Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-26 / 51. szám
12 .SZABAD FÖbDMOVES 1987. december 24. Fekete Ferenc kertészmérnökkel az utóbbi Időben gyakran találkozom Megfontolt, komoly szakembernek Ismerem. Noha még csak harmincöt éves, gazdag tapaszaiétokkal rendelkezik Eddigi munkájával tekintélyt vívott ki magának. Vezetői, munkatársai tisztelik és becsülik. A kéményből füst száll, fehéren tekereg az ég felé. Életjel. Akár a kutyák, melyek csaholva „riasztják“ vissza az Idegent. Vakkantásuk „kaputelefon“ funkcióval Is bír, néhány másodperc műlva zörren a zár, majd ajtó nyílik nyikorogva. — Csitt, te! — hallom a szót, miközben csinos fiatalasszony lép ki divatosan öltözve, tekintete kíváncsiságot, egyben meglepődést tükröz. — Kit tetszik keresni? — kérdezi kedvesen. Miután előadom látogatásom célját, tágas udvaron át invitál a házba. Az udvarnak nincs olyan zuga, ahol ne fedezhetnénk fel a jó gazda kezét Elöl virágágyások, az udvar körül szőlőlugasok találhatók. A házigazdát a szobában papírhalmok között találom, gyors mozdulattal ugrik fel meglepődve, ám alig telik el néhány pillanat, máris kéznyújtással, üdvözlő szavakkal köszönt Fekete Ferenc Bésben (Beša) született. Ahogy mondja, falusi környezetben nevelkedett. És máris felldéződik a gyermekkor. — Ha fél értettem, nagyon fontosnak tartja életének ezt a szakaszát. Saját meggyőződésem Is, hogy az ember életében a környezet, amelyben fiatal korában élt, az akkor szerzett benyomások, az akkor kapott titravalft meghatározó nyomokat hagy maga után... Fekete Ferenc szőr katonai főiskolára Jelentkeztem. A felvételinek ugyan megfeleltem, de egészségügyi okokra hivatkozva eltanácsoltak a katonai pályáról. A továbbtanulás reményét nem adtam fel. A Nltrai Mezőgazdasági Főiskolára jelentkeztem. A EGYET&tTČSBEN ÉLNI — Nem volt könnyű a gyermekkorom Dolgozni kellett, mióta az eszemet tudom. Óvodába és az alapiskola első osztályába helyben, Bésben jártam, majd Vajánban (Vojany) fejeztem be az alapiskolát. Kapálni Jártam a szüleimmel. Nyolcadikos koromban már kaszáltam Meg kellett tanulnom az élet minden huncutságát. A munkában az egész család részt vett. Szóval a szövetke zetben a kimért „porciókat“ meg kellett kapálni, mert különben terményt nem adtak volna. Aztán gimnazista koromban önálló feladatokkal is megbíztak. Kertészkedéssel foglalkoztunk. A palántanevelés, a jó zöldségfajták kiválasztása az én dolgom volt. — Hogy került a kertészeti egyetemre? — Nagykaposra (Veľké Kapušany) lártam magyar tanítási nyelvű gimnáziumba. Nem voltam )ó tanuló, csak olyan közepes, de dacból Is jelentkeztem főiskolára Sokan mondták, hogy kár minden próbálkozás, úgysem vesznek fel. Előfelvételi után tájékoztattak, hogy Magyarországon végezhetem a szakképzést. Nagyon örültem, hogy anyanyelvemen tanulhatok. Aztán nagysokára megkaptam a hivatalos papírt, hogy felvetlek a kertészeti és szőlészeti szakra, de Bulgáriába. Szinte forgott velem a világ, de belevágtam és 1975 decemberében, pontosan karácsony estéjén vörös diplomával végeztem Ploydivban. Talán mondanom sem kell, hogy nagyon sokat tanultam. Édesapám mindig azzal zárta levelét: „Édes fiam! Emberségedhez méltóan tanulj! Vigyázz magadra!