Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-12 / 49. szám
Hogyan ütjük elő a gyümölcsfák generatív alanyát? Az alma, a körte, a birs, a bogyósok alanyát általában vegetatív (ivartalan) úton tőosztással, gyökérsarjakkal, a veszszők téli — üvegházi — gyö kereztetésével stb. szaporítjuk. A gyümölcsnemek másik csoportját — az összes csonthéjast és a kopácsosokat (dió, mogyoró) — generatív (ivaros módon, magról szaporítjuk. Annak ellenére, hogy kertünkben vagy a határban egy-egy diófát a madarak is „elültethetnek“, és az őszibarackfa alatt is kikelhet néhány vadcsemste, ezekre mint generatív alanyokra nem nagyon számíthatunk. Az egyes fajoknak, s néha még a fajtáknak is, megvan a maguk jól bevált alanya. Nagyon fontos, hogy az alany és a nemes szem között jó legyen az affinitás (összeférheíőség), amely szemzéskor az eredést jelentősen befolyásolja. Természetesen más körülményeket, így a talaiadottságokat is figyelembe kelt venni. A szilva és a ringló részére a szilva és a mirobalán (MY-BI-1), a kajszi részére a vadkajszi különféle változatainak és a szilvának a magoncai, valamint a mirobalón felelnek meg alanyul. Az utóbbi kettő alanyként főleg a nehéz, vizenyős talajok esetében, valamint szélsőséges termesztési viszonyok között ajánlímtó. Az őszibarack részére általában az elvadult őszibarack magcsemetéit ajánljuk. Ezek azonban meszes, nehéz és vizenyős talajokon nem alkalmazhatók. Mészben gazdag, jó fekvésű, meleg talajok esetében mandula és mandulabarack ajánlható. A szilva és a mirobalán magoncok az őszibarack esetében nem felelnek meg, mert a köztük lévő affinitás rossz. A cseresznye és a meggy részére a vadcseresznyét, más néven a madárcseresznyét (Prunus avium) és a sajmeggyet (P. mahaleb) ajánljuk. A cseresznyemagoncokat azonban inkább oltással nemesítjük. Az alvószemzéssel nemesített meggy részére a vadmeggy (cigánymeggy) magcsemetéje alkalmas. A diót szintén magvetéssel szaporítjuk. A szabadban végzett oltás, szemzés azonban az időjárás szeszélye folytán rendszerint nem ad megfelelő eredményt. A diót ezért üvegházban kézbenoltással nemesítjük. Magvetésre közönséges diót, kődiót vagy fekete diót használjunk. A gesztenyét magról szaporítjuk. Kisebb magvai általában biztosabban csíráznak. Nemesítését szemzésse! vagy kecskeláb oltással végezzük. A mogyorót bújtatással és magvetéssel szaporítjuk. A naspolyát saját magoncára, a birs gyökeres dugványára, a galagonya magcsemetéjére, valamint vadkörte és berkenye magoncára is szemezhetjük. Fontos, hogy a generatív alanyok előállítására szánt gyümölcsmagvak vírusmentes fákrél származzanak, ellenkező esetben ugyanis a megbetegedések (például a sarka) a magvak útján átmennek az alanyba, majd a kész oltványba. Ügyeljünk arra is, hogy a mag még a fán beérjen, tehát érett gyümölcsből származzon, ugyanis csak akkor jó az életképessége és ilyenkor éri el a mély nyugalmi állapotot. А ко rai fajták magvainsk életképessége szinte nullává! egyenlő, ezért példul a korai űszibarackfajták magját magcsemeték előállítására ne használjuk. A magvak mély nyugalmi állapotának fenntartását, a csíraképesség megőrzését sztratlfikációval érjük el. A vetőmagvaknak ez az utóérlelés céljából történő rétegzése azért fontos, mivel ez alatt az idő alatt a magokban bonyolult biokémiai folyamatok zajlanak. Tartaléktápanyagaik egyszerűbb anyagokra bomlanak le, megszűnik az egyes természetes Inhibitorok (vegyi és élettani folyamatok lefolyását gátló anyagok) hatása és