Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-08-01 / 30. szám

1987. augusztus 1, SZABAD FÖLDMŰVES 5 ÉS iSMET MEGMÉRETTETIK Tikkasztó a hőség Július tizenhetedikén. Aki teheti, árnyék­ba vonul, trodák hűvösében végzi teendőjét. Sokan a tópartok közelében tartózkodnak, mások huzatos panelházakban pihen­nek. A kenyércsata harcosai az említett napon sem tétlenked­nek. A Komáromi (Komárno) járás két mezőgazdasági üze­mében — a Hetényi (Chotín) és az Izsai (12a) Egységes Föld­műves-szövetkezetben — kombájnok búgnak, emberek sürög­­nek-forognak, nem csoda, hiszen javában folyik az aratás, a jövö évi kenyerünk a lét. A két szövetkezetét a megmérettetés kellős közepén kerestük fel. Németh István agronómus a Roxanára a legbüszkébb (A szerző felvétele) Hosszt) út áll mögöttünk. Még csak fél tíz, ám kocsink tűzokádó gvanánt bukkan elő az éles ka­nyarból. A gép — a személyzettel e­­gyütt — hűvösre vágvik. Am'kor Heténybe érke­zünk, csupán a szövetkezeti elnök részesít bennünket nem éppen a leg­­höbb fogadtatás ban. Nincs ideje, vallja, ezért rög­vest a növényter­mesztési ágazat vezetőiének irodá­jába tessékel. Csak éppen az agrnnó­­mus nincs jelen Várakozunk, üdítő után áhítozva. Fél­óra ilyentájt elég­gé tetemes idő. tü­relmetlenül leske­­lődiink. Mikor már úgyszólván tűkön ülünk, betoppan az agronómus, Né­meth István. A ká­vét — és főkép­pen a hűtött szó­davizet — szíveseit fogadjuk, s a ven­déglátás következ­ményeként mintegy lazábban nyúlunk a toliért és a jegyzetfüzetért. — Óriási a hőség, nagyon kár ezért — eiegved'k szóba Németh elvtárs.— Pedig micsoda hozamokat reméltünk! Sainos e természet ismét közbeszólt. Vagv két-hárnm héttel ezelőtt azt remé’tiik. a szó szoros értelmében rekordtermésre számíthatunk... Az ágazatvezető folytatná a sopán kodást, de hlrte’en közbevágunk. — Milyen a kalászos gabonafélék területi eloszlása szövetkezetükben? — ötszázhú'z hektáron van bú­zánk, száz hektárnyi pedig a tavaszi árpa. Néhánv szót talán a fajtákról. Búzánk 27 százaléka Viginla. viszony­lag naey területen — az összterület huszonöt száza’ékán — termesztünk Rnxanát. Maidnem hetven hektáron van Ranrtb:ánk, negyvenegyen Ag­­ránk. több m'nt harmincon Hanánk, a többi pedig Iris. A legjobban ez ideig a Roxana és a Viginta vált be nálunk. A jövőben a Roxana fajta is­­tápalását helyezzük előtérbe, mivel e fajta eIó’'Rteménvr(e végképp nem igényes, kimondottan szárazságtűrő, ami a m! viszonyaink közepette dön­tő tényezőként könyvelendő el. Érde­kesnek tűnik az összebasnníftás: a­­míg a Danűbia a mi földleinken 4,2 tonnát ad egv hektár átlagában, a Roxana bat tonnával szolgál, sőt. hat tonnán fein’ js terem. Az idei évre eevébkéní búzából 5.4 tonna termést terveztünk egy hektár vonatkozásá­ban. mfg tara'zi árnáhó! 5.1 tonna a terv. S a becslések? Tavaszi árpából több a tervezettnél: 5,4 tonnás átla­gos hekiárhozam. A hetényi szövetkezet gabonaföld­­je'n a látogatásunk előtti napon — tehát július tizenhatodlkán — kezd­ték szelni a gabonatáblák termését az arató-csénlő Pépek. — Sok a besült szem — vallja az agronómus. — Az árpánkból két nap leforgása alatt 72 hektárt arattunk le. Az összterületnek a fele Rubin faj­tával volt bevetve, termesztenek to­vábbá Orbit, Jaspis és Bonus fajtat. Ez Ideig a legjobbnak a Jaspis mu­tatkozik, némileg csalódtak a Bonus­­ban. S a növénytermesztési ágazat veze­tője újfent nyomatékosba: szövetke­zetükben csakis a szárazságot tűrő fajtáknak van jövője — mind a búza, mind pedig az árpa vonatkozásában. Azt Is ismételten aláhúzza, ha nem állnak be a trőpikus jú’iust