Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)
1987-10-03 / 39. szám
8 .SZABAD FÖLDMÜVE?. 1987. október 2. A közelmúltban szokatlan tartalmú levelet kaptam. Bevezetőként ebből idézek egy rövid részletet: .. E levél megírására a kiszolgáltatottság és tehetetlenség késztetett. Harminc éven keresztül gondoskodtam egy iskolakert fenntartásáról, teljesítvén pártunk és kormányunk óhaját, hogy a felnövekvő generációt a mezőgazdasági munka ismeretére neveljem. Szép eredményeket értünk el. A szakmai, távolsági, és anyagi problémák közepette a legtöbb boszszúságot a városi hivatalok bürokrá- 1 ciája törte az crrunk alá, borsként. * Már évek óta rebesgették: likvidálni fogják az iskolakertet. Tudomásom szerint létezik egy olyan törvény, ameiy kimondja: iskolakertet felszámolni nem lehet, csak áttelepíteni. Ok pedig (a városi nemzeti bizottság illetékesei) minden értesítés nélkül egyszerűen lebulldózerozták az iskolákért felét, az ott lévő növénykultúrával együtt. A kerftetlenül maradt telken lévő szertárakat ismeretlen tettesek feltörték, és kifosztották. A Szabad Földműves rendszeres olvasójaként szeretném, ha a sajtó is hallatna e példátlan esetről. Várom jelentkezését. Tisztelettel: Zabari Béla, a Rozsnyói (Rožhava) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola pedagógusa.“ Eddig az idézet, de hagyjuk az értékelést későbbre, és állapítsuk meg a nyilvánvalót. A népszerű, tapasztalt pedagógus meglehetősen zaklatott állapotban fogad. Ennek ellenére kifejezett óhaja, hogy legyünk szigorúan tárgyilagosak az érintett ügyben: „ Gondolkodva, töprengve szembesítsük a tényeket más tényekkel“ — mondja, és beavat az eset előzményeibe. — Mintegy harminc esztendővel ezelőtt egy párthatározat sürgetésére igyekeztünk feltételeket teremteni a politechnikai oktatás bevezetéséhez. Erre a célra egy (akkori) városszéli szeméttelepet jelöltek ki a számunkra. Miután' megtisztítottuk a valamivel több**mint egy hektáros, lápos területet, kerítéssel vettük körül, smég egy kutat is ástunk. Régi épületek lebontásából nyert építőanyagból — a szülők segítségét Igénybe véve — szertárat, szaktantermeket emeltünk, üvegházat létesítettünk. A kemény munkával létrehozott „szorgalmi kertben“ (ahogyan mi neveztük egymás között) megindulhatott az évtizedekig tartó komoly munka. Érdekes összevetésként: akkor még évfolyamonként heti 2—6 óraszámban tanítottuk a növénytermesztési gyakorlatot, az utóbbi években ezt az időt 15—60 percre zsugorították... A tanulók szerették a kertet, s még a szünidőben is örömmel vállalták a növények gondozását. Rengeteg rózsafajtát gyűjtöttünk össze. Volt esztendő, hogy ezer futórózsát neveltünk ki és ajánlottunk fel Rozsnyó városának Körülültettük vele az egész főteret. Sokszor a virágüzletet Is mi láttuk el friss virággal. Honosításra kiválasztandó 34 fajta őszibarackot gyűjtöttünk össze tesztelésre. Az Iskolai konyhát részben elláttuk zöldséggel. Sőt, a többlettermék — piacon történő — értékesítésével önellátókká váltunk. A mindennemű anyagi támogatást nélkülöző kertgazdaság saját folyószámlával, illetve bankbetéttel rendelkezett. A kerttelep szervezett minigazdasággá épült-szépült amelyet egy gyermekvezetőség irányított. Mondhatom, a három évtized alatt — kerbarátmozgalmunk Inspi rálására — sok-sok tucatnyi gyerekből lett a későbbiek során kiváló mezőgazdasági szakember. Több mint tíz éven keresztül mintagazdaságunkbar bonyolították le a járás alapiskolá iban a „kerti munkát“ oktató tanítói gyakorlati továbbképzését. — Mikor, s ki részéről merült te az iskolakert felszámolása? ►— Ogy