Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-05 / 48. szám

Készüljünk a gyümölcsfák téli kezelésére

A gyümölcsfák téli kezelésén sokan csak a téli lemosó permetezést értik. Ezzel a permetezéssel ugyan a kártevők elég nagy csoportját elpusztítjuk, de például a veszélyesebb kórokozók kártétele (a liszthar mat, a varasodás, a szőlőperonoszpóra) ellen egyáltalán nem hatásos. Az ismertebb kártevők közül nem pusztítja el az aranyfarú pille telelő hernyóit, a gyapjaspille petecsnmöit, a gyíírűspille tojásgyiírűit és a gyümölcsmolyok hernyóit, jó hatással irtja viszont a. levéltetvek, a kis és a nagy téliaraszoló, az almalevélbolha telelő petéit, a szilva és kaliforniai pajzstetű lárváit. Sőt, azt mondhatjuk, hogy a pajzstetvek elleni harcban az egyedüli hatásos beavatkozás a téli permetezés, ugyanis a fák törzsén, ágain tartózkodó lárvák a permetlé számára ilyenkor (a lombtalan ágakon) könnyen hozzáférhetők. (A vegetációs idő alatt a kipermetezett menynyiség java részét a levelek felfogják, így a kártevőkhöz a hatóanyag alig jut el.)

Azok ellen a károsítók ellen, amelyeket a téli permetezés nem pusztít el, más módon harcolunk. Az aranyfarú pille hernyófészkeit és a gyíírűspille petéit legkésőbb március végéig le kell metszeni a fákról és el kell égetni; a gyapjaspille tojásait a fák törzséről le kell kaparni és szintén el

Nyúlrágás okozta sérülés fiatal törzsön (A szerző felvétele]

kell égetni. A gyümölcsmolyok hernyói különböző rejtekhelyeken telelnek, ezért a permetlé nem éri őket. Emiatt ellenük általában csak a vegetációs idő alatt a szignalizáció szerint harcolunk.

A kórokozók elleni téli harc általában csak a lehullott beteg

lomb összegyűjtésére és elégetésére korlátozódik.

A téli fagykárok megelőzésében fontos szerepe van a gyümölcsfák törzsei és vázágai bemeszelésének. Erre a célra

15 százalékos mészoldatot használunk.

Az elmúlt tél folyamán a magas hótakaró miatt sok helyen — elsősorban fiatal gyümölcsfákon — találkoztunk vadállatok által okozott kártétellel is. Ezért érdemes a kerítést gondosan átvizsgálni és szükség szerint kijavítani. Ahol pedig az újonnan telepített gyümölcsös még nincs bekerítve, ott erősítsünk a gyümölcsfák törzsére különféle műanyagból vagy kisebb lyukú dróthálóból készült védőburkolatot úgy, hogy az a törzszsel közvetlenül ne érintkezzen.

Az említett védők helyett vegyszereket is használhatunk. E célra három készítmény közül választhatunk.' Legegyszerűbben a Ruvar spray alkalmazható, amelyet vékony rétegben egyszerűen a fák törzsére és a vázágaira permetezünk. A másik két készítményt (RPZ és Morsuvin) a fák veszélyeztetett részeire kenjük. Arra azonban vigyázni kell, hogy a készítmények Itt is egyenletesen és vékony rétegben kerüljenek a fákra, ellenkező esetben ugyanis perzselést okoznak.

Visszatérve a télt permetezésre, megállapíthatjuk, hogy a permetszerek kínálata nem változott; továbbra is az Arborol M és a Nitrosan 25 között választhatunk. Mindkét készítmény hatása nagyjából hasonló, de míg az Arborol eléggé jól (de nem száz százalékosan!) irtja a gyiimülcsfatakácsatka telelő petéit, addig a Nitrosan egyáltafán nem pusztítja el őket. Ezért az Arborolt ott használjuk, ahol takácsatkapetéket találtunk. Apró méretük elenére nem nehéz őket fölfedezni, mivel színük feltűnő vörösbarna, s általában a termőrügyek közelében nagy számban vannak Jelen. Az Arborolt 2, a Nitrosan 25-öt 1 százalékos töménységben alkalmazzuk. Ha a kaliforniai pejzstetíí jelenlétére gyanakszunk, akkor az oldat töménységét mindkét készítménynél két százalékkal növeljük.

