Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-31 / 43. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1B87. október 30. '.:•> ~v-A tervfeladatok teljesítésének eddigi alakulása Jelzi, hogy a Spišská Nová Ves-i Járás mezőgazdasági üzemei az idén is eredményekben gazdag évet zárhatnak. Ján Lacušnak, a járási mezőgazdasági igazgatóság tervezési osztályvezetőjének szavai szerint a 8. ötéves tervidőszakban jól indultak. Az elmúlt év alapvető termelési és gazdasági mutatóit ugyanis maradéktalanul teljesítették, s úgy tűnik, ezt az évet is az eredményesek közé könyvelhetik el De vegyük szemügyre közelebbről az egyes ágazatok helyzetét a termelési és értékesítési feladatok időtervének teljesítése alapján. Elöljáróban azonban említést érdemel, hogy a járás mezőgazdasági üzemei a hegyaljai és a hegyvidéki körzetbe tartoznak. Hajdanában itt a burgonyatermelés és a legelőgazdálkodás határozta meg a táj jellegét. Ma azonban ebben a zordabb éghajlatú járásban is a gabonatermelés a növénytermesztésnek egyik legjelentősebb ágazata. Hiszen a gabonatélék a szántóterületnek mintegy 52 százalékát foglalják el. — A gabonaprogram sikeres megvlősttása érdekében egyre Igényesebb feladatokat állítunk magunk elé — mondotta Rudolf Curný agrármérnök, a Járási mezőgazdasági igazgatóság termelési-gazdasági igazgatóhelyettese. — Ebben az ötéves tervidőszakban az előzőhöz viszonyítva öt százalékkal növeltük a gabonatermelés tervét. Ügy tűnik, ezt a célt sikerül valóra váltani. Idei gabonatermelést tervünket — a korszerű termelési technológia, igaz a kedvező időjárás Jóvoltából Is — 14,8 százalékkal túlteljesítettük. Ami annyit jelent, hogy járási átlagban az előirányzott 3,89 A szálastakarmányok begyűjtésében a legkorszerűbb technika a hagyományos módszerekkel váltakozik (Archívumi felvétel) sem álltak elegendő mennyiségben a termelők rendelkezésére. Sokat segített ezzel szemben a kedvező őszi időjárás, amely lehetővé tette a betakarítás gyors és rugalmas elvégzését. Kombájnokkal a termőterület 40 százalékáról takarították be a burgonyát. A gépi betakarítás nagyságát ugyanis itt a talajadottságok határozzák meg, mivel a hazánkba behozott NDK-beli bnrgonyabetakarító gépek a kötött vályogtalajokra nem alkalmasak. Ezeken a területeken csak a diákok segítségére számíthatnak. Az Idén is több mint négyezer diák szorgoskodott a járás burgonyatábláin. A burgonyaosztályozó gépsorokból elegendő van a járásban. Hátrányuk azonban, hogy eléggé károsítják a gumókat. Komoly gondot jelent, főként a minőség megtartása tekintetében a megfelelő burgonyatárolók hiánya. A meglévő kapacitás az évi 56 ezer tonna körüli burgonyatermésből mindössze 18 ezer tonna befogadására elegendő. Ez a mennyiség pedig az ültetőburgonya évi termésének felel meg. — Az elkövetkezendő években a burgonya minőségén szeretnénk javítani — mondotta az igazgatóhelyettes. — Ezért korszerűsítjük az osztályozó gépsorokat, s szorgalmazzuk a korszerű burgonyatárolók építését. Fokozatosan át akarunk állni a burgonya kezelésére a tárolás folyamán. Tárolás során ugyanis a burgonya beérik, héja megszilárdul, s így kevésbé érzékeny a mechanikai károosztályú, tudatosították, hogy az új szabvány életbelépésével ezzel az eredménnyel már nem állják meg a helyüket, s ezért jobban kell igazodniuk a minőségi követelményekhez A marhahús értékesítési tervét 4,5 százalékkal túlteljesítették. A jó eredményhez elsősorban a studenecl, a smižanyi és a Spišský Štvrtok-1 szövetkezet járult hozzá. Ezekben a gazdaságokban ugyanis U,80 kilogrammos napi súlygyarapodási átlagot értek el. Ezzel szemben a járás mezőgazdaságának irányítói korántsem elégedettek a Spišská Nová Ves-i Állami Gazdaság eredményével, ahol mindössze 0,59 kilogramm a feiliizási átlag. Pedig ezer férőhelyes nagyhalaidéról van szó, ahol a járás hízómarháinak közel egyharmadát termelik ki. A sertéshústermelésben is biztatóan alakultak a termelési és áruforgalmazási eredmények, járási átlagban a hízósertések napi súlygyarapodása elérte a 0,571 kilót. Ezen a téren a Spišské Podhradie-i szövetkezet dicsekedhet a legjobb eredménnyel. A gazdaság a járás sertéshús-értékesítésén 40 százalékos arányban részesedik. A sertések napi súlygyarapodási átlaga elérte a 0,8 kilogrammot, miközben az erőtakar mány-fogyasztás egy kiló sertéshús ra mindössze 3,6 kiló volt. Jó a sza porulat is, hiszen egy kocától átlag ban 19 malacot választottak el Ugyancsak jó eredménnyel hizlalnak a jamníki és az odoríni szövetkezettonnás hektárhozammal szemben 4,51 tonna termést takarítottunk be hektáronként. A 8. ötéves tervidőszak első két évének gabona termelési tervfeladaiát 14,2 százalékkal túl teljesítettük. Ez pedig adottságaink között igen Jó eredménynek számít. Jól tükrözi ezt önmagába véve már az a tény is, hogy valamennyi mezőgazdasági üzemben túlteljesítették gabonatermelési tervüket, s úgyszólván minden gazdaságban — a néhány kimondottan hegyvidéki gazdaság kivételével — meghaladták a négy tonnás hektárhozamot. A legjobb, öt tonna körüli hektárhozamot a Spišské Podhradie-i és a Smižanyi Efsz érte el. Am a szélsőséges termőhelyi adottságok között gazdálkodó hegyvidéki Ofsavicai és Nižné Rapaše-i Efsz-nek sem kell szégyenkeznie az elért 3,96, illetve 3,82 tonnás átlagtermésért. Ki ne ismerné akárcsak hírnévből a szepességl burgonya termesztésének a régmúltba visszanyúló hagyományait. Ma ezt a mindennapi étrendünkben szinte nélkülözhetetlen második kenyerünknek is nevezhető terményt a járás szántóterületének 13 százalékán termelik. A hektárhozamok több éves átlaga meghaladja a 22 tonnát. Az utóbbi két esztendőben azonban a tervezett 22,5 tonnás átlaggal szemben 21,5 tonnát takarítottak be. Igaz, az olyan élenjáró burgonyatermelő gazdaságok, mint a Letanovcei, a Studenecl a Smižanyi, a Jamníki és a Spišské Podhradie-i Efsz az idén is 24—25 tonna körüli hozamokat könyvelt el. Míg tavaly elsősorban a gombabetegségek nagyarányú terjedése szedte a vámot, addig az idén a júliusi kánikula csökkentette a hozamokat. Sajnos, a hatékony gombaölő szerek — mint például a Ridorail — az Idén sodással szemben. Ez is egyik alapfeltétele a minőség favításának. A száraz nyár húsz százalékkal csökkentette a gyepterületek és a szántóföldi évelő takarmánynövények hozamát. A kiesést azonban a silókukorica gazdag termése kárpótolta. Előzetes becslések szerint minden gazdaságban egy számos állatra 2,2 tonna emészthető szárazanyag Jut. Az előző évekhez képest a széna minősége is jobb a korszerű, nagy kapacitású szénatárolőknak és a szigorúbb technológiai fegyelemnek köszönhetően. Az ntóbbi két évben járásszerte a takarmányrépa termesztését szorgalmazzák. Áz úttörő szerepet ebben az Odoríni Efsz vállalta magára, egy teljesen gépesített — a cukorrépa termesztéséhez hasonló — termesztési technolőgia kifejlesztésével. Az Idei 15 hektárnyi területről átlagban száz tonna körüli termést takarítottak be. Jó példájukat ma már több gazdaság nyomon követi. Kedvezően alakultak az állattenyésztés eredményei is. Ez év első’ kilenc hónapjában 4,5 százalékkal több tejet értékesítettek a tervezettnél, s az évi feladatuknak ezzel 84 százalékkal tettek eleget. Feltehetően elérik az egyedenkénti évi 335П literes tejtermelés! átlagot, a 3160 literben megállapodott tervvel szemben. Az olyan élenjáró tejtermelő üzemekben, mint a Spišské Podhradie-i, a letanovcei, a Spišský Stvrrtnk-i és a smižanyi szövetkezet, azonban elérik vagy megközelítik a 3800 literes tejhozamot. Ez pedig már Jő eredménynek számít, ha azt vesszük, hogy a járásban túlnyomóan plnzgaul szarvasmarhafujtát tartanak. Ma a tejtermelés terén ugyancsak a minőség kérdése került előtérbe. Bár az eddig értékesített tejnek mintegy 78 százaléka első ben is. A nagy kiterjedésű rétek és legelők nemcsak a szarvasmarhák legeltetéses tartásának kedveznek, hanem szinte nélkülözhetetlenné teszik a juhtenyésztést is. jelenleg csak 26 ezer juhot számlálnak a járás mezőgazdasági üzemeiben. Többnyire a háromhasznú — tej, hús és gyapjú — racka fajta tenyésztésével foglalkoznak. Ma azonban a viszonylag igénytelen juhtenyésztés sem gondoktól mentes ágazat. Tartásuk többnyire a nehezen hozzáférhető legelők hasznostásából fakadó kényszer. Az ágazat fellendítését, megkedveltetését több tényező hátráltatja. Elsősorban az alacsony, alig öt százalékos jövedelmezőség, a bárányhizlalásban az értékesítési nehézségek, végezetül pedig a munkaerőhiány. Ma már a kedvezőbb szociális feltételek és az aránylag magas bérek dacára sem tolakodnak az emberek számadó juhásznak. A felsorolt nehézségeket igyekszik legalább részben áthidalni a járás területére kidolgozott juhtenyésztési program. Ennek egyik fontos lépése korszerű legelőgazdaságok kiépítése. A második fontos mozzanat az átállás a kéthasznú merino juh tenyésztésére. A húsra és gyapjúra tenyésztett juhok tartása ugyanis könnyebb, kevesebb munkával jár. Több mezőgazdasági üzemben pecsenyebárány-hizlalással is próbálkoznak. Pillanatnyilag 10 ezer darab hízóbárányt tartanak. Ennek a Java része tőkés exportra kerül. Igaz, a hazai piacra is jutna, ha volna érdeklődés. Sajnos, egyelőre sem a húsipar, sem étkezési szokásaink nem támogatják ennek a diétetikus, kedvező összetételű, könnyen emészthető húsfélének szélesebb körű elterjedését. KLAMARCSIK MARIA Óriási lépésekre ösztönözzük mezőgazdaságunkat, intenzívvé építeni a gazdálkodás rendszerét, önellátóvá tenni országunkat az alapvető élelmiszerek ellátása területén. Nem kis cél ez, ha tudatosítjuk a jelen helyzet könyörtelen valóságát Gyakran özönvíz előtti körülmények között kell megállnia az állattenyésztésnek a helyét, olyan normákat és előírásokat kell betartani, amelyek a korszerű tartási és takarmányozási technológia a követelmény. Az új, modern eljárásokat, eszközöket hasznosítva az állattenyésztés is igyekszik lépést tartani népgazdaságunk egyéb, lényegesen gyorsabb ütemben fejlődő ágazataival. Mégsem lehetünk elégedettek a fejlődés eredményeivel, még ha ezek vitathatatlanok is. Az ágazat eredményessége emberi tényező függvénye, sokszor a lelkiismeretes, hozzáértő, igyekvő gazda hiányzik az állatok mellől. Nem elég a gépies, lelketlen cselekvéssorozat, az élő szervezet ennél sokszorosan többet kíván. A szarvasmarha-tenyésztés népgazdaságunk fontos ágazata, hiszen a lakosság és ipar számára fontos nyersanyagokat biztosít, főleg a tömegtakarmányok hasznosításával. Az intenzív termelési rendszer egyik legfontosabb része az utődneve'.és. Az eredményes tartáshoz, neveléshez elengedhetetlenek az alapos elméleti és gyakorlati tapasztalatok. Azok a termelési viszonyok, melyek közt eredményesen fölnevelték állataikat a régiek, a mai több száz, sőt ezer állatot Is meghaladó gazdasági egységekben nem elegendők. A megfelelő higiéniai szint biztosítása elengedhetetlen, a koncentrált tartás alfája és ómegája. Nem a gyógyszerezéssel, hanem a megfelelő tartási körülményekkel kell az állatok egészségét fenntartani. Az antibiotikum hatásszintjének hosszú távon való tartása a szervezetben lényegesen drágább eljárás, mint a friss levegő, a megfelelő páratartartalom, hőmérséklet és létszám biztosítása egy-egy istállóban. A kedvező körülmények biztosításával, az állatok öröklött képességeinek hasznosításával jobb termelést biztosíthatnánk. Л borjú születése nagy pillanat, a jé gazda érzi igazán, mennyi fáradsággal járt, hogy egészségesen világra jöhetett, s mennyi gondot okoz, mennyi szeretetek hozzáértést követel majd addig, míg „önáltává“ válik. Sikeres fölneveléséhez elengedhetetlen az anyaállat (tehén, üszői megfelelő felkészítése, takarmányozása, időbeni csoportosításának és áthelyezésének biztosítása. Felbecsülhetetlenek azok a veszteségek, melyek épnen az anya szervezetének készületlenségéből, immunáthangolódásának hiányából származnak, vagy a nem megfelelő csoportosítás okozta stressz-hatás rovására írhatók. Fontos, hogy az elkerülhetetlen áthelyezés még időben történjék, legalább 6—8 héttel a várható elles előtt. Ezzel biztosítható a passzív immunitás megszerzése az istálló elkerülhetetlen mikroflórájával szemben (a jelenlevő nem kórokozó szervezetek.] A borjú ellenálló képességét, egészségét szinte kizárólag a fiiestej kellő időbeni szervezetbe jutásával biztosítjuk. Föcstejet az ellést követő két órán belül kell itatni a borjúval, Ideális lenne az első napokban 6—8 szoptatás, később legalább 3—4 itatás biztosítása. A borjú emésztőrendszere biztosítja a szülést követő néhány órában, hogy a föcstejben megtalálható ellenanyagokat hordozó fehérjéket a szervezet hasznosíthassa. Ez a különleges képesség azonban óráról órára csökken, s az ellést követő 24—38 őrá után szinte nullára süllyed. Ezért olyan fontos, hogy két órán belül megitassuk a borjút, kis adagokban, kellő gyakorisággal. Kellő ellenanyagszint biztosításával a borjak is jóval ellenállóbbakká válnak az istállófertőzésekkel szemben. A fiiesteiben jelenlevő ellenanyagszint pedig az anyaállat megfelelő takarmányozásával és a fent említett áthelyezés időbeosztásával biztosítható. A napi szopások száma is fontos, hiszen a borjak ritkán történő, napi kétszeri szoptatása is okozhat emésztési zavarokat, sőt elhulláshoz is vezethet. A hasmenéses megbetegedés gyöngíti a szervezet ellenálló képességét, víz- és fehérjevesztéssel jár, a görcsös fölfűvödáso8 állapot súlyosabb vérkeringési zavarokat is előidézhet. Ilyen körülmények közt az egyébként megbetegedést nem okozó baktériumok is kárt okozhatnak a legyengült borjaknál. A modern profilaktőriumok (a borjiíiievelés első láncszeme) kizárták az anyaállat és utóda közti érzelmi kapcsolat kialakításának lehetőségét, ez két funkciózavarhoz is vezethet. Az anya szerető gondoskodása, hangja, ösztökélő lökdüsése, odaadó nyaíogatása, az eilest követő megrázkódtatást hivatott a borjánál csökkenteni, serkenti a vérkeringését, segíti a légzés normalizálódását, a bélmfiködés megindulását. Egyszóval az életfunkciók helyrezökkenését. E funkciók bizonyíthatóan később jelentkeznek a profilaktóriumba szállásolt borjúknál. A másik funkciózavar az anya szervezetében állhat be, a méh mozgásának hiányával, tejtermelési, viselkedési, takarmáiiyliasznosííási zavarok jelentkezésével. Ezáltal körülményessé válhat a következő vemhesítés eredményessége, esetleg a tejtermelés megfelelő szintjének biztosítása is. Mivel az anya-utód fiziológiai kapcsolatát az intenzív tartási körülmények közt figyelmen kívül hagyták, a természetes körülményeket mesterséges gondoskodással, nagyobb erő- és időráfordítással kellene pótolni. A gyakorlat azonban merőben más! A profilaktóriumokban fölnevelt borjak szinte 811—90 százaléka emésztési zavarokkal küzd. abban az időben, amikor intenzíven feilődnie, erősödnie kellene. Ez elgondolkodtató, A fehérjepótló készítmények nem biztosítják az anyatej funkcióját. A borjak szinte kivétel nélkül állatorvosi beavatkozást igényelnek nem fertőzéses megbetegedés miatt! Az emésztési zavarok esetén diétás takarmányozásról nem beszélhetünk, csupán gyógyszerezésről. A borjak azt eszik, isszák, ami van! Később a borjak rendelkezésére álló, sokszor kifogásolható minőségű szálastakarmányok okozzák az emésztési zavarok nagy részét. A penészes, hefülledt, majd rosszul szárított szénák, elöregedett, szinte emészthetetlen lucernaszárak, a tejpőtló tápok szertelen itatása újabb hibaforrás. Ezt csak tetézi a magas páratartalmú, rossz levegőjű, túlzsúfolt istálló. A születést követő 10—14. héten a boriak tömegtakarmányok hasznosítására állnak át, annyi idő szükséges ugyanis, míg a tej emésztéséhez elegendő oltőgyomor funkcióját kiegészíti a bendő, a recés és a százrélű előgyomrok szerepe. Az átállásnak folyamatosnak kel! lennie. Ilyenkor az emésztési zayarok csökkenése, de a légúti megbetegedések gyakorisága a jellemző. A zárt téri tartás, a levegő magas ammómatartalma, a mozgáshiány lehet az előzménye. A tömeges tartás ennek kedvez a leginkább, s a légúti betegségek terjedése (cseppfertőzés) szinte korlátlan. A nagy tehenészetekben a gyakorlatlanság, a minőségi munkaerőhiány mellett pedig az nhszniút munkaerőhiány okoz gondot. A szervezetlenség, a nemtörődömség és a felelősség hiánya a közös munkában csupán tetézi ezeket. Gyógyszeres állatorvosi beavatkozások sorozata nem oldja meg a napi 3—-4-szeri itatás gondját, a tehenek takarmány okozta májzsírosodását, a savanyú silózott takarmányok etetése, és a szárazanyag-tartalom hiánya okozta emésztési zavarokat, a tejmmőségrnmlást stb. Évek óta gondot okoz a minőségi takarmányozás. A nagyobb tejtermelés, a rosszabb minőségű takarmányellátás óhatatlanul a szervezet leterheltségét, egészségromlását okozza, ezzel rontva az utódnevelés esélyeit, a tejtermelés minőségi és mennyiségi változásait, valamint hatást gyakorol a szaporodóképességre is. E zavarok jelentkezése csökkenti az állattenyésztés amúgy is alacsony jövedelmezőségét. Leromlott egészségi állapotban levő állománytól nem várhatunk •jó minőségű tejet, egészséges utódokat. Hová lett a régi gazda büszkesége, hogy egészségesek, jó húsban lévők, jó tejelők a marhái? Hol a gazda szeme, mely hizlalja a jószágot? Nem lehet közömbös, hogy az utód egészséges, kellő erőben levő-e, vagy már az anyja egészségi állapota is kivánnivalókat hagy maga után! Részben itt is kereshetjük annak okát, hogy ma állományméretben egy-egy tehén mindössze 2,5 laktáciőt él meg, mielőtt húsra értékesítik. MVDr. SZTRUHÄR GYŐZŐ Néiiánv szó a torjMósH
