Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-31 / 43. szám
д Tapasztalatok tükrében Vicena Ildikó a „hajléktalan“ rekeszekkel Október elsó hetének végen a Komáromi (Komárno) járásban bálom lalu zuldségfelvásárto telepén néztünk korul: Karván (Kravuny nad Oonapim). Ouuamocson i Moéa) és Izsán (lia), ahol az idei felvásárlási év gondjai és tapasztalatai felöl érdeklődtünk. Elsősorban arra voltunk kiváncsiak, hugy a kereslet és a kínálat mennyire szolgálta a kistermelők érdekeit, hogy év közben miként alakultak a felvásárlási árak, s hogy az idén szerzett tapasztalatokból kiindulva a jövő évi terv az ideihez viszonyítva miben változik. NAGYOBB GONDOK NÉLKÜL Talán így lehetne jellemezni a SZKSZ Karvai Alapszervezete 156 tagjának ez évi tevékenységét. A helyzetről Vicena Ildikóval, a helyi felvásárló telep vezetőjével folytatott beszélgetésünk alapján átfogó képet alkothattunk. Ezúttal csak a leglényegesebb tényekről kívánunk szólni. Megtudtuk, hogy az idén sok karalábé ment tönkre a termelők kertjeiben, viszont kifejezetten jó felvásárlási ára pótolta a veszteségeket. Az ár kezdetben 3,50, később pedig 2,40 korona volt. Néhány termelőnél többezer darab karalábé veszett kárba. Ugyanakkor a paprikatermelők nem elégedetlenkedtek, hiszen az Idény kezdetekor az első osztályú paprika kilójáért 28 koronát kaptak, s még most, október elején is 6 borona až értéke. Amíg nem kezdődött meg a paradicsom konzervgyári feldolgozása, vagyis az ipari paradicsom felvásárlása nagyobb tételekben, addig étkezési paradicsomot is vásároltak fel kisebb mennyiségben. Az idén a minőséggel voltak problémák, a bogyók jelentős része foltos volt. Látogatásunkkor az ipari paradicsomot 2,90-ért vásárolták fel. Annak ellenére, hogy a termelők rengeteg energiát fektettek a termesztésébe, az eredmény a vártnál jóval gyengébb volt. A karvai tapasztalatok alapján a paprika és a karalábé a múlt évben rosszabbul sikerült. Az említett két zöldségen kívül a kel és a korai karfiol is hasznot hozott. Az itteni homoktalaj (okhagyma és uborkatermesztésre nem alkalmas. Ezekkel a közelben Búcson (Búé) és izsán (iža) foglalkoznak. A korai zöldségek közül a fejes saláta és a karalábé fizetett jól. Évközben néhány esetben megtörtént, hogy a változékony időjárás hatására egyes zöldségfélék rövidebb idő alatt értek be, ami a felvásárlás szempontjából gondokat okozott. A szedésre érett zöldségnek semmiképpen sem tesz jót. ha tovább marad a földben, miáltal romlik a minősége. Gyümölcs az idén nagyon kevés volt. Tavaly például a vártnál sokkal több barack termett. Kényes gyümölcsről lévén szó, a szállítással nem lehetett várni, ezért három héten át mindennap folyt a felvásárlás. Most szerdán és vasárnap állnak a kistermelők rendelkezésére. A rekeszeket hétfőn és csütörtkön osztják ki, s péntek a fizetés napja. Elgondolkoztató, hogy nincs a faluban minden igényt kielégítő felvásárlőhely, így a rekeszek az év folyamán szabad ég alatt vannak állandóan. Szükség lenne egy megfelelő telep létesítésére, hiszen a lakosság jóvoltából áru van bőven. Néhány év leforgása alatt évi felvásárlási tervüket 900 ezerről két és fél millió koronára növelték. Az Idei tervet négy százalékkal teljesítik tül, melyben nem kis része van Gulyás Lászlónak, a szervezet elnökének is. Összesen 120 tonna karalábét, 115 tonna paprikát, 1,8 tonna fejes salátát vásároltak fel. Meglepően kevés volt a karfiol, amely Iránt nem volt kereslet. így előreláthatólag jövőre még kevesebt>et termelnek majd a tagok. KARFIOLKERTEK ... Dunamocsqn —, ahol közel 350 tagú alapszervezet működik — Simsik Katalint kérdeztük meg, aki Nagy Ilonával és Jókai Saroltával közösen végzi a felvásárlást, vannak-e nehézségeik, s ha Igen, milyenek. A rekeszek tartalmából könnyű volt megítélni, hogy karfiolkampány van. Kérésünkre elmondta, hogy jelenleg a hét minden napján a kistermelők rendelkezésére állnak. A helyzet szeptember végefeló volt súlyos, mivel a meleg hatására egyszerre túl sok karfiol ért be, ennyit képtelenek voltak felvásárolni. Bizony bosszankodtak azok, akik többezer darabot ültettek ki, s már úgy festett a dolog, hogy annak felét sem tudják eladni. Ám amikor szeptember végén, október elején hűvösebbre fordult az időjárás, a karfiol érése lelassult, így a szállítók Is lépést tudtak tartani. A későbbiekben a fólia alatt termesztett paradicsomról is szó esett, ami kezdetben tíz koronáért kelt el. A szabadföldben termesztett paradicsomból volt elég. A termelők megelégedésére a korai zöldségfélék is jól sikerültek. Az árak is kedvezően alakultak. Ennek szemléltetésére hadd említsünk meg egy példát. Tavaly a karalábé darabjáért egy koronát, az idén viszont 2,40-et kaptak a termelők. Kedvezőnek számít a paprika hatkoronás felvásárlási ára is, a karfiol azonban a tavalyi 4,80-nal szemben az Idén csak 3,20-ért kelt el. Az évi tervüket telfesítnl tudják, amely a tavalyihoz viszonyítva egymillió koronával több (6 millió korona). A terv teljesítésében legnagyobb szerepe a paprikának van, amelynek felvásárlása gyakorlatilag már májustól folyik zökkenőmentesen. Az idei jó eredményeken felbuzdulva jövőre fél millió koronával nagyobb tervet szeretnének teljesíteni. MEDDIG TART A VÁLLALKOZÁSI KEDV?... Következő állomásunk Izsa volt, ahol Bogár János, a SZKSZ 270 tagú helyi alapszervezetének elnöke tájékoztatott bennünket. Ennek alapján elmondhatjuk, hogy a tagok itt is főleg karalábé, fejes saláta, paprika, paradicsom és karfiol termesztésével foglalkoztak. Tavasztól őszig a szervezet tagjai az elvárásoknak megfelelően állították össze az árut, hogy a minőség miatt ne rövidítsék meg őket. Ennek ellenére sokszor az volt a termelők véleménye, hogy az árujukért kapott összeg nincs arányban a befektetett munkával. Véleményünk szerint a felvásárolt áru elszállítását Illetően Is nagyobb rugalmasságra lenne szükség. A karfiol Izsán is csalódást okozott, mivel a megtermelt mennyiségnek közel 70 százaléka tönkrement. A túltermelésből csak káruk származott. Nem lenne szabad a hazai termelőket mellőzni, s helyette külföldről hozni be zöldséget, ez esetben karfiolt, miközben a kistermelők kertjében többezer rothad meg. Sajnos tavasszal a paradicsommal kapcsolatban is ez volt a helyzet. Fájó az Is, hogy a paprikát és a paradicsomot a konzervgyárak alacsony áron vásárolták fel. Mindezek' után teljes joggal kételkednek a termelők, megéri-e a zöldséggel vesződni?! Az izslalak szerint az árpolitikán Is javítani kellene, hogy ne mindig a termelők legyenek megkárosítva. Meg kellene végre szüntetni az árkülönbözetet a Jednota és a Zelenina felvásárlási árat között. Magától értetődő, hogy mindenki oda viszi a zöldségét értékesíteni, ahol többet kap érte, s ezen csak a szervezet veszít. Az említett nehézségek ellenére az izslaiak Is teljesítik évi tervüket. MACSICZA SÁNDOR Részlet egy dunaraocsi kertből A szerző felvételei Kert eszet 1987, október 30 Norbertét már jól ismerik a papagájai A kapun belépve elég volt egy futó körbepillantás, hogy meggyőződjem róla: itt olyan emberek laknak, akik szeretik az állatokat. Kis szürke cirmos cica hempergott játékosan az udvar füvén; közeledtemre esze ágában sem volt menekülni, ellenkezőleg: a szemel szinte hívogattak. Odaléptem hozzá; rögtön hízelgőén a lábamhoz törleszkedett, és szemlátomást várta, amiben nap mint nap bizonyára bőven van része: a simogatést. Odébb, bódéja előtt borzas házőrző heverészett lustán; a szeme sarkából figyelt ugyan, de valahogy úgy, mint a gaz-Madariffizőben az Armai-portáR dlt, vagy legalábbis egy gyakorta idelátogató vendéget szokás. Mindenesetre, biztos ami biztos alapon, egyelőre óvatos ívben elkerültem, és bekopogtam Ármai Nándor szép, emeletes házának bejáratán. Az igazság az, hogy nem is anynyira hozzá, mint inkább a fiához jöttem: a tizennégy éves Norbert ugyanis arról ismert Fürön (Rúbaň), hogy szenvedélyes állatbarát: tollas, prémes, két- vagy négylábú, doromboló, csaholó vagy csivitelő állatot egyaránt szeret, első számú kedvencei azonban mégis — a madarak. S tudott róla az Is — tulajdonképpen ez volt jövetelem oka —, hogy olyan díszmadártenyészete van, amelyhez hasonló nincs a községben. Tény, hogy már az alatt a néhány másodperc alatt volt mit nézelődnöm, amíg kopogásomra kinyílt az ajtó: oldalt. a közvetlen közelemben ugyanis, tarkábbnál tarkább tollú madarak tucatjai csiviteltek-csicserésztek egy sűrű drótkerítésből kialakított, embermagasságú ketrecben. Legszívesebben rögtön elővettem volna a fényképezőgépem, annál Is Inkább, mivel lejjebb pillantva egy méltóságteljesen sétálgató pávapárt is észrevettem, de aztán mégis úgy döntöttem, hogy betartom az eltervezett sorrendet. így aztán néhány perc múlva már bent a szobában, egy pohár üdítő mellett faggattam apát s fiát: hogyan is állt össze ez a gyűjtemény, s egyáltalán: ml a nevük tulajdonképpen ezeknek a cifra madaraknak, amelyeket én legfeljebb a színük meg a nagyságuk szerint tudnék osztályozni? — Már egészen kicsi koromtól szerettem volna, ha madaraim lennének — kezdi Norbert, szemmel láthatóan kissé megilletődütten a neklirányzott mikrofontól. Biztatásomra felenged, és sokkal oldottabban folytatja: — Addig nyaggattam az aput, amíg végül is vásárolt nekem néhány törpepapagájt Érsekújvárban (Nové Zámky). Nagyon megszerettük őket a három évvel Idősebb bátyámmal, és hamarosan elhatároztuk, hogy kibövítjük a gyűjteményt. Cserék és újabb vásárlások útján néhány rosetlához jutottunk; ezek már jóval nagyobbak, mint a hullámos papagájok. Igv lett egyre több belőlük; tavaly például 46 darab volt, hullámos, rosella és corella fajok... — Megilletődöttségnek ekkor már nyoma sincs a hangjában; érződik, olyasmiről beszél, amit nagyon szeret csinálni, és amire kétségtelenül büszke is egy kicsit. — Lehet, hogy rossz a szem - mértékem, de én ennyire azért nem becsültem a papagájaid számát. Láttam viszont egy szép pávapárt, amelyről még nem beszéltél... — Nincs is már annyi papagáj, mert az idén sokat eladtunk; éppen azért, mert más madarakat is szerettem volna. Vettünk is egy pár aranyfácánt, de azért mégiscsak egy szép pávapárra vágytam a legjobban. Ezt Is megkaptam — pillant hálásan az apjára. — Most ők a „gyűjteményem“ díszei ... — Azt hiszem — fordulok én is az apa felé —, arról sem ártana néhány szót ejteni, hogy „mennyiben is van“ tulajdonképpen ez az állomány? Nem nagyon értek hozzá, de tudom, hogy az egzotikus madarak általában nem olcsók, s a páva különösen nem lehet az. Viszont hallottam itt cseréről, eladásról is. Egy szó mint száz: egy kicsit bevételi forrás is talán ez a madárnevelés, vagy tisztán csak kedvtelés? — Az, hogy hébe-hóba eladunk egy-egyet, mindennek nevezhető, csak komoly bevételnek nem — válaszol Ármai Nándor. — Tulajdonképpen nem is annyira eladtuk, mint inkább elajándékoztuk eddig a madarainkat: rokonoknak, ismerősöknek, a fiaim barátainak. Hogy ebből hasznot húzzunk, az eszünkbe sem jutott, mert nem ezért csináljuk. Hanem egyszerűen azért, mert a fiaimnak — most már inkább csak a kisebbiknek, a nagyobbik már „legénykedik“ — ez a legnagyobb kedvtelése Ezért nem sajnáltam rá a pénzt. S hogy mennyibe jött? Pontosan kiszámítani nem lehet de azt hiszem, nem is fontos. Mindenesetre a hullámos papagáj darabja 50. a corelláé 100—120, a roselláé pedig 300 körül van a madárkereskedésekben. A pávák persze drágábbak voltak: a |érce hatszázba. a kakas kereken ezert>e került. De mégegyszer mondom.: ha elnézem a srácot, amint mindenről megfeledkezve körülöttük buzgólkodik, eszembe se jut, hogy ennyibe vagy amanynyiba kerültek. — Akkor most már megnézhetnénk őket közelebbről. .. — Semmi akadálya, bár az az igazság, hogy nem a legjobbkor jöttél — mondja az apa. (A tegezés nem az udvariatlanságból ered: földiek vagyunk, s a korkülönbség is mindössze három-négy év.) Kérdő tekintetemre gyorsan hozzáteszi: — No nehogy félreértsd: arról van sző, hogy a pávakakas nemrég dobta le a farkát. Egy nyaláb gyönyörű, díszes, méternél is tiossza bb tollat! — matat egy oldalsó asztalon álló vázára, amelyben virágként ékeskednek a valóban csodaszép díszítésű pávatoliak. Norbert közben már kinyitotta a ketrec ajtaját, előcsalogatta rejtekhelyéről az aranyfácán-párt is, így hiánytalanul együtt volt a szó szoros értelmében díszes társaság. A pávakakas szemlátomást szomorkodott. ugyan, hogy időlegesen nélkülözni kénytelen legfőbb ékességét, de párja, szorosan a nyomában járva, mintha vigasztalta volna: ne búsulj, kinő az még! Némi riadalmat keltettem, amint benyomultam a ketrecbe és villogtatni kezdtem a fényképezőgéppel: a papagájok dühösen rikácsoltak rám bódéjuk illőkéiről, s még a pávapár is ijedten a sarokba húzódott, feladva eddigi méltóságát. Nem háborgattam hát soká: Norbert a ketrecben maradt, mivel éppen eljött az etetés ideje, én pedig elköszöntem. Kézfogás után a házgfazda „.Várj még egy pillanatra!“ felkiáltással befutott a házba. Kisvártatva visszajött, és három szál gyönyörű pávatollal távoztam az &rmai-portáról. • VASS GYULA A pávapár; a sarokban az aranyfácán-jérce (A szerző felvételei)