“ Az apai Intelein tartást adott, önbizalmamat növelte. Nem kallódtam el — és bizonyítani akartam. — Mit adott önnek a plovdivi egyetem ? — Elmélyültséget, szakmaszeretetei, rendkívüli őt évet, amelyek során kiváló profeszszorokkal találkozhattam. Nagyon sokat adott Plovdiv: elkötelezettséget, szakmai öntudatot, tudományos érdeklődést, emberi kapcsolatokat. (A szerző felvétele) — A főiskola befejezése után hogyan alakult az élete? — Olyan helyre akartam menni dolgozni, ahol nagy a gazdaság, üvegházak vannak, nagyban foglalkoznak zöldségtermesztéssel, és van kapcsolata a világgal. Ahol akárhányadik hegedűs az ember, lehet élni, dolgozni. Később rájöttem, hogy irreális ' elképzeléseim vannak. Hazakerültem, a vaján! jövő Egységes Földműves-szövetkezetbe. Mindenféle munkát végeztem,, de a növényvédelemmel foglalkoztam a legszívesebben. — Hngyan került a nagykapost szövetkezetbe? — Akkortájban kezdtek hozzá az üvegházak építéséhez. A jelentkezésemre azonnal fölvettek. Igen ám, csakhogy az üvegházakat nem adták a kapóst szövetkezetnek. El tudja képzelni, milyen csalódás ért. Kezdetben itt is minden munkát végeztem, voltam takarmányos, agronómus, később a gépesítés szakaszán dolgoztam, majd beruházó voltam. Négy év után kerültem a szakmába, mégpedig 1979 decemberében neveztek ki főkertésznek, azóta ezt a munkát végzem. — Bemutatná a kertészetet, amelyet irányít? — El kell mondanom, hogy sikerült egyenesbe hozni a kertészetet. Jelenleg fi5 hektáron gazdálkodunk. Paprika-, paradicsom-, káposzta-, karfiol- és zeller termesztésével foglalkozunk. Az évi tervünk 2 millió 800 ezer korona értékű termelést irányoz elő, amelyet lényegében minden éven teljesítettünk. Elmondhatom, hogy egy valóban korszerű kertészetet alakítottunk ki. az Ortó partján, ahol minden Igényt kielégítő szociális helyiségeink vannak beleértve a raktárt, öltözőt, éttermet. A palántákat magunk neveljük ki fóliaházakban Primőr zöldségfélék termesztésével is foglalkozunk. Talán még az is említést érdemei, hogy a dolgozókat a szomszédos falukból autóbusszal szállítjuk a munkába és haza. — Ilyenkor decemberben mivel foglalkoznak? — A csoportnak egész évben van munkája, jelenleg a zeller hámozását végezzük Ugyanis hámozva szállítjuk a konzervgyárnak, Aztán már készülünk az új esztendőre. Rendbe hozzuk a fóliaházakat Fekete Ferenc és felesége kicsit eljátszanak a gondolattal. hogy mit is szeretnének gyermekeikből, ma még csak azt tudják, hogy ők is a legjobbat akarják a két kicsinek, — Zsuzsika ötéves, Erika három — kapcsolódik a beszélgetésbe a háziasszony. — Zsuzsikát minden érdekli. Ahol csak lehet segítene: mosni, főzni, Vasalni. Takarítás után, ha leülök egy kicsit pihenni, sokszor azon kapom a lányomat, hogy hozza a felmosórongyot, és súrolja a csempét. Erika beszédes, szeret énekelni, a nagyapja szerint énekes lesz belőle. Én meg anftak örülök, hogy mind a két lánynak kitűnő érzéke van a tánchoz. Az édesanya szemében büszkeség csillog. — Teljesen mindegy, milyen pályát választanak a gyerekek, csak szeressék! — folytatja a feleség. — A döntésben engem sem korlátoztak a szüleim, csak irányítottak, hogy helyesen határozzak. Nevelőnő vagyok egy napköziben. Sajnos, szüleim korán meghaltak. Gyakran járunk Bésbe. 19°.l-ben házasodtunk össze, nem panaszkodhatott Igazán megértjük egymást. Igaz, a férjem nagyon elfoglalt, korán reggeltől késő estig dolgozik, és gyakran szombaton és vasárnap Is az Ortón van. Az édesapa úgy mondja, hogy az okos szülői irányításra, feltétlenül szükség van. A döntésig még hosszú az idő. Feketéék szerint nagyszerű dolog, hogy Nagykaposon bőséges a választék. Többféle Iskola található a városban, csakhát a szabadidő kihasználásával van probléma. A két gyermek sok mindent megpróbálhat, ha kedve, szorgalma lesz hozzá. Ebben számíthatnak a szüleik segítségére. Hiszen a cél