Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-11-07 / 44. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES, 1987. bövemEer 8* A csallókiizkiirti női éneklöcsoport A dnnamócsl vegyes éneklőcsoport TAVASZI SZÉL... ’87 Területi döntő - kérúejelekkei Kellemel len előjelekkel kezdődön. Az időpont meghatározása (okt 17) enyhén szólva szervezési baklövés volt. Többszáz szereplőt. érlníő reu dezvényt munkanapon megszervezni semmiképpen sem szerencsés dolog Már tavaly ilyenkor is tudtuk, hogy az elkövetkező esztendőben- hány munkaszombat lesz, s mikor... A já rási fordulók májusig mindenütt le­zajlottak — lehetetlen, hogy az eltelt időszak alatt nem adódott volna más időpont. Vegyes érzelmekkel, a rendezvény esetleges sikertelensége, a szereplők fáradozásának hiábavalósága fölötti aggodalommal érkeztetni tehát Bátor­­keszire (Vojnice) néhány perccel há­rom előtt. Az Impozáns kultúrpalota körül vidáman kacarászö, népviselet­be öltözött fiatalok, kedélyesen be­szélgető, parasztruhás nénik, bácsik, vagyis a mai nap főszereplői alkot­tak csoportokat. Egy icipicivel távo­labb, az út túlsó oldalán; lövölde, körhinták, egzotikus állatok, ketre­cei .. Először azt hittem, a véletlen folytán a fene éppen most evett ide valami vándorcirkusz társulatot — de nem búcsú volt a faluban . . A ver seny kezdetét váró szereplők sanda tekinteteket lövetitek a giccset min­den faltában és mennyiségben kínáló bódék felé я fiatalok közül néhá­­nvan a lövöldében tették próbára a puskák pontosságát . Később, a ku­lisszák mögöfl a lárási népművelési intézet alkalmazottja így nyilatko­zott „Nézze ml mindent megtettünk a rendezvény zökkenőmentes lebo­nyolítása érdekében Elsősorban Is kértük hogv (elöljenek ki más idő­pontot, de ők ragaszkodtak ehhez a naphoz. “ Benn az épületben ért az első kel­lemesebb meglepetés A főrendez vénvt kiegészítő néprajz! kiállítás megtekintésére invitáló, esztétikusán kivitelezett tájékoztató táblára let­tem figyelmes. A könyvtár helyiségé­ben el is gyönyörködtem a népvise letbe öltöztetett babák, népi hímzésű térítők, köcsögök, cserépkancsok, sulykolók, mángorlók látványában, amelyek Madar (Modrany), Martos (Martnvce). Izsa (lza|, Hetény (Cho­lin). Bfies (Búé) községek tárgyi ha­gyományaiba nyújtottak bepillan­tást Az emeleti folyosón Krüger Vik­tor fotókiállítását tekinthettük meg; a lehetséges fényképész népi kultú­ránk továbbadójaként a múlt egy-egy darabját kapta lencsevégre. Egy kö­vetkező helyiségben színes diaképe­ken a járás néprajzába nyerhettünk betekintést. Az egymás után felvilla­nó képek az öltözködés, az építészet, a tárgyi kultúra emlékei mellett a járás védett területeinek növény- és állatvilágát is bemutatták. Mindezek megtekintésére bősége­sen jutott időm, ugyanis a műsor há­romnegyed órás „csúszással“ kezdő­dött ... Eközben összehívták a cso­portvezetőket, s tudatták velük, hogy a csoportok nem kategóriák szerint, hanem járásonként fognak fellépni (Ez viszont ügyes elgondolás volt; a járáson belüli versenyzők ismerik egymás műsorait, viszont a „vetély­­társakét a nézőtérről végignézhetik.)- A verseny alatt a nézőtéren az ép­pen nem szereplő versenyzőkön és a bírálóbizottság tagjain kívül pontot­­sao két fotós meg három naiv néző ölt — közülük az egyik én... Köz­ben kinn a „búrsúsok“ hangszórói­ból a 3 + 2 együttes lakodalmas dalai szárnyaltak az éterben ,. . Este hétkor i=mét színre lépett mindenki — immár közönség előtt. Félelmem s a helyi szervezők aggo­dalma fokozatosan eloszlott, amint folyamatosan érkeztek a nézők a környező falvakból Is. Kezdésre majdnem megteltek a sorok . A műsor gyorsan pergett, az evves szá­mok között Sztrecskó Rudolf közvet­len stílushan, kellemes haneon kon­ferált, mutatta be a csoportokat, is­mertette eddigi eredményeiket... Ä végén került sor az ünnepélyes ered­ményhirdetésre: az arany-, ezüst- és bronzsávos minősítések odaítélésére. A szólóénekesek kategóriájának győz­tese a csallőközkürti (Ohrady) Sza­bó Ildikó lett; kellemes, kulturált hangja, megnyerő fellépése üde szín­foltot jelentett. Egyébként a kategó­ria valamennyi versenyzője — a du­­naszerdahelyi fDun. Streda) Füzék Ildikó, (ezüst) és a szímői (Zemné) Farkas Mária (bronz) — húszegyné­hány éves... Az éneklőcsoportok mezőnyében gyűlt össze a legnépe­sebb társaság: tizenhárom csoport versenyzett a továbbjutást jelentő aranysávos minősítésért. A Gróg György irányította nagykéri (Mila­­novce) vegyes éneklőcsoport Idén is ott lesz az országos seregszemlén Bratislavában, akárcsak a színpom­pás népviseletben fellépő martosi éneklőcsoport. A 12 tagú kollektíva (vezetője Kovács Mária) már egy Ízben az országos döntőn első helye­zést ért el. Átgondolt koreográfiájuk, szépen kidolgozott előadásuk nem csak a bírálóbizottság, hanem a kö­zönség tetszését is elnyerte. A ma­­dariak 1970 óta folyamatos tevékeny­ségről adnak számot — az országos .döntőben is már egy alkalommal fel­lépett csoport vezetője Tóth Géza. Műsorukra a tiszta intonáció mellett a játékosság^ könnyedség volt jel­lemző. Aranysávos minősítést kaptak. A csallőközkürti éneklöcsoport a Ta­vaszi szél... állandó résztvevője: 1970-ben az országos döntő második helyezettje, 1985-ben a kategória győztese lett. Tavaly elnyerlek a Csemadok Kiváló Népművészeti Cso­portja“ megtisztelő címet. A Szabó (ólán vezette csoport idén Ismét az országos döntő résztvevője lesz. A ditnamócsi (Moőa) vegyes éneklőcso­port 1972 óta lép közönség elé. rend­szeres szereplői a Tavaszi szél . járási és területi versenyeinek A Bö­szörményi Tánosné irányította cso­port műsorát a jó összhang, az ösz­­szeszokottság jellemezte -- igen kel­lemes hangulatot teremtettek. Velük szintén találkozunk Bratislavában. Egyébként ebben a kategóriában sze­repelt még a naszvadiak (Nesvady) női éneklócsoportja fezüst), valamint vegyes éneklöcsoport ja (bronz), a hetényi vegyes éneklőcsoport (bronz); ezüstsávos minősítést szer­zett a búcsi vegyes, a lúcsi (Lóé na Ostrove) női, a nagykéri női, vala­mint férfi éneklőcsoport, az udvardí (Dvory nad Žitavou) és az ndvarno­­kl (Dvorníky női éneklőcsoportok. A negyedik kategóriában csupán a nyárasdi (Topolníky) citerazenekar indult — ezüstsávos minősítéssel vé­geztek. A parasztzenekarok kategó­riájában két együttes mutatkozott be: a Szép Rudolf vezette Stúrovól Raj­­csúros zenekar, valamint az országos rendezvényeken is kiemelkedő ered­ményeket elért somorjai (Samorfn) Csalié Népművészeti Együttes zene­kara. Az együttes az elmúlt hónap­ban ünnepelte fennállásának 10. év­fordulóját — 1982-ben elnyerte a zselizi (Želiezovce) ONF nagydíját, 1984 óta В minősítésű. A sikerekből jelentős mértékben kivette részét az Ürge Mária vezette zenekar Is. Idén mindkét együttes — a Rajcsúros és a Csalló Is — ott lesz az országos döntőben. A hangszeres szólisták mezőnyében Bátorkeszin egy versenyző sem lépett a zsűri elé. Örömmel nyugtáztam, hogy folklórcsoport viszont négy Is akadt. A dunamócsi Kék Duna folklór­együttes — Böszörményi Jánosné ve­zetésével — a dunaparti mosást ele­venítette fel, rengeteg korabeli kel­lék felvonultatásával. A kürti (Stre­kov) Rezeda folklőrcsoport — két alkalommal győzött az országos dön­tőben -- Kanyicska Erzsébet irányí­tásával a méjfaállítás hagyományát vitte színre. A bényiek (Bína) a szü­reti szokásokat dolgozták fel, Csókái Ferenc irányítása alatt. Az udvardi folklóregyüttes igen értékes dalok­kal lépett színre, sajnos, kevésbé si­keres kivitelezésben: talán tapaszta­lat 111. segítő kéz hiánya miatt. A bírálóbizottság döntésén megle­pődtem — s nemcsak én. Egyik folklórcsoport teljesítményét sem ta­lálták métónak az aranysávos minő­sítésre! Pedig a legfárasztóbb munka , itt folyik, a legtöbb embert ebben a kategóriában vonultatják fel, a rendszeres próbák itt a legnehezeb­bek, így a legtöbb buzdítást, ösztön­zést is Ők igényelnék. Am ettől füg­getlenül: mindhárom csoport össze­állítása átgondolt volt, műsoraik per­gő ritmusban zajlottak, megfelelő koreográfiái Ismeretekre épülve. A vetélkedő véget ért, a kezdeti vegyes érzések azonban nem múltak el, sőt újabb kételyekkel „gazdagod­tunk“___ A továbbjutott csoportok­nak és egyéneknek azonban nincs sok idejük sem töprengésre, sem mű­soraik csiszolgatására — hullócsil­­lag-átfutásnyi Időn belül, november 8-án ismét megmérettetnek — immár az országos döntőben ... Dr. Pénzes István A madari női éneklócsopurt (Platzner László felvételei) arika néni a falu szélt emeletes ház tövébe biggyesz­tett lócán Ш:. pihen. Legalább Ilyenkor, vasárnap délután maradj veszteg pár órára, korholta az ura az tment. mosogatás után. de csak nehezen állt rá a szavára. Hiába no, morfondírozott az ötven­öt eves kiskéri (Kiurov) asszony, én nem bírom a tétlensé­gei a doloqtalan semmittevést. Farmernadrágos, tizenéves leányok csapata vonul el a hosz­­szú porta előtt az utcán. Beszélgetnek, nevetgélnek, ugratták egymást. Régen, leánykoromban a nyarakat szereltem leginkább — néz utánuk, — Mindig szorongna vártuk a vasárnapot i-béd után karéjba fogódzva kapaszkodva tártuk a falu utcán és — énekeltünk, daloltunk, fis nem holmi divatos slágereket komyfkáltunk ám, hanem szépséges ezeréves néptiaTokal. A szüleim is szerettek énekelni. Öten voltunk testvérek: négy leány és eqyszcm fiú. a trónö-ökbs. Леи és anyuka dal­lal csiifUfiiloit bennünket munka közben sem hall el száju­kon a nóta. eleinte — én bohó — azt hittem, nem is tudnak beszélni, csak énekelni. Áldott két ember volt mindig is, fátyolosodik el hirtelen a múltba révedö asszony tekintete. — Soha nem szapulták egymást. békességben élték le az életüket. Pedig elég sanyarú sorsuk volt. Szerencsére, törli meg zsebkendőjével a szeme sarkát, gyer­mekkorom óta rengeteget változott a világ. Most jó csak élni igazán! Később, amikor eladósorba kerültem, már az őszi, meg a végtelennek tetsző télt estéknek örültem inkább. Ilyenkor ugyanis egymást érték a tollfosztók a lányos házaknál, ahová bizony a legények ts bejáratosak voltak. Daloltunk, énekelgettünk munka közben, nem kíméltük a hangszálainkat. Egy-egy vidám nóta után a plafonig rebbent a sok apró, fehér tollpihe. De hímzés, varrogatás közben is gyakorta rágyújtottunk szüleimmel valamelyik szép népdalra. Nem merülhettek feledésbe dalaink, hisz a kelengye mellé jó néhány szépséges éneket ts kaptunk odahaza. Serdülő leányka koromban édesanyám esténként gyakorta maan mellé ültetett a padra és azt mondta: „Ma elégedett voltam veled, ezért jutalmul áj dalt tanulunk'. Hát igyekez­tem mtndiq példásan viselkedni. Nem is értem, hogy tudott anyám, az egyszerű paraszlasszony annyi gyönyörű éneket megjegyezni... „Udvaromban egy diófa...“ Pásztoremberhez mentem jeleségül, s a bóklászó állatok mellett sem hagytam abba a trillázást. „fai Marika — rótt meg egyszer mosolyogva az uram —, tarts néha egy kis szünetet, hisz látod, ha dalra gyújtasz, a birkák köréi gyűlnek, és még legelni is elfelejtenek." De azért a szép nótákat ö is kedvelte. Később beköltöztünk ide, a faluba, mihelyst Kiskörben tető alá került a házunk. Jó tíz éve alakítottuk meg a menyecskekórusunkat. A kar­ban mindig szólóénekesként is szerepeltem. Hű, az első fellépésem előtt borzasztóan izgatott. Ideges, vagy ahogy ma modern szóval mondják, lámpalázas voltam, jól emlékszem. Zsélyben fželovcej szerepeltünk. Csak körzeti népdalverseny volt, de amikor kimentem a színpadra és fel­gördült a függöny, azt hittem, az egész viláq iát és engem figyel. Anyuka biztatón, vigasztalt előtte „Ne félj lányom“, Balról az első Lakota Jánosné (A szerző felvétele] mondogatta, „csak ügy dalolj, mintha valamelytk kéri fonóban énekelnél". Az „Udvaromban egy diófa ..című kedvenc, szívemhez nőtt balladát adtam elő. Sikerem volt. Többen m'-g ts könnyezték az éneket. Az első szereplésemet sok további- követte. Azóta minden egyes Tavaszi szél... népdalversenyen szerepeltem. Menyecs­kekórusunkkal eljutottam az országos döntőbe, q hagyomány­őrző csoporttal meg a zselizi [Želiezovce) Országos Népmű­vészét! Fesztiválra. Asszonykórusunk aranyfokozo.tú minősítést is kapóit. Ám nem csupán a Csemadok-gárdával versenyezek, tagja vagyok a Nőszövetség alapszerveiete dalárdájának ts. No nézd csak, mosolytntja el magát, hogy megtanultam ezeket az új kifejezéseket ... Lakota fánosné a népművészet mestere. Szép hangjáért ka­pott elismerő oklevelei már alig férnek az almárium öblös fiókjában. Két esztendeje bratislavat meg budapesti tévések is, filmre vették „karéjtáncunkat“. A hozzáértő zenekutatók pedig sok szép régi dalunkat rögzítették hangszalagra. A dudatáncot, meg az oláh-táncot együtt roptam a kamerák előtt a férjem­mel, meg a fiunkkal. Az uram ma is részt vesz a népdalversenyeken. Az idén megint helytállt becsülettel, lói esett az újságban a győztesek között az ő nevét is olvasni. „Bronzfokozatú minősítést ka­pott Lakota János Ipolykérből. .“ szólt a híradás. Nem irigyeljük egymástól a sikert, a tapsot. Evek óla földműves-szövetkezetben dolgoztam. Munka köz­ben most is dudorászok. Az asszonyok kapáláskor mellém szegődnek, hogy eltanulhassák a balladákat, meg a népdalo­kat. A fiam 35 éves, hegedűn látszik és klarinélozik. Bs táncolni Is szépen tud. Minden régi népi táncunkat ismer. A férjem cüerázik A szép dal felvidít la az ember lelkét és átsegít a nehézségeken is. Kutya ugatja el magát a ház mögött. , Biztos az aprójöszágot hajkurássza, kap észbe Marika asz­­szony. Az égre pillant. No nézd csak, dtlnnyöqi fennhangon, a nagy emlékidézés­ben észre sem vettem, hogy maidnem rámesteledett. A tyú­kok. libák, kacsák pedig még az udvaron vannak. Féláll, lesimítja kötényét és a baromfiudvar felé veszi az irányt... ZOLCZER LÁSZLŰ /

Next

/
Thumbnails
Contents