Szabad Földműves, 1987. július-december (38. évfolyam, 26-52. szám)

1987-07-11 / 27. szám

6

SZABAD FÖLDMŰVES

1987. július 11.

Mélyülő vadőrt- avagy: volt egyszer egy ifjúsági klub

Hol volt, hol nem volt, [mégsem mese, mert) Lúcskán (Lúčka) volt egyszer egy összetartó fiatal társaság, mely közel egy évtizedes szervezettsége alatt sok érdekes és hasznos cselekedettel hívta fel magára a falu lakóinak, s tágabb környezetének érdeklődő figyelmét. A mintegy húsztagú gárda olyan hagyományokat teremtett, mint a Fábry Zoltán sírjához és a Fábry-kúriába való évenkénti elzarándokolás; a nagysikerű kőnyvkiállítások és a „Hátizsákban a tudás“ jelszó alatt házaló könyvárusítások; a népszerű gyermeknapi rendezvények^ a magányosan élő idős falubeli embereknek, a saját ötletek alapján készített dísztárgyakkal velő megajándékozása karácsony estéjén. Önerejükből (brigádpénzekből) klubot alapítottak, és be is rendezték 12 ezer korona ráfordítással. Meghívásukra ellátogatott közéjük Gál Sándor, Dénes György, L. Gály Olga, Eifelt János magyarországi fotóművész... Szakmai előadások, vitaestek, játékdélutánok követték egymást. Mígnem, egyszer csak lassan kezdett alábbhagyni a lázas igyekezet. Az ok: a törzsgerdát alkotó fiúk-lányok egymás után megnősültek, férjhez mentek, és a legtöbben elköltöztek a faluból...

Az Ifjabb nemzedékhez tartozó „űj hullám“ fiataljai pedig már egészen más elképzelésekkel vették birtokukba a megüresedett klubot. Szinte törvényerőre emelték a változást, a „másnak lenne“ mint az elődök, a „különbözni tőlük“! kategorikus parancsát. Gyorsan felcsavarták a szőnyeget, a fehér falakra Ädám-Éva „paradicsomi freskókat“ pingáltak, borospalackokat bontogattak, és egy újdonsült beat-zenekar megkezdte programadó, toborzó (toporzékoló) ámokfutását.

így, ilyen hangulatban lendült fel a „klubélet“. Nem volt szükség klubprogramra, házirendre. Itt minden szempontból pezsgő volt az élet. A helyiséget csakhamar kinőtték, ezért birtokukba vették az épületben lévő — falumúzeum céljaira fenntartott — szomszédos termeket Is. A zárakat lecserélték, az ablakokat elsötétítették, a kiállítandó néprajzi gyűjtemény egy részét eltüzelték: az értékes tulipános ládát megtették zenésládának," a szépen mintázott agyagköcsögöket kilyuggatták és összetörték. A „kultúrpuccs“ után az ifjúsági szervezet, mint olyan aztán végképp széthullott. A szellem és a gondolat helyét átvette a diszkózene meg az eksztázis.

A közelmúltban ellátogattam az egykor volt klubba, gondolván, hátha magyarázatát lelem: miért maradoznak el mostanság a „szeánszok“. A látványt, amelyben részem volt, a pokol kapujának váratlan kitárulásához hasonlíthatom:

