Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-08-01 / 30. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1987. augusztus 1. 12 A gabonafélék betakarításának, kezelésének és tárolásának új gépei I. RÉSZ A CSKP XVII. kongresszusán elfogadott alapvető Irányzatokban megfogalmazódott, hogy a növénytermelés kulcsfontosságú feladata a gabonatermelés, az ötéves tervidőszak során biztosítani kell a terméshozamok magas szinten történő stabilizálását és 57—58 millió tonna megtermelését a termésátlag növelésével, a veszteség csökkentésével. A gabonatermelés növelése feltételezi a nemesítés és az agrotechnika terén elért új tudományos eredmények, és a korszerű mezőgazdasági gépek használatát. A KGST-tagországok szakértői 1981--85 között aktívan részt vettek a „Növénytermelés és állattenyésztés termelési folyamatainak gépesítése, villamosítása és automatizálása“ probléma közös tudományos munkájában. Az e téren végzett munkák koordinálásával a Prágai Mezőgazdasági Gépesítési Kutatóintézetet bízták meg, melyek közül az egyik a „gabonafélék szem- és szalmatermelésének betakarítására szolgáló új technológiák és gépi eszközök vizsgálata“. Az említett témák kidolgozása során új munkafolyamatokra és az azokhoz szükséges megfelelő gépekre tettek javaslatokat és elvégezték vizsgálataikat. A vizsgálat alapján összeállításra kerültek a gépek követelménylapjai. A GABONABETAKARlTÄS ÜJ GÉPEI Ä gabonatermelés növelésének egylk alapvető tényezője a betakarítási veszteségek csökkentése. A gabona terméshozamának növelésével a szemveszteség is növekszik. Ezért az új mezőgazdasági gépeknek meg kell felelniük az új fajták és agrotechnikai eljárások által támasztott követelményeknek. A különböző körülmények között végzett vizsgálatok keretében meghatározták az elérendő munkaminőséget (szemveszteség, tisztaság, szemtörés, a teljesítmény függvényében a termelési folyamat energiaigényének változását, összehasonlították a hossz- és keresztirányú cséplőszerkezetű gabonakombájnok alkalmazási lehetőségeit. A kombájnfejlesztés a keresztdobos cséplőszerkezetű és hagyományos szalmarázóládás kivitelű gépeknél magas műszaki színvonalú sokcélú gép kialakításához vezetett. Ezek üzembiztossága és kiszolgálási rendszere folyamatosan korszerűsödött. A gabonafélék terméshozamának növekedésével a további technológiai fejlesztés elsősorban a minőség javítására és az élőmunka termelékenységének növelésére irányult. A hagyományos felépítésű kombájn teljesítőképességének növelését kezdetben a munkavégző részek méreteinek növelésével érték el. Ez azonban a közúti és vasúti szállítás maximálisan megengedett mértékének eléréséhez vezetett. A teljesítmény további növelése a konstrukció elvének változtatása nélkül csak a szalmarázó hatásosságát növelő kiegészítő berendezésekkel lehetséges. A keresztdobos kombájnok vizsgálatainak eredményei alapján levonható következtetés, hogy azok áteresztőképességének legnagyobb optimuma 12 kg percenként. A kombájnok teljesítőképességének további növelése (a megengedhető mérethatárig) a lépcsős szalmgrázók elmaradásához, a cséplő- és szétválasztó szerkezet egyesítéséhez vezetett. így tűnt fel az új kombájntípus, a hosszdobos (axiáldobos). E gépeknél a levágott terményt továbbító szállítószerkezet (csigás vagy ujjas 1 segítségével kerül a hengeres váz és a forgó rotor közé, melynek mellső része képezi a