Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-12 / 49. szám

1987. december 11. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Kihalt a határ. Köd szitál, ki­csapódik a fekete föld felszí­nére az a kevéske nedvesség, amely a hosszú nyári és őszi aszá­lyokat kővetően lazít valamit a meg­forgatott talaj keménységén. Egyre gondolunk. Arra, amit Koleszár János növénytermesztési föágazat-vezető foglal szavakba: — Október elején hullott errefelé néhány milliméter csapadék. Nem so­kat ért. Mert ami esett, azt azon nyomban kifújta a szél, elpárologtat­ta az októberben Is erősen tűző nap. Számunkra, — s a vetésnek. — most ez a köd Is nagyon sokat jelent Köd és zúzmara? Lámcsak, miféle dolgoknak örülünk. Ámbár Így van ezzel ma minden gazdálkodó, aki tudja, hogy a talajnedvesség soha nem tapasztalt módon alacsony, hogy átlagosan több mint 120 milliméter csapadékkal maradt adósunk a ha­marosan leköszönő 1987-es esztendő. S vajon az églek Idei fukarkodásán kívül ml történt még? — Elhasználódott, összetört min­den eszközünk mondja Lenzo Ist­ván agrármérnök, a Királyhelmeci (Kráf. Chlmec) Állami Gazdaság Igaz­gatója. — Mert hiszen szántani, vet­ni mindenképpen kellett. Négyszáz hektáron őszi repcét, 1300 hektáron ószl árpát, 100 hektáron rozsot, 1300 hektáron búzát és 100 hektáron őszi keverékeket vetettünk. Előkészítettük a magágyat a tavasziaknak Is. Szó­val, kitartóan dolgoztunk, miközben nem tudtuk elfelejteni, hogy milyen kegyetlen ez az év. Nyomasztóan hatott, hogy nem győztük a gépeket javítani, az alkatrészeket kosárszám­ra kellett vásárolni, nagyon sok eke­vas kellett. A gondok, panaszok csapdáját ez­úttal szeretném elkerülni. Köztudott, a Királyhelmeci Állami Gazdaság a Tőkelerebesl (Trebišov) járásban a jól gazdálkodó üzemek közé tartozik A nehéz problémákat saját erejükből mindig meg tudták oldani. Néhány tetszetős, vagy inkább jól hangzó adatra lennék kíváncsi. Ezek éppúgy Jellemzői lehetnek az évnek, mint például az aszály. Termésátlagokról szeretnék hallani... A főagronóraus sorolja: — Búzát 1350 hektáron arattunk, 5.35 tonnás hektáronkénti átlaggal. Az ószl árpa 270 hektár volt, hektá­ronként 4,89 tonnával. Repcéből 295 hektárról takarítottuk be a termést, hektáronként 3.24 tonnát értünk el, ami szintén rekordhozamnak számít. Kukoricái 342 hektáron vetettünk, kereken 5 tonnás volt az átlagter­més ... 4 A TERMESZTÉS KORSZERŰSÉGE Nézi az Igazgató, miként jegyzem az adatokat. Rákérdez: ezt mind meg akarom Írni? Sejtem, félti az frást a számok unalmától, igaza van. Mert SARJADÓ ÉLET Ideiglenes cukorrépa-tárolás (Fotó: —rd—) mit Is jelenthet önmagában az 5,35 tonna búza, vagy az 5 tonna kukori­ca? Még akkor Is, ha hozzáteszem, hogy ez jóval több, mint a járási át­lag. A „titokról“ Is szólni kellene, arról a titokról, ami nem más: a ter­mesztés korszerűsége. Ennek egyik fontos láncszeme a laboratóriumi vizsgálat. — Agrolaboratóriumot rendeztünk be, ahol a talajmintákat saját ma­fizikai munkával, terményfelszedők­kel és futószalagokkal történik a ra­kodás. A terményt a perbenyéki (Pri­­bentk) raktárba szállítják. Nézelődés közben tovább beszélgettünk. Siker­­növényekről esik szó, mert Igaz, szép az 5,35 tonna búza hektáronként, de nagyobb nyereséget hozott az őszi repce, a napraforgó, valamint a cu­korrépa Is. — Napraforgó-termesztésünk az gunk vizsgáljuk meg, évente egyszer, így táblánként tudjuk, hogy a ter­mesztett növénynek a tervezett hek­tárhozamhoz mennyi tápanyagra van szüksége. Különben