hőségek, sokkal több ganobát sikerült volna tető alá szállítaniuk. A heténviek több éve kooperációs viszonyban vannak a Český Tešín-i Gép- és Traktorállomással. Olyan együttműködésről van azonban szó, ami egyoldalűmk Is minősíthető. De miként vélekedik minderről Németh István? — Négy saját kombájnnal rendel­kezünk. A kooperáció keretén belül három arató-cséplő gépre számítha­tunk. E 518-osokra. Több éve tart a jó viszonyunk a partnergazdaságvat, elégedettségünk mérvadója az elkö­vetkező évek alakulásának, jól dol­goznak a partnerüzem kombájnosai, arra törekednek, hogy a gabonabeta­karítás a minimális szemveszteséggel történjen. A segítségnyújtást nem szükséges viszonoznunk a partner­nek. Nekünk — am'kor társat keres­tünk — ez úgyszólván elsődleges fel­tételnek volt e'könyvelve. Az aratás előtt több alkalommal hangsúlyozták: nagy jelentőséget kell tulajdonítani a szalmabegyűjtésnek. Mint minden gazdaságban, a hetényi szövetkezetben is felettébb nagy be­csülete van a szalmának. A két da­rab Hesston és a magas nyomású prés mind ez ideig jól szolgált a szó­ban forgó mezőgazdasági üzem vo­natkozásában. Arról is tudomást szereztünk, hogy a kalászos gabonaféléken kívül 330 hektáron termesztenek szemes kuko­ricát. ebből száz hektárnyi területen a sládkovfCovői vetőmagszaporítási rendszer alapján. A BKR keretén be­lül pedig 230 hektáron termesztik e növényfajtát. Silókukoricájuk 137 hektárnyi területen van, s büszkék arra, hogy az egész terület öntözés alatt áll. Németh István a továbbiakban is­mételten visszatért az aratás témájá­hoz. Tette ezt abból a célból, hogy megemlítse néhány kiváló kombájnos nevét. Ekkor vetettük papírra a kö­vetkezőket: Sebők Dezső, Varga Ist­ván, Tóth Miklós és Mókos János. Szólt az agronómus a szocialista versenyről is, amelyet az aratás idő­szakára hirdettek meg. A rövid táv­út minden harmadik napon értékelik. A legjobb kombájnosok a vezetőség alapjából 100. Illetve 50 korona juta­lomban részesülnek. S külön értéke­lik a szalmabegyűjtők és a szántók tevékenykedését is. A szociális gondoskodás keretén belül taglalták az aratásban részt ve­vőkről való gondoskodást. A koope­rációs gazdaság dolgozóinak naponta öt alkalommal szolgáltak étellel, tel­jesen ingyenesen. Az üdítőről úgy­szintén gondoskodtak. S ami minden­képpen érdekesség: megvásároltak egy emeletes házat a faluban, ahol a vendégmunkásokat megfelelően el tudják szállásolni. SUSLA BÉLA Még néhány forduló és a Kertalja-dű loben már csak tarló lesz Amikor július 17-én a Ko­máromi járásban jár­tunk, mindenütt zúgtak már az arató-cséplő gépek. A mezőgazdaságban dolgozók ré­szére még napjainkban is ez jelenti a legnagyobb és egyben legszebb munkát. Ilyenkor az egész határt áthatja a frissen csépelt gabona Illata. Ez a munka ma már a korszerű gé­peknek köszönhetően nem tar­tozik a legnehezebbek közé. Mégis bármennyire vált rutin­ná az aratás, izgalom fog el mindenkit, amikor megállnak a ringó gabonatáblák szé'ében, s nézik az aratni induló gépe­ket. Korén keltünk útnak, hogy mire felszáll a harmat, fzsára (Iža) érjünk, ahol az előző nap kezdődött meg az aratás. A száguldó autóból csak Itt ott észleltünk némi mozgást a ha­­tárbad. Komárom után azon­ban, ahol az országút elágazik Izsa és Pat (Patince) felé, az egyik húszhektárnyi árpatábla mellett kombájnok sorakoztak fel. Megérkeztünk. Ez a Malo­mi-dűlő, a keresett szövetkezet­hez tartozik. A közben magaslő fák árnyékában traktor után csatolt, vízzel teli tartálykocsi állt, mellette pedig az aranygabonára éhes, pony­vával kibélelt Llaz teherautók és a mozgó javítóműhely vártak bevetésre készen. В ö j t ö s József növénytermesztési ágazatvezető nem sokkal utánunk ér­kezett a helyszínre a Kertaljáról, a­­hol szintén aratnak. Vidám hangula­tából kiérződött, hogy eddig nincs ok a borúlátásra. 