Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-12-05 / 48. szám
1987. december 4 ■SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Merre tart a magyar élelmiszer-gazdaság ? Októberben tartották meg a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium szokásos országos értekezletét, amelyen a jelenlegi helyzetkép felvázolása után a |ö- V6 évi feladatok és az eszközrendszerről, főként a közgazdasági szabályozás változásairól esett szó. Csupán „Irányelveket“ hirdettek meg az ágazat vezetői, ám, amint az előkészületek ezt lehetővé tették, megpróbálták minél pontosabbá, ahol lehetett számokkal, adatokkal és mértékekkel is érzékelhetővé tenni a szándékokat. Az Országgyűlés szeptemberben fogadta el az élelmiszer gazdaság elé is nagy feladatokat állító kormányprogramokat, valamint az adó- és árreformot. A gazdálkodást lényegesen befolyásoló szabályozók részletes kimunkálásához Idő kellett. Mielőtt a magyar mezőgazdaság |övő évi feladatairól és az ezek teljesítését ösztönözni hivatott közgazdasági szabályozók módosításáról szólnánk, érdemes kicsit időzni az ágazat jelenlegi helyzeténél. A termelőszövetkezetek és állami gazdaságok ez idő szerint nagyjából három csoportba sorolhatók. A legjobb harmad jól megalapozott, fejlődőképes, bármely összehasonlítást kiálló nagyüzem. A középső harmad pénzUgyi-gazdasági helyzete változó, az egyszerű vagy csak nagyon szerény bővített ójratermelásre képes: ezek a külső hatásokra — legyenek azok akár természeti, akár közgazdasági jellegűek — rendkívül érzékenyek. A gazdaságok fennmaradó része — ahogyan mostanában mondják — veszélyes zónába került. Vagyis a jelenlegi szervezeti, termelési szerkezetben, vezetési gondok és mindezek eredőjeként jócskán megbomlott pénzügyi egyensúlyi állapota aligha képes a bajokból önállóan kilábalni. IGÉNYESEBB VEVŐK Az említett csoportok között és azokon belül Is nagyok a különbségek, amelyek évek, évtizedek alatt jöttek létre. Az ágazat műszaki-technikai fejlődése lelassult, s különösen az élelmiszer-termelés — feldolgozás — kereskedelem láncolatban vannak olyan gyenge szemek, amelyek az egész ágazat „szakítószilárdságát“ veszélyeztetik. Ráadásul a mezőgazdasági termelőket éppen akkor érik sorozatos természeti csapások, amikor tűrőképességük meggyengült. s ezt a gazdaságpolitika — beszorított helyzetéből adódóan — képtelen méltányolni. 1967-ben (előzetes becslések alapján) l.S millió tonnával kisebb lesz a gabonatermés a tervezettnél, a szőlő és gyümölcságazatban számottevő, milliárdos nagyságúak a kiesések, és néhány állattenyésztési ágazat is krónikus gondokkal küzd. Az 1988— 1990 közötti stabilizációs program első évében igen magas kezdő teljesftményt várnak az élelmiszer-gazdaságtól. Ennek részletezésekor teljes joggal kerül az első helyre a lakosság igényeihez igazodó élelmiszer ellátás. A mezőgazdasági termelés több mint kétharmada a magyarországi boltokba kerül és jövőre az árra. a minőségre és a választékra minden bizonnyal sokkal érzékenyebb fogyasztóközönséghez Jut el a mindennapi kenyér. Az exportban az eddigi teljesítménynél már 1988 ban lóval többet várnak. A tőkés devizában mért egyenleget az Idén 800 millió dollárról 700 millióra kellene növelni, ami leegyszerűsítve anynyit tesz: úgy növelni a (61 eladható termékek exportját, hogy közben az előállításukhoz szükséges — nem egv területen azonban nélkülözhetetlen — tőkés import csökken len. Az idei szerényebb évhez képest öt-öt és fél százalékos növekedést várnak a bruttó termelésben, s ennél nagyobb, nyolcszázalékos javulást a nettó termelési értéknél. Ez a ráfordítások jobt megtérülését, kiválő minőségét, nagyobb hatékonyságot feltételez magától az élelmiszer-gazdaságtól, s olyan népgazdasági környezettel számol, amely lehetővé teszi a megvalósítást az Oj Árrendszer