Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-07-18 / 28. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. július 18. A mindentudó mester Korunkban, amikor úgymond a gépek szárnyán repül a világ, amikor a korszerű gépek, szalagszert) munkafolyamatok, a vegyszerek és bonyolult műszerek alkalmazása sajátos szakismereteket, szakosított szakmákat igényel, és hoz létre, azt gondolná az ember, hogy a néhai „mindentudó“, mindenhez értő mesterek kihaltak, s az úlszerfi termelési módszerek nem igénylik az ilyen embereket. Hogy ez az állítás nem egészen fedi a valóságot, és hogy még akadnak „fehér hollók“ a szakmában, arról nemrégiben győződtem meg a Tompái (Tupá) Egységes Földmőves-szövetkezatben, ahol egy érdekes emberrel, Piatrik Károly lakatos-kováccsal hozott össze a szerencsés véletlen. Hogy ez az ember megszállottja a szakmájának arról már szóváltásunk elején is meggyőződhettem. Maszatos, olajos arccal bújt elő a lavltógödörből, kezében nag* franciakulcsot szorongatva. Mély sóhajtást véve nagyot nyújtózott és megropogtatta fáradt csontjait. Egy vékony testalkatú, inkább ötvennek, mint hatvanötévesnek kinéző ember áll előttem. S mintha maszatosságát restellné, nem nyújtott kezet, csak úgy félvállról odavetette: „Na tessék, még a munkában sem hagyják békén az embert“. Közben kezét a nadrágjába törölte, aztán nézett csak kíváncsian a szemembe. — Gyakran zavarják munka közben? — kérdeztem bemutatkozás helyett. — Mi az, hogy zavarnak?! Egyszer Idejöjjön, Karcsi bácsi, máskor amoda, mindig szölltgatnak valahová, hol ezt, hol meg amazt kell megnéznem, kijavítanom. Hol itt, hol amott van rám szükség. Olyan gyorsan hadarta ezeket a szavakat, hngv alig tudtam nyomon követni beszédét. Meg azt sem tudtam, felém célozta-e szavalt vagy csak úgy szokásból maga elé dörmögte. Amikor helyet foglaltunk a szövetkezet tanácstermében, már higgadtabbnak látszott, nyugodtabb volt a beszéde. Legalábbis azt éreztem szavaiból, amikor arra a kérdésemre válaszolt, hogy magas kora ellenére ml készteti erre a maszatos és nem könnyű munkára. — Ha nehezebbet nem tud kérdezni, erre könnyű a válaszom. Tetszik tudni, szeretek dolgoznt — jelentette ki nyomatékosan, felcsillanó szemekkel. Mert nekem a munka az nem kényszer, hanem olyan, mint gyerekkoromban volt a játék. Öröm! Az emberek közt Is lobban érzem magam, mert becsülnek Talán azért, mert a munkámat mindig gyorsan és pontosan elvégeztem, és elvégzem ma is. És mindenkinek segítek, aki csak szólít, hogy Karcsi bácsi, ezt hogyan kell megjavítani, amazt tessék megnézni, segftene-e ebben vagy abban. Azt mondják, hogy én mindenhez értek, ami csak a vasmegmunkálásban adódik. Talán ezért van az, hogy a szövetkezet igénvt tart még munkámra, a vezetők mindig mondják: Karcsi bácsi maradjon még, ha jót tesz a munka, ha bírja még. Mi tagadás, jólesik az embernek, ha érzi, hogy a közös még nem veti ki magából. — A szakmám lakatos-kovács, do voltam én már esztergályos, lópatkoló-kovács, vízvezeték-szerelő, villanyszerelő, gépjavító. Nemcsak itt a telepen, hanem a környékbeli falvakban is végeztem efféle munkát, jelenleg a kovácsműheiyben dolgozom, de segítek az esztergályos munkában, és részt veszek a vetőgépek és utánfutók vagy más gépek javításában Is. Ha meg úgy kíván|a a helyzet, hát ütöm-gyúrom, formálom a vasat a kovánsműhelyben. Unatkozni bizony nem unatkozom. Életemben mindig a munkának éltein, nem álldogáltam én soha tétlenül. Pláne most nem engedhetem meg magamnak, nehogy rám mutogassanak, hogy nlcsak, az öreg, nekünk kell helyette is dolgozni. Talán ezért a munkaszeretetért tisztelnek, kedvelnek munkatársaim. Többször féltőn rám Is szólnak, hogy ne hajtsa annyira magát Karcsi bácsi. Hiszen megadott már mindent az életnek, amit munkájával csak adhat egy