Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-12-05 / 48. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1987. december 4. Téli madárlesen A decembert természetjáráshoz, víz­partt sétához bizony melegen föl kell öltöznünk, s hogy ne dideregjünk, az sem árt, ha előtte alaposan jóllakunk. Az élelem ugyanis nem más, mint energiaforrás, amely a test életfolya­matainak, többek között az úgyneve­zett hőháztartásnak a fenntartására, működtetésére szolgál. Belőle merít­jük a mozgáshoz szükséges energiát is. A gerinctelenek, az emlősök, a madarak stb. többségének élelme, s egyúttal energiaforrása a tél beáll­tával kiapad. Az állatok egy része ezért álomba merül, behúzódik az avarba, faodvakba, föld alatti üregek­be, vagy amelyeknek szárnyuk van, dúlnak. Néhány éve a Csallóközben távcső segítségével alkalmam volt e szép gázlómadarak közel negyven példányból álló csapatát perceken át megfigyelni. A nagy kócsagok több­sége azonban szintén a Földközi-ten­ger partvidékére vonul. Az áttelelők azonban, úgy látszik, elegendő apró­halat, iszapba bújt vízirovart, békát találnak ahhoz, hogy éhen ne pusz­tuljanak. Ha téli csatangolásaitok közben egy-egy gémet vagy kócsagot föl­riasztotok, figyeltétek meg, hogyan repül, milyen testhelyzetet vesz fel a levegőben. Hogyan húzza föl a nyakát, nyújtja ki lábait, mint emel­kedik lassú szárnycsapásokkal egy­re magasabbra. A tavaszi vagy nyári égbolton röpképüket így nem téveszt­hetitek össze a kinyújtott nyakkal szálló gólyákéval, darvakéval. A nagyobb folyók, de elsősorban a Duna mentén most nyílhat alkalma­tok az egyik legérdekesebb vízima­darunk, a lúd nagyságú kormorán vagy kárókatona megfigyelésére is. Könnyen fölismerhetitek, hiszen ko­romfekete, mint a holló. Ennek a fa­lánk madárnak aztán valóban igye­keznie kell, ha mindig üres bendőjét télvíz idején meg akarja tölteni. Fész­kelés idején naponta 5 kilogramm halat is megfog. Most .valószínűleg kevesebbel kénytelen beérni. Az eredményes halászathoz minden adottsága megvan: kitűnően bukik, lábait evezőként használva jól úszik A gém. a gólya és a kormorán röpképe elvonulnak délre (s ez alól nem ki­vétel néhány denevérféle sem). Érdekes módon vannak, amelyek ugyan rendszeres vonulók, állomá­nyuk néhány példánya azonban még­is itt marad és áttelel. Általában olyan fajok példányai ezek /persze akadnak ilyen ,vállalkozó kedvűek" az énekesek között is), amelyek táp­lálékukat a vizekből szerzik. A szürke gémek a lelet általában a Földközi-tenger északi partvidékén töltik. Vonulási idejük szeptember végére, október elejére esik. Ott azonban, ahol télen a jégpáncél nem dermesztl meg a vizek hálát, nem ritka látvány egy-egy íjként felhú­zott nyakkal, mozdulatlanul álló pél­dány, amely a zsákmányt lest, hogy mindig „korgó" gyomrát megtöltse. A gém nem hibázhat el egyetlen ha­lacskát sem, hiszen a kutatók becs­lései szerint — napi táplálékszük­séglete 0,25 kilogramm, s bizony tél­víz idején a halak sem szívesen mo­zognak. Néhány éve egyre gyakrabban tűn­nek fel a Duna mentén, de a nagy folyótól távolabb is, a víztározók partján, a hófehér tollruhájú nagy kócsagok ktsebb-nagyobb áttelelő csa­jpatai is. Korábban nálunk sokkal rit­kábbnak számítottak. /Számuk még régebben megfogyatkozott, hiszen szép tollúkért kíméletlenül vadász­ták őket.) Ezt ml sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy még a vízenjáró emberek Is csak fehér gémeknek em­legetik őket, pedig, ha az utóbbiak­kal rokonok Is, a kócsagok külön nembe tartoznak. Mióta azonban ma­gyarországi állományuk növekedő­ben van, nálunk is gyakran megfor­a víz alatt. Merülését az is megköny­­nyíti, hogy légzsákjai nincsenek, és a csontjaiban is kevés levegő