Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-31 / 52. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1Я87. december 31 A helyenként már megzabolázott, rakoncátlan Ipoly folyó mentén gaz­dálkodó mezőgazdasági üzemek közül kiváló termelési és gazdasági ered­ményeivel méltán tartozik az SZSZK élenjáró egységes földműves-szövet­kezetei közé az Ipoly nevet viselő Ipolybalogi (Balog nad Ipfom) Efsz. Ebben az 1980 óta hét falu határát egyesítő nagygazdaságban szép és méltó akkordja volt az idei őszi mun­kák maradéktalan elvégzésének és a Csehszlovák—Szovjet Barátsági Hó­nap befejezésének az az ünnepi ülés, amelynek keretén belül tartósan jó termelési és gazdasági eredményeiért a szövetkezet megkapta a „Csehszlo­vák-Szovjet Barátság“ megtisztelő elmet. Az ünnepi összejövetelen Török Ist­ván, a szövetkezet üzemi pártbizott­ságának elnöke a vendégek sorában köszönthette dr. Jozef Mravikot, a tu- Dr jozef Mravík, a CSSZSZBSZ Szlovákiai Központi Bizottságának vezető dományok kandidátusát, az SZLKP KB titkára átadja Eodonyi János agrármérnöknek a megtisztelő címről szóló tagját, a CSSZSZBSZ Szlovákiai Köz- oklevelet, ponti Bizottságának vezető titkárát. Az ünnepi beszámoló zárórészében Bodonyl János agrármérnök a szö­vetkezet mellett működő társadalmi szervezetek tevékenysége közül a CSSZSZBSZ-alapszervezet munkájával foglalkozott részletesen, amely a leg­több tagot tömöríti magába. Elisme­rően szólt az aktívan dolgozó üzemi bizottságokról, amely hét alapszerve­zet tevékenységét irányítja. Az egyes alapszervezetek a noszf 70. évfordu­lójának évében elsősorban a politikai­­nevelő és kulturális munkára, a mun­­kaaktlvitás fokozására és a baráti kapcsolatok elmélyítésére irányították a fő figyelmet. Az ünnepi ülés jó alkalmul szol­gált a szövetkezet korábbi eredmé­nyeinek és gondjainak összefoglalásá­hoz. Bodonyi János agrármérnök, a közel 1000 tagot foglalkoztató szövet­kezet elnöke beszámolójában többek között kiemelte, hogy a gazdaság éle­tében a 7. ötéves tervidőszakban ha­talmas előrelépés történt. Gazdasági­lag stabil egységgé váltak, teljesítet­ték valamennyi termelési feladatot, a pénzügyi tervet — s széles körű tár­sadalmi tevékenység bontakozott ki az efsz-ben. Csupán összehasonlítás­ként említette az elnök, hogy 1980- ban — az egyesítést követő első év­ben — a bruttó mezőgazdasági ter­melés elérte a 68 millió koronát a teljesítményeké a 75 milliót, míg a nyereség 3,5 millió koronát tett ki. A 7. ötéves tervidőszak végén a brut­tó mezőgazdasági termelés értéke meghaladta a 88 millió, a teljesítmé­nyeké a 109 millió, a nyereségé pe­dig a 6 millió koronát. Ebből kifo­lyólag érthető, hogy az ipolybalogi földművesek derűlátással és bizako­dással tekintettek a jelenlegi ötéves tervidőszak Igényesebb, összetettebb feladatai elébe, A növénytermesztés­ben kulcsfontosságú feladatnak mi­nősítették a kalászos gabonafélék, a hüvelyesek, a tömegtakarmányok, a cukorrépa és a speciális növények termesztését, az állattenyésztésben a társadalmi követelményekkel össz­hangban a szarvasmarha- és a sertés­­tenyésztés lett a domináló. Bodonyi János agrármérnök nem hagyta említés nélkül, hogy tavaly maximális igyekezetét kellett kifejte­ni, hogy a mezőgazdasági termelés összetett folyamatával szervezésiig is meg tudjanak birkózni. Jó érzés volt tapasztalni, húzta alá, hßgy a szövetkezeti tagok a legnehezebb pil­lanatokban — sok esetben a sza­badidő rovására — is aktívan viszo­nyultak feladataik elvégzéséhez. Az Idei év 11 hónapjának eredmé­nyei szintén jogos derűlátásra adnak okot az ipolybalogi szövetkezet dol­gozóinak. Hiszen a