Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-14 / 45. szám

SZABAD FÖLDMŰVES. 1987. november 13. Koszorúzást ünnepségek, lampionos menetek, tűzijáték, kötelezettségvál­lalások, üdvözlő táviratok a testvér­­városoknak, baráti üzemeknek, látvá­nyos műsorok. Mindez a nagy évfor­duló tiszteletére. Ünnepelt az ország. ■ Hazánkban a Prágában megtar­tott ünnepi nagygyűléssel csúcsosod­tak ki a noszf 70. évfordulójának ün­nepségei. A prágai vár Spanyol Ter­mében a CSKP KB, a Csehszlovák Nemzeti Front KB, a Szövetségi Gyű­lés Elnöksége, valamint a szövetségi kormány ünnepi ülésén Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, köztár­sasági elnök, a Csehszlovák Nemzeti Front KB elnöke mondott beszédet, amelyben méltatta október szellemi hagyatékának máig ható érvényét és jelentőségét. Többek között a kö­vetkezüket mondta: „A csehszlovákiai kommunisták és egész népünk melegen üdvözli, és teljes mértékben támogatja a szovjet társadalom forradalmi átalakításának programját. Éhben az ösztönzések és a tapasztalatok forrását látjuk jelen­legi feladataink megoldásához. Nagy megelégedéssel tölt el bennünket, hogy az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak megva­lósítása során együttműködésünk to­vább mélyül, szilárdul, és magasabb színvonalra emelkedik. Minden kér­désben teljes testvérpártjaink nézet­­azonossága. Szilárd eltökéltségünk, hogy kapcsolatainkat minden irány­ban és területen tartósan fejlesztjük, s új tettekkel gazdagítjuk tovább a csehszlovák—szovjet barátság és szö­vetség nagy és dicső hagyományát.“ Moszkvai tartózkodáséról, az SZKP KB főtitkárával történt találkozójáról szólva átadta hazánk dolgozó népé­nek Mihail Gorbacsov üdvözletét, majd rámutatott: „Az októberi forradalom 70. évfor­dulójának ünnepségei példázták a szovjet kommunisták elvhű viszonyát a múltnak, mint a jelen és a jövő tanulságai forrásának értékeléséhez. A szocialista változások megvalósítá­sával összefüggő viharos társadalmi mozgást nálunk Is egyes szubjektív jellegű hillák és tévedések, a fejlő­dés megakadályozására tett törekvé­sek, a személyi kultusz megnyilvánu­lását és törvénysértések kísérték. Csehszlovákia Kommunista Partja e­­zeket a jelenségeket fokozatosan ki­küszöbölte. A következetlenség és a hibák azonban oda vezettek, hogv a hatvanas évek folyamán a társada­lomban válság keletkezett. A párt azon erőinek törekvései, amelyek ez­zel aktívan szembe akartak szállni, a CSKP KB 1968 januári ülésén nyil­vánultak meg. Az ülés eredményei lehetfevé tették a megérett szükség­letek kielégítését, a társadalom és a gazdaság Irányításának tökéletesíté­sét. Az akkori pártvezetőség gyenge­sége, valamint a jobboldali és anti­­szocialista erők működése következ­tében a válság tovább mélyült, s ve­szélybe kerültek a szocialista rend­szer alapjai. Az élet bebizonyította, hogy azokban az időszakokban, amikor alkotó módon tudtuk alkalmazni a leninizmust, támaszkodni tudtunk a tömegek energiájára és aktivitására, valamint az internacionalizmus elvei­re, sikereket értünk el“. A CSKP XIV. kongresszusa óta el­telt Időszak eredményeit értékelte, majd kijelentette: „Az új feladatok és szükségletek, a tudományos-műszaki forradalom ro­hamos előrehaladása lényegesen na­gyobb követelményeket és Igényeket támaszt tevékenységünkkel szemben, amelyeknek nem mindig sikerül ki­elégítően eleget tenni. Törekedni kell