Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-10-31 / 43. szám

1987. október 30. SZABAD FÖLDMŰVES 5 TÖREDÉKEK Az alma mindig téma. Ha sok van belőle, akkor Is, ha kevés — szintén, sőt olyankor Is, ha az egészséges táplálko­zás kerül szóba. Az orvosok a téli vitamlnforrás gerincének nevezik ezt a közkedvelt gyü­mölcsöt, amelynek fogyasztását mindenkinek ajánlják. Am a statisztikai adatokból kitűnik, hogy hazánk állampolgárai nem becsülik úgy az almát, ahogyan azt kellene: az euró­pai átlaghoz viszonyítva való­ban kevés almát fogyasztunk. Annak érdekében viszont, hogy legyen elegendő ebből a vita­­mlndűs gyümölcsből, rengete­gen nagyon sokat fáradoznak. A múlt héten éppen egy olyan gyümölcsösben fártunk, ahol nagyban folyt az almaszüret. Most hadd mutassuk be azo­kat, akik szintén sokat tesznek a fő almatermésért. A Slovenské Pnle-i Állami Gazdaság királvrévi (Kráľov Brod) részlegének gyümölcsö­sében több vállalat és üzem dolgozói megfordultak néhány hét lefolyása alatt, mivel az idei almatermést a gazdaság munkacsoportja nem tudta vol­na segítségnyújtás nélkül be­takarítani. Czinege Józseffel, a gyümölcsészet vezetőjével egy mozgalmas nap délutánján ta­lálkoztunk. — Épen most mentek el a járási mezőgazdasági igazgató­ság dolgozói, akik szocialista vállalás keretén belül segítet­tek nekünk a termésbetakarftá­­si munkálatokban. Ezt az al­kalmat hadd használjam ki ar­ra, hogy mind ennek a cso­portnak, mind pedig a többiek­nek is köszönetét mondjak a segítségért, ugyanis az ő jó munkájuk nélkül bizony gond­jaink lettek volna Mivel az ál­landó dolgozóink száma mind­össze öt. így számunkra nagy segítséget jelent, ha minden­nap egy egy huszonöt, har­minctagú csoport támogatja munkánkat. ■ Köztudott, hogy az idén almából sehol sem születtek rekordtermések, hiszen az idő­járás az almának sem kedve­zett. Am amikor a gazdaság főagronómusától érdeklődtem az almatermés iránt, nem pa­naszkodott •.. — Valóban, ez az év nem kedvezett az almatermésnek, de ügy látszik, bogy ml képe­sek voltunk „kivédeni“ az idő­járás támadásait, vagyis a nö­vényvédelmet kellőképpen si­került biztosítanunk... ■ Ez csak a „sikerült vagy nem sikerült“ kérdése? — Nem, de a gyümö'csészetl szakemberek jól tudják, hogy elég néhány napot késni a ke­­mlzáciővai, és befellegzett a jő termésnek. Mi. szerencsére, mindig Időben végeztük el a fák permetezését. így arány­lag szép terméseredményekkel Czinege József, a gyümölcsészeti részleg vezetője elégedett a terméssel dicsekedhetünk. Gazdaságunk­ban 21 hektáron termesztünk őszibarackot, hat hektáron pedig almát. Az utóbbiból az előzetes számítások szerint 36 tonnás termést érünk el egy hektárról. Persze, voltak évek, amikor az említett eredményt alaposan túlléptük. De az idei eredmény is mindenképpen jó­nak mondható. ■ Amint a ládákban levő termés elárulja, Golden Deli cious, Jonathan és Starking fajták termesztésével foglal­koznak. Nem kell ahhoz szak­embernek lenni, hogy valaki megállapítsa: a Jonathan alma­fajtát megvédeni a kártevők ellen — nem tartozik a könnyű feladatok közé. — Az idén nagyon szép lett a Jonathan-termés. jól ismer­jük a védekezés módját, ezzel a korábbi években sem voltak különösebb problémáink. A gondot — ezzel kapcsolatban — más jelenti. Aránylag ne­héz beszerezni jó minőségű nö­vényvédő szereket. Persze, sok­sok futkosás árán azért még­is biztosítjuk a szükséges sze­reket, így a Rudi sem marad munka nélkül... ■ Rudi — vagyis Balogh Ru­dolf traktoros — már vagy húsz éve alkalmazottja