növénytermelés volumene elérte a 43 millió koronát, •s ez a szövetkezet eddigi történeté­ben a legmagasabb termelési érték. Ezzel a tervet egy százalékkal sike­rült túlteljesíteniük, annak ellenére, hogy ebben az esztendőben sem vol­tak a legkedvezőbbek az éghajlati vi­szonyok. Jő alapot teremtettek a gaz­dasági áll-atok téli takarmányozásához, mert szárazanyagra átszámítva 12 ezer 300 tonna takarmányt készítettek, ami a terv 20 százalékos túlteljesítését je­lenti. Jónak mondhatók az állatte­nyésztés ez évi eredményei is. Érdemes néhány gondolatot kira­gadni az elnöki beszámoló ama részé­ből, amely a szövetkezet szociális és társadalmi tevékenységét elemezte. Jelentős eszközöket fordítottak a gaz­dasági telepek és szociális létesítmé­nyek karbantartására, a szövetkezet dolgozói munkahelyi és természeti környezetének javítására, egészségük védelmére. Szólni kell továbbá arról Is, hogy az Ipolybalogi Efsz az Irányítás, a munkaszervezés és a javadalmazás ha­ladó formálnak érvényesítésében Is az úttörők közé tartozik a Nagykür­tösi (Veľký Krtíš) járásban. A terme­lésben jó eredménnyel dicsekedhet­nek a szocialista brigádok, melyek száma 20. A noszf évfordulójára vál­lalt kötelezettségeiket jelentős mér­tékben túlteljesítették. A szövetkezet a mezőgazdasági termelés intenzitásá­nak fokozása érdekében szorosan együttműködik más vállalatokkal. Az ünnepi ülés résztvevőinek egy csoportja (A szerző felvételei) Szlovákiában az Ipolybalogi Efsz a 75. szövetkezet, amely a „Csehszlo­vák—Szovjet Barátság“ megtisztelő címet viseli. Bodzsár Gyula KÁRPÁ T0NTÚL! BESZÉLGETÉSEK Az utóbbi időben elég gyak­ran megfordulok az Ung part­ján. Felejthetetlen emlékek kötnek a szelíden kanyargó, széles, i de sekély folyóhoz, amelyen nyáron azért lehet át­gyalogolni, mert szinte telje­sen kiszárad, télen pedig csak­nem fenékig befagy. Aztán az ezeréves várhoz, a korzóhoz, a történelmet árasztó keskeny, macskaköves utcákhoz, a széles sugárutakhoz, a várost körül­ölelő hegyekhez. Es elsősorban baráti szálak kötnek az itt élő emberekhez. Legutóbbi ottjártamkor nagy meglepetés ért, amikor az áj színház felé közeledtem. Ugyanis már nem épül, már játszanak benne. Október 31-én Ungvár napfán adták át ren­deltetésének. Hogy miért fon­tos a pontos dátum? Nos, éve­kig húzódott az építése, ko­rábban, ha szóba került, bará­taim lemondólag legyintettek, mondván: beszélni sem érde­mes róla, sohasem készül el. Amikor aztán már nagyon szo­rított a munka, mindenki ott termett — és szinte máról hol­napra befejezték az építését. S lám, egy mindenki által az el­ső pillanatban megszeretett kulturális központtal lett gaz­dagabb a város. Járom Ungvár utcáit, nézem az embereket, hallgatom a be­szélgetéseket. A lányok, asz­­szonyok csinosak. A farmerből készült szoknya, nadrág, kabát még mindig divat, de úgy, mint nálunk, ott is megjelentek az új anyagból, új fazonnal ké­szült ruhadarabok. Hiába, az államhatár a divatnak nem szabhat határt. Ami feltűnő, a nyárhoz képest, alig csökkent az utcai fagylalt árusok száma. Továbbra is kapható a finom, tejszínes csemege. Az idő hidegebbre fordultá­val ismét keresik a sirályok az emberek barátságát; a icís hí­don sokan állnak, és etetik ap­ró kenyérdarabokkal a mada­rakat. Azok pedig minden mu­tatványra képesek. Egészen az ember kezéig merészkednek, röptében az ujjak közül csípik ki az élelmet, vagy éppen a levegőbe dobott kenyérdarabot kapják el. Május elseje óta a Kárpáton­­tülon is érvényben van a ma­gánmunkáról szóló törvény, amely — elsősorban a szolgál­tatások terén — Igyekszik be­vonni a kis- és háziipari, s tá­­gabb teret engedni