ember. Sőt, jóval többet, mint egyesek — mondogatják. Bizonyára nemcsak többet, hanem jóval nehezebbet is, hiszen a vasas-szakma nehéz munkát, kitartást igényel. Amikor a szakmát tanulta. még nem voltak ilyen bonyolult műszerek, gépek, alkatrészek, munkaeszközök, hocyan tud hát most részt venni az új gépek javításában, az alkalmazásában, hol szerzett ehhez ismereteket? — Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, de magánszorgalomból Időközben szereztem meg az új ismereteket, [gaz, hogy tizenötéves koromtól három évig Budapesten tanultam a lakatosszakmát. De amikor hazakerültem a faluba, patkolókovácsnak szegődtem. Nem volt más. Elvállaltam, és munka közben sajátítottam el a szakmát. Sokszor hajnalig kínlódtam a tüzes vassal, de addig nem tágítottam, amíg nem volt kész a munka. De közben minden kezembe kerülő szakmai dolgot elolvastam. Meg azr tán mással nem is foglalkozott akkor az ember, csak a munkájával. De nem Is tehetett mást, mert rávitte a kényszer, hiszen hajnali háromtól, este tizenegy óráig tartott a munkaidő a fiatal segédeknek. A kényszer adta vándorélet is hozzátett valamit a szakmai ismeretekhez. Mert a falusi kovácsságból az ötvenes években Ostravára szegődtem vasmunkásnak. Onnan később Selmecbányára (Banská Štiavnica) majd Zólyomba (Zvolen) mentem dolgozni. így kerültem hosszú vargabetűvel és egy fertálynyi tapasztalattal huszonkét éve az egységes földműves-szövetkezetbe. Valahogyan ma is így vagyok az új technikai Ismeretek elsajátításával. Igaz, hogy időnként vannak rövid továbbképző tanfolyamok a mesterek, gépészak, sofőrök számára, de ezeken szokás szerint az olyan gépeket mutatják be, amelyek már régen kint vannak a termelésből. Mire vége a tanfolyamnak, már úlnbb gépek várnak ránk. De nem érkezik velük sem szakelőadó, sem használati utasítás. \ — És mihez kezd Ilyenkor a szakember. hágván fngadia az új gépet — kíváncsiskodom tovább. — Kezdetben, amikor még újdonság volt a gép, csak bámultuk a nagy masinát, mint borjú az új kaput. De ez már a múlté. Ma, a szakembernek azonnal cselekednie kell. Átvizsgálni a gépet, megnézni minden részét, minden csavarját. A legjobb, ha az ember figyelmesen darabokra szedi, aztán megpróbálja összerakni, s fgy már tudja, mi mire való, minek hol van a helve. Igv gazdagodik úi ismeretekkel. Ez szükséges rossz. Sajnos, a gyárakból érkező gépek többsége nem üzemképes, s azonnali javítást igényel, új alkatrészeket kell gyártani hozzáluk. Erre a szakmára illik igazán az a mondás fs. hogy „a 16 pap holtig tanul“, mert itt, amíg csak dolgozik az ember, mindig tanulni ke'l. Tudni kell bánni az új gépekkel, s ez új ismereteket igényel. Miközben beszélgetünk, Piatrik Károllyal, felhallatszott a szerelők, s a gépjavítók munkazaja. Ogy vettem észre, hogy a mester fel-felfigyel, és már mebetnék|e vén. Ezért már csak az tránt ktváncsiskodtam. hogy ml határozza meg a napi teendőit, van-e pon'osan meghatározott munkamenet? — Ahogy vesszük. A szó szoros értelmében nincs, nem is lehet.yMindlg azt a munkát végezzük, azt a gépet javítjuk amelyre legnagyobb a szükség. Mondhatnám, óráról órára változik a teendő. Mert hiába állok neki reggel a teherkocsi javításának, ha napközban elromlik a mezőn a vetőgép. Ha bejönnek vele, azonnal nekilátunk javításának. — Előfordult-e az, hogy munka után keresték meg, mondjuk, amikor a tévéi nézte, hogy elromlott egy gép, kombájn, amelyet azonnal ki kell javítani. — Nem Is egy alkalommal előfordult, hogy alig értem haza, le sem vetkőztem, vagy éppenséggel elhelyeztem magam a tévé előtt, s jött az e’nök vagy mások: Karcsi bácsi, szüség lenne magára, elromlott a gép, le tudna-e jönni? Le kérem, válaszoltam. miért ne? Fordultam egyet, s már mentem is. Volt ez így éjjel, szombaton vagy vasárnap. Az utóbbi években a