közös, ők ketten boldoguljanak majd az életben. — A feleségem megérti az állandó elfoglaltságomat, még gyerekeinkben is képes kialakítani a toleranciát. Otthonunk van és biztos hátterünk. És mellettünk áll a nagy család is, sokat segítenek a szülelmék is. Biztos, hogy a karácsonyt Bésben töltjük. Hiszen még manapság is a karácsony hazahívó ünnepnek számít — nyugtázta Fekete Ferenc. ILLÉS BERTALAN Bogoly János és Matis Pavol illusztrációs felvételei „Szedd (meg) magad46... Alábbi soraimat egy fölöttébb időszerű — a társadalmi közgondolkodás homlokterébe kerülő — probléma kapcsán vetem papírra: a Szlovák Nemzeti Tanács 7. ülése a szocialista törvényesség megszilárdításáról tárgyalt és hozott határozatot. A jelentésiekből, a beszámolókból és a vitában elhangzott felszólalásokból kiderült, rövidesen öt éve lesz, hogy a CSKP KB Elnöksége levélben szólított jel a szocialista törvényesség, erkölcs és jegyelem megsértése elleni harc hatékonyságának növelésére. A párt- és állami szervek azóta jelentős erőfeszítéseket tettek, hogy a dokumentumba foglaltakat megvalósítsák, ennek ellenére azonban csak részredeményeket értünk el. A vezetők sokszor lebecsülik a szocialista vagyon védelmének jelentőségét, nem elég hatékony a belső ellenőrzés, az ellenőrző szervek csak nagyon kis részben vesznek részt a bűncselekmények feltárásában. A szocialista törvényesség betartásában tehát továbbra is komoly fogyatékosságok tapasztalhatók. A képviselők megdöbbentő ténynek minősítették, hogy a szocialista gazdaságot megkárosító bűncselekményeket egyre gyakrabban követik el adminisztratív és vezető dolgozók. Mindezt akkor, amikor a becsületes munkát végző emberek támogatják a bűncselekmények elkövetőinek szigorúbb és következetesebb felelősségre vonását. Iártamban-keltemben én is láttam, hallottam és tapasztaltam egyet s mást. Az egyik gömöri szövetkezetben a terményszárítóból az ott dolgozók az éjjeli műszak alatt elloptak mintegy öt tonna kukoricát. Hamar kitudódott a dolog, a közbiztonsági szervek a tetteseket már másnap lefülelték. Kiderült, hogy a munkavezető is felelős, mert nem ellenőrizte az éjszakai műszak munkáját. Persze, azóta is vita tárgya a szövetkezet dolgozói között, mekkora vétség, milyen nagy hiba volt ez, s hogy mulasztásához mérten milyen büntetést érdemel az ilyen — és hasonló — beosztásban dolgozó vezető. Ügy általában jobban szeretik a „nagyvonalú“ vezetőket, akik „megbíznak“ beosztottjaikban, s nem ellenőrzik őket. Ezek a népszerűbbek, ezeket dicsérik, Lehet velük „beszélni“, s elfogadják a sört, a féldecit, szemet hunynak a késések, mulasztások felett. Veszélyes szemlélettorzulás ez, de sajnos, csaknem általános. Nemcsak ilyen módon nyilvánul meg, akad más példa is, Betakarítás előtt mindtg megszaporodnak a tolvajok. Védekezni kell ellenük, így kívánja a köztulajdon védelme, no meg a tisztességes többség érdeke is. Régi, de bevált megoldás: csőszt, kerülőt állítanak. Ezek többnyire morcos férfiak. Egyik kezükben zseblámpa, a másikban hatalmas jurkösbot. Elszánt ábrázattal kerülik a beérett táblákat, rettenthetetlenül járják a határt, hogy elriasszák a nép vagyona körül settenkedőket. A csősz és a kerülő minden gyanú fölött áll. Persze, mint minden esetben, ebben is akadnak kivételek, amelyek erősítik a szabályt. A r-t gazdaság kerülője Hyen kivétel volt. Éjszaka — hiszen úgyis a határt járta — nekilátott mákot szüretelni. Először csak otthoni fogyasztásra szedte és vitte, aztán vérszemet kapott: hordta a piacra. Tudta már az egész falu, jel is bátorodott apraja, nagyja. Amíg a kerülő — délelőttönként — éjszakai fáradalmait pihente kt, családostól szedték és vitték a mákot. Csak az agronómus nem vette észre... Mire „hivatalosan“ is sor került a begyűjtésre, a kombájnnak nem sok dolga akadt. Ezért a vezetőség „szedd magad!“ akcióban engedélyezte az utószedést. Az élelmes kerülő még a maradékot is irigyelte másoktól. Üres zsákokkal vonult ki a mezőre és elrendelte — a vezetőség nevében —, hogy minden tizedik vödörrel a „közös zsákba“ kell önteni a mákot. Még nyilvántartásba is vette, hogy egészen hitelesnek, törvényesnek tűnjön a dolog. A legérdekesebb, hogy a termés nem hiányzott senkinek. Talán egyszerűen kimutatták, hogy gyenge volt a hektárhozam, netán, hogy valamilyen természeti csapás pusztította el? De miért éppen a mák lett volna kivétel, ez az, értékes, könnyen szállítható termék? Mert nézzük csak a többit. Például a burgonyát. A mezőn asszonysereg hajlong. Szedik a burgonyát, A legszebb gumók a kötényzsebekbe, táskákba, batyukba vándorolnak. A műszak végéig mindenki „begyűjti" magának a tíz-húsz kilót. Alig bírják hazacipelni. De ez még hagyján. Jönnek a markos legények, a telt zsákokat a traktor pótkocsijára rakják, s irány a raktár! Csakhogy igen nagy kerülővel mennek a raktárba. Az éles „kanyarokban“, az alkalmi „lerak at oknál“ jónéhány zsákot elpotyogtatnak. Az agronómus itt is másfelé jár, semmiről se tud. Talán arról mégis, hogy a krumpli görbe útja még korántsem ér véget: a „befolyásos“ emberek következnek, nekik ts kijár a „természetbeni juttatás"... és hogy így van ez a paprikával, a szőlővel, a dinnyével, az almával. Szinte mindennel, ami megterem. Sok a lopás. Hétvégeken, sötétben. De ahol gyönge az ellenőrzés, már fényes nappal is. Ásnak, kapálnak, szüretelnek, A zsákok nagy káromkodások közepette huppannak a csomagtartókba, jurikokba. Mintha kialakulóban volna egy olyan felfogás, miszerint csak a buta embernek kell sokat dolgoznia a pénzéért, a megbecsülés, az elismerés mindinkább azt illett meg, aki kevés munkával, könnyedén jut sok pénzhez, különféle javakhoz, ö az ügyes, élelmes ember! „Ha közös, miért ne hordanánk haza“. „Ha nem lopsz, semmid sincs“ — bátorítják egymást az emberek, s bizony, ahol a herdálásért rossz szó sem jár, ott a tolvajnak csak egy bűne lehet — hogy észreveszik! Pedig a kisszerű provincializmus, a burgonyán, káposztán, fácánon stb. vett összeköttetés, a rengeteg aprócska „szívesség", „figyelmesség“ a „gittegyleteken" belül már-már veszélyesebb, mint némely látványosan elítélhető sikkasztás. Éppen azért, mert rendszerint érintve van benne az is, aki■ szólni, tenni ellene volna hívatott. Illúzió, hogy bármilyen problémát rendelettel vagy pusztán jogszabállyal meg lehet oldani. A rendelet az ideális állapotokat kívánja meg, a végrehajtás meg a reális társadalmi viszonyok útvesztőjében akad el. Amíg konkrétan, minden munkahelyen nem néznek szembe elsősorban saját magukkal, saját magatartásukkal, amíg csak jelentésekbe kerülő szólam lesz a „szocialista demokrácia", nem véleménynyilvánítást lehetőség, sőt kötelesség, addig nem várhatunk lényeges javulást. Amíg a munkaszervezés és ellenőrzés nem lesz egymást kölcsönösen feltételező szükségszerűség, addig — szavakkal — nem sokra megyünk. Kétségtelen, hogy az ellenőrzések hatékonyságát és a fele■ lősségre vonást szigorítani kell. De ugyanilyen fontos a jó munka elismerése, az ellenőrzést végzők anyagi és erkölcsi megbecsülése is. Ez azonban nemjesakj pénz kérdése. KORCSMAROS LÁSZLÓ
