Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-21 / 46. szám

:

1987. november 20,

SZABAD FÖLDMŰVES'

BÓLYI JEGYZETEK

ABőlyl Mezőgazdasági Kombinátban ugyan a szarvasmarha-tenyésztés nem Játszik meghatáro** szerepet — a termelési érték mintegy hét és fel százalékát adja —, mégis nagy Jelentőségű ágazat. Főleg azáltal, hogy dőntő módon hozzájárul a talajerő-visszapótláshoz, ezen belül a talajerő megtartásához, a Jő talajszerkezet kialakulásához és a talajjal kapcsolatos káros hatások kivédéséhez.

A kombinát szarvasmarha-tenyésztésére, ezen beiül pedig e tejtermelésre szinte kezdetiül togva az intenzív művelés в jellemző. Jelenleg kétezer tehenet és szaporulatát tartják. A kombinátnak kevés a legelője, olyannyira, hogy csupán a növendék tenyészüszők természetszerű felneveléséhez elegendő. Ezért a takarmányokat Is kénytelenek az Intenzíven művelt területeken termelni. Többek között ennek Is köszönhető, hogy a tejtermelés az elmúlt évtizedek során meglehetősen kedvezően alakult. Ennek bizonyítására csupán két ősz-Intenzív tejtermelés

szehasonlítás Is elegendő. Míg a tehenek átlagos évi tejelékenysége 1982-ben 5708 literes volt és a tej literenként 2 forint 4 fillér nyereséget hozott, addig a múlt évben a tehenek évi tejhnzama elérte a 6855 litert. a nyereség pedig a 4 forint 48 fillért literenként.

A kombinát vezető dolgozóival folytatott beszélgetésekből megtudtuk azt Is, hogy a teftermelésl tapasztalatok szempontjából teljesen új dolog a nagyaránvű selejtezés. Míg ez az alacsonyabb termelési színvonalú magyar tarka tehénállomány esetében mindössze tizenöt-húsz százalék volt, a fekete-tarka holslein-fríz fajtával folytatott fajta-átalakító keresztezés után jóval harminc százalék fölé növekedett. Sajnos ezzel, tehát a generációs előrehaladással szorosan összefügg a tej zsírtartalmának csökkenése is. Mig például 19B5-be az Fi-es generációba tartozó és az első laktáciőban levő tehenek esetében a tej átlagos zsírtartalma 3.85. a második laktáciőban 3,80. a harmadikban pedig 3,8t, százalékos volt, addig az R.t-as generáció esetében már csak 3,78, 3,58, illetve 3,47 százalék. Megállapították azt is. hogy minél több tejet termel egy-egy állat, a második vagy a harmadik laktáciőban annál nagyobb mértékű a tejzsírszázalék csökkenése. Ezért a bika megválasztásánál rendkívüli figyelmet szentelnek annak, hogy a jelenlegi zsírszázalékot ne engedjék tovább csökkenni.

• ••

E kis kitérő után néhány szót a kombinát beremendi gazdaságában levő 1248 férőhelyes tehénfarmről. Csicsman Sándor agrármérnöktől, a beremendi gazdaság vezetőjétől megtudtuk, hogy a gazdaság 3700 hektár mezőgazdasági. ebből 3000 hektár szántóterületen gazdálkodik. A szántóterületen főleg a hibrldkukorirca, a takamánykukorica (9—10 t/ha). a silókukorica (50 t/hn), a szója (2,7 t/ha), az őszi búza (6—8 t/ha), az őszi árpa (6—7 t/ha) és a lucerna (10—11 t/ha szénában számítva) termelése dominál.

Az 1248 férőhelyes, Agrokomplex rendszerű tehenészeti telepen a tehenek átlagos évi tejelékenysége a múlt évben elérte a 6700 litert. Az idén a húsz literrel jobb eredmény elérését tűzték ki célul. A tehenekkel

télen 30—35 kilő kukoricaszilázst, 5 kilő szénát, egy kiló malátacsírát, egy kiló melaszt és 4—5 kiló abrakot, nyáron 2 kilő szénát, 10—15 kilő kukoricaszilázst, 1 kiló malátacsírát, 4—5 kilő abrakot és zöldtakarmányt etetnek.

