Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-19 / 50. szám

в SZABAD FÖLDMŰVES _ 1987. december 18. Kisgyerek kis gand...? Eredetének helyén és idejében kétségkívül Igaz lehetett a szólás. Ugyan ml gpnd Is lehetett egy csu­pa öröm kisgyerekkel a népes ud­varral körülvett, fehérre meszelt tor­­ndcos házban, ahol békességben megfértek egymással a család három­négy nemzedékének tagjai. Tavasszal, nyáron a csöp gyerek nagymamával vagy a nagyobbik testvérrel a csi­pogó pelyhes kislibákat terelgetve kitotyogott a libalegelöre, ahol fel­csendültek a gyermekdalok, skandál­ták a kiolvasókat, s közben készült a libuskavlrág- meg a pitypangko­­szorü. Télen apa kis szekeret, falo­vat faragott, ómama meg rongyból, csuhéból ügyeskedte kt a pöttöm emberke játékait, amelyeket joggal tudott a sajátjának, hiszen maga is részt vett az alkotó munkában. Ado­gatta nagy buzgalommal a kelléke­ket, és szóval követte a munka folya­matát: ez lesz a szeme, ez az orra, kócból fonjuk a haját... A pattogó tűz ontotta a meleget, a nagy szo­bában elfért mindenki. Ének váltotta a mesét, szójáték a mókát. Nem ne­veltek, Oktattak, a gyermek a szó szoros értelmében játszva tanult. Kör­nyezetének jótékony hatása alatt spontán alakultak magatartásformái, modora, érzésvilága, szókincse. Érez­te, hogy szeretik öt — és nemcsak öt, hogy ttt mindent egymásért, egy­más javára tesznek. Természetesen későbbi érdeklődésé­ben, feliemében is tetten érhetők a zsenge gyermokkor hatásai. De ez már nem egy bizonyos korhoz kö­tött, hanem általános érvényű igaz­ság, amelyet pszichológusok egész sora megfogalmazott. A tény tehát adott, csupán azok a bizonyos hatá­sok változnak, s nem tudni kinek a favára... Ma a nevelésben, Is — s ez korta­nét — szigorú elméleti megalapo­zottságra törekszünk. Ez nem is len­ne bal, de azért jó, ha szem előtt tartjuk azt is: „Kettős úton halad az emberi élet: Egyik a gyakorlat, másik az elmélet.“ fArany} A vizsga izgalmait élő diáklány kismama talán éppen Vekerdy Tamás könyvéből memorizál: „A nevelést legkésőbb a fogantatás pillanatában kell elkezdeni...“ Aztán megszületik a baba, mindenki boldog... Csak ké­sőbb kezdődnek a gondok. Anyuka szakdolgozatot ír, apu műszáki raj­zokat készít, újságot olvas, a gyerek topog, nyafog a kiságyban. — Ugyan vedd már fel azt a gyereketI —­­Hogyisne, kényeztessem, aztán két hónap múlva, ha bölcsődébe megy, hogy rázom le magamról?I. A kicsi bölcsődében van, „jól“ érzi magát, mindenesetre jobban, mint otthon: nincs egyedül, beszédet, han­gokat hall, gondoskodnak róla. Nem sír tehát a mama után — és ugyan­úgy nem sír az a kicsi sem, akinek szülei nem értik meg egymást, aki­ket már semmi egyéb nem tart ösz­­sze, csupán a gyermek. Igaz, a nő­vér szerint ktcsit agresszív a legény­ke, dehát „annyi baj legyen, legalább életrevaló“. A másik anyukának pedig fő a feje, mert minden reggel úgy kell lefej­teni karjáról csimpaszkodó, toporzé­­koló csemetéjét. Azon töpreng, vajon hol rontotta el. Hátha tényleg meg­szívlelendő a jóindulatú intelem, mi­szerint korunkban közösségi életre kell nevelni elsősorban, nem kell dé­delgetni, pátyolgatni a ktcsit, elég ke­vesebbet foglalkozni vele .., Lám, ha így jár el, most kevesebb a gond­ja. Csakhogy 6 erre nem képes, mert anyja a gyereknek. De hát miért állunk tanácstalanul, kétségek közt egy természetes jelen­ség fölött, tudniillik, hogy a gyer­mek ragaszkodik édesanyjához, azok­hoz, akikhez tartozik. Az is termé­szetes, hogy tiltakozik, amikor kira­gadják abból a puha, meleg közeg­ből, ahol jól érezte magát, és egy idegen ismeretlen világba csöppent. Honnan, ha nem innen, a gyermek­kori ragaszkodásból, a valahová tar­tozás érzéséből erednek azok a gyökerek, amelyekből a későbbi kötő­dés táplálkozik szülőkhöz, családhoz, s amely végső soron öntudattá, ha­zaszeretetté teljesedik. Nem azt *kellene fontolgatnunk, hogy mennyi elég a szereiéiből... GYEPES ARANKA Hétalvók December a tél „legsötétebb“ hó­napja. A Nap nálunk félnyolc tájban kel és alig van délután négy óra, már le is nyugszik. Ez nem is cso­da, hiszen az ősz folyamán — déli irányban — egyre távolabb kerül az egyenlítőtől. A nappalok rohamosan rövidülnek, az éjszakák pedig hosz­­szabbodnak. December 22-én pedig — ez az úgynevezett téli napforduló — az éjszaka hosszabbá válik mint a nappal. A természeti népek ezért jog­gal nevezik decembert a Hosszú éjek holdjának. Nehéz bizony Ilyenkor reggel hét­kor kibújni a paplan alól és elindul­ni az iskolába, mikor kinn még sö­tét és hideg van, s az ágy melege még visszahúz. Biztos eszetekbe ju­tott ezért, hogy de jó lenne átaludni a teleti Ezt persze mi nem tehetjük meg. Vannak azonban olyan állatok, amelyek — kisebb nagyobb szünetek­kel ugyan —r átalusszák a telet. Az „alszik mint a morrňota“ vagy „al­szik minta medve“ szólásmondások gyakran elhangzanak. A medve és a mormota helyett azonban ugyanúgy emlegethetnénk a sündisznót, a hör­csögöt, az ürgét vagy akár a dene­véreket. Összes emlősünk közül leg­mélyebben mégis a nagy pele alszik. Ha „hálóhelyéji“ ráakadunk, kive­­hetjük vackából, még csak fel sem ébred. Nyugodtan szunyókál tovább egész áprilisig. A mo^motával együtt, amely 9 hónapot tölt Hyen „öntu­datlan“ állapotban. Ök az állatvilág legnagyobb álomszuszékot. A téli álmot alvó emlősök közül a rágcsálók, bizonyos belső parancs­nak engedelmeskedve, föld alatti vac­kukban eleséget halmoznak fel, eltö­mik annak járatait, hogy a csapadék, a hideg — s nem utolsósorban ra­gadozó — ne zavarja pihenésüket. A fajok többsége azonban nem ott telel, ahol az élete nyáron át zajlik. A medvék szíklaüregekbe, szél által kidöntött fák védelmébe húzódnak. A mormoták leereszkednek a csúcsok közül a völgyek közelébe és ott ke­resnek megfelelő üregeket. A dene­vérek közül még azok a fafok is a barlangokban telelnek, amelyek a nyáron át a padlásokon, faodvakban tartózkodnak. Esetünkben például en­nek nemcsak az az oka, hogy a barlangokban a hőmérséklet méa a legnagyobb hidegben is néhány fok­kal a 0 C-fok felett van, de az is, hogy itt a levegő páratartalma min­dig magas. A denevéreket, de más fajokat úgyszintén, a. téli álom ide­jén a kiszáradás veszélye is fenye­geti. A denevérek testének közel 70 százaléka víz, s ha ez 65 százalékra csökken — valószínűleg ez a kriti­kus mennyiség — akkor bizony fel­ébrednek. Mondanunk sem kell. hogy ilyenkor életritmusukban zavar tá­mad, ami pusztulásukhoz vezethet. A kiszáradás ellen az emlősök azzal is védekeznek, -hogy vizeletet ilyenkor egyáltalán nem, vagy ha mégis — rövid ébrenlétek idején —, akkor ts csak alig ürítenek. Amióta lehetővé vált, hogy az álla­tokra kicsi hőmérőket, szívműködé­süket ellenőrző készüléket stb., sőt parányi rádióadót szereljenek > amely egyenest a kutatók laborató­riumába továbbítja a méréseket —1 azóta sok pontos adattal gazdago­dott a tudomány. A sündisznókról például megtudták, hogy míg nyá­ron át óránként 2 liter oxigént fo­gyasztanak, addig álom közben alig 50 köbcentit. Testhőmérsékletük pe­dig 6 C-jokra süllyed, de ezt még erős fagyok idején is sikerül meg­tartaniuk. A legalacsonyabb testhő­mérséklet, amelyet eddig mértek —< fajtól függően — 5,0—0,2 C-fok volté Az állatok téli álomba esését több tényező váltja kt. Szerepe van ben­ne örökölt „belső“ hajlamnak, de a bekövetkező táplálékhiánynak, a nap­sugárzás mennyiségében beálló csök­kenésnek és persze a hőmérséklet­nek is. Az erdei állatoknak az álom­ba vonulás Idejét a lombhullás vagy a havazás jelzi. A szibériai mormo­­tánál megfigyelték, hogy a téli álom kezdete az első havazással esik egy­be. Mire jó az, ha „meghőmérőzzük“ az állatokat vagy ha életük apró mozzanataira odafigyelünk? — kér­dezhetitek többen. A válasz egyszerű: ami ma öncélú kíváncsiságnak tűn­het, lehet, hogy azt az ember holnap, például az űrutazásban, értékesít­heti. POMICHAL RICHARD PIONlRK.RÖNIKA A ml iskolánk minden évben megünnepli a noszí évfordulóját, s megemlékezünk a csehszlovák—szovjet barátsági hónapról is. Most az osztályban a tanító néni beszélgetett velünk és együtt készítettük el a faliújsá­got a 70. évfordulóra. Elolvastuk a „Történetek tenm­­ről“ című könyvet. július Fučík nevét viselő Plonircsapatunk rajzversenyt hirdetett, amelyen én Is részt vettem, de azt még nem tudom, milyen eredménnyel, mert még nem volt meg az érté lés. Tanítás után napközibe járok. Ott is beszélgettünk az évfordulóról. Készítettünk matrjoskákat is, amelyekből küldök egyet mutatóba. A barátsági hónap alkalmából kiállítást rendeztünk az osztályban különböző emlék­tárgyakból, képeslapokból, amelyeket a Szovjetunióból kaptunk vagy hoztunk. Még a tanitó néni is hozott emléktárgyat. Nagyon szépre sikerült a kiállítás. Becze Adrián, 4. oszt. tan. Tornaváralja (Turň. Podhradia) ÍIMRÍEPVÁRÄS Hogy az ünnep üröm legyen és pihenés, a család zavartalan egvütriétének nyugalmát adó ideje, a háziasszonyoknak már jóval előtte el kell kezdeniük a készül ődést. Sok finom édesség, vendég­váró sütemény elkészíthető napokkal korábban, s eltehető kará­csonytól szilveszterig. MEZES CSOJC Hozzávalók: 30 dkg sima liszt, 14 dkg cukor, 2—3 evőkanál méz, 2 to­jás, 1 kávéskanál szódabikarbóna, késhegynyi törött fahéj, késhegynyi törött szegfűszeg. A hozzávalókat összegyúrjuk, ruhá­val letakarva hidegre tesszük. Más­nap ceruzavastagságűra kinyújtjuk, pogácsaszaggatóval kiszúrjuk, tepsire rakjuk, tojással megkenjük, tetejére iehéjazott, fehér mandulát vagy fél diót teszünk, és forró sütőben meg­sütjük. MEZES KAIÄCS Hozzávalók: 25 dkg méz, 12 dkg vanfliás cukor, 25 dkg sima liszt (ha van, legjobb a rozsliszt), 1 kávéska­nál szódabikarbóna, késiiegyni törött fahéj, 1 késhegynyi törött szegfű­szeg. citrombéj, 1 evőkanál rum, 4 tojás. A langyosftott mézet, cukrot a to­lássárgákkal habosra keverjük. Hoz­záadjuk a fűszereket, szódabikarbó­nát, a lisztet, végül a tojásfehérjéből felvert kemény habot. Kivajazott, lisztezett püspökkenyér formába önt­jük. tetejét gorombára vágott mandu­lával meghintjük. Mérsékelten meleg sütőben sütjük. HAZIKEKSZ Hozzávalók: 60 dkg liszt. 