öt-hat évvel ezelőtt kaptui az első jelzést. A vnb egyik felelő' beosztásban lévő tisztségviselője i következőket üzente: hordjuk el in nen (mármint az Iskolakertből) ma gunkat, mert eltotatnak a bulldózer rel. Ugyanakkor ezt a döntést soha sem voltak hajlandók írásba foglalni s nekünk eljuttatni. A kertünk eg' sportlétesítmény bővítésének áll a: útjában. Teljes mértékben egyetér tünk azzal, hogy azon helyen nen tartható fenn sokáig. De *—• vélemé nyünk szerint az illetékes hatóságok nak — a termőföld védelméről sző lő törvény értelmében — gondoskod niuk kell (kellett volna) a termőtd laj áttelepítéséről egy új iskolákért ként szolgáló szabad területre! t— Miért, mi történt ezek után? .. — Egy szép nyári napon, a szűr időben, — mit sem sejtve — a gy< rekekkel a zöldségágyások körül fo$ lalatoskodtunk, amikor erős zúgást lettem figyelmes. Kisvártatva olyasvt laml történt, amit sohasem fogok e felejteni: egy hatalmas földtológép ji lent meg a kertben; áttörte a kér tést, és tolólepátját leengedve csa úgy nekiment a facsemetéknek s hí lomra zúzta-túrta azokat. Odarohai (Macsicza Sándor illusztrációs felvételei) « Az ügynek ez a része Hvizdák kollégám hatáskörébe tartozik, —< mondta Mátyus elvtárs — de mivel ő most nem lehet jelen, én csak enynyit mondhatok a vnb nevében: a vnb tanácsa hibát követett el abban, hogy Ilyen formát választott az iskolakert megszüntetésére — volt a válasz. * — Miért nem válaszoltak arra a levélre, amelyben az iskola igazgatósága sürgeti a dolgok tisztázását, ilj letve a mielőbbi — közös erővel történő — rendezését? — szerettem volna a probléma minden összetevőjét megismerni. — Ezt a levelet a vnb elnöke Peter Hvizdák alelnöknek továbbította, mivel az ő hatáskörébe tartozik a megválaszolása ... Közben engemet bízott meg a tanács az új Iskolakert létesítése körül adódó problémák megoldásával, jelenleg annyit mondhatok, hogy remélhetőleg szeptember végéig sikerül rendeznünk egy általunk kiszemelt üres telek tulajdonjogát, ahová aztán áttelepíthetnék a régi iskoiakertet — hangzott az indoklás. A munkálatok elvégzésére (tereprendezés, kerítésépftés, humuszátbordás stb.) 100 ezer koronát tudunk majd fordítani. A kivitelezést azonban az iskolának kell vállalnia, a szülői közösség bevonásával... — fejezte be a tájékoztatást az alelnök. A rendezésnek ez a módja is egyoldalú döntés által született meg. írásban erről sem tájékoztatták az iskola igazgatóját. Hogy mégis, mikor és hogyan valósítják meg r-. arra még visszatérünk. Jó lenne, ha az esetfeltáró kritikus szó nem lenne falrahányt borsó. Ha a pedadógusok a gyermekeknek olyan magyarázatot adhatnának, ami sem az iskola iránti bizalmat, sem a tanító tekintélyét nem csorbítaná bennük. Ha láthatnák, hogy illetékes helyen — ha megkésve is — érdemben foglalkoznak érdekeikkel. . Korcsmáros László NYERTESEK Nyertesek: Benes Lajosné, Vágkirályfa (Kráfová nad Váhom, Kuszi Zsuzsa, Tardoskedd (Tvrdošovce), Sidó Tiborné, Dióspatony (Orechová Potöü). 4 am a bulldózer vezetőjéhez, és csak innyit tudtam kinyögni: „Ember, mit sinál maga itt“. A nyugodt válasz: ,Azt a feladatot kaptam, hogy toljam il a kerítést, és a kert alsó részét igyenlítsem el“ ... Mentem, rohantam íz Iskolába, ahol Dobránszky Zoltán gazgatóhelyettest értesítettem a töréntekről, aki szóban is tiltakozott és tésőbb írásban is tiltakozást nyújtott le, valamint magyarázatot kért az igyben a vnb tanácsától és a jnb istolaügyi szakosztályától. Válaszra nindezidálg nem méltattak bennünket. Közbülső események: a kerítés lerombolása után néhány nappal az istolakertbe Ismeretlen garázdálkodók letoltak be, s ott vandál módra felörték és kirabolták a szertárat. — Mit lehet még e takarékosan elleszélt eseményekhez hozzátenni? Zabari Béla rezignáltan, de mégis árgyilagosan így folytatja: — A vnb tanácsának számtalan nódja és lehetősége lett volna arra, íogy az iskola vezetőségével közösen iöntsön annak a kertnek a sorsáról, amelynek létrehozását éppen egy (ak<or) fontos párthatározat irányozta sió. Ezzel szemben: Először: A vnb tanácsa tudomásunk szerint nem hosott (mert nem is hozhatott) kötele- 5Ö érvényű határozatot az iskolakert önkényes elbulldőzerozásáról. Másodszor: Minket sem írásban, sem pedig szóban nem értesítettek arról, hogy mikor, s milyen módon fogják kitenni s szűrünket a kertünkből. Harmadszor: A likvidálással nem vártak a vegetációs Időszak végéig, és az ű; kerttelep helyét sem jelölték még ki A humuszban gazdag talajt agyagos közúzalékkal temették el. Ráadásul e; a csapás onnan ért bennünket, ahonnan a legkevésbé vártuk. A segítség nélkül virágzóvá tett kertet ídeger kezek beavatkozásával megszüntetni Bnyhén szólva: sérelmes. S éppen azol adták ki az erre vonatkozó utasítást akiknek kötelességük volna az effé le értékek megbecsülése, védelme. Te hát abban a meggyőződésben szenved tünk sérelmet, amely az életünket év tizedeken át hivatásszerűen kitöltőt te. A kérdések egyre csak szaporod nak. Hangsúlyozni szeretném: mindet olyan megoldás, amely egy új isko lakért — az épit(tet)ők költségén tör ténö — létesítésénél kevesebb — szá munkra elfogalhatatlan — fejezi bi nyilatkozatát az iskolakert irányitá sával megbízott Zabari Béla tanító.-—о— György Béla iskolaigazgató Zabar Béla megállapításává] teljes egészé ben egyetért. Kiegészítésként mé annyit fűz hozzá: — Felháborított és megdöbbentet bennünket az a módszer, amellyel a iskola vezetőségét kizárták a problf ma rendezéséből. A július 28-án a vn és a jnb-hoz eljuttatott panaszlevt lünkre — amelynek másolatát a szei kesztőség rendelkezésére bocsátom - mind a mai napig (szeptember 11. nem kaptunk Írásbeli választ. Telje bizonytalanságban érezzük magunk; az iskolakert jövőjét illetően. A tar terv szerinti politechnikai oktaté gyakorlati részét ilyen körülménye között nem tudjuk vállalni, ílletv végrehajtani. Dobránszky Zoltán igazgatóhelye tes: — A bulldózer megjelenése ntá személyesen, szóban emeltem panas: i és kértem az esetre magyarázatot a vnb-on. Válasz helyett közölték velem, hogy másnap felkeresnek, hogy egy általuk kinevezett bizottsággal helyszíni szemlét tartsunk az iskolakertben. ígéretüket azonban nem tartották be, mindössze Peter Hvizdák mérnök, a vnb egyik aleinökének kurta megjegyzése (üzenete) jutott el hozzám, miszerint „semmiféle bizottságra nincs szükség“ ... Ezután fogalmaztuk meg azt a levelet, amiről már történt említés az előbbiek sorén. Valamilyen oknál fogva — amit én nem Ismerek — késik a hivatalos támogatás, viszont a dolog nem tűr halasztást. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen döntés egy ember szubjektív véleményén múlhasson. Persze egészen biztos, hogy ez az ember valamiféle testületi hátteret biztosít a döntéséhez, de hogy ez a testület mennyire van informálva ... arról nekem megvan a véleményem. Ezt követően, az iskolából a vnbra vezetett az utam: Mátyus Istvántól, a vnb egyik alelnökétől kérdeztem meg, hozott-e a vnb tanácsa az iskolákért felszámolására és a likvidálás végrehajtásának módjára vonatkozó jogerős határozatot? — Tudtommal nem — felelte az alelnök. ■— Akkor minek az alapján adtak utasítást a bulldózerezésre? — firtattam tovább.
