Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-26 / 51. szám
AZ SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1987. december 24. ★ 51. szám * XXXVflI. évfolyam ★ Ara 1,— K6s Az Idén felbecsülhet ellen értékű ajándék került az emberiség jelképes karácsonyfája alá. Egy hOn óhajtott, mégis évtizedeken keresztül megválóslthatatlannak és elképzelhetetlennek vélt találkozás eredményeként mosolygó arcok, baráti kézfoqások kíséretében — félelemoldó, reménykeltő és egyben tórténelemformáló megállapodás született. Az emberiség karácsonyfáján kigyulladt egy csillag, amely reménysugaraival beragyogja a sok szenvedést látott és a pusztulás veszélyének kitett világot. Méltó elózménye volt ez a békesség és a szeretet ünnepének, és feljogosít a bizakodásra, hogy majdan légyvérmentes világban ülhetjük körül a karácsonyt asztalt Addig azonban még sok a teendő. És nemcsak a legmagasabb fórumokon .. Sajnos, megvannak a magunk ap’ó. láthatatlan „fegyverei*, amelyek — kisebb közösségekben bár, de — ugyancsak képesek rombolni és fájdalmat okozni. Ezek áldozataival telnek meg a gyermek- és nyugdíjasotthonok, az idegszanatóriumok, ezek okoznak botrányt, könnyeket és álmatlan éjszakákat, ezek tépnek szét gyöngéd érzelmi kapcsolatokat, ígéretes. tartalmas barátságokat és mérgeznek meg munkahelyt léakört Karácsonykor általában „letesszük a fegyvert“. a gyűlölet, az önzés, a gög fegyverét, és ünnepi arcunkat mutattuk. Ez szép és megható, de az Igazán megnyugtató az lenne, ha az ünnep fényeivel együtt nem hunyna kt belőlünk az Önzetlenség, a készség, a tapintat — a szeretet... Tétován és bizonytalanul porolgattam le az Iménti szavakat, s még Inkább kétkedve Mám le azokat. Éltjéptesedett világunknak mintha idegen lenne az óaymond divatját mült hangnem, mintha nem Illenék a létnek eme érdes formáidhoz. Ugyan ki ér rá a számítógépek és a robotlzócló korában érzelegni, önvizsgálatot tartani, sót urambocsd* önnevelést gyakorolni? — Márpedig, amíg gyermekeink könyvespolcán ott a Ktsherceg, rA légy fó mindhalálig, az Árvácska, amíg könnyeket csal a szemünkbe Kodály Esti dala vagy Békességóhajfása, és szívesen hallgat fűk Bart Ok, Mozart vagy Smetana zenéiét, amíg megállunk és eltöprengünk egy tárlat képet előtt addig nincs veszve az emberi közösségek összetartó ereje, addig é'tjük és érezzük a karácsony titkát és varázsát. tzen az egyedien estén elcsendesedik a világ, üresek az utcák, lassanként kígyóinak a fények a szobák ablakaiban, a karácsonyt dallamok zsongásában közelebb hatolnak egymáshoz az emberek. Я mackó, a baba. a kts vasát, a könyv láttán öröm csillan a gyermekek szemében, apa, anya távolban kutató, töprengő tekintettel nyugtázza a kicsinyek örömét. s a nagyszülők mosolya egészíti ki a karácsonyt Idillt,,. Csakhogy, mint tudjuk, ez a kép nem általános. Sok családban sajnos a békesség estéjén sem sikerül féken tartant az Indulatokat. És ugyancsak melléfog az az anya, apa la, akt az elhagyott gyermeket drága ajándékkal próbálja kárpótolni. Másutt „megfeledkeznek* az egyedül éló szülőről, rokonról.,. Hány magányos ember töltf meddő ndrokozással az ünnepet fürkésző, sóvdrgó szemmel fest az ablakot, ajtót, hátha nyVik már, hátha kopogtat valaki.... maid könnyezve veszt tudomásul, hogy ő már bizony karácsonykor sem hiányzik senkinek Most, amikor a béke ügyében, az élet védelmében megtörténi az első lelentős lépés, legalább a karácsonyt gyertya fényénél jó lenne elgondolkodni azon, mivel Is tárulunk hozzá, hogy ez a féltve őrzött élet szép, értelmes és telfes legyen. GYEPES ARANKA Kellemes ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak! A kovács, aki Rómában is járt (4.) —— -....... Ahol mindig pezsgő az élet (11.) Túl az Öperencián m Egy kiállítás képei (13.) , . . . , . J- í . . • • ' Haladó tapasztalatok iskolája-10.) A Nádas-tó ajándéka (14.)