évente 1900 hek­táron végzünk szerves trágyázást és 1100 hektárt meszezünk. Magyarázat lehet a jó átlagokra az is, hogy ml nem csökkentettük a mötrágyameny­­nylséget. Inkább növeltük a felhasz­nált mennyiséget, hiszen a műtrágya a legmegfelelőbb eszköz a termelési szint megtartására, növelésére. Egyéb­ként mi a mötrágyaadagot 6 tonna búza és 7 tonna kukorica alá tewez­­tük. Ha nincs aszály, ezt az átlagot elérjük. A jobb fekvésű. Illetve a nedvesebb táblákon ezeket a hoza­mokat mind búzából, mind pedig ku­koricából elértük. Idén a dohány is jól sikerült, valóban nem lehet pana­szunk rá. RENDHAGYÓ TÖRTÉNET Sok energia, hatalmas Izom- és szellemi munka rejlik abban, hogy a hatalmas magtárak a telepeken tele vannak búzával és kukoricával. Most azt nézzük, milyen ügyesen, kevés Idén valóban sikeresnek mondható — folytatja Leczo István. — Még nem tudom, hogy az országos ter­mesztési versenyben hányadik helyen vagyunk. Ml a 105 hektárról 2,7 ton­nát takarítottunk be átlagosan. Ez Jóval több, mint a járási átlag, sőt, az országos átlagot is meghaladja. A repcét a Kassai (Košice) Repce­­termesztési Rendszerben termesztjük. A termesztés része a számítógépes programozás, a rendszergazdaság­tól minden segítséget megkaptunk. Ez Igazán bejött, jöl jövedelmezett, most úgy ítéljük meg. nem volt rossz „húzás", hogy beléptünk a termelési rendszerbe. — Cukorrépával nagyon régen fog­lalkozunk — veti közbe Koleszár Já­nos. — Nem hagytuk ki azt a jó le­hetőséget, hogy felkínáltak egy gép­sort kipróbálásra. A gépkiprőbálás jól sikerült, a termés sem volt rossz. Azóta vásároltunk még egy gépsort. Az Idén hektáronként 40 tonna répát takarítottunk be. És itt nem is a mennyiség számít igazán, hanem a 16,5 százalékos cukortartalom. Tóth Antal, a gazdaság tervezője mindent tud a gazdaságról", hiszen a tervmutatók .tőle kerülnek ki és tu­lajdonképpen az eredmények is hoz­zá futnak be. A gazdaságban sok jó őtíet tőle származik. A termelésszer­kezet módosításáról ekképpen nyi­latkozik: — Nem engedhetjük meg magunk­nak, hogy a silókukorica hektáron­ként csak 25—30 tonna termést ad­jon. Mindent meg kell tennünk, hogy hektáronként legalább 50—60 tonna termést takarítsunk be. Célkitűzéseink elérése érdekében komplex tervet dolgoztunk kt. Szeretném megemlíte­ni, hogy a magyarországi partner­gazdaság segítségével kooperációban a felszántott legelőn szemes kukori­cából 8,2 tonnás hozamot értünk el. Az idén 200 hektár legelőt szántot­tunk fel. Ezen a területen jövőre részben silókukoricát, részben pedig napraforgót termesztünk. A másik Ilyen ügy a paradicsom. Évente 50— 60 hektáron foglalkozunk paradi­csommal. A termesztéséhez megvan­nak a korszerű pépeink. Mi paradl­­csomlevet szállítunk a konzervgyár­nak. Igen ám, csakhogy nekünk a konzervgyárhoz, Illetve annak befo­gadóképességéhez kell igazodnunk S ez a gazdaság számára óriási vesz­teséget jelent. Most azon dolgozunk, hogy mi saját magunk képesek le­gyünk — némi beruházással — a pa­radicsomsűrítmény konzerválására, így a megtermett paradicsomból sem­mi sem veszne kárba — és nyere­séggel tudnánk termeszteni. Nehéz év volt az idén, de nem eredménytelen. Hngv ml lesz ezután? Rosszabbat semmiképpen nem szeret­nénk. Van gondunk elég, gépesíteni kellene. Elkezdtük 600 hektáron a meliorációt, az idén 130 hektáron ez a munka befejezést nyert. Szóval na­gyon lassan megy. Sokat költünk ta­lajjavításra, hát csináljuk lassan, a­­mit tudunk... A mélyszántást első­nek fejeztük be a Járásban, pedig