aktiválódnak a bennük lévő növekedési anyagok. A sztratifikáció akkor zökkenőmentes, ha aerób (levegő jelenlétében történő) körülmények között, 1—7 C-fokon, 50 százalékos relatív páratartalom mellett zajlik. Az eljárást nyirkos homokban végezzük. Ha a magvakat előzőleg megszárítottuk, akkor azokat a , rétegzés előtt 2—3 napon át áztatnunk kell. A rétegzés — a magvak mennyiségétől függően — virágcserépben, fazékban vagy esetleg gyümölcsösládában végezhető el. Az edényt hűvös pincében, veremben helyezhetjük el, vagy 30— 60 cm mélyre a földbe áshatjuk. Arról se feledkezzünk meg, hogy a különféle rágcsálók kedvelik a magokat, ezért gondoskodjunk védelmükről. A pincében elhelyezett magvakat 2—4 hetente öntözzük meg. Ha csak kevés magot akarunk stratlfikálni, akkor azt a hűtő aljában, műanyag zacskóban is elvégezhetjük. A sztratifikáció viszonylag hosszú folyamat,' ugyanis a szilvánál 120—330, a vadcseresznyénél, meggynél 150—180, a mirabolännál 12Q— 150. az őszibaracknál 100—120, a kajszinál 80—100, a mandulabaracknál 70—80, a mandulánál 50—70, a mogyorónál 210—240 napig tart. A csonthéjasok egy részénél tehát most még néni késő elvégezni A rétegzés után, tavasszal az apró magvakat 3—4, a nagyobbakat 6 cm mélyre ültessük ei. Olvasóink a gyümölcsfák esetében is bizonyára hallottak már a helybenvetésről és annak előnyeiről. A helybenvetésnek főleg a rossz (például a köves) talajviszonyok között vagy lejtős terepen van jelentősége. Ilyenkor egy fészekbe 3—4 magot tegyünk. A kikelt magcsemetékből a legfejlettebbet hagyjuk meg, s itt — helyben — szemezzük vagy oltjuk. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy a fácska karégyökere megmarad, lehatol a mélyebb rétegekbe és onnan szívja a vizet és a tápanyagokat, valamint jól rögzíti a fácskát. További előnye — mivel a fát hem kell átültetni —, hogy nagyobb a valószínűsége a mézgásodás elkerülésének. A sztratifikáelöt őszi kivetéssel kiiktathatjuk, Illetve helyettesíthetjük. A kivetést elsősorban a túl hosszú vagy a túl rövid rétegzési Időtartamot igénylő fajok esetében alkalmazhatjuk. Az első esetben a magvakat nem kell kiszárítanunk, hanem begyűjtésük után rögvest elvethetjük őket. Ezeknél azonban gyakran előfordul, hogy csak másfél év múlva, a második tavaszon kelnek ki. A faiskola megtervezésénél ügyeljünk arra, az a legtermészetesebb, ha a magvakat úgy vetjük el, hogy a fácskákat kiszedés nélkül, helyben szemezhessünk. Telepítsünk egymástól 5f! cm-re lévő ikersorokat, s közöttük hagyjunk méteres művelőutakat. Az ikersnrokban a csemeték egymástól 30—44 cm-re legyenek. Ha az állomány ettől sűrűbben kel ki, akkor megritkítjuk, s a kiszedett magoncokat átpikírozzuk. Kellő trágyázás, öntöfés, kapálás és növényvédelem után a magcsemetéket ősszel alvószemzéssel nemesítjük. Egy év elteltével ezek suhángoltványokká fejlődnek. (B. J.) A beteges, pusztulőfélben lévő gyümölcsfák törzsén vagy ágain gyakran láthatunk különböző alakú és színű gombákat. Ezek az úgynevezett taplőgombák a közönséges, kalapos gombáktól abban különböznek, hogy általában nincs tönkjük — vagy az nagyon rövid —, csak kalapjuk és az Is rendszerint féloldalas, mivel a fák kérgéhez tapad. A taplógombák másodlagos károsítok, ezért csak a sérüléseken (fagy- és vadkárok, jégverés által okozott vagy metszési sebeken) keresztül tudják a fákat megtámadni. A fertőzés micéliumokkal (gombafonalak) vagy spórák segítségével történik. A gomba behatolása után a fán sokáig semmiféle elváltozást nem lehet