Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-28 / 47. szám

1987. november 27. SZABAD FÖLDMŰVES 3 A vlepiaci arak alakulása (2) CUKOR A cukor világpiaci árai a harma­dik negyedévben rendkívül alacsony szintre csökkentek, amit számos té­nyező sem tudott, megakadályozni. A szakemberek a kedvezőtlen hely­zetet főleg a krónikus többletterme­léssel és a készletek felhalmozását val indokolják. Például az 1986/87-es idényben (szeptembertől augusztu­sig) a készletek mennyisége elérte a 38 millió tonnát, ami 16 hónapi szabadpiaci felvásárlásnak felel meg. Az előrejelzések szerint az 1987/88-as idényben csökkennek a készletek, mert a fogyasztás megha­ladja a termelést. A Czarnikow angol cég feltételezései szerint a cukor vi­lágtermelése az utóbb említett idény­ben 1,8 millió tonnával 101,9 millió tonnára csökkent, a fogyasztás ugyanakkor 2,3 millió tonnával 105,5 millió tonnára növekedett. GYAPOT A gyapot és a gyapjú világpiaci árai a termelők számára kedvezően alakultak. Az emelkedő irányzat a harmadik negyedévben is folytató­dott, a világpiaci árak a csúcspontot augusztus második felében érték el. A gyapot árainak növekedését több tényező is befolyásolja. Mindenek­előtt megváltozott a kereslet és a kínálat közötti arány. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium előre­jelzése szerint az 1986/87-es idény végén a világ gyapbtkészlete három­millió tonnával csökkent, s az 1983/ 84-es' idény után a fogyasztás első Ízben haladta meg a termelést, amely az előző idényhez viszonyítva szin­tén csökkent. A csökkenésből legna­gyobb mértékben Kína vette ki ré­szét. A kínai kormány kénytelen volt beszüntetni a gyapot szabad piacon való kereskedelmét mindaddig, amíg nem teljesítik az állami felvásárlás mutatóit. A gyapot felhasználását nemcsak a legnagyobb termelők, így az Egyesült Államok, Kína és India, de Pakisztán, Egyiptom és Thaiföld is lényegesen növelte. A gyapot világpiaci árainak emel­kedését a szakértők főleg azzal in­dokolják, hogy az 1986/87-es idény­ben sem Kínában, sem Indiában nem érték el a kivitel tervezett szintjét, részben a- hazai fogyasztás -növeke­dése, részben pedig a kedvezőtlen időjárás következtében. • • SZEMES KÁVÉ A harmadik negyedévben tovább folytatódott a szemes kávé világpia-Az életért Most, amikor évente 900 mil­liárd dollárt költ az emberiség a fegyverkezésre (ez nagyobb I összeg, mint a legszegényebb or- I szágok népeinek egész évi jöve­­! delme és nagyobb, mint a nagy * ázsiai és afrikai országok nem­zeti jövedelme együttvéve), ami­kor félmillió tudóst foglalkoztat a hadiipar, az életért, a világért érzett felelősség nem elvont óhal többé, hanem gyakorlati összefo­gást sürgető kötelesség. Erre gondoltam az atomháború­­ellenes nemzetközi orvosmozga­lom prágai — sorrendben harma­dik európai, regionális — értekez­lete felhívását olvasva. Huszonöt ■ ország négyszáz képviselője, szer­­; teágazó, népművelő és tájékoztató I tevékenységet is végző orvos for­dult a nagyhatalmakhoz, hogy j gyorsítsák meg a leszerelést, az 1 atomfegyverek felszámolását és szüntessék meg az atomkísérlete­szociális problémák és fegyverkezés Pentagon: — Nekem van elsőbbségi jogom) J. Cserepanov rajza felelősen két. De tanácskozásuk, mozgalmuk jelentőségét nemcsak ebben látom, hanem abban is, amit önmaguk, az orvosi hivatást gyakorlók számára fogalmaztak meg: na­gyobb részt kell vállalniuk az em­berek közti kapcsolatok elmélyí­téséből. Válasz is ez egyben azok szá­mára, akik megkérdőjelezik, ér­­demes-e másokért, az Életért,x a világért érzett felelősséggel élni, érdemes-e önmaguk kisded gond‘-­­fain kívül másokéval ts törődni.. Ez az orvosmozgalom által megfo-% galmazott, kimondott