cséplő-, hátsó része pedig a leválasztó szerkezetet. A hengeres vázon, valamint a forgórészen csigavonalban elhelyezkedő elemek — azonos körülmények között, területegységről 2—4,5 %-kal nagyobb mennyiségű szem betakarítása; — az alkalmazott alkatrészek, meghajtó mechanizmusok számának 5, illetve 10 °/o-os csökkenése; — összehasonlító körülmények között 10—15 %-os teljesítményigény-többlet; a szalma 2—3 szoros menynyiségének aprítása, aminek következtében nagy a tisztítószerkezet terhelése; — a leválasztószerkezetből kilépő szalma átlagos hosszúságának csökkenése 0,1—0,16 m értékre; — azonos veszteségszintnél 10—15 %-kal nagyobb teljesítmény, lejtős területeken végzett betakarításkor. Az axiáldobos kombájnoknál a cséplés és a szemkiválasztás nagy hatékonyságát az teszi lehetővé, hogy a termény hosszabb ideig van kitéve a munkavégző részek hatásának. Ezzel magyarázható a szalmaaprítás növekedése is. Az axiális cséplőszerkezetben a termény veszteség nélküli teljes kicséplése megtörténik. tengelyirányban továbbítják a levágott terményt. Ez a szerkezeti kialakítás az axiális cséplő- és tisztítószerkezet elnevezést kapta. A szalma, amely még tartalmazza a szem egyháoyadát, a hengeres váz hátsó részén speciális nyílásokon kerül ki a szerkezetből és a szemeket visszatartó szórószerkezet révén szétszórja a talaj felszínén. A gép további részegységeinek szerkezeti kialakítása nem tér el nagy mértékben a keresztdobos kombájnok azonos rendeltetésű elemeitől. Az említett téma kidolgozása során a hossz- és a keresztdobos kombájn következő eltéréseit határozták meg: — azonos méretek mellett nagyobb teljesítmény (50—9U %-kal), jelentősen alacsonyabb (1,3—1,5%) szemtörés a hagyományos vetésűek betakarításakor; az axiáldobos kombájnok stabil teljesítménye különböző (egy- és kétmeneles) betakarításnál; A axiáldobos kombájnok áteresztőképessége meghaladja a 12 kg/sec értékét. E kombájnok munkáját az új követelményeknek megfelelően kell értékelni, így max. 12 t/ha terméshozamú területek takaríthatók be e gépekkel max. 25 % szemnedvesség-tartalom és 40 °/o-os szalmaarány mellett, kukoricában pedig max. 18 t/ha lerméshozamú, max. 40 % szemnedvesség-tartalmú és max. 70 % száraztartalmú termés betakarítására használhatók. Ezekkel a kombájnokkal olajnövények, hüvelyesek, takarmánynövények és fűfélék magvai Is betakaríthíitók A kombájnnak hossz- és keresztirányban 50—200 mm magasságú egyenletes tarlót kell maga után hagynia. A kombájn szemvesztesége nem haladhatja meg az 1 %-ot, az aratórész veszteség pedig a 0,5 %-ot. A szemtisztaság kisméretű magvak betakarításakor 97 %, kukoricánál 80%, olajos- és hüvelyes növényeknél 95 %. A megengedhető szemtörés kisméretű magvaknál max. 2, kukoricánál 5, olajos- és hüvelyes magvaknál 3 százalék. A 1 kg/s áteresztőképességre vetített teljesítményigény 15—18 kW, a haladási sebesség 0,3—2,2 m/s, szállítási sebesség max. 0 m/s. A vágóasztal munka sebessége a terméshozamtól és a járóképességtől függően 4—7 m, különleges esetekben 7 m-nél nagyobb, az abroncsnyomás fez kihat a talajnyomásra) max. 0,15 MPa, a kihordócstga magassága 3 m feletti. A magtartály térfogata 3—6 m\ különleges esetben 3 m3 feletti A kombájn fajlagos tömege vágószerkezet nélkül 1 kg/s áteresztőképességre vetítve max. 1000 kg, a vágóasztal fajlagos tömege pedig 1 m munkaszélességre vonatkoztatva 250 kg, a gép használati Ideje 10 év. Az új kombájnokat fejlesztési munkáik befejeződését követően az állami gépvizsgáló állomások vizsgálják, minősítik. 