az egyéni kezdeményezésnek, a kisvállal­kozásnak. A törvény engedélye­zi például családi büfék nyitá­sát, magántaxizást és magánor­vosi praxist. Az egyik ungvári nyugdíjas varrónő örvendezett, mert a városban több száz nyug­díjas kap jogot kisipart mun­kára. Viszont tiltfa a törvény a bérmunka alkalmazását. A szovjet kisiparos és kisvállal­kozó nem tarthat alkalmazot­tat, legfeljebb családtagjainak segítségét veheti igénybe. Az eddigi tapasztalatok azt mutat­ják: Ungváron is sokan élnek a törvény adta lehetőséggel. A magánmunkáról szóló tör­vény nem titkoltan privilegi­zálja ,a kisszövetkezeteket. ló­magam is meglátogattam egyet, Családtagok állnak össze, hogy társulva felvegyék c versenyt a nagyiparral. Az állam helyi­séget, berendezést biztosit szá­mukra, különféle kedvezmé­nyekben részesíti őket, viszont teljesen önállóak. A támoga­tást vissza kell fizetni a maj­dani nyereségből, s ha a bank­számlán nem marad pénz, a szövetkezetei bezárhatták, dol­gozóit pedig szélnek eresztik. Az is igaz viszont, hogy itt mindenki annyit keres, amený­­nyit kitermel, az egyetlen mu­tató a nyereség. A szövetkeze­ti vendéglő valóban csodálatos. Ízléses berendezés, gyors, ud­varias kiszolgálás. Sorok nin­csenek — s ez már sokat el­árul. Az árak természetesen magasabbak a megszokottnál, de ezt nemigen kifogásolta a publikum. A minőséget Ungvá­ron is meg kell fizetni. Szeretem az ungvári vár,os­­csarnok hangulatát. Szeretek az asztalok között sétálni, né­zelődni. Télen is van zöldség és sok gyümölcs, mindenütt al­ma és körte az asztalokon, s viszonylag sok szőlő kellette még magát. Az egyik falusi né­ninél gránátalma iránt érdek­lődtem, mert ez volt a család kívánsága. Nincsen az nekünk, leikecském, mondta jóízű ma­gyarsággal, még nem kaptunk. Különben is az idén gyenge volt a termés, ki tudja, jut-e belőle hozzánk is. Aztán már nem is tudom, miről beszélget­tünk, csak beszélgettünk, lát­szott rajta, jólesik neki. Ami­kor búcsúztam, megkínált egy szép körtével. Ungvár olyan, mint egy meg­bolydult méhkas. Sok nemzet fiat élnek együtt békességben. Előfordul, hogy az orosz nem­zetiségű anyanyelvén beszél az ukránhoz, az pedig ugyancsak anyanyelvén válaszol. Észre sem veszik ezt, csak a kívül­állóknak tűnik fel, ők már megszokták. Aztán a magyar nyelvbe keverednek orosz sza­vak ... (Vége) ILLÉS BERTALAN Vannak, akiket a sors bőkezűen áldott meg munkával. Számuk­ra a munka oly szorosan kap­csolódik az élethez, hogy csak így érzik magukat teljes értékű ember­nek. Az állattenyésztésben dolgozók rengeteg áldozatot hoznak, ök az ün­nepeken — karácsony, szilveszter, húsvét — is dolgoznak, mert várja őket az etetés, fejés. Mind ugyanazt vallják: „Ezt nem lehet csak pénzért csinálni, a munkát elsősorban szeret­ni kell!“ Az eddik elmondottak Budai Fe­­rencre is érvényesek, aki a Nagyfö­­démesi (Verké ОГапу) Egységes Föld­műves-szövetkezet Jókai (jelka) te­lepén eteti és feji a teheneket. Hosz­­szú évek őta a legjobb és legmegbe­csültebb dolgozók közé tartozik, amit az Is bizonyít, hogy néhány éve tagja a szövetkezet vezetőségének. A házi­gazdát a reggeli és a délutáni fejés közti időszakban zavartam meg. Az emeletes ház földszintjén lévő vendégszobában ültünk asztalhoz. — Nincs értelme délelőtt fűteni, mivel a feleségem munkában, a két fiam pedig iskolában van — jegyezte meg, látva, hogy egy kicsit megráz­kódtam a hidegtől. — Sose tétlenke­dem. Mindig találok valamilyen elfog­laltságot a kert és a ház körül. Van szőlő, gyümölcsfák, főila, disznók, ba­romfi — magyarázta, őszinte mosoly­­lyal Budai Ferenc, majd így folytat­ta. f—i Pihenni csak munka közben