észrevenni. Később azonban — a gomba fajától függően — a fa növekedése lelassul. A gomba termőteste azonban még ekkor sem Jelenik meg, ezért az egyes fajok felismerése és meghatározása még a fertőzés előre-Mit tudunk a tanutí gombákról? haladtával sem könnyű. Kivétel tán csak a gyümölcsfák leveleinek ólomfényűségét okozó lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum). A jelenlétére utaló tünetek ugyanis nem váratnak sokáig magukra. F/Z a gombafaj korábban a szilvafán, a kajszin és az őszibarackon fordult elő, az utóbbi években azonban az almán, a meggyen és a dísznövényeken is megjelent. A levelek ólomfényűségét a gomba által termelt toxikus (mérgező) anyagcseretermékek okozzák, mégpedig úgy, hogy a levél egyes szövetet (az epidermisz az oszlopos parenchimától) elválnak egymástól és a közéjük bejutó levegő ezüstös (ólmos) elszíneződést okoz. A gomba termőteste leggyakrabban ősszel képződik, és ilyenkor szóródnak ki a spórák is. A farontó gombák elleni védekezés a megelőzésen alapszik. A metszést, ott, ahol a fertőzés veszélye fennáll, lehetőleg tavasszal végezzük el, mivel ilyenkor a fák kevésbé érzékenyek. Erősebb metszés után oltóviasszal vagy Latex oldattal rögtön végezzük e! a sebek kezelését. A talaj művelésekor vigyázzunk arra, hogy a fák gyökérnyakál meg ne sértsük. A fagykárok megelőzése érdekében a fák törzsét kenjük be mésztejjel. Óvatosan — a többi tápanyaggal arányosan — adagoljuk a nitrogént Is. A túlzott és az egyoldalú N-trágyázás az erősebb téli fagyok idején érzékenyebbé teszi a gyümölcsfákat a hideggel szemben. Mivel a beteg iákról a fertőzést fűrésszel vagy metszőolléval Is átvlhetjük. ne mulasszuk el szerszámainkat formaiinban fertőtleníteni. Matlák György agrármérnök •wiiiují/ £>K*At ff MPAfiSKV f| ' % 1 ‘SÄ >5 К s v Í&íVaU TVOSÍ ■ : 03 QJ 2 Abonszái, a dísznövények tálacskában való nevelése, már 1500 éve Ismert. Kínából és Japánból származik, s ott nyerte el mai alakját. Az ázsiai bonszáinevelők elsősorban a természetességre, egyszerűségre, asszlmetriára és a lényeg megragadására törekednek. A budhizmus követőinek az ember és a természet közti harmónia kialakítása a céljuk. A tálban, cserépben nevelt kis növényeket vallási kegytárgyként kezelik, amelyet — mint a meditációs gyakorlat alanyát — elmélyülten szemlélnek. Mi európaiak — akiktől idegen a meditáció — a bonszáit hobbinak te kintjük. Nálunk elsősorban a városlakók körében terjedt el. A bonszái nevelése, alakítgatása közben nyugalomra, aktív pihenőre lelünk, pótolva így a természettel való közvetlen kapcsolat hiányát. Szabadidőnk nagy részét a lakásban töltjük, ezért a hagyományos bonszáit gyakran az erkély, a terasz — ahol elhelyeztük — ablakán keresztül kell szemlélnünk. Annak ellenére, hogy leginkább a szabadban érvényesül, az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk olyan kísérletekkel, amelyek a bonszái atraktivitásáhan a lakás- (—ld díszítés lehetőségét keresik. A lakásban, szobában tartott bonszáit a szakirodalom gyakran ,.indoors“-nak nevezi. Ezek rendszerint miniatúr f0'2—0,7 m magas) trópikus vagy szuptrópikus fák és cserjék amelyek eredeti élőhelyének klímáját részben lakásunkban is utánozhatjuk. A NÖVÉNYEK MEGVÄLASZTÄSA Nagy figyelmét kell szentelnünk annak, hogy lakásunk mikrokllmatikus viszonyainak megfelelő növényeket válaszszunk ki. Megfelelőek a kis levelű, fás szárú és ágú, kis virágú és termésű fajok. Tipikus „indoors“-nak a trópikus tájak növényei tekinthetők. Ezeket télen