Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-07 / 44. szám

A VÍZISZÁRNYASOK LEGGYAKORIBB BETEGSÉGEI Éleskbdők okozta taantalmak Víziszárnyasokban élősködő galandférgek feji részének vázlatos rajza (—ld.— rajza és felvétele) A baromfi egyik legismer­tebb paTazitás eredetű megbetegedése a kokci­­diézis. Míg a kaparóbaromfi­nál a bélkokcidiózis súlyos bélgyulladást okoz, a házllúd­­ban ez ritkábban következik be. Annál komolyabb károkat okozhat viszont a vese parazi­tás megbetegedése. A betegséget az Eimeria nembe tartozó spórás véglé­nyek (egysejtűek) idézik elő. Ezek leginkább a bél nyálka­hártyájában élnek. A parazita — amíg végleges formája ki­alakul — bonyolult fejlődésen megy keresztül. Egyedeik a szervezeten belül következete­sen ugyanazon szervekben, sőt a szerveken belül Is csak azok bizonyos szöveteiben teleped­nek meg. Ezért az általuk oko­zott kórkép az egyes fajokra jellemző. A házilúd bélkokcidíózisát leggyakrabban az Eimeria an­­seris okozza. A fiatal libák kö­zött, súlyos, járványszerű meg­betegedést idéz elő Erre a hir­telen kialakuló hasmenés, va­lamint az hivja föl a figyel­met. hogy a megtámadott álla­tok gyakran gyengék, társaik­tól mozgás közben lemaradoz­nak. Kórbonctanllag jellemző rá a vékonybél kisebb vagy nagyobb szakaszát érintő huru­­tos, gyulladásos elváltozás. E- lőrehaladott állapotban haj­száleres vérzések is megfigyel­hetők Az ürülékben vagy az elváltozott bélszakaszban meg­található a kórokozó Is. A vese kokcidiózisát az Eimeria truncate okozza. A bél kokcídíózlsához hasonlóan ez Is a fiatal libák betegsége. Kokcidiumhordozók, terjesztők azonban az idősebb szárnyasok is lehetnek. Л beteg állatok levertek, fáradékonyak, járá­suk bizonytalan, dülöngélő, ré­szeg emberére emlékeztető. Könnyen elesnek, hátukra for­dulnak és szerencsétlen kapá­lózással próbálnak újra lábra állni A betegség későbbi sza­kaszában csak üldögélnek, sőt ülve legelnek. A boncolás után látható, hogy a vese akár hiivelykúijnytra is megnagyobbodhat. A kacsáknál leggyakoribb a bélkokcidiózis. amely hasonló tünetekkel iár. mint a libák esetében 4 beteg szárnyasok súlvban visszamaradnak, szíve­sen üldögélnek és panaszosan hápognak Ha szövődmény nem lép fel. akkor az elhullás nem nagy. Jelentős azonban a beteg álla­tok fejlődésbeli lemaradása. Az időben alkalmazott sznlfo­­namidos gyógykezelés (Sulfa­­kombinl ió eredménnyel |ár. Sokkal fontosabb és haláso sabb azonban az állomány ha­ladéktalan áthelyezése A meg­előzés szemnnntiáhó) okvetle­nül követendő szabály a fiatal állatoknak az idősektől való különtartása. A kórokozó jelen­léte a bél nyálkahártyájában a vitaminok felszívódását is zavarja. A későbbiekben a kli­nikai képet ez is súlyosbítja. Fertőzés esetén jelentős védő­hatása van az А-vitaminnak; a К-vitamin alkalmazása pedig csökkenti a hajszáleres vér­zést. A Bi-vitamin azonban elő­segíti az élősködő szaporodá­sát! A megelőző Intézkedések fontosságát azért Is hangsú­lyoznunk kell, mert az ürülék­kel a külvilágba kerülő élős­ködők védő burokkal rendel­keznek és az Időjárástól füg­getlenül akár hónapokig is fer­tőzőképesek maradnak. Lénye­ges ezért, hogy a szárnyasok környezetét állandóan takarít suk, az ürülékkel szennyezett almot stb. távolítsuk el. Ez an­nál inkább is fontos, mivel a gyakorlatban kipróbált fertőt­lenítő szerekkel nem boldogu­lunk. Sajátságos, hogy az Eime­ria fajokat a lúgok nem pusz­títják el. Eredményesebben al­kalmazható a forrásban lévő víz vagy — az erre alkalmas felületen —a nyílt láng hasz­nálata. A kórokozó keltető gé­pen át nem terjed. A többsejtű élősködők közül leggyakrabban a Galandférgek (Cestoda) és a Fonálférgek (Nematoda) okoznak megbete­gedést. A Galandférgekre a test fzelt felépítése jellemző. Az ízeket a bél nyálkahártyá­jához tapadt fej folyamatosan termeli. Az ízelt felépítés sza­bad szemmel is látható. Ezek­nek az élősködőknek emésztő­csövük nincs. A táplálékot tes­tük egész felületével a kültá­­karőn keresztül veszik fel. A galandférgek legtöbb faja hím­nős. Minden egyes testszel­vényben (a feji részt .kivéve) női és hím ivarszervek is van­nak. A leváló szelvények a megtámadom állat ürülékével a szabadba távoznak. Ahhoz, hogy új féreg fejlődjék ki koz-A férgesssék megelőzése szemnontjából fontos, hogy a fiatal szárnyasokat elkülönítve tartsuk az idősebbektől tígazdára és bonyolult fejlő­désre van szükség. Fejlődésük többnyire nem haladja meg a hat hetet. A Fonálférgek teste henger alakú. Emésztőcsövük, külön hímjük és nőstényük van. Fej­lődésük általában közvetlen, némelyik fajuknak ehhez azon­ban köztigazda kell. A . Indák gyomorférgességét az Amidostomum anseris okoz­za. A kifejlődött fonálférgek elérhetik a 10—25 mm-t. Fejlő­désük közvetlen, köztigazdára nincs szükségük. Megfelelő hő­mérsékletnél a szabadban a petékből 3—4 nap alatt fertö­­zőképes lárvák kelnek ki Ä vízben ezek 1—2 hónapig is életképesek maradnak. Élénken mozognak, majd a víz elpárol­gása után a fűszálakhoz ta­padnak, s legelés közben a táplálékkal együtt bekerülnek a libák szervezetébe. A fertőzött kislibáknál fel­tűnő a gyakori ásítozás, a vér­csökkenés, hasmenés, s szárnya­saink lesoványodnak. Erős fer­­tőzöttség esetén az állatok né­hány napon belül elpusztul­hatnak. Boncoláskor a zuzógyomor kutikulája alatt, ahol a férgek kisebb-nagvobb vérzéseket o­­koznak, jellegzetes elváltozá­sokat találunk. A gyógykezelésre régebben szén-tetrakloridot használtak; újabban a Nilverm tabletták akalmazhatők. Itt is fontos, bár nem mindig megvalósít­ható szabály, hogy a libákat elkülönítve tartsuk az időseb­bektől. A tervszerű védekezés legnagyobb akadályai az álló­vizek és a pocsolyák. A kacsák és a libák galand­­férgessége az olyan vizeken tartott állatoknál fordul elő, ahol vadon élő vfziszárnyasok Is vannak. Néhány faj egyedeí elérhetik akár a 40 cm hosszú­ságot is. Köztigazdáik apró rá-, kocskák (vízibolhák 1, piócák és különféle rovarok. A paraziták elsősorban a fiatal szárnyasok­ra veszélyesek. Ezek legyen­gülnek. lemaradoznak a falká­tól. társaikat nem követik a vízbe. Gyakori itt is a csőr <á­­tngatása. Az elhullás — a fer­­tőzöttség mértékétől futóén — 10—30 százalék is lehet. A férgesság ellen régebben jő eredményekkel alkalmazták az arecolinum hydrochlorícum nevű gvógvszert Mananság e paraziták ellpn Taenifuein tab­lettákat adnak. A tervszerű védekezés meg­kívánja, hogy az egészséges példányokat a galandférgek köztigazdáitól elkülönítsük. Olyan helyeken tehát, ahol ví­zibolhák piócák stb fordu'nak elő ne tartsunk kacsákat. Indá­kat. Ott, ahol a galandférges­­ség rendszeresen gondot okoz, célszerű ősszel minden olvan háziszárnyast, amelyet a vízen tartottunk gyógykezelni, mafd tavasszal a kihajtás előtt a ke­zelést megismételni. MVDr. KÖRÖSI RUDOLF >b(0 'A csehszlovák könyvkiadás a természettudományos irodal­mat kedvelő olvasóknak az utóbbi években több szépen illusztrált szakkönyvvel és nép­szerűsítő kiadvánnyal kedves­kedett. Közülük is kiemelkedik a Képek a természetből (Obrázky z prírody) sorozat Hogyan szaporodnak és terjed­nek a növények (Ako sa roz­množujú a rozširujú rastliny) című kötete, amely két hazai botanikusnak, Marie Idiotská és Terézia Krippelová munká­ja.'Az illusztrátor — Katarína Cigánová — akvarelljei nem­csak gyönyörködtetnek, de egy­úttal természettudományos pon­tossággal ragadják meg a lé­nyeget, mutatják be az egyes fajok terméseit, magvait vagy az egész növényt. Maga a téma, amellyel a könyv foglalkozik, a biológiai tudományok egyik legizgalma­sabb területe: a szaporodás, az élet megújulásának titokzatos mechanizmusa, és ami ezzel szorosan összefügg — az új élőhelyek meghódításának mó­dozatai. Az, hogy ezt a kötetet mel­lékletünk olvasóinak figyelmé­be ajánljuk nem véletlen. Kí­sérletező kedvű kertészkedők­­nek nem árt, ha a növények vegetatív és magvak útján tör­ténő szaporodásával kapcsolat­ban némi elméleti tudásra is szert tesznek. Bizonyára nem érdektelen tudni azt, hogy a torma terem ugyan nálunk magot, ezek azonban nem fej­lődnek ki teljesen, és fgy nem Is csíraképesek. Az amatőr dendrológusok számára érde­kes lehet, hogy nálunk az er­dei fenyő tobozaiban több mag csak három évenként képző­dik. (A sarkkörön túl pedig csak minden 50 évben egy­szer). Jő tudni azt Is, hogy az őszi ciklámen és a kikerics magjai csak a következő év júniusában válnak éretté, de a sziklakertünk legszebb díszei közé tartozó tárnicséi már a hideg beállta előtt megérnek. Jő, ha tudjuk: a pitypang el­szaporodását a megművelt te­rületeken elsősorban magunk­nak köszönhetjük. Ez a növény ugyanis magától sarjakat so­sem képez, de ha gyökerét, gyökérfejét ásás közben felda­raboljuk, bizony gyorsan ter­jeszkedik. Ebben a könyvben arről is sok érdekeset olvashatunk, hogy a növények nemcsak a szelek szárnyán, vagy a víz sodrásával terjedhetnek. Oj te­rületeket hódíthatnak meg a madarak tollába, emlősök sző­rébe kapaszkodva, ragadva Is. Ruházatán az ember is szét­hordhatja azokat. Ennek a je­lenségnek külön nevet adott a tudomány — zoochoriaként emlegeti .Ha a ragadós muhar kalászait nadrágunkról, haris­nyánkról szedegetjük, ne bosz­­szankodjunk túlságosan, hiszen ez a növény Is csak a termé­szet parancsának engedelmes­kedik — új élőhelyet keres. A zoochoriának van egy na­gyon érdekes módja: egyes nö­vényfajok, hogy magvaikat el­terjesszék, termésüket kínálják fel az állatoknak és az ember­nek is. A fekete rigók, csusz­kák, siketfajdok, sőt az apró erdei emlősök is szívesen fo­gyasztják például a tiszafa vö­rös színű, kehely alakú húsos magburkát; a fagyöngy fehér bogyóit a rigók kedvelik ínsé­ges időkben. (?) a rókák, bor­zok nem vetik meg a kökény fanyar bogyóit. A termésben lévő magokat azonban nem emésztik meg. Ezekből, az ál­lat emésztőrendszeréből kike­rülve, új növény sarjad. A „magvetők" közül termé­szetesen a hangyák sem hiá­nyozhatnak. Űk terjesztik pél­dául az Illatos ibolya, a vörc­­hullő fecskefü, a kapotnyak, a májvirág és sok más növény magvait. Természetesen a nö­vény ezt a szolgálatot nem kí­vánja ingyen, hiszen minden magocskán egy-egy cukorban, zsiradékban gazdag húsos ki­növés van, amely e rovarok kedvelt tápláléka. Hogy a zoochoria mennyire fontos szerepet tölt be a nö­vényvilágban, arról tanúskodik az Is, hogy a szerzők — az il­lusztrációkkal együtt — több mint száz oldalon foglalkoznak vele. Az ember ilyen jellegű szerepét — legyen az passzív avagy tudatos — szintén rész­letesen Ismertetik. A bratislaval Obzor kiadó gondozásában megjelent mű azonkívül, hogy szép és érde­kes, egyúttal hézagpótló is Hi­szen a sok színes növénytani atlasz, határozó és más botani­kai szakkönyv mellett Ilyen jellegű kiadvány nálunk még nem jelent meg, s bizonyára szívesen látnák könyvespolcu­kon a magyar olvasók is. Végül, de nem utolsósorban dicséret Illeti a szerzőket a­­zért, hogy ellen tudtak állni a kísértésnek. Különlegességeket hajhászva, nem bolyongtak el az egzotikus tájak növényvilá­gának dzsungelében. Hazai er­dőket, réteket járva hazai pél­dákon mutatták be a növényi élet egy-egy érdekes mozzana tát. Joggal várható tehát, hogy e 10 ezer példányban megje­lent kötet viszonylag magas — 98 koronás — ára ellenére Is hamar vevőre talál. Dr. Pomichal Richárd A kínai kel osztályozása A hajtatott kínai kelt (a fia­tal hajtatott növényeket) egy, a fejes kínai kelt (a kifejlett növényeket) két osztályban vá­sárolják fel. A hajtatott kínai kel A fiatal növények kellően fejlettek, színben a fajtára jel­lemzőek legyenek. A piacra szánt növények súly'a nincs megszabva. Nem feltétel az sem. hogy zárt fejek fejlődje­nek ki; a levelek lehetnek sza­badok is, de nem szabad töre­dezettnek lenniük. Megengedett, hogy a levelek 5 százaléka egy kissé fony­­nyadt, összenyomódott vagy töredezett legyen, de fogyasz­tásra alkalmasaknak kell ma­radniuk. A fejes kínai kei Az I. osztályba sorolandó fe­jek színben a fajtára jellem­zőek, a belső levelek károso­dás nélküliek legyenek. Köve­telmény, hogy jól zárt feiet képezzenek. A piacra szánt fe­jek súlya legkevesebb 500 gramm legyen. Begyűjtéskor a fejlett ká­posztafejet az alső levelek alatt vágjuk el úgy, hogy a levelek ne essenek szét. Egy ládába csak egy fajta kelt rak­junk. A felek 5 százaléka lehet kevésbé zárt, fonnyadt levelű vagy nyomott. A U. osztályba sorolt fejek lehetnek kevésbé zártak, nyo­mottak, a fajtától színben ás alakban eltérhetnek. Súlyuk Házi palackozáskor a parafadugő erőteljes üvegbe préseléséhez dugó­­nyomő készülék helyeit a barkács­­fúró állványát 1? használhatjuk A fúrópisztoly nyakának megfogására szolgáló, általában 43 mm átmérőjű bilincsbe szorítsunk bele egy megfe­lelő méretű, kb. 50 mm hosszú te­rűdet Az állványkar süllyesztésével a faröd benyomja az üveg szájába Illesztett dugót. Gümölcsszedéskor vagy a ház w külső falán végzett szerelés, / javítás alkalmával biztonsá­gunkat fokozza a létratámasz. Egy deszkalap két szélére szegeljünk vagy csavarozzunk léceket, s az egy­­ágú létra lábalt Illesszük a lécek al­kotta „vályúba". Jó megoldás az Is ha a létrát elcsűszás ellen egy fa­lapra szegeit lécütközővel támasztjuk meg. -Az átfúrt falapot nagyméretű szeggel vagy például sátorcövekkel rögzíthetjük is a talajon. — E.— minimum 350 gramm legyen. Egy ládába különböző fajták példányait Is rakhatjuk. A fejek 10 százaléka lehet fejletlen, töredezett vagy fony­­nyadt Fogvaszthatőságukat a­­zonban meg kell őrizniük. Megengedett az is, hogv a Ilyen — fejletlen — fejek sú­lya az előírtnál 20 százalékkal kisebb legyen. Magdaléna Valšlková agrármérnök, kandidátus

Next

/
Thumbnails
Contents