igény azt' jelzi, hogy egyre többen érzik úgy, létük összekapcsolódik a vi­lág, az emberiség sorsával, s egy­azon aggodalom tölt el minden értelmes embert, amelyet felol­dani csak együtt, összefogással, közös erővel lehet. ■r~ mészáros — Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára újságírókkal talál­kozva kijelentette, hogy az idei ősz előrehaladott, radikális szakaszt nyitott meg a politikai és gazdasági reformok terén. Lengyelországban harmonikusan akarják összekapcsol­ni a szocialista közösség keretében szerzett univerzális ismereteket saját tapasztalataikkal. Elsősorban arról van szó, hogy széles körű megértés szülessen az ország számára legfon­tosabb kérdésekben. A november 29-én megvalósuló népszavazásról szólva a következő­ket mondotta: „A reformról tartott népszavazáson, amelynek eredménye természetesen kőtelező lesz, a nem­zet válaszút előtt áll. Újra dönt, hogy vállalja a nagyobb gazdasági szi­gort a gyorsabb lépésre váltást, a jobb holnapért, avagy amellett áll ki. hogy lassabban járva beletörődik a mai gondok meghosszabbításába, az­az másképpen fogalmazva, a társa­dalom még nem áll készen az el­szánt lépések megtételére. Természe­tesen a népszavazás nem hazárdjá­ték, nem minden vagy semmi a tét. A referendumot úgy tekintjük, mint nemzeti méretű konzultációt, párbe­szédet a társadalommal. A mi felada­tunk. hogy legyenek variánsaink, amelyeket megvalósíthatunk.“ Szavai érzékeltetik, hogy a tét nem csekély. Radikális reformok, ezekkel óhatatlanul együtt járó konfliktusok, s ezzel együtt kézzelfogható közel­ségbe kerülő eredmények, vagy si­mább, súrlódásoktól mentesebbnek tetsző, a mai gondok lassúbb felol­dását Ígérő út. A lengyel népnek kell választania az utak között, ám az eddig hozott határozatokból nem kétséges: a LEMP a nemzet és az ország szá­mára a radikálisabb utat tartja elő­nyösebbnek. Annál Is inkább, mert nyilvánvaló, hogy a problémák halo­gatása hosszabb távon csak a gon­dok halmozását eredményezheti. A radikális reform pedig történelmi esély is Lengyelország számára, hogy a jelenlegi helyzetből, a gazdasági gondok kátyújából végre kilendüljön. Mindenesetre a lengyel parlament, a szejm már október végén törvénye­ket fogadott el a központi szervek átalakításáról, amelyek értelmében huszonkilencről tizenkilencre csök­kentik a minisztériumok számát, megszüntetnek több főhatóságot és a kormányban személyi változásokat hajtanak végre. A lengyel vezetők nyilatkozatai, a sajtó emlékeztetnek arra, hogy a gazdasági reform megkezdésére a LEMP IX., rendkívüli kongresszusá­nak határozata alapján került sor 1982 elején, a jelenleginél sokkal ne­hezebb bel- és külpolitikai körülmé­nyek között. És éppen ezek a körül­mények magyarázzák, miért nem le­hetett a tervbe vett reformokat vég­rehajtani. Ezzel a ténnyel néztek szembe aztán a LEMP X. kongresszu­sán, amikor úgy döntöttek, hogy föl­gyorsítják az eddigi folyamatokat. A kongresszusi határozatot széles körű társadalmi vita követte, s ezután ké­szült el a kormány azzal a csomag­tervvel, amelyet a miniszterelnök megvalósításra ajánlott a parlament­ben. „Szeretném megismételni az ismert és a gyakorlat által bizonyított igaz­ságot, hogy a reform nem korláto­zódhat csupán a gazdaság átalakítá­séra. Az egész társadalom és a po­litikai szféra átalakítására van szük­ség“, — ezzel vezette be Zbigniew Messner miniszterelnök a csomagterv Ismertetését. A reformjavaslat tehát egyaránt fontos gazdasági és politikai érte­lemben. Megvalósítása teítételezi a vállalati önállóság növelését, amely együtt járna az eddigi kedvezmé­nyek, támogatások megszüntetésével. Másrészt viszont egységes, mindenki­re egyformán érvényes