Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-12 / 49. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. december 11, 6 Október tiszteletére A Szlovák Képzőművészeti Szövet­ség Nyugat -szlovákiai Kerületi Szer­vezete — Karol Drexler érdemes mű­vész elnökkel és Jozef Aškvarek tit­kárral az élen — már hosszú évek Óta érdemdús, rendkívül sokrétű te­vékenységet fejt ki. A szervezet jó munkája eredményeképpen egyre több magas színvonalon megrende­zett képzőművészeti tárlat valósul meg a kerületben. A kiállításokat ál­talában egy-egy nevezetes esemény, jubileumi évforduló jegyében és tisz­teletére szervezik. így a kerületben élő több mint száz képzőművész mó­dot és lehetőséget kap elkötelezettsé­gének bizonyítására, valamint művé­szi munkásságának közkinccsé tételé­re egyaránt. Az 1987-es esztendőben az embe­riség történelmének egyik legjelen­tősebb eseménye, a nagy októberi szocialista forradalom 70 évforduló­járól emlékezünk meg A kerületi képzőművészeti szövetség a világtör­ténelmi jelentőségű évforduló tiszte­letére még tavaly képzőművészeti versenyt hirdetett a Nyugaf-szlová­­klai kerületben élő és alkotó kép­zőművészek körében. A versenynek rendkívül kedvező visszhangja volt a képzőművészek körében: a bíráló­­bizottság csaknem kétszáz értékes alkotásból válogathatott. A verseny kiértékelésére és a díjak átadására a Csallóközi Múzeumban került sor. A festmények kategóriájában az el­ső helyen Rudolf Moško, a másodi­kon Almási Róbert, a harmadik he­lyen pedig Robert Haček végzett. A szobrászok között Milan Struhárik, Štefan Prokop és Lipcsey György végzett az első három helyen. Öröm­mel állapíthatjuk meg, hogy a Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) járás­ból Almási Róbert és Lipcsey GyO-v. személyében két képzőművész alko­tását Is méltónak találták a díjra. A versennyel egyidőben a bíráló­­zottság válogatást is készített a be­küldött alkotásokból az októberi for­radalom évfordulójára szervezendő kerületi kiállításra. Nagy öröm és jőleső őrzés számunkra, hogy a kép­zőművészeti alkotások e nagyszabású kerületi seregszemléjét — amely az Október köszöntése nevet viselte — múzeumunk kiállító termében rendez­hettük meg. Az ünnepi tárlatnyitón a kerületben élő és alkotó művészek közül több mint hetvepen — vala­mennyien kiállítók is egyúttal — je­lentek meg. A kerületi szervek kép­viseletében Ján Breznlcký, a kerületi pártbizottság ideológiai osztályának vezetője volt jelen, a járási párt- és állami szervek küldöttségét pedig Magyarics Vince, a járási pártbizott ság vezető titkára vezette. E nagy szerű alkotásokat bemutató tárlat fö lötti védnökséget a már hosszú ével óta kimagasló gazdasági eredménye két elérő Nagymegyeri (Caiovo) Egy séges Földműves-szövetkezet vállalta A tárlatnyitó kultúrműsorát a helyi Bartók Béla vegyeskórus biztosította, Jarábik Imre karnagy vezetésével. A kórus igazán az alkalomhoz méltó, magas színvonalú, szép Összhangzá­­sú énekszámokkal járult hozzá a tárlatnyitó ünnepi hangulatának fo­kozásához. A kiállított művészi dflkotások — a képzőművészet adta kimeríthetet­len lehetőségekből eredően — sajá­tos módon fejezték ki az alkotók vi­lágról, társadalomról és természetről vallott nézetét, valamint a jelenkor problémáihoz való viszonyulását. Az Október Ihlette alkotások egyúttal szocialista építőmunkánk mindenna­pi életünk alaposabb megismeréséhez is hozzájárultak. A bemutatott