Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-26 / 51. szám
1987. december 24. SZABAD FÖLDMŰVES, 7 (RÉSZLETEK KOriCS JÓZSEF: KALENDÄRIS SZOKÁSOK A mebvesai.jAn CIMÜ KÖNYVÉBŐL) Területünkön a télt ünnepkörön belül, de az egész évi szokásanyagban is a karácsony böjtjén gyakorolt szokások és a hozzájuk kapcsolódó hiedelmek a legbőségesebbek, legsokrétűbbek. Az ünnepkör legszínesebb, leggazdagabb cselekménysora a karácsony esti vacsora. A medvesalji falvakban karácsony böjtje még az utóbbi évtizedekben is egésznapos böjtöt jelentett. Ilyenkor még a gyermekek sem kaptak enni, csak oasorára. Azt mondták nekik, hogy ha egész nap esznek, akkor este a vacsoránál meglátják a zöld tyúkot az asztal alatt. Vecseklőn (Večeklov), amikor a gazdaasszony megfőzte a csíkot, leszűrte a levét, majd a fazekat az üres lével együtt a karácsonyi asztal alá tette, Itt ezt nevezték zöld tyúknak. Ugyanitt azzal biztatták a szülők a lányokat az egésznapos böjt betartására, hogyha nem esznek egész nap, akkor szép legényt kapnak majd. Almágyon (Gém. fablonec) a családnak egy idősebb nötagja egy szakajtó kukoricát hozott be a szobába karácsony estéjén és cire, cire, cire szavakkal hívogatta a zöld tyúkot az asztal alól, hogy a gyerekek figyelmét ezzel lekösse. A főétkezés időpontja a böjt miatt az esti órákra tolódott, vacsorára sem ettek azonban húst vagy zsíros ételt. A vacsora ételeit és a másnapi ebédet még kora délután elkészítette a gazdaasszony, mert másnap, karácsony napján már nem főztek. A karácsonyi vacsorához gondosan előkészült az egész család. Az asztalra kikészítettek fokhagymát, almát, diót. Egy egész kenyerei is tettek az asztalra szegetlenül, a magyarázat szerint azért, hogy egész évben mindig legyen majd kenyerük, ne fogyjanak kt belőle soha Vecseklőn egy egész kalácsot, morványt helyeztek minden évben a karácsonyt asztalra. Hidegkúton (Studená) 'a karácsonyi asztal terítésénél az asztal egyik sarkára néhány szem búzát, a másikra átellenesen néhány szem árpát szórtak. Itt különféle szerszámokat is helyezett a gazda az asztal alá. Ezek a jószágtartás eszközei közül kerültek ki pl. zabla, ostor, nyereg. Dobfenéken (Dubno) búzát, árpát, kukoricát és kendermagot raktak az asztal alá, ezt karácsony után a tyúkoknak adták, hogy jobban tojjanak tőle. Vecseklőn még emlékeznek arra. hogy a századforduló táján a gazda egy köt eg szalmát is hozott be az asztal alá. Tajtiban (Tachty) a gazda vacsora előtt az asztal lábait lánccal összekötötte, hogy biztosítsa vele a szerencsét a következő évre. A vacsora előtt a gazdaaszszony minden ételféleséget kikészített az asztalra, hogy a vacsora végeztéig ne kelljen felállnia, mert csak akkor lesznek ülősek a tyúkját, ha végig nyugodtan ül, nem tmozdul el a helyéről. A nagycsaládokban ilyenkor a menyecskék tálaltak, hogy a gazdaasszony nyugodtan ülhessen, mert ez az előírás csak a gazdaasszonyra vonatkozott, a család többi nőtagjára nem. Dobfenéken egy idős asszony helyett, akt egyedül él még ma is a fia tálal karácsony este, hogy 6 nyu godtan ülhessen. Taftlban a gazdaasszony tálalt, de a többiek addig nem kezdtek hozzá az étkezéshez, míg ő ts le nem ült, mert akkor tavasszal nem lesznek kotlósai. A vacsora fő ételei a vajjal főzött leves, a magalevl. a mákos csfk, vagy mákos guba és a szepés káposzta voltak. A magalevl a csík levéből készült, vajjal, sóval, paprikával ízesítve. A szepés káposztát a masina /konyhai tűzhely) fölött szárított szépé gombával ízesítik, ez szintén leves étel. ■ Az étkezés megkezdése előtt az egész család együtt imádkozta az Őrangyalát. Ezután Almágyon egy pohár pálinkával a kezében a gazda a következő rövid, kötetlen szövegű köszöntőt mondta: „Isten éltessen mindnyá|unkat erővel, egészséggel, sok számos esztendőkkel. Adjék az úristen a határunkba bő áldást, ha meghalunk. a mennyből részt." Vecseklőn a Miatyánkot imádkozta el felállva közösen az egész család. Hidegkúton a kővetkező felköszöntő szöveget mondta a gazda a vacsora megkezdése előtt: „Isten éltessen sokáig, hogy sok boldog karácsony ünnepet ünnepelhessünk meg együtt boldogan.