Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-12 / 49. szám

2

SZABAD FÖLDMŰVES

1987. december 11«

100 éve született Major István

Valamijeié tiszteletteljes távolságtartással Illenék leírnom, s a lexikonok tárgyilagosságával sorra vennem az adatokat, hogy Major István száz évvel ezelőtt, 1887. december 13-án született. De nem tudom megtenni. Már száz éve lenne? Hihetetlennek tűnik, hiszen szülőfalumban és Galánta (Galanta) környékén mindenütt, ahol járt és gyújtó szóval az emberekhez szólott, úgy emlékeznek rá, mint aki csak most, nemrég volt itt, hogy világosan és pontosan megmondja, mit miért kell tenni, hogy a földmunkásság élete könnyebb, s majdan jobb legyen. És családi albumokban, megsárgult fényképek között ott őrzik azt is, amelyiken ő beszél •— körülötte komor és figyelő arcú emberek, falum egykori nincstelenjei, Csák Máté földjének proletárjai —, s ha alkalom adódik rá, saját élményeikbe, életük meséjébe fűzik ma is, mint többi hozzátartozójuk rokon sorsát.

Mielőtt a világ — a kosüti (Коšúty) véres pünkösd kapcsán — megismerte Major István nevét, élete már egybeforrott a GSKP történetével. A pedagógusképzőt elvégezve Dél-Szlovákia falvaiban tanított, látta és ismerte a sárba ragadt, villanyfény nélkült reménytelenséget. Hogyne akart volna ő is Lámpás lenni. A győztes szovjet-oroszországi forradalom akkor a többi küzdeni akaróval együtt őt is az egyetlen útra hívta: 1920-ban a Csehszlovák Szociáldemokrata Párt tagja lett, a nagy verebélyi (Vráble) sztrájk szervezője, majd 1921-ben a CSKP alapító tagja, a dél-szlovákiai szervezetek tevékeny és lelkes szervezője. Volt a Népszava szerkesztője, a vasutasszervezet titkára, a városi tanács tagja, s 1925- töl nemzetgyűlési képviselő, 1930— 31-ben a Szántó-Vető, majd a Pravda kiadója.

Nemcsak felismerte és vallotta, a gyakorlatban is megvalósította azt az elvet, hogy a sajtónak propagálnia, agitálnia és szerveznie kell. A CSKP tisztségviselőjeként, a sajtó munkatársaként ő az újságok kiadásával, tartalmával, de személyes meggyőző tevékenységével is ezt, tette.

A harmincas évek elején Csehszlovákiában a mezőgazdasági munkásság életkörülményei voltak a legnyomorúságosabbak, 1931 májusában Szlovákiában megszaporodtak a sztrájkok, a bérkövetelések. A CSKP VI, kongresszusa után Major István a Galántai járás falvait és majorjait járta, hogy megteremtse a mezőgazdasági proletariátus legégetőbb követeléseiért, a bérek emeléséért folytatott harc sikerének feltételeit. Május 18-a és 22-e között a járás kétezer mezőgazdasági idénymunkása, napszámosa, bérese, „Földnélküli Jánosa“ lépett sztrájkba, s ez a harc győzelemmel ért véget: a nagybirtokosok új kollektiv szerződést kötöttek és a béreket átlagosan harminc százalékkal emelték. Néhány községben azonban a birtokosok elutasították az új bérfeltételek elfogadását. A CSKP ezért május 25-re Kosúton nyilvános gyűlést hívott össze, hogy a járás sztrájkjainak szervezőjp, Major István részvételével megbeszéljék a tennivalókat, számba vegyék a lehetőségeket.

A járási hivatal a gyűlést az utolsó pillanatban betiltotta. Amikor Kosútra érkezett Major István és vele együtt a környező falvak munkássága, negyven csendőr sortüze fogadta őket. Három halott és néhány súlyos se besült maradt a „kosüti főutcán“ ... Major Istvánt röviddel a kosúti tragédia után megfosztották mentelmi jogától és a kosúti tüntetés néhány részvevőjével együtt „az események kiváltójaként“ bíróság elé állították.

Az egész csehszlovákiai haladó értelmiség kiállt mellette, de fölemelte szavát — többek között — Romain Rolland is, aki így írt: „Tudom, hogy Csehszlovákia nagyon meglepő módon fejlődik, s mind gyakrabban halljuk a terror ellen, az igazságért harcolók kiáltásait nemcsak az afrikai és az ázsiai francia gyarmatok felöl, hanem Európának ebből a centrumából is.“

Tizennyolc havi börtönre ítélték. Tiltakozásul — a CSKP tagjai elleni jogtalan eljárások megszüntetése érdekében — a CSKP szlovákiai kerületének vezetősége meghirdette az úgynevezett „majori behívót", aqzal a céllal, hogy új tagokat toboroízanak a párt soraiba. A munkásság és a földművelők közül a tervbe vett kétezer helyett több mint ötezren léptek be a CSKP-ba, s száz új- pártszervezetet hoztak létre.

Kiszabadulása után, 1933—35-ben Moszkvában tanult, és a kommunista párt betiltása, Csehszlovákia megszállása után a Szovjetunióba emigrált, ahol a moszkvai és a kujbisevi rádió szlovák adásának munkatársa volt. 1945-ben, a felszabadulás után a Pravda nyomdájának, igazgatója lett Bratislavában, 1951—57-ben hazánk magyarországi nagykövete volt, 1957-ben vonult nyugdíjba és 1963-ban hali meg.

Számtalam kitüntetésben részesült: megkapta a Munka Érdemrendet, a Köztársasági Érdemrendet, a Klement Gottwald Érdemrendet és sok más elismerést a szocialista háza építéséért, küzdelmes munkájáért. A kegyelet és a hála koszorúi mellé hadd helyezzek — legalább jelképesen — egy szál pünkösdi rózsát azok helyett, akik máig szeretteik, hozzátartozóik között tartják számon, s amíg élnek, felidézik, hogyan beszélt nekik egykor, amikor ott járt.

H. mészáros Erzsébet

Ha valamely jelenkori társadalmi-politikai realitást marxistaleninista módon, dialektikus és történelmi materialista szellemben akarunk elemezni, legalább három kérdésre kell válaszolnunk. Nevezetesen: melyek az adott realitás történelmi gyökerei, milyen szerepet tölt be a jelenkori társadalom fejlődésének egészében, végül pedig melyek azok a feltételek, amelyek maradéktalanul biztosítják kibontakozását, életképességét és távlatait.

A dolgozók egysége és testvérisége — nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül — mint hazánk jelenkori fejlődésének hajtóereje annyira összetett jelenség, hogy csak is így közelíthető meg. Az egység és a testvériség a társadalmi vonatkozások mellett kiterjed a nemzeti, az etnikai viszonyokra is, jelen esetben felleli a fejlett szocialista társadalom építésének nagyszabású művén munkálkodó cseh és szlovák nemzet és a velük egyUttélg nemzetiségek szocialista tipnsú kapcsolatait.

A nemzetiségre való tekintet nélküli egység — a februári győzelem óta eltelt csaknem négy évtized éta — hazánk jelenkori előrehaladásának olyan objektív hajtóereje, amelyet szüntelenül alakít a szocialista társadalmi tudat, amelyben összefonódnak az objektív és szubjektív tényezők, vagyis a fejlődést és kibontakozást meghatározó anyagi és politikai feltételek. Annyira mély kölcsönhatás ez, hogy csakis úgy lehet tárgyilagosan vizsgálni e jelenséget, ha mindezt figyelembe vesszük. Következésképpen a cseh és a szlovák nemzet és a velük együttélő nemzetiségek egysége és testvérisége olyan gazdasági-társadalmi, nemzeti és kulturális viszonyokra épül, amely erőteljesen kihat a politikumra is. Csehszlovákia Kommunista Pártja — társadalmunk vezető ereje — a maga saját politikai irányvonalával ezen a téren is alkotó történelmi feladatot teljesít.

A történelmi körülmények hazánkban úgy alakultak, hogy a nemzetiségi hovatartozásnak nem az anyanyelv az egyetlen mércéje. Szerepet kap itt a közösségi tudat, a nemzetiségi csoporthoz való tartozás vállalása, a helytörténeti hagyományok elevensége is. Ebből azonban már az ts következik, hogy az anyanyelven túl a nemzetiségi hovatartozás tényleges igénye a nemzetiségi kultúrához és a hagyományokhoz való szoros kötődés.

