek olyan burgonyafajtákat kell biztosítani, amelyek az eddigieknél jobb eredmények elérését teszik lehetővé. Főleg a magyarországi nemesítőkkel és termesztőkkel szeretnénk elmélyíteni kapcsolatainkat, hiszen déli szomszédaink burgonyatenemsztésl rendszerét alkalmazva a Senlcal és a Zvoienl járásban a 7. ötéves tervidőszakban az átlagos hektárhozam 6,5 tonnával nőtt. A gépesítés terén sok munka vár ránk, ám elsősorban a hazai termesztők hozzáállásán kell változtatni. A jelenlegi tervidőszakban jelentős anyagi befektetéssel új burgonyatárolókat építünk. Az olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek osztályozott és megfelelő minőségű bírgonyát fognak tudni szállítani felárral értékesíthetik a termést, összegezve tehát: nagyon sok mindenen kell változtatni, több területen kell módosítani, hogy a vásárlóknak és a fogyasztóknak elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű burgonyát tudjunk biztosítani. ■ A cukorrépa-termesztésben ts jelentős a lemaradásunk. Milyen megoldásokkal lábalhatunk ki ■ jelenlegi kedvezőtlen helyzetből? — Valóban lehangoló, hogy a felszabadulást követő időszakban a cukorrépa-termesztés és a cukorgyártás színvonala stagnál, sőt az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat. 3984-ben a 60 ezer hektár nagyszágú termesztési területen hektáronként átlagosan 35,2 tonna termést könyvelhettünk el. Tavaly a termesztési terület 55,3 ezer hektárra zsugorodott, s az átlagos hektárhozam is csak 30,6 tonna volt. Az idén a cukorrépa vetésterülete már csak 52,7 ezer hektár. Fz a kedvezőtlen állapot nagy nyugtalanságot okoz. Ezért konkrét intézkedéseket foganatosítottunk a termesztés hatékonyabbá tétele érdekében. Célunk a hektáronkénti 39 tonnás átlagos hozam és a 16 száza’ékos cukortartalom feltételeinek a megteremtése. A bučanyi nemesítőknek köszönhetően megtetttük az első lépéseket az új, termőképesebb hibridek biztosításához. A következő évre a cukorrépa egész vetésterületére biztosítjuk a genetikailag egycsirájú vetőmagot. Az idén Sládkovlčovóban befejezik a vetőmag kezelést munkáit végző korszerű üzem építését, e így az egész termesztési területen első osztályú vetőmagot fogunk tudni a talajba juttatni. Beszerezzük a szükséges növényvédő szereket és a különböző vegyszereket. Ä 40 leggyengébb cukorrépa-termesztési eredményt elérő mezőgazdasági üzemben konkrét inintézkedésekkel akarjuk elérni a hatékonyság mielőbbi növelését. Sajnos, hiányoznak a megfelelő hazai vetőgépek és betakarító gépsorok. A probléma megoldása érdekében szép sikereket őrnek el a Cíferi Efsz-ben, ahol a Becker-tlpusú vetőgépek kooperáció« gyártásával például az idén 40 darab korszerű vetőgépet készítettek. Harminc darab Pneumasun-típusjelü vetőgépet importálunk jueoszláviáből. Ha mindezekhez hozzászámítjuk a roudnícei Agrozetben készített gépeket, a hazai termesztés Igényeinek megfelelő lesz a kínálat. Az egyik legnagyobb tartalékforrés a betakarítási veszteségek csökkentése, mivel azok 20 és 40 százalék közöttiek, tehát nagyon jelentősek. A gondok enyhítését szorgalmazva az Idén 38 darab új Multo 6-típusjelű betakarító gép kerül a mezőgazdasági üzemekbe, ám nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez jelenti majd a probléma Igazi megoldását. Valószínűleg az eddigieknél energikusabb és szigorúbb Intézkedésekhez kell ии id folyamodnunk. ■ Az elmúlt évben e sertéshústermelésben Is problémák adódtak. Á bfrélatok nagy része a mezőgazdasági üzemeket teszi a történtekért feleléssé, éli ex ágasat képviselőinek erről máé S véleménye. A legfontosabb aránkén, hogy milyen módon tudjuk orvosolni a bajokat, s megoldani a problémákat. — A kedvezőtlen helyzet kialakulásának számos oka. Illetve forrása van. Azt azonban leszögezhetjük, hogy valóban nem a mezőgazdasági üzemek dolgozói a vétkesek. A bajok forrását a nyolcvanas évek elején kell keresnünk, amikor ugyanis az ésszerű táplálkozás követelményeinek megfelelően és s takarmány-önellátás elérése céljából szigorú állománvszabályozést vezettünk be. Ennek következtében Szlovákiában a sertésfelvásárlás mértéke már az 1682-es évben a korábbi