a ker­tészetnek. Bizony sok-sok vegy­szert „szippantott be“, annak érdekében, hogy gazdag le­gyen a termés. Tőle a munka­­védelmi intézkedések milyensé­ge felől érdeklődtem. — A lehetőséghez mérten betartjuk a munkavédelmi In­tézkedéseket: hat óránál to­vább nem folytathatom a gépi permetezést, erre szigorúan ügyelünk, s szigorúan kötelező a munkavédelmi eszközök használata. Máskülönben nem könnyű munkakör az enyém, de nagyon jó kollektíva a miénk, ezért is tartottam ki itt ennyi Ideig ... Ha már az itt tevékenykedő kollektíváról beszélünk, nem | hagyhatjuk említés nélkül j Nagy Dezső nevét. Harminc j éve alkalmazottja a gazdaság kertészetének, kezdetben mint munkás, majd a részleg veze­tőleként dolgozott itt nyugdí­jaztatásáig. Persze, ma эет hűtlen szeretett „almásához“, idényben szívesen tér vissza. — Habár nem tanultam a szakmát, az évek, a gyakorlat, a szakirodalom állandó böngé­szése olyan tudással áldott meg, melyet mindig szívesen adtam át másoknak is. Például a metszés... Ettől függ egy fa sorsa. Igen, a fának Is van sorsa, amely az ember kezében van. Ha ezt jól irányítjuk, ak­kor a gondoskodásért méltó jutalmat kapunk. Éppen ezért ügyeltem mindig arra, hogy té­len az idénymunkásokat Is megtanítsam a metszés tudo­mányára. A gyümölcsészetben a konté­neres betakarítást alkalmaz­zák, azért, mert az alma nagy részét szerződéses alapon a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Agrofrlgor közös -mezőgazdasá­gi vállalat vásárolja -meg. Balogh Ilona, Hubk-o Ottilia, Kubicsek Júlia, Láczkó Anna, Anderko Mária. Igen. Lehet hőség, eshet az eső, vagy tom­bolhat a tél, ez a kis asszony­csapat mindig munkába áll. A csoport tagjai elmondták, hogy itt valóban csak azok -marad­nak meg, akik szívügyüknek tekintik ezt a beosztást. KALITA GÁBOR JUDr. Nagy Ferenc. Magas, atlétatermetű férfi. Tekiritete és minden mozdulata, vonása derűt sugároz. Könnyen si­mára borotválható arcával, a tökéletes megbékélést sejtető nyugalmával ezerszer inkább kelti a világgal elégedett sike­res jogász benyomását, mint olyan férfiét, aki egy mostoha természeti adottságok között gazdálkodó egységes földmű­ves-szövetkezet elnökeként ké­rést kenyerét. Pedig nem egy elnök a sok közül, hanem a szó igazi értelmében ELNÖK — így, csupa nagybetűvel —, és ezt nemcsak a 25 év igazolja, amelyet a Perbetei (Pribetaj Efsz élén eltöltött. — Sok figyelő szem, segítő kéz, előrelendítő szándék kí­sér bennünket, amíg embernyi emberek leszünk, szülők, neve­lők, tanárok fáradoznak önzet­lenül, hogy megtaláljuk helyün­ket a társadalomban, a világ­ban. Olyan nehéz is kimutat­ni, ki és mi adta az első lö­kést ahhoz az elhatározáshoz, hogy mire adjuk a fejünket, milyen pályát válasszunk — mondja elgon­dolkozva, maid az éveket „vallatóra“ fogva hozzáfűzi: — Fámádon (Farnál születtem. Édesapám kiske­reskedő volt, a me­zőgazdaság iránti szeretetet nagy­apám „oltotta“ bei­­lém. A náluk tötött napok számomra ügy kezdődtek mint akármelyik sze­gényparaszti ré­tegbe tartozó gye­rek élete. Rendsze­res napi teendőm volt, hogy takar­mányrépát ástam ki a veremből, dér csípte sütőtököt hasogattam fel, abrakot készítet­tem, vízért mentem a kútra, és mikorra elkészült a reggeli, rendszerint összegémberedett tagokkal kerültem be a félho­mályos konyhába, ahol sült krumplit, kenyeret—szalonnát vagy rántottát ettünk. Mindezek az elfoglaltságok automatikusan hívták elő be­lőlem a megfelelő érzéseket és gondolatokat. Szükségszerűen földművesnek éreztem és tud­tam magam, s