Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-05 / 48. szám

12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1987. december 4. Az érdekeltséget Is szervezni kell szervei között; itt is szerephez jutnak korábban ismert ele­mek, de új összefüggéseik vál­nak világossá. Magában véve a nagyüzemi keretek, a szerző­déses viszonyok és a népgaz­dasági tervben elvileg kialakí­tott munkamegosztások, vala­mint jövedelemelosztásuk ko­rántsem működnek olyan meg­bízható mechanizmusként, mint ahogyan azt korábban feltéte­leztük. Mindez szocialista mezőgaz­daságunk olyan szakaszát je­lenti, amikor ugyancsak a vál­lalati kategóriák, ugyanazok a technológiai összefüggések, u­­gyanazok a szervezési kapcso­latok lépnek életbe a mezőgaz­daságban Is, mint amelyek az iparban már haladóbb formát értek el — körvonalazza a mezőgazdaság fejlődési folya­matának főbb fokozatait Ko­­váts Gyula agrármérnök, a gaz­daság igazgatója. AZ ALKALMAZKODÁS FELTÉTELEI Hogy a fentiekben vázolt és a Gabéíkovól Állami Gazdaság­ban Idejében felismert gazda­ságpolitikai stratégia ne csúsz­­szék aránytalanságokba, sőt el­lenkezőleg, az arányok optimu­mát találja meg, nem egyszerű vezetőségi elhatározásra, hanem az önköltségcsökkentés széles körű elemzésére épült. Az in­tegrált folyamatok üzemen be­lüli szervezésének egyik fő alapelvévé a magas színvonalú talajhasznosítás vált. A kalá­szos gabonafélékből 6,95, sze­mes kukoricából pedig 7,6 ton­nás átlagos hektárhozamot ér­tek el, ami gyakorlatilag azt je­lenti, hogy a gazdaság a ter­vek teljesítésén túlmenően sze­mesekből az idén önellátóvá vált. Az eredményes növény­­termesztés feltételei viszont Jandura Tibor főágazat-vezető (balról) és Kováts Gyula agrármérnök, igazgató TERMELÉKENYSÉG ÉS GAZDASAGOSSÄG Szarvasmarha-tenyésztésük középpontjában a termelékeny­■ ségl és a szaporodásbiológiai ■ mutatókat, valamint a szaksze- i rű takarmányozást állították. • A legfrissebb állatszámlálás : adatai szerint összesen 4190 A silókukorica — a tervezett 44 tonnával szemben 52 tonnás átla­gos hektárhozamot értek el — betakarítását Hupka Béla igazgató­helyettes (balról) és Bodó Pál, az üzemi pártbizottság elnöke ellen­őrzi csak ügy kamatoződhatnak, ha az állattenyésztési ágazat a termelői, illetve a felvásárlói árakhoz viszonyítva is jövedel­mezően termel. Végtermék-ér­tékesítő állattenyésztésük cél­­•szerü szervezésénél a fejlesz­tési források és alapok, vala­mint a beruházási árak alaku­lását Is figyelembe vették. Ta­pasztalataik azt igazolják, hogy megnehezült, bonyolultabbá vált közgazdasági feltételeink egyik kulcskérdése a munka­erő hatékony foglalkoztatása, másik pedig a meglevő eszkö­zökkel és a rendelkezésre állő szerényebb fejlesztési alapok­kal való célszerű gazdálkodás. Mindezeket figyelembe véve állattenyésztési ágazatuk jöve­delmezőségét, gazdaságosságát két Irányból igyekeztek javí­tani: az anyagi költségek — szántóföldi. Illetve piaci integ­ráció — és tartást költségek — a tulajdonképpeni technológia — folyamatos elemzésével és a lehető legkevesebb kiadást eredményező változatok alkal­mazásával. szarvasmarhát, ebből 1335 te­henet, 650 előhasi üszőt, 750 növendék üszőt és 850 hízőbi­­kát tartanak. Mind a tejterme­lés, mind pedig a hústermelés szempontjából a tejelő állo­mányuk Igen kedvező szaporo­dásbiológia! feltételekkel ren­delkezik. A tehenenként! átla­gos évi tejhozam 4700 literes (a terv 4550 liter). Dicséretük­re válik, hogy tejtermelésük­ből sikerült kiiktatni az idény­­szerfiséget. Évente öt és fél millió liter tejet értékesítenek, s ennél a mennyiségnél a télen