1985-ben Csehszlovákiában az DON-1500 kombájnt vizsgálták. A 8,33— —11,4 kg/s áteresztőképességnél mért szemveszteség 0,72—2,28 % volt. A kombájn áteresztőképessége az agrotechnikai követelmények szerint megengedett szemveszteségnél elérte a 10 kg/s értéket. Az NDK szakemberei által kialakított új axiáldobos kombájn (E-530) eredményei sokat ígérőek. Az áteresztőképesség kalászos gabonában meghaladja a 14, kukoricában pedig a 18 kg/s értéket. A TECHNOLÓGIÁI FOLYAMATOK ELEKTRONIZÁLÁSA és automatizAlAsa Az új kombájnokon alkalmazzák az elektronika és az automatizálás komplex eszközeit. Az említett témák kidolgozásakor e kérdésre rendkívüli figyelmet fordítottak, A munka első szakaszában a szakértők erőfeszítéseket tettek az ellenőrző és jelző berendezések kidolgozására a kombájn munkájának különböző jellemzőihez, mint a szemveszteség, nedvességtartalom, a kicsépelt mag mennyisége és a felhasznált tüzelőanyag, a lejtést szög és a haladási sebesség. A munkát jelenleg a későbbi automatizálási rendszerek alapvető elemet, az adatrögzítő szerkezetek kialakításéra fordítják. A munkaminőségre, energiafelhasználásra, teljesítményre vonatkozó adatok feldolgozására a számítástechnikai eszközöket és hozzá csatlakoztatott kiíró berendezéseket lehet alkalmazni, amelyeket a kombájnon terveznek elhelyezni. A komplex automatlkák kialakításénak első szakasza már lezárult, s az elért eredmények felhasználhatók 1990-tg a gyakorlati célok megvalósításában. A második, szakasz a munkavégző szervek automatikus szabályozásának kidolgozása és bevezetése számítástechikai eszközök segítségével, az elektronikai, automatikai eszközök kidolgozásával, s a gyakorlati realizálás előkészítésével csak 1990 Után valósul meg. A SZALMABETAKARlTÄS ÜJ GÉPEI E kérdés megoldása során különös figyelmet fordítottak a szamabetakarítés új technológiai folyamataira, szálas (vontatott eszközökkel 1 és hálózott (hengeres és szögletes 1 tormában. A probléma megoldása keretében kidolgozták a szarvasmarha takarmányozására szánt szalma mechani-kai és kémiai feldolgozásának új technológiáját. A géprendszerbe a szárbetakarítás két új technológiai vonalát vonták be, a hengeres és a szögletes nagybálakészílést. A szár nagyméretű hengeres bálázásénak gépeit Lengyelországban, a . Szovjetunióban és Csehszlovákiában kezdték sorozatban gyártani, a szögletes nagybálázás technológiájának gépet jelenleg a fejlesztés szakaszában vannak. A hengeres nagybálakészítés gépsorát a bálázó, a rakodóval felszerelt pótkocsi és a bála bontó kiosztó képezi. A gépsor műszaki adatai a következőek; A bála méretei: átmérő max. 1,8 m, hosszúság 1,2 m; térfogat, max. 3 m3; szalmabála tömege max. 390 kg; szénabála tömege max. 550 kg; térfogattömeg szalma esetében max. 130 kg/m3; szénánál max. 183/ш3; teljesítményigény; bálázás (bálázó és traktor gépsort) 60— 75 kW; rakodás és a tárolási helyre történő szállítás (rakodóval felszerelt pótkocsi és traktor gépcsoport) 60— 75 kW. A hengeres bálakészítés technológiai gépsorát szalma, takarmányfüvek és len betakarításánál lehet alkalmazni. Csehszlovákiában megtervezték és a vizsgálatok sorozatgyártásra előkészítették az új 40 és 60 m3-es rendfelszedő pótkocsikat. A felszedő kocsi járószerkezete tandem rendszerű, négy