műalkotások széles skálája — festmények, grafikák, ak­­varellek, szobrok, faliszönyegek, ék­szerek és művészfotók — egyúttal fényesen Igazolják, hogy a Nagy Ok­tóber szelleme még 70 év távlatából Is kellő ihlető erőt jelent minden alkotó számára, nemre és korra való tekintet nélkül. A képzőművészeti alkotások e sok­rétű, változatos és. Igazán értékes seregszemléjét a csehszlovák—szovjet barátsági hónap alkalmával tekint­hették meg a látogatók. Jóleső ér­zéssel nyugtázhatjuk, hogy a több mint száz művészeti alkotást bemu­tató tárlat iránt nagy volt az érdek­lődés Dunaszerdahely város lakossá ga, főleg a fiatalabb korosztály kö­rében. Meggyőződésünk, hogy minden látogatónk számára maradandó mű­vészi élményt jelent e tartalmas ki­állítás megtekintése. Kocsis Ernő, Ján Breznicky, Magyarics Vince, Karol Drexler megbeszéli a látottakat (Krascsenits Géza felvétele) Dr. MAG GYULA, a Csallóközi Múzeum igazgatója „A DAL ÁTSEGÍT A GONDON’3 Tünde hosszú percek óta ült nyi­tott kémiakönyve fölött. Kint zord szél borzolja a kerti fák csupaszra vetkőzött ágait, de a szobában kel­lemes a meleg. Észre sem veszt, amikor édesanyja rányitja az ajtót. Az asszony néhány röpke pillanatig gyermekén pihente­ti a tekintetét, aztán halkan-csend­­ben megszólal: — Kdes lángom elakadt a betűván­­dorlás? Hadiösoényre léptél a tanu­lással? Felpillant a T В fives szfiparcú leány, s elmosolgtntja magátf — Nehéz a tananyag, anyuci —■ mondja —, meg az igazat теф>аПоа, az eszem is másutt járt az elmúlt percekben. — Pihenj egy kicsit — simítja meg a jó szüle Tündéje göndör hajfürt­jeit —, énekeljünk, tudod, a dal min­dig átsegít a gondon. —Jó — csillant fel a lány szeme —, nótázzunk, édesanyám. És anya meg a lánya énekelni kezd. Először csak dúdolják szépséges nép­dalaink egyikét-másikát, turkálnak, válogatnak „daloskosarukban“, de később már zeng-szárnyal a daluk. A ház előtt eltipegő idős néni meg­áll a kapuban egy pillanatra. Utoljá­ra, motyogja magában, süldőlány ko­romban hallottam ezeket a dalo­kat ... Igazít a kendőjén, aztán na­gyot lódulva Indulna tovább. A dere­kába nyilalló éles fájdalom azonban eszébe juttatja: sajnos csupán a dal friss, jelelte bizony eljárt az idő... Híves Tünde Lukanényében (Nénin­­cef lakik, s a Rimaszombati (Rimav­ská Sobotaj Közgazdasági Szakközép­iskolában tanul. Harmadikos diák. lassan csitul, s teljesen abbama­rad az éneklés. Tünde visszafordul könyvéhez, édesanyja pedig kiaraszol a szobából. Énekelni pici korom óta szere­tek — emlékezik a lány. — Ötödikes voltam, amikor először szerepeltem a Tavaszi szél... népdalverseny já­rási döntőjében. Nem féltem soha a színpadon, nem volt lámpalázam, most sincs bennem a fellépéseken egy szemernyi félelem sem. Akkor, el­ső lettem, de túl fiatal voltam még ahoz, hogy a kerületi fordulóban is pódiumra állhassak. Nem keseregtem, nem bánkódtam túlságosan, hisz ne­kem nem a helyezés, az elismerés, a díj volt a fontos, hanem, hogy éne­kelhettem. Édesanyámtól kaptam kedvet az énekléshez. Ő idehaza, főzéskor, s egyéb más dolog végzése közben is, szinte örökösen dúdolgatott. és nincs ez másként mostanában sem. Régen, nagytakarítások idején, ha megáll­tunk megpihenni, anya letette a por­­rongyot, s népdalokat tanultunk. Az alapiskolában egyik kedvenc pedagógusom, Tóth András „fedezte fel“ a hangom. ,fände, szépen éne­kelsz“, mondta egy alkalommal, ze­neóra végén, „javaslom, mától gya­koroljunk együtt; szloes-örömesi fel­vállalom a tanításodat.