kitermelt tej literjeként járó 30 filléres felár már komoly összegnek számít. Sem a gazdaság, sem pedig a szarvasmarha-állomány tej­es hústermelési kapacitása szempontjából nem közömbös az elles kora. A borjúszaporu­lat a tej- és hústermelésen kí­vül az állományfejlesztés egyik feltétele. Az ágazati feladatok teljesítése érdekében ezért ar­ra törekszenek, hogy a te­­nyészérett üszőket idejében megtermékenyítsék, a tehene­ket pedig 12—13 hónaponként rendszeresen leellessék. Ez atóbbí az állomány rendezett szaporodásbiológiái állapotét feltételezi. A ciklusban történő termé­kenyítés után vemhességvizs­­gálatot végeznek, amely azt a gyakorlati célt szolgálja, hogy átlagosan minden tehén 100 nap alatt vemhessé váljék. A szelekció közötti különbséget azért vállalják, mert a további termékenyítési kísérletekkel a kontra szelekciót segítenék. Évente 100 tehénre számítva 105 borját választanak él, s az egy tehénre jutó évi húskiter­melés eléri a 4,75 tonnát. A borjúk a profilaktóriumból 21 nap után kerülnek a borjú­­istállóba. A korai elválasztási technológia előnyös, mivel ko­rán működésbe lehet hozni az előgyomrot, ami a tejpornál ol­csóbb abrak és lucernaszána etetését segíti. Az itatási idő­szak lerövidítésével kisebb az itatással együttjáró megbetege­dések — hasmenés, felfúvódás — lehetősége. Ebben az Igé­nyes Időszakban egyébként olyan emberek gondozzák az állatokat, akiknek a hozzáérté­se és fegyelmezettsége biztosí­ték a sikerre. Ezért lehetsé­ges, hogy a tervezettnél sok­kal alacsonyabb — 2,5 száza­lékos — a borjúelhullás. A hízómarha-állománynál a szabadtartásos módszert alkal­mazzák. A 850 darabot szám­láló állományt 5 dolgozó gon­dozza a hagyományos tartás­nál alkalmazott 15 dolgozóval szemben. Az élőmunka haté­kony kihasználásával évente 455 ezer koronát takarítanak meg. A hízómarhák átlagos napi tömeggyarapodása 85 dkg, s 1 kg marhahús kitermelésére 2,47 kg erőtakarányt használ­nak fel (a terv 2,50 kg). Egész szarvasmarha-állományuk vi­szonylatában 1 kg hús kiter­melésére 1,56 kg erőtakar­mányt fordítanak (a terv 1,70 kg). Az erőtakarmányok ren­deltetésszerű gazdaságos fel­­használásának köszönve évenie 194 ezer koronát takarítanak meg. A szarvasmarha-állománynál az erőtakarmányokkal való ta­karékosság a szálas- és tömeg­­takarmányok minimális veszte­séggel történő betakarításával kezdődik, s a táplálóérték meg­óvásával folytatódik. Igaz, hogy a veszteségek elkerülése, Illet­ve a minőség megóvása jelen­tős beruházásokat igényelt. E- redményeik viszont azt Igazol­ják, hogy a betakarítás szerve­zettségével és szakszerűségé­vel, valamint a takamnányke­:ívebbé tételével több a malac — anyasertésekkénl évi átlag­ján 17,8 malacot választanak >1 s így értelemszerűen gyorsabb a forgó is. Egy anya­sertésre számítva évi átlagban 20,3 tonna húst termelnek ki. tudati Átrendeződés Arra a kérdésre, hogy az ál­lattenyésztésben elért eredmé­nyeiknek a felsorakoztatott főbb tényezők közül, melyek lehetnek leginkább az összete­vői, az Igazgató Így válaszolt: — Az állattenyésztés szako­sításával és összpontosításával egyldűben foglalkoztunk a szakember ellátottság biztosí­tásával Is, Így idejében kiala­kult egy hozzáértő vezetőgár­da. Ugyanakkor a régi telepek­ről áthelyezett állattenyésztési dolgozók az új szakosított te­lepeken egy olyan gyakorlott, fegyelmezett törzsgárdát ala­kítottak ki, ahol szigorúan a teljesítmények alapján diffe­renciálunk. Szólni kell az ál­lattenyésztésben dolgozó 5 szo­cialista brigád érdemeiről is, amelyek DerzsI András, Csi­­csai Árpád, Tóth Miklós. Jan­­dura László és Gróf