Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-19 / 50. szám
1987. december 18. SZABAD FÖLDMŰVES 3 1987. december 8. Egy új időszámftás kezdete, mert kiderQlt, hogy nem lehetetlen, hogy nem utópia, hanem lépésről lépésre megvalósítható a leszerelés. Most mér bízvást várhatjuk, a történelem Washingtonban aláírt“első leszerelési megállapodását a többi Is követi majd. De az áttörést ettől a szerződéstől számítja majd a világ. A világ, amely végre fellélegezhetett. Annyi szűnni nem akaró háború, annyi sejtekbe ivódott trauma, a pusztulás olyan szorító félelme után, a tévé képernyőjén és az újságok oldalain olyan sokszor riasztó tankok és hadihajók látványa után mosolygó arcok, egymásnak kezet adó, szembenálló nagyhatalmak képviselői... Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának személyében tizennégy év után először járt szovjet vezető az Egyesült Államokban, ahová Reagan elnök meghívására érkezett december 7-én, feleségével és a kíséretében lévő Eduard Sevardnadzo külügyminiszterrel, Alekszandr Iakovlev КВ-titkárral, Anatolij Dobrinyinnel, Szergej Ahromejevvel, a honvédelmi miniszter első helyettesével és más fontos politikai és katonai személyiségekkel. A hétfőtől csütörtökig tartó csúcstalálkozó egész légkörét a világ békéje érdekében cselekvő jó szándék, a történelmi lépés tudata hatotta át. A katonai tiszteletadással lezajló fogadás után a washingtoni Fehér Házban Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan aláírta az első olyan szerződést, amely nukleáris fegyverek egy egész osztályának — a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakétáknak — a felszámolásáról intézkedik. A szerződés bevezetőjében egyebek között az áll, a két fél abban a tudatban kötötte meg a megállapodást, hogy a nukleáris háború az egész emberiségre nézve megsemmisítő következményekkel járna. A Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a hadászati stabilitás megszilárdításának a szándéka vezette, s a két fél meg van győződve arról, hogy a szerződésben foglalt intézkedések hozzájárulnak a háborús veszély csökkentéséhez, a világ békéjének és biztonságának megszilárdításához. A Szovjetunió és az USA közepes és rövidebb hatótávolságú rakétáit számolja fel és a jövőben sem lesznek ilyen rakéták a birtokukban — szögezi le a dokumentum, s konkrétan felsorolja, mely rakéták felszámolásáról van sző. A két fél valamennyi közepes hatótávolságú rakétáját és ezek indítóállomásait, valamint a segédberendezéseket úgy számolja fel, hogy a szerződés érvénybe lépése után számított három éven belül és továbbra se legyen az egyik félnek sem Ilyen rakétája, kilövőberendezése és kiszolgáló objektuma. A rövidebb hatótávolságú rakétákat a megállapodás érvénybe lépése után 18 hónapon belül megsemmisítik. A dokumentum részletesen leírja a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásának menetét. A megállapodás külön cikkelyben szól a kölcsönös ellenőrzésről. A felek jogéban áll, hogy helyszíni ellenőrzést hajtsanak végre, mind a másik ország területén, mind pedig azoknak az államoknak a területén, ahol ilyen rakéták vannak elhelyezve. Ugyancsak jogukban áll az ellenőrzés. valamennyi hadműveleti rakétabázison és kisegítő objektumban. Úgyszintén helyszíni ellenőrzést végezhetnek ott, ahol a rakétákat fel fogják számolni, s erre a szerződés A történelem első leszerelési megállapodása érvénybe lépése utáni 30 napon belül van lehetőség. A Szovjetunió és az USA megtartja ezt a szerződést, hogy nem vállal olyan nemzetközi kötelezettségeket és nem hajt végre olyan nemzetközi akciókat, amelyek ellentétben állnának a szerződés cikkelyeivel. A rakétamegállapodás Időben nem korlátozott. Az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök a megállapodással együtt a szerződés elválaszthatatlan részét képező donkumentumokat is aláírt: a szerződés számára készült kiindulási adatokra vonatkozó megállapodásról szőlő emlékeztetőt, a szerződés tárgyát képező rakéták felszámolását szabályozó procedurális kérdésekről szóló jegyzőkönyvet és a megállapodásban foglalt ellenőrzésre vonatkozó jegyzőkönyvet. A szerződés aláírása után mondott nyilatkozatában Ronald Reagan kijelentette: „Rendszereink ugyan különböznek, de létezik egy kapocs, amely összeköti az amerikai és a szovjet népet. Ez pedig a békéről szőtt közös álom. Több mint negyven évvel ezelőtt a nagy háborúban szövetségesekként harcoltunk ... Békét akarunk, amely valóra váltja valamenynyl nemzet álmait, hogy gyermekeinket biztonságban és szabadságban nevelhessük. Meggyőződésem, hogy országainknak elég bátorsága és türelme van ahhoz, hogy egy ilyen békét építsünk fel.