Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-11-07 / 44. szám
1987. november В. SZABAD FÖLDMŰVES 11 felborult a természet „lélegzési” egyensúlya. A környezet kén-diqxid- és nltrogén-díoxld:tartalma, illetve porterhelése nagymértékben függ a felhasznált tüzelőanyagok minőségétől. Észak-Csehországot végigutazva (a nap bármely szakában) mindig az volt a képzetem, hogy éppen napfogyatkozás van. A szmog miatt nincsen napfényes reggel vagy verőfényes délután. Nem lehet égövörős napkoronggal szépített hajnalt vagy alkonyatot csodálni. Itt mindig a szürkületi füstköd homályától rosszkedvűen álmos a táj. Közben megérkezünk Chomufovba, de most nem állunk meg a városban, hanem előbb körülnézünk hazánk és az NDK határvidékén. Az Érchegység leghosszabb völgyén — egy csendesen folydogálő patak mentén — kilométereken át lomblevelű fák zöld boltíve alatt vezet az utunk. S ahoj nagyobb a magasság, s a lomblevelű fákat felváltják a fenyők — ott kezdődik a rettenetes látvány: csupasz fák ágaskodnak az ég felé (ahol még áem vágták ki azokat!, ágak, gallyak, levelek nélkül. Hatalmas kiterjedésű erdőkből tűnt el az élet. Akár egy atomháború utáni táj. Halott természet. Elhagyott, kietlen, elpusztult, alig akad Itt valami, amibe a szent, az emlékezet még bélekapaszkodhnt. A völgyben négy, barnaszénnel működő erőmű üzemel Észak-Csehországban — ahol egymást érik afc ilyen erőművek és vegyipari kombinátok — az elköltözések miatt csökkent a lakosság lélekszáma. ezzel szemben megnövekedett a rákos megbetegedések, a légúti és a születési rendellenességek arány* száma. A chomutovi lakosoktól azt is megtudtam, hogy az a személy, aki legalább tíz esztendeje lakja a várost, évente kétezer korona juttatására jogosult... A városok szennyezettsége már elérte a kritikus fokot. Különösen veszélyes légköri ártalom esetén, például a gyerekek (iskolákban, óvodákban, bölcsődékben) nem mehetnek ki az udvarra, vagyis a szabadba. A lakosság állandóan ki van téve az egészségkárosító környezetszennyeződésnek. Az Éltető Föld '87 országos mezőgazdasági kiállítás egyik pavilonjában olvastam a következőket: „A CSSZK-ban évente egy személyre megközelítőleg 300 kg ipari porterhelés jut.“ A villanyerőművek környékén már egy évtizede katasztrofális mértékűvé vált az erdőpusztulás. Igaz, a világ sok más tájáról is említhetnénk hasonló példát. Hogy ennek mi az oka, arról egyre nyíltabb és komolyabb vitát folytainak szakembereink. A gondok egy része — tudjuk — szerkezeti Jellegű és nem szűntethető meg egvik napról a másikra, lényeges azonban a különböző műszaki berendezések korszerűsítése A tüzelőberendezések fejlesztése, az elektromos porelválsrták beépítése, a kéntelenítő és nitrogén-oxid-lekötö berendezések létesítése sokat javíthatna a helyzeten. Mindez igen sürgető tennivalókra hívja fel a figyelmet. A széntüzelésű erőművekre felszerelt elektromos porleválasztók segítségével a kibocsátott por menynyisége csökkenthető. A kén dioxid általi szennyeződés globális, tehát nem ismer országhatárokat. Ebből a tényből kiindulva került sor szeptemberben a környezetvédelmi együttműködés lehetőségeit áttekintő tanácskozásra a Csehországi Tudományos-Műszaki Fejlesztési és Beruházási Bizottság,, valamint Észak-Rajna-Vesztfália környezetvédelmi, területrendezési és mezőgazdásági minisztériuma között. Majd pedig ezt követően, Bonnban csehszlovák-nyugatnémet kormányközi megállapodást írtak alá a környezetvédelmi együttműködésről. A dokumentum felöleli a környezetvédelem valamennyi fontos területét. Többek között az erdöpusztulás okainak megállapítása Is a dokumentumban szerepel. Ezért nemzetközi kötelezettségeink teljesítése érdekében vizsgálni kell-a kén-dioxidot megkötő és kiszűrő berendezések létesítésének lehetőségét is. Köztudott, ez milliárdos nagyságrendű költségráfordítást igényel. A legfontosabb cél azonban, hogy a növekvő energiatermelés a mostaninál lényegesebben kisebb, folyamatosan csökkenő környezetszennvexés közepette valósuljon meg. korcsmArcs i.Aszt.ft (František Krotký felvételei) Csehország a hegyek-vólgyek országa. Mindig örömem telik benne, ha elragadó természeti környezetét felkereshetem. Az ősz folyamán érdekes és elgondolkndtatóan tanulságos utazást tehettem a Šumava végtelennek tűnő fenyveseitől Észak -Csehország iparvidékén keresztül az Érchegység lehangolóan sivár, rohamosan pusztuló erdővilágáig. A különösen szép. romantikus Šumava lermészetvédelmi terület. Méltán tartják a legtitokzatosabb cseh hegységnek, mert néhány pontja ímint például a festői környezetben lévő Lipnói fő) ugyan turisztikai szempontból kedvelt, de itt tíz kilométereken át érintetlen ősfenyvesek húzódnak, ahol évente alig jár valaki ,A színek elevenek, az ellentétek élesek. A levegő üde és tiszta. Itt a clgarettázás deviáns cselekedetnek minősíthető. Tüdőm minden zegzugát átitatom, áramoltatom az ózonlllatú csodaszerrel. A mesésen szép és hatalmas fenyők földlgérő smaragd ágernyőt alatt bársonyosan finom a tűlevelű avarszónyeg. A napfény megszűrve és szétszórt sugárnyalábokkal derengi be e csodaszép, meditációra kiválóan alkalmas csend világát. A kisebb-nagyobb tisztásokon érett feketeáfonya marasztal. Az erdőszéleken gombateríték, amott egv őzrágta csemetefa. Napnyugtakor — az eddig csak neszező szél felerősödik — megmozdul, surrog, zúg; mint a tenger, morajlik az erdő... Éjszaka a vad rengetegből tltőkzatos neszek érkeznek a patak mellett rakott tábortűz felé. Kísérőimmel Innen tiézzük a csillagokkal szerveződő nyugalmat. Hálózsákomban együtt alszom el az öregedő fenyőfák suttogásával... Másnap korén ébredünk és indulunk: České Budéjnvicén és Prágán keresztül Chomufovba vezet az utnnk. Fehér habfoszlányok, gvolcsködök horítják a sűrűn egymást követő halastavak víztükrét. Az őszi köd a szomszédos mezőket <s betakarja. Ahogy a Nap — gyűrött, poros palástjában — Prága városa fölé kúszik, úgy halvánvol el bennem álomrilágom, az átélt knraavai élmény. A vonzó, derűs tájakat magunk mögött hagyva autónkkal elértük a füstölgő kéménvek övezetét. Stílszerűen gondolataim Is prózaibbra váltanak ... Olvastam yalabol, hogy egyes tudósok véleménye szerint az emberiség szempontjából legfontosabb ' három tényező: az egészség, a táplálkozás és az energia. Az energiatermelés és -felhasználás jelentős környezeti ártalmat okoz, s ez károsan hat az egészségre, a táplálkozáshoz szükséges élelmiszerek termelésére; tehát az emberiség számára létfontosságú első két tényezőre. Gondoljunk csak a gépkocsik kimifogógázaira vagy a már Ismert, főként a hőerőművek füstgázából képződő savas esőkre. A füstgázok ártalmait jól ismeriük. A fokozódó korrózió, a talejsavanyodás emberi szervezetre ható káros volta, salnos, már a mindennapi életben észlelhető, főképp az Iparilag koncentrált területeken. Kevés figyelmet fordítunk viszont a kén-dtoxid veszélyeinek elhárítására. A légtérbe íntoft nitrogén és kén-dioxld savakká alakúi, s vagy a csapadékkal, vagy a száraz leülepedés során a földfelszínre kerül. Ott megtámadja a vizek és erdők világát, s lassan megváltoztatja a termőtalaj ásványi összetételét. Ä zöld növényzet, az erdők fái fotószlntézis útján megkötik és beépítik a szén-dloxld széntartalmát és gyakorlatilag oxigént lélegzenek ki. Salnos, az erdők területe világszerte fokoza^ossn csökken, a szén-dioxid-kibocsájtás pedig jelentősen nő. így ót lovákia cukorgyáraiban — В8У kivételtől eltekintve — október hatodlkán vette kezdetét az új feldolgozási tóidény. A Tőketerebesi (Trebisov) Cukorgyár felújítási munkáinak végzése következtében ugyanis a kelet-szlovákiaiak rajtja eltolódott. A korábbi évekhez viszonyítva tehát hozzávetőlegesen 10 napos késéssel kezdődött a cukorrépa élelmiszer-ipari feldolgozása. A- mint azt az Édesipari Tröszt vezérigazgatóságának képviselőitől megtudtam, ez nem a véletlen műve volt, mível Így igyekeztek enyhíteni a megszokottnál későbbi vetés kedvezőtlen hatásait. Bármennyire furcsának tűnik, mégis igaz: az édesipar dolgozói már a feldolgozási idényt megelőzően tudták, hogy a cukorrépa-felvásárlás tervét semmiképp sem tndják majd teljesíteni. Ezt nem a túlzott szerénység, vagy a dolgozók szakmai képességének a megkérdőjelezése mondatta a vezérigazgatóság képviselőivel, hanem annak tudata, hogy a mezőgazdasági üzemek a szükségesnél kevesebb cukorrépát szállítanak Nem vagyok híve a statisztikai kimutatások gyakori felhasználásának ennek ellenére mégis szükségesnek tartom néhány adat közzétételét. Tavaly, amikor szintén goudot oko-ISMÉTLŐDŐ gondok zott a cukorgyárak folyamatos üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen alapanyag biztosítása. Szlovákia mezőgazdasági üzemeinek dolgozó) összesen 59 ezer hektárról takarították be a cukorrépatermést. Az idén az egységes földműves-szövetkezetek tagjai és az állami gazdaságuk dolgozói mindössze 55 ezer hektáron vetettek cukorrépát. A vetésterület jelentős csökkenése mellett további gondokat okoz. hogy 4 ezer hektáron kiszántották a nem megfelelő cukorrépát, e helyére inkább kukoricát vetettek. Mindent figyelembe véve tehát az idén a mezőgazdaság képviselői összesen 51 ezer hektárról takarítják be a cnkorrépát. A tavalyi adathoz képest ez В ezer hektáros deficitet jelent. A mezőgazdaság! üzemek képviselői több helyütt nyűgnek, fölösleges tehernek tekintik a cukorrépa-termesztést. t igyekeznek a gazdaságosabb, jövedelmezőbb termények termesztését ás előtérbe helyezni. A répatermesztők a megmondhatói annak, hogy még a környező országok átlagos hektárhozamainál gyengébb eredmények eléréséhez is milyen nagy erőfeszítés szükséges. Bár a mezőgazdasági szakembereink óvakodnak a sarkított megfogalmazásoktól, mégis megkockáztathatjuk, hogy szlovákiai viszonylatban nem tódnak megfelelő mennyiségű és minőségű cnkorrépát termesztelni. A*z övről évre ismétlődő gyenge gazdasági eredmények teljes mértékben ezt igazolják. Véleményem szerint nem véletlen, hogy a mezőgazdasági üzemek képviselői Igyekeznek megszabadulni a terhet jelentő cukorrépa-termesztéstől. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen például a cukorrépa-termesztés eredményei nem tartoznak a lóhb gazdasági mutatók közé. A termesztés, a talaj-előkészítés, a növényápolás és a betakarítás egyaránt igényes feladatot Jelent, ellenben a jövedelmezőség alacsony, jóval egyszerűbb és kifizetődőbb a gabonafélék termesztése. Napjainkban, amikor a szerkezetátalakítás fontosságát hangsúlyozván, egyre jobban a jövedelmezőség kerül előtérbe, nem szabad csodálkoznunk a mezőgazdaság képviselőinek „cukorrépa-ellenes“ magatartása miatt. Az érem másik oldalát, vagyis a népgazdasági érdekeket tekintve azonban teljesen más képet látunk. ' Nem engedhetjük meg magunknak a cnkorrépa-termesztés vetésterületének a további zsugorodását, mert elegedő alapanyag nélkül lehetetlen megfelelő mennyiségű cnBkot készíteni. Az évek óta ismert problémák áthidalását szorgalmazva létesítették az úgynevezett belterjpsftési pénzalapot. amelynek a termesztési kedv fokozását kellene szolgálnia. Az új intézkedések, a különböző jellegű, anvagi juttatások azonban eddig nem hozták meg a várt eredményt,, mert nem tapasztalható a cokorréna-*ermesztés Iránti nagyobb érdeklődés. Milyen intézkedésekről van szó? Tavaly például az említett pénzalap* bél hozzávetőlegesen 400 korona ju tott tonnánként a termesztőknek, ami ugyan nem kevés, de a gabonafélék termesztése snrán tapasztalt jövedel mezőséget nem közelíti mog. A minőség javítása érdekében a 15 százafMacsicza Sándor felvételei) lékos átlagos cukortartalom felett anyagi juttatásban részesültek és részesülnek az idén is a termelők. Hasonlóan a cukorrépa-szállítás ütemtervének a betartásáért ts pénzjutalmat kapnak a mezőgazdasági üzemek. Az új intézkedések azonban a gyakorlatban nem hoztak lényeges változásokat. Továbbra is problémát okoz a cukorgyárak anyagbeszerzőinek a szükséges mennyiség biztosítása. Az egységes földműves-szövet kezetek vezetői — néhány kivételtől eltekintve — ismét vonakodnak a szerződéskötésektől. Az ágazat vezetői tudják, hogy milyen veszély fenyeget a közeljövőben, ha nem sikerül mielőbb orvosolni a legégetőbb bajokat. Orvosi nyelven szólva: a diagnózist már megállapították, a látlelet megvan, csak éppen a legmegfelelőbb gyógymód kiválasztása várat túl sokáig magára. Az Édesipari Tröszt képviselői által jelzett, évente ismétlődő alapanyag-beszerzési gondok megoldása már nem tűrhet további halasztást. A sok negatívum ntán néhány kedvezőbb adat. A cukorrépa-betakarítás kezdetének eltolódása meghozta a várt eredményt, és szlovákiai viszonylatban sikerült enyhíteni a kisebb vetésterület miatti cukorrépahiányt. A cnkorrépa egészségesebb, cukortartalma is megfelelőbb, mint a korábbi években volt Az is némi gyógyírt jelent, hogy a hektáronkénti egyedszám is nagyobb, mint például az elmúlt évben volt. A cukorrépa felvásárlása is folyamatosabb, bár termeiökörzetenként még viszonylag jelentős eltérések tapasztalhatók. Amint azt a vezérigazgatóságon megtudtam több mint 100 felvásárlóhelyen veszik át a termést. Sajnos, az átvevőhelyeknek csak a fele szilárd burkolatú, mivel nem mindenütt fordítottak kellő figyelmet a megfelelő körülmények kialakítására. A kapott információk alapián október végén a cukorrépatermésnek már megközelítően a 75—80 százaléka az átvevőhelyen várta az elszállítást. A többit a hónap folyamán fogják betakarítani és elszállítani a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Ha áz elképzeléseket sikerül valóra váltani, akkor az év végén befejezik az idei cukorrépa feldolgozási föidényt. Amint az előzőekben említettük, a cukorrépa-felvásárlás tervét azonban csak hozzávetőlegesen 85—87 százalékra fogják tudni teljesíteni az ágazat képviselői. A jövő szempontjából ezért meghatározéan fontos feladatot jelent a termesztési problémák mielőbbi megoldása. Nem szabad megengedni, hogy tovább csökkenjen a cnkorrépa vetésterülete. Olyan ösztönző módszer bevezetésére van szükség, amely egyrészt növeli a termesztők, érdekeltségét, másrészt a jelenleginél nagyobb jövedelmezőséget biztosit. BARDOS GYULA Füstölgő kémények és emberek