“ Nos, azóta is Tóth tanító bácsi 'foglalkozik zenei fölkészítésemmel. Nagyszerű ember, öröm vele együtt dolgozni, Tünde az alapiskolai zenés műso­rok állandó szereplője volt. S most, a szakiskolában is szívesen énekel a különféle diákrendezvényeken. — Anyu tagjaanényei menyecske­kórusnak és a vegyesdalárdónak is — szedegeti tovább az emlékcserepe­ket. — A „menyecskék“ ezüst, a ve­gyeskórus pedig arany fokozatot nyert a járási versenyen. Én szintén ezüst,­­fokozatot mondhatok a magaménak. A legközelebbi versenyen arany fo­kozatot szeretnék elérni. Legutóbb, a Tavaszi szél... járási döntője idején betegeskedtem, rekedt volt a han­gom. Akkor, életemben egyetlenegy­szer, izgultam fellépés előtt. Meg­tapsolt a közönség, de én éreztem: szereplésem bizony sok kívánnivalót hagy maga után. Apu szintén énekel­get. Az „ezerráncos“ népviseleti „szereplöszoknyámat“, a nagymama ruháját „lekoppihtva“, édesanya varr­ta, készítette. Persze, nemcsak a népdalokat, nó­tákat kedvelem ám, nagyon szeretem a diszkózenét is. A dal, úgy érzem, képes hidat verni még az ellenségek közé is, közelebb hozza egymáshoz az embereket. Anyukának hónapokkal ezelőtt el­törött a lába, azóta csak gipszcsiz­mával tud közlekedni. Nehezen jár, s látom az arcán, gyakorta vannak fájdalmai. Ilyenkor mellé telepedek, és elénekelem kedvenc dalait. Mind­járt felvidul, jobb kedvre derül. Ne­kem pedig mindig is a legszebb aján­dék édesanyám mosolya volt. Életemben először, úgy emlékszem, hároméves koromban énekeltem szín­padon. Föl sem értem a mikrofont. Ovts voltam. Teli torokból daloltam, szüleim szíve repesett az örömtől. „Valóságos élő nótafa ez a gyerek„, gratuláltak anyuéknak a falubéliek, ,/tranysíp rejlik a torkában. Kár len­ne veszendőbe hagyni a tehetsé­gét .. Természetesen nem csupán énekel­ni szoktam szabadidőmben: szívesen olvasok, s szeretek magnózni, és té­vét nézni is. No, de most már elég volt a merengésből — határoz Tünde erélyesen — ideje a tanuláshoz fog­ni. S arcát keze közé fogva a lec­kéiéhez lát . ZOLCZER LÄSZL0 (A szerző felvétele) Tessék beljebb... A színvonalas bélyegkiállításon egyedi darabokat is láthattak a gyűjtők és az érdeklődők ( A szerző felvétele) Ha Galántán (Galanta) járok, rendszerint benyi­tok a Csehszlovák —Szovjet Barátság Házának kapuján. Nem tagadom, sze­retem az ilyen szép, századeleji épületeket, ame­lyeknek olyan bel­ső varázsuk van, amit a ma építészei csak ritkán tudnak megteremteni. Ez az épület szintén példaképe lehet annak, miként le­het felújítani egy korábban igencsak elhanyagolt, in­kább a városka szégyenének, mint díszének számitő házat. Hadd ismertes­sük röviden, mi­lyen tevékenység folyik általában — de főleg no­vemberben — a barátság házában. Az Intézmény vezetősége mindig nagy gondot for­dított arra, hogy az ideológiai mun­ka az agitáció és a propaganda te­rén jó eredménye­ket érjenek el. A házban működik egy kitűnő agitá­­ciós központ, ahol színvonalas audio­vizuális berendezések segítik elő az egyes előadások sikerességét. A CSSZBSZ Központi Bizottsága által szervezett járási versenyek színvona­las lebonyolításáért is sokat tesznek a barátság házának dolgozót. A Pus­­kin-emlékverseny sikerét például úgy segítik elő, hogy könyvekkel, verses­kötetekkel látják el a verseket sza­való fiatalokat. Hagyományosan meg­szervezik az ellenálló mozgalom