“ Mihail Gorbacsov ugyanakkor arra emlékeztetett, hogy az Oroszországban 1917-ben megszületett szovjet köztársaság első lépése volt a Békedekrétum. Nyilatkozatában hangsúlyozta: „A tömegpusztító fegyverek felszámolása és a fejlődés érdekében történő leszerelés a legfőbb és tulajdonképpen az egyetlen hatékony út mindazoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekkel az emberiség a huszadik század végén találja magát szemben. Gondolok Itt a környezetvédelmi problémákra, az ú) technológiai forradalom, az energiaipar, a tömeges szegénység, és éhezés, a betegségek, a szörnyű eladósodás következményeire, a nemzetek és államok sokszínű érdekei és szükségletei kiegyensúlyozottságának a megsértésére. Mindehhez elsősorban a nemzeti és az általános biztonság problémáihoz való új hozzáállásokra van szükség. Tudóim, hogy egyes politikusok és újságírók a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló megállapodás aláírásával összefüggésben felteszik a kérdést: ki győzött? A kérdés ilyen megfogalmazását elutasítom. Ez a régi gondolkodás csökevénye. Győzött a józan ész. Bár ez még mindig nem a legnagyobb győzelem, mégis rendkívül fontos politikai és lélektani szempontból. Megfelel a világ valamennyi részén élő emberek milliói vágyainak és érdekeinek. Az emberek olyan világban akarnak élni, amelyben nem gyötri őket a nukleáris katasztrófától való félelem.“ A szovjet és amerikai vezető sorrendben harmadik — ezúttal teljes egészében sikeresnek tekinthető — csúcstalálkozója során tulajdonképpen az együttműködés, a kapcsolatok kialakításának és kiszélesítésének további lehetőségeit készítették elő mind a munkacsoportokban dolgozó — tárgyaló — politikusok és szakértők, mind Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan, akik ötször találkoztak, tanácskoztak most. A tárgyalások befejezése után került sor a hivatalos búcsúztatásra, amely az amerikai protokoll szerint a Fehér Ház előtt zajlott le. Ebből az alkalomból az amerikai elnök kijelentette, hogy a csúcstalálkozó napjai rendkívül Izgalmasak voltak számukra, s a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok népei számára. „Meggyőződésem, hogy elégedetten válhatunk el egymástól. Nem takargattuk a köztünk' lévő ellentéteket, megbeszéléseink nyíltak voltak. Különös megelégedéssel tölt el, hogy az emberi jogokról, a regionális konfliktusokról úgyszintén nyílt eszmecserét folytattunk, s megállapítottak, hogy reális politikai megoldásokat kell találnunk.“ Mihail Gorbacsov többek között leszögezte: „Megelégedéssel állapíthatják meg, hogy a washingtoni látogatás beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nagy munkát végeztünk, s különösen a rakétamegállapodást tartjuk olyan lépésnek, amely reményeink szerint megalapozza a nukleáris leszerelési folyamatot. Tárgyalásaink azt jelezték, bizonyos haladást értünk el a hadászati támadófegyverek területén, bár itt még sok munka vár ránk. Hasznos volt a véleménycsere a regionális konfliktusokról, a kölcsönös kapcsolatokról és an emberi jogokról... Az, amit elértünk, segíti a nemzetközi légkör lényeges javítását, s azt, hogy Amerika jobban megértse a Szovjetuniót.“ A csúcstalálkozó programjára, emberek, élmények és epizódok nyomán kialakuló benyomásainkra még viszszatérünk. A további csúcsok céljaira, a leszerelés soron következő lépéseire szintén. Most még elsősorban az aláírt szerződés foglalkoztat bennünket, amellyel kapcsolatban állást foglalt a CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya Is, amelyben többek között ez áll: „A csehszlovák nép a világ népeivel együtt a józan ész és a politikai felelősségtudat győzelmeként fogadja ezt a történelmi megállapodást... A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány meggyőződését fejezi ki, hogy az atomfegyverek két osztályának felszámolása jelentősen hozzájárul az európai feszültség csökkentéséhez, az európai államok biztonságának megszilárdításához, a bizalom erősítéséhez és a sokoldalú, kölcsönös együttműködés fejlesztéséhez.