A kivert és deszkalapokkal keresztben beszögelt ablakok láttán már az udvaron baljós érzések kerítettek hatalmukba. "benyomom a külső ajtó kilincsét, a kezemben Is marad. Belépek az első számú helyiségbe; valamikor itt volt a klub. Most egy bombatölcsérhez hasonlít leginkább; széthasogatott székek, halomra hányt azonosíthatatlan tárgytörmelékek, letépett függönyök, festékfoltok, vakolatomladék, széttört borosüvegek, cigarettavégek, hamukupacok és bélsár, Igen, bélsár... Megperdül-rendül velem-bennem « világ: a kénköves pokol sem lehet ennél förtelmesebb és undorítóbb... Attámolygok'a második számú terembe, színházi előadások, kultúrrendezvények egykori színhelyére. Ugyanaz a kép fogad: a padlón leírhatatlan mocsok, füstöskormos falak, vandálul megcsonkított asztalok, csupasz áramvezetékek, eldobált üres pálinkásüvegek, egy repedt dob, a tulipános ládában szemét, kidöntött ajtó... Soroljam tovább? A lópatájú, szörösfarkú ördög kezenyoma mindenfelé. A rút valóság látható itt a maga evidenciájában. Meggyőződésem, hogy különlegesen kiképzett terroristacsoport sem lett volna képes ekkora pusztítást okozni, mint a „Revéns“ nevet viselő zenekart ily módon körülrajongó fiatalok.

Csak később tudtam meg, bogy a zenekar szétesett, a „menő fejek“ pedig gálánsán kivonultak a fertő-bárból, maguk után hagyva a lehúzatlan árnyékszéket. Meglepetésemre azonban csak látszólag kihalt ez az émelyegtető bűzbarlang, mert éjjelente újra benépesül. Élő zene híján most magnóval, ám továbbra Is nyakas üvegekkel érkezik az újabb nemzedék ...

Tapasztalataimat. észrevételeimet eljuttattam az Illetékesekhez. Az eredmény: átmenetileg az ajtókat is beszögelték a klubon. A „barlanglakők“ azonban bosszút esküdtek. Van a faluban egy romkertként helyreállított középkori huszita erődtemplom, amely kulturális rendezvények színhelyéül Is szolgál. Nos, a „paradicsomból“ kiűzetett ifjú titánok itt ütötték fel újabb zsiványtanyájukat. A falusi temető mellett lévő műemlék főépületének belsejében tüzet raktak, közben vedelték a szeszt, és az üres

üvegeket az évszázados falakon törték szét. Az üvegtörmelék — újkori szimbólum — egyben véleménynyilvánítás, és figyelmeztetés is: „Vigyázat; akadályoztatásunk esetén rombolunk!“ Iránytalan csőd. Mélyülő vadon.

* *

Nem egészen egy évtizeddel ezelőtt még így fogalmazhattam:

„Szülőfalumat alig háromszázan lakják. A falu a hegyek mögött egy gyönyörű völgyben, csendben, tisztaságban éli jelenét, és őrzi -múltja emlékeit. A csenddel és az ősi természettel íttfele jtett az idő egy korty misztikumot és egy darab tegnapot Is. Számos hagyomány él itt, a zúgőkon tovafutó, fecsegő hegyipatakok honában. Lekvárt . főznek, pokrócot szőnek, kosarat fonnak, kísértethistórlákat mesélnek, (s azóta már a letűnt szénégető mesterségét Is felelevenítették öregeink). A fiatalok is múltat és ősöket tisztelők, hiszen a múlt megbecsülése több mint emlékezés. Élet. A jövő..

* *

Az esti harang szava töri meg az alkonyati csendet. A domboldalakon a búza fiatal hajtásait borzolja a. szellő. A falu fölött mosolygó ég kéklik, előttem pedig ott fekszik a múlt és a történelem. A kőrakásokkal elkerített pici kertekből a délutánt árnyékjárásban ktlopőznak a csermelyre a vénülő fák. Göcsörtös tölgyek kivájt üregeiből bugybg a forrásvíz, és a csörgők vastorkán a vályúkba ömlik, kristálytisztán. Hogy tudja enyhíteni a nyári torróságotl... A patakban libák fürdenek. Szeretem ezt a tájat, szülőföldemet, ahol a küszöbig ér a természet, a kertben arasznyi patak fut, s partján fatörzslócán üldögélhetek esténként. Innen bámulom a csillagokat, nézem a zöld rétek fölé tornyosuló fehér sziklákat, •miközben békabrekegést és tücsökzenét hoz a szél...