nem volt kevés szántantvaló, ponto­san 1592 hektár. Most már a szom­szédos gazdaságoknak segítünk a szántásban. SZÉPEN KELT... Elfut a kocsi egy Jókora búzatábla mellett. Mutatja a főágazat-vezető, szépen kelt a vetés, haragoszöld az „élet“ sariadása." Az Idén általában a kelés 70 százalékkal jobb a tava­lyinál. Azt Is megjegyzi: milyen jó lenne, ha cseppfolyós műtrágyát használnának, Így a növényvédelem taposásl kár nélkül történne, és so­rolta tovább az új, a terjedőben lévő módszer máshol már jól bevált hasz­nát. előnyét, valamint reményét fe­lezi ki hogy a korszerű agrotechni­kát egyszer majd Itt. a határszéleken Is korszerű gépekkel és eszközökkel valósíthatják meg. (-lés) Élete példakép — Negyvenéves vagyok. Immár hu­szonöt éve dolgozom a szövetkezet­ben. Csallökőzaranyoson (Zlatná na Ostrove) születtem, Itt ts tártam is­kolába. Az alapiskolát kitüntetéssel végeztem. Az osztályfőnököm jó egy évig nem fogadta a köszönésemet, mert nem folytattam a tanulmányai­mat. Szüleim egyszerű emberek vol­tak. Apám a szövetkezetben dolgo­zott. Családunkban nem volt tanult ember, nem kaptam ösztönzést a to­vábbtanulásra. Nem panaszként, szem­rehányásként mondom, hiszen szak­ember lett belőlem. S a fö szakem­bereket társadalmunkban megbecsü­lik. A HurbanÖvl Mezőgazdasági Szak­tanintézetben sajátította el a gépja­­vítószakmát. Majd hazajött a falujába, a szövetkezetbe. — A hatvanas évek végén, a hetve­nes évek elején a falu Ifjúsági szer­vezetének elnöke voltam, fő kollek­tíva voltunk. Kultúrcsoportunk volt, színdarabokat, esztrádmúsorokat ta­nultunk be. Músoratnkat a környező falvakban ts bemutattuk... Az Ifjúsági szervezet tevékenységé­re felfigyeltek a járási szervek, s a jö szervezőkészséggel rendelkező If­jú kommunistát nemzetgyűlési kép­viselőnek ielölték. — Tizenöt évig voltam nemzetgyű­lési képviselő. Šok helyen megfor­dultam az országban, főképpen élen­járó nagyüzemi gazdaságokban. Érde­kelt, hogy ők hogyan csinálják, s mt az, amit szövetkezetünkben ts hasz­nos lenne meghonosítani.... Ma Is tagja vagyok a helyi nemzett bizott­ság tanácsának és aktívan tevékeny­kedem a Csemadok és a Csehszlo­vák—Szovjet Baráti Szövetség helyi szervezetében... Majd a munkájáról beszélt. Elvég­zett és elvégezendő feladatokról. Géptípusokról, a munka fortélyairól, munkatársakról. A jól, becsületesen elvégzett munka szépségeiről. De a problémákat sem mellőzte. Elmondta, hogy mostoha körülmények között dolgoznak, legtöbbször a szabad ég alatt. A korszerűtlen, elavult műhely­be ugyanis nem férnek be a nagyobb gépek. Örömmel újságolta, hogy már épül az új, korszerű műhelycsarnok, a­­mely darupályával és diagnosztikai berendezéssel lesz ellátva, hogy főleg az utóbbitól sokat várnak a szerelők. A korai hibafelismerés ugyanis sok felesleges többletkiadás­tól mentesíti majd a szövetkezetét. Beszélt az elmúlt évek kenyércsatát­­ról, hosszú évek során részt vett az embert, gépet próbára tevő nehéz, de szép férfimunkában, majd így foly­tatta: — Ofabb és újabb korszerű géptí­pusok kerülnek a szövetkezetünkbe. Szerkezetük bonyolult, javításuk felké­szült szerelőket igényel. Ügy érzem, ha maradéktalanul meg akarok felel­ni a követelményeknek, feltétlenül szükség van a továbblépésre. Mun­kám mellett távúton továbbképzem magam , a Hurbanovói Mezőgazdasá­gi Szakközépiskola gépészeti szakán. Családos ember. Felesége műtősnő a komáromi fKomárno) kórházban. Színházlátogatók. Rendszeresen eljár­nak a Matesz bemutatóira. Zoltán fiuk kilencéves. Erős Vendel, a csallóközaranyost Szovjet Hadsereg Egységes Földmű­ves-szövetkezet gépjavítója a hosszú évek során hozzáértő, becsületes mun­kájával nevet, elismerést vívott ki magának a közösben, faros Tibor mérnök, a műhely vezetője a követ­kezőket mondta róla: Víg kedélyű, dolgos, megbízható ember. Olyan, akivel mindig számolni lehet. A leg­jobbak közül való. Élete, munkája, példakép lehet szövetkezetünk fiatal­jai számára...