Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-11-07 / 44. szám
.SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. bövemEer 8* A csallókiizkiirti női éneklöcsoport A dnnamócsl vegyes éneklőcsoport TAVASZI SZÉL... ’87 Területi döntő - kérúejelekkei Kellemel len előjelekkel kezdődön. Az időpont meghatározása (okt 17) enyhén szólva szervezési baklövés volt. Többszáz szereplőt. érlníő reu dezvényt munkanapon megszervezni semmiképpen sem szerencsés dolog Már tavaly ilyenkor is tudtuk, hogy az elkövetkező esztendőben- hány munkaszombat lesz, s mikor... A já rási fordulók májusig mindenütt lezajlottak — lehetetlen, hogy az eltelt időszak alatt nem adódott volna más időpont. Vegyes érzelmekkel, a rendezvény esetleges sikertelensége, a szereplők fáradozásának hiábavalósága fölötti aggodalommal érkeztetni tehát Bátorkeszire (Vojnice) néhány perccel három előtt. Az Impozáns kultúrpalota körül vidáman kacarászö, népviseletbe öltözött fiatalok, kedélyesen beszélgető, parasztruhás nénik, bácsik, vagyis a mai nap főszereplői alkottak csoportokat. Egy icipicivel távolabb, az út túlsó oldalán; lövölde, körhinták, egzotikus állatok, ketrecei .. Először azt hittem, a véletlen folytán a fene éppen most evett ide valami vándorcirkusz társulatot — de nem búcsú volt a faluban . . A ver seny kezdetét váró szereplők sanda tekinteteket lövetitek a giccset minden faltában és mennyiségben kínáló bódék felé я fiatalok közül néhánvan a lövöldében tették próbára a puskák pontosságát . Később, a kulisszák mögöfl a lárási népművelési intézet alkalmazottja így nyilatkozott „Nézze ml mindent megtettünk a rendezvény zökkenőmentes lebonyolítása érdekében Elsősorban Is kértük hogv (elöljenek ki más időpontot, de ők ragaszkodtak ehhez a naphoz. “ Benn az épületben ért az első kellemesebb meglepetés A főrendez vénvt kiegészítő néprajz! kiállítás megtekintésére invitáló, esztétikusán kivitelezett tájékoztató táblára lettem figyelmes. A könyvtár helyiségében el is gyönyörködtem a népvise letbe öltöztetett babák, népi hímzésű térítők, köcsögök, cserépkancsok, sulykolók, mángorlók látványában, amelyek Madar (Modrany), Martos (Martnvce). Izsa (lza|, Hetény (Cholin). Bfies (Búé) községek tárgyi hagyományaiba nyújtottak bepillantást Az emeleti folyosón Krüger Viktor fotókiállítását tekinthettük meg; a lehetséges fényképész népi kultúránk továbbadójaként a múlt egy-egy darabját kapta lencsevégre. Egy következő helyiségben színes diaképeken a járás néprajzába nyerhettünk betekintést. Az egymás után felvillanó képek az öltözködés, az építészet, a tárgyi kultúra emlékei mellett a járás védett területeinek növény- és állatvilágát is bemutatták. Mindezek megtekintésére bőségesen jutott időm, ugyanis a műsor háromnegyed órás „csúszással“ kezdődött ... Eközben összehívták a csoportvezetőket, s tudatták velük, hogy a csoportok nem kategóriák szerint, hanem járásonként fognak fellépni (Ez viszont ügyes elgondolás volt; a járáson belüli versenyzők ismerik egymás műsorait, viszont a „vetélytársakét a nézőtérről végignézhetik.)- A verseny alatt a nézőtéren az éppen nem szereplő versenyzőkön és a bírálóbizottság tagjain kívül pontotsao két fotós meg három naiv néző ölt — közülük az egyik én... Közben kinn a „búrsúsok“ hangszóróiból a 3 + 2 együttes lakodalmas dalai szárnyaltak az éterben ,. . Este hétkor i=mét színre lépett mindenki — immár közönség előtt. Félelmem s a helyi szervezők aggodalma fokozatosan eloszlott, amint folyamatosan érkeztek a nézők a környező falvakból Is. Kezdésre majdnem megteltek a sorok . A műsor gyorsan pergett, az evves számok között Sztrecskó Rudolf közvetlen stílushan, kellemes haneon konferált, mutatta be a csoportokat, ismertette eddigi eredményeiket... Ä végén került sor az ünnepélyes eredményhirdetésre: az arany-, ezüst- és bronzsávos minősítések odaítélésére. A szólóénekesek kategóriájának győztese a csallőközkürti (Ohrady) Szabó Ildikó lett; kellemes, kulturált hangja, megnyerő fellépése üde színfoltot jelentett. Egyébként a kategória valamennyi versenyzője — a dunaszerdahelyi fDun. Streda) Füzék Ildikó, (ezüst) és a szímői (Zemné) Farkas Mária (bronz) — húszegynéhány éves... Az éneklőcsoportok mezőnyében gyűlt össze a legnépesebb társaság: tizenhárom csoport versenyzett a továbbjutást jelentő aranysávos minősítésért. A Gróg György irányította nagykéri (Milanovce) vegyes éneklőcsoport Idén is ott lesz az országos seregszemlén Bratislavában, akárcsak a színpompás népviseletben fellépő martosi éneklőcsoport. A 12 tagú kollektíva (vezetője Kovács Mária) már egy Ízben az országos döntőn első helyezést ért el. Átgondolt koreográfiájuk, szépen kidolgozott előadásuk nem csak a bírálóbizottság, hanem a közönség tetszését is elnyerte. A madariak 1970 óta folyamatos tevékenységről adnak számot — az országos .döntőben is már egy alkalommal fellépett csoport vezetője Tóth Géza. Műsorukra a tiszta intonáció mellett a játékosság^ könnyedség volt jellemző. Aranysávos minősítést kaptak. A csallőközkürti éneklöcsoport a Tavaszi szél... állandó résztvevője: 1970-ben az országos döntő második helyezettje, 1985-ben a kategória győztese lett. Tavaly elnyerlek a Csemadok Kiváló Népművészeti Csoportja“ megtisztelő címet. A Szabó (ólán vezette csoport idén Ismét az országos döntő résztvevője lesz. A ditnamócsi (Moőa) vegyes éneklőcsoport 1972 óta lép közönség elé. rendszeres szereplői a Tavaszi szél . járási és területi versenyeinek A Böszörményi Tánosné irányította csoport műsorát a jó összhang, az öszszeszokottság jellemezte -- igen kellemes hangulatot teremtettek. Velük szintén találkozunk Bratislavában. Egyébként ebben a kategóriában szerepelt még a naszvadiak (Nesvady) női éneklócsoportja fezüst), valamint vegyes éneklöcsoport ja (bronz), a hetényi vegyes éneklőcsoport (bronz); ezüstsávos minősítést szerzett a búcsi vegyes, a lúcsi (Lóé na Ostrove) női, a nagykéri női, valamint férfi éneklőcsoport, az udvardí (Dvory nad Žitavou) és az ndvarnokl (Dvorníky női éneklőcsoportok. A negyedik kategóriában csupán a nyárasdi (Topolníky) citerazenekar indult — ezüstsávos minősítéssel végeztek. A parasztzenekarok kategóriájában két együttes mutatkozott be: a Szép Rudolf vezette Stúrovól Rajcsúros zenekar, valamint az országos rendezvényeken is kiemelkedő eredményeket elért somorjai (Samorfn) Csalié Népművészeti Együttes zenekara. Az együttes az elmúlt hónapban ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját — 1982-ben elnyerte a zselizi (Želiezovce) ONF nagydíját, 1984 óta В minősítésű. A sikerekből jelentős mértékben kivette részét az Ürge Mária vezette zenekar Is. Idén mindkét együttes — a Rajcsúros és a Csalló Is — ott lesz az országos döntőben. A hangszeres szólisták mezőnyében Bátorkeszin egy versenyző sem lépett a zsűri elé. Örömmel nyugtáztam, hogy folklórcsoport viszont négy Is akadt. A dunamócsi Kék Duna folklóregyüttes — Böszörményi Jánosné vezetésével — a dunaparti mosást elevenítette fel, rengeteg korabeli kellék felvonultatásával. A kürti (Strekov) Rezeda folklőrcsoport — két alkalommal győzött az országos döntőben -- Kanyicska Erzsébet irányításával a méjfaállítás hagyományát vitte színre. A bényiek (Bína) a szüreti szokásokat dolgozták fel, Csókái Ferenc irányítása alatt. Az udvardi folklóregyüttes igen értékes dalokkal lépett színre, sajnos, kevésbé sikeres kivitelezésben: talán tapasztalat 111. segítő kéz hiánya miatt. A bírálóbizottság döntésén meglepődtem — s nemcsak én. Egyik folklórcsoport teljesítményét sem találták métónak az aranysávos minősítésre! Pedig a legfárasztóbb munka , itt folyik, a legtöbb embert ebben a kategóriában vonultatják fel, a rendszeres próbák itt a legnehezebbek, így a legtöbb buzdítást, ösztönzést is Ők igényelnék. Am ettől függetlenül: mindhárom csoport összeállítása átgondolt volt, műsoraik pergő ritmusban zajlottak, megfelelő koreográfiái Ismeretekre épülve. A vetélkedő véget ért, a kezdeti vegyes érzések azonban nem múltak el, sőt újabb kételyekkel „gazdagodtunk“___ A továbbjutott csoportoknak és egyéneknek azonban nincs sok idejük sem töprengésre, sem műsoraik csiszolgatására — hullócsillag-átfutásnyi Időn belül, november 8-án ismét megmérettetnek — immár az országos döntőben ... Dr. Pénzes István A madari női éneklócsopurt (Platzner László felvételei) arika néni a falu szélt emeletes ház tövébe biggyesztett lócán Ш:. pihen. Legalább Ilyenkor, vasárnap délután maradj veszteg pár órára, korholta az ura az tment. mosogatás után. de csak nehezen állt rá a szavára. Hiába no, morfondírozott az ötvenöt eves kiskéri (Kiurov) asszony, én nem bírom a tétlenségei a doloqtalan semmittevést. Farmernadrágos, tizenéves leányok csapata vonul el a hoszszú porta előtt az utcán. Beszélgetnek, nevetgélnek, ugratták egymást. Régen, leánykoromban a nyarakat szereltem leginkább — néz utánuk, — Mindig szorongna vártuk a vasárnapot i-béd után karéjba fogódzva kapaszkodva tártuk a falu utcán és — énekeltünk, daloltunk, fis nem holmi divatos slágereket komyfkáltunk ám, hanem szépséges ezeréves néptiaTokal. A szüleim is szerettek énekelni. Öten voltunk testvérek: négy leány és eqyszcm fiú. a trónö-ökbs. Леи és anyuka dallal csiifUfiiloit bennünket munka közben sem hall el szájukon a nóta. eleinte — én bohó — azt hittem, nem is tudnak beszélni, csak énekelni. Áldott két ember volt mindig is, fátyolosodik el hirtelen a múltba révedö asszony tekintete. — Soha nem szapulták egymást. békességben élték le az életüket. Pedig elég sanyarú sorsuk volt. Szerencsére, törli meg zsebkendőjével a szeme sarkát, gyermekkorom óta rengeteget változott a világ. Most jó csak élni igazán! Később, amikor eladósorba kerültem, már az őszi, meg a végtelennek tetsző télt estéknek örültem inkább. Ilyenkor ugyanis egymást érték a tollfosztók a lányos házaknál, ahová bizony a legények ts bejáratosak voltak. Daloltunk, énekelgettünk munka közben, nem kíméltük a hangszálainkat. Egy-egy vidám nóta után a plafonig rebbent a sok apró, fehér tollpihe. De hímzés, varrogatás közben is gyakorta rágyújtottunk szüleimmel valamelyik szép népdalra. Nem merülhettek feledésbe dalaink, hisz a kelengye mellé jó néhány szépséges éneket ts kaptunk odahaza. Serdülő leányka koromban édesanyám esténként gyakorta maan mellé ültetett a padra és azt mondta: „Ma elégedett voltam veled, ezért jutalmul áj dalt tanulunk'. Hát igyekeztem mtndiq példásan viselkedni. Nem is értem, hogy tudott anyám, az egyszerű paraszlasszony annyi gyönyörű éneket megjegyezni... „Udvaromban egy diófa...“ Pásztoremberhez mentem jeleségül, s a bóklászó állatok mellett sem hagytam abba a trillázást. „fai Marika — rótt meg egyszer mosolyogva az uram —, tarts néha egy kis szünetet, hisz látod, ha dalra gyújtasz, a birkák köréi gyűlnek, és még legelni is elfelejtenek." De azért a szép nótákat ö is kedvelte. Később beköltöztünk ide, a faluba, mihelyst Kiskörben tető alá került a házunk. Jó tíz éve alakítottuk meg a menyecskekórusunkat. A karban mindig szólóénekesként is szerepeltem. Hű, az első fellépésem előtt borzasztóan izgatott. Ideges, vagy ahogy ma modern szóval mondják, lámpalázas voltam, jól emlékszem. Zsélyben fželovcej szerepeltünk. Csak körzeti népdalverseny volt, de amikor kimentem a színpadra és felgördült a függöny, azt hittem, az egész viláq iát és engem figyel. Anyuka biztatón, vigasztalt előtte „Ne félj lányom“, Balról az első Lakota Jánosné (A szerző felvétele] mondogatta, „csak ügy dalolj, mintha valamelytk kéri fonóban énekelnél". Az „Udvaromban egy diófa ..című kedvenc, szívemhez nőtt balladát adtam elő. Sikerem volt. Többen m'-g ts könnyezték az éneket. Az első szereplésemet sok további- követte. Azóta minden egyes Tavaszi szél... népdalversenyen szerepeltem. Menyecskekórusunkkal eljutottam az országos döntőbe, q hagyományőrző csoporttal meg a zselizi [Želiezovce) Országos Népművészét! Fesztiválra. Asszonykórusunk aranyfokozo.tú minősítést is kapóit. Ám nem csupán a Csemadok-gárdával versenyezek, tagja vagyok a Nőszövetség alapszerveiete dalárdájának ts. No nézd csak, mosolytntja el magát, hogy megtanultam ezeket az új kifejezéseket ... Lakota fánosné a népművészet mestere. Szép hangjáért kapott elismerő oklevelei már alig férnek az almárium öblös fiókjában. Két esztendeje bratislavat meg budapesti tévések is, filmre vették „karéjtáncunkat“. A hozzáértő zenekutatók pedig sok szép régi dalunkat rögzítették hangszalagra. A dudatáncot, meg az oláh-táncot együtt roptam a kamerák előtt a férjemmel, meg a fiunkkal. Az uram ma is részt vesz a népdalversenyeken. Az idén megint helytállt becsülettel, lói esett az újságban a győztesek között az ő nevét is olvasni. „Bronzfokozatú minősítést kapott Lakota János Ipolykérből. .“ szólt a híradás. Nem irigyeljük egymástól a sikert, a tapsot. Evek óla földműves-szövetkezetben dolgoztam. Munka közben most is dudorászok. Az asszonyok kapáláskor mellém szegődnek, hogy eltanulhassák a balladákat, meg a népdalokat. A fiam 35 éves, hegedűn látszik és klarinélozik. Bs táncolni Is szépen tud. Minden régi népi táncunkat ismer. A férjem cüerázik A szép dal felvidít la az ember lelkét és átsegít a nehézségeken is. Kutya ugatja el magát a ház mögött. , Biztos az aprójöszágot hajkurássza, kap észbe Marika aszszony. Az égre pillant. No nézd csak, dtlnnyöqi fennhangon, a nagy emlékidézésben észre sem vettem, hogy maidnem rámesteledett. A tyúkok. libák, kacsák pedig még az udvaron vannak. Féláll, lesimítja kötényét és a baromfiudvar felé veszi az irányt... ZOLCZER LÁSZLŰ /