van. Testének fgjsúlya így a többi vízi­madáréhoz viszonyítva jóval nagyobb. Figyeljétek csak meg, hogy a vízen ülve teste milyen mélyre süllyedt Eredményes halászatához — a szű­kös élelemszerzési I ehetőségek dacá­ra — az is hozzájárul, hogy csa­patba verődve láncot alkotnak és úgy hajtják föl a zsákmányt. A Duna zúzmarás partján állva gyakran elnézetegem, ahogy a túlsó oldal kövein kiterjesztett szárnyak­kal, felborzolt toliakkal a halászat után „megpihennek". A decemberi időjárás persze „szellőzködésre“ egy­általán nem alkalmas, de mit tehet­nek egyebet a szegény kormoránok, ha fartőmirigyük nem lévén tollaza­tukat zsírozni nem tudják, s így azt sémim sem védi a víztől! A kárókatonák röpképe is jellegze­tes. Kinyújtott nyakú, púpos hátú szi­luettjük a többi téli madárvendég ég­boltra rajzolódó körvonalaitól jól el­különíthető. Ha a decemberi medárlesből haza­térve útközben valahol mogyoró­vagy somfabokorra leltek, nyessetek le еду-két ágacskát. Otthon merítsé­tek az ágakat néhány percre 30 C­­-fok körüli meleg vízbe, ettől télt álmukból bizonyára felébrednek és néhány hét múlva kivirágoznak. A népi hiedelem, amelyben persze a megfigyeléseknek is része van, úgy tartja, hogy. a Borbála napján /de­cember 4-én) lemetszett és meleg he­lyiségbe vitt ágacska Szilveszter nap­­fán virágzik ki. POMICHAL RICHARD Anyu, menjünk gyalog! Pöttöm emberke, nincs hároméves, élvezettel lépegetett, anyja kezét fogva. Bele beletoppantotT a pocsolyákba, rálépett az útra tapadt faleve­lekre, érdeklődéssel nézte a bicikliket, autókat. De odaértek a buszmeg­állóhoz. Még ott is izgalmas volt minden, volt bőven látnivaló. És lehetett járkálni. Körbe-körbe anyu körül, oda vissza a vasoszlop és a fal között. Ám befutott a busz, s anyu felkapta, hogy gyorsabban menjen a felszál­lás, Ekkor tört el a mécses. Nem is mécses, mintha sziréna szólalt volna meg. Elnyújtva, riasztóan és kétségbeesetten: — Anyu, menjünk gyalogI A magyarázatot senki sem hallhatta, maga a gyalogolni akaró gyerek sem. Mert lehet-e, akadhat-e elfogadható magyarázat egyáltalán. Hiszen az alapelv, amely szerint akkor kezdett az ember emberré válni, amikor kétláhra állt. ma is érvényes. Az egészséges, emberré válni igyekvő apró­ság a saját lábát akarja használni, ha megvan mindkét lába, járni akar rajta, hogy megismerje, érezze, fölfedezze maga körül a világot Nevet­séges érv ezzel szemben, hogy anyu siet, hogy ahová vinni akarja, az messze van. És ahogyan ez az anyuka sem vette figyelembe gyermeke kolumbuszi vágyát és készségét későbi nagy, fölfedező: utakra — isten mentsen, hogy Körösi Csornaként nekivágjon a világnakl? — való elhivatottságát, úgy a többi szülő is csupán saját időbeosztása rabságában él. Hozzák-viszik télen és nyáron, ősszel és tavasszal esőben (ötödik osztályig nyugodtan folytathatom a sort/ gyermeküket autóval, kerékpáron az iskolába. Mert esik, mert fúj, mert meleg van, mert havazik. De legfőképpen azért, mert így a divatosabb, így a kényelmesebb. Bele se rezdülnek, vagy ellenke­zőleg, szülői tekintélyükben érzik sértve magukat, ha ,a gyerek üvöltenl kezd, hogy „anyu, menjünk gyalog!" Később már nem üvölt, nem lép bele a pocsolyába, nem rugdalja a falevelet. Ül kényelmesen az autóban. És a világ felfedezése végképp elmarad..