kitöltötte ben­sőmet a nagyapáméval azonos gondolatsor, hogy tudniillik rosszul vermeltük el a répát, mert megfagyott a teteje, vagy éppen fordítva: rothadni kezd a verem közepe: hogy az elő­­hasi üsző nem eszik rendszere­sen szálat“, tehát valami ba­ja van, és aggódni kell, hogy esetleg elvetél. Befolyásolta gondolataimt, ha túlontúl „lágy“ volt az idő, vagy túlon­túl kemény, mert ennek meg­felelően kellett raktározni, új­­raraktározni a takarmányfélé­ket, az emberi élelmet, és így tovább. A vonatszerelvényen utazók­kal egyenlőnek éreztem ma­gam, ezért elhatároztam, hogy együtt kell leszállnunk erről a vakvágányra tévedt képzelet­beli szerelvényről. Mint a kö­zös elnöke olyan emberré akar­tam válni, mint létező és el­képzelt eszményképeim, akik az enyémhez hasonló mélység­ből indulva átverekedték ma­gukat valamennyi fölöttünk fe­szülő közegen, hogy a társa­dalmi és gazdasági élet magas­latára érkezzenek. Számomra világos volt a megtett út íve szőlőt ma már nem ötven, ha­nem húsz évre tervezik. Számí­tásaik szerint tíz év szükséges ahhoz, hogy a telepítéssel járó költségek megtérüljenek, a másik tíz év viszont már aktí­van kell, hogy hozzájáruljon a jövedelemképzéshez. Évente 650 tonna marhahúst s ugyanannyi sertéshúst érté­kesítenek. A tehénállományt két évvel ezelőtt gümőkór kö­vetkeztében fel kellett számol­niuk, felújítása jelenleg fo­lyamatban van. Ez utóbbi kié­„Viszi a ködöt az idő és elvitathatatlan volt az egyéni tett nagysága. Méterről méter­re nézhettem haladásunkat, mert volt mihez képest halad­nunk. Az a pont, ahonnan el­indultunk, az nem mozdult, az lent maradt. Így haladtam én, nem azért, hogy távol kerüljek „enyéim­től“, a közöstől, hanem azért, Nagy Dezső, a kertészet volt ve­zetője még ma is szívesen átadja ta­pasztalatait (A szerző felvételei) Nagy Ferne a Lévai (Levi­ce ) Mezőgazdasági Szakközép­­iskola elvégzése után, agronó­­muskéni a Hurbanovöi Gép- és Traktorállomásra került, majd gazdaságvezetőként négy évet töltött a Gyulamajori (Dulov Dvor) Állami Gazdaságban. A jogi diplomát távúton szerezte meg. Elnökként 1962-ben ke­rült a perbetet szövetkezet élé­re. — Huszonöt évvel ezelőtt a szövetkezet évi bevétele 9 mil­lió 500 ezer korom, az egy dolgozóra eső évi átlagkereset pedig 3500 korona volt. Egy einsteini példa analógiájával szemléltetve úgy éreztem, hogy egy hosszú vonatszerelvényre kerültem, amely az első kupé­tól az utolsóig gondokkal te­li, kedveszeqett földművesekkel zsúfolt, s én hiába nyargalok a kupékon át hátulról előre, nem sok előnyt szerzek, sőt: lényegileg csak látszólagos az előrehaladósom, hiszen vala­mennyiünket visz a vonat, és együtt érkezünk majd az állo­másra. hogy fölérkezvén, többet te­hessek értük, többet tehessünk egymásén. Ma már látom, hogy megérte. A perbetei matéria, melyet évszázadok súlya pré­selt le, rövidesen megmozdult. — Előrel II. A 3 ezer hektáron gazdálko­dó Perbetet Efsz tavalyi bevé­tele elérte a 104 millió koro­nát, a dolgozók havi átlagke­resete pedig 2 ezer 670 koro­na volt. A kedvezőtlen talaj­adottság és öntözési lehetőség nélkül gazdálkodó egységes földműves-szövetkezetben a költség, a hozam és a jövedel­mezőség nem csupán jól csen­gő, divatos elképzelések, ha­nem a gazdálkodás arculatá­nak, a gazdaság termelési szer­kezetének legfontosabb formá­lói. A szövetkezet alaptevékeny­ségében — mind az árbevételt, mind pedig a nyereségképzést illetően — a növénytermesztés vezet. A népgazdasági célok­kal összhangban a szántóterü­let csaknem kétharmadán kalá­szos gabonaféléket, szemes ku­koricát és cukorrépát termesz­tenek. Kalászos gabonafélékből az idén 5,7 tonnás átlagos hek­tárhozamot értek el, szemes kukoricából pedig 6,5—7 tonna közötti hozamokra számítanak. A termésbecslések szerint cu­korrépából is elérik a tervezett hozamot. Tavaly ezt a fontos ipari növényt az Ácsi Cukorré­patermelési Rendszerben ter­mesztették, s a 30,7 tonnás át­­laaos hektárhozam mellett — a kiváló biológiai anyagnak kö­szönve — 17.2 százalékos cu­kortartalmat értek el, ugyan­akkor a Dunaszerdahelyi (Du­­naiská Streda} Cukorgyárban feldolgozott cukorrépa átlagos cukortartalma 13.5 százalék volt. Elképzelésüket, hogy a fenti rendszer hazai alközpont­jává váljanak, az idén még nem sikerült megvalósítani. Háromszáz hektáron termesz­tenek szőlőt. Tavaly 11,7 (a já­rási. átlaa 5.4 tonna voltI, az idén vedia 7 tonnán felüli fa járási átlaa 2 tonno) hektá­ronkénti hozamot értek el. 'A sést a melléküzemági termelés pótolja, mely 110 dolgozónak biztosít munkalehetőséget, s évi 20 millió korona árbevétellel üzemel. A szövetkezet 24)5 százalé­kos rentabilitással — a kerületi átlag a jó gazdaságokban 14,5; a közepesekben pedig 4—7 szá­zalék — gazdálkodik, a kivá­ló termelési eredményeinek kö­szönve a Komáromi (Komár­no) járás 26 mezőgazdasági üzemének ranglistáján az elő­kelő 7. helyen áll. III. — Manapság a mezőgazdasá­gi termelésben gyakran akad­nak „veszélyhelyzetek“. Emiatt is egyértelműen növekszik a vezetés felelőssége. Miközben a vezetésben a demokratikus vonások erőteljes kibontakozá­sáról beszélünk. Napjainkban az idővel versenyt futva gyor­san, operatívan kell intézked­nünk. Véleményem szerint amíg a vezető eljut odáig, hogy kiadja az utasítást, addig tuda­tilag végtelenül nagy utat tesz meg. Ezért menet közben ki kell tudni választania azokat a vezetőtársakat, akik a rész­területükön igazi szakemberek. És meg kell tanulni azt, hogy nem szabad habozni a vélemé­nyek kikérésénél. Ez utóbbi kü­lönben egyáltalán nem ássa áld a vezető szakmai tudásába ve­tett hitet és bizalmat. Ellenke­zőleg: a vita, vagy akár a meg­győzés lehet az alapja az el­határozást megelőző döntés de­mokratizmusának. Az utasítás ezután már teljesen automati­kus. De lényeges, hogy a vég­rehajtás is demokratikus le­gyen! Nekem, a szövetkezet el­nökének örömteli felismeré­sem: a dolgozók nagy többsége ma már elvárja, hogy a dön­tések előkészítésénél vélemé­nyét számba vegyük. És ez nemhogy fékezné, inkább erő­síti a valóban érzékeny reagá­lásra képes vezető helyzetét, tevékenységét. A mezőgazdaságban az apró hibák nagyon felértékelődnek. Ezért az év 365 napjának min­den órája ad munkát. Komá­romban lakom, de jelképesen mondva nem ott élek. Amikor Perbete szellemi tudati jöven­dőjéről gondolkozunk, nem építhetjük reményeinket pusz­tán az okkal várható gazdasá­gi fejlesztésre. Az embert ér­tékek eiőcsillogtatásának, az élet minőségi változásának a feltétele legalább fele részben a gazdaságon vagy gazdaságon kívüli tényezőkből fakad, még­pedig szocialista létezésünk de­mokratikus elemeinek a fejlő­déséből — mondja befejezésül az elnök. IV. Az élettöredékekböl próbál­tuk mozaikszerűen összeállíta­ni egy emberi élet negyed év­századát. Negyed évszázadot JUDr. Nagy Ferenc életéből, melynek tartalmát leghűbben talán a költőtől kölcsönzött so­rok fejezik ki: „Viszi a ködöt az idő / űz időt mi hoztuk ma­gunkkal .. “ CSIBA LÄSZLÖ (Tóth József felvétele) Almaszíiretelők körött

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents