Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-12 / 49. szám
HÁZÁNKBAN tenyésztett baromfifajták A fevroll Ez a Közepes testű hús-, tojástermelő lajta Franciaország Faverolles nevű községéből származik. A házityúk, a hudan, a bráma és az ezüst dorking keresztezéséből állították elő. A trancia nemesitőknek az volt a céljuk, hogy színes tollazatú. |6 tojóképességő és Ízletes húsú fajtát alakítsanak ki. A rajta jellegzetessége, hogy bajsza, valamint szakálla van, s lába öt újjú. Két — könynyebb tojő, és nehezebb hústermelő — típusa van. Csibéi gyorsan növekednek. Szép tollazata, Jó húsa és tojóképessége folytán hamar népszerű lett, ezért Európában és Amerikában egykettőre elterjedt. „Különleges kerti növények” Ä Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalatnál a közelmúltban jelent meg dr. Horváth György Különleges kerti növények című könyve, amely a szabadidő ésszerű kihasználásával, a kertbarátok mozgalmának terebébélyesedésével összefüggésben nagy népszerűségnek örvendhet. A könyvben hetvenöt olyan zöldség- és fűszernövény szerepel, amelyek magjai kaphatók a kereskedelemben. Ezenkívül tartalmazza a régen termesztett, de már elfelejtett növényfajok leírását is. A könyvben olyan növényfajok Is megtalálhatók, amelyek Magyarországon még csak 'elvétve fordulnak elő, de másutt nagy népszerűségnek örvendenek. Pozitívumként emelhető ki, hogy a hetvenöt növényfaj ábécé sorrendben követi egymást. Minden növény magyar neve mellett megtalálható az alapvetően fontos tudományos név is. A szerző minden növény esetében ismerteti a származást, a botanikai leírást és a pontos azonosítást, valamint a környezeti igényeket, a termesztést és a felhasználást. A harminckét oldal színes táblán minden egyes növényfaj megtalálható. A könyv Ismertetésével kapcsolatban azt Is ki kell emelni, hogy a legtöbb, a könyvben szereplő növényfaj esetében recepteket is tartalmaz, ami a tovább növeli a könyv jelentőségét. A FAJTA JEGYEI A kakas teje kicsi, aránylag lapos. Taraja egyszerű, felálló, de alacsony, 5—6 szabályos csipkével. Az arca vörös, tollas. A szemgyürű színe narancsvörös. A füllebenyek vörösek. (A fehéres színű füllebenyek tenyésztési szempontból kisebb értékűek.) Csőre rövid és erős, színe elefántcsontfehértől rózsaszínig változik, de egyes szerzők szerint feketés is lehet. Az oldalszakálla a szem alatt ered, átmegy a szakállba, amely eltakarja a fülnyílásokat és a csenevész áll-lebenyeket. A fevroll kakasának törzse széles és hosszú, vízszintes állású. Oldalról nézve téglalap alakú. Nyaka középhosszú, erős, gazdag, körbefutő tollgallérral, amely egészen a hátára simul. Melle igen széles, mélyen fekvő. Háta hosszú, s egő-Az olvasó a könyvben megtalálhatja az alkörmöst, az ananászcseresznyét, az articsókát, az áttelelő salátát, a bagolyborsót, a bámiát, a bazsalikomot, a borágót, a borsos mentát, a brokkolit, a citromfűt, a cukkinit, a csicsókát, a csillagfürtöt, a csombordot, az endíviát, az édesköményt, a fehér bázeliét ,a fehér mustárt, a feketegyökeret, a festő csüllenget, a fodros levelű mályvát, a fogpiszkálőfűt, a földimogyorót, a fügét, a fügelevelű tököt, az izsópot, a kanáltormát, a kaport, a kerti kakukkfűt, a kerti katicavirágot, a kerti rutát, a kerti zsályát, a kerti zsázsát, a kínai kelt, a kobaktököt, a koriandert, a köményt, a kötözősalátát, a kövér porcsint, a lestyánt, a levélmangoldot, a levélpetrezselymet, a majoránnát, a metélőhagymát, a nagyszemű lóbabot, az olajtököt, az örménygyökeret, a paraj- és óriás libatopot, a parti lakodét, a pasztinákot, a patlszszont, a pitypangot, a póréhagymát, a pórsáfrányt, a rebarbarát, a salátagalambegyet, a sarjhagymát, a sárgarepcét, a skarlát zsályát, a sonka sütőtököt, a spárgababot, a szlvacstököt, a szójababot, a tárkonyt, a téli sárgadinnyét, a tojásgyümölcsöt, a tormát, a tüzbabot, az új-zélandi spenótot, az urdababot, a viasztököt, a zamatos turbolyát, a zergeszarvát és a zöldspárgát. A könyv — amely Magyarországon 98.— forintért vásárolható meg és -amelyet melegen ajánlunk a kertbarátoknak —a latin nevek mutatójával és a magyar nevek szinonimáival fejeződik be. fblm) szén a széles, lapos nyeregtollazatig egyforma széles. Szárnyalt, amelyek kissé elöl erednek, mérsékelten magasan, szorosra zárva tartja. Hasa mély és széles. Faroktollazata rövid, kissé megemelt. A kormánytollak a rövidebb sarlötollakat átfedik. Lábszárának csontozata vékony, hosszúsága közepes, színe világos. Külső oldalán tollazott. A fajta egyik Jellegzetessége, hogy öt ujja van. Ezek hoszszúak és erősek. A hátsó' ujj az előre néző ujjak szintjénél valamivel magasabban fekszik, és kissé befelé fordul. Az 5. ujj hosszabb mint a hátsó, csúcsa pedig felfelé irányul. Az ujjak külső oldalukon gyengén tollazottak. A tojó — mivel nyaka és lába rövidebb — zömökebb testalkatú, mint a kakas. Jól fejlett tojóhasa, nagyon mély melle, széles háta van, amelynek vonala enyhén emelkedik. Farka rövid, háztető alakú. A tojő nyakának felső részét jellegzetes tollazat borítja, amely a fülnyílások alatt kezdődik és innen vízszintesen a tarkóig fut. A fevrollnak fehér és lazacszínű változata van. A lazacszínű változat kakasának háta, valamint a szárnyak fedőtollai, barnásvörösek, kevés, csillogós sárgástehér beütéssel. A vörös tollak részben szintén csillogóak, szegélyük fémes árnyalatú. Az idősebb kakasok tollazatának szegélye sárgásfehér. A nyak- ős a nyeregtollazat elefántcsontszínű. A nyak oldalán barnásvörös vagy sötét foltok, a szárnyakon zöldes vagy kékes csillQgású fekete tükör van. A HASZNOS ÖTLETEK A cserepes növény talaját az öntözővíz sugara kimoshatja, mélyedések keletkezhetnek. Ha apró szemű, mosott kavicsréteget terítünk a cserép földjére, az öntözővíz egyenletesebben oszlik el, a talaj tovább tartja a nedvességet, nem keletkeznek mélyedések, és mntatósabb is lesz a dísznövény cserepe. nagy evezőtollak külső zászlója fehér, a belső evezőtollak feketék. A test egyéb tájainak, valamint a csüd és ez ujjak tollazata fekete. A lazacszínű tojók szárnyának teljes felülete, a hát és a nyereg egyenletes lazacvörös, egyes tollacskálnak szegélye fehéres. Nyaka sötét vörösesbarna, de fekete színeződés nélküli, széles fehér vagy elefántcsont árnyalatú szegéllyel. A szakáll tollai fehéresek. Az evezőtollak külső zászlója lazacszínű, a belső szürkésfekete árnyalatú. A torok, a mell és az oldalak sárgásrőzsaszínüek. A tojóhas tejfelszlnű. A faroktollak barnásvörösek, s hozzájuk fekete is keveredik- A csüd és a külső ujjak tollazatának árnyalata a lisztfehértöl sárgásrózsaszlnig terjed. Nem megengedhető, hogy a tojóknál a farok tövén párnaszerű tollazat alakuljon ki, hiányozzon a bajusz vagy az 5. ujj. A kakasok színezetében nem megengedhető, ha a mellkas és a has tarka, ha a szárnyak és a hát színezetéből hiányzik a vörös. A kakasok tömege 3—4,5, a tyúkoké pedig 2,5—3 kilogramm. (A könnyebb fípus tömege az alsó, a nehezebbé a felső határérték körül mozog.) A tojások átlagos súlya 55 gramm, héjuk sárgásbarna. A könnyű ttpns évi tojáshozama eléri a 160, a nehezebbé a 110—130 darabot. A fevrollt Jó minőségű húsa és fehér bőre végett tartják. Elsősorban Nyugat-Európában (Franciaországban és Belgiumban) volt népszerű, az utóbbi években azonban nálunk is terjed. A jó minőségű tisztavérű tenyészetek fenntartása érdekében a fajta kedvelői 1973- -ban Prágában klubot alapítót* tak. Gallyazás, metszés, gyümölcsszedés során többnyire a fa mellé támasztott létrán állva dolgozunk. Amellett, hogy a talajba süllyedés ellen deszka alátéttel, támasszal védjük a létrát, felső végét is biztonságosabbá tehetjük. A legfelső foka fölé szereljünk egy gumicső darabbal „párnázott“, ívesre hajlítbtt acéirudat. Ha a rúdvégekre meneteket metszünk, в támaszt egy-egy anyával rögzíthetjük a létraszárak között. Az íves ráddarab teljes hosszában • fatörzsre támaszkodik. (Ej Forrásmunkák alapján: — ld. — A nyár végi Agrokomplex '07 után ismét rangos mezőgazdasági Jellegű rendezvény színhelye volt Nyltra (Nitra 1. November 19—22. között a város „kiállítási negyede“ mozgalmas napokat élt át, mivel itt került sor a csehszlovákiai állattenyésztők tollas és négylábú kedvenceinek első országos seregszemléjére. A Csehországi és a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsége ugyanis megegyezett, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően — eddig ugyanis csak úgynevezett nemzeti szintű rendezvényeket szerveztek — közös erővel, hol Nyltrán, hol pedig Brnőban országos kiállításon mutatják be és bírálják el évente a különböző haszon -és díszállatok arra érdemes példányait. A korábban megtartott sajtótájékoztatón értesültem arról, hogy látnivalókban nem lesz hiány. A több mint kétezer, házinyúl és baromfi, közel háromezer galamb több tucatnyi fajtája és színárnyalata, továbbá a prémes állatok, valamint a kecskék, juhok, egzotikus madarak és halak még az igényes, sokat tapasztalt tenyésztők számára is tartogattak meglepetéseket. A ködös novemberi reggelen, szitáló esőben vagy ezredmagammal türelmetlenül vártam, hogy a kiállítás megnyissa kapuit. A nyitás után Jő félóráig tartott, míg a tömeggel együtt átjutottam a szűk bejáraton. Mindenki elsősorban az őt érdeklő háziállatok kiállítási csarnokát kereste. Többekkel együtt a bejárat közelében lévő А-pavilon felé tartottam, ahol a galambokat, az egzotikus madarakat és az akváriumi halakat állították ki. A csarnokban kellemes meleg, s galambkalltkák hosszú sorai fogadtak. Egy diákokból álló csoporthoz sodródtam, amelyet fehér köpenyes felügyelő kalauzolt, közben lelkesen magyarázta az egyes fajták sajátosságait, tenyésztőik problémáit. Részletesen foglalkozott a hazai, nemzeti fajták — a szlovák begyes galamb, a rakovníkyl bukó keringőgalamb, a cseh dobos galamb stb. — bemutatásával, közben a diákok közül többen jegyezgettek. A madarak, az emberi hangok és egymás hatására „felhangolődtak". A csarnokot ezernyi galamb turbékolása árasztotta el. Nem volt ez kellemetlen, de még csak hangosnak nevezhető hangzavar sem, mégis kitöltötte a tornaterem nagyságú pavilont, s az eluadó mondatainak szinte alig „maradt hely“. Még a laikus is észrevehette, mennyire eltérő az egyes fajták, sőt példányok viselkedése. Egyikük-másikuk hevesen udvarolt. A pávagalambok, a keringők voltak a legélénkebbek. A nagy testű amerikai tyúkgalambok (kingek) méltóságteljes tartással, kissé lenéző pillantásokkal figyelték fajtársaik nyüzsgését, s a kíváncsi emberáradatot. Az Izgalomnak semmiféle jele nem látszott meg rajtuk. A kecses sirálykagalambok, csendesen, a fogságba belenyugvó vadmadár lemondásával, a fajra Jellemző szelídséggel viselték sorsukat. Néhány lépcsőfokkal feljebb, a karzaton a turbékolásba egzotikus madarak csivitelése, papagájok rikácsolása vegyült. Az egyik sarokban tágas voliért állítottak fel, benne egy műanyag kerti fürdőmedencében mandarlnkacsák lubickoltak, szárítkoztak, tollászkodtak a lámpák fényében. A szomszédos kalitkák lakói, a nagy testű fehérruhás kakadűk a legsötétebb zugba húzódtak, s rosszallóan szemlélték a sokadalma t. A több száz apró énekes és kis testű papagáj, amelyek távoli hazájukban telepesen fészkelnek, úgy látszott, élvezik a körülöttük zajló életei. Az A-pavilonban — amely a kiállítás egyetlen fűthető csarnoka volt — helyezték el a melegigényes, értékes prémű csincsillákat is. Ezek a törpe nyúl méretű rágcsálók nálunk alig Ismertek. A látogatók többsége csodálkozva állta körül ketreceiket. (Közben néhány „szakszerű“ találgatás Is elhangzott: -„Mi ez denevér vagy kenguru?“). Különösen a gyerekek körében voltak népszerűek. Egyik-másik lurkó azonban nem elégedett meg a bámészkodással. Megpiszkálta az összegömbölyödött állatkát, riadt szeme közé fújt. A csincsilla erre az „érdeklődésre“ eredeti módon reagált. Mesterlövészt meghazudtoló pontossággal vizelte szemközt a rakoncátlan gyerkőcöt, aki méltatlankodva elsomfordált. Az állatka pedig, mint akt Jól végezte dolgát , lakőládlkőjának biztonságot nyújtó rejtekébe vonult. Az akváriumok lakói a külvilág forgatagából, stresszhatásaiból láthatólag semmit sem éreztek. A „tenyérnyi“ vízi birodalmak lakói tudomást sem vettek rólunk. Valamikor én Is, mint minden gyerek, guppitenyésztéssel kezdtem az akvarisztikát. Emlékszem, mennyire örültünk egy-egy szélesebb farkú, a többinél tarkább hímnek. Alig múlott el két évtized, s az akvaristák különféle, szebbnél-szebb, tarkábbnál-tarkább, a csöppnyi halacska méreteihez képest óriási farkúszójú fajtákat tenyésztettek ki. Az itt kiállított példányok méltán váltották ki a közönség csodálatát, és Joggal nyerték el a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetsége Központi Bizottsága elnökének serlegét. A karzat attraktivitásai közé tartozott az a két nagy medence is, amelyekben az Indiai és a Csendes-óceán korallzátonyainak néhány színpompás halával ismerkedhettünk meg. A tengeri akváriumok nálunk még nem terjedtek el. Alig néhány akvarista akad Szlovákiában, aki ennek a szakmailag oly igényes hobbinak hódol. Ez nem csoda, hiszen a trópusi tengerek halait beszerezni nem könnyű és olcsó dolog. Az itt többek között bemutatott doktorhal (Acanthurus) egy-egy példányáért hazai akvarista körökben négy darab ezrest is elkérnek. Tapasztalataim szerint mindeme látnivalók ellenére legnagyobb közönsége a prémes állatoknak és a baromfiaknak volt. A prémes állatokat két, viszonylag kicsi helyiségben állították ki. Az egyikben a nutriák különféle színváltozatait, a másikban pedig a nyérceket, nyesteket, ezüstrókákat, mosómedvéket és az úgynevezett félnemes prémet adó görényeket mutatták be. A kiállított állatok nagy része magyarországi tenyészetekből származott, de nem hiányoztak például a szlovákiai kutató intézetek és farmok nemesítése alatt lévő, hazai génállományból származó, értékes prémű rókái sem. Nagyon gazdag anyaggal szolgált a különféle baromfiakat bemutató pavilon Is. Valószínűleg nem akad hazánkban olyan tyúkfajta vagy színváltozat, amely ezen a kiállításon ne szerepelt volna. Az utóbbi években különböző okokból nálunk a lúdtartés visszaesett, remélhető azonban, hogy az itt látható fajták — a tuluzt, az emdeni, a pomerániat, a cseh, az olasz, a fodrostollú lúd stb. — több állattartó figyelmét felkeltették. A pavilon látnivalói közül kiemelném a szlovákiai nemesítésű oravka tyúkfajtát, amely bemutatása a tenyésztők számára azért is érdekes, mert az itt lévő elbírált példányokon megfigyelhették az oravka ideálisnak elfogadott típusjegyeit. Ennek alapján a nem kívánatos bélyegeket hordozó egyedeRet tenyészetükből kiválogathatják. Az.első országos méretű állatklállítás, s nem utolsósorban a nemzetközi részvétel, a közel 13 ezer állat elhelyezése és napokig tartó élelmezése igényes és méreteiben is hatalmas feladat elé állította a rendezőket. Megelégedéssel nyugtázhatják azonban, hogy fáradságuk nem volt hiábavaló. Ezt ml sem bizonytíja jobban, mint a szövetség tagjainak, a laikus állatbarátoknak és a gyerekeknek a kiállítás lránt megmutatkozó tömeges érdeklődése. (— ld —J (A szerző illusztrácirs felvétele) MOZGALMAS NAPOK