Az elmondottak képezték a Szlovák Nemzeti Tanács 15. ülésének egyik fontos napirendi pontját, mely a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban élő 91 ezer 452 magyar, illetve a Prešov! járásban élöT'ézor Z51 ukrán nemzetiségű állampolgár helyzetét véleményezte a CSKP XVII. kongresszusa nemzetiségi politikánkat érintő dokumentumaiból kiindulva. Ami e dokumentumok mikéntjét illeti, röviden szólni kell a lenini nemzetiségi politika egyik alapvető kategóriájáról az állampolgári integrációról. Ezen szocialista hazánk építésében való aktív részvételt a cseh és a szlovák nemzettel való érdekközösség tudatos vállalását értjük, mindezt azonban annak igényé nélkül, hogy nemzetiségi létüket, saját anyanyelvűket és kultúrájukat felad-Társadalmi

haladásunk

hajtóereje

ják. Az integráció kívánalma gyakorlatilag tehát nem azonos az asszimilációval, az erőszakos beolvasztással.

Az említett két járás nemzetiségi lakossága társadalmi aktivitásának szervezéséhez, jellegénél fogva a Nemzeti Front nyújt különösen jó kereteket. Ez utóbbi — a párt nemzetiségi politikájának szellemében — vonja be a közéletbe, a népképviseleti szervekbe a magyar és az ukrán nemzetiségű dolgozók legjobbjait, ngyanakkor sokat tesz azért, hogy a nemzetiségi politika megvalósítása össztársadalmi feladat legyen. Segíti a nemzetiségek nyelvi kultúráját, hagyományainak ápolását, iskolai és művelődési igényeinek kieiégftését. A Nemzeti Front keretében működik e két nemzetiség kulturális képviseleti szerve, a Csemadok, illetve az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége. E két szövetség társadalmi és kulturális tevékenységet fejt ki a két nemzetiség tudatformálásánaak, művelődésének, kultúrájuk megőrzésének és ápolásának érdekében. Igen fontos feladatuk az anyanyelvi kultúra közvetítése a lenini nemzetiségi politika általános elvei alapján.

A nemzetiségi politika megvalósítása nemcsak ás nem elsősorban a társadalmi szervek feladata. Hazánkban alapkövetelmény, hogy minden szervnek és intézménynek — így a nemzeti bizottságoknak is — gondoskodnia kell a területén és hatáskörébe adódé nemzetiségi igények kielégítéséről. A nemzeti bizottságok feladata például a nemzetiségi oktatáshoz és közművelődéshez szükséges tárgyi és személyi feltételek megteremtése. A Dunaszevdahelyi járásban levő 11 középiskola 125 osztályát összesen 32S0 tanuló látogatja, ebből 89 osztályban 2356 tanulóval anyanyelvi oktatás folyik. A tavalyi iskolaévban 620 tanuló érettségizett, ebből 367 magyar nemzetiségű volt. A végzős tanulók 59,1 százaléka jelentkezett főiskolára, ami az 1985-ös évhez viszonyítva 2 százalékos növekedést jelent. A Prešovi járásban hasonlóan biztosított az ukrán anyanyelvű tanulók alap- és középfokú oktatása. A nemzeti bizottságokon jogszabály írja elő a kétnyelvűséget, s azokon a fórumokón, ahol a magyar, illetve az ukrán nemzetiségű lakosság részaránya eléri a 90 százalékot, ott az értekezés anyanyelven folyik.

Es sorolhatnánk tovább a szocialista nemzetiségi politika megvalósításának fontos alkotóelemeit, a művelődési házak, a könyvtárak nemzetiségi programjától a megfelelő nyelvű könyv- és folyóirat-állomány beszerzésén, az adott nemzetiség folklórjának, tárgyi emlékeinek gyűjtésére való ösztönzésen keresztül, a klubtevékenységig. A Dunaszerdahelyi járásban 45, a Prešovi járásban pedig 13 műkedvelő kulturális csoport működik. A párt nemzetiségi politikáját azonban a legjobban az minősíti* hogy nemcsak megvalósítá-. sáréi mint igényről, hanem megvalósulásáról mint társadalmi realitásról is beszélhetünk. Hazánkban a népgazdaság — ezen belül a mezőgazdaság — fejlődésével összhangban ebben a két járásban is emelkedett az életszínvonal, javultak az életkörülmények. Ehhez a nemzetiségi állampolgárok munkája is hozzájárult, eredményeinknek ők is részesei és élvezői.

A két járásból kiragadott példák félreérthetetlenül azt igazolják, hogy a nemzetiségi kérdéshez való viszonyulás és a nemzetiségi kérdésnek a társadalmi, a nemzeti méltányosság és az egyenlőség szellemében való megoldása szocialista hazánk további felvirágoztatásának történelemalakító hajtóereje.

CSIBA LÁSZLÓ

Választási program, avagy

Azt hiszem, egyetlen helyi vagy járási vezető sem mosolyogna azon, ha elárulnám neki, amikor választási programról esik szó, rendszerint Rodln „A gondolkodó“ című szobra jelenik meg képzeletemben. Hogy részükről miért maradna el az elnéző mosoly? Mindannyian tudjuk, az említet téma sok-sok éttöprengett, álmatlan éjszakát okozott már nem egy tervezési osztály vezetőjének, hnb-elnöknek, a faluját, lakóhelyét szerető képviselőnek. Ugyanis „beférni a keretbe, megállapítani a legfontosabb teendők sorrendjét, az elvenni-, felújítani-, esetleg bontani kérdésekben való döntés nem tartozik a könnyű feladatok közé. Aim hogy a legtöbb helyen nem riadnak vissza az említett teendőktől, a nehéz feladatoktól, bizonyítják ezt azok a szép eredmények, amelyek a köz érdekében és összefogásával fogantak. Hogy a Komáromi (Komárno) járásban miként is birkóznak meg az említett feladatokkal, hogyan teljesítik a Nemzeti Front választási programját, erről beszélgettem dr. Kosztolányi Lászlóval, a Nemzeti Front Komáromi Járási Bizottságának titkárával, Pinke Pállal, az említett szervezet politikai dolgozójával és Csepy Tibor mérnökkel, a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság tervezési osztályának vezetőjével.

Annak érdekében, hogy a későbbiekben kötetlenül beszélgethessünk az eredményekről, a legégetőbb gondokról, kérem foglalják össze a jelenlegi választási program fő összetevőit, a megoldásra váró feladatokat néhány

számadat segítségével...

Kosztolányi László: — A nemzeti bizottságok és a Nemzeti Front választási programjának megvalósításában ml is teljes mértékben tiszteletben tartjuk a CSKP iránymutató határozatait és a szocialista demokrácia alkotóelemeit. Céljaink elérésébe bevonjuk a széles tömegeket. Ez utóbbinak köszönve a lakosság a jelenlegi választási Időszakban 163 millió korona értékű munkával kíván hozzájárulni a járás fejlődéséhez, tehát saját életkörnyezete javításához. A statisztikai felmérések szerint a jelenlegi választási időszakban 800-al több .produktív korban lévő egyén lesz munkaviszonyban, mint az. elmúlt időszakban, tehát a szocialista vállalások így tovább gyarapodhatnak. A választási program magába foglalja azt is, hogy környezetszépítési és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, 20 ezer négyzetméter terület parkosítását végezzük el a járásban, s kiültetünk 100 ezer facsemetét és bokrot. Habár az út- és járdaépítésben eddig is szép eredményeket értünk el, erről sem feledkezünk meg, de fontosabbnak tartjuk a .következőket: 1990-re a járás lakosságának 65 százalékát kívánjuk ellátni vezetékes vízzel, 52,7 millió koronás befektetéssel bővíteni akarjuk a Komárom vízellátását biztosító kútrendszert, s további hidrogeológiai feltárásokat akarunk végezni, ott, ahol erre a legnagyobb szükség van. jelenleg három nagyközségünkben épül egészségügyi küpzont. Figyelmünket nem kerülik el a szolgáltatások sem. Az Illetékes járási szervek szigorúan figyelik a kétezerig kidolgozott tervek részeredményeit, és ahol lemaradások észlelhetők, komoly intézkedéseket foganatosítanak. A járási lakásszövetkezet a 8. ötéves tervidőszak végén 6 ezer 765 lakás „gazdája“ lesz, ezek felújítására, karbantartására mintegy 76 millió korona értékű befektetést fordít. A komplex lakásépítkezésekre összesen 440 millió koronát fordítanak, ebből 82 milliót a lakossági célokat szolgáló középületek építésére, 111 millió koronát pedig a közművesítésre, a villany, víz, gaz bevezetésére. A központilag Irányított Ipari és mezőgazdasági üzemek is jelentős anyagi befektetésekkel vesznek részt a választási program — környezetszépítés, a lakosság szociális és kulturális igényének kielégítése — teljesítésében. A számokat, adatokat sorolhatnám tovább, de úgy érzem, a választási programmal kapcsolatban másról is szólni kell...

Az igényes feladatok teljesítésében miként vesz részt a Nemzeti Front járási bizottsága és ennek szervezetei? Az adott körülmények között képesek-e hatékonyan fellépni a formalizmussal szemben? Ott, ahol a Nemzeti Front tisztségviselőinek véleményét, javaslatait másodlagosan kezelik, képes-e járási bizottságunk — a szó jó értelmében véve — „palotaforradalmat csinálni?

Pinke Pál: — Annak érdekében, hogy a Nemzeti Front alapszervezetei meg tudjanak birkózni az adott feladatokkal, olyan eszmei-politikai nevelömunkát кем kifejtenünk, hogy az minden viszonylatban hatásos legyen. Ezek formáit jól ismerjük, erről most nem beszélnék, inkább az ezzel kapcsolatos néhány .megfigyelésemet fejteném ki. A kertészkedők szervezete járásunkban 11 ezer tagot tömörít, A tagok legtöbbje aktív, rendszeres résztvevője a szervezeti gyűléseknek, ahol a szakelőadás előtt rendszerint politikai-nevelő előadást is meghallgatnak. Ha történetesen az alapszervezet társadalmi munkára buzdít, akkor a tagok nagyrésze igenis hajlandó ezt a többletet vállalni a falujáért, lakóhelyéért. Szervezés nélkül sem politikai, sem szakjellegű előadásra nem tudjuk megnyerni az emberek bizonyos rétegét — legyen szó nyugdíjasról vagy akár fiatalról. Éppen ezért fordítunk nagy gondot alapszervezeteink szervezettségére, akcióképességére, ami tulajdonképpen a választási program teljesítését Is elősegíti. Számos szép eredményt sorolhatnék, például a „Z“ akcióban felépült út- és járdahálózatot, kulfúrházakat, Iskolákat.

Egy friss példa: októberben minden járásban meghirdetik a társadalmi munkahetet. Mi egész októbert a társadalmi munka hónapjának minősítettük abból a meggondolásból, hogy a társadalmi munkavállalást nem szabad behatárolni szűk terminusokkal, mivel nagyobb választási lehetőséget kell biztosítani a szervezeteknek, az embereknek. Az eredmény: 13 millió korona értékben elvégzett munka.

Kosztolányi László: — Örülök, hogy megemlítette a „formalizmus" a „másodlagos“ szavakat. Korábban mi is tapasztaltuk, hogy sokan — még a tisztségviselők közül is — másodlagos szerepet tulajdonítottak járási bizottságunknak, alapszervezeteinknek. Mi bizonyítottunk: az évek folyamán számos olyan szociális-, falufejlesztési problémát sikerült megoldanunk, amelyeket ma már csak egy vaskos jegyzékben „őrzünk“. De beszéljünk most másról: járásunk vezetősége, a hnb-k titkárai, elnökei megértették azt, hogy a Nemzeti Front alapszervezeteinek jó munkája nélkül a helyi nemzeti bizottságok sem tudnának jó eredményeket elérni. A következő mondat — csakis közös akarattal! — azt hiszem, mindent kifejez. De hadd reagáljak még melegében a formalizmus szóra. A járási vezetés előtt nem volt titok, hogy korábban komoly problémák léptek fel a Považská Bystrlca-i Gépgyár gútai (Kolárovo) üzemében, amelyekkel — véleményem szerint — az ottani vezetés nem tudott volna egykönnyen megbirkózni. Ottani alapszervezeteink tisztségviselői, tagjai tájékoztattak a gondokról, s mi kikérve az Illetékes szervek véleményét — hivatalos fórumon tárgyaltunk a gyár vezetőségével. A későbbiek folyamán a- gondokat sikerült megoldani. De hasonlóan cslekedtünk a hajógyár, az itteni cipőkészítő üzem esetében is. Ezeknek az üzemeknek a vezetőivel, dolgozóival kapcsolataink — az átépítés nem könnyű időszakában — egyre szorosabbak...

Hadd éljek a titkár elvtárs előbbi szóhasználatával: Beszéljünk most másról, mondjuk, a szokásos akciók felsorolása, értékelése helyett azokról a problémákról, melyeket a Nemzeti Front itteni szervei a „saját bőrükön“ éreznek.,.

Kosztolányi László: — Nem szeretnék egy-égy kérdés részletes boncolgatásába fogni — mert reggelig Is itt ülnénk — de munkatársam segítségével szólnánk néhány olyan gondról, amelyek minket Is „égetnek“. Mivel ez a beszélgetés a Szabad Földműves hasábjain kerül nyilvánosság elé, mindjárt az elején megemlíteném: a falufejlesztés, a falun élő ember mindennemű szükségleteinek kielégítése óriási társadalmi feladat, amelynek végrehajtásából mi is nagy részt vállalunk. De mivel faluról

i