0 tudja igazán a leg­jobban, mennyi munkával és gonddal kellett 'megbirkóznunk ahhoz, amíg elérkezett a várva várt nap. Az ága­zatvezető nem titkolta, hogy biza­kodva várták az aratást, amelyet az e ső ponttól az utolsóig az üzemi pártszervezet, a szövetkezet vezetősé­ge és a helyi nemzeti bizottság által jóváhagyott aratási-szervezési terv alapján hajtanak végre. A fő cél: minél rövidebb idő alatt, minél ki­sebb szemveszteséggel befejezni a ke­nyérgabona betakarítását. Kétségkí­vül az év folyamán ez a legnagyobb munkacsúcs. — A gépek javításával időben vé­geztünk, viszont az alkatrészhiány az idén is gondot jelent — jegyezte meg Böjtös János, majd így folytatta: — Nagy gondot fordítottunk a talaj-elő­készítésre, a fajtamegválasztásra, a szakszerű növényvédelemre, és az öntözésre, már amennyire a berende­zések azt lehetővé tették. Sajnos, az utóbbi két hétben tapasztalt nagy szárazság a búza érésére kedvezőtle­nül hatott, amely az ezermagsúly csökkenésében mutatkozik majd meg. Úgy tervezzük, hogy a kora reggeli karbantartást rövid megbeszéléssel kötjük össze. Ugyanakkor értékeljük minden egyes kombájn előző napi teljesítményét. Közben a gépek hozzákezdtek, hogy lépcsőzetesen felfalják a büszkén álló gabonát. Az aratás előtti főpróba az őszi árpa betakartíása volt, melyet 34 hektáron termesztettek. Helyébe siló­kukoricát vetettek. Hasonlóképpen a tavaszi árpa és a búza helyébe mint­egy 150 hektáron tarlőkeveréket vet­nek. Ebből 80 hektáron napraforgó és kukorica keverékét, 70 hektáron pedig koraikukorica-hibrideket. Ezen­kívül 80 hektáron Perkót vetnek zöldtakarraánynak, melyből csupán 30 hektárt hagynak meg tavaszig. — Célunk, hogy az összes árpaszalmát takarmányozásra használjuk fel, míg a búzaszalma egyharmadát almozásra — szögezte le a főágazat-vezetö. — A szalma begyűjtésére magas nyomá­sú felszedőprést, illetve felszedőkocsi­kat és Járvaszecskázót használunk. Szeretnénk a szalmát száraz és egész­séges állapotban veszteségmentesen betakarítani, legkésőbb az aratást követően tíz nappal. A szövetkezetben jól tudják, hogy az árpa betakarításánál rendkívül sok múlik a cséplőszerkezet és a toklá­­szoló helyes beállításán mert ha a sörárpa túlzottan toklászolt, akkor a szem csírája megsérül, s ezáltal el­veszti söripari értékét, amely csakis takarmányozási célokra használható fel. Ugyanekkorra ezzel együtt az ára is csökken. Más szóval, az árpater­melés végső éredménye egyebek közt a kombájnvezető és a gépkezelő szak­értelmétől Is függ. A Malomi-dűlőben a Banská Bystri­ca melletti Kremnlőkai Efsz-ből érke­zett vendégmunkások dolgoztak E 516-os arató-cséplő gépeken. Mint megtudtuk, a napokban várják újabb A gépezet beindult négy E 512-es gép megérkezését a Prerov melletti byškovicei baráti szö­vetkezetből. így a kenyércsatában összesen 12 kombájn legénysége szor­goskodhat majd egyszerre. (A hely­bélieknek egyébként két-két E 516-os és E 512-es kombájnjuk van.) Mire az első Liaz teherautó gabo­nával telt meg, már 11 őrá volt. A kisebb meghibásodások elhárítása miatt kissé sokáig tartott, amíg az első gépőriás Jóllakott. Vladimír Pél­dákkal, a teherautó vezetőjével el­mentünk a szövetkezet központi ga­bonaraktárához, amely mellett közvet­lenül — mint később láthattuk — tisztító- és szárítóberendezés találha­tó. A sofőrtől hamar megtudtuk, hogy csak a