kerékkel ellátott, felszedő szerkezettel, kihordó berendezéssel és vágó berendezéssel szerelték fel. A lehordó szerkezet két szállítóláncból áll. A rendfelszedő pótkocsi munkavégző részeinek meghajlása a traktor TLT-ről biztonsági tengelykapcsolón keresztül történik. A 60 m3-es MV 3—030 típusjelű rendfelszedő pőtkocslt 10 késes aprító szerkezettel látták el, a kések közötti távolság 80 mm. A szállítást sebesség 25 km/h. Méretei: hosszúság 2500 mm, magasság 3950 mm. Tömege: hasznos tömeg 7000 kg, össztömeg 11 ezer 385 kg. A 40 ms-es MV 3—031 típusjelű rendfelszedő pótkocsi 16 késes aprító szerkezettel rendelkezik, a kések osztása 80 mm. A szállítási sebesség 23 mm/h. A pótkocsi méretei: hosszúság 8720 mm, szélesség 2500 mm, magasság 385 cm. Tömege: hasznos tömeg 4300 kg, össztömeg 7985 kg. Mindkét rendfelszedő pótkocsi rakodási teljeménye max. 20 t/h. A hajtás teljesítményigénye az aprító szerkezet késeinek számától függ. Az aprítószerkeaet 16 késes üzemeltetésnél 15,1 t/ha rakodást teljesítmény mellett a hajtóteljesítmény-igény 17,2 kW. (Folytatjuk) Visszapillantva az első félév időjárásának alakulására elmondhatjuk, hogy a hűvös és csapadékos tavasz a kalászos gabonának különösképpen kedvezett. Főleg az őszt búzának, amelynél busásan kárpótolta a kedvezőtlen őszi Időjárás negatív hatását. Ezzel szemben a legproduktlvabb takarmánynövényünknek, a kukoricának korántsem kedvezett. A közel kéthetes késedelemmel végzett vetés, a hűvös május és az átlagosnál alacsonyabb hőmérsékletű júniusi időjárás következtében a kukorica fejlődése — az előző évekhez viszonyítva — lényegesen lelassult. Igaz, mezőgazdászaink az idén maximális igyekezetét fejtettek kt azért, hogy a kukoricának minél kedvezőbb feltételeket teremtsenek. Ennek köszönhetőn a kukoricatáblák zömén a növényzet egyenletes, kielégítő egyedszámú, gyommentes és egészséges. Megállapítható, hogy földművelőink kedvező alapot teremtettek a legkiválóbb hibridek genetikai adottságainak a kiaknázására. Az már nem az ő hibájuk, hogy a meteorológiai tényezők nem járultak hozzá az agrotechnikai intézkedések kedvező hatásának a kibontakozásához. Az Idén a hektárhozamok alakulását döntő mértékben befolyásolja a nedvességtartalom alakulása a kukorica fejlődésének kritikus szakaszaiban. Közismert tény, hogy minél bőtermöbb hibridről van szó, ez annál igényesebb a vízellátás folyamatosságával és optimalizálásával szemben. Vízszükséglet szempontjából a kukorica legkritikusabb szakasza 15—18 nappal a címerhányás előtt kezdődik, majd a clmerhányás és a virágTudnivalók a kukorica öntözéséről zás szakaszában folytatódik, s a tejesérés szakaszéban ér véget. Míg a kukorica tenyészidejének a kezdetén az evapotranszspiráció napi értéke 1,2—1,3 milliméter, addig a tenyészidő folyamán 3—4 milliméteres, a címerhányás és a virágzás szakaszában pedig 8 milliméterre növekszik. A címerhányás időszakában a nedvességhiány által előidézett stressszhatás — a vízhiány intenzitásától és időtartamától függően — 30—40 százalékos hozamcsökkenést is eredményezhet. Ebben a fejlődési szakaszban a kukorica 200—250 milliméter vizet is elfogyaszt. Tudjuk, a kukorica vízigényes növény. A tudományos kutatás azonban azt is igazolta, hogy az egyes agrotechnikai tényezők hatásfokának a növelésével a kukorica vízigénye is növekszik. így például a nagyobb arányú trágyázás, a sűrűbb növényzet