mércével bí­rálnák el a vállalatok munkáját, amely a vállalatok nyeresége, haté­konysága lenne. Fontos vonása a reformjavaslatnak, reformok hogy a vállalatokat, gazdálkodókat meg akarja szabadítani minden eddi­gi, gyakorta a bizalmatlanságon ala­púié, bürokratikus kötöttségektől. Azt akarják, hogy a hivatal és az állampolgárok viszonya a bizalomra épüljön és ezért megszüntetnének sokféle formula- és kérdőívkitöltést, a különféle igazolások beszerzését. Azonnali változás lenne már a jö­vő évtől az ár- és bérstruktúra radi­kális átalakítása. (A legradikálisabb megoldásra tett javaslat szerint a belső egyensúly mielőbbi elérése vé­gett jövőre 57 százalékkal kellene emelni az árakat, s ugyanilyen arány­ban növekednének a bérek is átla­gosan, a vállalatok nyereségétől füg­gően.) Egy másik változat szerint nem egyszerre, hanem fokozatosan valósulnának meg az áremelések. A novemberi népszavazásnak tehát döntenie kell, mit vállal, mit fogad el, mennyire bízik a változások le­hetőségében, a reform erejében. Túl nagy derűlátást nem lehet várni, mi­vel az előző reform törekvéseiből vajmi kevés valósulhatott meg, vi­szont egy év múlva még nehezebb lenne elkezdeni a változtatásokat, az átalakítást, tehát: lépni kell. Hogy mennyire lesz sikeres a lé­pés, a lépésváltás? Az áremelések — elkerülhetetlen — végrehajtásától éppúgy függ, mint a vállalati önálló­ság megvalósításának módjától, a piaci egyensúly megteremtésétől, a szocialista vállalkozószeltem kibonta­koztatásának érvényesítésétől, a bankrendszer megreformálásától és nem utolsósorban a termelés haté­konyságának fokozásától, a munka­fegyelem javításától. Biztatást és ösztönzést jelent a lengyel társadalom számára, hogy a reformok útjára nem egyedül lép: a szocialista országok többsége a gyor­sítás, a kibontakozás, a változtatások stratégiáját választotta, s a KGST munkamódszerei és segítségnyújtási formái is ezt a célt követik. -h-A kapcsolatok új stratégiája „Az önök szovjetunióbelí látogatá­sának tárgyszerű munkajellege van; — jelentette ki Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő azon a díszebé­den, amelyet Ľubomír Strougai szö­vetségi miniszterelnök tiszteletére rendeztek. Hogy ml minden férhet egyetlen napos munkalátogatásba, arról a közlemények szűkszavúan, de pontosan tájékoztatnak. A megbeszé­léseken Csehszlovákia és a Szovjet­unió kapcsolatainak bővítéséről és el­mélyítéséről, mindenekelőtt a gazda­sági és a tudományos-műszaki együtt­működés tökéletesítéséről folytattak véleménycserét. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR Most már biztos: december B-án ismét találkozik egymással Mi­hail Gorbacsov és Ronald Rea­gan. Több részlet is ismert már, köz­tük olyanok is, amelyek minden dip­lomáciai hírverésnél, hivatalos nyilat­kozatnál érzékletesebben jelzik, hogy mekkora várakozás előzi meg a két nagyhatalom vezetőinek harmadik ta­lálkozóját, s hogy milyen erős az emberek békeőhaja szerte a világon, Így az Egyesült Államokban is. Pél­dául: az elmúlt hetekben a szovjet pártfőtitkár és felesége levelek tu­catjait kapta ottani magánemberek­től és családoktól, akik azt kérik: látogassanak ei hozzájuk, sőt: tisz­teljék meg házukat azzal, hogy egy éjszakát ott töltenek .. Olyan spon­tán megnyilatkozások ezek, amelyek minden politikai hovatartozáson és eltérő társadalmi berendezésen túl­mutatva jelzik az emberiség legfőbb óhaját: az egyetemes béke megva­­iósulását. Nem vitás, hogy ezen a téren fon­tos előrelépés történik majd Wa­shingtonban. Több hőnapos előké­születek, külügyminiszteri szintű tár­gyalások után gyakorlatilag készen áll a középsugarú európai rakéták leszereléséről szóló egyezmény, ame­lyet a