“ Miután megitták a pálinkát, a család minden tagja lenyelt egy gerezd fokhagymát. A családi szokás szerint a gerezd fokhagymát.vagy söba mártották, vagy túrós bélés közé tették, esetleg ostyába csavarva nyelték le. Dobfenéken úgy magyarázzák, hogy azért ettek ekkor fokhagymát és ostyát, hogy ne legyenek kelésesek jövőre. Hidegkúton úgy vélik, hogy aki fokhagymát eszik ilyenkor, azt nem tudják megkísérteni a boszorkányok. Péterfalván (Petrovce) a fokhagymát ezért tették kt az asztalra, hogy az ördög ne férjen oda ne tudja elragadni Krisztus testét. Egyházasbáston (Nová Bašta) a fokhagyma lenyelése után — ami a boszorkányok távoltartására szolgált — a család mákos csíkot evett, azután káposztalevest és végül aszalt almát és körtét. Tajttban a vajas leves volt az első fogás, majd a mákos csík és az aszalt gyümölcs következett utána. A gazda a vacsora alatt anynyi részre vágott egy almát, ahány tagja volt a családnak. Azt tartották erről, hogy ha valakt eltéved és azokra gondol, akikkel együtt ette az almát, helyes útra tér. Vecseklőn ezt a szokást azzal magyarázzák, az a céljuk vele, hogy a család tagjai úgy tartsanak össze, mint ahogyan az alma darabjai egybe voltak. A vacsora során minden ételből a legelső falatot az asztal közepére egy tányérra vagy egy szalvétára teszi ki minden családtag. A szokást az egyes falvakban, sokszor az egyes családokban is különbözőképpen magyarázzák. Vecseklőn és Péterfalván úgy mondják, hogy az Or Jézusnak teszik félre az étkeket, hogy ő is részesüljön a vacsorából. Egyházháston az angyalkának rakják külön az első falatokat. Almágyon az elhalt családtagokra gondolva, a halottak részére teszik félre. Vecseklőn a vacsora végeztével a felső abroszt összehajtogatták, benne a karácsonyi morzsával, és az asztal sarkán hagyták újévig. Tajtiban gondosan megszárították a karácsonyi morzsát, hogy ne penészedjen meg, majd egy papírzacskóban a mestergerendára kötötték. Egyházbáston karácsony másnapján rakták zacskóba a morzsát és a padlásra tették föl. Almágyon a kamrában tárolták, Tajtiban néhány helyen az istállóban. A karácsonyi morzsái többféle emberi betegség gyógyítására és az állatok megrontásának ellenszereként is hatásosnak tartották . Steiner Ilona: Falu télen (óla)) MARTON IVÄN: Juhászné Surányl Éva: Hegyek (tus) Karácsony karácsonyra eljött hozzám a fiam a karácsonyfát keresi s mert nem leli hát nyugtalan a tiszta szobába vezetem s az ablak felé nézek fiam nem tudja mire vélni a dolgot kérdez díszítsük fel mondom ez lesz a jóság s a levegőbe körözök ez meg a szépség megy bele a játékba fiam s köröz — a tisztesség — a türelem — a szeretet — a bölcsesség a tisztelet meg te leszel rajta emelem fiam a magasba csüngünk a fán én és fiam a hátsó szobában duruzsol a kályha terjed a káposztaszag SZITASI FERENC: Remény Ma talán mindenkiben megszületik a béke, gyolcs-csillagok rakódnak a fák hegyére, a kéményekből komótosan száll a füst, a fenyőfák levelén a fény színezüst — ma talán mindenkiben megszületik a béke. Ma talán a gyűlölet