A pihenőboxos pavilonok hosszanti oldalfala részben nyitott, ami a téli erős fagyok idején sem okoz különösebb gondot. A pavilonokban almoznak. A pihenőboxok melletti térségből a pavilonok mellé tolólapátos traktorokkal juttatják a trágyát egy süllyesztett gyűjtőmedencébe, ahonnan rakodó segítségével és pótkocsival szállítják el a trágyatelepre. A pavilonok hosszanti Irányában vannak elhelyezve a vályúk, a takarmányozás az átjáró folyosón keresztül történik. Minden pavilonhoz kifutó tartozik. A teheneket termelőképesség szerint százas csoportokban tartják. Ennek megfelelő a vályúba történő abrakadagolás is. A pavilonok közötti összekeveredésüket texasi kapukkal oldották meg, amelyek rendkfviil jó szolgálatot tesznek. Ennek a rácspadozatos berendezésnek az a lényege, hogy rajta keresztül a traktor áthaladhat, de a tehenei erővel sem tudnák áthajtani rajta. Ennél a tartástechnológiánál rendkívüli előny: a tehén maga dönti el, hogy a pavilonban marad, vagy kimegy a kifutóba.

A BŐIT MATÍC típusú fejűházban automatikus vezérlésű fejüherende«éseket használnak. A fejő csak kifeji az első tejsugarakat, ellenőrzi azokat, majd megmossa a tőgyet, és felteszi a fejökelyheket. A fejés befejezése után egy automatikus kar kikapcsolja a berendezést és leveszi a fejökelyheket. A fejőházban egyszerre négyen fejnek. A tehenek maguktól jönnek a fejőházba. A legnagyobb meglepetésünkre a fejőházban éjjel-nappal fejnek. A háromszori fejés a következőképpen történik: az első műszak reggel hattól délig fej, utána tizennégy óráig tisztftás, a fertőtlenítés és rendtartás; a másik műszak tizennégy órától húsz óráig tej, utána két óra rendtartás; végül a harmadik műszak huszonkét órától hajnali négy óráig fej. majd hat óráig rendtartás következik, s minden kezdődik elölről. A gazdaságban a háromszori fejőssel 5—10 százalékkal növekedett a tejtermelés.

A tejet saját maguk hordják a tejüzembe egy kétfalú, tízezer literes tartálykocsiban. A szállítási költségeket a tejüzem téríti meg. A tejet mikrobiológiai elemzés alapján vásárolják fel, az első minőségben általában a tej 90 százalékát értékesítik.

A beremendi gazdaságban 1975 őta van folyamatban a magyar tarka holstein-frfz fajta-átalakító keresztezés, az Ft-es generációból már csak néhány darab van. Egyébként a 8 ezer 700 literes évi tejelékenvség elérése mellett literenként mindössze 30—35 dekagramm abrakot etetnek.

•••

Már ebből a sorozatból is arra lehet következtetni, hogy a tanulmányi kiránduláson a szőjatermelés mellett számos más tapasztalatot Is szereztünk. Természetesen arra nincs lehetőség, hogy minderről részletesen

beszámoljunk.

Ezúton is köszönetemet fejezem ki a keszegfalvi (Kameniöná) Steiner Gábor Efsz vezetőségének, hogy lehetővé tette számomra a tanulmányi kiránduláson való részvételt. BARA LÄSZLÚ

Csicsman Sándor agrárménök (középen köpeny nélkül) gazdag szakmai ismeretanyagot nyújtott az érdeklődőknek

A teheneket az egyes pavilonokban termelőképesség szerint csoportosítják.

A tehenek jól érzik magukat a pavilonok melletti kifutóban

(A szerző felvételei)

A fejlett mezőgazdaságú országokban a termőföld lehető leghatékonyabb kihasználására törekednek. Szlovákiában erre — tekintettel a nagy kiterjedésű öntözhető területekre — kedvezőek a feltételek. Már a CSKP Központi Bizottságának 1979 márciusában megtartott 13. ülésén hangsúlyozták a másodnövénvek termesztésének jelentőségét. Feladatul kapták a mezőgazdasági üzemek, hogy a másodnövényeket a szántóterület 10—12 százalékán termesszék. Olyan növények termesztését szorgalmazták, amelyek egyrészt lehetővé teszik a tavaszi zöidtakarmányozás mielőbbi megkezdését. másrészt pedig a zfildtakarmányozás időszakának a megnyújtását az őszi hónapokban. Hangsúlyozták a zöldtrágyázásra szánt • tarlónövénvek termesztésének a szükségszerűségét Is. A teleibe beszántntt nagy mennyiségű zöldtömeg ugyanis serkenti e talaj mikroorganizmusainak tevékenységét. Szükség esetén azonban e zöldtrágyázásra szánt növényzet takarmányozásra Is hasznosítható.

Kezdetben a kntatólntézetek és e mezőgazdasági nagyüzemek — külföldön és hazánkban egyaránt — tartóveteményként termeszthető növénykultúrák kiválasztására összpontosították figyelmüket. Ennek a célnak a káposztafélék feleltek meg a legjobban. A nemesítők a legmegfelelőbb növényfalok kiválasztásával egyidejűleg új fajták előállításán is dolgoztak. Mnnkájnk nagy sikerének tekinthető a kínai kel és a tarlórépa keresztezéséből létrejött tetraploid utódok nemesítése, mint például a Perko PVH. A nagyobb cukortartalma és gazdag zötdtömegtermése mellett számottevő mennyiségű gyökérmaradványt (20 centiméteres mélységig 12 tonnát hektáronként) hagy maga ntán a talajban. A Perko alkalmasnak bizonyult a kora tavaszi zöldtakarmányozásra, tarlónövényként is sikerrel termeszthető az őszi Időszakban nedtg gazdagíthatja n takarmánynövények választékát. Említést

érdemet az olajretek új fajtáinak — Ranola, Leveles, Apoll — kinemesltése is. Ezek zöldtrágyaként is igen jól hasznosíthatók.

A nyugat-európai országukban a fonálféreg elterjedésével — amelyhez a káposztafélék termesztése is nagymértékben hozzájárni — a jelentős károk elkerülése végett a fonálférgekkel szemben közömbös növények termesztésére tértek át. Ide sorolhatók egyebek közöjt a két- vagy egyéves pevjefajták, például a Jivet, a Jitrai és az Aubada. továbbá az olasz perjék, mint a Lolita és a Uilana fa|ta.

jelenleg világviszonylatban az aprómagvú hüvelyesek termesztésére összpontosul a szakemberek figyelme. Az egyes vadon élő formákat is próbálják bevezetni. Példa erre a I.athyrus tingitanus köztarmesztésbe vonása. Egyetlen nemesített fajtája Tinga néven szerepel.

Hasonló fejlődésen ment keresztül a légi (Lehnice) Csehszlovák—NDK Barátság Egységes Földműves-szövetkezet ts a kettős termesztés alkalmazása során. Az eddigi tapasztalatok alapján szeretném legalább tömören összefoglalni a fontosabb ismereteinket.

A tariónövények kiválasztásánál figyelembe kell venni, hogy ezeket gabona ntán. őszi vetés előtt, vagy gobena után tavaszi vetések előtt termesztjük. Az első esetben ugyanis igen rövid, mindössze 60 napos tenvészidő áll rendelkezésünkre. Az ilven rövid tenyészldő folyamán a zöldtrágyázásnak elegendő zöldtömeget nyújt az olajretek — a Ranola és a Leveles fajta —. továbbá a fehérmustár — a PFerovská fehér és a Zlata fajta —, valamint a szareptai mustár IVitasso fajta).

Tarlónövényként eredményesen termeszthető a takarmányborsó, elsősorban takarmányozási célokra. Igen rövid Időn — a keléstől mintegy 42—45 napon — belül hektáronként 25 tonna, fehérjében gazdag zöldtömeget adhat. Ráadásul a káposztafélékhez viszonyftva termesztéséhez kevesebb nitrogénműtrágya szükséges. Fontos szerepet tölt be a talajjavftási folyamatban is, mivel megköti a légköri nitrogént. Az államilag elismert fajtaválasztékból a korai Sirius,

a Polaris, továbbá a középkorai Tyla fajta sikerrel termeszthető. A takarmányborsó nemcsak tarlónövénynek alkalmas, hanem kora tavasztól egészen július végéig folyamatosan vethető.

A növényeknek gazdagabb választéka áll a termelők rendelkezésére, ha a tarlónövény után tavaszi vetés a soros. A kukoricánál sokkal gazdaságosabb takarmánynövénynek bizonyult a hibrid szudáni fű (Hyso, Hybar 301). Sokféleképpen hasznosítható a cukorcirok (SO 29 Fi) is. Felhasználható például adalékanyagként a nehezen tartósítható növények, így például a lucerna utolsó kaszáiménak. továbbá a knkoricaszár szilézsolásához.

Későbbi vetésre főleg a káposztafélék alkalmasak, mert lényegesen jobban hasznosítják a napenergiát, mint más növények, fői bevált a tetraploid tarlórépa. a Perko, de ennél még jobb a Rex fajta, amely minimális mennyiségű erukasavat tartalmaz, de a glikozid-tartalma Is alacsony. Termeszthetők tiszta kultúrában, vagy keverékben az egyéves perjékkel. A kukorica vagy a napraforgó ugyancsak sikeresen termeszthető keverékben, főleg bükkönnyel, veteménybnrsőval (Odeon) vagy takarmányborsóval (Sirius, Polaris stbj.

Az utóbbi években mezőgazdasági üzemeink egyre nagyobb mértékben alkalmazzák az őszi árpa GPS módszerrel történő betakarítását ég tartósítását. Mivel az árpa egész növényének a betakarítására 2—3 héttel a teljes érése előtt kerül sor, fgy június derekától számítva aránylag hosszú tenyészidő marad több növényféle termesztésére ás egy második termés betakarítására. Nagy hozamok és igen jú minőségű takarmány érhető el a silókukorica korai hibridjeinek, a cukorcirok és a silókukorica

és azok fajtái

keverékének, a hibrid szudáni tű, a takarmánylisztnek szánt lóbab, a szilázsnak szánt szója, valamint a silókukorica és a szója keverékének a termesztésével. A napraforgó korát hibridjei magra is termeszthetők. Szükséges hangsúlyozni azonban, hogy silókukoricából jó minőségű takarmány, napraforgóból pedig kielégítő hozam — későbbi vetés esetén — csak akkor érhető el, ha a megkövetelt egyedszámot hozzávetőlegegesen 15 százalékká! csökkentjük.

Számos mezőgazdasági üzemben őszi keveréket termesztenek sziládnak vagy kora tavaszi takarmánynak. Erre a célra bükkönyt, bükköny és a rozs keveréket, zöldtakarmánynak szánt triticálét. vagy a triticale és az olaszperje keverékét, illetve tiszta kultúrában olaszperfét vetnek. Gyakran termesztik a Perkot is. Lényegesen kedvezőbbb azonban a Rex fajta, mert jobb minőségű takarmány készíthető belőle. Az őszi keverékek betakarítására legkorábban május harmadik dekádjában kerül sor.

Az őszt keverékek után sikerrel termeszthető a szemes kukorica vagy a magra termesztett cirok és napraforgó. De a keverék ntán termesztett takarmánynövényekre is a nagy hozamok és a jó minőség a jellemző. Ilyen növények például a silókukorica és a enkoretrok keveréke, a cukoretrok vagy a hibrid szndáni ffí.

Az elmúlt három év folyamán értékes Ismereteket szereztünk arrút, hogyan lehet öntözött viszonyok között egy komplex rendszer keretében hatékonyan kihasználni a talajt. Most felvetődik a kérdés, hogyan tovább? Köztudott ugyanis, hogy a gabonafélék termesztése továbbra is első számú stratégiai feladatunk. A légi szövetkezetben ée a Bratislava! Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet kísérleti állomásain elért eredményeink alapján az alábbi ismereteket szereztük:

4- a tavasszal betakarított takarmánynövények ntán a szemes kukorica korai és középkorai hibridjei termeszthetők. Az 1981—1964-ben végzett klsparcetlás kísérletekben a CE 185-ös korai hibrid öntözés nélkül — a termőhelytől és az évjárattól függően — 4.13—10,89 tonnás hektárhozamot adott. Az optimális határidőben vetett TO MV 335-ös középkorai hibridhez visznnyftva ez 10—80 százalékkal kisebb termés volt;

+ a GPS módszerrel betakarított őszi árpa ntán vetett tavaszi árpából az idén 3 tonna átlagtermést értek el a Légi Efsz-ben, vagyis fele annyit, mint az agrotechnikai határidőben vetett növényzetből;

+ a magra termesztett gabonafélék után 1.5—2 tonna kötés vagy 1,5 tonna hajdina takarítható ba hektáronként.

A felsorolt eredmények minden bizonnyal figyelemre méltóak, azonban ellenpólusként Össze kell hasonlítani ezeket a takarmány-növények termesztésével elérhető hozamokkal. A takarmánytermelés növelésével bizonyos területet nyerhetünk a gabonafélék termesztésére. Az elkövetkezendő években a fflásodniivények — akár magra, akár takarmánynak — leghatékonyabb termesztésére kell összpontosítani figyelmünket.

ALBIN HLAVIČKA mérnök, a Bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet osztályvezetője

A kettős termesztés növényei