Minden Ideköt, éppen ezért egyre szorongatóbban riaszt a fentebb leírt elszomorító valóság. Ezek a zabolátlan fiatalok pusztán vagánykodásból emberi értékeket pusztítanak folyamatosan. Falunkban eddig — családokon és közösségeken belül — az együttélés szokásai, íratlan törvényei öröklődtek. Öröklődtek a viselkedésformák, a szőjárás, a szemlélet, a segítőkészség formái, az ízlés, a munkatempó, a mulatozás módja. Ez volt a közösségbe Illeszkedés szigorú parandisa. Mintha ez a parancs fordult volna most visszájára: különbözni kell!... Ezek a fiatalok (akik a közmunkákból szinte sohasem veszik ki részüket) ma már nem a szüleiktől veszik a mintát... A felelősség mindezért nyilván nemcsak az övék...

KORCSMAROS LÄSZLÖ

Család szÉségáiapei

Igen. Modern családi életünkben az áldással együtt a szükségállapot is gyakori vendég. S bárki is nevet, avagy tagadja ezt az igazságot, csupán azért teszi, mert vagy hazudik, vagy nem mer férfiasán szembenézni a valósággal. Ёп például egy hónappal, s ki tudja hány nappal a gólya jötte előtt elmélkedem a konyhában, zárt ajtók mögött, ugyanis asszonykám sem az Illatot, sem a szagot nem bírja, s így a főzés rám hárult; ha majd elkészülök és klszellóztetek, asztalhoz hívhatom élettársam. De addig még sok víz folyik le a homlokomon. Bal kezemben fakanál, a jobb-ban egy szakácskönyv, s várom, hogy már röttyenjen egyet a lábosban gőzölgő barnás színű massza; ez lesz az ötperces felmentés, mert röttyenés után vízzel kell feltölteni. Hamarosan be is következik; rohanok a fürdőszobába,s ott, e kis óázisban rágyújtok egy cigarettára. Karikákat eregetek, s közben a holnapi ebéd elkészítésének receptjét tanulmányozom.

v. Terítés után hívom az asszonyt, s várom az ámulást. Mérsékelten ugyan, erre is sor kerül, s egyben az új, parancs-erejű óhaj is elhangzik:

— Vacsorára úgy ennék egy kts gombát...

Gombát, most, amikor.. De eszmefuttatásra idő nincs, nyakam közé kapom a lábam, s Irány az ismerősök. Az első mondatnál furán mérnek végig mindenütt, de a második után máris keresgélnek, telefonálnak.

. Alakul a dolog: az egyik vonalvégröl pozitív választ kapunk. Kit érdekel, hogy az illető tizenhat kilométerre lakik? Be a kocsiba és gyerünk. '

— Ez májust gomba, latinul Cálocybe gombosa — mondja jótevőm, majd így fplytatja: — Reggel szedtem az erdőszélen. Kitűnő ízű ráíndenfalta ételhez használható. paprikást kell készíteni belőle, de hagymával és tojással is nagyon finom.

Rövid kél óra alatt el is készült a mennyei eledel, s ez alkalommal tökéletes az elismerés.

— Apókám. ez isteni volt — így hitestársam, s két falat után vonul Is vissza a hálószobába, de előtte még meglegyzi. hogy jólesne egy kortyintásnyi sör. Nincs itthon... Ha nincs, hát szerzünk. A karórámra nézek, az üzletek már rég zárva sőt a vendéalő is. Nincs más hátra: irány a szomszéd falu, ott a vendéalő este kilencig tart nyitva. Tíz perc kocsikázás után a főnök fülébe súgom, aki jó ismerősöm:

— Zolikám, tudod, kívánás az asszony, öt üveg sör kellene a föld alól íS;

Zoli rendes gyerek, és a helyzet sem ismeretlen számára:

— Ide figyelt, öregem — mondja —, itt van az öt üveg pilzeni, de van a konyhán paprika, uborka, sót paradicsomunk is van, aztán száraz szalámi, gyulai kolbász és töltött csirke. Ezt mind itt helyben megkapod. Mennyi pénz van nálad?

— Ö, ez a legkevesebb, ezen ne múljék — bólintottam. Az ötszázasból még pár koronát visszakapok.

Búcsúzáskor a barátom még hozzáteszi:

— Rá se ránts, ilyenkor ez már így van, én már Indultam útnak hajnali fél négykor, amikor az asszonyom áldott állapotban volt.

Felmálházva, de boldogan lépek be az ajtón. Töltöm is a pilzenit. Fáradságom hősiesen leplezve lépek feleségem elé, még mosolyra is futja erőmből, természetesen miután az esetleges újabb kívánalmak készletét az éléskamrába rejtettem. Belekortyint asszonykám a sörbe, megjegyzi, hogy keserű, s a falnak fordul, egy „köszi“ kíséretében. Önfeláldozóan fogyasztom hát én a sört, amikor újra szólít az asszony; máris haptákban várom a parancsot.

— Édes szívem, ne haragudfál, olyan rendes vagy, és úgy vigyázol ránk, s én úgy szeretlek...

Hűha, gondolom magamban, most jön a nagy kérés, de jöhet; biztos a felkészültség, hála Zoli barátomnak. Így hát derűsen mondom;

— Igen, szivecském, mondjad.

— Tudod-e mit kívánok?

— Nem, de azt tudom, hogy mindjárt megmondod.. ■.

— Egy szelet zsíros kenyeret retekkel, meg hagymával ...

Fordul a világ velem.

— Inkább egy kis uborkát vagy paprikát, esetleg száraz szalámit — próbálkozom.

— Nem, nem, de hagyd ...

— Egy kis töltött csirkét, paradicsommal — fogom kérlelöre.

— Hagyd, majd holnap kérünk anyádtól zsírt, retket, hagyma meg nekünk is van már, addig kibírom valahogy.

Az Órámra nézek, fél négy; eszembe futnak Zoli szavai, lenyelek valami nem létező falatot, ami, ki tudja honnan került torkomba, behúzom csendesen magam után az ajtót, s az édesanyám ajtajánál kopogtatás előtt arra gondolok, hogy vajon a barátom nem szántszándékkal felejtette el a zsírt? Lehet, 6 is pont azt kereste annakidején? ...

Még egyet nyelek, s bekopogok az ajtón.

ILLÉS BERTALAN

Ének, tánc, pikantéria...

Molnár Ferenc: A DOKTOR CR

Könnyed színpadi művel zárta évadját a komáromi (Komárno) Magyar Területi Színház, mintegy rácáfolva azon kétkedőkre, akik azt állítják-állították, hogy a Társulat nem tud színvonalas zenés játékot játszani. i

A zenés bohózat megnyerte a közönséget, amit a bemutatón gyakran felcsattanó taps is jelzett. Horváth Lajos rendezése a Kellér Dezső által „leporolt“ Molnárművet, valamint Zerkovitz Béla melodikus dalait szerencsésen ötvözte eggyé. A zenekart Zsákovics László

m. v. vezette, aki egyúttal a hangszerelést Is végezte. A korrepetitort teendőket Štubendek István m. v. látta el. A drama, turgia Kmeczkó Mihály munkája.

Koreográfusként Karéi Bednár m. v- működött közre.

Platzner Tibor díszlet- és jelmeztervet pontosan tükrözték a századelő polgári miliőjét. Különösen a kosztümjével, annak frissességével, státus- és kasztbeli hovatartozást kifejező erejével hatott elevenen.

zása kicsit „úribb“ lehetne;' bízunk: benne, hogy „menet közben“ bizonyára „hozzáérik“, majd a monoklihoz és a szivarhoz ... Felesége, a kacér’ Sárkányné (Cs. Tóth Erzsi) unatkozni nem tud és nem is akar, jól jön neki az urizáló-vadászgató urak bókja, ami a „szomjúságultásban“ tetőzik. A művésznő Sárkánynéja élvezetes jelenség, flörtjei finomak, éneketánca magával ragadó. Az elismerés hangján szólhatunk róla.

Puzsér, vagyis Boráros Imre a jóllakottak világában halászgat. Játéka révén elénk lép a Molnár-féle peremváros! vágány. Néhány helyzetet, szituációt oly pontosan, „szociálisan“ ábrázol, hogy önkéntelenül mellé ál-, lünk: hadd vágja meg a szegényeken zsírosra hízott „Disznókat“. Társadalmi utalása ma is időszerű; nézzünk csak körül...

Bertalano (Ropog József), Lenke

(Benes Ildikó) nyugtalan vágytól fűtve építgetik a fészküket, hogy benépesíthessék. Benes Ildikó bakfissága, Ropog szeirelmetes sóvárgása behízel-Molnár Doktor ura a pesti „boldog békeidőkbe“ visz, de a mához, hozzánk is van szava. Nemcsak szórakoztat, hanem nevel is, rámutat a „gyengéinkre“, akár magunkra ismerünk, akár nem. Hiszen napjainkban is „dolgoznak“ Sárkány védőügyvédek és Puzsér betörők-tolvajok. Hogy kettőjük közül melyik a „becsületesebb“, erről hadd nyilatkozzon maga a szírzö: (Puzsér Sárkány doktornak): „Mentségemre szóljon, hogy szociális érzékem is van. Én csak a gazdag emberek feje alól viszem el a párnát, ügyvéd Дг ellenben...“

Visszatérve a rendezésre, említést érdemei Horváth következetessége, célszerűsége és mértéktartása. A pikáns kiszólások a jóízlésen belül maradtak, s így a háromfelvonásos színpadi alkotást már ez a cinkos játékosság Is jelentős színházi eseménnyé avanzsálta. Ugyancsak éltető elemként szolgált a jól ismert és kedvelt Zerkovitz-dalok kiváló éneklése és kísérete.

A szereposztás egészében véve találó. Az együttes szemmel láthatóan fölszabadulta!! komédiázik. Bugár Gáspár Sárkány védőügyvéd szerepében Jócskán megtréfálja ama gyakorlatot, hogy őt eztdáig „kis figurákra“ szánták. Alakítása pontos jellem- és stílusformálás. A karrierért még szép feleségéről is megfeledkezik. A dialógusokban hű maradt a szerzőhöz. Ide kívánkozik azonban.

gő. Szentpétery Ari nevelőnője mulatságos, őrködése nevetséges, egyben az öregedő hölgyek fölvlllanó szerelmi vágyát is hatásosan kidomborította. Parodizáló Németh Ica szobalányát a leginkább talán típusparódiának nevezhetnénk. Valahogy az úrhatná-mság esetlenségét gúnyolja egyéni színezettel, rácsodálkozásatval. Csató személyében (Pdthe István) hol a repeső szívű udvarlöval, hol a múlt katona-gavallérjával találkozunk. A helyzetkomikumai derűsek, nevetésre fakasztőak.

Bugár Bélát földrajztanárként, Tóth Lászlót gimnáziumi Igazgatóként láthattuk. A kor úri vonulatát hozták a társadalmi élet nélkülözhetetlen velejárójaként. A továbbiadban Vörös Lajos és Bajcsi Lajos rendőrei vidítottak esetlenségükkel, ‘groteszk ostobáskodásukkal. Utolsóként térek ki Turner Zsigmond játékára, aki a pesti értelemben vett „parasztot" (Cseresznyés) finom úrrá formálta át. Pontosabban: buzivá. (Bizonyára rendezői szándék „műtötte meg“ a figurát, hogy mi célból, nem tudni.) Egyébként, sajnos, neves művészünk elköszön a színháztól, közönségtől. Nyugdíjba vonul. Kár...

A bemutaó fölött a dunamocsi (Motta) Dunai Flotta Egységes Földműves-szövetkezet vállalt védnökséget.

(Sídet Jenő felvételei)

ь