20 dkg рогспког, Hl dkg vaj, 2 egész tojás, 1 csomag sütőpor, 1 csomag vanfliás oukor, kevés dió vagy mandula. A lisztet, cukrot, valat, sütőport, vanfliás cukrot két tojással és kevés tejjel összegyúrjuk, néhány órát pi­hentetjük Nem túl vékonyra kinyújt­juk, s különböző klszúrókkal kiszag­gatjuk. Tolással megkenjük, kristály­­cukorral összekevert darabos dióba mártluk, tepsire rakjuk és mérsékel­ten meleg sütőben megsütjük. DlOCSKA Hozzávalók: 30 dkg sima liszt. 1 db vajas margarin, 10 dkg porcukor, 10 dkg dió, 1 tojás sárgája. A hozzávalókat összegyúrjuk és dlócska formákban kisütjük. 13 dkg vajat, 12 dkg porcukrot, 10 dkg őrölt diót jól kikeverjük, majd a diócská­kat ezzel a töltelékkel megtöltjük, porcukorral beszórjuk. APRÖ MÉZES/SCTEMEW Hozzávalók: 30 dkg sima liszt, 15 dkg porcukor, 2 tojás, 5 dkg olvasz­tott méz, 1 kávéskanál szódabikarbó­na, 1 kávéskanál fahéj. Összegyúrjuk, gyorsan kinyújtjuk, különböző szaggatókkal kiszúrjuk, forró sütőben sütjük. ; LEVELES POGÄCSA Hozzávalók: 70 dkg sima liszt, 40 dkg töpörtyű (vagy — helyette — 30 dkg Smetol), lh dl tej, 2 dkg élesztő. 1 kocka énkor, 1 egész tojás, 1 sárgája, 1 doboz tejföl, 1 evőkanál só. 50 dkg sima lisztből, a tejben fel­futtatott élesztőből, amelyben elke­vertük a cukot, az 1 tojást és az 1 sárgáját, a tejföllel és a sóval rétes­tészta keménységű tésztát gyúrunk, jól kidolgozzuk. A megmaradt 20 dkg lisztből és a töpörtyűből (vagy margarinból) ken­hető masszát gyúrunk. Ezt rákenjük az előzőleg elkészített, majd kinyúj­tott tésztára. Ügy hajtogatjuk össze, hogy kb. háromszor húsz percenként kinyújthassuk, újrabaltogathassuk. (Ahogyan a leveles tésztákat szo­kás.) Végül kb. másfél ujjnyi vastag­ságúra sodorjuk, kiszaggatjuk. Re­szelt sajttal megszórva, forró sütő­ben sütjük. fNe rakjuk túl közel egymáshoz, mert nagyon levelesre sülnek a pogácsák!) SAJTOS PEREC Hozzávalók: 50 dkg sima liszt, 1 Héra margarin, 1 púpozott kávéska­nál só, 2 tojássárgája, 3 dkg élesztő, 20 dkg reszelt ementáli sajt, tejföl. A kevés tejben felfuttatott élesztőt és a hozzávalókat annyi tejföllel gyúrjuk össze, hogy rugalmas tésztát kapjunk. Kicsit pihentetjük, majd ki­nyújtjuk kisujjnyl vastagságúra. Meg­kenjük tojásfehérjével, meghintjük reszelt sajttal. Akkor az igazi, ha a Magyarországon kapható perecszag­gatóval szaggatjuk kj Ha ez nincs, keskeny szalagokra vágjuk Ktcsit kelni hagyjuk, erős tűznél gyorsan sütjük. pzergej 1 Szmirnov: Karácsony: vendég című verséből idézünkj ' Rejtvény, l.réss le jtvény. Vitamin.- Г ingói cdltö Ceknbben ean l 'olyó az SZK-ban yapjú­zBvet у r lejtvény, 1-rász S.résa Afrikai ország , <41 'ehérje­.omponens iangjegy • 1 i E Zj_ illat építményt szintig bont kamionok jelzése 3Ór t. fs> к Stigma Stannum Hüter » KStSezo Viaszai ujfok Kutató névmás" Idegen tagadás Fluor Olasz­országi város r, Sdi név. a * Séma néma Szlovákia beljilap A* USA tagállama Bán sziget * Kevert kés i \ Kegyelmed í Személyes Ijnévmác Hómai egy Tány HAutó • JPárka Angolna - németül ■ к Evť^^ 1 lemzeti Bizottság SSngySleg Hvitamin jjidegyeror. fltelepülés ÍPosztó-Hejtvány, t.rész Kevert bab X Kilogramm Rádiusz Művelet-* len Princí-* pina. r üárgyrag Léva fal« Angol világos sör Imjulat­eze !r I Pihen • ...cipáit független Sazak aóbert Aeztécium 1 L Ж Ж Ivóedény T MEGFEJTES­­NVER(ESEK A lapunk 46. számában közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Az elfogult ember csak hehunyt szemmel Iát.“ Nyertesek: Izsák Tibor. Kürt (Strekov); Nemes Aranka, (Dunajská Streda)) Nehéz Sándorné, Udvard (Dvory nad Dunaszerdahely Žttavoul.

Next

/
Thumbnails
Contents