gabomiszárilóban 's segítek mint gépkezelő. loaz, nem hatvanöt éves embernek való munka, hiszen húsz méter magas létrákat kell megmászni. Maszatos. piszkos, környezet marja az ember szemét, arcát. Betanítottam már néhány embert a szárító kezelésére, de ahogy jönnek, úgy el is mennek. Nem bírják a port, meg a nehéz munkát Én kitartottam, nem úgy, mint a fiatalok. — fa, a fiatalok, figyeltem fel erre a megjegyzésre Ezek mások, mint maga volt ifjú korában? — Az én fiatalságomról jobb nem beszélni. Mondtam, hogy mi csak a munkát ismertük, hajnaltól késő estig dolgozni kellett. És nem is akárhogyan. Az egyént gazdálkodás korában a munkája sz,erlnt ítélték meg az ember. A jó munka volt az élet rendje, a becsület jele. Csak a maga munkájából élhetett meg az ember, nem lehetett mások segítségére támaszkodni úgy, mim ma a közösben. Ezért mondják ránk, idősebbekre, hogy vérünkben van a munka. Ami pedig a mai fiatalokat illeti, tény. hogy fogékonyabbak a tanulásra, többet tudnak a világról, mint ml tudtunk annak Idején. Könnyebben is meg’smerkednek a szakmával. Csak sajnos, nem olyan kitartóak, nincs olyan türelmük a munkához mint nekünk volt. Valahogyan kevesebb munkával és gyorsabban szeretnének nagyobb jövedelemre szert tenni. De lehet, hogy ez nem Is baj. Hiszen mi is erről álmodoztunk ifjú korunkban. És sikerült Is sok mindent megteremteni, jobb világot építeni. Igaz, hogy kemény, fáradságos munkával egyengettük az utat, akárcsak jómagam az Izó vasat a kovácsműhelyben. Mivel nem akarom, hogy úgy éljenek, mint mi éltünk ifjúkorban, amennyiben tehetem, mindenben segítségükre vol* tam és leszek a fiatal munkatársaimnak, hogy kevesebb fáradsággal sikerüljön elérni céljukat, hogy ne kelljen annyiszor „megégetni a kezüket“ mint nekünk kellett az életben. major Ágoston Az öntözés fejlesztése a Szovjetunióban Az SZKP XXVII. kongresszusán egyebek között a mezőgazdasági termelés dinamikus fejlesztését tűzték ki célul. A feladat megvalósítása olyan komplex belterjesftési program bevezetését feltételezi, amely a legkorszerűbb tudományos-műszaki ismeretekre támaszkodva a talaj termőképességének jelentős növelését vonia maga után. A szovjet mezőgazdászoknak igen bonyolult .talaj, és éghajlati adottságok között kell megvalósítaniuk az előttük álló igényes feladatokat A szántóterületnek mindössze 1.1 százaléka fekszik olyan éghajlati övezetben, ahol elegendő csapadékkal számolhatnak. A terület 58,9 százaléka olyan övezetben helyezkedik el, ahol az évi csapadék eloszlása igen egyenlőtlen, a terület 40 százaléka pedig kimondottan csapadékban szegény övezethez tartozik. A mezőgazdasági termelést nagymértékben megnehezítik a rendszeresen ismétlődő aszályos évjáratok. Ezek tíz év átlagában háromszor-négyszer fordulnak elő. Sőt, az ország száraz sztyeppes területein — ahol a gabonaféléknek mintegy 70 százalékát termelik — 1951-től 1983-ig 16 aszályos évjáratot könyveltek el. Országos viszonylatban a szélsőséges szárazság által előidézett hozamingadozások elérik a 30 40 százalékot, a mérsékelten száraz évjáratokban pedig a 30—40 százalékot. A szárazság által okozott negatív hatások mérséklése, valamint a nagy hozamok stabilizálása érdekében kétezerig szóló hosszúfávú meliorációs programot dolgoztak ki, amelyet 1984-ben a SZKP Központi Bizottságának októberi plénumán hagytak jóvá. Ugyanezen a plénumán az 1966-tó] végbement nagyszabású meliorációs munkákat is értékelték. Az 1966— 1985 évek folyamán az öntözhető terület 19 millió 700 ezer hektárral bővült. Az említett komplex talajjavftási munkákra 124 milliárd rubelt fordítottak a Szovjetunióban. Az 1981— 1985-ös években 6 millió 800 ezer hektáron öntözőberendezések és alagcsőrendszerek épültek. A korszerű meliorációs beruházásokat komplex módon valósitják meg, beleértve