Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-08 / 31. szám

1987. augusztus 8. SZABAD FÖLDMŰVES s A gabonatáblák susogását hallva... (Folytatás az X. oldalról) takarítás, tarlóhántás és a má­sodnövények vetése. Az elmon­dottakkal párhuzamban nagy Jelentőséget tulajdonítanak a lucerna harmadik kaszálásá­nak, melynek 80 százalékából szárltmányt, 20 százalékából pedig bálázott lucernaszénát készítenek a borjak részére. Ä kombájnok, a szalmabálá­zók és a tarlóhántó ekék mo­rajában elsüllyed a többi zaj, mint a vízbeejtett kő. Az em­berek szája hangtalanul tátog, ajkuk nevető, de néma. •— Ezek az emberek teljes mértékben átérzik saját fele­lősségüket — mondja széles teség csökkentése, a tarlóma­gasság, a kicsépelt gabona mennyisége és a mag tisztasá­ga szerepel. Az elsőként learatott búza­táblák hektáronként 6 tonna körüli hozamot adtak, s ha az idő|árás nem szól közbe, ak­kor minden bizonnyal elérik a 6,2 tonnás hektáronkénti hoza­mot. Ebben a nagygazdaságban a másodtermesztés nem másodla­gos kérdés. Másodnövényeket 350 hektáron vetnek. Az ága­­zatvezetö meglátása szerint ez utóbbi öntözéssel teljes bizton­sággal tervezhető, de nem ön­tözött területeken, főként ol­csóbb vetéstechnológiával is bab, a silókukorica, a szemes kukorica és a repce után ve­tettük. Az elővetemények szé­les skálája módot nyújtott a megfigyelésre, s az idén arra a következtetésre jutottunk, hogy az elővetemények abszo­lút nem befolyásolták a hoza­mok alakulását, s az egyes fajták között sem mutatkozik nagyobb hozambeli eltérés. Az elmondottak ellenére a várkonyiak elégedettek lehet­nek, mivel tavaszi árpából tel­jesítették a tervet, búzából a már betakarított táblák és a becslések alapján a tervezett 6,2 tonnával szemben 7 tonná­ra számítanak, őszi repcéből pedig 2,8 tonnás rekordtermést értek el. —A minőséggel nincs baj — mondja Csiba Mátyás, az efsz elnöke. Markában morzsolgat­­ja, pergeti a szemeket, s meg van elégedve a tartalmával. Nagy Ferenc gépe halad elől, ő vesz fel a vezetőfülkébe. Zúg a ventilátor, de még nagyobb zajt csap a gép. Lentről a levá­gott búza sustorgása hallatszik, és árad a por körülöttünk Itt hangosan kell beszélnünk. Ér­zem, hogy nem szívesen áll­na meg Nagy Ferenc a gépé­vel. viszont készségesen vála­szol mindenre, a beszélgetés nem zavarja, hiszen érti, isme­ri, szereti ezt a munkát. Negy­venhat-éves, és már huszonha­todik nyáron arat kombájnnal. A Lúcsi Efsz határában egyszerre érett „kasza alá“ az árpa és a búza. Fekete Zoltán az efsz elnöke az esőt követően újabb határszemlét tart, hogy ember és gép nekivágjon az újabb for­dulónak gesztussal az elnök. Majd elé­gedetten hallgatott, de szavak nélkül is megértettük egymást. A gabona pedig széles zuha­­tagban ömlött szünet nélkül, a kombájnok villanó fényében melegnek, eleven rózsaszínű­nek látszott. Ä Lúcsi Efsz-ben búzából 7, árpából pedig 6 tonnás átlagos hektárhozamokra számítanak. 2. Fátyolfelhők borítják a na­pot, de porzík a határ, az ara­tás zavartalanul halad, s mind­ez ugyancsak érezhető Stollár András agrármérnöknek, a der­­csikai Barátság Efsz növény­­termesztési ágazatvezetőjének a hangulatán is. — Ilyen nagy gazdaságban mindig sok a teendő, de most mindent megelőz az aratás. Ezekben a napokban figyel­münk elsősorban a 900 hektá­ron termesztett búza betakarí­tására összpontosul. A búza béltartalma jő — a víztartalom a szokásosnál kisebb —, a sü­tőipari követelmények mellett viszont még egy minőségi el­várásnak kell eleget tennünk. A háromszáz hektáron termesz­tett Vlgintát ugyanis vetőmag­ként értékesítjük. — Bírnak-e vele? Kapnak-e segítséget? •— Tizenkilenc kombájnnal rajtoltunk az idén Ebből 11 a saját, 8 pedig a kooperációs szerződés alapján — a Pudlu­­žanyi és a Bedhosti Egységes Földműves-szövetkezetből, vala­mint a Brnói Állami Gazdaság­ból — érkezeti vendégkombájn. A Etre-f temetői és az Ato­mi-dűlőkben a szalmarenden szemet, kicsépeletlen kalászt nem