benn, nyaranta pedig a lakáson kívül tarthatjuk. Egyik-másik bonszáinak alkalmas fajt virágkereskedéseinkben cserepes növényként is megvásárolhatjuk. A kezdőknek éppen ezeket ajánljuk. A Dél-Európában, főleg a mediterrán vidékeken töltött szabadság-jő alkalom arra, hogy ott a természetben magvakat gyűjtve, vagy azokat megvásárolva, újabb alkalmas növényekhez jussunk. Kedvező alkalom lehet a botanikuskertek látogatása Is, ahol kérésünkre bizonyára nem tagadnak meg tőlünk egy-egy sarjai. A NEVELŐ EDÉNYEK A szakértők szerint a nevelésre szolgáló különféle tálak, edények a bonszál esetében A bonszái nevelése és gondozása épp oly fontosak, mint a képnél a ráma. Elsősorban az edény és a növény közötti harmónia nélkülözhetetlen. Erre a célra a legalkalmasabbak a belülről nem mázas, rövid lábacskákon álló kerámiatálak, amelyek alján elegendő lyuk van. A virágos és a halavány levelű növények világos árnyalatú .— illusztrációs felvétele) edényben mutatnak legjobban. A sötét levelűekhez pedig leginkább a sötétpiros, a szürke vagy barna tálak illenek. A tálka oldalának magassága nem lehet kisebb, mint a fácska törzsének vastagsága, hoszsza pedig kb. a növény magasságának egyharmada legyen. A szobában nevelt bonszáinál a tálak valamivel mélyebbek lehetnek, hogy a bennük lévő föld ki ne száradjon. Természetesen az edény alakjának és színének a szoba berendezésével Is összhangban kell lennie. Nagyon hatásos és elősegíti a bonszái érvényesülését, ha lakásunkban más kínai vagy japán jellegű díszítőelemek is vannak. A bonszáit a lakásban polcokra, benyílókba, falban kiképzett bemélyedésekbe vagy erre alkalmas állványokra helyezzük. Leginkább az ablakban érvényesülnek, ahol növekedésükhöz az ideális feltételek többnyire adottak. HŐMÉRSÉKLET, FÉNY, LEVEGŐ Ha új hobbink terén sikereket akarunk elérni, akkor tudnunk kell, milyen körülmények között élnek növényeink eredeti hazájukban. A trópikus fajoknak, mivel állandó hőmérsékleti viszonyok között élnek, télen is 18—24 C-fokra van szükségük. A szubtróplkus eredetű növényeknek télen alacsonyabb, 10—15 C-fokos, éjjel még ettől is kisebb hőmérsékletet kell biztosítanunk, mivel Ilyenkor vegetációs nyugalomban vannak. Ideális viszonyok lehetnek a világos, hűvös hálószobában, lépcsőházban, folyosón vagy télikertben. Nyáron a szubtrópikus fákat, cserjéket a szabadban is tarthatjuk. Az elegendő mennyiségű fény a szobában nevelt bonszál számára is elengedhetetlen. Természetesen legtöbb fényt az ablaknál kap. A szoba belseje felé a fény intenzitása csökken és több faj számára elégtelenné válik. Nyáron át — főleg a délre és nyugatra néző ablakoknál elhelyezett növények esetében — vigyáznunk kell, mert az erős fény és a nagy meleg veszélyes lehet számukra. Ilyenkor jő, ha növényeinknek árnyékot biztosítunk. Ha kevés, a fény, akkor azt mesterséges megvilágítással pótoljuk, s hogy a fény az egész növényt egyenlő mértékben érje, azt Időről Időre elfordítjuk. Megfelelő mennyiségű levegőre és 40—50 %-os páratartalomra is szükség van. Télen, amikor kevesebbet szellőztetünk és a levegő nagyon száraz, a megfelelő páratartalmat elektromos légnedvesftővel kell biztosítanunk. A trópikus növények esetében télen ügyeljünk arra. hogy szellőztetéskor ne érje őket fagyos levegő és huzat. ÖNTÖZÉSÜK ÉS TRÁGYÁZÁSUK A siker egyik alapvető feltétele a gondos öntözés, amelynél ügyelni kell a növények specifikus követelményeire. Általában úgy öntözzünk, hogy a talaj teljesen sose száradjon ki. Ha