László ve­zetésével az eredményes te­nyésztői munka úttörőivé vál­tak. A teljesítmények és a minő­ség szerinti differenciálódás megvalósítása érdekében az ál­lattenyésztésben . ágazati bér­arányokat alakítottak ki. Az alapbért az ágazat bérszabály­zata tartalmazza. A szabadke­retet a vezető szubjektfve a körülményeket és az eredmé­nyeket mérlegelve ösztönzésre használhatja. Ahhoz, hogy e módszer teljes körű legyen, az állattenyésztésben dolgozó szakemberek anyagi érdekelt­sége Is együtt jár a hozzájuk beosztottakéval. Az állattenyésztési dolgozók esetében (db, kg, liter) tartal­mazza e mozgást. Amennyiben a főágazat eredményei megfe­lelnek, a terevezettnek, a visz­­szatartott félévi bért kifizetik, ezen túlmenően meghirdették p feladatok . teljesítéséért járó prémiumfeltételeket ts. E ju­talmazási rendszer fő erőssége a fajlagos költségekkel járó nagyfokú takarékosság, a ter­mékek minőségének javulása, a termelékenységi mutatók és a vállalati nyereség növelése. Az a tény pedig, hogy a ve­zető és beosztott egyformán érdekelt, egyformán érzékeli az egyszerű vagy bonyolult munka jelentőségét és eb­ből a személy ki­emelkedik, olyan természetes ener­giát szabadított fel, mint az önál­lóság, a szorga­lom, a találékony­ság, a pontosság és a megbízható­ság. De legalább Ilyen jelentős a kritikai és az ön­kritikái szellem megerősödése Is. Mindez az állatte­nyésztési dolgo­zók nagyméretű tudati átrendező­déséhez vezetett. Ez utóbbi egyúttal azt is Igazolja, hogy az érdekelt­ségi rendszer ösz­tönző kialakítása a Gaböíkovől Álla­mi Gazdaságban nemcsak gazdasá­gi, hanem politi­kai feladat is. Ez utóbbi a szocialis­ta mezőgazdaság fejlődésének har­madik lépcsőjét jellemző gazdasági mechanizmus át­alakításának egyik sarkkövét a haté­konyság és az öko­nómiai szempon­tok közötti össz­hang megteremté­sét jelenti. CSIBA LÄSZLÖ Tóth Ferenc anyaserlés-gondozó a születéstől kezdve nagy gondot fordít a malacncvelésre (Rácz László felvételei) ozamos jeienseg mutatja, hogy minőségi változások men­nek végbe mezőgazdaságunk­ban. Mindez sajátos történeti : folyamat eredménye. Közelebb­ről qrról a. történeti folyamat­ról van szó, ami a szocialista mezőgazdaság létrehozásától a teljes kibontakozásáig vezet. Még konkrétabban, a történeti fejlődés több lépcsőjét ismer­hetjük fel a szocialista mező­­gazdaság megvalósításában. Hogy milyen a szocialista me­zőgazdasági nagyüzem és mi­lyen teljesítményre képes, ez eddig három történeti lépcsőn kerül napirendre. Először akkor, amikor politi­kai és gazdaságpolitikai prog­ramként kitűztük megvalósítá­sát és akciókat Indítottunk az átszervezés végrehajtásáért. Másodszor a szocialista át­szervezés befejezése utáni idő­szakban tűztük napirendre is­­mét a nagygazdaságok megszi­lárdításának, üzemi fejlesztésé­nek és gazdasági fellendítésé­nek a programját. Ilyen lépcsők után jutottunk el a mostani harmadikhoz, a­­minek a főbb meghatározói az anyagi-műszaki fejlődés meg­gyorsult üteme, végül a na­gyobb üzemi szervezettség és a vállalati önállóság olyan kö­rülmények között, amikor a piac is növekvő szerephez jut a gazdaságok tevékenységében. A felsorakoztatott új jelensé­gekre és követelményekre való reagálás hatásfokát a Munka Érdemrenddel kitüntetett Gab­­čfkovói Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdaságban elemeztük. — Ez a mostani harmadik lépcső már olyannak ítélhető, aminek fő meghatározója a mennyiség, a minőség és a ha­tékonyság. Ez utóbbi hármas követelményrendszer azért ke­rül előtérbe, mert közben az Igények Is alaposan megnöve­kedtek, Növekedtek hazai vi­szonylatban is, de mezőgazdaságunk és élelmiszeripa­runk külföldi pia­cain különösen é­­lesedett a verseny, tehát termelésünk mennyiségi növe­lése mellett új meg új minőségi köve­telményeknek Is eleget keli ten­nünk Mindez új, magasabb szintű termelést és ter­melésszervezést követe! azokon a bázisokon, ame­lyeket a mezőgaz­daság szocialista átszervezésével lét­rehoztunk. Ilyen irányúak tehát a­­zok a folyamatok, amelyek új jelen­ségeket és irány­zatokat váltottak ki mezőgazdasá­gunk fejlődésében. Ezek gazdaságunk­ban gyakorlatilag három területen érvényesülnek: 1. Korszerű technikai rend­szerek kialakítása, átvétele és bevezetése a növénytermesztés­ben és az állattenyésztésben. Ez azt jelenti, hogy az egész termelő-, illetve tenyésztőfo­lyamatot egységes rendszer­ként kell megszervezni, gyöke­resen eltérően a hagyományos­tól. 2. Az egységes földműves­­-szövetkezetekhez hasonlóan az állami gazdaságoknak is ésszerű vállalati gazdálkodást kell folytatniuk, hogy termelő­erőiket hatékonyan kihasznál hassák. Mindez megköveteli a szakosítást, a kooperációt és az ájabb szervezési formák megvalósítását, tehát tulajdon­képpen ugyanazok a formák kerülnek újból napirendre, a­­melyeket már a fejlődés ko­rábbi lépcsőin is felvetettünk és bizonyos módon megoldani is véltünk, illetőleg meg is ol­dottunk. 3. Végül döntő szerephez jutnak a vertikális kapcsolatok a mezőgazdaság és az élelmi­szeripar. illetőleg a mezőgaz­dasági termékek kereskedelmi verő és az állandó jellegű siló­­terek klalakítátásával a táplá­lóanyag-veszteség is jelentősen csökkent. Integráltan szemlélik a teljes termelési folyamatot egészen a végtermékig,, s az állattenyésztési ágazat konzul­táló partner, a vetési terv lét­rehozásakor és a betakarítás­kor egyaránt. Horváth Iván agrármérnök, takarmányozási felelős irányí­tásával a szarvasmarha-állo­mány részére tudományos pon­tossággal határozzák meg a napi tápanyagszükségletet. A felhasználásra kerülő takar­mányokból mintát vesznek, s a beltartalmi értéket — száraz­anyag-tartalom, keményítőérték, emészthető fehérje — figye­lembe véve okszerű takarmá­nyozást alkalmaznak. Külön fejezetet érdeme! a gazdaság sertéstenyésztése, melynek összállománya 8500 darab, ebből 630 az anya, 5400 pedig a hízósertés. A gazda­ság évi eladási terve sertés­húsból 1200 tonna. A Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) járás azon ritkaságszámba me­nő mezőgazdasági üzemei kö­zé tartoznak, melyek szinte százaléknyi pontossággal telje­sítik sertéshúsból a negyed­éves eladási tervet. Az előhiz­­laldában 0,40, a hizlaldában pedig 0,60 kg-os átlagos napi tömeggyarapodást érnek el. Egy kilogramm sertéshús ki­termelésére — az előhizlaldát is beleértve — 3,65 kg erőta­karmányt használnak fel (a terv 3,80 kg). — A sertéshústermelés gaz­daságunkban teljesen komplex tevékenység, amely az anya- és kantartástól a tenyészanyag­­pótlás nevelésétől egészen az árutermelésig terjed. Termé­szetesen a tenyésztői munka sokkal komplikáltabb, nagyobb gondot, figyelmet és fegyel­met igénylő és sokkal Itosz­­szabb időt igénybe vevő mun­ka, mint az egyszerű szaporí­tás és hizlalás, javítani viszont az állományt, az állomány tel­jesítőképességét elsősorban ez­zel a munkával válik lehetsé­gessé — összegezte a sertés­­tenyésztésben elért sikerek alapfeltételét jandura Tibor állattenyésztési főágazat-vezetö. Mi a sikerek további zálogát abban látjuk, hogy ebben a gazdaságban alapvető feladat­nak tekintik a sertéstelep ka­pacitásának a lehetőség sze­rinti legteljesebb kihasználá­sát. A tenyésztői munka inten-

Next

/
Thumbnails
Contents