a gyorsabb ütemre és a jobb ered­ményekre, főleg a kulcsfontosságú területeken, például a tudomSnyos­­-műszaki fejlődés eredményeinek ér­vényesítésében. az intenzifikálás ki­bontakoztatásában és a népgazdaság szerkezetének tökéletesítésében. Pár­tunk kritikusan értékeli ezeket és a további fogyatékosságokat, s felszá­molásukra törekszik. Azonban egyre szemmel láthatóbban mutatkozik meg, hogy az eddigi irányítást és munka­­módszerek nem biztosítják az egyre Igényesebb feladatok teljesítését. Ha­laszthatatlannak mutatkozik nálunk ts az egész irányítási mechanizmus gyökeres áralakítása. Hasonló útra lépett a Szovjetunió és több más szocialista ország. Ezekből az új feltételekből indultunk ki Cseh­szlovákia Kommunista Pártjának XVII. kongresszusán a gazdasági és szociá­lis fejlesztés meggyorsítása és a tár­sadalmi átalakítás programjának ki­dolgozása során, amelyet á párt köz­ponti bizottságának 4. és 5. ülése to­vább konkretizált. Ennek célja a szocializmus alkotó potenciáljának, a nép energiájának és kezdeményezésének jobb hasznosí­tása, a gazdaság teljesítőképességé­nek lényeges növelése. Ez a feltétele fő célunk elérésének, az életszínvo­nal további emelésének. Feladatul tűzzük ki a tudomány és a technika nagyobb arányú fejlesztését, azt, hogy megteremtsük s ösztönözzük, fokoz­zuk a minőségi munkában való lé­nyegesen nagyobb érdekeltséget, szi­lárdítsuk a szociális Igazságosságot. A gazdasági mechanizmus átalakítását elválaszthatatlan egységben fogjuk fel a nép irányításban való részvéte­lének kiszélesítésével, a szocialista demokrácia elmélyítésével és az ön­igazgatás fejlesztésével.“ ■ Bratlslaváhan a Szakszervezetek Házának nagytermében tartott ünne­pi ülést az SZLKP KB, az SZSZK Nemzeti Frontja KB Elnöksége, az SZNT Elnöksége, valamint az SZSZK kormánya. Ünnepi beszédet Jozef le­nért elvtárs, a CSKP KB Elnökségé­nek tagja, az SZLKP KB első titkára mondott, aki az évforduló történelmi jelentőségét felidézve a Szovjetunió­ban ma folyó átalakítást, az alkotó leninizmus megnyilvánulását méltat­ta, 8 számba vette, milyen sikereket értek el október útján haladva a szo­cialista országok., A CSKP XVII. kongresszusának ha­tározataiból, a jelenkor követelmé­nyeiből kiindulva a következőket hangsúlyozta beszédében: „Nagy hangsúlyt helyezünk a szo­cialista demokrácia elmélyítésére, nemcsak a termelésben, hanem a tár­sadalom egész életében. El kell ér­nünk, hogy a dolgozók, az állampol­gárok mindenütt aktívabban vegyenek részt az irányításban, hogy minde­nütt meghallgassuk a ma még sok­szor figyelmen kívül hagyott nézetü­ket, véleményüket, hogy hasznos pár­beszédet folytassunk. Nagyon Idősze­rűvé vált a műveltség, a szociálpoli­tika, az ökológia és általában a mi­nőség kérdéseinek határozott megol­dása. Mire is törekszik pártunk? Ar­ra, hogy az ember felemelése és a termelőerők fejlesztése érdekében növeljük a műveltségi színvonalat, javítsuk a' szociálpolitikát, a figye­lem előterébe helyezzük az emherek egészségéről és boldogságáról való gondoskodást. Ez erőfeszítéseink vég­ső célja, haladásunk mozgatóere je, hogy megoldjuk az ember és a ter­mészet viszonyának kulcsfontosságú kérdéseit, így az ökológiai problé­mákat. összegezésképpen leszögez­hetjük: az első helyre a minőség ja­vítását, a munka, a szolgáltatások a tudomány és a kutatás eredmé­nyeinek és a termelés minőségének javítását kell állítani. A társadalom átalakításának, de mokratlzálásának és tökéletesítésé nek részét képezi az emberek maga­sabb erkölcsi színvonaláért, a kollek­tivizmus teljesebb megnyilvánulásá­ért, az elvtársi együttműködés és köl­csönös segítségnyújtás elmélyítéséért folytatott küzdelem. Ez egyúttal meg­követelt, hogy határozottan küzdjünk az önzés és a burzsoá erkölcs ma­radványai ellen. Hosszú folyamatról van szó, amelyet a pártnak, az álla­mi szerveknek, tömegszervezeteknek és a dolgozókollektíváknak szüntele­nül tovább kell fejleszteniük. Első­sorban javítanunk kell a munkaer­kölcsöt, lelkiismeretesen, elvszerüen kell teljesítenünk -kötelességeinket. Mindenkitől megköveteljük a magas erkölcsiséget, s ehhez hozzátartozik a törvényesség, az igazság és a tár­sadalmi tulajdon védelme, s a kö­zömbösség. az Individualizmus, a kispolgárt kapzsiság ellent harc Is. Napjainkban a lelkiismeret nagy ér­téket jelent. A szabályzatok és a bürokrácia diktatúrája helyett a lel kiismeret, a becsületesség és a tudás szabályzatát kell érvényesítenünk. A szocializmusért folytatott harcban születő új embernek az erkölcs és a humanitás emberének kell lennie.“ lét impozáns kiállítás Bizonyára sok üzem, földműves­­szövetkezet él majd a lehetőséggel, hogy a barátsági hónap alkalmából ellátogasson Prágába vagy Bratisla­­vába a noszf 70. évfordulója tisztele­tére rendezett Impozáns kiállítások valamelyikére. , Az OS7SZSZK napjai alkalmából Prágában november 13-tól december 14-ig A Szovjet-Oroszország ma címen nyílik kiállítás, amely naponta 10 órától 18 óráig várja a látogató­kat. A rendezők, az OSZSZSZK Mi­nisztertanácsa és hazánk kormánya átfogó képet kívánnak adni a gazda­sági, a politikai és szellemi életben folyó átalakításról, s a demokratizá­lási folyamat szemszögéből mutatják be a szovjet nép életét, az OSZSZSZK fejlődését. A 9140 négyzetméter területen öt­ezer kiállítási tárgy, számos törté­nelmi dokumentum, érdekes fotó­anyag kínálja nemcsak a látnivaló­kat, hanem azokat az Ismereteket is, amelyek fölkeltik az utazási kedvet az emberben, hogy közelről, szemé­lyesen is megismerhesse a bemuta­tott tájakat, városokat, óriási építke­zéseket, hatalmas gépeket — és leg­főképpen ezek irányítóit, alkotóit és létrehozóit: a szovjet embereket. Nagyszabású rendezvény a Bratislavában november 5-től december 6-lg nyitsatartó, Lentngrád, a forradalom bölcsője című kiállítás, amelyet a Szakszervezetek Házában tekinthetnek meg a látogatók. A 800 négyzetméternyi területen 35 kiállító vállalat mutatja be ma­gas színvonalú műszaki termékeit. Festmények, művészi fényképfelvéte­lek mutatják be a várost, amely nemcsak a forradalom, a kultúra bölcsője Is volt, s megrázó doku­mentumok őrzik a ktlencszáz napig blokád alatt tartott Hős ^áros védői­nek, szenvedő és helytálló lakóinak emlékét, a ma készült fotók pedig az eleven, pezsgő munkát végző, alkotó, az átalakítás szellemében élő lenin­­grádiakat mutatja be. Az utazást Irodák különvonatok indításával kívánják lehetővé tenni, hogy mindenki, akit érdekel a Szov­jetunióban folyó nagy átalakítás, el­juthasson a kiállításokra. Az SZfSZ Szlovákiai Bizottsága Elnökségének üléséről Október hnszonhetedlkén Bratisla­vában ülésezett a Szövetkezeti Föld­művesek Szövetsége Szlovákiai Bi­zottságának Elnöksége. Az ülést Cyril Moravőík, az SZFSZ SZB elnöke nyi­totta meg és vezette. A résztvevők az ülés első napiren­di pontjából kifolyólag jelentést hall­gattak meg az Elnökség augusztus huszonötödtki ülésén elfogadott ha­tározatok, végrehajtásának ellenőrzé­séről. A továbbiakban sző volt az SZFSZ Központi Bizottsága, valamint az SZSZK Nemzeti Frontja Központi Bizottsága ülésének fontosabb napi­rendi pontjairól. Ezt követően — részletes beszámolók alapján — a je­lenlévők betekintést nyerhettek az SZFSZ járási bizottsága, valamint az alapszervezetek munkájába két járás, a Kassa (Košice)-vidékl és a Cadcai vonatkozásában. Az Elnökség tagjai értékes hozzászólásaikkal a gazdasá­gi mechanizmus átalakításának szel­lemében próbálták orvosolni a felme­rülő problémákat, gondokat, kiküszö­bölni a hiányosságokat. Ezzel össze­függésben Moravőík elvtárs többek között hozzáfűzte, hogy az új mező­gazdasági szövetkezeti törvényterve­zet a dolgozók körében Is terjeszteni szükséges. megbeszélni velük az egyes, legfőképpen őket érintő cik­kelyeket. Semmiképpen sem eléged­hetünk meg azzzal, hogy csupán ez efsz-ek vezető dolgozói értékeljék­-mérlegeljék a törvénytervezetet, csak is az 6 véleményük legyen a döntő, hangsúlyozta az SZFSZ Szlo­vákiai Bizottságának elnöke. Arra kell törekedni, hogy a dolgozók mi­nél szélesebb tömegeit vonjuk be a gazdaságirányításba. S ha az átalakí­tásról beszélünk, vonatkoztassuk azt az SZFSZ-alapszervezetek munkájára is — az egyes egységes földműves­­-szövetkezetek vonatkozásában. Az ülés következő napirendi pont­jaként jelentés hangzott el az SZFSZ SZB Titkárságának tevékenységéről. Részletesen szóba került a szövet­kezett dolgozók ez évi munkakezde­ményezése, valamint az ezzel kap­csolatos ellenőrzések fontossága, nél­külözhetetlensége. Az ülés résztvevői ugyancsak részletes beszámolót hall­gathattak végig az első félév folya­mán Szlovákia efsz-elben történt munkabalesetekröl. Szó volt a szö­vetkezeti munkaiskola 1987/88-as év­folyamáról, valamint a Nyugat-szlo­vákiai kerület szövetkezeti kulturá­lis hapjáről. Az „Ismeretek bizonyít­vány nélkül“ elnevezésű verseny ne­gyedik évfolyama még javában tart, de az SZFSZ SZB Elnökségének illé­sén is elhangzott, hogy az eredmény­­hirdetésre és az egész évfolyam ér­tékelésére 1988. március 17—18-án kerül sor az uhrovecl „Partizán“ Egy­séges Földműves-szövetkezetben (To­­pofSanyi járás). BELPOLITIKAI KOMMENTAR Ot évvel ezelőtt nagyszabású program született. Szinte meg­hatódtunk, hogy ennyi min­den történik majd a rokkantak érde­kében. Hozzájuthatnak korszerű toló­kocsihoz, rugalmasában, gyorsabban, és jobb minőségben készítik el szá­mukra az ortopédiai-protetikai eszkö­zöket, sőt olyan házak is épülnek, amelyekben tolókocsival közleked­hetnek, különlegesen kiképzett folyo­sókkal és küszöb nélküli bejárattal, ajtókkal és megfelelő munkalehető­séget teremtenek számukra, hogy senki se érezze fölösleges embernek magát. De minek soroljam? Hiszen talán más is emlékszik arra, milyen szép akciókat rendeztek országszerte a rokkantak nemzetközi éve kapcsán, hány üzem és szocialista brigád tett ilyen vagy olyan felajánlást, hogy se­gít építeni, tolókocsit készít stb. Az SZSZK-ban évente IQ ezer dol­gozó kénytelen elhagyni munkahe­lyét és teljes rokkantsági, hétezer pedig — csökkent munkaképességgel —j részleges rokkantsági nyugdíjba vonul. Nagy veszteség ez a népgaz­daság számára, hiszen évente tíz­plusz hétezerrel csökken a produk­tív