Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-21 / 46. szám

8 .SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. november 2П. „Állami Árvácska“ 1987 szélyeztetettsége miatt kellett elren­delni. Tudjak, hogy csak a legvégső eset­ben fosztják meg a szülőt gyermek­­nevelést jogétól, hogy a társadalom nem az intézeti elhelyezést tartja a legjobb megoldásnak. És nemcsak azért nem, mert a gyermeknek anyai és apai szeretetre és gondoskodásra, családra van szüksége, s nem is csu­pán azért, mert sokbe kerül az inté­zeti nevelés. Azért nem. mert az óriási ráfordított összegek, a toko­zott pedagógiai és egészségügyi gon­doskodás ellenére is nehéz — ponto­sabban lehetetlen — intézménye­sen olyan körülményeket teremteni, amelyek megközeütenék vagy pótol­nák akár a legszerényebb igazi ott­hont is. Mit tehetnénk, hogy ne szaporod­w Ismeritek a fagyöngyöt? Evekkel ezelőtt a csallóközi madár­világ, köztük a varjak és a szarkák fészkelöhetyetnek feltérképezésével foglalkoztam. /Ez nem afféle hóbort volt, hanem — tekintetbe véve pél­dául a szarkák és a vetést varjak el­szaporodását, valamint a táplálék­láncban betöltött szerepét — nagyon is fontos és érdekes feladat.) Erre a munkára nagyon alkalmasak voltak az őszi és a téli hónapok, hiszen ek­kor már nem volt levél a fákon, s lombiát vesztett koronájukban már messziről feltűntek a variak fészek­­telepei, a szarkák mesteri építmé­nyei. A természet azonban gyakran meg­tréfált. Közelebb érve fedeztem csak fel, hogy amit szarkafészeknek hit­tem, az fagyöngy, egy érdekes, fán élősködő növény. Ugye, meglepő amit mondok, hogy vannak növények, a­­melyek a fákon élnek? S ha már egyszer messziről madár fészeknek tűnnek, akkor nyilvánvaló, hogy nem valami folyondárról, iszalagról man szó, amelynek a gyökere a földben van és onnan kúszik fel támaszt ke­resve. Érdemes közelebbről is megismer­kedni (persze ezt ne értsétek szó szerint, mert bizony baj lehet abból, ha a korona csúcsában található fa­gyöngyig jel akartok kapaszkodni) ezzel az érdekes, gömb alakú cserjé­vel, amelynek átmérője jó egy mé­tert is elérhet. Az első pillantásra fel­tűnik, hogy levelei, de még a szára is, zöldek. Nyilvánvaló tehát, hogy asszimilálásra képes. Így tehát csak Régebben nemcsak a fák sorsa fonódott össze a fagyöngyével, de az énekes madaraké, első­sorban a rigóké is. A fa­gyöngy és a sárga fa­gyöngy álbogyót ugyanis nemcsak cukrokat /ame­lyért a madarak fogyaszt­ják), de ragasztóanyagot /úgynevezett otscint) is tartalmaznak, amelyből régente a madárjogásra használatos tépet főzték. A lépet vesszőre kenték és ezzel fogták az apró énekeseket és rigókat. Az utóbbiakat, közülük is a legtestesebbet — a léprigót — Közép-Euró­­pdban jó étvággyal meg­ették. Húsuk jó ízű volt, ezért nagy haszonnal le­hetett velük kereskedni. Így aztán a fagyöngy terméseitől nemcsak a A fagyöngy merőleges szívügyökére két és a fa rigók, de a madarászok kérge alatt futó úgynevezett kéreggyökereket és az ínyencek is híztak. a .gazdanövénybe (A szerző rajza) P0M1CHAL RICHARD kettBa betű Rejtvény, l.rész Tűzhely зДtűje Rejtvény, Z.rész Jeles Ipszilon A múlt idű jelt Erjedés jelzBj« Város TBrB Ír­országban ^ Szekundu® Ellopott Meleg ételt Bolíviai váró» Szovjet fizikus Zsoldos magyar katona «mer jelzője Római 50 Pozsonyi hírlapíró volt Y.I.IU Ország Bánium Hajtómű Bdncsslek­aánjr Süzddapor í /ék.h./. Azenos betűk: Francia íorradal­­jtár Francie filozófus Liter Szád • fiunár A. a. Akadály Határaséi rag Apoatilb, r5v. íermís virágzat ■átka Sittig Réveit RévutÓ Rádium Tarol ““•“““HZoologia KérdB-azocaka Vissza: reggel -.ШУТ&Ш Seiet Antal Imre táv jele 'Andor kettBa betű-Az egyik ismerét­ién. MEGFEJTÉS­NYERTESEK A 42. számunkban közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: „A legnagyobb bátorság a remény". • Nyertesek: Fadák József, Klstárkány (Maié Trakany); Lőrinci József, Buzlta (BuzicaJ, Pinke Béla, Madar (Modrany). Kérjük kedves olvasóinkat, hogy megfejtéseiket postai levelezőlapon küldjék be szerkesztőségünk címére. I Móricz Zsigmond bizonyára meg­bocsátja, hogy zsoltárba trt sorsú le­lencének megbélyegző nevét kölcsön­vettem. Ma is Jó lenne egy igazság­osztó indulatú íróember, aki halmo­zódó közhelyeinket elsöpörné és а valóságot ágy láttatná velünk, ne le­gyen kedvünk és lelklfsmeretet elrin­gató nyugalmunk beérni a lakkozott tudósításokkal, statisztikába csoma­golható Jelentésekkel. Mert évek óta csak tudomásnl ve­szünk, regisztrálunk, s kampánysze­rűen lelkesedünk, ha a gyermekott­honokról van szó. Hiszen — tény —, létesült belőlük elég, s szinte divattá vált. hogy szocialista brigádok, nőket foglalkoztató üzemek, nőszervezetek beiktassák tervükbe, felajánlásaikba: patronálták ezt vagy azt a gyermek­otthont; tévét, rádiót, ágyneműt, ru­haféléket kaptak a kis védencnk, á boldog találkozók­ról készült fotók bekerültek króni­kákba, újságok ad­tak róla hfrt... Most néhány a­­dat — s ehhez egy adalék — fölött gondolkodom. Az adatokat a Nem­zett Bizottságok cfmű folyóirat kö­zölte, miszerint Szlovákiában ma 47 gyermekotthon ban összesen 2537 gyermeket nevel­nek, s szüksé" lenne még több mint ezer térő helyre, hogy az összes rászoruló gyermeket elhe lyezhessék. (Kü­lönben e gyermek otthonok hálózata nagyon egyenet­len, ami az orszá­gos megoszlást il­leti. A Nyugat-szlo vákial kerületben van elhelyezve a gyermekek 47,1 százaléka, viszont olyan Járásokban — például Tökete­­rehesen (TrebUovI —, amelyekben rengeteg volna az j elhelyezésre szoruló gyermek, egyél- {i talán nincs gyermekotthon.) f 1985-ben az SZSZK kormánya hatá- i rozatot fogadott el. amely szerint a s 8. ötéves terv folyamén az egyes ke- s rületekben ó{ férőhelyeket kell létre- ( hozni fBratislavában 270, a Nyugat- ( -szlovákiai kerületben 112. a Közép- i -szlovákiai kerületben 200, a Kelet- g -szlovákiai kerületben pedig 920 gyár- | mek elhelyezését kell lehetővé ten- i ni), különös tekintettel azokra a fá- g rásokra, amelyekben ezldáig nem vol- t tak gyermekotthonok, illetve nem c megfelelő épületben kaptak elhelye- r zést. 1 „Nem megfelelő épület?" Régen i Jártam gyermekotthonban, akkor is ] nyár volt, meleg. Jólesett a folyosók, termek hűvöse. Tiszta volt minden, í új bútorok, csillogó guraiszőnyeg az i ebédlőben, szép ruhácskák a kicsi- i nveken. Csak e szemük volt felnőtfe­­sen komoly, szomorú és fürkésző. BI- i zony, megvallom, nem gondoltam ar- i ra, amiről nemrég Irt egy külső mun- i katársunk. M. Cimmermannová, aki i munkájából , beosztásából eredően i gyakran látogatja a gyermekottho- i nokat. hogy a kastélyok, régi kdriák i (műemlékként védett közűi iik nem 1 egyl hatalmas termei — kifűthetetle­­nek. Átalakítani — éppen tnfiemlék­­-Jeiiogük miatt — nem iehett. El tndja-e képzelni az. aki sosem |árt gyermekotthonokban, hogy amig a fűtési idény, az őszi-téli hideg tart, addig hiába a színes tévé. az impo­záns és modern létékcsodák. a kicsi­nyeket kénytelenek a nevelők ágyba narancsain!, hagy meg ne fázzanak. Mert hideg van a termekben, a fo­lyosón, az ebédlőben ... Kellenek, nagyon kellenének olyan új épületek, amelyek a családi ház, a lakás, az otthon meghittségével, melegével vennék körül ezeket a szeretet melegét Is nélkülöző kicsi­nyeket. És elsősorban erre fordíthat­nák a figyelmüket az üzemek, tömeg­­szervezetek. szocialista brigádok, a­­mikor védnökség vállalását iktatják a tervükbe, erre v an a legnagyobb szükség, mivel nem kevesebb az el­helyezésre szoruló gyermekek száma. Csak 3,5 százalék közülük az „igazi" árva. a többi — élő szülők árváia, akikről lemondott apjuk és anyjuk, vagy akiknek intézeti nevelését a szülők gondatlansága, a gyermek va­jon az „Állami Árvácskák" száma, hogy a már megszületett gyermek, fölnevelése terhét a szülő ne akarja áthárítani a társadalomra? Túlságo­san elvontan hangzik, de anyaságra, szülői felelősségre is nevelni kell. Családnak, Iskolának, társadalomnak. És — nemrég vélt egyszerűbbé — vi­lágviszonylatban korszerű törvény szabályozza hazánkban a művi veté­léseket. Az lenne a jó, hogyha csak a szeretettel várt és akart gyermek születne meg ... Ettől azonban még messze vagynnk. Rendezetlen csalá­di életet élők, alkoholista férfiak és nők, felelőtlen fiatalok és deviáns személyek bízzák az állam gondjára megszületett magzatjukat, tegyen ve­le, amit akar. És ad Is neki menedéket: fedelet, ételt, tanítja, egészségét óvja. Csak egyet nem adh8t intézményesen: sze­­retetet. Valahogy úgy képzeltük., hogy ha nem rongyos, nem éhes egy árva, akkor már telné. De vajon a huszon­egyedik század küszöbén, a világ milliónyi hatása, érzelmi-ldegi-szelle­­mi feszültsége és elvárása próbaté­teleinek megfelel-e majd, ha igazi család, személyre szóló szeretet nél­kül nő fel? Szaporodnak előttem a kérdőjelek, miközben a veszélyezte­tett gyermekek elhelyezésre várnak, s leginkább szeretném tudni a vá­laszt, mi lesz belőlük, ha felnőnek? Tndnak-e igazi családot alapítani, szeretetet adni ők, akiknek nem volt otthonuk, nem volt családjuk, a sze­rétéiből csupán Ünnepenként! siiuo­­gatás jutott nekik néha? Es félve gondolok arra. akik később mégis­csak megkeresik azt a zilált vagy deviáns családot, amelytktő! elvitték, vagy amelyik kilökte magából őket. És folytatják majd azt az életmódot, amelyet szüleik, testvéreik példáján tanulnak?... Csaknem harminc éve vagyok úfságiró. de erre vonatkozó pontos jelentést — megnyugtató s egyben htteles statisztikát — még ' nem láttam, nem olvastam. Egy-egy : eset a jóravágyás, a pozitív példa i szelíd ragyogásával világit. Csakhogy - engem azoknak a felnőtt sorsa Izgat, . akiknek klnyúltott keze nem talált kapaszkodót. S az, hogy ez ezután , fogódzót keresőknek hogyan lehetne , segíteni? i H. MÉSZÁROS ERZSÉBET a vizet és a benne oldott ásványi só­kat vonja el a fától. (Egyes kutatók véleménye szertnt némi szerves anya­got is elszív.) De hogyan kerül oda fel a magasba, ahol csak a szél és a madár jár? , A kérdésre egyetlen rövidke mon­dattal is megfelelhetnénk, de akkor a „Htok“ lényege megválaszolatlan maradna. Mondjuk hát el szép sorjá­ban: a fagyöngyön márciusban, ápri­lisban kétlaki vagy kétivarú apró sárga virágok nyílnak, amelyeket a szél poroz be. A virágokból két év elteltével, november és december fo­lyamán úgynevezett álbogyók fejlőd­nek. Ezeket a körömnyt fehér termé­seket előszeretettel fogyasztja a vö­rösbegy. a szarka, a fácán, a meggy­vágó, a fekete harkály, a fekete és a léprigó, valamint néhány más faj. A kiadós lakoma után csőrüket az ágakhoz dörzsölik, hogy megtiszto­gassák, s ilyenkor a fa kérgén egy­­-equ magocska megtapad. Még gya­koribb, hogy tele beggyel, jóllakotton átszállnak pihenni egy másik fára, s itt emésztenek. Ürülékük, benne a tapadós magvacskákkal, az alacso­nyabban lévő ágakra hullik és szeren­csés esetben (mármint a fagyöngy, de nem a fa számára) itt megtapad. Májusban aztán egy-egy magocská­­bál két-három csíra is kihajt. (Elég* gé ritka jelenség ez a növények vb lágában, de mivel itt sokkal mosto­hább körülmények uralkodnak, mint a talajon, szükség van erre a Jékoz­­lásra".) Az élősködő a gazdanövény szöveteibe úgynevezett szívógyökere­ket bocsát és szorosan, elválasztha­tatlanul összeforr vele. A fehér termésű fagyöngy külön­féle lomb- (bükk, gyertyán, fűz, nyár) és tűlevelű (jegenye- és erdeifenyő) jókon élösködik. A Fagyöngy [élék családjának él nálunk egy másik faja is, a sárga fagyöngy. Az előbbi fajtól ősszel le­hulló vékony leveleivel, szürkésfekete szárával és sárga álbogyójával tér el. Elsősorban tölgyön, szelidgesztcyén élösködik. Szlovákia melegebb tájain elég gyakran találkozunk ezekkel az élős­ködő növényekkel. Több olyan fát is tsmerek a Csallóközben (de biztosan akad ilyen nálatok is Gömörben, a Bgdrogközben vagy a Mályusfóidon), amely a rajta megtelepedett sok pa­razitától télen is zöldéi, ez azonban lassan a gazdanövény pusztulásához vezet.

Next

/
Thumbnails
Contents