szándékai A mezőgazdasági termékek az általános forgalmi adó szempontjából „О-kulcsosak“, elsősorban az élelmiszerek jelentősebb fogyasztói áremelkedésének elkerülése végett. Az exportot nem terheli adó. A gazdaságok vásárlásainak nagy része viszont olyan ipart eszköz és anyag — kivéve a műtrágyákat, a takarmányokat és a növényvédő szereket —, amelyeknek adókulcsa 25 százalékos. A látszólagos ellentmondást az adórendszer működési módja feloldja, hiszen az általános forgalmi adó a hatóságtól visszaigényelhető. Ä személyi jövedelemadóra az élelmiszer-gazdaságban is érvényes: változatlan teljesítmény esetén a dolgozók keresete nem csökkenhet. A gazdaságokríak tehát meg keli teremteniük a „bruttósítás“ forrásait. A termelőszövetkezeteknél a számítások szerint ez keresetarányosán 10—15 százalékos teher. Ebben a szektorban a foglalkoztatási kötelezettség is érvényesül, ami növelheti a bruttósítással járó költségeket. Az idei tízszázalékos aránnyal szemben jövőre a mezőgazdasági termékek fele szabad áras lesz, a legfontosabb cikkek továbbra is a hatósági árformába tartoznak. Hatóságilag rögzített a tehéntej ára. A tej felvásárlási árát jövőre a nagy- és kisüzemekben egyaránt literenként 57 fillérrel emelik. Hatóságilag garantált ára lesz a vágósertésnek, amelytől a piaci viszonyok alapján csak felfelé lehet eltérni. Ennek a felvásárlási ára kilogrammonként 1 forinttal emelkedik, ám csak a jó minőségű osztályba sorolt hízóké. Hatósági tájékoztató ára lesz az étkezési és a takarmánygabonának, a kukoricának, a vágómarhának és a gyapjúnak, valamint a keveréktakarmányoknak. A tájékoztató ártól öt százalékkal mindkét irányban el -lehet térni. A jó minőségű étkezési búza árát tonnánként 200 forinttal, a kukoricáét (amelynél megszűnik a jövedelemadó-kedvezmény) 240 forinttal, a takarmánygabonákét száz forinttal emelik. A többi termék szabad áras lesz, legfeljebb néhánynál alkalmaznak védőárat. AZ ÉLELMISZEREK FOGYASZTÓI ARA Hogyan hat mindez a fogyasztót árakra? Előnyösen semmiképpen, hiszen az ármozgásokkal párhuzamosan megszüntetik, a tejnél és tejtermékeknél pedig csökkentik a még számottevő fogyasztói árkiegésztéseket, azaz az élelmiszerek támogatását. 1988 elejétől módosul az élelmiszerek hatósági fogyasztói árformába tartozó csoportja. Továbbra is maximált ára lesz azoknak a termékeknek (például tőkehúsok, tej, néhány sajtféleség, kenyér, étolaj, margarin, kristálycukor), amelyek jelentős szerepet játszanak a fogyasztásban, és Ily módon nagy hatással vannak az élelmiszerek forgalmára. Lényegesen bővül a szabad fogyasztói árú élelmiszerek köre. Mindezeket összegezve jövőre emelkedik az élelmiszerek fogyasztói árának színvonala. Hogy mennyivel — az attól is függ, sikerül-e megállítaniuk az agrárolló nyílását? A termelési költségek növekedésének egyik oka ugyanis az, hogy az ipari termékeit ára gyorsabban nótt, mint a korlátok közé szorított agrártermékeké. A mezőgazdasági árrendszer korszerűsítése — a szabadabb érképzés és a rugalmasabb árformák — azt a célt Is szolgálják, hogy az ipart és a mezőgazdasági árak sokkal Inkább együtt mozogjanak, arányosan változzanak. A vállalati jövedelemszabályozásban 1988-tól a nyereséget adóztatják. Mértéke a mezőgazdasági tevékenységben 40 százalékos, míg az ipari termelésben 50 százalékos lesz. A kiegészítő tevékenység utáni termelési adő megszűnik a mezőgazdasági . üzemekben. Az alacsony jövede■ lemtartalmú, hosszú megtérülési 1 idejű állattenyésztési ágazatokat, 1 Illetve az ültetvénytelepítést és a j meliorációt továbbra is beruházá• sl támogatásban részesítik. (A Népszabadság nyomán) edvező nemzetközi helyzetben került sor Hans- Dietrich Genscher, az NSZK alkancellárja és külügyminisztere csehszlovákiai látogatására, aki Bohuslav Chöoupek külügyminiszter meghívására érkezett hazánkba. Az NSZK és hazánk kapcsolatainak áttekintése mellett a két külügyminiszter hasznos és tárgyszerű eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Bohuslav Chöoupek hangsúlyozta, hogy a szovjet—amerikai tárgyalások eredményei fordulatot jelentenek a két nagyhatalom kapcsolataiban, s az atomrakéták két osztályának megsemmisítéséről szőlő szerződés aláírásának rendkívüli Jelentősége van. Kiemelte, Kedvezően fejlődő kapcsolatok hogy Csehszlovákia pozitívan értékeli az NSZK kormányának ehhez a megállapodásoz való viszonyát. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy az európai földrészen új, kedvező helyzet van kialakulóban, amelyet fel kell használni az enyhülési folyamat folytatására. Rámutatott a hagyományos fegyverzetek állománya csökkentésének fontosságára, s ezzel kapcsolatban kiemelte a Varsói Szerződés Politikai Testületének 1988. júniusi budapesti ülésén elfogadott felhívás jelentőségét. Aggodalmát fejezte kt azzal kapcsolatban, hogy Nyugat-Európában és a környező tengereken növekszik a NATO katonai aktivitása, és hadgyakorlatokat tartanak nagy létszámú katonaság részvételével. Aggasztónak nevezte, hogy ez a katonai aktivitás részben Csehszlovákia határainak közelében zajlik. Hans-Dietrich Genscher nagyra értékelte a szovjet—amerikai párbeszéd eredményeit és az atomrakéták két osztályának megsemmisítéséről szóló szerződést. Rámutatott a megállapodás pozitív európai és nemzetközi következményeire. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a washingtoni csúcstalálkozó pozitív légköre más leszerelési tárgyalásokon is viszszatükrözódik. A külügyminiszterek megtárgyalták Helmut Kohl kancellár jövő év elején esedékes hivatalos csehszlovákiai látogatásának előkészületeit. A kétoldalú kapcsolatok értékelése során megállapították, hogy a pozitívumok vannak túlsúlyban. Síkraszálltak a politikai, gazdasági, környezetvédelmi és kulturális együttműködés intenzívebbé tételéért. Bohuslav Chňoupek aggodalmát fejezte ki az NSZK-beli revansiszták tevékenysége és hivatalos személyiségeknek a revanslszta gyűléseken való részvétele miatt. Gustáv Husák köztársasági elnök a prágai várban fogadta az NSZK külügyminiszterét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közti kapcsolatok kedvezően fejlődnek, s ez megfelel a Csehszlovákia és az NSZK kapcsolatairól szőlő szerződés szellemének. Egyúttal kifejezték azt az eltökéltségüket, hogy továbbhaladnak ezen az úton. Külpolitikai kérdésekről eszmét cserélve örömmel nyugtázták, hogy befejezték az atomfegyverek két kategóriájának megsemmisítéséről kötendő szovjet —amerikai egyezmény aláírásának előkészületeit, s hangsúlyozták, hogy ez az egyezmény történelmi jelentőségű lesz a leszerelés terén. Kifejezték azt a reményüket, hogy ez a nukleáris és más fegyverek megsemmisítése folyamatának kezdetét jelenti, s a többi leszerelési fórumon is kedvezően érezteti hatását. Pozitívan értékelték a két ország együttműködését gazdasági téren, és javaslatokat vitattak meg a politikai, kulturális, oktatási és tudományos kapcsolatok fejlesztésére vonatkozóan. Egybehangzóan leszögezték, hogy a megjavult nemzetközi feltételeket felhasználják a kölcsönös tiszteleten alapuló jószomszédság elveinek érvényesítésére és megszilárdítására. A béke győzött... Eduard Sevardnadze, szovjet külügyminiszter válaszolta ezt, azon a sajtóértekezleten, amelyet Genfböl való hazautazása előtt tartott, hogy tájékoztassa az újságírókat, a közvéleményt a George Shultz amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásainak eredményeiről. Az eredményről, amelyet olyan nagy várakozás előzött meg, az eredményről, amely mindannyiunkat megnyugtat: hogy a washingtoni találkozóhoz vezető útról eltávolítottak minden akadályt. Készen áll a közepes hatótávolságú és harcászatihadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szerződés, amelyet Mihail Gorbacsovnak és Ronald Reagannak kell aláírnia. A washingtoni találkozó felentősége óriási < felemelte ki a szovjet külügyminiszter. Központi feladata a szerződés, amely az első fontos meg* állapodás a reális leszerelésről, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok az utóbbi nyolc évben kötött. Ez az első szerződés, amelynek —■ bár formálisan szovjet—amerikai — valóban in* ternacionálls jellege van, mert a nukleáris eszközöket kilenc ország területéről távolítják el. Ez az első szerződés, amelyben az atomfegy* verek felszámolása által igazolást nyer a jelen* legt világ egysége. Ez az első szerződés, amelynek alapján ez atomfegyverek két osztályát megsemmisítik, és nem azért, mert elavultak — fizikailag vagy er* kölcsíleg —, hanem azért, mert túlságosan ve* szélyesek az emberiségre és a civilizációra nézve, Ez az első szerződés, amely megtestesíti a komplex ellenőrzés gondolatát, olyan szerződés, amelynek alapján az államok tudatosan, a közös érdekektől, céloktól vezérelve lemondtak szuve* rén jogaik egy részérói azáltal, hogy megengedik a belépést országuk területére az ellenőrző szerveknek. Végezetül ez az első szerződés, amely igazolta, hogy az atomfegyverek nélküli és biztonságosabb világ gondolata reális, lehetséges. Azért futhattak el a megállapodáshoz, mert mindkét fél hajlandó volt tekintetbe venni a másik érdekeit, s a saját, valamint az idegen érdekek egyensúlyát tekintve keresni a kompra* mlsszumokat. „Ki győzött? — Erre az aritmetika segítségével igyekeznek választ adni: a Szovjetunió négyszer annyi robbanófejet semmisít meg, mint az Egyesült Államok. Igen, ez így van, a Szovjetunió több robbanófejet számol fel“ — mondotta Eduard Sevardnadze, majd így folytatta: „De nem az erők egyensúlyáról kell beszélni, ezt pedig teljes mértékben megőriztük. A Szovjetunió és szövetségeset védelmi érdekeit nem érte károsodás. Az USA érdekeit nem sértettük meg. S végső soron a béke győzött.“ jóleső érzés annyi év várakozás után, a hideg* háborús fenyegetések Időszaka után ezt hallani, Genf és Reykjavik előkészítő, de még csak az utat ktfelölő találkozói után így várni a washingtoni csúcsot. j „Befejeződött a szovjet—amerikai diplomáciai békemaraton" — írták az újságok. Pedig még csak most ért el legelső céljához. jS nagyon szeretnénk remélni, hogy tovább foly* 1 tatódik. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Sok víz lefolyt a Jordánon a miatta kirobbant válság óta. 1964-ben a nevezetes folyó vizének felhasználása adta az Arab Liga keretében összehívott csúcsértekezlet fő témáját, amikor Izrael azzal állt elő, hogy jelentős víztartalékokat emel ki a folyóból, s ezzel a környező arab országok mezőgazdaságát fenyegette. Ekkor határozták el az arab országok, hogy a továbbiakban minden évben megrendezik a csúcstalálkozót, hogy az 1945-ban alakult Arab Liga alapokmánya elvei értelmében összehangolják politikájukat, együttműködésüket és rendezzék a tagállamok közötti viszályokat A határozatot azonban nem sikerült — már kezdetben sem — teljesíteniük. Akkor a haladó arab államok és a jobboldali rendszerek ellentétei miatt, később Szaúd-Arábia és Dél-Jemen határháborúja miatt, a legutóbbi öt évben pedig a belső viták kiéleződése miatt maradt el az arab csúcs. Most végre — 1987 novemberében — Ammanban találkozott az Arab Liga mind a 21 képviselője, hogy a kihagyott esztendőkben felgyülemlett problémákat áttekintsék és saját érdekeiket megpróbálják összeegyeztetni az arabközi kapcsolatok megszilárdításával. A huszonegy küldöttség közül tizenhat élén uralkodó, illetve elnök állt — ide kell számítanunk a PFSZ Arafat vezette delegációját is —, Szaúd-Arábiát és Marokkót a trónörökös, Líbiát a „második