munkát végző dolgozók száma és ennyivel növekszik a társadalom szo­ciális segítségére szorulóké. Amíg 1982-ben a rokkant és idős emberek ellátására 176 millió koronát fordí­tott a társadalom, addig 1988-ban er­re már 233 millió koronát kellett fordítania. Mi is történt ez alatt az öt év alatt? Azt mindenki láthatta, hogy a parkolóhelyeken külön kijelölt helye­ket létesítelek a rokkantak személy­kocsijai számára. Persze, a legtöbb városban, parkolóban — számtalan panasz hangzik el — még nem res­pektálják ezt a jelölést, elfoglalják azok elől, akiket ez megilletne. A tö­megközlekedési eszközök városi jára­tain több a rokkantak számára fenn­tartott ülőhely. Az általános figyel­messég velük szemben, a gondosko­dás készsége azonban hátrébb szo­rult. amikor új, más nemzetközi évek jöttek, újabbnál újabb tervekkel és fenek kellő feltételeket a csökkent munkaképességű dolgozók munkahe­lyi érvényesülése számára. Az elmúlt év végéig az SZSZK-ban 83 ezer személy dolgozott csökkent munkaképességgel, legtöbb az ipar­ban. a mezőgazdaságban és a hnb-k által irányított kisüzemekben. A rok­kantak szövetkezetei Szlovákia egész területén nagy felelősséggel vállalják, keresik az újabb munkalehetőségek megteremtését. Összesen 17 ilyen szö­vetkezet működik 380 műhellyel, az elmúlt öt év alatt egynegyedével nö­vekedett ezekben a munkahelyek szá­ma, 7 ezer 800 ember dolgozhat itt vagy elszórtan, a „közönséges“ laká­sok mellett kapjanak helyet. Tehát nincsenek még készen a típustervek sem, nemhogy a lakások. Kérdés te­hát, hogy a mostani ötéves tervben előirányzott (újabb) 572 lakás, mi­kor. hol és milyen minőségben épül fel? Csak néhány percre hunyjuk be a szemünket — milyen érzés vakon ta­pogatózni —, csak gondoljunk visz­­szak azokra az őrjítő órákra, napok­ra, amikor gipszbe tett kézzel. lábbal mások segítségére szorultunk, ágy­hoz voltunk kötve, a négy fa! közül mozdulni sem tudtunk. Lehet fgy Nem szánalomra - segítségre várnak! akciókkal. S úgy voltunk ezzel is, mint annyi más gonddal, azt képzel­tük, valaki, aki ebben illetékes, akik­re ez programszerűen tartozik, azok intézkednek, azok munkálkodnak az eltervezettek megvalósításán. Most az SZLKP KB Elnöksége ér­tékelte a rokkantakról, valamint a beteg gyermekekről és fiatalokról történő társadalmi gondoskodás fel­adatainak teljesítését. Megállapította: bár az elmúlt öt esztendőben e téren születtek pozitív eredmények, az egészségileg károsodott emberekről történő gondoskodás nem felel meg társadalmunk jelenlegi fejlettségi szintjének, sem lehetőségeinknek, sem a rokkantak elvárásainak. Mindenekelőtt nem teljesítik a fel­adatokat az ortopédiai és a proteti­ka! ellátás területén. Elégtelenül fej­lődik a szociális intézetek és a kise­gítő iskolák hálózata és kapacitása, ami nem teremti meg a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az egészsé­gileg károsodott fiatalok megfelelően felkészülhessenek á munkában és a társadalomban való érvényesülésre. A gazdasági szervezetek nem terem­csökkent munkaképességgel ugyan, de rendkívül lelkiismeretesen, teljes értékű munkát végezve. Kinek, melyik üzemnek tegyük fel a kérdést, miért nem létesítenek olyan műhelyeket, ahol a rokkantak dolgozhatnának? Gondolom a munka­helyi balesetekből, tartós egészségi károsodást szenvedettek statisztiká­jából lehetne kiindulni és elsősorban azokat a gazdasági szervezeteket, gyárakat vagy üzemeket kellene erre kötelezni, amelyek elmulasztották ez­­idáig a megfelelő munkakörülmé­nyek megteremtését, vagy a bizton­sági előírások be nem tartása követ­keztében legnagyobb részük van ab­ban, rogy dolgozóik munkaképessége csökkent vagy károsodott. A szép tervek és Ígéretek teljesí­tésében legnagyobb az adósság ami a különlegesen — tolókocsival vagy vakon közlekedők számára — épített lakásokat illeti. Csupán a tervezett lakásegységek (530) 8,8 százaléka, 35 lakás készült el! Még abban sem jutottak dűlőre ez SZSZK némely ke­rületében, hogy egyetlen blokkba kerüljenek-e ezek a lakásegységek, évekig várni anélkül, hogy felmor­zsolódjék a remény, az önbizalom, az önbecsülés, a cselekvési vágy az emberben? És hány rokkant kényte­len így várakozni, mert az egészsé­gesek valahol „leírták“ őket. Nem a buszra feltámngató kéz, az úton átvezető óvatosság a legnagyobb segítség, hanem olyan szerkezetek, tolókocsik és olyan épületek-üzletek építése és létrehozása, olyan munka­helyek létesítése, ahol önerejükre támaszkodva,- biztonságukat vissza­nyerve mozoghatnak, tevékenykedhet­nek és dolgozhatnak a csökkent munkaképességűek, a rokkantak. Nem szánalomra, hanem helyzetüket értő és lehetőségeiket számba vevő segít­ségre várnak. Egészségügyünk sokrétű gondos­kodással arra törekszik, hogy meg­előzze a munkaképesség csökkené­sét. hogy szűrővizsgálatokkal időben gyógyítható legyen a keringési zava­rokban szenvedő, a rákgyanús, hogy egészségesebb életmúra nevelő felvi­lágosítással ésszerűbb táplálkozásra, több mozgásra serkentsen. Csakhogy éppen a nők betegállo­mányban eltöltött munkanapjai jel­zik. az egészségügyi gondoskodás és ellátás önmagában nem elegendő. A- mfg a közellátás, a szolgáltatások és elsősorban a munkahely — valamint a tömegközlekedés — nem teremt elfogadhatóbb élet- és munkakörül­ményeket; amíg nem lehet idegeske­dés, várakozás, sorhanállás nélkül vásárolni, amíg nem lesz elég kész­és félkészétel, amíg nem javul a szolgáltatások minősége, hogy ne kelljen mindennel odahaza kínlódni, amíg órákig tart munkába és mun­kából hazajutni, addig marad a stressz, a feszültségek, a munkahe­lyi fáradékonyság és figyelmetlenség, és ami ebből következhet: leszáza­­lékolás, baleset vagy rokkantság. So­rolja-e tovább az ember a nyilvánva­lót, hogy amíg nem születik meg a szigorú alkoholellenes tilalom, addig mindig marad ez a „lehetőség“ is, amely a produktív munkából „kiik­tatja a társadalom gondoskodására bízza a munkaképes korú emberek tucatjait... Régen elmúlt már a rokkantak éve, nem is lesz egyhamar. Ne várjon rá tehát senki, se a nemzeti bizottságok illetékese, se az üzem munkaügyise vagy igazgatója. Tudom, most, ami­kor a rentabilitás lesz a legnagyobb érv, még nehezebb lesz ilyesfajta át­szervezést, beruházást várni, mint eddig. Azonban mégsem szabad elfe­lejteni, hogy társadalmunk hosszú távra nemcsak gazdasági, hanem szo­ciális programot is kitűzött. Ebben pedig ott szerepel a legfőbb argu­mentum, hogy a hatékonyabb, jobb gazdálkodásra éppen az emberek ér­dekében van szükség. Es amennyivel csökkent a munkabírásuk, az erejük, amennyivel jobban rászorulnak érde­keik figyelembevételére, annyival in­kább vonatkozik ez rokkant ember­társainkra. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET Hogy teáin a szocializmus erősei és vonzóbb legyen

Next

/
Thumbnails
Contents