Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-21 / 46. szám

véve azt hogy hagyományos terményről van szó. viszonylag nwKUsak' hazánkban az átlagos káposztatogyasztas adatai s e kultúrnövény leidolgozási és piaci hasznosításának módszerei 1« eléggé sokrétűek. A fehér káposzta egyes faltéinak termését gyakorlatilag augusztus második felétől egészen november végéig, tehát a tagyok beálltáig takarítok be. A piros káposzta betakarítása általában csak október derekán kezdődik Az e fajta Iránti korestet bizonyít|a, hogy a tartósítóipari hasznosításra való káposztafelvásárlás során az összmennyiség több mint 30 százalékát teszi ki. Évente átlagosan csak a cseh országrészekben több mint 35 ezer tonna káposztát vásárolnak lel erre a céira Ez a mennyiség hozzávetőlegesen megtelel a piaci kereslet Igényelnek. A fehér félkései és kései káposzta, amely a termesztett mennyiség legnagyobb részét képezi, főleg a kővetkező módszerekkel kerül feldolgozásra:

a) sterilizálással — cslrátlanltott káposzta készítésére;

b) savanyítással — savanyított káposzta készítésére;

c) csírátlanítással — szintén savanyított káposzta gyárta-Jelentős mennyiségű káposztát dolgoznak fel és hasznosítanak a különböző zöldségsaláták tartósítóipari készítése során. Annak ellenére, hogy a káposzta nyers állapotban több mint 90 százalékban vizet tartalmaz, a feldolgozást és a hűtőipari munkálatok végzését viszonylag föl bírja. A tartósítóipari feldolgozást követően a káposztát tartalmazó termékek kedvező hőmérséklet (0 Celsius-fok) mellett akár 2—4 hónapig Is megőrzik megfelelő minőségüket. A mélyhűtőkben történő tárolás során viszont jelentős mennyiségű vízmennyiség párolog el a káposztából. Ezért az utóbbi időszakban ismét előtérbe került a káposzta tejjel való erjesztésének hagyományos

felhasználási módszere. i

Az ezzel a módszerrel készített savanyított káposzta a hetvenes években jó ideig szinte eltűnt a belkereskedelmi üzlethálózatból. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a savanyított káposztát elöregedett, nem megfelelő műszaki bázissal, illetve körülmények között dolgozták fel, s nagy fahordókba csomagolva forgalmazták. Mindez nagyon megnehezítette a szállítást, és főleg a kereskedelmi dolgozóknak okozott jelentős többletmunkát. A nehéz, 50—200 kilogramm káposztával megrakott fahordók szinte teljesen meggátolták a sikeres belkereskedelmi forgalmazás elterjesztését. Egy Ideig behozatallal igyekeztünk pótolni a savanyított káposzta forgalmazási bonyodalmai miatt keletkezett hiányt, de ez természetesen nem jelenthetett végleges megoldást. Más nehézségek is felmerültek: a mezőgazdasági üzemekben például nem volt kifizetődő az olcsó felvásárlási árú káposzta termesztése. Azt is meg kell jegyezni, hogy a feldolgozóipar jócskán elöregedett műszaki-anyagi bázisa szintén alaposan megnehezítette, sok esetben pedig teljesen megakadályozta a keresett piaci termék folyamatos készítését.

A 7. ötéves tervidőszak során a kedvezőtlen helyzetet fokozatosan sikerült orvosolni a termesztők és feldolgozók együttműködésének gyors ütemű teljesítésével. A kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyítésének köszönhetően ú], а korszerű követelményeknek megfelelő káposztafeldolgozó üzemegységeket hoztak létre a mezőgazdasági üzemekben. A sikeres együttműködés következtében a termesztők sok helyütt már maguk végzik az utókezelési munkákat követő folyamatokat: a káposzta megtisztítását, osztályozását, reszelését és erjesztését, s csak az utolsó munkafázis marad a tartósítóipar dolgozóira. Olyan mezőgazdasági üzemekről is tudunk, amelyek ezt a munkafolyamatot maguk végzik. Az Oticei Egységes Földműves-szövetkezet például kiskereskedelmi csomagolásbal, szállítja a piaci forgalmazásra szánt savanyított káposztát és más káposztát tartalmazó termékeket.

A mezőgazdasági üzemekből érkező félkész árut a konzervgyárakba szállítják, ahol azt tovább feldolgozzák, csomagolják, majd pedig forgalmazásra előkészítik. Az új együttműködési módszer nagy előnye, hogy meghosszabbodik a káposzta feldolgozásának időszaka, így friss termék jut a fogyasztóhoz. A káposzta betakarítását követően a konzervgyárak a mezőgazdasági üzemekből szállított alapanyagból, Illetve félkész áruból cslrátlanított káposztát készítenek, majd decembertől hozzávetőlegesen március végéig dolgozzák fel.

A konzervgyári kapacitások ésszerű és gazdaságos hasznosításához Is jelentős mértékben hozzájárult az új feldolgozási módszer széles körű gyakorlati hasznosítása. A feldolgozási tőidényben Így több kapacitás marad a friss zöldség, illetve gyümölcs mielőbbi tartósítóipari feldolgozására.

Ismeretes, hogy például a zöldségfélék közül a paradicsomot, a paprikát; a gyümölcsfélék közül pedig a szilvát és a körtét viszonylag rövid idő alatt kell a konzervgyáriaknak feldolgozniuk. Egyrészt tehát a gépi technológia népgazdasági hasznosítása megfelelőbb, mert a gépsorokat a korábbi Időszakhoz viszonyítva jóval hosszabb ideig üzemeltethetik, másrészt pedig a belkereskedelmi üzlethálózatba folyamatosabban tudják szállítani a tartósítóipar termékeit.

A partneri együttműködés követendő - példái közül megemlítjük a Nové Mesto nad Metuji-i Konzervgyár és a Dobrá Voda-i Egységes Földműves-szövetkezet sikeres kooperációját. A szövetkezet évelite hozzávetőlegesen 2 ezer 900 tonna káposztát, Illetve félkész árut szállít a konzervgyárba. Hasonlóan lónak mondható éa Jövedelmező az együttműködés a Frutu mochovi gyáregysége és a Dobricliuvtcei Egységes Földműves-szövetkezet között. A többi kerületből is lehetne hasonló példákat említeni a kooperációs és Integrációs kapcsolatok fejlesztése során elért sikeres gazdasági eredmények ismeretében.

A PARADICSOM FELDOLGOZÁSA

Hazánkban a paradicsomtermesztés az éghajlati viszonyok miatt csak a Dél-morvaországi kerület és Szlovákia déli Járásaira korlátozódik. A tartósítóipar évente átlagosan 75 ezer tonna paradicsomot vásárol fel a mezőgazdasági üzemekből, illetve a knrtészkedőktől. Az utóbbi időszakban midenekelött a paradicsomsűrítmény gyártása került ágazati viszonylatban a figyelem középpontjába. Az 5. ós a 6. ötéves tervidőszakban a CSSZK-ban évente átlagosan 5 ezer. Szlovákiában pedig mindössze 2 ezer tonnát készítettek, ami a piaci kereslet hozzávetőlegesen 75 százalékos kielégítését tette lehetővé.

A paradicsomsűrítmény gyártásának dinamikus fejlesztését a következő táblázat mutatja:

Év CSSZK SZSZK CSSZSZK

1975 3500 2000 5 500 tonna

1980 5000 2100 7 100 tonna

1985 7000 4000 11000 tonna

A helyzet orvoslása a S. ötéves tervidőszakban, illetve a mögöttünk lévő ötéves tervidőszakban sikerült. Ekkor ú| feldolgozóegységek főttek létre, így például Znujmóban, Ulierské Hradistéban és Érsekújvárban (Nové Zámky). A technológiai berendezések fokozatos cseréjével és felújításával sikerült a muzeálisnak tekinthető, idejét múlt gépsorokat korszerűekkel helyettesíteni.

A feldolgozóipar feltételeinek javítása mellett a termesztési problémákat is meg kellett oldani. A kedvezőtlen helyzet tulajdonképpeni orvoslása három szakaszban történt:

1. Az első szakaszban széles körben bevezették a paradicsom gépesített betakarítását, és hatékony növényvédelmi munkával elősegítették a fontos alapanyag egyenletes fejlődését. Ez természetesen jelentős anyagi kiadásokat eredményezett a mezőgazdaságban. A feldolgozóiparban ki kellett építeni a megfelelő tárolókapacitást, Így új raktárakat létesítettek a konzervgyárak. A Fruta znojmói üzemében például 600 tonna mennyiségű paradicsom befogadására alkalmas tárolót adtak át. Az említett intézkedéseknek köszönhetően fokozatosan lehetővé vált a nagyobb mennyiségű paradicsomtermés folyamatos élelmiszer-ipari feldolgozása.

2. A második szakaszban a legfontosabb feladatot a betakarított termésnek a mezőgazdasági üzemekben történő tisztítása és utókezelése, valamint feldolgozásra való előkészítése jelentette. Lényeges újításnak számított, amikor az utókezelés! munkálatok elvégzése után a paradlcsomtermést ^ azonnal, tehát^csomagolás, Illetve különböző anyagmozgatás nélkül a konzervgyárakba szállították. Elsősorban emiatt volt szükség a paradicsom tisztítását végző technológiai gépsorok mezőgazdasági üzemekben történő széles körű gyakorlati alkalmazására. Ennek a módszernek azonban volt. Illetve van Is egy hátránya, mégpedig az, hogy az összezúzott paradicsom felső rétegében hab alakul ki, amely megnehezíti a további feldolgozási munkák végzősét. Szintén problémát okozott az Is, ha a szállítási ütemtervet nem tartották be a mezőgazdasági üzemek képviselői. Ezért tokozott figyelmet kellett fordíntanl a szerződéskötések értelmében az alapanyag-szállítás időpontjának következetes betartására.

3. A harmadik szakaszban kellett eltávolítani, illetve megoldani a szállítás során felmerült számos problémát okozó negativ tényezőket. A hiányosságok kiküszöböléséhez |elentős mértékben hozzájárul a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Agrofrigor Közös Mezőgazdasági Vállalatnál alkalmazott újítás, amelynek lényege, hogy a paradicsomtermést nemcsak összezúzzák, hanem helyben a mezőgazdasági üzemben át is passzirozzák, így a keletkező paradicsomiéval pasztörlzálhatják. A módszer hasznosításával keletkezett mellékterméket a szövetkezetekben különböző célokra hasznosítani lehet. A legfontosabb azonban, hogy az új módszerrel készített paradicsomlevet akár 48 órán át is minőségromlás nélkül tárolni lehet. Ezzel kiegyenlítődnek a termelők és a feldolgozók közötti viszonylag eltérő távolságok, s folyamatosabbá válik a paradicsomsűrítmény készítése.

A paradicsom feldolgozása, különösképpen a sűrítmény készítése jelenleg még eléggé energiaigényes. A számítások szerint hozzávetőlegesen egy tonna paradicsomléből 160 kilogramm paradicsomsűrítményt készítenek, mivel nagyon jelentős a párolgás miatti energiaveszteség. Ezért az energiatakarékos módszerek kidolgozása népgazdasági szempontból nagyon fontos feladatot jelent.

A tananyagunkban teltüntetett kooperációs és integrációs kapcsolatok jelentős mértékben elősegítették a tartósítóipari termékekkel való ellátás színvonalasabbá és folyamatosabbá tételét. Remélhetőleg az elkövetkező időszakban is sikerül megvalósítani az elképzeléseket, s így eleget tenni az igényes népgazdasági elvárásoknak.

A haladó tapasztalatok iskolájának 2. tananyagát 1987. november 30-án 17.45-kor sugározza a Csehszlovák Televízió egyes műsora. Az első ismétlés időpontja 1937. december 1-je, a másodiké pedig 1987. december 7-e.

HALADÓ TAPASZTALATOK ISKOLÄJA

XVII. évfolyam

2. tananyag

A zöMségfélkészaru termékváltása a mezőgazdasági iizei és a feldolgozóipar szoros együttműködésével

Az élelmiszeripar meghatározóan tontos szerepet tölt be a népgazdaságban. Elsődleges feladata, hogy rendszeresen és folyamatosan elegendő mennyiségű, megfelelő minőségű, illetve választékó élelmiszer-ipari termékkel lássa el a belkereskedelmi üzlethálózatot. Természetesen az is lényeges, hogy a gyártáshoz szükséges alapanyagokat folyamatosan biztosítsák, szakszerűen tárolják, mert ez az egyik feltétele a piaci ellátáshoz nélkülözhetetlen, elegendő mennyiségű termék gyártásának.

A „CSSZSZK gazdasági és szociális fejlesztésének fő irányul az 1986—1990-es évekre távlatilag az ezredfordulóig“ című dokumentumot a CSKP XVII. kongresszusa hagyta jóvá. Ebbeu többek között az is szerepel, hogy az élelmiszeripar képviselőinek elodázhatatlan feladata a mezőgazdasági termények és alapanyagok magasabb szintű, jobb minőségű feldolgozása, s nem utolsósorban a termékskála folyamatos bővítése. A termékszerkezet-váltási programnak tulajdonképpen a korszerűsítést, a változó Igényekhez való rugalmasabb igazodást, a jobb minőséget, a termékek megfelelőbb bél-tartalmi összetételét és a szavatossági Idő meghosszabbítását kell szorgalmaznia. Az ágazaton belül és az ágazatok között is céltudatosan szükséges javítani a partnerek együttműködését, s mielőbb el kell mélyíteni a kooperációs kapcsolatokat. Mindenekelőtt a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozóipar együttműködésének a hatékonyságát kell fokozni, s az eddiginél gyümölcsözőbbé tenni.

A néhány sorral feljebb említett dokumentum alapján az élelmiszeripar képviselőinek egyik legidőszerűbb feladata, hogy az őstermelőkhöz, az egységes földműves-szövetkezetek tagjaihoz és az állami gazdaságok dolgozóihoz fűződő kapcsolataikat még szorosabbá tegyék, s a kooperáció, illetve az integráció nyújtotta lehetőségeket a gyakorlatban jobban hasznosítsák. Főleg azért fontos a termelők és a feldolgozók együttműködésének javítása, hogy a jövőben jobban érvényesüljön az ésszerűség és a tervszerű gazdálkodás elve, s megoldódjon az élelmiszer-ipari feldolgozás alapanyagai biztosításának problémája.

Az integrációs kapcsolatok fejlesztése elsősorban azt szorgalmazza, hogy:

ф fokozaotosan olyan feltételeket teremtsenek a mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, amelyek mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt jobban lehetővé teszik a feldolgozóipar igényeihez való gyorsabb ütemű igazodást;

ф biztosítva legyen a feldolgozóipari kapacitás folyamatos és gazdasági szempontból jövedelmező üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen alapanyag-mennyiség;

ф ésszerűbbé és szakszerűbbé váljon a termények betakakarítása, utókezelése, tárolása, szállítása és feldolgozásra való előkészítése;

ф a technológiai változások, a műszaki bázis korszerűsítési munkálatai, az új [eldolgozórészlegek elősegítsék a termékszarkezet-váltási program következetes megvalósítását;

ф az élelmiszer-ipari hulladékokat a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsák a takarmányozás »urán;

1Ф a növénytermesztési, az állattenyésztési, a karbantartó, a tanácsadó, és a javítószolgálat szakemberei jubban el tudják látni feladataikat

A kooperációs és Integrációs kapcsolatok fejlesztésének egyik feltétele, hogy a termeiő-felvásárló-feldoigozó láncolat gépezete olajozottan működjön, s megoldódjanak az eddig tisztázatlan kérdések ós gyártástechnológiai problémák. A mezőgazdasági—élelmiszer-ipari komplexum vertikális együttműködési kapcsolata elmélyítésének fontosságát már tárgyaltuk a haladó tapasztalatok iskolája XVI. évfolyamának hatodik tananyagaként. Akkor rámutattunk az Integrációs és kooperációs kapcsolatok előnyeire és gazdasági pozitívumaira, amelyek elsősorban az élelmiszer-ipari termelés megfelelőbb öszszetétélét, jobb minőségű, a piaci igényeket nagyobb mértékben kielégítő termékszerkezetben valósulnak meg. Mostani tananyagunkkal elsősorban rá szeretnénk mutatni a mezőgazdasági üzemek és a feldolgozók — mindenkelét! a tartósító- és hűtőipar — együttműködésének gyakorlati példáira, amelyek a zöldségtélkészáru termékszerkezetének bővítését, a megfelelőbb piaci ellátást szolgálják.

AZ ÉLELMISZERIPAR TERMÉKSZERKEZET- VÄLTÄSA

Az utóbbi években viszonylag állandósult az alapvető élelmiszer-ipart termékeknek számító árucikkek piaci kereslete és kínálata. A mezőgazdasági termelés gyors ütemű fejlesztésének köszönhetően a feldolgozóipar képviselői már ritkábban küszködnek alapanyaggondokkal. Mindez lehetővé teszi a tejipari termékek, a hús- és baromfikészítmények kínálatának a bővítését. A kedvező fejlődés ellenére, amelyet jelentős mértékben befolyásol az árak alakulása, néhány élelmiszeripari termék kínálata, illetve minősége nem megfelelő. Mindenekelőtt a bővebb áruválaszték hiánya okoz sok helyütt gondokat. Hasonlóan problémát jelent, hogy az alacsonyabb' árfekvésű élelmiszer-ipari termékek kínálata Is eléggé foghíjas. Arról is szólni kell, hogy a drágább, a szigorúbb minőségi követelményeknek megfelelő termékek skálá|a szintén эок kívánnivalót hagy maga után.

Hazánkban a hetedik ötéves tervidőszak folyamán 1796 új terméket forgalmaztak a belkereskedelem élelmiszerpiacán, ebből a CSSZK-ban 1019-et, az SZSZK-ban pedig 777-et. Az 19B5-ÖS évben vézett felmérés adatai alapján a hazánkban gyártott, illetve készített új termékek közül az élelmiszeripar 5,6 százalékot mondhat a magáénak. 1990-tg ennek az aránynak meg kell haladnia a 8,3 százalékot. Szükséges megjegyezni azt is, hogy az ágazat szakemberei főleg a szlovákiai élelmiszer ipari újdonságok gyorsabb ütemű piaci szállításával számolnak. Ennek megfelelően, amíg a cseh országrészben az új termékek közül az élelmiszer-ipari készítmények az összmennyiség 7 százalékát teszik majd ki, addig szlovákiai viszonylatban ez az arány meg fogja haladni a 11 százalékot.

A termékfejlesztés új szakaszában jelentősen megnő az innovációs program teljesítésének a szerepe. A termékszerkezet-váltás elsősorban a minőségi mutatók javítását, a termékek beltartalmi értékének a növelését hivatott elősegíteni. Természetesen az eddigieknél jobban szem előtt szükséges tartani a lakosság egyes rétegeinek változó piaci igényeit, valamint az ésszerű táplálkozás szabályait és előírásait. Az elkövetkező időszakban arra is törekedni kell, hogy a belkereskedelmi üzlethálózatban a piaci keresletnek megfelelő mennyiségű, minőségű és választékú készletek és félkész tér-