A téli permetezést fagy és lehetőleg szélmentes időben végezzük. Igyekezzünk, hogy a fák, bokrok kérgét alaposan lemossuk. Ne feledkezzünk meg a bogyósgyümölcsűekről és a szőlőről sem, mert telelő kártevők rajtuk is akadnak.

Matlák György agrármérnök

Lassan, de föltartóztathatatlanul közeledik a tél. Dísznövényeink életében ez egy „kegyetlen“, de szükséges nyugalmi időszak, amelyre föl kell őket készíteni.

A nyáron át a szabadban vagy fóliasátorban tartott fajokat [például az aszparáguszt [Asparagus], a leandert (Oleander), a kallát (Zantedeschia) stb. a lakásba való áttelepítés előtt gondosan vizsgáljuk át. Távolítsuk el róluk a kártevőket, kórokozókat. Nyessük le sérült és elszáradt leveleiket. Talajukat porhanyósítsuk meg. Ne feledkezzünk meg trágyázásukról és alapos megöntözésükről sem.

A szobanövényeket a teleltetés alatti hő- ,és nedvességigényük alapján a következő csoportokba oszthatjuk:

• kis hő- és nedvességigényű fajok. Ilyenek például a kukoricavtrág (Aspidistra), az aranynarancs (Aucuba), a borostyán (Hedera). Ezeket 4—8 C-fokon teleltetjük és csak nagyon gyengén öntözzük;

• közepes hőigényű és kevés nedvességet kedvelő fajok. Például a begónia (Begonia), a Chamedorea, a Monstera, amelyek 14—20 C-fok közötti hőmérsékleten tartandók, s gyenge vagy mérsékelt vízellátással Is beérik;

ipán telelteti a szsbaMyeket ?

• kis hőigényíí, mérsékelt között teleltetendők, közepes nedvességet kedvelő, de igé- vagy mérsékelt öntözést igényesebb fajok. Például az azá- nyelnek;

lea (Azalea), kamélia (Camel- © magasabb hőigényíí, több lia), a mikulásvirág (Euphor- nedvességet kedvelő fajok, bia pulcherrima) 8—12 G-fok Ilyenek például az Aechmea,

a flámingővirág (Anturium), a Kodla ,a Howea, a Nephrolepis, a Senpolia, amelyeket télen 18—20 C-fok között tartunk és közepes Intenzitással öntözünk

Egyes szobanövények (például a Maranta) nagyon roszszul viselik el a hőingadozásokat. ezért csak ablakkertekben, virágszekrényekben stb. teleltethetők.

Az illatos virágú leandert télen fagypont körüli hőmérsékleten szárazon tartjuk (P. R. felvétele)

A hazai termelésben engedélyezett paradicsomfaitak

fi, d. felvétele)

Hazánkban a minősített paradicsomfajták száma évről évre növekszik. A folytonnövő fajták között, amelyek általában támrendszeres hajtatásra alkalmasak, 4 hazai és 9 külföldi szerepel. A korábban nemesített fajtákból a nagyon ízletes bogyójú kései Sláva Purýnia (1941) és a korai Stupické skleníkové (1954) az üvegházi termesztésre jók. A Stupické polné (1955) igen jól megállja a helyét a szabadföldben, valamint a fólia alatt is; korai és jó termést ad.

A legújabb korai hazai hibrid a Start SFi (1981). Termőképessége az előző fajtákénál jobb; fürtönként 10—15 bogyót növeszt. A bogyók átlagsúlya 60 gramm. Fűtetlen üvegházban, fólia alatt vagy szabadföldön egyaránt nagyon jő termést hoz:

A legérdekesebb holland hibridek a Lucy Fi (1977), a Vemone Fi (1979), a Luca Fi (1983) és a Venico Fi (1983).

Ezek előnye a koraiságuk, a »egy termőképességük és bogyóik nagy átlagsúlya, amely 90—130 gramm között van. Ellenállóak a dohánymozaik vírussal és a repedéssel szemben is. Eredményesen termelhetők üvegházban, fólia alatt és szabadföldön is.

A Lucy erőteljes növekedésű, ezért négyzetméterenként 2,5 növénnyel számoljunk. A Vefmone előnye, hogy alacsony hőmérséklet mellett is megbízhatóan köt; négyzetméterenként 2,5—3 növény kiültetését ajánljuk. A Luca jól bírja az alacsony hőmérsékletet és a hőingadozást Is. E hibrid esetében 3—4 tő/m2 növénysűrűséget ajánlunk.

A Bonset Fi (1973) és a Ronacláve Fi (1973) a régebbi holland hibridek közé tartoznak. Potenciális termőképességük jó, de hátrányuk, hogy későn érnek

A Német Demokratikus Köztársaságban nemesített fajták közül nálunk a Hellperle (1973), a Harzfeúer Fi (1973), a Nadja (1977) és a Tamina (1981) termelhető.

A közepes nagyságú bogyót hoző Hellperle fűtetlen fóliasátorban és a szabadföldön érvényesül. A Harzfeuer Fi korai hibrid, amelyet üvegházban,

fól(a alatt vagy szabadföldön hajtatunk. Igen korai, bőtermő fajta a Nadja Növekedése gyenge, levéltakaréja ritka; bogyója apróbb, sötétpiros és puha. A Nádját fólia alatt, 30X25 cm-es tőtávolságban ajánlatos termeszteni. A Tamina fűtött üvegházban, korai hajtatásra alkalmas. Előnye, hogy a betegségekkel szemben ellenálló.

A szabadföldi determinált növekedésű paradicsomfajták

(jellemzőjük, hogy főszáruK általában 2—5 fürt után növekedését befejezi) közül támrendszer nélkül jó eredmény* * nyel 6 hazai és 8 külföldi termeszthető. A háztájiban termelők számára az lmun (1941), a Vrbičianske nízke (1952), a Nana (19G8) és a Júlia (1976) ajánlhatók. Bogyójuk gömbölyű, puha, kézi szedésre és friss fogyasztásra alkalmas. Ízűk kitűnő. Közülük az lmun kisebb növésű. A Júlia igen korai, helyre történő vetésből is termelhető, bogyója 45—60 gramm. Legújabb fajtáink, az Odeon (1986) és a Salus (1986) nagyüzemi termesztésre — beleértve a helyre való vetést és a gépi szedést is — alkalmasak.

A külföldi fajták közül friss piaci értékesítésre nálunk a magyar Kecskeméti 262 (1S77), a Kecskeméti 815 (1977), a holland GS-10 Fi (1986), a GS-X (1986), a lengyel Akard Ft (1985) és az NDK-böl származó Edclrot termesztése engedélyezett. Az említett fajták, hib* ridek konzervipari feldolgozásra is alkalmasak. A Kecskeméti 262-t elsősorban szántóföldi termesztésre javasoljuk, de fóliasátorban történő hajtatásra is megfelel. Termőképessége kiváló; fólia alatt 7—9 kg/m2, szántóföldön 40—50 f/ha. A bogyók átlagos súlya 50—60 gramm. A Kecskeméti 815 középkorai érésű, szabadföldi fajta. Termőképessége 60—70 tonna hektáronként. A bogyók átlagos súlya 90—100 gramm. Az olasz Tanzimech (1980) és a magyar Kecskeméti 549 (1977) fajtákat palántából vagy helyrevetéssel termeszthetjük. Ezek' az utóbbiak étkezési paradicsomként nem nagyon értékesíthetők, inkább sűrítmény gyártására alkalmasak. Kézzel és géppel egyaránt jól szedhetők.