“ A példás gépjavító „A kiváló mun­káért“ állami kitüntetés viselője. (marton)' Anyagi ösztönzéssel Az ősz befordult a tél udvarába. Eljött a gépjavítók Ideje. A lénárt­­falvi (Lenartovce) Vörös Csillag Egységes Földműves-szövetkezet­ben kilenc csoportban 24 gépja­vító, valamint a traktorosok és gépkocsivezetők népes tábora ve­szi gondozásba a meghibásodott munkaeszközöket. A javítás Irányítója, a szakkép­zett és közismerten barátságos műhelyvezető, Jacso Elemér, így szólt a szokványos, de számukra mégsem unalmas munkáról: — Szeretjük a telet, álljuk a csikorgó fagyot, összeszokott csa­patunk emberközelben dolgozik — mondotta a műhelyvezető. — A kfvülállóak számára olajos kezű mesteremberek vagyunk, de htgy­­gye el, megtesszük a magunkét. Hol tartunk most? A gépeket meg­tisztítottuk, a zord Időjárás elöl fedél alá vontattuk. Hogy nagyobb legyen a javítók Igyekezete, ta­valy 13 százalékkal emeltük a bé­rüket. Célprémiumok formájában pedig tavaszbeálltáig 19 ezer ko­ronát ősziünk szét a legügyesebb kezűek között. A javftócsarmu kokba bevezettük a központi fű* tést. Zuhanyozóval ellátott szodá­­lls helyiséget létesítettünk. A han­­val (Chanava) gazdasági udvarról idetelepftettük a lakatosműhelyt, ezzel egyldőben az állattenyész­tési berendezések karbantartóinak Is berendeztünk egy kis hajlé­kot. Az alkatrész-ellátottságon úgy Igyekszünk javítani, hogy két em­berre bízzuk az anyagbeszerzést. Amióta ketten űzik a szerencsét, azóta a javítók öröme Is megkét­szereződött. Az egyik anyagbeszerző, Fejet Károly, ottjártamkor tért vissza hosszú út járói. Szokványos kér­déssel tartóztattam fel néhány percre: Ml az, amtban nem tudja teljesíteni a megbízók kívánsá­gait? — Sok minden ktplpálatlan a „kívánságlistán" — sóhajtja fe­lém bánatát. A jól felszerelt műhelykocsi Is végleg befarol az udvarra. A ve­zetőfülkéből Pásztor István és ifj. Madarász Lajos, fáradt, hátráló taposással ereszkedik alá ... Most — miután lekecmeregtek mozgó otthonukról — a szilárd padlóza­tó műhelyben foglalják el téli törzshelyüket. A műhelyvezető társaságában néztünk széjjel a portán. Az egyik, aránylag szűkös helyiségben a traktorokat javítják. Évente .10—15 erőgépen végzik el a főjavítást. A’ szomszédos helyiségben csak egy esztergagép és egy marógép fér el. Itt Pako Zoltán és Tóth Árpád az alkatrész-felújításokat végzi. Ä tehergépkocsikat Javító részlegen Igo János a házigazda. A kovács­­műhelyben Ján Hrúška az ekeva­sakkal bajlódik. A géppark minőségéről még nem esett sző. Mázik Lajostól, a növénytermesztés gépesltőjétől megtudtam, hogy a lehető legkor­szerűbb gépi technikával rendej­­keznek. Dicsérte a elféri tárcsá­kat. A Skoda 180-as traktorok' mellé vásároltak egy Kirovecet. Végre egy Becker vetőgéphez is hozzájutottak. Negyven erőgéppel rendelkez­nek, de mindössze harmincöt trak­torosuk van, közülük tizennégy már nyugdíjas. Utánpótlásra pe­dig, sajnos, nincs kilátás. (-ros? A betakarítás után a tárolásra és a feldolgozásra is oda kell figyelni (Fotó: -Ita)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents