Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-12 / 49. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. december 11, 6 Október tiszteletére A Szlovák Képzőművészeti Szövetség Nyugat -szlovákiai Kerületi Szervezete — Karol Drexler érdemes művész elnökkel és Jozef Aškvarek titkárral az élen — már hosszú évek Óta érdemdús, rendkívül sokrétű tevékenységet fejt ki. A szervezet jó munkája eredményeképpen egyre több magas színvonalon megrendezett képzőművészeti tárlat valósul meg a kerületben. A kiállításokat általában egy-egy nevezetes esemény, jubileumi évforduló jegyében és tiszteletére szervezik. így a kerületben élő több mint száz képzőművész módot és lehetőséget kap elkötelezettségének bizonyítására, valamint művészi munkásságának közkinccsé tételére egyaránt. Az 1987-es esztendőben az emberiség történelmének egyik legjelentősebb eseménye, a nagy októberi szocialista forradalom 70 évfordulójáról emlékezünk meg A kerületi képzőművészeti szövetség a világtörténelmi jelentőségű évforduló tiszteletére még tavaly képzőművészeti versenyt hirdetett a Nyugaf-szlováklai kerületben élő és alkotó képzőművészek körében. A versenynek rendkívül kedvező visszhangja volt a képzőművészek körében: a bírálóbizottság csaknem kétszáz értékes alkotásból válogathatott. A verseny kiértékelésére és a díjak átadására a Csallóközi Múzeumban került sor. A festmények kategóriájában az első helyen Rudolf Moško, a másodikon Almási Róbert, a harmadik helyen pedig Robert Haček végzett. A szobrászok között Milan Struhárik, Štefan Prokop és Lipcsey György végzett az első három helyen. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásból Almási Róbert és Lipcsey GyO-v. személyében két képzőművész alkotását Is méltónak találták a díjra. A versennyel egyidőben a bírálózottság válogatást is készített a beküldött alkotásokból az októberi forradalom évfordulójára szervezendő kerületi kiállításra. Nagy öröm és jőleső őrzés számunkra, hogy a képzőművészeti alkotások e nagyszabású kerületi seregszemléjét — amely az Október köszöntése nevet viselte — múzeumunk kiállító termében rendezhettük meg. Az ünnepi tárlatnyitón a kerületben élő és alkotó művészek közül több mint hetvepen — valamennyien kiállítók is egyúttal — jelentek meg. A kerületi szervek képviseletében Ján Breznlcký, a kerületi pártbizottság ideológiai osztályának vezetője volt jelen, a járási párt- és állami szervek küldöttségét pedig Magyarics Vince, a járási pártbizott ság vezető titkára vezette. E nagy szerű alkotásokat bemutató tárlat fö lötti védnökséget a már hosszú ével óta kimagasló gazdasági eredménye két elérő Nagymegyeri (Caiovo) Egy séges Földműves-szövetkezet vállalta A tárlatnyitó kultúrműsorát a helyi Bartók Béla vegyeskórus biztosította, Jarábik Imre karnagy vezetésével. A kórus igazán az alkalomhoz méltó, magas színvonalú, szép Összhangzású énekszámokkal járult hozzá a tárlatnyitó ünnepi hangulatának fokozásához. A kiállított művészi dflkotások — a képzőművészet adta kimeríthetetlen lehetőségekből eredően — sajátos módon fejezték ki az alkotók világról, társadalomról és természetről vallott nézetét, valamint a jelenkor problémáihoz való viszonyulását. Az Október Ihlette alkotások egyúttal szocialista építőmunkánk mindennapi életünk alaposabb megismeréséhez is hozzájárultak. A bemutatott műalkotások széles skálája — festmények, grafikák, akvarellek, szobrok, faliszönyegek, ékszerek és művészfotók — egyúttal fényesen Igazolják, hogy a Nagy Október szelleme még 70 év távlatából Is kellő ihlető erőt jelent minden alkotó számára, nemre és korra való tekintet nélkül. A képzőművészeti alkotások e sokrétű, változatos és. Igazán értékes seregszemléjét a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmával tekinthették meg a látogatók. Jóleső érzéssel nyugtázhatjuk, hogy a több mint száz művészeti alkotást bemutató tárlat iránt nagy volt az érdeklődés Dunaszerdahely város lakossá ga, főleg a fiatalabb korosztály körében. Meggyőződésünk, hogy minden látogatónk számára maradandó művészi élményt jelent e tartalmas kiállítás megtekintése. Kocsis Ernő, Ján Breznicky, Magyarics Vince, Karol Drexler megbeszéli a látottakat (Krascsenits Géza felvétele) Dr. MAG GYULA, a Csallóközi Múzeum igazgatója „A DAL ÁTSEGÍT A GONDON’3 Tünde hosszú percek óta ült nyitott kémiakönyve fölött. Kint zord szél borzolja a kerti fák csupaszra vetkőzött ágait, de a szobában kellemes a meleg. Észre sem veszt, amikor édesanyja rányitja az ajtót. Az asszony néhány röpke pillanatig gyermekén pihenteti a tekintetét, aztán halkan-csendben megszólal: — Kdes lángom elakadt a betűvándorlás? Hadiösoényre léptél a tanulással? Felpillant a T В fives szfiparcú leány, s elmosolgtntja magátf — Nehéz a tananyag, anyuci —■ mondja —, meg az igazat теф>аПоа, az eszem is másutt járt az elmúlt percekben. — Pihenj egy kicsit — simítja meg a jó szüle Tündéje göndör hajfürtjeit —, énekeljünk, tudod, a dal mindig átsegít a gondon. —Jó — csillant fel a lány szeme —, nótázzunk, édesanyám. És anya meg a lánya énekelni kezd. Először csak dúdolják szépséges népdalaink egyikét-másikát, turkálnak, válogatnak „daloskosarukban“, de később már zeng-szárnyal a daluk. A ház előtt eltipegő idős néni megáll a kapuban egy pillanatra. Utoljára, motyogja magában, süldőlány koromban hallottam ezeket a dalokat ... Igazít a kendőjén, aztán nagyot lódulva Indulna tovább. A derekába nyilalló éles fájdalom azonban eszébe juttatja: sajnos csupán a dal friss, jelelte bizony eljárt az idő... Híves Tünde Lukanényében (Nénincef lakik, s a Rimaszombati (Rimavská Sobotaj Közgazdasági Szakközépiskolában tanul. Harmadikos diák. lassan csitul, s teljesen abbamarad az éneklés. Tünde visszafordul könyvéhez, édesanyja pedig kiaraszol a szobából. Énekelni pici korom óta szeretek — emlékezik a lány. — Ötödikes voltam, amikor először szerepeltem a Tavaszi szél... népdalverseny járási döntőjében. Nem féltem soha a színpadon, nem volt lámpalázam, most sincs bennem a fellépéseken egy szemernyi félelem sem. Akkor, első lettem, de túl fiatal voltam még ahoz, hogy a kerületi fordulóban is pódiumra állhassak. Nem keseregtem, nem bánkódtam túlságosan, hisz nekem nem a helyezés, az elismerés, a díj volt a fontos, hanem, hogy énekelhettem. Édesanyámtól kaptam kedvet az énekléshez. Ő idehaza, főzéskor, s egyéb más dolog végzése közben is, szinte örökösen dúdolgatott. és nincs ez másként mostanában sem. Régen, nagytakarítások idején, ha megálltunk megpihenni, anya letette a porrongyot, s népdalokat tanultunk. Az alapiskolában egyik kedvenc pedagógusom, Tóth András „fedezte fel“ a hangom. ,fände, szépen énekelsz“, mondta egy alkalommal, zeneóra végén, „javaslom, mától gyakoroljunk együtt; szloes-örömesi felvállalom a tanításodat.“ Nos, azóta is Tóth tanító bácsi 'foglalkozik zenei fölkészítésemmel. Nagyszerű ember, öröm vele együtt dolgozni, Tünde az alapiskolai zenés műsorok állandó szereplője volt. S most, a szakiskolában is szívesen énekel a különféle diákrendezvényeken. — Anyu tagjaanényei menyecskekórusnak és a vegyesdalárdónak is — szedegeti tovább az emlékcserepeket. — A „menyecskék“ ezüst, a vegyeskórus pedig arany fokozatot nyert a járási versenyen. Én szintén ezüst,fokozatot mondhatok a magaménak. A legközelebbi versenyen arany fokozatot szeretnék elérni. Legutóbb, a Tavaszi szél... járási döntője idején betegeskedtem, rekedt volt a hangom. Akkor, életemben egyetlenegyszer, izgultam fellépés előtt. Megtapsolt a közönség, de én éreztem: szereplésem bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Apu szintén énekelget. Az „ezerráncos“ népviseleti „szereplöszoknyámat“, a nagymama ruháját „lekoppihtva“, édesanya varrta, készítette. Persze, nemcsak a népdalokat, nótákat kedvelem ám, nagyon szeretem a diszkózenét is. A dal, úgy érzem, képes hidat verni még az ellenségek közé is, közelebb hozza egymáshoz az embereket. Anyukának hónapokkal ezelőtt eltörött a lába, azóta csak gipszcsizmával tud közlekedni. Nehezen jár, s látom az arcán, gyakorta vannak fájdalmai. Ilyenkor mellé telepedek, és elénekelem kedvenc dalait. Mindjárt felvidul, jobb kedvre derül. Nekem pedig mindig is a legszebb ajándék édesanyám mosolya volt. Életemben először, úgy emlékszem, hároméves koromban énekeltem színpadon. Föl sem értem a mikrofont. Ovts voltam. Teli torokból daloltam, szüleim szíve repesett az örömtől. „Valóságos élő nótafa ez a gyerek„, gratuláltak anyuéknak a falubéliek, ,/tranysíp rejlik a torkában. Kár lenne veszendőbe hagyni a tehetségét .. Természetesen nem csupán énekelni szoktam szabadidőmben: szívesen olvasok, s szeretek magnózni, és tévét nézni is. No, de most már elég volt a merengésből — határoz Tünde erélyesen — ideje a tanuláshoz fogni. S arcát keze közé fogva a leckéiéhez lát . ZOLCZER LÄSZL0 (A szerző felvétele) Tessék beljebb... A színvonalas bélyegkiállításon egyedi darabokat is láthattak a gyűjtők és az érdeklődők ( A szerző felvétele) Ha Galántán (Galanta) járok, rendszerint benyitok a Csehszlovák —Szovjet Barátság Házának kapuján. Nem tagadom, szeretem az ilyen szép, századeleji épületeket, amelyeknek olyan belső varázsuk van, amit a ma építészei csak ritkán tudnak megteremteni. Ez az épület szintén példaképe lehet annak, miként lehet felújítani egy korábban igencsak elhanyagolt, inkább a városka szégyenének, mint díszének számitő házat. Hadd ismertessük röviden, milyen tevékenység folyik általában — de főleg novemberben — a barátság házában. Az Intézmény vezetősége mindig nagy gondot fordított arra, hogy az ideológiai munka az agitáció és a propaganda terén jó eredményeket érjenek el. A házban működik egy kitűnő agitációs központ, ahol színvonalas audiovizuális berendezések segítik elő az egyes előadások sikerességét. A CSSZBSZ Központi Bizottsága által szervezett járási versenyek színvonalas lebonyolításáért is sokat tesznek a barátság házának dolgozót. A Puskin-emlékverseny sikerét például úgy segítik elő, hogy könyvekkel, verseskötetekkel látják el a verseket szavaló fiatalokat. Hagyományosan megszervezik az ellenálló mozgalom képviselőivel, a