az infrastruktúra kiépftését is. A meliorációs munkák megvalósításához hatalmas gyártókapacitást hoztak létre. A nagykiterjedésű öntözőrendszereket — amelyek elsősorban a szemesek és a takarmánynövények termelésének növelését szolgálták — az Észak-Kaukázus Volga menti területein, valamint Ukrajna déli részein építették. Gyors Ütemben halad az öntözőberendezések építése Közép-Azsia, Kazahsztán és в Kaukázuson túli terület egyes köztársaságainak hagyományos öntnzőgazdálkodású területein. Az ország gabona- és takarmánytermelő övezetében — amelyhez az OSZSZK, Ukrajna és Moldávia tartozik — az eltelt 20 év folyamán 6 millió 100 ezer hektáron építettek öntözőberendezéseket. Ez annyit jelent, hogy Itt az öntözhető terület a négyszeresére növekedett az országos méretben megduplázódott területhez viszonyítva. Kazahsztáni, közép-ázsiai és a Kaukázuson túli területen az említett Időszakban az öntözhető terület 3 millió hektárral bővült, ami 39 százalékos növekedésnek felel meg. Az 1981—1984-es években a növénytermesztésből származó bruttó mezőgazdasági termelés az öntözött területeken intenziven emelkedett, ami ógyszólván a hatszorosa az Hntözetlen területekről elért bruttó termelésnek. Az öntözött területeken az 1 rubelre számítót hozamnövekedés az önözetlen területeken elért eredményeket négyszeresen meghaladja. Az öntözött területeken a mezőgazdasági bruttó termelés 5,3 milliárd rubelről 13,9 milliárd rubelre emelkedett, ami 2,6-szoros növekedésnek felel meg. Az említett időszakban a zöldségtermelés 4,8 millió tonnáról 14,3 millió tonnára, a takarmánytermelés pedig 4,1 tonna takarmfinyegyságről 27.7 millió tonnára növekedett. Ugyancsak gyors ütemben fejlődött az öntözött területeken a rizs és a gyapot termelése is. Egyre bővül azon mezőgazdasági üzemek száma, ahol az intenzív öntözés jóvoltából lényegesen növelték a hozamokat. Nem mennek ritkaságszámba az olyan üzemek, ahol hektáronkénti átlagban 40 tonna zöldséget, 60 tonna cukorrápahozamot és 30 tonna burgonyatermést érnek el. A Vqlga menti terület legszárazabb részein (asztraháni, volgográdi, knjbisevi és szaratovi terület) 1986-ig mindössze 166 ezer hektárnyi öntözhető területtel rendelkeztek, ugyanakkor túlnyomórészt zöldségtermesztéssel foglalkoztak. A fejlődésnek köszönhetően 1984-ig az öntözhető terület 1 millió hektárra bővült. Ma az öntözéses gazdálkodás a mezőgazdasági területnek mintegy 3,4 százalékára kiterjed, s ennek következtében a Volga menti terület növénytermesztése a növénytermesztés bruttó termelésének összértékén 25 százalékos arányban részesedik. Ukrajnában az öntözhető terület a szántóterület 8.5 százalékát teszi ki. Ugyanakkor ezen terület növénytermesztésének termelési értéke Ukrajna növénytermesztésének össztermelés! értékében 14,9 százalékkal részesedik. Kazahsztán déli részein, valamint az Örmény és az Azerbajdzsáni SZSZK-ban a növénytermesztésnek 75—99,6 százaléka az öntözött területekre összpontosul. A hosszú távú meliorációs program az 1986—1990-es évekre több mint 50 milliárd rubel ráfordítást irányoz elő. A jelenlegi ötéves tervidőszakban 3 millió 340 ezer hektáron építik ki az öntözőberendezéseket. Kétezerig az öntözhető területet 30—32 millió hektárra kívánják bővíteni. A hosszúfávú fejlesztési program olyan intézkedéseket Is tartalmaz, amelyek a talajjavítási munkák hatékonyságának a növelését célozzák. A 12. ötéves tervidőszakban előtérbe lépett a talajjavító eszközök minőségi javítása, valamint a vízgazdálkodási rendszer korszerűsítése. Az öntözőberendezések építése és ezek hatékony kihasználása jelentős mértékben hozzájárulhat a Szovjetunió közgazdasági és szociális fejlesztésének a gyorsításához. MICHAL ŠANTA mérnök. a Bratislava! Talajtermékenységt Központ Öntözögazdálkodási Intézetének munkatársa