és a hibridek nagyobb termőképessége növeli a növény vízigényét, s nagyobb követelményeket támaszt a vízellátás folyamatosságával, valamint az öntözési rendszer betartáséval szemben. A termő csernozom talajok trágyázása nyomán a kukorica vízigénye 40—60 milliméterrel növekedett. Ugyancsak jelentősen növeli a vízigényt az egyedszám. A hektáronkénti 50 ezer és a 70 ezer egyedszámú növényzet közötti vízigény különbözet elérheti a 40—50 millimétert. A 90 ezer tőszám esetében — a 70 ezerhez viszonyítva — a vízszükséglet 25—35 milliméterrel növekszik. A tenyészidő megnyújtásával nemcsak a vízszükséglet összmenynyisége növekszik, hanem a napi vízszükséglet is. Megállapítható, hogy napjainkban, amikor általános gyakorlattá vált a 80 ezer tőszámü növényzet, a vízszükséglet a ritkább növényzethez viszonyítva 60—70 milliméterrel nőtt. Kísérleti eredményeink, de a gyakorlat! tapasztalatok is egyaránt igazolják, hogy a jelenlegi hibridek genetikai adottságainak téljes kihasználása, valamint a hozamok stabilizálása érdekében a korszerű termelést rendszereket intenzív öntözéses gazdálkodással kell kiegészíteni. Ma már számtalan példa igazolja a kukorica öntözésének hozamnövelő é* gazdasági jelentőségét. Az öntözött területeken a hozamnövekedés aszályos években elérheti a 2—2,5, átlagos években pedig az 1—1,5 tonnát hektáronként. Ezt igazolja a Légi (Lehnice), a Vágsellyei (Sala), az Ostrovi, a Szenckirályfai (Králové prl Senci) Efsz, de több más gazdaság példája is. Öntözött területeken az Idén a kukoricát — szlovákiai viszonylatban — 20 ezer hektáron termesztjük, ami a kukorica összterületének húsz százaléka. Az öntözés hozamnövelő hatása legkevesebb 20 ezer tonna terméstartalékot jelent azokon a táb-Ott, ahol nem rendelkeznek korszerű Fregatt típusú Sntözőberendesésekkel, a kukorica öntözése a kritikus szakaszhan művelőutas megoldással sávos öntözőberendezésekkel is megoldható Fotó: —kim— Iákon, ahol az intenzív öntözés alkalmazható. Még egy átlagos csapadéka évjáratban Is az öntözés által a hozamok 2—3 tonnával növelhetők hektáronkénti átlagban. A kukorica intenzív öntözését a Fregatt típusú öntözőberendezések alkalmazása teszi lehetővé. Ma ezeknek száma elért a 400 darabot, аг általuk öntözhető terület pedig a 38 ezer hektárt, ebből hozzávetőlegesen négyezer hektár a kukorica. Erről a területről célszerű lenne elérni a 10 tonnás hektárhozamot. Hangsúlyozni szeretném a vetőmagra termesztett kukorica öntözésének szükségszerűségét. Az intenzív öntözés ugyanis az egyik alapvető feltétele a minőséges vetőmag előállításának. Nem hanyagolható el azonban a silókukorica öntözésének a jelentősége sem Különösen érvényes ez az Idei évre, amikor az időjárás nem kedvezett a tenyészidő beindulásának. Egyelőre nem tudhatjuk, hogyan alakul majd az Időjárás a kukorica fejlődésének kritikus időszakában. Az utóbbi harminc esztendő tapasztalatai azonban arra utalnak, hogy a kukorica fejlődésének kritikus szakaszában aránylag gyakoriak az aszályos Időszakok. Ebből a tapasztalatból kell kiindulni az idén is. Nem engedhetjük meg, hogy a kukorica akár rövid Ideig is vízhiányban szenvedjen. Hiszen аг Idei Igényes feladatok maradéktalan teljesítése megkövetel! az összes belterjesitő tényező teljes mértékű kihasználását. MICHAL SANTA mérnök, a Bratíslaval Talajtermékenységi Központ Öntözőgazdálkodási Kutatóintézetének munkatársa