• H. MÉSZÁROS ERZSÉBET A 16. században élt Pesti Gábor és csátotta. Kezdett az ember felhevülni Heltai Gáspár, a magyar nyelvű iro- és verítékezni. És útja közben talált dalom úttörői. Mindketten a nagy gö- egy árnyékos tát, ott köntösét leve­­rög meseköltö, Ezópus meséinek tor- tette és megnyugodott, dításával próbáltak hatni a magyar nyelven olvasókra. Ezekből a tabu- És így a nap nyerte a versenyt. Iáknak nevezett tanító mesékből köz­lünk néhányat. HELTAI GASPÄR PESTI GÄBOR A kecskegidáról és a farkasról Mikor a kecske elment legelni, a fiát bezárta, és meghagyta neki, hogy senkinek se nyisson ajtót, míg ő meg nem jön. A farkas ezt hallot­ta. Alig ment el az anya, odament az ajtóhoz, és mekegni kezdett, akár a kecskék, csak hogy a gida meg­nyissa az ajtót. A kiskecske látta, hogy csalárdság van a dologban, s azt mondta: — Meg nem nyitom, mert jóllehet a beszéded kecskemód szól, de amott a hasadékokon farkast látok. \ A napról és az ^északi szé'röl Vetélkedtek egymással a nap és az északi szél, melyikük az erősebb. Ügy döntöttek, hogy egy vándoron próbál­ják ki, és az lesz a nyertes, aki a köntösét vele levetteti. Az észai szél, melynek Boreas a neve, keményen és hidegen fújt a vándorra. De amaz útját el nem hagyta, hanem erőseb­ben beburkotózott köpenyébe. A nap ezután előjött, és lassän­­lassan a ködös homályt mind eltisz­tította, és fényét teljességgel kibo Egy juhpásztor gyermekről Egy pásztorgyermek legeltette a Juhokat egy dombon. S gyakorta kiáltgatott a szántó parasztoknak: — Tolvaj, tolvaj, ne hagyjatok, ne hagyjatok, mert a farkas jött a. ju­hok közé! Hallván ezt a szánté parasztok, ab­bahagyták a szántást, és a gyermek­hez siettek mindnyájan, hogy meg­szabadítsák a juhokat a farkastól. És mikor odamentek, kacagni kezdett a gyermek, és kinevette a paraszto­kat, hogy becsapta őket. Ez pedig gyakran előfordult. Nem sok idő múlva valóban eljött a farkas, és szaggatni kezdte a ju­hokat. De a szántó parasztok nem hitték el a gyerek beszédét, mert­hogy hazugságával azelőtt gyakorta becsapta őket. És mikoron senki nem jött neki segíteni, és a farkas sokat megevett a juhokből, odafutott, hogy a pálcával elűzze a farkast. Látván a farkas, hogy csak gyermek, reátá­madt, s őt ts megmarta. Ekképpen vette a gyermek hazugsága hasznát. TARBAY EDE Réges-régi vadászének Parázs pattog, szikra táncol, füst fut a csillagos égre, nyárson vad sül, zsírja lángol, dalol a sátrak népe: öz, őz, fuss a vadonba, gyors nyíl csap le nyomodba, nyúl, nyúl, hagyd el a rétet, jönnek, jönnek, űznek a mének. Für], fürj, ülj a bozóton, les rád, csapkod a sólyom, kürt búg, harsan az erdőn, őz, nyúl törtet a lejtőn. Parázs pattog, szikra táncol füst fut a felhős égre, alszik az erdő, tisztás, tábor, pihen a sátrak népe. A minirejtvény megfejtése Kedves Gyerekek! A helyes megfejtés ez volt: „Téli Palota“. Könyvju­talmat ifüldünk Csicseri Viktor kisráskai (Malé RaSkovce), Kendi Zsolt szentesi (Plesany) ésGarai Ildikó szógyénl (Svodfn) olvasónknak. Tovább­ra is várjuk tudósításaitokat a barátsági hónap rendezvényeiről! Nyúl - fajták Íllóvíz T Kutrica Kint rekedt Kiceioyí­­ttt képzb r Valahon­nan ledobott 3-1 в - á névmée Indiai politikue Szín T R - У к Lapfajta KötBsso Fos 7. for Ostor jelzője A fdnévi igenév képzője K.-i Kereske­delmi-Romai hat g| .pfpansk Vitamin 9 Dánia autojele határozói rag ' Római egy Szórni t______ Cserjés hely Techné­cium.­Izonoa - betűk. Greese Doktor Izgatott 1 Kémet bankás határozói rag Zérus Birtok fele A telek peremei Személyes névmás Pajtában van 1 Szép azál férfi Csusza Vitamin. Jelábécé * Sinstei­­iiua. talliun •-J-f К - Z férfi­kabát. i |ó.r. Színvonal Római 5.Ü Jévutó r Koreai dinasztia rju. témán. rág Argon Táplálék Rikoltó] hangon. kiált *• Szekundum Zsákban, van. t Lite? 8-3 • MEGFEJTÉS­A lapunk 44. számában közfflt keresztrejtvény helyes megfejtése: „Téli Palota, Ermitázs, Szmolnij, Péterpál-eröd, Auróra, KÍrov Opera“. NYERTESEK Nyertesek: Bergend! Kálmán, Vágkirályfa (Králová nad Váhom), Ka­­rászek Éva, Ajnácskő (Hajnáöka), özv. Kosztrz Arpádné, Balázsfa (Bla­­* ŽOV), >

Next

/
Thumbnails
Contents