látni. A jó munkát, az alacsony szemveszteséget a bé­rezés, valamint a kombá|nosok között meghirdetett szocialista verseny is segíti. A legfonto­sabb követelmények, illetve kritériumok között a szemvesz­sikert hozhat, tehát érdemes kockáztatni. A másodnövényeknél Is fő céljuk a gyorsaság. Szerintük szinte az aratás napján volna jó elvégezni a vetést, egyrészt azért, hogy a talaj fedetlenül ne maradjon, másrészt a követ­kező növény gyors indítása a sikeres másodvetés alapja, hi­szen minden nap késéssel — hektáronként — 80—100 kg szárazanyag megtermelésének lehetősége veszíthető el. Másodvetésre különböző fajú növények — Perko, repce, nap­raforgó, borsó — kevert vető­magját hasznosítják. — A ma már múzeális érték­nek számító SZK 4-essel kezd­tem, színié minden típust „vé­gigskálázva“ jutottam el az E 512-eshez. A gépemet az idény előtt magam javítom, s így már a rajt előtt tudom, mit várhatok el tőle. Ami meg­termett azt meg kell és meg is fogjuk óvni. Mi is abból ré­szesedünk, amit betakarítunk. Nagy értékű gépeket bíztak ránk, úgy akarunk dolgozni, hogy mindenki elégedett je­gyen a munkánkkal. Ez utób­bira engem a 28 éves párttag­ság, s az ebből eredő szemé­lyes példamutatás is kötelez — mondja „A mezőgazdaság és élelmezésügy példás dolgo­zója“ kitüntetés viselője. ' 4. A Gabőíkovói Állami Gazda­ság gabonatábláin 18 kombájn — ebből négy E 514-es vendég­­kombájn Modficéről érkezett —araszolja a kalászt. A Csíre­­-dűlő végén valóságos kis ta­nácskozás. Kováts Gyula agrár­mérnök, a Csehszlovák—Szovjet Barátság nevet viselő állami gazdaság igazgatója, munkatár­saival a helyszínen győződik meg, hogy az aratás rendben megy-e. Az egyik kombájn le­— Az már bizonyossá vált, hogy búzából az 1984-ben elért 8.18 tonnás rekordot nem sike­rül megdöntenünk — mondja kissé lehangoltan Gáspár Sán­dor, a Várkonyi Egységes Föld­műves-szövetkezet növényter­mesztési ágazatvezetője, majd hozzáfűzi. — Jó viszont a búza sikér­tartalma, ami annyit jelent, hogy jó sütőipari értéke van. Az idei búzatermés lisztjéből bizonyára foszlós bélű, légmor­­zsás kenyeret lehet majd sütni. Az újabb rekordtermés elma­radását a szövetkezet szakem­berei elsősorban a gyorsan jött, tartós hőséggel magya­rázzák. — Megszorult a szem, s bi­zony hektáronként 1 tonnával kevesebb terem, mint amennyi­re számítottunk. Még azokon a táblákon sem igazán jó a ter­més, ahol ősszel kelesztő (tá­rozó) öntözést végeztünk. Ä búza jól áttelelt, idejében bokrosodon, a Danűbiának — a megismételt vegyszerezésnek köszönve — a lisztharmatot fs sikerült átvészelnie, sajnos, a korán jött kánikula már „le­győzött“ bennünket. A búzát egyébként az árpa, az étkezési Kováts Gyula agrármérnök A Várkonyi Efsz kombájnosai (jobbról a negyedik Csiba Mátyás, az efsz elnöke) Érkezések Gyakran útnak indulok. A szolgálati kocsit olykor-olykor mellőzni vagyok kénytelen. Hát marad az autóbusz, a vonat frepülőgépet ez ideig még nem igényeltem!, vagy az autó­stopp. Kifejtem óhajom, hol a buszsofőrnek, hol pedig az engem megsajnáló motorosnak: legyen szíves, a szövetkezet előtt meg­állni. Békés falusi élet hétköznapi pillanatképeit szemlélem, ese­tenként a községek nyüzsgése azonban dühítő. Hirtelen meg­állunk. A szövetkezet előtt. Ahogy kívántam. De itt, a falu kellős közepén? A sofőr magabiztos. Teljesítette leghőbb kí­vánságomat. A szövetkezet elé vitt, hogy onnan arra irányul­jak, amerre jónak tartom. A hőségtől (és lehet, hogy az еду-két elfogyasztott sörtől) megviselt emberek csodálkozva néznek rám. Mint messze ide­genből Idetévedt vándorra. Jómagam viszonylag gyorsan esz­mélek, s a rekkenö melegben szomjamat egy korsó sörrel enyhítem. Ha már egyszer megérkeztem, a szövetkezetbe. Hát igen, én szerencsétlen. A múltkor szintén a szövetkeze­tei kerestem. Es akkor is a kocsma előtt állt meg a személy­gépkocsi. A különbség? Más falu — és akkor teát fogyasztot­tam, mert az ablakok üvegein jégvirágok nyíltak. Ügy kell