tak elég korszerűek, s azokat az ál­latok Is nehezen szokták meg. Ma már csak az előfejést kell kézzel végez­ni, vagy egy gyulladt tőgy kifejését. Az emlékek tárából előkerül a tíz évvel ezelőtti lábtörés esete is. Azt követően Budai Ferenc hőnapokig nem dolgozott. A baleset borjúvezetés közben történt. — Az elmúlt három év alatt csak egy hétig hiányoztam, a gerincem ra­­koncátlankodott. Szerencsére néhány injekció rendbe hozott. Ezt a két ese­tet leszámítva sose hiányoztam, sőt a munkából sose késtem el. Amikor tér­dig érő hó torlaszolja el a bejáratot, akkor arra gondolok, a munkámat mindenáron el kell végeznem. Ilyen­kor nincs az az akadály, amely utam­ba állhatna. A kiváló munkájáért kapott külön­böző elismerő oklevelekről csak any­­nyit árult el, hogy vannak, semmi többet. Nem a mutogatást tartja fon­tosnak, hanem a napi teendők elvég­zését. Most, amikor ünnepi hangulatban úszik minden, amikor a csalód mele­gével fűtve éljük napjainkat, szere­tettel és tisztelettel gondolunk mind­azokra, akik Budai Ferenchez hason­lóan az ünnepeket Is munkával töltik. Kívánunk nekik nagyon sok erőt, egészséget a további küzdelmes hét­köznapokhoz. Macsicza Sándor (A szerző felvétele) Mindig készenlétben tudok igazán. Talán ezzel is magya­rázható, hogy rengeteget bírok dol­gozni, s mégsem érzem magam túl fá­radtnak. Nem is szeretnék ölbe tett kézzel ülni; ez elviselhetetlen lenne számomra. A családom már úgy-ahogy hozzászokott ahhoz, hogy az év min­den napján mennem kell, s ez — ma már így látom — másként nem is lehet. Egyebek közt azért sem, mert szeretem a munkámat, melyet Igyek­szem mindig lelkiismeretesen és oda­adással végezni, hogy amin rajta ha­gyom a kézjegyem, arra méltán büsz­ke lehessek. Ennek eléréséhez min­dig segítségemre van a vidámságom és a jő közérzetem. Tiszta lelkiisme­rettel a munka is gyorsabban elfogy. Pontos és alapos munkát kell végez­ni, akkor nem lehet hiba. Riportalanyunk egyre átszellemül­­tebben gyűri, kovácsolja mondatokba mondanivalóját. — A munkát még gyermekfejjel sze­rettem meg, odahaza a családban. Valamikor hat tehenünk volt. Szü­leimnek nyolc gyerekről kellett gon­doskodniuk. Akkor természetes volt, hogy az általános Iskola elvégzése után munkába álltam. Gyakorlatilag tizenhat éves koromtól vagyok fejő a szövetkezetben. Körülbelül tíz évvel ezelőtt társították a Nagyfödémesi, a Sládkovičovôi és a Jókai Efsz-t. Ami­kor munkába álltam, élég gyenge fi­zikumú voltam. Nagyon gyakran fá­radtan mentem haza a fejésből. Je­lenleg tizennyolc tehenet fejek és .He­tek. Mostanában 13,6 literes napi fe­­jési átlagot érek el. Volt már ennél jóval több Is, tizenhét liter, de ak­kor nyár volt, a tehenek legeltek, most pedig egész nap az istállóban vannak. Néhány évvel ezelőtt egy­szerre tizenhat üszőt fejtem, napi 14,5 literes átlaggal. Az üszőket tekintve ez kitűnő eredmény. A jó eredménye­ket az alapos munkának köszönhe­tem. Számomra nem a munkaidő szab­ja meg, mennyit dolgozom, hanem a feladat nehézsége. Ha a tehenet jől és tisztán tartják, s maximálisan ki­fejik, az eredmény Is jobb. Amikor a legjobban megy a fejés, olyankor még szabadságra sem megyek, mert azon­nal megmutatkozik, ha csak egy napig Is nem én fejtem a teheneimet. A régi időkről az ötvenes évek ele­jéről is sző esik, amikor még fáből épített istállóban dolgozott, kézzel vágta a szecskát, öntözőcsővel itatott, kosárban hordta szét az állatoknak az eleséget. Később a fejőgép beve­zetését követően nagy változás állt be a fejők életében. Az áttérés ko­rántsem volt olyan egyszerű, mint gondolnánk. Az első gépek nem vol-

Next

/
Thumbnails
Contents