esztendő adataihoz viszonyítva 46 ezer tonnával csökkent. Az igaz, hogy az állománycsökkentés a következő Időszakban nagyobb napi súlygyarapodást és hatékonyabb gazdálkodást vont maga után. Üt évvel ezelőtt a sertéshús kiskereskedelmi ára is emelkedett; ennek következtében a fogyasztás, illetve a kereslet jelentős mértékben csökkent. A mezőgazdaság hozzávetőlegesen két évig csökkentett sertéshústermeléssel biztosította a piaci keresletnek megfelelő menrtylséget. Am 1984-től kezdődően a belkereskedelmi piaci helyzet megváltozott, s az ésszerű táp’álkozásl szokásokkal és követelményekkel ellentétben nőtt a kereslet a sertéshús iránt. Ezért ágazatunktól azt követelik, hogy rugalmasan reagálva a kialakult helyzetre, a sertéshústermelést a korábbi évek szintiére emelje. Ez azonban nagyon igényes és összetett feladat. Néhány évvel ezelőtt ugyanis alaposan csökkentettük a sertésállományt, a feldolgozókapacitást, s megszüntettük a sertéshústermelés anyagi ösztönzését. Az újonnan kialakult helyzet orvoslására hozott Intézkedéseink első eredménye! már mutatkoznak, mivel az Idén már több sertéshúst szállítunk a belkereskedelmi piacra, s így nagyobb mértékben ki tudjuk elégíteni a keresletet. A jövő évre vonatkozóan természetesen megteremtjük a sertéshústermelés fokozásának feltételeit, s biztosítjuk az ehhez nélkülözhetetlen körülményeket. ■ Gyakran képezi vita tárgyát a tél nagy átlagos tömegtakarmány-fogyasztás, amelynek szintje jóval meghaladja e CSSZK mezőgazdasági üzemeiben felhasznált takarmánymennyizéget. Miben látja ennek okát? — Igen, az átlagos tömegtakarmány-fogyasztés terén valóban kedvezőtlen a helyzet. Takarmányozást szakembereink keresik ennek az okát. Szerintük a szükségesnél kevesebb burgonyát, telet és helyi takarmányforrást hasznosítanak mezőgazdasági üzemeinkben. Az én véleményem szerint azonban a legfőbb ok másutt keresendő. Sőt, bevallom, hogy én még a tömegtakarmány-fogyasztést összegező hivatalos statisztikai jelentéseknek sem hiszek. A valóság ugyanis más, mint azt sokszor a jelentésekben feltüntetik. Az utóbbi időszakban számos mezőgazdasági üzem vezetőjével, illetve zootechnikusával beszéltem erről a témáról. Csak akkor tárták fel a valós helyzetet, amikor biztosítottam őket arról, hogy őszinteségüknek nem lesz rájuk nézve negativ következménye. A tömegtakarmény-fogyasztást ugyanis sokszor úgy tüntetik fel a jelentésekben, hogy az megfeleljen a központi elvárásoknak. Olyan esetek Is előfordulnak, hogy amikor a mezőgazdasági üzem zootechnikusa elküldi a tömegtakermány-fogyasztás valódi eredményeit, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetője nem fogadja el a Jelentést, amelyet a „megfelelő módon“ át kell trnl — természetesen az eredetinél jóval alacsonyabb értékekre. Sőt, egészen oda jutottunk, hogy gyakran valótlan adatok és mutatók teljesítéséhez kötöttük a vezetők Javadalmazásét. A takarmányok kérdéskörével felmerülő problémák elsődleges forrása, hogy adminisztratív rendszeren alapuló — főleg tiltó — Intézkedésekkel akartuk a társadalmi igényekkel összhangban csökkenteni a takarmányfogyasztást. Ez a módszer azonban nem ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket, hogy saját érdekükben ésszerűen hasznosítsák a takarmányforrásokat. Az említett módszer a ml irányítótevékenységünk paradoxonai közé sorolható, amikor az Intézkedéseknek, rendeleteknek túl nagy fontosságot tulajdonítunk. A mi feladatunk, hogy olyan gazdasági rendszert, illetve légkört teremtsünk, amelyben a mezőgazdasági üzem ökonómiai megfontolásból lesz kénytelen ésszerűsíteni, vagy csökkenteni a takarmányfogyasztást. Ennek az elvnek nem csupán a takarmányozásban, hanem az ágazat valamennyi területén érvényesülnie kell. Bizonyos vagyok abban, hogy már a jövő évre vonatkozó intézkedések az önellátás mértékének növelését és л felelősség fokozását fogják eredményezni. S szerintem ez a lényegi ■ Már huzamosabb ideje késsüi az új, eddiginél jóval szigorúbb szabvány a tej minőségének javítása érdekében, amely jövő év január elsejével lép életbe. Errs vonatknzóan eléggé különbözőek a vélemények, hiszen olyanokat is ha'lant, melyek szerint a szigorú szabvány kedvezőtlenül fogja befolyásolni a tejtermelési érdekeltséget. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban: — Hangsúlyoznom kelt ezen intézkedés szükségszerűségét, bár tudom, hogy számos mezőgazdasági üzemben nem örülnek az új szabvány bevezetésének. Tudatosítani kell azonban, hogy a termelés jelenlegi színvonalával összhangban kötelesek vagyunk jobb minőségű tejet biztosítani a vásárlóknak, illetve a tejiparnak. Szerintem adottak a feltételek .ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemek rendszeresen jobb minőségű tejet tudjanak szállítani. Az igaz. hogy az olyan mezőgazdasági üzemben, amelyben nem készüllek fei kellő mértékben a szabvány megszigorítására, a bevételt érzékenyen fogja érinteni a változás. A tejtermelés ösztönzésére hozott intézkedéseink minden bizonnyal elősegítik a jő minőségű tej biztosítását. A szigorú szabvány ellenére, szerintem, nem kell tartanunk az érdekeltség csökkenésétől. ■ Az ágazat előrehaladéeút jelentős mértékben fékezik a lemaradozó mezőgazdasági üzemek gyenge eredményei. Milyen intézkedésekkel igyekeznek meggyorsítani felzárkózásukat? — A jelenlegi ötéves tervidőszakra 124 mezőgazdasági üzemet soroltunk be a huzamosabb ideje lemaradozók kategóriájába, ami az ágazat üzemeinek 18,5 százalékát teszt ki. A lemaradozó üzemek 388,5 ezer hektár me* zőgazdasági területen gazdálkodnak, s ebből 241 ezer hektár a szántó. A kidolgozott belterjesftésl programok remélhetőleg hozzájárulnak a gazdasági eredmények mielőbbi javulásához. Ha sikerül megvalósítani elképzeléseinket, a tervidőszak végéig ezeket az üzemeket az átlagos eredményeket elérők közé fogjuk sorolhatni. A kidolgozott tervek valóra váltásával a hosszabb ideje lemaradozó mezőgazdasági üzemek megteremthetik az önfinanszírozáshoz nélkülözhetetlen anyagi feltételeket. Mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés szerkezetének változtatásával akarjuk meggyorsítani a felzárkózás ütemét. Konkrét intézkedéseket foganatosítottunk, növeltük a személyt felelősséget, s megszigorítottuk a kijelölt feladatok teljesítésének következein« ellenőrzését. Hogyan sikerült például az elmúlt évben teljesíteni a lemaradozó mezőgazdasági üzemek felzárkózását biztosító belterjesftésl programokat? Az 1985-ös évhez viszonyítva tavaly a lemaradozó mezőgazdasági üzemek bruttó termelése 5,6 százalékkal volt nagyobb. A belterjesltésí programot azonban a lemaradozó üzemekben csak váltakozó sikerrel, viszonylag nagy ingadozásokkal teljesítik. Az elmúlt évben például csak a hosszabb ideje lemaradozó mezőgazdasági üzemek fele teljesítette az előirányzott gazdasági tervet, Illetve mutatókat. A lemaradozó gazdaságok tavaly 760 millió koronás anyagi támogatást kaptak a belterjesltésí pénzalapból. Ezért természetesen nagy figyelmet fordítunk a jelentős anyagi támogatás hasznosításának módjára. Ott, ahol a támogatás és segítség ellenére sem mutatkozik majd javulás, az érintett mezőgazdasági üzemeket kizárjuk a belterjesítési programból — s ez, tudjuk, milyen következményekkel jár. A 9. ötéves tervidőszakot ugyanis — a gazdasági mechanizmus átalakítási programját Ismerve — semmiképp sem kezdhetjük lemaradozó. veszteséges mezőgazdasági üzemekké!. ■ A gazdasági mechanizmus átalakítása népgazdasági feladat. A közelmúltban nyilvános vitára bocsátották az állami vállalatról szóló törvénytervezetet; készül az 1988-ae évre vonatkozó terv. Jelenleg mi az elsődleges feladat? — Véleményem szerint jelenleg az idei évre előirányozott tervfeladatok teljesítése a legfontosabb, s ez egyben az 1988-as évre való legalaposabb felkészülés. Mindez természetesen korántsem jelenti azt, hogy a későbbiekkel kapcsolatos tervek előkészítésének nem szentelünk kellő figyelmet. Éppen ellenkezőlegl Mér az előkészítés időszakában érvényesíteni kel! az új módszereket, s Jobb hozzáállással szükséges megteremteni gyorsabb ütemű előrehaidásunk feltételeit. Tudatosítjuk az átalakítással kapcsolatos feladataink népgazdasági fontosságát, s ennek szellemében mindent megteszünk a gyorsabb ütemű fejlesztés érdekében.