azonban ez mégis megtörténne, állítsuk a bonszáit vízbe. A forró nyári napon vigyázzunk, hogy a levelekre ne kerüljön hideg víz, mivel így a növényt leforrázuk. A növények leveleit este sem szabad lelocsolni, ugyanis ilyenkor azok már nem száradnak meg, és így kedvező feltételeket biztosítunk a gombás betegségeknek. Az öntözővíznek lágynak kell lennie. Hőmérséklete a levegő hőfokától csak kevéssé különbözhet. A bonszóiként nevelt növénynek életfolyamataihoz csak kevés föld, s így tehát kevés tápanyag, áll rendelkezésére, ezért az utóbbiakat állandóan pótolni kell. Trágyázni mindig az öntözés után szabad. Inkább kevesebbet — főleg műtrágyával — mint többet trágyázzunk A fiatalabb, növekedésben lévő növényeknek több, az Idősebbeknek kevesebb tápanyagra van szükségük. A különféle műtrágyákat ajánlatos felváltva alkalmazni. A bonszáit a tavaszi-őszi időszakban általában két hetes vagy egy héuapos időközökben egyszer trágyázzuk. Nem trágyázunk röviddel a virágzás előtt és a virágzás folyamán, a gyökerek visszametszésekor átültetéskor. a nyugalmi időszakban (tél) és növényeink megbetegedése esetén. Átültetésük ÉS TALAJIGÉNYE1K Időről időre minden cserjének, fácskának új talajra van szüksége, mivel a régi savassága változik, csökken a levegő- és vízáteresztő képessége, s természetesen kimerül. Az átültetést kizárólag tavasszal, a fő növekedési idény megkezdése előtt kell elvégezni. A’ trópikus fajok többségét azonban más évszakban is átültethetjük. A gyorsan növekvő és fiatal példányokat minden évben, az idősebbeket 2—3 évente ültetjük át. A gyökereket mindig kb. hosszúságuk egy harmadával vágjuk vissza. Ä bonszái minden egyes átültetés után valamivel nagyobb edénybe kerüljön, mint amilyenben előzőleg volt. Az idősebb példányok ugyanabba a tálkába kerüljenek vissza. Nagyobb példányok számára Is optimális összetételű talaj a tőzeg — morzsalékos anyag — homok 2:1:2 arányú keveréke. Termé.szetesen vannak azonban kivételek is, amelyeket figyelembe kell vennünk. Például az azáleáknak, amelyek a savanyú talajt kedvelik, a tőzegből öt részt kell adnunk. Az átültetés után a bonszáit óvatosan öntözzük és ne trágyázzuk. A BONSZÄI ALAKÍTÄSA Ä bonszáinak nem Szabad nagynak lennie, törzse azonban legyen kellően vasíag és fás. Koronája legyen kobipakt, és megfelelő számú új hajtással rendelkezzen. Hogy az ágak’ és a levelek, valamint a virágok és a termések között a megfelelő arány kialakuljon, gyakran kell a fácskákát, törpe bokrokat metszeni, hajtásaikat vtsszacsípni vagy dróttal ala'kítani. Már az elején el kell határoznunk, hogy milyen alakú bonszáit akarunk felnevelni. Több olyan alapforma van, amely a természetben előfordul. s így, ha jó megfigyelők vagyunk ötlethiánytól nem kell tartanunk. A visszametszést, amellyel a bonszái alakját és nagyságát szabályozzuk, rendszerint tavasszal végezzük el. A hajtásokat augusztus végéig kell visszacsípnünk. A virágzó növényeknél ezt csak a virágzás befejeztével végezzük el. Ha a növényt dróttal akarjuk alakítani, akkor kellő vastagságú alumínium- vagy rézhuzalt használjunk. Természetesen alkalmasak erre más módszerek, például az ágak terhelése, kikötése Is. Végezetül néhány nálunk is hozzáférhető, bonszál kialakítására alkalmas növényt ajánlunk. Ilyenek a rozmaring (Rosmarinus officinalis), a Crassula arborescens, a Ficus benjamína ,a borostyán (Hedera helix), a közönséges mirtusz (Myrtus communis), aZ azálea (Azalea indlca), a Bougainvillea glabra és a Citrusfélék. —Z.->