mindenütt meghal, csöndben nyílik ki szemünkben a hajnal, a madarak kertünk fáira szállnak, s gyümölcsadó nyárról álmodnak az ágak — ma talán a gyűlölet mindenütt meghal. Juhászné Surányl Éva: Fák (tus) „Ünnep, ha énekelhetek” 'Az autóbusz motorja egyhangúan duruzsol. Az utasok zöme a széktámlára hajolva bóbiskol. Sliacky Mónikának azonban most nem (ön álom a szemére. A jármű ablaka mellett tovarohanó csupasz cseresznyefákat figyelt. A tizenkilenc esztendős leány hazafelé tart, szülőfalujába, Kistfirra (Maié Tűrovce). A Tavaszi szél... népdalverseny országos döntőjének aranyfokozatot kapott szólóénekese a szlovák fővárosból a szüleihez utazik. S módfelett boldog. Régebben, jut eszébe hirtelen gyermekévei néhány emlékmorzsája, nem szerettem énekelni. Az óvodában rajtam kívül nem volt leány az osztálytársak között, hát nem csoda, ha csupán a fiús játékokat ismertem, kedveltem. Fára másztam, sőt, fociztam. Este aztán rendszerint lehorzsolt térddel, s zúzott orral tértem haza. — jaj, Mónika, Mónika — siránkozott ilyenkor édesanyám —, hogy nézel ki már megint? Ml lesz belőled, te leány? Neked kötni meg horgolni illenék, nem a fiúkkal focizni! Édesapa könnyebben napirendre tért viselt dolgaim fölött. — Ne idegeskedj, anyjuk — vigasztalta édesanyámat —, pár év alatt kinövi ezt a Mónika. S valóban így történt, neki lett igaza. A fordulat kilencedikes koromban következett be. „Énekel az egész falu“ néven négy szomszédos község közötti dalos versengésre került sor. Helyben volt, hát én is szereplésre jelentkeztem. És sikerem volt: én lettem a legjobb szólóénekes ... Azóta, nem is tudom már pontosan, hányszor, négy vagy öt alkalommal nyertem első díjat különböző énekversenyeken. Aztán ezerkilencszáznyolcvanötben Bodonyi András látott hozzá énekhangom szakszerű csiszolgatásához. S — közreműködésével — még ugyanabban az évben eljutottam a Tavaszi szél... kerületi döntőjébe. Nem kerültem be az országos döntőbe, de ez nem tört le, nem adtam fel a harcot. Már csak azért sem, mert akkorra már valósággal beleszerettem az éneklésbe. Ünnep volt számomra, ha dalolhattam. A legtöbb szabad percemet, órámat énektanulásra fordítottam. Bodonyi András is biztatott. — Fel a fejjel Mónika — Ismételgette, amikor belefáradtam egyik-másik dallam sokadik újrázásába —, a türelem rózsát terem. Hálás szívvel gondolok rá. Sokat köszönhetek neki. Most is az ő segítségével készültem — El sem tudom képzelni az életemet a népdalok nélkül — vallja Sliacky Mónika az országos versenyre. Szépséges koloni (Koliňany) népdalokat adtam elő. A közönség nagyon megtapsolt. Mikor lementem a színpadról, a színfalak mögött, ahol senki nem láthatott, telesírtam a zsebkendőmet örömömben. Ujjával ákombákomokat rajzol a bepárásodott ablaküvegre. Aztán másfelé kalandoznak a gondolatai. Közgazdaságtanból is szakérettségiztem. mégis bolti eladó vagyok: az ipoíysági (Šahy) villamossági szaküzletben dolgozom. jól érzem magam a munkatársaim között. Remek kis csapat vagyunk. Most már szivesen szerepelnék zenei rendezvényeken. Megfogadtam, bárhová hívnak énekelni, habozás nélkül elmegyek. Lehunyja a szempillált, hoszszán elmereng . Az országos találkozó előtt azért izgultam egy kissé. „Nem baj, ha megelőznek majd mások — búcsúztattak szüleim az induláskor —, csak tudásod legjavát add“. Most bizonyára nagyon-nagvon boldogok... Könnycsepp tolul a szemébe a meghatottságtól. Kint elered az eső, kövér cseppek dobolnak a busz ablakán. Jaj, húzza össze magán a lány fázósan a kabátját, jö lenne otthon lenni már... ZOLCZER LASZLÖ (A szerző felvétele)