volt partizánokkal, a veterán kommunistákkal való találkozókat; ezeknek főleg a fiatalok körében van sikerük. Orosz nyelvkurzust is szerveznek minden évben, s ebben nagy segítségükre van a színvonalas didaktikai felszerelés. Egybehangzó vélemények alapján az intézmény nagyszerűen együttműködik az ifjúsággal. Minden város- és járásbeli gyerek jól tudja, hogy a ház ajtaja mindig nyitva áll előttük, bármikor be lehet menni, meg lehet nézni egy filmet, kikölcsönözni egy könyvet. Természetesen mindez a barátsági hónap idejére hatványozottabban vonatkozik. Ottjártamkor az épület bejárata fölötti tábla kettős kiállításra invitált. Az egyik kiállító — Jávorba Gábor amatőr fotós — fényképe témájául a Szovjetuniót választotta. Valóságos élménybeszámoló volt ez, fényérzékeny papírra rögzítve. Azoknak, akik még nem jártak a Szovjetunióban, bizonyára szép élményt jelentett. A kiállítás másik részlegének témája a szovjet bélyeg volt. Nem kell okvetlen tapasztalt filatellstának lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk: a szovjet bélyeggrafika a világszínvonalat képviseli. Ez tapasztalható volt ezen a tárlaton is, ahol történelmi tárgyú — a noszf, a nagy honvédő háború stb. — bélyegek mellett mai témájú — pl. űrhajózás — alkotásokban is gyönyörködhettek a gyűjtők és a laikusok egyaránt. Bizonyára a jövőben is foglalkozunk majd az említett Intézménnyel, mert az az Igazság, hogy mi is szívesen lépjük át ennek a háznak a küszöbét. KALITA GABOR „Klufflorun A közelmúltban a rimaszombati (Rimavská Sobota) művelődési házban rendezték meg a SZSZK ifjúsági klubjai tevékenységét bemutató országos versenyt, a Klubfórum ‘87-et. Kassa (Košice), Bratislava és Topoľčany után, Rimaszombatban immár negyedízben találkoztak az SZSŽK legjobb ifjúsági klubjainak képviselői, hogy felmérjék az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységük eredményeit és kicseréljék tapasztalatikat. Az idei versenyben 9 ifjúsági klub vett részt, akik a járási és kerületi döntőkön keresztül jutottak el Rimaszombatba. Ezek közé tartoztak Stará Ľubovňa, Žilina, Kassa, Vranov nad Topfou, Slovenské Právno, Senica, Šurany és Bratislava ifjúsági klubjai. Az első napon a versenyprogramok után ismerkedő est volt, ahol a verseny résztvevői megismerkedtek a rimaszombati Ifjúsági klub fiataljaival, a járás és a kerület életével. A rendezvény légköre nagyon jő volt, amit a fiatalok a rimaszombati népművelési intézet által naponta kiadott információs lapban is kifejezésre juttattak. A második nap tovább folytatódott az egész estét betöltő versenyprogramok bemutatója. A harmadik nap értékelő szemináriumra került sor, amelyen résztvett PhDr. Štefan Kopňan, az SZLKP Központi Bizottságának tagja, PhDr. Rudolf Hubert, az SZSZK Kulturális Minisztériumának osztályvezetője és PhDr. Eva Farkašová, az SZSZK Kulturális Minisztériumának dolgozója. A verseny fődlját a žilinai ifjúsági klub versenyprogramja nyerte el. A žilinalak Jaroslav Štrba személyében elnyerték a legjobb egyéni teljesítményért járó díjat is, és a közönség díjának is ők örülhettek. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának díját a senicai, a Szlovák Szakszervezeti Tanács díját pedig a Šurany! ifjúsági klub érdemelte ki. Kép és szöveg: TORPIS JÖZSEF Hogy milyen hangulatban érkeztek a résztvevők Rimaszombatba, azt ex a (elvétel is elárulja.