két nagyhatalom vezetője ép­pen a mostani találkozó keretében tr majd alá. Mindenképpen pozitív éš örvendetes fordulat ez a leszere­lési tárgyalások évek óta tartó ma­nőverei után, amelyek során hol az egyik, hol a másik fél állt elő olyan követelményekkel, amelyek a másik számára ilyen vagy olyan okoknál fogva teljesithetetleneknek bizonyul­tak. A meddőség és az eredményte­lenség évei után most tehát — már előlegezhetjük a jelen időt — olyan megállapodás születik, amely konk­rét, kézzelfogható, számokban és ki­­lotonnákban mérhető lépés a fegy­verkorlátozások terén. Pozitív és örvendetes eseménynek neveztük ennek az egyezménynek a megszületését, s kétségtelenül annak tekinti az egész világ. A reális kép érdekében azonban józanul, minden eufóriától mentesen kell látnunk va­lódi súlyát, értékét és jelentőséget. A Varsói Szerződés és a NATO, valamint a többi nyugati katonai tömb nukleáris arzenálja együttesen több mint 50 ezer különböző ható­sugarú atomrakétából áll. A legna­gyobb ütőerét ezek közül az úgyne-Az első lépés vezett elsöcsapás-méró, tíz-tizenkét, egyenként több megatonnás nukleá­ris robbanófejet hordozó interkonti­nentális rakéták képviselik. Rendkí­vüli stratégiai jelentőségük van to­vábbá a repülőgépekről, hajókról, tengeralattjárókról, egyszóval moz­gó bázisról indítható nukleáris ra­kétáknak, amelyek kilövését — a szárazföldi telepítésűekkel ellentét­ben — gyakorlatilag lehetetlen meg­akadályozni. Ismételten hangsúlyoz­zuk: ezek az atomfegyverek bírnak a legnagyobb stratégiai és hadászati jelentőséggel, és egy esetleges hábo­rús konfliktusban mindenképpen döntő szerepet játszanának. A jövő héten aláírásra kerülő egyezmény a középhatósugarú euró­pai nukleáris rakéták leszerelését és megsemmisítését foglalja magába. Az egyezmény szám szerint mintegy két­ezer rakétára vonatkozik az említett ötvenezerből; földrajzilag az érintett terület csupán Közép-Európa; ha pe­dig a leszerelendő robbanófejek me­gatonnában kifejezett robbanóerejét viszonyítjuk ahhoz a nukleáris pusz­tító erőhöz, ami még megmarad, az arány még az ötvenezer/kétezer kép­viselte négy százaléknál is jóval ki­sebb. Ezek az adatok kétségtelenül kijózanítóak, nem is illenek bele a találkozót megelőző, raár-már ünne­pi várakozás hangulatába, de szem­be kell néznünk velük: éppen ezek mutatják reálisan és megfellebbez­hetetlenül az aláírásra váró fegyver­korlátozási egyezmény valódi súlyát és jelentőségét. Az esemény jelentősége minden­képpen nagy, a rakéták számának és megatonnáinak aránya ellenére is. Az áj gondolkodásmód térhódításának első megnyilvánulásáról, a leszerelé­si tárgyalások hosszas stagnálása utáni első konkrét lépésről van szó. Nem jelenti — távolról sem — egy közeli teljes nukleáris leszerelés biz­tos zálogát. Nem jelenti azt sem, hogy az Amerikai Egyesült Államok­ban csökkenőben van a jobboldali erők és a militarista körök befolyá­sa: ennek a csillagháborús tervek már önmagukban is ellentmondanak. De arról se feledkezzünk meg, hogy nem is olyan nagyon régen az ame­rikai elnök még úgy beszélt, hogy soha nem öl le egy asztalhoz a „kommunistákkal“. Azóta -megvaló­sult két csúcstalálkozó, igaz, mérsé­kelt eredményekkel, de mindenkép­pen új fejezetet nyitva a két hatalom viszonyában, s küszöbön áll annak az egyezménynek az aláírása, amely atommentessé tenné Közép-Európát. Valóságos értéke helyett úgy véljük, inkább jelképet kell látnunk benne: a békésebb, fegyvermentes világ megteremtése felé tett első szimbo­likus lépést. Olyan lépést, amelyet a józan ész, az emberiség puszta lété­nek érdekében előbb-utúbb követni fog a többi: Európa teljes atomfegy­ver-mentesítése, a vegyi és a hagyo­mányos fegyverzet csökkentése: En­nek az útnak, a végállomása pedig nem lehet más, mint a ma még utó­pisztikusnak tűnő általános és teljes leszerelés: az egyetlen reális cél, az egyetlen értelmes alternatíva. Egye­lőre még nagyon messze vagyunk tő­le; de bízzunk benne, hogy a decem­ber hatodikai első lépés már abba az irányba történik. VASS GYULA * ( ci árainak csökkenése. Az árak i mélypontra július második hetébei süllyedtek, amikor a londoni börzéi tonnánként mindössze 1180 font ster lingért jegyezték elő. Az árak i pszichológiai határ — 1300 font ster lingért tonnánként — fölé csal augusztus végén kerültek, de a to vábbi hetekben szintén alacsony szín ten maradtak. Az amerikai mezőgazdasági mi nisztérium előrejelzése szerint a sze mes kávé világtermelése az 1987/88 -as idényben (októbertől szeptembe rig) az előző -idényhez viszonyítva 1,24 millió tonnával 5,87 millió ton nára növekszik. A növekményből leg nagyobb arányban Brazília részese dlk, ahol az előző idény 834 ezei tonnás termeléssel szemben az 1987 88-as idényben előreláthatólag 2,: millió tonnát takarítanak be. A szakemberek feltételezései sze rint, ha Brazíliában a szárazság vágj a nagy fagyok nem károsítják az ül tetvényeket, a világ kávéfogyasztásí évente átlagosan egy százalékkal nö vekedhet. Az alacsony világpiac árakhoz az Is hozzájárult, hogy azok ban az országokban, amelyek neu tagjai az ICO nemzetközi szervezet nek, nőtt a fogyasztás. KAKAÖBAB A kakaébab világpiaci árai a har madik negyedévben szintén továbt csökkentek. A legnagyobb válságbai szeptemborben voltak, amikor pél dául a londoni börzén a tonnánkénti 1200 font streling alá süllyedtek, ami az utóbbi üt év legalacsonyabb szint jét jelenti. Annak ellenére, hogy július köze pén néhány felvásárló tonnánkén) több mint Í400 font sterlinget is fi zetett, két hónap elteltével a mái közben engedményes — 1160 font sterlinges — áron sem tanúsítottál érdeklődést a kakaóbab iránt. A világpiaci áraknak a negyedév elején történő átmeneti emelkedéséi azok a híresztelések Idézték elő hogy Afrikában és Brazíliában a hosz­­szán tartó szárazság jelentős mér­tékben károsította az ültetvényeket A júliusi esőzések azonban megvál­toztatták a helyzetet, ráadásul tovább nőtt az ellentmondás a termelők és a felvásárlók között, ami kedvezőt­lenül hatott az ICCO nemzetköz] szervezet jövő|ére Is. A nemzetközi szervezet tagországai a szeptemberi londoni tanácskozáson nem tudtak megegyezni, (gy nehéz előrejelzések be bocsátkozni. (Svét hospodárství] A csehszlovák-szovjet kormányfői tárgyalások középpontjában állt azok­nak a megállapodásoknak a megva­lósítása, amelyek Mihail Gorbacsov és Gustáv Húsúk találkozóin szület­tek. Meghatározták azokat az intézke­déseket, amelyek biztosítják a szük­séges gazdasági feltételeket a szovjet és csehszlovák vállalatok és szerve­zetek közötti közvetlen termelési és tudományos-műszaki együttműködés további fejlesztéséhez, közös vállala­tok és egyesülések létrehozásához. Leszögezték, hogy a KGST-tagorszá­­gok tudományos-műszaki fejlődésé­nek komplex programja, amely a 2000-ig terjedő időszakra szól, az egyeztetett tudományos-műszaki poli­tika kidolgozásának és az új haladó termelési ágazatok fejlesztésének alapja. Ľubomír Štrougalt fogadta Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára is. A megbeszélésen megelégedéssel szól­tak a kétoldalú gazdasági együttmű­ködés fejlődéséről, valamint az or­szágainkban folyó átalakítás Idősze­rű feladatairól. Ľubomír Strougai hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia népe nagy érdeklődéssel és rokon­­szenvvel figyeli a Szovjetunióban végbemenő mélyreható változásokat.

Next

/
Thumbnails
Contents