nekem. Miért nem okoltam a téli sztoriból. Meg a többiből. Miért nem úgy fejeztem ki óhajomat, hogy a föld­műves-szövetkezetbe szeretnék menni. Mert lusta voltam, rest kutya! Mert három szótag kiejtése nehezemre esett. Majd leg­közelebb. Akkor már nem jogom kurtára mondandómat. Leg­alábbis ... Elfogyott a söröm. Hát nekem tovább szükséges mennemi Azért ez a szövetkezet nem végállomásom. Üjfent stoppolok. Si­keres a próbálkozásom. Rögvest az első autó megáll. Hogy hova? A ... A ... jéerdébe, fordulok a készséges sofőrhöz. Fefbölintás. Indulunk. Az út szélén sok gyerek. A gépkocsi élesen lefékez. Megérkeztem a szövetkezetbe... Az egységes földműves-szövetkezetbe. Most aztán lehetek ám szomjas ... SUSLA BÉLA’ nm, cuuuguii. maiis megy a ja­­vítókocsi, és az ügyes szerelők néhány perc alatt elhárítják a bajt. Valóságos hadrendben haladnak a gépek, fogy az álló gabona, telnek a teherautók, fordulnak a kocsik, viszik az életet a magtárba. — A nagy hőség szinte le­fojtotta a termést, megszorult a szem, ennek ellenére a ter­vezettnél nagyobb hozamokra számítunk. Búzából 7 tonna — a terv 6,5 —, árpából pedig 6 tonna — a terv 5,7 — ter­més várható hektáronként. Az aratást megelőző gépszemlén kombájnosainknak tudtára ad­tuk, mit várunk el tőlük, de megmondtuk azt is, hogy meny­nyi az érte járó munkabér, te­hát ügy a területre, mint a mennyiséere, de a minőségre is jő odafigyelni. Nagy, de egyben szép munka is betakarítani a jövő évi ke­nyérnek valót. A legfontosabb most az — összegezi az igaz­gató —, hogy a kombájnosok figyelmesen dolgozzanak, a ka­­lúszemelő csússzon alá minden kalásznak, ami megtermett, ne vesszen kárba. Örömmel mond­hatom, hogy kombájnosaink nem kapkodnak. Az anyagi ér­dekeltség kritériumait úgy ál­lapítottuk meg, hogy elsősor­ban a munka minőségében le­gyenek a kombájnosok és a já­rulékos munkát végző dolgo­zók érdekeltek. nagy figyelmet szentelnek a szalmabetakaritásnak és a má­sodvetéseknek. A szaima nagy részét — főleg az árpaszolmát — bálázzák, utána kazalozzák és fóliával takarják. Aratnak a gabőíkovói határ­ban ... Tizennyolc kombájn vágja a rendet, a 970 hektár búzában és a 240 hektár tava­szi árpában. Olyan kukorica és cukorrépa-táblák között vág­ják a rendet, amelyek — bár még korai elkiabální — állapo­tával lehet dicsekedni, s ami a nagyközség fejlődésének, az emberek forrása. biztonságérzetének A kombájnosok Lelkes Fri­gyes—Fenes Rudolf; Rostás Vince—Szemecsek Ödön kettő­sökkel az élen úgy dolgoznak kenyerükért, kenyerünkért, hogy az minél nagyobb legyen, úgy formálják holnapjukat a búzaföldön, a gazdaság egé­szében, hogy az idősebbnek, fiatalabbnak egyaránt bizton­ságot, igazi emberi élétet ad­jon. Szorgalmas, eredményes munka folyik ebben az állami gazdaságban. Olyan, amely a Munka Érdemrend viselőjéhez illik. Az idei aratás vakítóan kék, szikrázó égkalap alatt kezdő-» dött. Aztán szinte az utolsó órákban megérkezett ,ß.z égi ál­dás". A földművelő azt tartja: ha az uralásból az eső kiveri az embereket, akkor jó kukoricatermés várható, fó lenne, ha az idén is beválna ez a népi megfigyelés — 'mondják a ke­­nyércsata hősei, s a gabonatáblák susogását hallva máris in-1 dítfák gépeiket az újabb fordulónak. CSIBA LÄSZLÖ A kombájnok csoportos üze­meltetésének előnyeiről a szál­lításszervezésről, a javításról, az üzemanyagellátásröl egyet­len termelő üzem sem mond­hat le. Az elmondottakkal összhangban a Gabőíkovói Ál­lami Gazdaságban a kombájno­kat összevontan, csoportosan üzemeltetik. Ezért már ősszel a vetéskor ügyeltek rá, hogy a tizennyolc kombájn egy-egy határrészen tudjon dolgozni, találjon elegendő aratnivalót, és ne kelljen gyakran vonul­niuk az egyik határrészről a másikba, hiszen ez nagy idő­­veszteséggel járna. A járulékos munkák közül Csiba Anikó a Gabőíkovói Állami Gazdaság laboratóriumában a gabona nedvességét méri — Tóth József (1) és Rácz László (3) felvételei -JEGYZET A

Next

/
Thumbnails
Contents