kép­viselőivel, a volt partizánokkal, a veterán kommunistákkal való talál­kozókat; ezeknek főleg a fiatalok körében van sikerük. Orosz nyelv­kurzust is szerveznek minden évben, s ebben nagy segítségükre van a színvonalas didaktikai felszerelés. Egybehangzó vélemények alapján az intézmény nagyszerűen együttmű­ködik az ifjúsággal. Minden város- és járásbeli gyerek jól tudja, hogy a ház ajtaja mindig nyitva áll előttük, bármikor be lehet menni, meg lehet nézni egy filmet, kikölcsönözni egy könyvet. Természetesen mindez a ba­rátsági hónap idejére hatványozottab­ban vonatkozik. Ottjártamkor az épület bejárata fölötti tábla kettős kiállításra invi­tált. Az egyik kiállító — Jávorba Gá­bor amatőr fotós — fényképe témá­jául a Szovjetuniót választotta. Való­ságos élménybeszámoló volt ez, fény­­érzékeny papírra rögzítve. Azoknak, akik még nem jártak a Szovjetunió­ban, bizonyára szép élményt jelen­tett. A kiállítás másik részlegének té­mája a szovjet bélyeg volt. Nem kell okvetlen tapasztalt filatellstának len­ni ahhoz, hogy megállapíthassuk: a szovjet bélyeggrafika a világszínvo­nalat képviseli. Ez tapasztalható volt ezen a tárlaton is, ahol történelmi tárgyú — a noszf, a nagy honvédő háború stb. — bélyegek mellett mai témájú — pl. űrhajózás — alkotások­ban is gyönyörködhettek a gyűjtők és a laikusok egyaránt. Bizonyára a jövőben is foglalko­zunk majd az említett Intézménnyel, mert az az Igazság, hogy mi is szí­vesen lépjük át ennek a háznak a küszöbét. KALITA GABOR „Klufflorun A közelmúltban a rimaszombati (Rimavská Sobota) művelődési ház­ban rendezték meg a SZSZK ifjúsági klubjai tevékenységét bemutató or­szágos versenyt, a Klubfórum ‘87-et. Kassa (Košice), Bratislava és To­poľčany után, Rimaszombatban im­már negyedízben találkoztak az SZSŽK legjobb ifjúsági klubjainak képviselői, hogy felmérjék az elmúlt időszakban kifejtett tevékenységük eredményeit és kicseréljék tapaszta­latikat. Az idei versenyben 9 ifjúsá­gi klub vett részt, akik a járási és kerületi döntőkön keresztül jutottak el Rimaszombatba. Ezek közé tartoz­tak Stará Ľubovňa, Žilina, Kassa, Vra­nov nad Topfou, Slovenské Právno, Senica, Šurany és Bratislava ifjúsági klubjai. Az első napon a versenyprogramok után ismerkedő est volt, ahol a ver­seny résztvevői megismerkedtek a ri­maszombati Ifjúsági klub fiataljaival, a járás és a kerület életével. A ren­dezvény légköre nagyon jő volt, amit a fiatalok a rimaszombati népműve­lési intézet által naponta kiadott in­formációs lapban is kifejezésre jut­tattak. A második nap tovább foly­tatódott az egész estét betöltő ver­senyprogramok bemutatója. A har­madik nap értékelő szemináriumra került sor, amelyen résztvett PhDr. Štefan Kopňan, az SZLKP Központi Bizottságának tagja, PhDr. Rudolf Hubert, az SZSZK Kulturális Minisz­tériumának osztályvezetője és PhDr. Eva Farkašová, az SZSZK Kulturális Minisztériumának dolgozója. A verseny fődlját a žilinai ifjúsági klub versenyprogramja nyerte el. A žilinalak Jaroslav Štrba személyében elnyerték a legjobb egyéni teljesít­ményért járó díjat is, és a közönség díjának is ők örülhettek. A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának díját a senicai, a Szlovák Szakszer­vezeti Tanács díját pedig a Šurany! ifjúsági klub érdemelte ki. Kép és szöveg: TORPIS JÖZSEF Hogy milyen hangulatban érkeztek a résztvevők Rimaszombatba, azt ex a (elvétel is elárulja.

Next

/
Thumbnails
Contents