Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-31 / 43. szám
tennivalók A zöldségeskertben Már hűvös és ködös Időre számíthatunk. A magasabban fekvő területeken pedig gyakori lehet a havazás is. Ilyen időjárás a kerti munkákat igen megnehezíti. A védett létesítményekből még szedhetjük a salátát és a kései káposztaféléket. Abban az esetben, ha melegággyal rendelkezünk, kihasználhatjuk azt a karfiol telepítésére. A szabadföldi ágyásokból gyökerestől kiszedjük a nem egészen kifejlett kb. 50 mm átmérőjű rózsával rendelkező karfiolt, és beültetjük a melegágyba. így karácsony körül fogyaszthatóvá válik. A melegágyakat —: hogy földjük túlságosan át ne fagyjon —, amelyekben már nem termesztünk, megtöltjük szalmával. A szabadföldi ültetésre már nem sok lehetőség marad. Kedvező időjárás esetén az elmaradt munkákat még befejezhetjük. Az őszi fokhagymák gerezdjeit még duggathatjuk. így tél beállta előtt gyökeret eresztenek és tavasszal korán fejlődésnek indulnak, fgy 3—4 héttel korábban már fogyasztható fokhagymát kapunk. A terméshozama Is valamivel magasabb, mint a tavaszié. Az őszi fokhagyma hátránya azonban, hogy eltarthatósága nem olyan jó. A zöldségféléket, amelyek áttelelésre várnak, száraz levelekkel, esetleg szalmával, lombbal vagy tűlevelű gallyakkal könnyedén betakarítjuk, hogy a fagyok ne károsítsák meg. A bimbős- és a fodros kelt nem sztikéges a hidegtől védeni. Eegyűjtjük a karfiol utolsó termését Is. November 1-je után a karfiol rózsájának 100 mm átmérőjűnek kell lennie. A hosszú tenyészidejű káposztafajták szedésének fő ideje a november. A káposztatöveket általában úgy vágjuk le, hogy a fejeken mindig maradjon 2—3 borltőlevél, amely szállítás közben a töréstől, zúződástöl megóvja. Torzsarésze ne legyen 1 cm-nél hosszabb. A minőségi fejeknek repedésmenteseknek, jól kifejlődőiteknek. legalább 0,8 kg súlyúaknak kell lenniük A lazább fejű káposzta hosszabb tárolásra kevésbé alkalmas. Ezért szedés után folyamatosan használjuk fel, illetve értékesítjük. A laza, renedt fejek közvetlenül a szedés után savanyítással tartósíthatok. A téli káposzta azonban csak a tél folyamán, vagy kora tavasszal kerül forgalomba Raktározásra elsősorban finomabb levélzetű, kemény, tömött fejeket nevelő fajták alkalmasabbak. Ezek nagyobb súlyveszteség nélkül hónapokig eltarthatók. A kfnai kel augusztusi vetéséből, kiültetéséből már novemberben szedhetünk. A szedhető kínai kel hengeres feje kemény. Levelei jól borultak és zártak. A belső levelek majdnem fehérek, a külsők sárgászöldek vagy világoszöldek. A piacra szánt fejeknek legalább 350 kg-ot kell elérniük, de többnyire 1 kilogrammosra is megnőnek. A növények a fagyokat is —10 C-fokig jól elviselik, ezért szedésükkel nem kell sietni. Néhány tövet kinn is hagyhatunk, mert a hótakaró alatt nem fagynak el. Ezek januárban, februárban szedhetők. Ez azonban mindig kockázattal jár, de érdemes kísérletezni. A leszedett kínai kelt a durvább külső levelektől letisztítjuk. Hűvös helyen tárolva december, január végéig jől eltartható. A póréhagyma második szedés! idénye szeptembertől decemberig tart. Ha kedvező az időjárás, egész télen át szedhető. A szabadföldi ágyasokban téli póréhagyma jól áttelel, míg a tárolt, már egy hónap múlva kezdi elveszíteni minőségét. Télre, hogy a talaj ne fagyjon át túlságosan, ajánlatos a talajt takarni. Néhány növényt szedjünk fel, s tartalékként helyezzük nedves homokba. Ha valamilyen okból az összes termést leszedjük, akkor azokat a szabadban, árokban vermelhetjük el. Vermeléskor csak a zöld levelek maradjanak szabadon, így a hagymatörzs (tőkocsány) a téli hőnapokban teljes hosszában halványítva szedhető fel. A téli tárolásra és fogyasztásra szánt retket legkésőbb november elején szedjük fel. A betakarítás ásóval, laza talajon kézzel ts elvégezhető. A gumókról a leveleket csavaró mozdulattal letépjük. Az átválogatott ép, egészséges retket veremben, nyirkos homokban, ládákba helyezve hűvös pincékben és garázsokban tároljuk. A téli retek 2—4 hónapig tartható. A torma jól bírja a hideget, így a fölszedésével nem kell sietni. A szedés a bakhátak, kibontásával kezdődik. A kibontást olyan mélyen kell elvégezni, hogy a töveket a földből kiemelhessük. Arra törekedjünk, hogy a talpgyökeret is kiszedjük. Egyrészt azért fontos, mert a jövő évi dugványokat ezekből nyerjük, másrészt a visszamaradó gyökerek erősen gyomosítják a területet. A fölszedett és a talpgyökerektől megtisztított gyökereket az értékesítés idejéig veremben, pincében, esetleg szabadföldi prizmákban, homok közé rétegezve tároljuk. A piacra szánt gyökerek legalább 100 mm hosszúak, 15 mm vastagok és elágazás nélküliek legyenek. A hajtatásra szánt cikóriasaláta gyökereit október végén, november elején szedjük fel. A talajban hagyott cikóriagyökerek a fagyokat jól tűrik. Kiszedés után azonban fagymentes helyen kell őket tárolni. A gyökereket ásó segítségével szedjük ki. Ügyeljünk arra, hogy a gyökerek ne sérüljenek meg. A leveleket levágjuk. A gyökérnyak felett azonban P—3 cm-es levélcsonkot hagyunk. A gyökerek szedés után azonnal hajtathatók, de a salátatermesztést általában decemberben kezdjük. Az augusztusi vetésekből egészen a novemberi fagyokig szedhetünk spenótot és sóskát. MAGDALÉNA VALSfKOVA agrármérnök, kandidátus A GYÜMÖLCSÖSBEN Novemberben, a tennivalók köre leszűkül. Ilyenkor végezzük a talajmunkákat, trágyázunk, új fákat telepítünk és gondoskodunk a leszedett gyümölcs raktározásáról. Raktározáskor a gyümölcs — főleg az alma és a körte —, hacsak nincs hűtőtárolóban, sokat romlik, fgy nagy a veszteség. Ugyanis ilyenkor a nappali, melegebb levegő és a gyümölcs hőleadása folytán a tároló hőmérséklete magas és ingadozó. Ha egy-egy megsérült darab el kezd romlani, körülötte fészekszerűen romlik a többi is, tehát fennáll a fertőzés lehetősége és terjedése. A hűtőtárolóban viszont megfigyelhetjük, hogy ott egy-egy, gyümölcs ugyan teljesen megromolhat, de a mellette lévők egészségesek maradhatnak. E- zért azt javaslom, hogy azok a kertészkedők. akik évente nagyobb mennyiségű gyümölcsöt tárolnak, szereltessenek be kamrájukba, pincéjükbe hűtést, s természetesen a falakat jól szigeteljék le. A költségek 1—2 év alatt megtérülnek, hiszen az alma tárolásához szükséges 1—2 C-fokos optimális hőmér* sékletet és a 30 százalékos relatív páratartalmat tárolónkban szellőztetéssel csak nagy hidegben tudjuk elérni. Novemberben éjszakai szellőztetést végzünk, öntözzük a padlózatot és kénszalagot égetünk, amely megakadályozza a gombás betegségek terjedését. 'November végén, december elején végezzük el az első válogatást vagy legalább nagyjából nézzük át a tárolt gyümölcsöt. Ügyeljünk arra is, hogy a tárolóba rágcsálók ne kerüljenek he. Az idei őszön — mivel szárazság volt — nagyon elszaporodtak a mezei pockok. Ezek a lesáncolt gyümölcsfákat is megrághatlak, ezért a gyökerek közé kis csomagokba kötve rejtsünk mérgezett búzát. Később, amikor a hó már leesett, figyeljük meg, vannak-e járataik a fák körül, ha Igen, ide is szórjunk mérgezett magot. Gondosan javítsuk ki a kerítést is, hogy a mezei nyulak bejutását megakadályozzuk. Az, akinek a nyulak már kárt okoztak, nem restellt a fácskák törzsét — például fóliával — bekötözni. Az őszi szemzéseket — kajszinál, őszibaracknál — a téli fagyoktól úgy védjük meg, hogy a facsemeték törzséhez földet húzunk. Kerti szerszámainkat gondosan tisztogassuk meg, javítsuk ki. A permetezőt víztelenítsük és konzerváljuk. A megmaradt és frissen beszerzett permetanyagot, főképpen ha cseppfolyós, fagymentes helyen tároljuk. A tápanyagok feltárását a talajban élő mikroorganizmusok végzik. A makroorganizmusokkal (bogarak, százlábúak, földigiliszták stb.) együtt ők alkotják a talaj élővilágát. Minél gazdagabb ez az élővilág, annál jobb a növénvek tápanyagellátása. Ehhez sok szerves anyag kell, amit részben növényi maradványokkal, elsősorban azonban Istái lótrágyával biztosítunk. Optimálisnak a 3—4 évenként tataiba juttatott hektáronkénti 30—40 tonna istáliútrágyát, 40—50 tonna komnosztof tartjuk. Az egy árra átszámított mennyiség 300—400 kiló A makrnelemek IN. P, K, Ca. Mel kellő szintiét és arányuk betartását műtrágyákkal biztosítjuk. Ha eltekintünk attól, hogy az ipari trágyák tiszta tápanyagtartalma fajtánként és gyártóként más. ősszel szuperfoszfátból és kálisóból — szántás, illetve ásás előtt — 4—5 kg-t javaslok kiszórni. Nehéz talajokban mindkét elem (P, K) mozgása igen lassú, ezért rendszeres kijuttatásuk rendkívül fontos. A kálisóbál jobb a dohánytermesztők által használt kénsavaskáli. A nitrogénműtrágya őszi használata csak akkor indokolt. ha egvúttal sok szerves anyagot í például ziildtrágyát) juttatunk a talajba. A gyümötesnövénvek trágyázásánál 2:1:3 NPK-aránvra törekedjünk. Amennyiben kombinált Ipari trágyát (NPK. OVHI használunk, akkor 1 árra 10 kg-t Korpás András mérnök „birodalmában“, a fűri (Rúbaň) Vörös Csillag Efsz szőlészetében (Fotó: —ss) kell számítanunk. Az Ipari trágya bedolgozása az agrotechnika milyenségétől függ. Ha az egész kertet szántjuk, akkor a műtrágyát célszerű annak teljes szélességében szétszórni, hiszen a fák gyökerei idővel az egész kert talaját beszövik. Ha azonban csak a fák alját műveljük meg, akkor a trágyát csupán erre a területre szórjuk. Abban az esetben, ha a művelőutat szántjuk — a fák alja füvesítve van —, akkor a műtrágya zömét a művelt sávba dolgozzuk be. Amennyiben módunkban áll, az idei talajmunkákat akkor végezzük el, ha már a levelek lehullottak, ugyanis nagy volt a varasodás. A levelek leszántásával (leásásával), amelyeken a fertőzést előidéző gombák áttelelnek, ez jövőre részben elkerülhetővé válik. Üjabban egyre többen ültetnek sárga- és őszibarackot. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy fő gyümölcsfajunk továbbra is az alma marad, amelyből június végétől májusig el tudjuk látni a családot. E- zért kertünkbe — ha ezt területe megengedi — mindenképp ültessünk 1 nyári, 1 őszi és 4—5 téli almafajtát. A gyümölcsfák pótlásával kapcsolatban érdemes betarta» ni néhány alapszabályt: ф almások helyébe almatermésűeket, csonthéjasok helyébe csonthéjasokat ne ültessünk; ф az újonnan telepített fa helye a régitől legalább 1 méterrel távolabbra kerüljön; 0 az 1X1 méteres, fiO—70 cm mély gödröt abban az esetben is már az ősszel ássuk ki, ha csak tavasszal akarunk ültetni; 0 az almásgyümölcsiíeket, bogyósokat. meggyet, cseresznyét legjobb még az ősszel kiültetni, a kajszit, de főleg az őszibarackot pedig tavasszal; 0 az ültetőgödör aljára tegyünk érett szerves trágyát, komposztot, valamint egy-egy marék P- és K-tartalmú műtrágyát; az ültetésig a gödröt takarjuk vissza; Ф a facsemetét az őszi ültetéskor is jól öntözzük be; 0 ne feledkezzünk meg arról, hogy minősített fajtájú, megbízható helyről származó. elsősorban jő gyökérzetű. egészséges facsemetét ültessünk; 0 keressük meg az összhangot a már meglévő ültetvényünkkel (legyünk tudatában milyen alanyunk, milyen fajtánk vanj: például, ha sövényművelésűnk van, abba ne akarjunk beilleszteni egy nagy alakú (habitusú), nehezen „siivényesíthető“ kajszit. BELUCZ JÄNOS agrármérnök, kandidátus A SZŐLŐBEN ÉS A BOROSPINCÉBEN Novemberben a szőlészetben Is kezdetét veszi a lombhullástól a tavaszi nedvkeringés megindulásáig tartó nyugalmi periódus. A levélnyél alapi részén leválasztó sejtréteg alakul ki, a levelek öregednek, mésztartalmúk gyarapodik, kálium- és foszfortartalmuk csökken. A levél lemez a fajtára jellemzően színeződik, majd egy-egy hideg éjszaka után a levelek lehullanak. A levelekből a cukor a gyökárzetbe, a tőke idősebb részeibe és hajtások szöveteibe áramlik, és ott keményítő és cukrok formájában raktározódik. A raktározott szénhidrátok mennyisége élettanilag és termesztési szempontból is nagy jelentőségű. A szőlőtőke télállóságát a szénhidrátok fokozzák, mivel cukorrá átalakulva a sejtek fagyáspontját csökkentik, s ezzel fagytűrőképességüket növelik. Az elraktározott szénhidrátok szolgáltatják az energiát a szőlőtőkék tavaszi indulásához, s lehetővé teszik a szőlő vegetatív szaporítását. Minél jobb kondíciójú az ültetvény s minél hosszabb az ősz, annál több szénhidrát raktározódik a növényben, annál jobban felkészül a télre. Most már sürgősen fejezzük be a kései szőlőfajták szüretelését Is. Meleg, napfényes időben még javulhat a szőlő minősége, a nedves esős időjárás azonban már mennyiségi veszteséget, s minőségi romlást okozhat. A szüret befejeztével, általában lombhullás után megkezdjük a talaj őszi megmunkálását, a sorközök mély lazítását. Az őszi mély talajművelést azokban az ültetvényekben sem szabad elhanyagolni, amelyekben nem fedjük a szőlőt. A mélyen lazított talaj jól megfogja a havat, az őszi és a tavaszi esőt, s a téli fagyok mélyen porhanyósítják a kemény talajt. Ősszel általában 20—30 cm mély talajművelést végzünk. Ahol gyakoriak az Igen erős téli fagyok, a szőlőt fedjük be. A szőlő fedését már a szüret után meg lehet kezdeni, s tanácsos még az őszi esőzések előtt befejezni. Az átázott sáros, agyagos talajjal nehéz fedni, a rügyek pedig könnyen befülledhetnek. Termőszőlőben általában bakhátas fedést végzünk A bakhátak sík területen jő hőfogók, domboldalakon pedig csapadékfogók. Az új telepítésű ültetvényeket halmosán fedjük Dombvidéki szőlőkben a lejtővel párhuzamosan futó sorok esetén fedéskor gondoskodjunk a lejtőre keresztirányú hnrántgátak (skatulyák) kiképzéséről, hogy megakadályozzuk a vízerózió kártételét. Fagyérzékenv fajták (csemegeszőlők 1 fedésekor ajánlatos több vessszőt hosszában lefektetni és földdel betakarni, a tőkék törzsét pedig újságpapírral vagy szalmával bekötözni. November a szőlők trágyázásának hőnapja. A tőkék erős fejlődésére és rendszeres bő termésre csak akkor számíthatunk. ha a szőlő által kivont tápanyagokat trágyázással viszszapótoljuk a talajba. Céltudatos és gazdaságos trágyázást talajelemzés, a szőlő tápanyagszükségletének ismerete és levélelemzése alapján végezhetünk. Hagyományos trágyázáskor a trágyaadagokat a szőlő állapotától, a terméstől, a talajtól és a vízellátástól, másrészt a rendelkezésre álló trágyaféleségektől függően állítjuk össze. Erős növekedés és bő termés esetében kevesebb trágya is elegendő, ha azonban a vesszők gyengén fejlettek, vékonyak és kevés a termés, nagyobb mennyiségű trágyára van szükség. A savanyú talajok kémhatását dolomitos őrölt mészkő felhasználásával javítjuk. Istállótrágyázáshoz fedés után mélyítsük ki a szőlősorokat. Hektáronként három-négy évenként 50—60 tonna jól kezelt istállótrágyával ajánlatos trágyázni. Leromlott szőlő termőerejének helyreállításához erősebb trágyázás szükséges. Az istállőtrágyát, valamint a foszfor- és kállumműtrágyákat egyaránt legalább 25—35 cm mélyre kell bejuttatni, így érvényesülnek legjobban. Folytassuk a szőlő telepítési előkészületeit. Pótoljuk a tőkehiányokat, jól fejlett és egészséges oltványokat használjunk. A pótlást és a szőlő telepítését is az erősebb fagyok beálltáig fejezzük be. Fagyott földbe ne ültessünk, mert a talajt nem tudjuk kellően tömöríteni és a tőkék a tél folyamán könnyen kifagyhatnak. Az újonnan telepített oltványokat kupacoljuk fel, ezzel védjük a kifagyástól A későn beszerzett szaporítóanyagot pincében vagy szabadban vermeljük el. Vermelésbez nyirkos homokot használjunk A fiatal tőkéket védjük a nyulak károsítása ellen Szed]ük fel az oltványlskolát. Az oltványokat osztályozzuk, majd ültetésig vermeljük Nézzük át в téli eltartásra szánt csemegeszőlőt. A romló bogyókat azonnal távolítsuk el, nehogy a többi fürtöt is megfertőzzzék. Ügyeljünk arra, hogy a szőlőt ne tároljuk intenzív illatő terménnyel egy helyiségben, mert átveszi annak szagát. Nézzük át a présházat és a pincét, s ha olyan edényt, hordót, eszközt találnánk, amelyet a szőlőfeldolgozás után nem mostunk el, pótoljuk a munkát. A faedényeket a szabad levegőn szikkasztjuk, a zúzőkat, préseket, konzerváljuk. Az újbor gondozásra, ápolásra szorul. A zajos erjedés után a hordókat töltsük fel, de ha a bor még mozgásban van, hagyjunk egy két ujjnyi erjedési űrt. A töltögetőbor egészséges, hibátlan legyen Az újborokat eleinte hetenként, később kéthetenként töltögessük. Melegebb, kisebb hordókkal berendezett pincében gyakrabban kell töltögétni. A zajos erjedés befejeződése után két-három hét múlva végezzük el a borok első fejtését. Az első ejtés a legfontosabb Mivel a seprőben lévő anyagok könynyen romlanak, az újbor lehetőleg ne maradjon sokáig a seprőn. Korábbi fejtést igényelnek a penészes, rothadt szőlőből készült borok, későbben fejtjük a minőségi borokat. Я lágy borokat korábban, a savanyú borokat később fejtjük, mert a seprőjén álló bor savtartalma még csökken az almasavbnntó baktériumok hatására. Az első fejtést általában nyíltan, megfelelő levegőztetéssel végezzük Fejtés előtt a borokkal mindig végezzünk törési próbát, hogy nem hajlamosak-e barnatörésre. A barnatörést nagyon könnyű megelőzni, de gyógyítani már nehéz. A kiürült hordókat mossuk ki. majd szikkasztás után kénezzük be. Ne feledkezzünk meg az üres hordók kénezéséről és tőrölgetéséről sem. Az óborokat töltögessük fel vagy palackozzuk. A pincét tartsuk tisztán, a penészgombák elszaporodását kénszelet elégetésével akadályozzuk meg. Ügyeljünk a pince hőmérsékletére, ha kell szellőztessünk. KORPÁS ANDRÁS mérnök