beszállított gabonamennyiség alapján fizetik őket, ezért naponta mindössze 80—90 koronát keresnek, ami valóban kevés. Markoviéi László, a mintegy 600 tonna befogadóképességű tároló ve­zetője elégedetten állapította meg, hogy eddig fennakadás nélkül folyik a beszállított gabona tisztítása és szá­rítása. Előző nap összesen 135 tonna árpa került biztonságos helyre. Elma­gyarázta, hogy minden szállítmányból mintát vesznek, s ellenőrzik a sze­mek nedvességtartalmát, ami Hóka Szilvia munkája. Énn-n akkor vé­gezte el több mintán az ellenőrzést. Az eredmény 14,5 és 17 százalék kö­zött ingadozott. A felső határ elég magas, de mivel ez az árpa még tisz­­títatlan és szárítás előtt áll, a ned­vességtartalom a későbbiek folyamán jelentősen csökkenni fog. Klnczer László traktoros a Kertal­járól hozott kicsépelt gabonát. Immár huszonhetedik alkalommal vesz részt az aratásban. Kizötyögtettük vele ma­gunkat a tetthelyre, ahol 12 hektár­nyi árpa betakarítása folyt. Az hit­tük, hogy a fejünk tetejére szállt le a nap, oly hevesen tűzött. Skuliba Miián főágazatvezető-helyettes, ifj. Ján Čižmár és Alexander Kurina fia­tal kombájnosok — akik éppen vál­tásra vártak — a tartálykocsi árnyé­kában kerestek enyhülést. A nagy hőség szemmel láthatóan egy kissé elbágyasztotta őket. Miközben beszél­gettünk, némi részvéttel figyeltük a fel-le törtető aratő-cséplő gépeket, s arra gondoltunk, vajon milyen me­leg lehet a vezetőfülkében. Az ágazat­­vezető-helyettestől megtudtuk, hogy a szövetkezetben 2 ezer 340 hektár szántóterületből 135 hektáron tavaszt árpát, 670-en pedig búzát termesztet­tek. Hangsúlyozta, hogy amennyiben az Időjárás továbbra is esőmentes marad,"akkor tíz napon belül végez­nek a munkacsúccsal. Tehát mire ezek a sorok napvilágot látnak, tudni fogják, milyen eredményeket értek el. Alexander Kurina kombájnos Is be­kapcsolódott a beszélgetésbe. Elmond­ta. hogy miután „Itt“ végeznek, Sträž­­nicére mennek kisegíteni. Ö már két alkalommal részesült ebben a meg­tiszteltetésben. — A búza aratását holnap szeretnénk megkezdeni — vette át a szót Skuliba Milán. — Ha két héttel ezelőtt több milliméter csa­padék hullott volna, ekkor most min­denképpen bizakodőbban várnánk a búza hektárhozamának alakulását. Én általában reggel ötkor már talpon vagyok, s bizony az aratás ideje alatt este tizenegynél hamarabb rtikán ke­rülök haza. Jelenleg naponta 80—90 hektáron vágjuk le a gabonát. Eddig elégedettek vagyunk a tavaszi árpa hektárbozamával, mely 5—6 tonna között ingadozik. Ugyanakkor a terv 5 tonna elérését tűzte ki célul (búzá­ból 5,3 tonnát). Az állami felvásárlási alapba búzából 1190, árpából 400 ton­nát; vetőmagnak búzából 250 tonnát, a takarmányalapba pedig búzából 1635, árpából 175 tonnát kell beszol­gáltatniuk. Akivel csak beszéltünk, mind elé­gedett volt az ellátással. Nem megle­pő, hiszen a szövetkezeti konyhán ki­tűnően főznek. Minden egyes kom­bájnos a reggeli munkakezdéskor hű­tőtáskát kap, amelyben frissítőt vihet magával. A vendégmunkásokat egyéb­ként a szövetkezet székházéban^ kü­lön e célra berendezett helyiségben szállásolták el. A tavalyt évhez hasonlóan az aratás végén a meghirdetett szocialistamunka-verseny alap­ján értékelik majd a legjobb teljesítményt eléró kombájno­­sokat, mageihordókat és szal­­mabetakarítókat. A tűzbiztonsá­gi és munkavédelmi előírások betartása mellett az emberek­ről valő sokoldalú gondosko­dásról sem feledkeztek meg, s ez így van rendjén. MACSICZA SÄNDOR A gabonaszemek „elindulnak“ a tárolóba vezető úton (A szerző felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents