Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-31 / 43. szám
1987. október 30. SZABAD FÖLDMŰVES. 7 Moszkvában ezekben a napokban már a melegebb kabátok tárják — hideg van. Az „usánkák“ ugyan még nem kerültek elő, de a kesztyű, a sál Igencsak hasznos kiegészítője a helybeliek és a vendégek ruhatárának. Ez azonban csak aprócskát változtatott a nagyváros képén — a csípős hideg ellenére mindenütt nagy a forgalom. Érkezésünk után nyomban elindultunk, hogy a hagyományos buszprogramokat kiegészítsük egy kiadós sétával, megnézni, mi változott az utóbbi Időben, amióta nem jártunk Itt. Újdonságokat lelni persze nem nehéz a szovjet fővárosban, mert változatlanul nagy az építkezések üteme. De míg korábban (értve ezalatt az utóbbi tíz évet) főként a város peremkerületeiben dolgoztak nagyobb ütemben az építők, s emeltek új városrészeket, lakónegyedeket, most a belvárosban is szép számmal láthatók daruk, állványok; itt is gyorsabb ütemben folynak az épületrekonstrukciók. Már a Vörös tér szomszédságában is szembetűnik két régi nagyszálló, a Metropol és a Bukarest felújítása; mindkettőnek szinte csak a falai maradtak meg. Az eredeti tervek alapján készül a felújítás, természetesen a mai igényekhez szabott komforttal. Jól is jön majd ez a néhány belvárosi hotel, mert az utóbbi időben jobbára csalt az új városrészekben épültek szállodák. De térjünk vissza az építkezésekhez. Egy nagyon szép új térrel gazdagodott Moszkva az utóbbi időben. Bár az Oktyabrszkaja a Kerti körút (a Szadovaja) régi, nagy forgalmú tere, most teljesen más arcát mutatja. Szinte minden épülete új, modern. Nyilván egyetlen tervezőcsoport készítette a beépítés valamennyi tervét, mert olyan szép együttest alkot, amelyet megéri felvenni az új látnivalók listájára. A változatos színű és magasságú épületek közül az első sor láttatni hagyja a mögötte levő magasabb házakaí. Itt is uralkodó a fém és a beton, de az embernek egy pillanatra sem jut eszébe a házgyári épületek szürke egyformasága A tértől nem messze, a Lenin sugárút elején a Szovjet Tudományos Akadémia új épületei emelkednek. Piros színekkel, íves árkádjaikkal ugyancsak üde színfoltokat jelentenek a húsz-harminc évvel ezelőtti típusházak mellett. Érdemes lesz megjegyezni a Kadasovszkaja nevet is. Ez ma többnyire csak azok számára mond valamit, akik gyalogosan igyekeznek a Tretyakov képtárba, mert útjuk keresztezi a Kadasovszkaja rakpartot. Most egyemeletes, apró házacskák sora húzódik itt meg, viszont kitűnő helyen, hiszen az útról a Moszkva folyón át a Kremlre lehet látni. Már bontják a régi, már igencsak leromlott állapotú épületeket, s helyükön repre-. zentatív, új központi városrész épül. A Kadasovszkaja már a kilencvenes évek, az ezredforduló szovjet építészetét fogja megjeleníteni. Két akció kelt manapság különösen nagy érdeklődést Moszkvában, jeleiket az utcán sétáló vendég is sokfelé láthatja. Az egyik, az „édes hadművelet“ a gyümölcsfronton zajlik. a másik az alkoholellenes kampány. Közismert volt a szovjet fővárosban, hogy a gyümölcs mindig drága, s a minősége sem legjobb, holott a Szovjetunió számos vidékén kiváló minőségű gyümölcs terem. Az állami boltok és a szabadpiacok mellé újabb elárusítőhelyeket jelöltek ki a hét végére, mégpedig nagyon egyszerű módon. Megállási engedélyt adtak olyan kolhoz kamionoknak amelyek gyümölcsöt hoznak a fővárosba El-A Kreml — a minisztertanács épülete és a Szpasszkij-torony sősorban a nagyobb lakónegyedek forgalmasabb utcáin, terein jelentek meg a járművek, úgyszólván a lakásokba hozva a friss árut.' Érkezésükkor gyorsan előkerülnek az egyszerű árusítóasztalok, s indulhat is a vásár. Az ár nemritkán mindössze harmada, negyede a szabadpiacon látottaknak, mivel kiiktatják a felvásárlás, raktározás, elosztás és a kiskereskedelem lépcsőit is. Szőlőt, almát, dinynyét, paradicsomot egyaránt láttunk e „kamionos boltokban“ — s a minőség mindenütt jó volt, látszott, hogy friss áruról van szó. Hamar gyarapodtak a sorok mindenütt, nagy volt az érdeklődés, de — minthogy egy kamionnal többnyire csak egyféle áru érkezett — nagyon gyors volt a kiszolgálás is. A vásárlók dicsekedtek, hogy népszerűek lettek a kamionos boltok. Bár nyilván nem lehet egész évben így szervezni az ellátást, de legalább a szezonban a vásárlók zsebében hagyták a lánckereskedelem által korábban lefölözött összeg nagy részét. Mellesleg a piacon Is csökkentek egy kicsit az árak, szintén az „édes hadművelet“ eredményeként. Az alkoholellenes kampány keményen indult, mondván, ha kiskapu van, az többnyire hamar szélesre nyílik ... A rendelkezések az eladásra általánosságban vonatkoznak, így a külföldieket is érintik. Napközben tehát sem a boltban, sem a vendéglátó üzemekben nem árusítanak szeszes ital. Számos üzletből egyszerűen kivonták, másutt külön részlegeken tartják, amelyek csak öt óra után nyitnak. Az első látható eredmény: sokan egyszerűen nem is vállalják a tortúrát, mert szeszhez — különösen vodkához — jutni hosszú, kellemetlen sorbanállást jelent. A sör, a bor vagy a pezsgő még elérhetőbb, bár a- boltokban ezek beszerzése is jókora sorbanállással jár. A vendéglőkben vacsorához természetesen megfelelő választékból rendelhet a szórakozni vágyó — tehát nem egy élvezeti cikk kiiktatásáról van szó. A fogyasztást azonban (főleg munkaidőben) vissza akarják szorítani. Amit a külföldi vendég aránylag rövid idő alatt érzékelhet, nyilván csak felszínes tapasztalat. Mindenesetre utcán, közlekedési eszközön ittas embert látni szinte nem lehet (az ittas állapotban elkövetett rendzavarásért ugyancsak szigorú büntetés jár). Az illetékeseknek persze nincsenek illúzióik: ennek az akciónak is egyaránt vannak eredményei és hátrányai. Nemcsak kisüstivel, veszélyes ipari szesszel kell számolni, hanem azzal is, hogy ráérő emberek naponta sorban állnak vodkáért, s aztán a házi „bögrecsárdában“ busás haszonnal kimérik. Hosszabb időre kell tehát berendezkedni, felvilágosítással, meggyőzéssel is. Ami viszont nyilvánvaló: az üdítőitalok választéka megnőtt, s azokból a nap bármely szakában a boltokban bőven van, az utcai automatákból is éjjel-nappal rendkívül olcsón vásárolhatók. Aki tehát csak szomját akarja oltani — nem panaszkodik... ILLÉS BERTALAN (Folytatjuk) GÉCZY JENŐ 4 versei: A bűvész Ha egy hosszú létrám lenne, a csillagoknak támasztanám és fokról fokra kapaszkodnék. A legfelsőről már csak egy lépés, egy karnyújtásnyi lenne a Hold, mint a bűvész köntösén a folt. És megérinteném. Vagy ez is a mutatvány egy része, melyben eltűnik minden? A bűvész mosolyogva meghajol és tapsol a becsapott nagyérdemű. Tapsolunk, mintha értenénk. Ha egy olyan hosszú létrám lenne, az enyém lenne a Hold. És bűvész lennék — í— nem pedig holdkóros. Szitkozódás Miért csak most szóltok? Miért hallgattatok? Hagytatok mindent. Érjen utol az átok! Miért most és miért nem akkor? Már késő! Fulladozom a sárban, mocsokban. Szétmos az eső. A hülye csak sző, de mögötte mi van? Ha magadra Ismersz: jő, még időben van. Attól féltetek, és féltek, már tudom, Attól féltek, hogy én is gondolkodom... * Kisudvarnoknn (Maié Dvorníky) élő, 29 éves nevelő; az egyik bratislavai szakközépiskolában dolgozik. Versírással alkalmanként foglalkozik. fiz agyag szerelmese A szovjet népgazdaság eredményei állandó kiállításának egy része (Bogoly János felvételei] 'A műhelyből a nyitott ajtón keresztül kihallatszik az udvarra a villany meghajtású fazekaskorong monoton zúgása. A helyiségbe lépve egy föléje görnyedő alakra esik a pillantásunk. Az ujjak érintésére kecses váza kel életre a szemünk láttára a formátlan agyag dar abból. Amíg a mü készül, addig a koronggal szemben álló asztal mellé telepszünk, s árgus szemmel figyeljük az ifjú mester munkáját. Deménden (Demondice/ járunk, egy ősi mesterség, a fazekasság egyetlen helyt művelőjénél, Cerba Zsuzsánál. Pillanatokon belül készen áll a nagy mü, majd a szárítás lassú folyamata következik. A műhely minden csücskében kisebb-nagyobb váza, tányér, gyertyatartó, köcsög vagy faltdísz látható. Némelyiken az első próbálkozások nyomat is felfedezhetők. Zsuzsa elnéző mosollyal veszi tudomásul, hogy minden tárgyat megcsodálunk, hogy megkérdezzük miként készültek, s hogy néhányat kézbe is veszünk. Kíváncsiak voltunk arra, vajon mi volt számára a döntő, amiért fazekasságra adta a fejét. Erről szerényen a következőképpen nyilatkozik: — Bizonyára maguk is megfigyelték már, hogy amikor valakinek életében először kerül agyag a kezébe, az azt ösztönösen gyúrni, nyomkodni, ütögetni kezdi, majd golyót vagy apró hurkát gyúr belőle. Š ha éppenségel azt is megmutatják neki — mint nekem is —, hogyan kell egymás mellé illeszteni az agyagdarabokat, akkor azzal már rendelkezésére is áll az „összes“ elképzelhető technológia, amit szabadkézi eljárásokban felhasználnak. Valahogy így történt mondja az ifjú mester kedvesen mosolyogva, miközben agyagos kezét a vízcsap alatt tisztára mossa. — Innen már csak egy lépés vezetett a koronghoz. Amikor egyértelművé vált, hogy a vonzalmon kívül kézügyességem ts van, akkor a szüleim biztatására beiratkoztam a Modrai Iparművészeti Szakközépiskola kerámia szakára, jelenleg a helyi nemzeti bizottság engedélyével a kötelező szakmai gyakorlat második évét töltöm odahaza. Ehhez a család is Óriási segítséget nyújt. Hiszen gyakorlatilag más dolgom sincs, mint alkotni. Műhelyt rendeztek be számomra, sőt a kemencét is az édesapám készítette. A későbbiekben az egyik legnehezebb munkára, az agyag beszerzésére terelődik a szó. — Az agyagot Pukanecből szerezzük be. Természetesen a bátyám is segít bányászni, mivel ahhoz komoly fizikai erőre van szükség. Talán kevesen tudják, hogy az agyag színe miként változik különböző halmazállapotokban. Nyers állapotban például mustárszínü. a nedves szürkészöld. a száraz sötétbarna, a kiégetett pedtg terrakotta vörös. Persze ez eléqqé változó, ugyanis lehetetlen előre megállapítani az agyag színéből, hogy az égetés után milyen színű lesz. Ezenkívül szó esett még az agyaglelőhelyek kereséséről, a mintavételről, valamint az anyagban előforduló szenm/ezőanyagokról, mint például kalcit, qipsz., pirít, melyek kimutatása különféle eljárásokkal történik. A nyakát kell még egy kicsit megnyújtani... * r-Egyebek közt tudomást szereztünk arról is, hogy a tiszta agyag képlékenységét és alakithatóságát a timföld, a kovasav és a víz kölcsönzi. Vajon mit történik a kibányászott agyaggal addig, amíg feldolgozásra nem kerül? Először is képlékennyé gyúrják, majd egy évig állni hagyják. Utána ledarálják, miközben kiszűrik belőle a piszkot, A tiszta A kemence gyomra A szerző felvételei agyagot rongyba csomagolják, s gipszlapra helyezik, hogy a felesleges víz klszívódjék belőle. Egy idő után az agyagból újabb darálással kinyomják a levegőbuborékokat. Az így nyert hurkavastagságú agyagfonalat vizes rongyba és igelitbe csavarják, majd használat előtt újra átdarálják, hogy egyformán nedves legyen mindenütt. Lám, nem is olyan egyszerű az agyag feldolgozásra való elkészítése. Mindaz, ami ezután történik vele, már sokkal egyszerűbb, s egyben látványosabb Is. Mindezt hadd mondja el a szakember: — A korong közepén kis bemélyedés figyelhető meg, amely megakadályozza, hogy az agyag forgatás közben elmozduljon. Az elkészült formát acéldróttal elválasztom a korongtól. Következik a szárítás. Előbb természetes úton, amely a levegő nedvességtartalmától függően két-három napig is eltart. A villanykemencében az első égetés 900 Celslus-fokon történik, s mintegy négy-öt óráig tart. Előfordulhat azonban, hogy az agyag a levegő túl magas nedvességtartalma miatt rendkívül lassan szárad, ilyenkor előégetésre kerül sor. ■Égetés után a kemence egy teljes napig hűl. Ezzel elérkeztünk a cserépkészítés számomra legkellemesebb részéhez, a díszítéshez. Átalában saját magam által kigondolt díszítőelemeket használok, de egy részüket a. népi fazekasság ornamentikájából vettem át. A már díszes edényt mázba mártom, majd egy napi természetes szárítás után 980 C-fokon újra kiégetem. A magas hőfokon a máz kissé megolvad, s ezáltalt a tárgy felülete csillogóbb lesz. Kivételes szerencsében van részünk, ugyanis bekukkanthatunk az első égetés után hűlő kemencébe, Különös látvány tárul elénk. Nekünk, avatatlanoknak, nem mindennapi élmény a formák ily gazdagságával és sokaságával egy helyen találkozni. Mint kiderül, csaknem az összes hűlő tárgyat a közeljövőben ítélt majd meg a Népi Iparművészeti Szövetkezet lÜLUVj bíráló bizottsága, melynek remélhetőleg nagyobb megrendelés lesz az eredménye. Kisebb megrendelésre már Mohiba (Mochovce j, Prievidzára és Bojnicére is készített cserepeket. Zsuzsa szerint nem könnyű ez a mesterség. Az iskolában szerzett ismereteket a gyakorlatban egészíti ki, A festés, a díszítés és tányérkészités mesterségét pukanecei mesterektől sajátította el. Kezdetben gyakrabban megtörtént, hogy az égetéstől a máz megrepedezett. Ilyenkor Peter Sekula lévai (Levicej fazekas ismerőse látta el tanácsokkal, s teszi ezt a mai napig. Az agyagformálás fortélyait Július Porkoláb volt tanárától tanulta. Próbál minél fogékonyabban reagálni a külvilágra, hogy az így szerzett tapasztalatait maximálisan kamtatoztathassa. — Kétségtelen, hogy rengeteget kell még tanulnom — vallja be őszintén viszont örömmel, járadsáqot nem: ismerve tanulok, alkotok, bármiről is kell cserébe lemondanom.Kérdésünkre, hogy a fazekasságban mi ad számára legtöbb örömöt, ezt válaszolta: — A legboldogabb pillanat mindig az, amikor égetés után kinyitom a kemencét, s egyszer csak ott állok előtte megbabonázva, meqhatottan, mert azok mégiscsak belőlem teremtődtek, MACSICZA SÁNDOR ■4 / \ 4 N