Magdaléna Valsíková

agrármérnök, kandidátus

Most készítsünk komposztot

Most, késő ősszel a jó gazda nemcsak azzal törődik, hogy rendbe tegye a háza táját, hanem azžal Is, hogy a kertben található hulladékokból szerves trágyát — komposztot — készítsen. 'A jó minőségű kerti komposztot. némi túlzással, akár barna aranynak is nevezhetjük, hiszen növeli a talaj szerVesanvagkészletét és ezáltal a talajban tenyésző sokféle hasznos élőlény — baktériumok, gombák, giliszták — élettevékenységét is élénkíti. Ezenkívül a benne lévő tápanyagok útján közvetlenül táplálja a növényeket

Sok kertművelő kérdezi, mit tehetünk a kompnsztba, és hogy ezeknek az anyagoknak mi a szerepük, a jelentőségük a humusz kialakításában. Megjegyzendő hogy minél többféle anyagból keletkezik a koraposzt annál értékesebb, mert így többféle tápanyagot, tartalmaz. tehát a növények tápanyagigényét sokoldalúan képes kielégíteni.

A komposzt készítésére felhasználhatók a következő anyagok:

• a falomb, amely egyéb anyagokkal keverendő, mert nedvesen lemezszerűén összetapad. Nem való a komposztba a diófa és a vadgesztenyefa lombja; a gyümölcsfák zöld hajtásai gyorsan bömlő, jő alapanyagok;

# a baromfi-, a galamb- és a nyúltrágya nitrogénben gazdag, kiváló anyagok, ezeket 15—20 százalékos arányban keverjük a komposzthoz;

• a fahamu értékét káliumtartalma adja;

# a faszén sok kálit tartalmazó anyag. Jó tulajdonsága, hogy még por formájában IS leköti a kellemetlen szagot;

Ф a friss konyhahulladékot a burgonya és a zöldségfélék héfát. leveleit szintén felhasználhatjuk;

# a gabonaszalma szecskázva, megnedvesítve kiváló;

• a gyomok és a kikapált gyomnövények, főként pedig

a zöldségfélék szára nagy tömeget adó, értékes szerves anyag;

Q az agyag tömöríti és gazdagítja, a homok pedig lazítja a komposztot;

• az istállótrágya önmagában is az egyik legértékesebb talajjavító szer. Minél többet keverünk a komposztba, annál nagyobb lesz annak termésnövelő hatása;

• lekaszált fű szintén jé alapanyag, először azonban meg kell szárítani és más anyagokkal összekeverni;

• a lignitpor sok tápanyagot tartalmazó talajjavító, amelyet 5—6 °/o-os arányban használhatunk fel;

• a műtrágyák alkalmasak arra, hogy a bomlé szerves anyagtömeget tápelemekkel gazdagítsák. A komposzt érését я nitrogéntartalmú műtrágvák meggyorsítják;

• a tőzeg kötött agyagtalajokon víztartó képessége miatt

értékes, és lazítja a komposztot.

Ne tegyünk a komposztba műanyagokat (nem bomlanak el), ételmaradékot (rengeteg legyet vonz) és különféle vegyszerek által erősen szennyezett' növényi részeket sem. A beteg növényi részek, a moniltás gyümölcsműmlák, a hernyófészkek, a llsztharmatos hajtások elégetendők!

A szerves hulladék korhadása akkor a leggyorsabb, ha a halom- számára félárnyékos, szélvédett helyet választunk cs gondoskodunk róla, hogy sohase száradjon ki. Az a jó, ha közvetlenül érintkezik a talajjal és fgy a giliszták a halomba könnyen bejuthatnak.

Az érő szerves anyagokat évente legalább kétszer át kell forgatnL A természetes állapotban bekazlazott anyagok egy-másfél év alatt érnek komposztfölddé.

BagitaÉva,

a Dunaszerdahelyl (DunalskS Streda) Mezőgazdasági Szakközépiskola IV. osztályos tanulója