embernek“ tartott Dzsallud képviselte, Mauritániát és Tunéziát a külügyminiszter. Szolidaritás, egység, megbékélés — ezekkel a szépen hangzó, jelszavas elmekkel értékelték jordániában a rendkívüli csúcstalálkozót, amelynek ha határozatai megvalósításában kevesebb lelkesedés várható is — valóban rendkívüli jelentőséget tulajdoníthatunk. Az Öböl-háború ügyében elfoglalt álláspontja egyértelműen a helyzet rendezését sürgeti és ez ENSZ-határozat teljesítései segíti elő. A csúcstalálkozó ugyanis elítélte Iránt, amiért iraki területeket tart megszállva és halogatja a Biztonsági Tanács 598. számú határozatának elfogadását. Felhívják, fogadja el és teljesítse a szóban forgó döntést. A közel-keleti válság rendezése szempontjából biztató, hogy a korábbinál határozottabban kiáll egy nemzetközi békekonferencia összehívása Arab csúcs - a kompromisszum jegyében mellett. Ezzel kapcsolatban rámutat: az arab—izraeli konfliktus középpontjában a palesztin kérdés áll. A közel-keleti béke csak úgy valósulhat meg, ha a megszállt területek felszabadulnak, elismerik a palesztin nép nemzeti jogait. Ezen az alapon támogatják az ENSZ égisze alatt öszszehívandó békekonferencia tervét. E fórumon az összes érintett félnek — a PFSZ-t Is beleértve —, valamint a Biztonsági Tanács állandó tagjainak a teljes egyenlőség alapján részt kellene vennie. Állást foglal a határozat Libanon nemzeti egysége, arab jellege és szuverenitása mellett is. Készek támogatni Libanont a válság rendezésében, szuverenitása visszaszerzésében. Fontos fejlemény, hogy a részvevők elítélték a terrorizmus minden formáját, egyben kinyilvánították szolidaritásukat a népek függetlenségéért, szabadságáért, törvényes jogaiért folyó harccal. Nyitva maradt továbbra is a régóta „kényes“ kérdés: az arab országok Egyiptomhoz fűződő kapcsolata (beleértve a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását is). Ebben — a határozat szerint — a tagországok saját belátásuk szerint döntenek. Nyolc évvel ezelőtt függesztették fel Egyiptom Arab Liga-tagságát, amellyel akkor annak Izraellel kötött különbékéje miatt tiltakoztak. A pánarab szervezetbe való visszafogadás egyelőre elmaradt, de adva van az egyes országok választási lehetősége, hogyan veszi fel a továbbiakban a kapcsolatokat Egyiptommal, amelynek jelenléte, Illetve hiánya nagyon is számottevő: az arab népesség egynegyedét jelenti. Ha visszatekintünk az eddigi csúcsokra, a csúcsok közötti esztendők viszályaira, viharaira, a politikai ellentétekre és a gazdasági érdekekre, ha néhány pillantást vetünk a szocialista országokhoz fűződő kapcsolataikra, az imperialista hatalmakhoz kapcsolódó érdekeikre vagy velük szemben elfoglalt álláspontokra, nyugodtabban várhatjuk a fejlpk’ényeket, mint a rendkívüli csúcs elült. A kompromisszumokra törekvés háttérbe szorította az ellentéteket, g egyetlen tagország sem tüntetett távolmaradásával, mindannyian tudatosították: megérett a helyzet a rendezésre. A tárgyalóasztal mellett nemcsak a politikai érveket, hanem a gazdasági szükségszerűségeket is „civilizáltabb“ módon lehet egymással ismertetni, s valamiféle közös nevezőre hozni. Erre pedig nagy szükség lesz, hiszen jövőre jár le az a tízéves időtartamra kötött szerződés, amelyet — mintegy harmincmilliárd dollár értékben — az olajállamok szavaztak meg több arab ország — például jordánia, Szíria és a PFSZ anyagi konszolidálására. Hogy az olajárak alakulása, a személyes kapcsolatok — királyok, kormányfők, mozgalomvezetők találkozása és kibékülése — változása hogyan szól majd bele a közel-keleti helyzet rendezésébe, nem tudhatjuk. Tény, hogy számunkra sem közömbös, békében élnek-e egymás mellett, vagy háborúznak ebben a nyugtalan — s az Irak—iráni konfliktust az Uböl-háború miatt „tűzveszélyes“ — övezetben. H. mészáros Erzsébet i