“ A tárgyalásokról kiadott szovjet— —amerikai közös nyilatkozat szerint a főtitkár és az elnök megvitatta a hadászati támadófegyver-rendszerek csökkentésének kérdését is. Megállapították, hogy jelentős haladást értek el azon szerződés megkötésének az irányában, amelyben testet ölt az ötvenszázalékos csökkentés elve. Megállapodásuk szerint megbízzák a genfi tárgyalásokon részt vevő képviselőket, hogy törekedjenek a hadászati támadőfegyverek csökkentéséről és korlátozásáról szőlő szerződés kidolgozásának ’ a befejezésére. Minden ezzel kapcsolatos dokumentumot a lehető legrövidebb időn belül készítsenek el, s az volna a kívánatos, ha azokat a két állam vezetőinek 1988 első felében sorra kerülő következő találkozóján aláírhatnák. Mihail Gorbacsov washingtoni látogatását befejezve Berlinbe utazott, ahol a Varsói Szerződés tagállamainak vezetőit tájékoztatta a csúcstalálkozó eredményeiről. A szövetséges szocialista államok vezetői teljes támogatásukról biztosították a washingtoni tárgyalások eredményeit és azokat nagyra értékelték. Történelmi lépésről van sző, amely már most kedvezően befolyásolja bolygónk politikai légkörét, fokozza az államok közötti kölcsönös bizalmat, és erősíti azt a reményt, hogy a jelenlegi bonyolult, ellentmondásos és ugyanakkor kölcsönösen összefonódó világban a realizmus és a józan ész győzedelmeskedik. A találkozó résztvevői nagy elismerésüket fejezték ki Mihail Gorbacsovnak azokért a következetes és határozott szovjet erőfeszítésekért, amelyek a nukleáris leszerelés területén az első reális eredményekhez vezettek, ami az új politikai gondolkodásmód életképességének bizonyítéka. Megelégedéssel hangsúlyozták, hogy ez a Varsói Szerződés tagállamai közös békepolltlkájának, a konfrontáció csökkentésére és a kölcsönösen hasznos nemzetközi együttműködés kialakítására fáradhatatlanul törekvő szocialista országok .kezdeményező Javaslatainak és gyakorlati eljárásának a kifejezője. Hangsúlyozták a CSSZSZK és az NDK építő szellemű hozzáállását, e két ország készséget mutatott a washingtoni megállapodás rájuk vonatkozó rendelkezéseinek a megvalósítására. A találkozó résztvevői kulcsfontosságúnak tekintik azt az elvi megállapodást, amely a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentésére vonatkozóan született. Leszögezték, hogy az elért megállapodások jobb feltételeket teremtenek a lázas fegyverkezés korlátozásához vezető más területeken történő haladáshoz — mindenekelőtt a vegyi fegyverek betiltásához és felszámolásához, a nukleáris kísérletek megszüntetéséhez, a fegyveres erők és hagyományos fegyverzet egész Európára vonatkozó korlátozásához. Hangsúlyozták, a szövetséges szocialista országok készek a fegyveres erűk olyan szinten tartására, amely elengedhetetlenül szükséges a védelemre, s úgyszintén készen állnak az esves fegyverfalták területén meglévő aszimmetria és egyenlőtlenség problémájának megoldására, azzal, hogy a fölényben lévő fél fog korlátozni. Egyben kifejezték aggodalmukat a NATO bizonyos köreinek terveivel kapcsolatban, miszerint a nukleáris fegyverek két osztályának megsemmisítését a kontinensen más fegyverfajták számának növelésével és korszerűsítésével „kompenzálják“. Végül kifejezték elszántságukat, hogy továbbra Is hozzájárulnak a béke megszilárdításához, a leszereléshez. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR A nagy francia forradalom közelgő 200. évfordulója sugallja a kérdést, vajon mennyire következetes hordozója a társadalmi haladásért vívott küzdelemnek, a forradalmi eszmének a Francia Kommunista Párt? A 600 ezres tagság képviseletében 1700 küldött részvételével megtartott XXVI. kongresszusán az FKP e történelmi felelőssége tudatában is felülvizsgálta mai helyzetét, tegnapi kudarcait és holnapi lehetőségeit. Ez derült ki Georges Marchais főtitkár előadúi beszédéből, amelyben jellemezte a mai Franciaország állapotát. Az egész francia társadalom gyökeres átalakuláson megy át, egy új történelmi szakasz nyílik. Az országot sújtó gazdasági válság együtt jár a pénzpiaci spekuláció fokozódásával, a tőzsdei zavarokkal. A válságjelenségekre a pro fithajsza fokozódása, az infláció, a tőkekivitel és a hazai termelés elhanyagolása volt a válasz, ami csak súlyosbította a krízist. Franciaországban a dolgozók millióinak csökkent a vásárlóereje, növekedett a munkanélküliek száma, valamint azoké, akiknek helyzete mind bizonytalanabb. A recesszió különüsen a fiatalokat, az időseket, a testi fogyatékosokat és a munkanélkülieket sújtja, s ma két és fél millió francia él minimálisnak számító munkabérből. A válság elmélyülésével párhuzamosan az uralkodó kapitalista osztály a belenyugvás, a depoiitizálás terjesztésével igyekszik leszerelni a dolgozók elégedetlenségét. A francia társadalom jobbra tolódott, a haladás eszméi és értékei visszaszorultak, erősödik a „szigorpolitika“, tovább nő az Infláció. Az FKP már a legutóbbi, а XXV. kongresszuson levonta azt a következtetést, hogy az elmúlt két évtizedben követett stratégiája, amely a baloldali erők választási győzelmére és a szocialistákkal való közös kormányzásra épül, téves volt. Ez a stratégia letörte a népi mozgalom szárnyát, s alávetette a pártot a választási taktikázásnak. Ez a politika a szocialista pártot erősítette, miközben a kommunisták befolyását csökkentette. A közös kormányzás eredményeiben csalódott milliók szemében az igazi változás távlata elhomátyosnlt. Ezért létfantosságú az FKP új stratégiájának kidolgozása, amely mozgósító jellegű lesz, s vissza akarja adni a mozgalomnak a közös kormány által lenyesett szárnyakat. А XXVI. kongresszus főbeszámolója most azt hangsúlyozta, hogy a munkásosztály nem tűnik el a nyugati világ egyre korszerűsödő iparával. A munkások ugyanis egyre képzettebbé, mind magasabban kvalifikáltakká válnak, s élvezik a technikusok, s a mérnökök támogatását Is. A munkásosztály létszámát tekintve is növekedőben van, helye, szerepe fontosabb, mint valaha. Az FKP politikai, társadalmi és hatalmi változásokat javasol, hogy gátat vessen Franciaország további visszaesésének, a nép elszegényedésének. E politika megvalósításához valamennyi haladó erő öszszefogására, egy új népi egység kimunkálására van szükség. A kommunisták a társadalmi igazság, a szabadságjogok és a béke értékeire épített programot dolgoztak ki, s ez másfél évtized után az FKP első saját új stratégiája programja lesz. Ennek főbb gazdasági és szociális követelései, amelyeket az FKP jelöltje, André Lajoinie is képvisel az elnökválasztási hadjáratban: a minimálbér felemelése, a nyugdífkorhatár és a heti munkaidő leszállítása, a családi pótlék emelése, a lakbérek csökkentése. A francia kommunisták követelik továbbá a gazdasági élet demokratizálását, az igazi államosított szektor kialakítását, és az új típusú nemzetközi műn kamegosztást. z A jövő évi elnökválasztási küzdelmekről szólva a kongresszusi beszámoló rámutatott, hogy sem Mitterrand, sem Barre győzelme nem kedvezne az FKP által szorgalmazott társadalmi átalakításért vívott harcnak. A világpolitikai helyzetről szólva a kongresszusi beszámoló méltatta az utóbbi évek mélyreható megújulási folyamatát, amellyel a szocialista országok magukhoz ragadták a kezdeményezést, hogy a Szovjetunióban végbemenő folyamatok új távlatokat nyitnak a népek és az országok együttműködése előtt. A leszerelési politikával kapcsolatban bírálta Franciaországot, mert kitart a fegyverkezés és a fejlődő világban fenntartott katonai jelenléte mellett. Hogy a sorait és stratégiáját rendező FKP tovább erősödik-e, maga mellé tudja-e ismét állítani — pontosabban körvonalazott távlatokkal — a csalódottak tömegeit, az elhizonvtalanodottakat és a politikától elhúzódókat, talán a jövő évi elnökválasztások idején kiderül. Jó lenne ismét „a franciaországi változásokra“ figyelni, hiszen nemcsak a kétszáz évvel ezelőtti, a mostani kor is forradalmi lehetőségeket hordoz magában. Es éppen Párizsban ne éreznék ezt? -hme-A Francia Kommunista Párt
